2010. június 29., kedd

Karamell fagylalt


Az egész onnan jött, hogy:
  • szeretem a karamellt
  • álltam egy pénztárnál és egy tejkaramella rúd ott ordibált, miszerint, vegyél meeeeeeeeeg!
Megvettem, haza is vittem, és jóóóóól megettem helyett, csináltam egy karamell fagylaltot, és amikor kész volt, bele és rá tördeltem, aztán... 

A többit már nem mesélem el..

Karamell fagylalt

Hozzávalók:
  • 3 evőkanál cukor
  • 1 evőkanál víz
  • 3 dl tejszínhab
  • 1 dl sűrített tej
A cukrot a vízzel egy arra alkalmas edénybe teszem, és melegítem. Amikor kezd aranybarnára váltani a színe, felöntöm a sűrített tejjel, és jól elkeverem. Ez az elegy megy a hűtőbe, hogy kihűljön. 
A tejszínt habbá verem, nem kell teljesen, de már legyen tartása a habnak.

Ha a sűrített tejes karamell lehűlt, keverjük el a már felvert tejszínnel. Ellenőrizzük, hogy elég édes e, ha nem, porcukorral még segíthetünk rajta.


A masszát öntsük a már kavargató gépbe, és kavartassuk készre vele a fagylaltot.
Ha nincs fagylaltgépünk, a masszát tegyük egy jól záródó edénybe, tegyük a mélyhűtőbe, és kb három-négy óra alatt fagyasszuk ki, közben 30-40 percenként vegyük ki, és botmixerrel, vagy egy villával kavarjuk jól át a krémet.

Ha van otthon tejkaramella, tálaláskor törjük a tetejére.


Nem kell ám ennyi kanállal enni... csak olyan szépek.


Rossz hírem van... Ne jelentkezzetek rá... Ez már a múlté... De vissza lesz tapsolva!!!



Valaki rajtam kívül emlékszik még arra, hogy:

Ó Szerenella, szinyorina Bella, de elragadó, tejkaramella, csókod Szerenella, oly ennivaló, az alakod pálma, ajkad, mint a málna, ördög vagy, angyal vagy, vagy éppen nekem való, ó Szerenella, szinyorina Bella, minek ide már a buta szó..

Jah... a karamelláról ez jutott az eszembe... Egyébként, akinek az alakja "pálma", az milyen? Nagy a feje, vagy milyen? Mert nekem a pálmáról az jut eszembe, hogy vékony, magas, és nagy a feje... Gondolom, hogy Szerenella, nem ilyen volt, különben nem énekeltek volna neki...


2010. június 26., szombat

Tejszínes mogyoró fagylalt


Fagylalt. Megint. És még jön egy pár... 

Tejszínes mogyoró fagylalt

Hozzávalók:
  • 5 dkg mogyoró
  • 3 dl tejszín
  • 1 dl cukrozatlan sűrített tej
  • cukor ízlés szerinti mennyiségben, esetleg juharszirup
A mogyorót, ha héjas, ha nem, egy száraz serpenyőben pirítsuk meg. Ha már érezni az illatát, már "alakul", vigyázzunk, hogy ne égjen oda. Ha héjas mogyorónk van, a forró szemeket tegyük egy konyharuhába, úgy, hogy alatta és felette is fedje a konyharuha, majd kezdjük dörzsölni, de vigyázat, nagyon forró! Így lehet a legkönnyebben leszedni a héjat róla. 

Ha ezzel megvagyunk, tegyük késes darálóba, és minél finomabbra daráljuk le. Ha az segít, öntsük hozzá a sűrített tejet. (Ha a massza a mogyorótól meleg, hűtsük le!)
A tejszínt verjük habbá, még ne legyen kemény hab, de legyen tartása. A mogyorós masszát édesítsük ízlésünknek megfelelően, óvatosan keverjük hozzá a tejszínhabot, majd mehet a fagylaltgépbe. 
Ha nincs fagylaltgépünk, egy jól záródó dobozban tegyük a mélyhűtőbe, ahol a teljes kifagyásáig, ami kb. 3-4 óra, fél óránként keverjük át egy botmixerrel, vagy egy villával.


