2009. október 31., szombat

Pakkot kaptam!



Igen, képzeljétek el, pakkot kaptam!

Valahogy úgy kezdődött, hogy jött egy e-mail, miszerint küldenének nekem "pár" újságot. Nem ám akármit, hanem angol lakberendezési újságokat...

Most megsúgom, hogy én anno lakberendezőnek tanultam, de aztán, azért maradt csak hobbi, mert túl öntelt és önző vagyok hozzá, hogy érdekeljen más véleménye, így nem fogadnám el, ha valaki azt mondaná egy tervemre, hogy neki nem tetszik.
Mivel tudom magamról, hogy tökéletes ízléssel rendelkezem, ami nekem nem tetszik, az nagyon béna, így ha olyasmire kellene azt mondanom, hogy, hmmm, ez valami gyönyörűű!, ami szörnyű/béna/borzalmas/ízléstelen/botrányos stb, nem mondanám, inkább sértődötten elvonulnék, viszont, lássuk be így elég kevés ügyfelem lenne... Hát, igen. Ha kicsit le tudnék ebből a dologból adni, lehet, hogy másként alakulna sok-sok dolog körülöttem, de sajnos ez van...

Ezek függvényében nem túlzok, hogy az e-mailben felajánlott újságoktól heves szívdobogást kaptam...

Eltelt pár nap és jött a postás... Nem is értettem, hogy miért a csomagos jött, mert én borítékot vártam, egy pár újsággal...

Amikor a kezembe nyomta a csomagot, akkor jutott az eszembe, hogy te jó ég, létezik, hogy ez tele van újságokkal???

Olyan gyorsan bontottam ki, mintha forró lenne a papírja és égetné a kezemet. A doboz eleve nehéz volt, de amikor kinyílt...

Egy csomó újság és egy kedves ajándék is volt benne!

Annyira meghatódtam, hogy el sem tudom mondani. Komolyan.
Kapok valakitől egy nagy doboznyi újságot, csak úgy, ajándékba, és még egy levendulából készült buzogány is lapult az újságok között... és ez az egész (szinte) ismeretlenül...

Nem mondom el, hogy kitől kaptam. Annyit árulok csak el, hogy Ő is blogot ír... És ez a bizonyos ajándék egyszer szerepelt a blogjában. Akkor én jól elcsodálkoztam rajta, és tessék, most nekem is van egy ilyenem...



Nagyon szépen köszönöm, kigondolom, hogy mivel hálálhatnám meg!
Azt meg pláne köszönöm, hogy ez is megerősít abban, hogy az élet szép, és igen is valaki szereti, hogy itt irkálok, meg beszélek össze-vissza...

Köszönöm!

Szeretik a blogomat!:)



A héten rengeteg üzenetet kaptam, hogy látogassak el az üzenetet küldök blogjába, mert vár rám náluk "valami"...

A "valami" egy díj, egy elismerés.

Elismerés, ami bizony jól jön, bármikor is jön, mostanában meg pláne jöhetne aztán számolatlanul!

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám, igazán kedves gesztus, és mint írtam, jó időben érkezett!

Az eltelt pár napban szinte minden olyan blog megkapta ezt a díjat, amit olvasok, és szeretek, így én most nem adom tovább.

Nem adom tovább, azaz, direktben nem adom tovább, viszont küldöm mindenkinek, aki az oldalsávban szereplő blogok között szerepel, és küldöm mindenkinek, akinek a "Rendszeres olvasó"-ja vagyok!

Köszönöm nektek, hogy vagyunk egymásnak, legyen ez még sokáig így!

Lassan karácsony, lassan "beköltözik a szeretet" az otthonokba, a blogokba, és ez akár ennek az előszele is lehet!

Bár, én nem adom tovább, felsorolnám, hogy kiktől is érkezett felém:


Köszönöm nektek!


2009. október 30., péntek

Halloweenra - Boszorkányujjak...Véresen!



Az ujjak megfelelően borzalmasak lettek??? Remélem...

Egy "rakásnyi" boszorkányt kellett befognom ennyi ujjhoz...


Ez itt egy kézről való!:)))

Még nyersen, kisütés előtt:


Huuuuuuu! Elég félelmetes voltam???


Halloween van a hétvégén, vagyis hallottak napja. Bár nálunk, ez közel sem a vidámság ünnepe, azért ne feledkezzünk meg róla, hogy vannak körülöttünk gyerekek, vagy gyermek lelkű felnőttek...

