2009. november 1., vasárnap

...egy-egy gyertya égjen


"Legdrágábbakat látjuk elmaradni,
legdrágábbakat látjuk szállni tova.
Csak kibírni lehet. Megszokni soha."

Balási András: Strófák


Meggyújtottam a gyertyákat és emlékezek azokra, akik már nincsenek velem. Emlékezek és így itt vannak megint, hiszen nem is mentek el. Nem mentek el, mert néha még álmodok is velük. Nem telik el úgy hét, hogy ne jusson valamelyikük az eszembe.

A nagyapám
Zoli a kollégám
Az én Mancim
Fánika, Manci "testvére"
A nagymamám
A nagybátyám Gyuri

Értük ég a gyertya. Ma az asztalon, máskor a lelkemben.





6 megjegyzés:

trinity írta...

Épp ez a zene járt a fejemben...Annyira ideillik...
Köszi!! Nagyon szeretem....

mandy tarragon írta...

az a baj, hogy én ettől a zenétől mindig elbőgöm magam, annyira szép :(

szepyke írta...

Én is szeretem Trinity!

Mandy, az nem baj. Néha kell sírni.

Kovács Micike írta...

Szipog... Köszönöm, Szepyke.

Andi/cuki írta...

"Miért a jók mennek el?"
Nekem meg ez járt tegnap az eszembe.

szepyke írta...

Kovács Micike, én is!


Andi, talán azért a jók mennek el, mert arra figyelünk. Nekem is van ismerősöm, bár még annak sem hívnám, aki pont mindegy, hogy meghalt, akár milyen csúnyán is hangzik. Nem ismertem, nem szerettem, nem érzek semmit iránta. Akiket ismerek, szeretek, azoknak az elvesztése mindig fájni fog, és mindig úgy érezzük, hogy valami nem jó ebben a világban, hogy pont Ők... És az ember szíve megszakad közben, és meghal egy kicsit.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...