Ha a mogyorót dióra, mandulára cseréljük, szintén remek fagyit kaphatunk. 


Imádom ezeket a színes kanalakat... A Törökbálinti Corában van egy fagylaltozó, ahol nagyon finom fagyit árulnak. Ahhoz képest, hogy nem kimondottan cukrászda, "csak" egy fagyis a pénztáraknál, kimondottan finom, krémes fagyit árul. Minden fagylaltnak más íze van, nem egy egyenmassza más színekben. A kanalak tőlük vannak... Valahogy mindig nálam marad egy-két darab..., pedig tölcsérben kérem a fagyit...

2010. június 25., péntek

Fahéjas almafagylalt



Nyár van, vagy mi a szösz... Ha nyár, akkor fagyi. Minden mennyiségben, és szinte bármilyen jöhet, csak apró magok ne legyenek benne...:)

Nem vagyok valami nagy gyümölcsös... Az eperrel is csak idén barátkoztunk össze, így nem csoda, hogy volt otthon egy darab alma, ami már éppen az enyészet útjára indult...

Meg kellett menteni. Fagyi lett belőle. Fahéjas almafagylalt, amolyan almáspite utóérzés...:)

Fahéjas almafagylalt

Hozzávalók:
  • 2 dl tejszín
  • 2-3 evőkanál porcukor
  • 1 dl cukrozatlan sűrített tej
  • 1 db alma 
  • 1 evőkanál őrölt fahéj
  • 1 teáskanál vanília kivonat (el is hagyható, vagy cseréljük vaníliás cukorra)
A tejszínt a cukorral habbá vertem. Nem teljesen kemény habbá, de már legyen tartása. Az almát megpucoltam, lereszeltem, és a sűrített tejjel leturmixoltam. Ment bele a fahéj, majd ezt a masszát összekevertem a felvert tejszínnel, és a már kavargató fagylaltgépbe öntöttem.

A gép kb. 15 perc alatt készre kavarta. Remek darab lett!



Nagyon hülyén hangzik, de a fényképekhez kölcsön kértem két szem almát... Nah, igen. Ez van. 


2010. június 23., szerda

Variációk palacsintára...


Ezek a palacsinták a Kifőztük 4. számában látták meg a napvilágot. Csak halkan figyelmeztetek mindenkit, ha még nem töltötte le a 4. számot, gyorsan pótolja, mert hamarosan itt az 5.!

A bevált palacsintatésztát variálhatjuk, „színesebbé” tehetjük, ha dúsítjuk a hozzávalók listáját. A képen mákos, kakaós, diós szerepel, de a sornak csak fantáziánk szab határt. Tehetünk bele kókuszreszeléket, gyümölcsdarabokat, apró színes cukrokat, bármit, amit szeretünk.  A képen lévő palacsinták töltelékei vanília, eper és csokoládé fagylalt, melyek receptjei megtalálhatók ITT!




A dióval kevert tésztához a diót megdarálhatjuk, vagy nagyobb darabokra apríthatjuk. Száraz serpenyőben, zsiradék nélkül pirítsuk át, majd adjuk a tésztához, és szokásos módon süssük ki a palacsintákat. Remekül illik hozzá minden, ami a dióhoz illik, például lekvár, alma, csokoládé- és vaníliafagylalt, esetleg puding vagy sodó.

A kakaós palacsintához az alaptésztába keverjünk egy-két evőkanál cukrozatlan kakaóport. Keverjük csomómentesre, majd a szokásos módon süssük ki a palacsintákat. Ebbe adagolhatunk vanília- vagy gyümölcsfagylaltot, bármilyen gyümölcsöt, tejszínhabot, esetleg pudingot is. Lehet, hogy meglepő, de ha cukrozatlan kakaóport használunk, akár sós palacsintát is készíthetünk belőle, hiszen a kakaópor magában nem édes!