A Boszorkány ujjak így készülnek:

Hozzávalók:
  • 23 dkg vaj
  • 20 dkg porcukor
  • 1 tojás
  • 1 kávéskanál mandula aroma
  • 1 kávéskanál vanília vagy 1-2 csomag vaníliás cukor
  • 45 dkg liszt
  • csipet só
  • 10 dkg egész mandula
  • 1 tubus cukoríró (vagy tojásfehérjéből felvert hab, piros ételfesték)



Egy arra alkalmas edényben összekeverem a puha vajat, a cukrot, a tojást, a mandula aromát (ha lehet ne zöldet vegyünk, hanem színtelent!) a vanília kivonatot (esetleg vaníliás cukrot) a lisztet és a csipet sót. Összegyúrom, majd letakarva a hűtőben fél órát pihentetem.
A tésztát megfelezem, és kis hengereket formázunk, melyeknek az egyik végét kilapítjuk, ide jönnek majd a mandulák. A henger közepe legyen a legvastagabb, mert így fog ujjat formázni. A tésztákat a tepsibe tesszük, rátesszük a mandulákat, és a 180 fokos sütőbe tesszük. (Hideg sütővel kezdjük a sütést!)

15-20 perc sütés után kiveszem a tepsit, és hagyom kicsit kihűlni a tésztákat. Ha kihűlt a mandulákat leveszem, és a piros cukoríróval a helyükre nyomok egy adag cukorírót, és abba visszanyomom a mandulát. Készen vagyunk.

Kb 60 db lesz belőle.



Aki nem ijedt meg kellően, az készítse el magának, hogy aztán ezzel riogassa a családot, barátokat, szomszédokat... Nagy sikere lesz, ezt garantálom!

Rizseshús


Szeretem a rizst, szeretem a húst. Így együtt meg még jobban szeretem őket. Érdekes, de a pörköltet egyáltalán nem enném meg rizzsel, mert az úgy "száraz", mégis "összekeverve", esetleg megtoldva némi zöldséggel, nagyon szeretni való étel lesz, ráadásul laktató is!

Hozzávalók:
  • 40 dkg sertéshús, jelen esetben comb
  • 2 db vöröshagyma
  • két-három evőkanál őrölt pirospaprika
  • bors
  • 3-4 evőkanál olaj
  • fél kiló rizs

Bővíthető még bármilyen zöldséggel, a fényképen lévő ételben sárgarépa van, kb két-három darab.

A hagymát megpucolom, és apró kockákra vágom. Megmosom a húst, és szintén felkockázom. Az olajat egy erre alkalmas edényben melegítem, majd rádobom a hagymát és üvegesre pirítom. Lehúzom a tűzről, jöhet rá az őrölt pirospaprika, majd a hús. Visszateszem a tűzre, és a húst fehéredésig pirítom, majd felöntöm kb egy-két deci vízzel, és fedő alatt főzöm. 50-60 perc elteltével ellenőrzöm, hogy puha e a hús. Ha már majdnem jó, megmosom a rizst, és egy másik edényben kevés olajon átpirítom, majd a húshoz adom. Felöntöm annyi vízzel, ami a rizs mennyiségének kétszerese. A répát megpucolom, felkarikázom és a rizzsel ezt is a húshoz adom. Sózom, borsozom. Fedő alatt puhára főzöm. Ha már puha, de még sok "lé" van rajta, fedő nélkül főzöm.

Rendkívül jól variálható étel. Jóval "szárazabb" étel, mint az olasz rizottó. Zöldségből szinte bármi mehet bele, amit szeretünk, a pörköltalapot, azaz a hagymát bővíthetjük paprikával, paradicsommal.

Előre is el lehet készíteni, akár egy-két nappal is.

Ha egy főzéssel akarunk "megúszni" két-három napi ebédet, vagy vacsorát, készítsünk sertéspörköltet, ami mondjuk jó hétfőre. Keddre hozzátehetjük a rizst, és némi zöldséget, így kapunk egy rizseshúst, szerdára a pörkölthöz főzzünk krumplit, így pincepörköltet kapunk. A krumplit egybe főzzük, ne külön a hústól!

A rizseshúshoz nekem mindenképpen kell valamilyen savanyúság. A tányéron savanyúkáposzta van, de remek céklával, és kovászos uborkával is, almapaprikával, szóval, bármivel, csak savanyú legyen, és ha egy picit csíp, nah az sem baj!

Tálaláskor szórjuk meg frissen őrölt borssal!

2009. október 29., csütörtök

Szilvalekvár kétféleképpen készítve

Hát, igen, nem most készült, csak úgy el vagyok úszva a bejegyzésekkel, hogy ihaj...

