2010. február 5., péntek

Féltett kincseim - B. felhívására...



B. mutatta meg a napokban a saját, féltve őrzött receptes füzetét. A sajátját, és amit az anyukájától örökölt. 

Rögtön tudtam, hogy itt az alkalom, meg tudom mutatni az én féltett kincseimet... Hogy miért féltettek, az egyértelmű... Van két "könyvem", amit még a nagymamám anyukája kezdett el írni, vagy talán még az Ő anyukája, már nem is emlékszem... Az biztos, hogy az egyikben található egyik dátum 1910... Tehát minimum 100 éves receptgyűjteményről van szó. Túlélt már sok mindent. Átvészelt több történelmi eseményt, látta azon rokonaimat is, akiket én soha...

Sütöttek, főztek belőle a nagymamámnak, , a mama sütött, főzött belőle apukámnak, és nekünk is. Most ez a két könyv nálam van. 

Próbáltam már elkészíteni ételeket belőle, de bevallom, még nem jártam túl sok sikerrel. Sok-sok mára teljesen elfeledett mértékegység szerepel benne, illetve néha  a szöveget sem teljesen értem, illetve, az sem segít, hogy csakúgy, mint ahogy én csinálom manapság, sok olyan receptet tartalmaz, ahol nincs megnevezés, csak hozzávalók, és nincs leírás hozzá, hiszen a készítőjének már a hozzávalók felsorolása is elég volt az elkészítéshez...




Nehezíti még a dolgomat, hogy igen megkopott kis könyvecske mindkettő. Hiányzik az egyik elejének a fele, a lapok szélei, vagy néha szinte az egész lap... 
Gyönyörű kézírással írt recepteket tartalmaz, mégsem olyan egyszerű elolvasni belőle akár egy hozzávalót is néha, hiszen, találtam már benne olyan megnevezést, amiről azt sem tudom, hogy mi az, arról meg már írtam, hogy a mértékegységek sem feltétlenül grammban, dekában vannak, hanem fontban, és egyéb számomra idegen dologban...



Most, hogy emiatt a bejegyzés miatt megint elővettem őket, megpróbálkozom megint megfejteni egy-két receptet, lehet, hogy rögtön itt ezzel fogom kezdeni, hiszen, ez most aztán abszolút időszerű...

Ez áll a papír alján:

134. Fánkok
Bécsi farsangi fánk





Miket láthatott ez a könyv az elmúlt 100 év alatt... Belegondolni is szörnyű.




És, most akkor bemutatom a sajátomat is... Ez most lett kész, illetve most karácsonyra ilyet "csináltattam" néhány megajándékozott barátnak, rokonnak. Nem más ez, mint egy A5-ös méretű gyűrűs mappa, amibe nejlon tartókat, magyar nevén "bugyit" lehet fűzni, és ebbe kerülnek a legépelt, kinyomtatott receptek. A folyamatosan használtak, és az egyszer-egyszer elkészítendők is. Most hetek óta esténként átgépelem a recepteket ilyen formátumba, majd kinyomtatom és belefűzöm a mappámba, illetve, elküldöm azoknak, akik kaptak ilyen mappát, hogy nekik is legyen miből sütni, főzni, ha elfogyott a saját ötlet...





Nagyon régen szerettem volna ilyet, vagy ilyesmit, de úgy látszik, hogy most jött el az ideje... Karácsony előtt a Meska oldalán találtam egy nagyon kedves hölgyet, aki saját igényemnek megfelelően 15 db ilyen füzetet gyártott nekem. Kaptak a szeretteim, a barátaim és néhány kedves ismerős is. 

Rengeteg recept kereng a lakásban, a táskámban, a konyhában, mindenhol. Mindent elteszek, mert ötletnek minden jól jöhet egyszer... Viszont így lassan el kell költöznöm, hogy a receptek befészkelhessék magukat minden addig a ruháimnak fenntartott helyre... 
Ennek most véget akartam vetni, így elkezdtem rendszerezni a kitépett újságfecniket, az újságokat, a kinyomtatott recepteket, a fénymásolt oldalak tömkelegét...
Erre ez a kis füzet is abszolút alkalmas.
És még valami...

Utálom a pazarlást, ezért a gépben lévő receptet nem írom fel papírlapra, ha meg akarom csinálni, hanem a tenyerembe írom egy filccel... Erre van is állandósítva a gép mellett egy kék filctoll... Így nem képződik felesleges papírszemét...
Felírom a hozzávalókat a tenyerembe, kimegyek a konyhába, elkezdem kimérni a hozzávalókat, majd esetleg kezet kell mosnom... Az írás eltűnt, vissza a géphez, felírni a tenyerembe, majd vissza a konyhába, stb, stb... Közben a gép néha tiszta liszt lesz, de ezt titokban próbálom tartani...