A mákos palacsinta tésztájába reszelt citromhéj és mák került. A mákot darálva és egészben is a tésztához adhatjuk. Keverjük el, majd a szokásos módon süssük ki a palacsintákat. A mákos-citromos ízhez párosíthatunk vaníliát fagylalt, puding, és sodó változatban, de kiváló hozzá a citromfagyi is! Tölthetünk bele édes túrót, amibe meglepetésként marcipánt reszelünk. Aki szereti a mákot, nagyon fogja szeretni ezeket a változatokat!


2010. június 22., kedd

Hát, fúúúúúj!



Ember mesélte, hogy hallotta, látta, olvasta, (mindegy melyik) valahol, hogy életünk során álmunkban legalább 7 rovart "megeszünk".

Hát, fúj! De tényleg fúj! 

Azt nem tudom, hogy a 7 az hogy jött ki, hány évet kell ahhoz élni, hogy ezt a számot teljesítsük, mert ugye, ez egy átlag... 
Akkor van aki ennél sokkal többet megeszik, van aki kevesebbet. 

Azt hiszem, én mostantól leragasztott szájjal fogok aludni, hogy még véletlenül se nyeljek le egy ilyen gusztustalan szúnyogot mondjuk, amiből mostanában, dacolva az elektromos riasztóval, túl sok repked a lakásban.

A rovar, az egy fölöttébb ronda valami. Kiráz a hideg is, ha arra gondolok, hogy éjjel álmomban elfogyasztok mondjuk egy molylepkét...
Hát, fúj, és brrrrrrrrr egyszerre... 


2010. június 21., hétfő

Budapest legjobb krémesei


Régóta nagy szerelem fűz ehhez a süteményhez. Annyi félét kapni belőle. Franciát, simát, csokisat, ilyen tetővel, olyan tetővel, magasat, alacsonyat, nagyon sárgát, egyáltalán nem sárgát. 

Finomat és nem finomat, és hát, igen... rettenet rosszat is ettem már...

Vadászom a jó, a finom krémest. Aminek már messziről "világít" a színe, azt azonnal ki is hagyom... Valamiért a kikericssárga krémes nekem nem meggyőző, sőt... 

Hosszú kutakodás után arra jutottunk, hogy két olyan krémes lelőhely van Budapesten, amiért érdemes elzarándokolni.

Az egyik a III. kerületben, a másik a IV. kerületben.

A legjobb helyre hosszas keresés, és kóstolással egybekötött minőségellenőrzés után két cukrászdánál maradtunk.

A kettőből már igen nehéz dönteni. Az egyik kicsit "grízesebb" krémmel rendelkezik, de még így is finom, krémes, habos. 
A másik, a tuti befutó, amiben évek óta nem csalódunk, a könnyű, habos, kicsit sápadt színű, de annál finomabb....
Akivel eddig megkóstoltattuk, elismerően nyilatkozott, tehát nem csak a mi ízlésünknek felel meg, mások is megerősítettek benne, hogy megtaláltuk A KRÉMEST!


Nah, és, hogy hol kaphatóak???

Szerintünk a legjobb a IV. kerületben, a Horváth Cukrászdában kapható, ha minden igaz, Bécsi krémes, vagy Nosztalgia krémes a neve... sajnos a névmemóriám pocsék..., de ha az ember áll a pult előtt, megismeri a kis édest, mert messziről látszik, hogy könnyű habból áll. Magas, de nem tömény, légies hab az egész...

A másik kedvenc a III. kerületben, az Emil Cukrászdában kapható. Ez a cukrászda a híres pilisvörösvári kistestvére. 