Tehát kétféleképpen készült szilvalekvár nálam. Lett 5-5 2 decis üvegnyi.

Készült sütőben, ahogy Garffykánál láttam, és készült simán a gázon egy lábasban.

Kíváncsi voltam, hogy melyik könnyebb, egyszerűbb, melyik, milyen lesz?


Az egyik így készült:
  • 4 kg szilva
  • 40 dkg cukor
  • fél deci ecet
A szilvát megmostam, kimagoztam. Egy nagy lábasba öntöttem az ecetet és a lábast forgatva, mindenhol végig eceteztem a lábas oldalát, majd bele tettem a szilvát. Nagy lángon forrásig főztem, majd ráöntöttem a cukrot és kislángra kapcsoltam. Így főtt kb 6 órát. Kislángon, lefedés nélkül. Nem kavargattam, teljesen magára hagytam. A hat óra elteltével tisztára mosott és kifőzött befőttes üvegekbe szedtem, két befőző fóliát megvizeztem, az üvegek tetejére tettem, majd erősen rácsavartam a tetőt. Fejre állítottam, és száraz dunsztban hagytam kihűlni, azaz két nagy törölközőbe csomagoltam, hogy minél lassabban hűljenek ki. Ebből az adagból 5 üvegnyi (2 dl-es) lekvár lett, ami a képen is láthatóan tökéletes állagú, kenhető, nem folyós lekvár lett!


A másik adagnál 5 kiló szilvát megmostam, kimagoztam, egy tepsibe tettem, megszórtam cukorral és két órára a sütőbe tettem. A sütőt előtte már melegítettem, és 180 fokra kapcsoltam, azaz 4-es fokozatra. Két óra sülés után, nálam még nem állt össze, sőt még nagyon kezdetlegesnek látszott, így ment egy lábasba, és a gázra, majd kb négy órányi takaréklángon főzés után érte el azt az állagot, mint az előző adag. Amikor késznek ítéltem, kimosott, kifőzött üvegekbe tettem és ugyanúgy jártam el, mint az előző adagnál. Ezen adagnál a szilva még igen kemény, inkább savanyú, mint édes volt. Szerintem ezért nem értem el két óra alatt, hogy lekvárrá süljön.

Hozzávalók ennél az adagnál:
  • 5 kg szilva
  • 50 dkg cukor

A második adag inkább barnásabb lett, az első pirosabb, de mint írtam, az első édesebb, érettebb szilva volt, a második kicsit éretlenebb, amit a hírtelen jött októberi télben gyorsan leszedtek...

Ízre mindkettő finom, a sütős változat szerintem finomabb, teltebb, mélyebb íze van!

A lábosos verzióval semmi dolgom nem volt. A forrás után nem kavartam, hozzá sem kellett nyúlni, csak szépen magában főtt. Időnként ránéztem, mert érdekes volt, ahogy a szilva sárga húsából szinte sötétbarna anyag lett.

A tepsis változatnál is csak annyi munka volt vele, hogy át kellett szednem egy másik lábasba, és abban főzni.

Megdöbbentően kevés lekvár lesz a gyümölcsből, viszont megdöbbentően kevés cukor kell hozzá!

Ebből az összesen 9 kilónyi szilvából kb 10 üveg lekvár lett. Az üvegek két decisek!

2009. október 27., kedd

Átvállalnád?


Egy pár éve láttam egy filmet, Tímár Péter A herceg haladéka-t.

A film, bár kicsit idétlen technikai megoldásokkal volt megtűzdelve, amitől kicsit gagyinak tűnhetett volna, de a téma...

Egy lány, Alida, aki egy kiöregedett modell, váratlanul meghal.
Itt most egy kritikát fogok idézni, ami elmondja a továbbiakat:"Ezek után azt láthatjuk, hogy a nő egy különös vonzalom és egy különös egyezség jegyében - melyet a Pokol hercege, Asztarot kínál neki - kap még egy esélyt az életre, de akkor és csak akkor, ha egy perc alatt meggyőz róla valakit, hogy vállalja át a halálát. Ekkor megkezdődik a versenyfutás az idővel, amiben az lesz a "legviccesebb", hogy percenként minden újrakezdődik benne. A telefon cseng, és ugyanaz van a vonal túloldalán, aki már számtalanszor előtte, és elmondja ugyanazokat a dolgokat, hacsak a nő valami kiutat nem talál, máshogy nem reagál, mint előtte."