Ez néha már a saját idegeimre is ment, arról nem is beszélve, amikor valamiért mondjuk megvakarom az orrom, és ott lesz az arcomon kék filccel az, hogy : 15 vaj...

Nah, igen. Ezért kellett ez a kis füzet már nagyon.
És most nagyon szeretem, és egyre több recept került már bele, szerintem lassan vehetek megint egy ilyet...



B., köszönöm, hogy részt vehettem a játékodban. Tovább is adom, annak, aki jelentkezik rá, hogy megírná, milyen az Ő féltett kincse, saját recepteskönyve?

14 megjegyzés:

Fahéj és Feta írta...

Szia Szepyke!

A telefontársaság jószívűségének köszönhetően pár napja ismét visszatértünk az internet világába :D!!!
Olyan sokat írtál mióta nem volt internetem, hogy egy egész délutánomat kitöltötted mire visszaolvastam a bejegyzéseidet! Hozzáteszem igen kellemes délutánt köszönhetek neked!
Én is próbálkoztam a legépelem, kinyomtatom változattal, de felhagytam vele, mert rájöttem, hogy a gyerekeimnek, unokáimnak nem fogja azt az érzét visszaadni, mint egy kézzel írt, elrongyolódott, ételfoltos, kockás füzetecske. Így én megint kézzel írom a recepteket.

Juhász Andrea írta...

Ez tényleg nagy kincs! Tavaly anyukám lepett meg az ő nagymamája receptes könyvével, de arról már írtam :)

Viki írta...

Micsoda "kincsek" gazdagságok vannak a bírtokodba! Vigyázz rájuk, hogy még jó pár generációt kiszolgáljanak. Sajnos kicsit "irigykedve" néztem végig őket, mert egykoron nekem is megvoltak a nagy és dédszülők kincsei, de "költözködtünk"..... azóta is fájó pontom.

egycsipet írta...

Nagyon szép ez a könyv, irigykedem... Már megint... :D

Mammka írta...

Ezt élvezet volt olvasni és visszagondolni a múltba. Nekem is van,igaz nem könyv,hanem néhány oldal,ilyen gyönyörű kézírással anyai nagymamámtól és édesanyámtól.
Igazi KINCSED van!!!!!

B. írta...

Csodás emlékek igazi kincsek. Nagyon örülök, remélem pár receptet velünk is megosztasz :)

Névtelen írta...

annnnnyira szép ez a lefűző mappa...nem kaphatnám meg a kedves hölgy elérhetőségét?

rilla

Krisztina írta...

szia,

nagyon szép és értékes és antik-) tetszik,

Andi írta...

Micsoda kincs.....

Raindrop írta...

Csodálatos!
Az a régi gyöngybetűs, cirádás, aprólékos írás... Gyönyörű!
Az én Nagyim is így írt, imádom!

Araniel írta...

Jajj de szép. Ez tényleg egy kincs. Kicsit én is irigykedem, hogy mid van. Na majd körbenézek én is a mamánál, hátha találok én is ilyen kincset :)

szepyke írta...

Szia Fahéj és Feta!:)))

Írtam Neked mailt, megkaptad???
Örülök, hogy jól érezted magad nálam!:) Abban teljesen igazad van, hogy a kézzel írt változat sokkal, sokkal kedvesebb, mint egy gépelt oldal!:)

Juhász Andrea, igen, tényleg az!:)

Viki, úgy, ahogy mondod, nagy kincs! Egyszerűen hihetetlen, hogy megmaradt, mert olyan időket élt meg a családommal együtt, hogy csoda, hogy megőrizték!:)

Egycsipet, igen az, igazi kincs!

Mammka, köszönöm, kedves amit írtál!:)

B., megpróbálom!:) És köszönöm a játékot!:)

Rilla, de megadom, de addig itt vannak a mostani "termékei":

http://meska.hu/Shop/index/1435
Nézd meg azt a piros virágost... Gyönyörűűű!:)

Krisztina, köszönöm!:)

Andi, köszönöm, igen, az!:)


Raindrop, és az én nagyim tudja, hogy melyik melyik oldalon van, ha valamit keresni kell, megmondja az oldalszámot!

Araniel, majd mutasd meg, ha találtál valamit!:)

L.Krisztina írta...

Szepy!
Nagyon szerencsés vagy, hogy egy ilyen kincs birtokosa lehetsz!
Nekem csak régi szakácskönyv maradt meg déditől amit kiegészített egy két saját recepttel.
"Valahonnan":D nekem is van egy ilyen gyűjtögetős mappám :D!!!!!!!!
Imádom! szépen ott sorakoznak már benne a receptek. Köszi!!!!!

szepyke írta...

Krisztina!:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...