A két cukrászda többi süteményéről nem tudok, és nem is akarok nyilatkozni, de ha valaki feléjük jár, a Nosztalgia, vagy Bécsi krémest mindenképpen kóstolja meg, mert remekül sikerült darabok!!!


A képeken a Horváth Cukrászda krémese látható, kicsit viseltesen, már otthoni tálalásban!

2010. június 20., vasárnap

VKF XXXV! Grillezés...


Nem mondom, hogy könnyű dolgom van a grillezéssel kapcsolatosan, mert nincs kertem. Se kicsi, se nagy. Maximum egy erkélynek csúfolt "izé" van a tulajdonomban, ahova x éve a lábamat nem tettem ki, mert a felettem lakó oda dobálta a szemetét... 

De van vaslapom, amit ezer éve vásároltam, és azóta rengetegszer használom, és nagyon bevált kis darab, pedig mindössze 2000,- Ft volt. 

Kata a XXXV. VKF háziasszonyaként a grillezésre hívta a bloggereket.

Nem maradt más, elővettem a vaslapot, és megsütöttem egy kis újkrumplit.

Újkrumpli vaslapon sütve

Hozzávalók:
  • 1 kg újkrumpli
  • 2-3 evőkanál őrölt pirospaprika
  • bors
  • 2-3 evőkanál olaj



Igen, ennyi kell hozzá, mégis remek köretet kapunk, és nem is kell olyan sokat várni rá. 
A krumplit megmossuk, a héját rajta hagyva megfőzzük. Nem kell teljesen puhára, de ne legyen kőkemény. Ha megfőtt, öntsük le róla a vizet, adjuk hozzá az olajat, a pirospaprikát, a borsot, és sózzuk meg. A vaslapot tegyük a gázra, amikor jól átforrósodott, a krumplikat félbe vágva pakoljuk rá, majd néha fordítsunk rajta egyet. 
Negyed óra múlva remek köretet kapunk, amit akár magában, egy kis tejföllel is tálalhatunk.


Az ötletet Katánál láttam ITT, csak nálam nem sütőben sült, hanem vaslapon.

2010. június 19., szombat

Eperfagylalt


A Kifőztük pdf újság 4. számában található ez a fagylalt. Mivel eperből készült, itt az ideje, hogy a blogon is megjelenjen, hiszen lassan "lemegy" az eperszezon. Amíg viszont van eper, készítsünk belőle mindenképpen fagylaltot (is), mert ez a csodaszép gyümölcs nagyon szereti, ha krémet, fagylaltot készítünk belőle, mi meg nagyon szeretjük jól megenni őkelmét... Természetesen aki olyan "magiszonnyal" rendelkezik, mint én, passzírozza át, ahogy én teszem szerencsétlennel...


Eperfagylalt

Hozzávalók:
  • 3 dl átpasszírozott eper (kb. 50 dkg eper)
  • 1 dl cukrozatlan sűrített tej
  • cukor ízlés szerint


Az átpasszírozott epret a sűrített tejjel elkeverjük. Ízlés szerint, illetve az eper édessége szerint adagoljuk hozzá a cukrot, amivel szintén jól elkeverjük. Ha nincs fagyigépünk, egy jól záródó edényben tegyük a mélyhűtőbe és kb. 30 percenként keverjük át. Ha géppel készítjük el, a kikevert alapot tegyük fél órára a mélyhűtőbe, majd öntsük a már elindított, lapátját forgató gépbe. Ebből az adagból kb. 5-7 gombócnyi lesz.





Eperfagylaltot számtalan módon készíthetünk. Remek darab található Egycsipetnél ITTMohánál egy semifreddo változat lapul ITT, Yasmine blogján szintén egy másik verzió ITT nah, és Csibénél ITT, egy gyönyörűség.

2010. június 17., csütörtök

Vaníliakrém - Vaníliafagylalt



Ez a recept is szerepel a Kifőztük 4. számában. Ha nincs meg még a 4. szám, tessék menni letölteni, mert hamarosan itt az 5.!