Tehát a lényeg, ami engem megfogott: átvállalnád e valaki halálát????

Van e olyan fontos "valaki" az életedben aki egy perc alatt meg tudna győzni arról, hogy vállald át a halálát?Biztos veled is előfordult, hogy egy közeli ismerős, barát, családtag halálakor valaki azt mondta miért nem én????

Nekem volt egy nagyon kedves kollégám, akinek a halálakor a nagymama, aki már eltemette a lányát és az unokáját is azért sírt, hogy miért nem Ő????Remélem értitek a kérdést. A film nagyon ügyesen boncolgatja ezt a témát, ezért tetszett annyira, ez feledtette a képi kezdetlegességeket.

A hétvégén mindenszentek és halottak napja van, a téma teljesen aktuális. Szinte mindenkinek van halottja, mindenki foglalkozik ilyenkor, és szerintem máskor is a halál gondolatával.
A halál egy olyan téma, ami mindenkit foglalkoztat ha akarja, ha nem.

Gondold át!

Átvállalnád e valaki halálát?

Ha csak egy perced lenne, kit tudnál meggyőzni arról, hogy tegye meg érted?????

Van olyan, akit annyira szeretsz, hogy meghalnál helyette? Nem, nem érte, helyette!

És van e olyan, aki meghalna helyetted? Nem érted, helyetted!

Tudom, hogy a téma akár morbid is lehetne, de emlékszem, hogy amikor megnéztem ezt a filmet napokig gondolkodtam rajta, nem hagyott nyugodni. Már a moziban ülve azon gondolkodtam, milyen nehéz, vagy lehetetlen döntés is ez, mert megmagyarázhatatlan dolog a halá, nem tudjuk, mi jön utána, van e utána bármi?

Képes lennék e valaki halálát magamra vállalni csak azért, hogy Ő tovább éljen, lehetőséget kínálva neki, hogy tovább éljen, de a továbbiakban már nélkülem...


És elfogadnám e, kérném e mástól, hogy ezt tegye értem.


Azóta sem jutottam semmire ezzel kapcsolatban. Nem hiszem, hogy kérném, és nem tudom, hogy vállalnám e...

Azt mondják, maradni nehezebb, mint menni, elmenni, de ezt sem fogjuk soha megtudni, hogy tényleg így van e...


Ez egy film, csak egy film, mégis elgondolkodtató.

A filmről ITT is olvashatsz.

Carbonara - vagy valami hasonló...



Ez az egyik kedvencem, kedvencünk. Gyorsan elkészül, amíg a tészta kifő, elkészül a szósz, vagy öntet, vagy, aminek hívjuk. Valószínűleg nem ez az autentikus recept, már csak azért sem, mert ahhoz gondolom nem karaván sajtot használnak...

Nah, mindegy.

Remek tésztaétel, bár pillanatok alatt elkészül, ha mégis előre el akarjuk készíteni, napokig eláll a hűtőben. Jól tűri a fagyasztást, ha esetleg olyan mennyiséget készítünk, ami nem fogyna el..., bár, kétlem, hogy van ilyen mennyiség belőle. Viszont, fagyasztani tészta nélkül fagyasszuk!




Bevásárlólista 4 fős adagnál:
  • 50 dkg, azaz egy zacskó tészta (bármilyen, jelen esetben spagetti, de bármilyen jópofa tésztával jó!)
  • 25-30 dkg sonka egyben
  • 25 dkg bacon
  • 5 dl főzőtejszín
  • 30 dkg füstölt sajt (karaván, füstölt trappista, stb)
  • bors
  • bazsalikom
Két féle sajt van előkészítve, mert nálunk még megy rá reszelt trappista is, amikor készen van! És nem kell hozzá só! A bacon van olyan sós, hogy bőven elég bele annyi, külön én nem sózom soha!

Hogy is készül?

Először tegyük fel a vizet melegedni, legyen benne némi só és egy kanál olaj. Amikor forr, dobjuk bele a tésztát és főzzük készre. (Ha nincs olajunk, a bacon piritás közben "kiengedett" zsírját is használhatjuk!)
Az öntethez a bacont felvágom kb egy centis darabokra, egy arra alkalmas edényben saját zsírjában addig pirítom, amíg csak kis pörcök maradnak. Ha sok zsír olvadt ki, leöntöm, de maradhat is, kinek, hogy jó.

Mehet a baconre a szintén felkockázott sonka, és most együtt pirulnak egy keveset.

Jöhet rá a tejszín, elkeverem, és melegítem.


