2009. július 21., kedd

A VKF-el kapcsolatban...


Lúdanyó közzétette a következő VKF kiírást, miszerint a "pályaművek" témája a:

születésnapi zsúr gyerekeknek

Jaj, nagyon tetszik, és én a magam nevében köszönöm Lúdanyónak! Nekem olyan születésnapjaim voltak gyerekkoromban, amikre mai napig emlékszem. (Pedig nem ma voltak...sajnos)

Emlékszem, hogy ment a tévében a Barba család kalandjairól szóló rajzfilm, és én kaptam egy Barba családos tortát, amin, ha jól emlékszem 11 féle családtag volt, tömény marcipánból! Máig emlékszem rá, hogy napokig ettem a figurákat, gondolom, nem adtam senkinek belőle. Már akkor is jószívű voltam! Tényleg!

És arra is emlékszem, amikor az "amerikai" rokonok küldtek a nagymamámnak egy kutyás tortaformát, onnantól minden hétvégén ilyen "kutyát" ettünk, szülinapokon gyertyával... Ez van a képen is. Mert amikor én gyerek voltam, még nem volt "figurás" torta, meg rendelt süti, akkor kérem volt csokitorta, és grillázstorta, esetleg dobos és kész.

Jó, Ibimama a tiszti házban dolgozott, ráadásul imádta mindenki, ezért bármit meg tudott csináltatni az ottani cukrászokkal.
A szülinapi zsúr nálunk is a haboskakaó-kalács-torta háromszögben telt. És ez akkor tökéletes volt, nem hiányzott belőle semmi. Ettünk kalácsot, ittunk forró kakaót tejszínhabbal, ami a melegtől rögtön beleolvadt a kakaóba utána játszottunk , vagy Halász Juditot hallgattunk lemezről.

Nem néztünk dvd-t, nem küldtünk sms-t, hogy boldog születésnapot kívánjunk, nem volt az asztalon ahány ember, kétszer annyi mobiltelefon. Szerintem telefonunk sem volt. Vagy volt? Jah, nekünk viszonylag hamar lett, mert öcsi asztmás volt, így jogosultabbak voltunk rá, mint mások. (köszi öcsi!) Ez hála az égnek azóta elmúlt nála...

Szóval, remek dolog lesz ez a VKF, alig várom a többiek visszaemlékezéseit, mert lesz belőle jócskán! És remélem, hogy viccesnek látszó képek is felkerülnek majd a blogokra!

Az én fotóm nem annyira vicces, valószínűleg csak nekem jó ránézni. Ez kicsimamáéknál lett fényképezve. Érdemes rajta megfigyelni a tapétát, illetve a csodaszép műanyag terítőt, és az öcsémet is... Nah, ezt nem kommentálnám...

Rajtam az a nyaklánc van, ami piros szívecskék és közöttük egy-egy fehér gyöngy. Természetesen műanyag, de nagy kincs volt, és nagyon szerettem. Így visszanézve, már akkor látszott, hogy bírom a bizsukat... és a tortát is. :D

Remek lesz ez a VKF, köszönöm Lúdanyó!

22 megjegyzés:

napmátka írta...

A szülinapokra kiskoromban Anyu sütött tortát mindig, erre emlékszem, gyerekzsúrokra nem. De azért izgat a feladat, majd csak megoldom...

szepyke írta...

Szerintem profin meg fogog oldani. Eddig is mindig így tetted. Én azt gondolom, hogy nem sokban különbözik mostanában egy gyerekzsúr meg egy felnőtt vendégség, max nincs alkohol és falatkák vannak, nem fogások.

Cukroskata írta...

Ez nagyon aranyos :-)

szepyke írta...

A szöveg, vagy az öcsém feje?

:DD

Yasmine írta...

A design-ból ítélve, asszem egykorúak lehetünk ... Tegeződjünk, jó?
Szép idők is voltak azok ...
Jó egy kicsit nosztalgiázni ...

És visszatérve a jelenbe, köszönöm, hogy az olvasóm lettél!! :-))

szepyke írta...

Yasmine, én köszönöm, és a magam részéről 71-től édesítem az emberiség életét. :D

trinity írta...

Szepyke,
hagytad Te öcsikét érvényesülni???:)))
(Könnyen beszélek, mert egyke vagyok és állítólag az unokatesóimra is rém irigy voltam....Esküszöm, ezt kinőttem!:DD )

Konkrétan zsúrom nem volt, tortám mindig, naná, az mindig...De talán a pár év teszi, hogy akkor még nem volt ez divat, a zsúr? 6 év, khmm, hozzád képest Szepyke....