Egy kevés többletmunkával és egy plusz hozzávalóval a főzött vaníliakrémből két desszertet kapunk. A krém sűrűsége miatt nem feltétlenül szükséges fagylaltkészítő gép, akár egy botmixerrel is elkészíthetjük a házi vaníliafagylaltot.


Vaníliakrém

Hozzávalók:
  •  4,5 dl tej
  •  1 vanília rúd
  • 2 tojás sárgája
  • 5 dkg porcukor

A vaníliarudat hosszában vágjuk ketté, kaparjuk ki a magokat, adjuk a tejhez (a magokat és a rudat is), majd a tejjel melegítsük meg (nem kell felforralni). Hagyjuk benne a rudat, fedjük le és hagyjuk állni minimum fél órát. Keverjük habosra a cukrot a tojássárgákkal, majd adjuk a vaníliás tejhez, amiből előtte vegyük ki a vaníliarudat. A tejet a tojássárgákkal kis lángon addig főzzük, míg besűrűsödik. Melegen használhatjuk sodóként, például aranygaluskához, öntetként palacsintához, vagy rétegezhetünk vele piskótát is.




Vaníliafagylalt

Hozzávalók:
  • 1 adag főzött vanília krém
  • 2 dl cukrozatlan sűrített tej
  • 2 evőkanál porcukor



A kész, kihűlt vaníliakrémet keverjük el a cukrozatlan sűrített tejjel és a cukorral. Ellenőrizzük, hogy elég édes-e a krém, ha a fagylalt kifagyott, kevésbé lesz édes, mint a szobahőmérsékletű krém. Ha fagylaltgéppel kevertetjük ki a fagyit, előtte tegyük egy fél órára a mélyhűtőbe, majd a teljesen lehűlt krémet adagoljuk a gépbe. Ha gép nélkül készítjük a fagylaltot, egy jól záródó dobozban tegyük a mélyhűtőbe, és fél óránként botmixerrel vagy villával jól keverjük át.





Ne tessék sajnálni belőle a vaníliát, ez bizony csak akkor jó, ha van benne gazdagon apró fekete mag.. attól igazi. 
Amelyik vaníliafagylaltban nincsenek ilyen pici fekete magok, az nem is vaníliából van...



2010. június 15., kedd

Gasztrobloggerek, figyelem!


A Kifőztük csapata adománygyűjtést szervez.

Sok-sok bloggert már megkerestünk, de lassan haladunk, még nem jutottunk el mindenkihez a kérdésünkkel...

Ha még nem értünk el hozzád, de úgy gondolod, hogy egy recepteddel Te is hozzá szeretnél  járulni az adománygyűjtéshez, kérlek írj egy e-mailt a 


yasmine.bazarja@gmail.com 

vagy a 

moseletye@gmail.com


e-mail címre! A részleteket válaszban küldjük!!!

Köszönjük!!!


Kókuszdió és az ő megpucolása...


Ha az ember lánya, arra adja a fejét, hogy kókuszfagyit gyártson, akkor nélkülözhetetlen, hogy valódi kókusz legyen a fagyiban, ne csak szárított reszelék.

Ha viszont valódi kókuszhoz akarunk jutni, akkor valahogy meg kell törnünk egy kókuszdiót... Nah, igen, de itt jön a nehézség...
Mert a kókuszdió, az bizony keménydió...
Annyira kemény, hogy szinte lehetetlen megtörni... 

Egy szép májusi napon szóltam az embernek, hogy akkor készüljön, mert kókuszdiót fogunk törni... Készült... Megvette a célszerszámot, egy pajszert, vagy mit...

Azt tudtam, hogy van a kókuszdió alján három pötty, amiből az egyiket megfúrva, kijön belőle e lé, majd állítólag ebbe a lyukba bele kell szúrni valami célszerszámot, megfeszíteni, és hopp, szét is jön a kókusz.
Jah.
Nah, ezt senki ne higgye el, hogy így van... Mert, nem így van...