Amikor a tejszín forr, mehet rá a bazsalikom és a frissen reszelt bors, majd jöhet rá a lereszelt füstölt sajt.
Keverem, és addig melegítem, amíg teljesen összeolvad. Készen vagyunk!

Tálalni bárhogy, ahogy jól esik, nálam tányérra tészta, rá öntet, (szósz), rá még külön reszelt sajt.


Bekerülési költsége:
  • Tészta: 120,- Ft
  • Füstölt sajt: 450,- Ft
  • Sonka: 600,- Ft
  • Főzőtejszín: 440,- Ft
  • Bacon: 500,- Ft
  • Egyéb: 100,- Ft

Összesen: 2210,- Ft, tehát négy főre számolva, fejenként 550,- Ft

Elkészítési idő: kb 10-15 perc

Jó tanács!!!
Füstölt Füredi Trappistát ne vegyünk hozzá, mert nem olvad, hanem összeáll egy ragacsba az egész... Bár ehető, de látványnak, hát, az "érdekes" kategóriát tölti be, tehát inkább Karavánt vegyünk, ha nincs más...

2009. október 26., hétfő

Mit is hozzunk Londonból???


A két kép között nincs különbség, max fényben...
Hogy mit is érdemes "hozni" Londonból? Itt a képen azok szerepelnek, amiket én hoztam, illetve, már kicsit hiányos a felhozatal, mert egy-két csoki "elpárolgott"...

Amit mindenképpen érdemes: sál, azaz kendő, vagy pashmina. Ezt Londonban szinte minden utcasarkon kapni, minden "kitelepülős" bódé árulja a szivárvány minden színében. Gyönyörűek, és iszonyatosan olcsók az itthoni árakhoz képest.

Minőségük kitűnő, színtartásuk kitűnő. Nem a kiállított darabot kell megvenni, csak megmutatni az árusnak, hogy melyik színből kérünk, és nejlonba csomagolt darabot fog adni. Ha jól emlékszem, egy darab 3 font, két darab 5 font..., de láttam két darabot 4 fontért is...
A hétvégén láttam kb ugyan ilyeneket a Mammutban egy keleti cuccokat áruló boltban 3800,- Ft-ért, persze, darabját. 3800,- Ft-ért itthon kaptam volna egyet, míg Londonban kb 5 darabot vehettem volna, és ha nagyobb tételben kapom, gondolom még olcsóbb.... Ezt már megint nem kommentálnám.

A kötelező ajándékok között Bobby sapka, amiből én feketét hoztam. Kicsit gagyinak tűnik, hiába kerestem "profibbat", mindenhol ezt a típust találtam. 2 font, azaz kb 600,- Ft... Volt rózsaszínben is, annak az árát nem tudom, az még gagyibb kivitelű volt..., viszont akinek ez az életcélja, annak hajrá!:)

Hűtőmágnes: telefonfülke... Ezekben is van gagyi, illetve millió fajta, ez a darab a szebbekből van, az ára 1 font volt...

Csokik, árat nem tudok, mert nincs meg a blokk, de abszolút megfizethető, kb, mint itthon...

Idétlen ajándék Öcsinek és másoknak, számítógéphez való "porszívó", ami USB-ről működik... Idétlen ajándék, mert nem szív, hanem fúj... , de amikor vettem, ezt nem tudtam, és eleve nem hagyhattam ott, mert valami hülyeséget hoznom kellett, bár a bobby sapka is Öcsié...

Kistáska bordó szatén, bordó gyöngyökkel. Ezt egy olyan boltban vettem , ami a hospice alapítványé, azaz, valaki adni szeretne a hospice-nak valamit, és ezért beadja a cuccait, amiket gondol, azt eladják, a pénz az alapítványé. Szerintem, olyan cuccok is kerülnek ide, amiket úgymond rájuk hagynak. Lehet bútorokat, ruhákat, cipőket, mindenfélét találni náluk. Fillérekért, és általában nem széthordott darabok, sőt... Ez a táska nálam potpourri tartónak lett véve, az árára nem emlékszem, de nem volt túl drága, a szépségéhez mérten meg pláne nem...

És az abszolút ajándék magamnak!!! Egy karamellizáló pisztoly, amit 9, 99 fontért, azaz mondjuk inkább, hogy 10 fontért vettem, ami a mai árfolyamon nincs 3000,- Ft...

Erre már nagyon régen vágytam, és tessék! Eddig kb 9000 körül láttam itthon, amennyit nem adtam volna érte, de 3000,- Ft-ért nem hagyhattam ott!