Mindegy, a gyerekeimnek volt, hajaj, a 3-nak-de mennyi:OOO

szepyke írta...

Trinity, mondták, hogy elnyomom, de 7 év van közöttünk, csoda? Viszont, én kijártam előtte mindent, neki csak bele kellett ülnie a készbe...

:DD

Orsi írta...

Tralala megjött Barbapapa, megérkezett.
Utána megjött Barbamama.
Kalandra itt van papa, mama.
Csuda módon nyúlik testük, megváltozik.
Tralala megjött Barbapapa.
Együtt fogjuk két kezét.
A Barbababy következik.

(ezt most énekeltem!)

Az egyik kedvenc mesém volt, lehet egyidősek vagyunk?

Zsömlés recept: köszi, ma abba tettem a gabonafasírtokat a fiúknak!

Yasmine írta...

Jól van, én Trin és Közted foglalok helyet félúton... Mármint korban. Azért volt annyira ismerős a nagymintás tapéta !!! :-))

szepyke írta...

Orsi, ahogy "énekelted" hallottam a zenét is. Micsoda bugyuta egy mese volt, de mennyire szerettem.
Milyen lett a zsemle?

Yasmine írta...

vagy csempe, vagy mi... :))

szepyke írta...

Az tapéta, de előttem vannak azok a borzasztó csempék is akkoriból...:D

Orsi írta...

Én 74-es vagyok!
Panelban laktunk, kicsi csúnya konyhánk volt, minden lakásban ugyan olyan konyhabútorral, de azért szerettem és a nagymamám ott is tudott pálinkát főzni!

Zsömle: isteni lett, mindet felfalták, még a kicsik is, és ez nagy szó mert Mikán csak kenyérbelet eszik semmi mást, amit rágni kell!

Tudod miért szerettem a Barbapapát, mert kettő mese volt egymás után belőle és ez akkor nagy szó volt!

szepyke írta...

Orsi, én 71-es Békásmegyeren nőttem fel. Imádtam, ha lehetne, visszaköltöznék. Nekem bejött - az átkopogok a szomszédhoz, hogy van e egy tojása kölcsönbe- dolog. És azt is szerettem, hogy minden ott van a közelben. A barátaim, a fagyizó, a játszótér. Szerintem hasonló konyhánk lehetett...:D

lúdanyó írta...

A Barbapapát én is szerettem, pedig akkor már nem gyerekzsúrokon vettem részt :) Szepyke nagyon jól szórakoztam az írásodon és már olvasás előtt, a képet nézve kitaláltam, hogy te lehetsz az az aranyos kislány a nyaklánccal :)
Köszönöm, hogy ilyen lelkes lettél a feladattól!

szepyke írta...

Én meg a feladatot!:D Már keresgélem a recepteket és a szomszéd gyerekek igen jól fognak járni mostantól...
:D

Tündér írta...

Ó, Barbáék! Én is szerettem és tényleg milyen...khm..bugyuta a Füles mackóval együtt, mert azt is imádtam:)Szóval egy korosztály vagyunk:) Gyerekzsúrokról rémlik valami,cifra, színes vajas sütemények, fatörzs,klasszikus szendvics....Nekem inkább a mostani születésnapjaim emlékezetesek, nagy főzéseket tartok...:)))A feladat valóban izgalmas, pláne így gyerek nélkül....egyelőre:)Megmozgatta a fantáziámat...

szepyke írta...

Tündér, most figyelj:

Fülesmackó mond most nektek szép meséket gyerekek,
Lekonyúló szép fülemnek köszönhetem nevemet,
Kedvencem a friss méz, s más finom falatok,
De azért szerettek, hogyha kövér is vagyok.
Brumma brumma, brumma brumma, brumma brumma brumm brumm brumm....

Nah?:DD

Mondom, hogy remekül fogok szórakozni!:D

Tündér írta...

Igen igen! Tökéletes a szöveg, erre még én is emlékszem:)(Mi még át is költöttük a "Nem kell mindig kaviár" sorozat főhősére:))
Lehet hogy a gyerekzsúrt magunknak kéne megtartani?...

szepyke írta...

Lehet...:DD

Chef Viki írta...

Nálunk is Halász Judit volt a sláger. Anyám sütött tortát jobbára, én én is gyepáltam a 6 évvel fiatalabb öcsémet :-)))

Zsúrom viszont sosem volt. Öcsémnek se. Na kapott is volna, az biztos :-)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...