Fogtam a kókuszt, kiszúrtam, kijött belőle a lé, aztán belenyomtam egy  célszerszámot, feszítettem...   semmi.

Fogtam az ember által direkt erre a célra vásárolt célszerszámot... belenyomtam, kalapáccsal egy-két ütést is mértem rá... semmi...

Gondoltam, hogy olyan nincs, hogy én ehhez itt és most nem jutok hozzá, hiszen, meg akarom csinálni végre a kókuszfagyit...

Van egy bozótvágó otthon... szép nagy darab, még az életben nem használtam... nah, gondoltam, akkor majd most... (Hogy miért van ilyenem? Az egy szép hosszú történet, lehet, hogy majd leírom, de még át kell gondolnom, hogy akarom e, hogy mindenki tudja, hogy hogy raboltak ki kétszer úgy, hogy közben aludtunk...)

Tehát, fogtam a bozótvágót, csapkodtam vele a kókuszdiót, de azon kívül, hogy a konyha tele lett kókuszhéj forgácsokkal, semmi nem történt...

A kemény héj annyira nem adta magát, hogy még horpadás sem keletkezett rajta...

Feladtam.

Aztán jött ember, először Ő is csapkodta mindennel... Ütöttük, vertük azt a szerencsétlent. A földön, a konyhapulton, a konyhakövön, a kanapén, hogy ne guruljon el... Semmi...

Aztán megunta, másnap a flexel belevágott, majd beleillesztettük a célszerszámot és megint jött az ütés, verés... Még így is akkora harc volt, hogy eszméletlen...

Egy vágódeszkára tettük, és azon ütöttük.. A vágódeszkán horpadások keletkeztek, de végre sikerült!!! 

Széttört és lett valódi, friss kókuszhús a fagyihoz...
El is készült a fagyi, ami nagyon finom lett, megérte a hatalmas rákészülést, mert remek darab. ITT megtekinthető!


És a hab a tortán...
Valamelyik este néztem a Tv Paprikán Jamie Olivert még a pucér szakácsos időszakból...
Már nem tudom, hogy mit főzött, de fogta a kókuszt, kettőt rávert a sodrófával, az meg darabokra esett...

Na, mondtam is az embernek... látod, ez a különbség... sodrófával nem próbáltuk...

Nah, majd legközelebb...



Azért azt még leírom, hogy, hogy kell kókuszdiót vásárolni. 
Az  egyik végén van három pötty. Ha azokból valamelyik penészes, ne vegyük meg a kókuszt, mert már romlott. Illetve, ha megrázva nem lötyög benne valami, akkor sem, mert akkor sem jó már...
Ha valaki teheti, mindenképpen ajánlom, hogy vegyen, törje meg, mert teljesen más az íze, mint a szárított reszeléknek!


2010. június 13., vasárnap

Elindult a nyáááááááár, irány a Balaton!


Miután az emberre ráparancsolnak, hogy akkor fél óra múlva indulunk, majd az ember elrohan, lezuhanyozik, vizesen magára rángatja a fürdőruhát, (a halálom... olyan, mint amikor még vizesen kell felvennem a harisnyát, aztán tekeredik rajtam mindenhogy, ahogy nem kellene neki, brrr) majd összeszedi a tavaly eltett kellékeket, mint:
  • pokróc
  • törölközők
  • naptej, (anyám, csak a kettesből maradt, vörösre fogok égni, király!)
  • polifoam (ááááá, a pincében van, ott, ahol kb két hónapja egeret találtak...)
  • gumimatrac (jesszus, ez is a pincében van... kizárt, hogy lemegyek érte..)

Mindegy, ez így túl hosszú lenne, a pincét most kihagyom, azt majd máskor mesélem el...