Ami szerintem még jó áron van, az a ruha a Primarkban, a fehérneműk, és az outlet-ek kínálata, ahol fillérekért olyan dolgokat kapunk, hogy már megérte elmenni londonig...

A Primarkban lakk táskák tömkelege, változatos színekben... fekete, bordó, stb, stb...
Az ágyneműk, lakástextilek, a mi árainkhoz képest is abszolút versenyképesek, azt már meg sem említem, hogy a választék szédítő...

El ne felejtsem, londoni metrótérképpel ellátott trikók, boxerek, tangák... kinek, mi a kedvence...

Jó shoppingolást, ja, és ne felejtsétek el megvenni azt a bizonyos marcipán bevonót sem...



Marks & Spencer... Élni, tudni kell.. kellene...

Marks & Spencer...

A legnagyobb áhítattal mászkáltam az élelmiszer részlegen. Az idén ünnepelte ezen áruházlánc 125. születésnapját. Valahol olvastam, hogy a névadó Marks "valaki" orosz emigránsként egyetlen pici bolttal kezdte pályafutását, ahol mindent egy áron árult. Ebből olyan ügyesen profitált, hogy szépen felfejlődött, és ma már ott tartanak, hogy szinte nincs olyan angol család, ahol minőségi fehérneműikből ne találnánk a fiókban.
Nálunk is van Marks & Spencer üzlet, bár ide az élelmiszerekkel foglalkozó részleget sajnos nem hozták el... Nem hozták el a lakberendezési részleget sem. Ezt is nagyon sajnálom.


Tudni kell, hogy ezen áruház élelmiszerrészlege csak és kizárólag saját maguk névjegye alatt forgalmazott dolgokat árul. Híres az előre elkészített, előre csomagolt, minőségi élelmiszerről. Tehát, amit itt kapni, azt csak itt kapni. Nincs más cég terméke, csak a sajátjuk, viszont abból olyan választék van, olyan csomagolásban, és azt gondolnám, hogy ehhez képest nem is drágán. Ezt az áruházat láttam elsőként. Megérkezésem másnapján jártam itt. Egy pár perc múlva megértettem, hogy miért nem főznek, illetve, hogy miért főznek előre elkészített ételeket... Elhiszem, hogy bemennek a boltba, levesznek valamit a polcról, hazamennek és annyi a dolguk, hogy mondjuk, betegyék a sütőbe, aztán az előírt idő elteltével kivegyék, kidobják a sütőtálat, a család megegye a vacsorát, és közben nem leharcoltak, nem órákig robotolnak, csak öt perc, és olyan vacsora van az asztalon, hogy ....
Itt ért az is, hogy lehet, hogy nem gond, ha valami előrecsomagolt. Mert itt nem feltétlenül azt jelenti, hogy műanyag. Majd látjátok a salátáknál, hogy olyan választék van, hogy én érezném hülyének magam, ha otthon nekiállnék 10 féle zöldségből szeletelni, aprítani, amikor itt, így megvehetem....

Ezen áruház az Oxford Streeten található. Több szintes. A föld alatti szinten van az élelmiszer részlege.
Én azt mondanám, kötelező megnézni annak, aki egy kicsit is tevékeny a konyhában... Kötelező, mert látni fogja, hogy így is lehetne. És ez nem pénztárca kérdése, mert számukra ez megfizethető. Lehet, hogy nekünk esetleg drága, de megint megjegyzem, a többszörösét keresik a magyar átlagkeresetnek!!!

Ez minőség a javából. És még valami.

Én ezt hívnám a vevő kiszolgálásának. Mert itt érzem, hogy figyeltek rá, hogy mit tesznek ki a pultra.
Sehol nem láttam, egyetlen helyen sem olyan részt, amit mindig szájhúzva észlelek mondjuk a Tescoban...
Azaz, nem láttam, olyan pultokat, asztalokat, ahol a már majdnem lejárt dolgokat pár forinttal olcsóbban elviheti, aki képest azt elvinni, vagy aki csak azt tudja megvenni... Sehol nem láttam ütödött csomagolású dolgot, sehol nem láttam szétfolyt, kifolyt, felbontott terméket.

Láttam tiszta pultokat, kesztyűben dolgozó, mosolygós embereket. Micsoda különbség...
És milyen kevés is kellene hozzá...

Mondjuk annyi, hogy a magyar kereskedelem is megértse végre, hogy mi vevők nem a barlangból jöttünk... Még akkor sem, ha magyarok vagyunk, és nem angolok...

Fel kellene már nőni a feladathoz, de minél gyorsabban...

Nah, befejezem. Akkor menjünk be a Marks & Spencerbe...

A képekre kattintva nagyban nézzétek meg majd őket, itt is megéri, sőt!

A földszinten egy kiállított Forma 1-es kocsi. Melléállva fényképeszkedni lehet:



Lemegyünk a mozgólépcsőn az élelmiszer részre... Öveket bekapcsolni, nehogy a szédüléstől kiessetek a székből...

Bocsánat a kép minőségéért, mondanom sem kell, telefonnal készült...

Ezen rész az előre fűszerezett, pácolt húsok egy részlete. Valahogy ők tudnak úgy csomagolni, hogy a fóliát nem szúrja ki a tejesdoboz, mire hazaérsz, olyan fóliával vannak lezárva a dobozok, amit maximum kivágni lehet... Mindenféle hús, mindenféle fűszerezésben... Annyi a dolgod, hogy sütőbe, tepsibe pakold... Jah, nem fényképeztem a halas részleget, mert nem szeretem. De pácolva, előre fűszerezve halakat, rákokat és mindenféle tengeri izét is találunk!


Hopp, már megint akció... kettőt kapsz 6 fontért, azaz 1800,- Ft körül... Tudjátok, mennyi a 6 font??? Két db buszjegy. Jah. Nálunk mennyi egy buszjegy? Mit kapunk abból???
Nah, ez a különbség.


Próbáltam közelről, de rossz lett a kép... A csomagolás igényes. Tisztán, világosan leírva, hogy mi található az egyébként is jól áttekinthető csomagban.


A sültcsirke, amivel az a dolgod, hogy megveszed, hazaviszed, leveszed a nejlont (én mondjuk megmosnám, de elvileg már azt sem kell), begyújtod a sütőt az előírt fokozatra, beteszed a csirkét, amihez már hozzá van csomagolva a fűszervaj is, és eleve fém tálcán van, így ha kisült, kidobjuk a tálcát, nem mosogatunk, nem csiszatolunk... Aki, most azzal jön, hogy de ez mennyi felesleges hulladék, annak megemlíteném a mosogatással járó vízpocsékolást... Erről vitatkozhatunk, állok elébe, de nekem tetszett a dolog. És megint, micsoda kényelem... És van benne valami műanyag? Semmi. Minőségi csirke, minőségi vaj, és organikus fűszer. Juj, de gáz lehet itt élni, de tényleg... Összeszorított foggal valahogy csak kibírnám...

Jah és még valami a csirke ára, így ahogy van, csomagolva, tálcával előkészítve a sütésre, fűszervajjal ellátva: 3,69 Font, azaz 1150,- Ft körül van... Horror drága, ugye???

Megismétlem, egy buszjegy 3 Font...


A marhahúsok egy része... Nem áll a polcon véres lé. Nincs mocsingos, cupákos, inas hús kipakolva. Ha úgy szeretnéd, veszel a pultban a hentestől, de "lepucolva" csak elveszed a polcról... Az élet szívás... ez van...


Szintén húsok. Darálthús minden féle állatból. Zsírosabb és light változat mindenből...


Én nem vagyok gyümölcsös, vagyis, nem szeretem a gyümölcsöt...
De azért kellően elámultam, hogy aki viszont szereti, ennyi féle (és ez csak egy része a polcnak) összeállításból választhat. Minden friss, nincs megbarnult gyümölcs! És kell mondanom, itt is csak a csomagolás műanyag...


Jó, most jön a kedvencem... Pucolt zöldségek..., sőt pucolt, és összeállított zöldségek. Az ott középen, az a nagy kerek, mártogatós zöldség, a tál közepén meg amibe mártogatod. Azért az milyen gáz lehet, hogy megveszem, hazaviszem, otthon feltépem a műanyagot és teszem az asztalra. Bejelentkezik valamelyik barátunk, barátnőnk, berohanunk a boltba, veszünk egy ilyet, hazavisszük, kitesszük az asztalra és beszélgetünk... Jesszusom, de utálnám! Helyette, megveszem, ha lehet két-három boltból összeválogatva, megpucolom, egy csomó szemetet hozok létre, elhasználok x liter vizet, aztán darabolok, előveszek egy nagyobb tálat, tálalok és leülhetünk enni. Mennyivel jobb, ugye? Nem? Naná, hogy nem...

Csomagolás? Mindenféle saláta, mindenféle zöldfűszer... Rettenet szívfájdító dolgok ezek egyébként. Olyan pocsék érzés állni a pultok előtt és nézni, hogy amiért én több boltot végigjárok, az itt így...