Tehát, cuccok összekészítve, kocsihoz kihord. Mivel életem első autójában egy minimális olajhiány miatt (értsd, egy liter volt a motorban a négy liter helyett.. szerintem ez minimális hiány, nem értem, hogy miért akkora gond...) megfőztem a motort, azaz kikönyökölt a dugattyú, vagy mi a franc, mindez egy Balatoni nyaralás alatt történt, amikor is az én sárga rettenetem végigszáguldott az M7-es autópályán, elhagyva BMW-ket, Mercedeseket, elhagyva mindenkit... majd az akkori Osztyapenkónál egyszer csak piros lámpák égtek a műszerfalon, mint egy karácsonyfán, és mi kigurultunk a járdához... de már ez a kocsi is imádott engem, mert felhozott egészen Budapestre, hogy nehogy az út szélén kelljen várakoznunk... 

Tehát, azóta én bizony minden autómban folyamatosan ellenőrzöm az olajszintet, mert ha más nem, olaj legyen a motorban, mert utána nagyon csúnyán tudnak nézni az emberre, amikor azt válaszolja a -mikor nézted meg az olajat?- kérdésre, hogy ööö, két, nem három hete, ööö, nem ....hónapja. Szóval, ilyet nem szabad, tehát, hosszabb, erőteljesebb motorigénybevételnél motorolaj ellenőrzést tartok. 
Most is ez történt... Motorháztető kinyit, nívópálca kihúz, hmmm, ebbe fér egy negyed liter, akkor töltsünk bele. Csomagtartó kinyit, olaj kivesz. Még soha nem jártam úgy, mint ahogy most.. miszerint a kupak nem vált el a perforációs peremtől, így csak erővel tudtam feltépni, minek következtében leöntöttem magam vele... Rá a trikómra... Király.. Nah, innen már mindegy volt, látni kellett volna, hogy utaztam. A trikóm alatt egy zsebkendő, hogy engem ne érjen az olaj, a trikóm felett egy zsebkendő, hogy a biztonsági övet se, mert akkor utána mindent össze fog fogni... Úgy néztem ki, mint aki előkével utazik...

Mindegy, a lényeg, hogy megyünk. 
Én nem bírom a meleget, ember nem bírja a klímát... Tehát, ablakok letekerve, balkéz kitesz az ablakba, és így utazunk. Én balról égek le Ő jobbról... Tisztára úgy nézünk ki, mint anno a Tefusok... 
Megérkezés, leparkolás és ez fogadott:


Azaz, gyönyörű tiszta víz, zöldes, kékes, és sokkal, sokkal több, mint amikor tavaly elbúcsúztunk.
Most olyan mély, hogy a kövek tetejéig ér, ha hullámzik, kicsap a partra.
Picit még hideg, de a 34 fokban ez annyira nem érdekelt.

Én azonnal beüzemeltem a gumimatracot, és igen, fel is avattam, azaz úsztunk egyet. Gumimatrac nagyon jól érezte magát, mesélte, hogy már nagyon unta, hogy idén sokkal később került elő, mint ahogy kellett volna, mint ahogy a tavaly még közöttünk lévő társa mesélte neki. 



Gumimatrac megkért, hogy fényképezzem le, minél több pozícióból, és töltsem fel a netre, hogy felszólítsa a többieket, miszerint, gumimatracok, szép az idő, jó a levegő, gyerünk a Balatonra!
A víz tiszta, gyönyörű, és valami pazarul ringató! Gumimatracok, fogjátok meg a tulajdonosotok kezét, és ha tehetitek, látogassátok meg a nagy vizet, mert most olyan, amilyen még soha nem volt, mióta ismerem. 
Elmondhatatlanul gyönyörű!


És, mert nem bírok magammal, csináltam magamnak egy háttérképet, naptárral, hogy mindig pontosan tudjam, még hányat kell aludni hétvégéig, amikor felszedelőzködünk és irány a vííííííííííííííííz, irány a Balaton!


Ha valakinek tetszik, klikk a képre, és le lehet szedni, aztán tessék kitenni háttérnek, és csodálni ezt a gyönyörű dolgot, amit úgy hívnak: Balaton!

Francia puding, vagy meggyes trifle


Ezt a süteményt már kb 10 éve elkészítem néha, de én eddig Francia pudingként ismertem...
Aztán egyik nap Tündér feltett a blogjára valamit, ami szakasztott a mása az én pudingomnak, csak nála Trifleként van emlegetve.

Hát, gondoltam, rendben, akkor legyen trifle... Akárhogy hívják, finom, és nagyon egyszerűen elkészíthető. 
Szerintem bizonyos változatai szinte minden konyhában előfordulnak, és lehet, hogy rakott piskótának hívják...

Elkészítése több lépésben történik, mutatom:

Francia puding vagy Meggyes trifle

Hozzávalók
  • 2 piskótatekercs (6 tojásos piskótából, két részletben megsütve)
  • 30-40 dkg meggy (befőtt, vagy fagyasztott, természetesen az utóbbi kiolvasztva)
  • vanília puding (1 liter tejből, 2 zacskó pudingporból főzve)
  • tejszínhab a tetejére
  • ízlés szerinti cukor
  • a meggy leve, kb fél dl
  • meggyszirup, de ez el is hagyható

A piskótát megkenem a felaprított, vagy leturmixolt meggyel. Én nem cukroztam, mert a fanyarságára volt szükségem. Feltekertem, és szeletekre vágtam. 
Egy üvegtálat kibéleltem a piskótatekercsekkel, majd meglocsoltam a közben elkészített vanília pudinggal. 

Készen vagyunk!

Tálalás előtt a tejszínhabot felverem, ízesítem a cukorral, és hozzá keverem a meggy levét, vagy mindezt habszifonba töltöm, és azzal végeztetem el a hab elkészítését. Ha ezzel készen vagyok, rárétegezem a vanília pudingra, majd ha van, megöntözöm meggysziruppal.  

Tálaláskor egy nagy kanállal adagokat szedek belőle. 

Nálunk az igazi kedvenc a barackos változat... mandulával a tetején...





Azért, biztos, ami biztos, leírom a 6 tojásos piskótát is, íme:

6 tojásos piskóta, piskótatekercsnek sütve
Hozzávalók:

  • 6 tojás
  • 6 evőkanál cukor
  • 6 evőkanál liszt
  • 6 evőkanál olaj
  • egy csipet

A tojásokat (sárgája, fehérje együtt, nem kell szétválasztani!) a robotgéppel felverem, jöhet bele a cukor, ha lehet kanalanként, majd az olaj. A lisztet már nem a géppel kevertetem hozzá, hanem egy arra alkalmas kanállal, vagy fakanállal könnyű mozdulatokkal elkeverem benne. A csipet sót bármikor hozzá tehetjük.
Egy kb 40x30-as tepsibe sütőpapírt, vagy szilikonlapot teszek, és ezt az adagot két részletben megsütöm, azaz kétszerre. 180 fokos sütőben, gázsütő 4-es fokozatán kb 10 perc alatt elkészül. Ha kész, kiveszem, és még melegen feltekerem, vagy még melegen megkenem a meggyel, vagy ha csak piskótatekercset készítek belőle, akkor a lekvárral. 

Házi meggyszirupot ugyanúgy készíthetünk, mint házi eperszirupot, amit ITT mutattam. 

A vanília pudingot kiválthatjuk főzött vanília krémmel, azt majd később mutatom.
Most, hogy megírtam végre ezt a posztot, és átdátumoztam, akkor láttam, hogy május 20-án töltöttem fel a képeket, hogy majd megírom valamikor ezt a bejegyzést... Hát, nem siettem el, az tény...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...