Az ára 5 Font, azaz kb 1500,- Forint. Ez kicsit drága... Nekem. De nekik? Nincs két buszjegy...


Sajtrészleg. Persze, csak egy része... Mindenféle, mindeféle csomagolásban. A sajtoknál az, hogy valami le van reszelve, nem extra. Az az furcsa, ha nincs lereszelve, szeletelve. Megint a csomagolás, megint a tárolás, megint a....


Virágot is kapni. Nem is kicsi a kínálat...


És akkor a saláták... Most őszintén! Ha én reggel bemegyek a boltba, és ilyen salátát tudok felnyalábolni, és elvinni magammal ebédre, nem állok neki otthon kutyulni bármit. Ezt én egészen komolyan mondom. Ráadásul minden organikus, ezt majdnem elfelejtettem mondani, tehát, minden bio. És ezer féle saláta. Húsos, hús nélküli, halas, rákos, stb, stb...

Ára: kettőt kapsz 3,- Fontért, tehát 900,- Ft-ért... Egy buszjegy áráért két salátát...


Ez a drágább variáció, mert ebben rák van.. Ez 4 font...


Pocsékul néz ki, ugye? Jaj, ezt is majdnem elfelejtettem! Az öntet kis tálkában van csomagolva a salátán belül...

A sütemények... Előre kész torták. Cupcakes-ek, muffinok. Tortaporok, tortabevonók, tortadíszek. Nem ettem ilyet. Lehet, hogy pocsék ízük van, de tartok tőle, hogy annyira nem ehetetlenek. Itt nem néztem meg az összetételt a sütiken, erről nem tudok nyilatkozni.

A készen vihető torták egy része...


Nekem ez volt a top. Itt éreztem azt, hogy bőven a béka alatt élünk. Hogy amikor szeletben kérem a húst, és szólok, hogy vékonyan, akkor negyven dekát kapok három szeletben, pedig, nini, lehetne így is... Hogy bár a joghurtokat nem fényképeztem le, de ott is kicsit magamba roskadtam... A tej ezer féle változata. Londonban még a Tescoban is kapni házi tejet. 7, vagy 8 %-os zsírtartalmú tejet, frissen naponta.

A Marks & Spencer híres az előre elkészített, minőségi ételekről. Ezt a hírt most én is továbbadom, mert ezt látva azt kell, hogy mondjam, nem véletlenül az...

És még valami Londonnal kapcsolatban: Kicsit félve teszem már fel a képeket, írok hozzá szöveget, mert kívülről nézve lehet, hogy én is unnám, hogy itt ez a valaki, elment Londonba 13 napra, aztán nem bírja abbahagyni az ömlengést... El kell, hogy áruljam, hogy én aki mindig mindenhonnan úgy jöttem haza, hogy már alig bírtam magammal, most azt éreztem, nem nekem kellene hazajönnöm, hanem maradni és az életemet magam után hozni...

London hatalmas. Rengetegen élnek benne. Az utcákon mindig van ember, mindig állnak a megállókban. Olyan folyton rezgő város.
Én mindig is Budapesten éltem. Meglepődve hallgattam történeteket arról, hogy valaki eljött pestre és nyomasztotta a forgatag, a forgalom az emberek mennyisége, minden. Nem értettem, hogy ezzel mi a baj, mert azt gondoltam, hogy én vidéken nem tudnék élni, ahol nincs minden sarkon egy bolt, nincs minden sarkon egy mozi, nincs minden sarkon minden.

Aztán elmentem Londonba, és harmadik nap majdnem hisztériás rohamot kaptam az utcán, mert azt éreztem, hogy ennyi ember egyszerre egy helyen, ilyen zajban, mindenki szemben velem, ezer nyelven karattyolnak... Volt egy pillanat, amikor majdnem üvölteni tudtam volna, hogy csööööööööööööönd legyen! Itt észlelték rajtam az összeomlás tüneteit, és becipeltek valahova, ahol elnyúltam egy bőrfotelban, megittam a jegeskávémat, kipihentem magam... Másnaptól már nem volt gondom. Egyszerűen megszoktam. Hülyén hangzik, de megszoktam a tömeget, a zajt, a madárházat. Megszoktam, mert mindezzel együtt sokkal élhetőbbnek éltem meg az egészet.

Bár már jó párszor jártam külföldön. Láttam csodákat, láttam közel sem csodákat. Azt gondolom, van összehasonlítási alapom.

Megszerettem Londont. Ez van.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...