2010. július 31., szombat

Badacsony, és az új táska divat...


Ez itt az új badacsonyi táska divat 2010-ben.


Tartalma az Imre Borpince egyik muskotály bora.












Pazar látvány, nem?




Ezen az úton lefelé ballagva végig tudjuk kóstolni a pincék borait. Ha valaki járt már erre, gyakran találkozik dülöngélő, összeölelkezett baráti társaságokkal, akik hangosan dalolnak. A hangulatfokozó ott himbálózik mindenki kezében. Ha nem kis hordó formájában, pohár szinte mindenkinél van.





A másik oldalon süt a nap. Pazar látványt nyújtva.


Az Imre pince képekben:





Ha a Balaton fele visz az út, Badacsonyban érdemes megállni, beülni az egyik borozóba. Élvezni a panorámát, és a jobbnál jobb borokat. 

2010. július 30., péntek

Új természetes "mosószer" ECOBALLS



Már írtam arról, hogy kb. másfél éve mosódióval mosok. Több dolog szólt mellette, amikor váltottam rá. 
Az egyik, hogy természetes, nem szennyezi a környezetet, nem tartalmaz semmilyen mesterséges anyagot, és hihetetlen gazdaságos. Erről ITT és ITT található a bejegyzés.
Már egy ideje a mosódió mellett nem tettem mást a gépbe mosáskor, maximum ecetet és illóolajat. Néha hiányzott az a bizonyos "öblítő illat", de végül sikerült teljesen elfogadnom, hogy a ruhák "tiszta ruha szagúak". 
Az öblítő elhagyásával is kisebb vagyont spóroltam, és minőségi változást nem tapasztaltam se a ruhákon, se a mosógépen.

De most itt van valami más. Londoni összekötőm tudja rólam, hogy minden jöhet, ami környezettudatos, környezetkímélő, vagy bio, azaz organikus. Mivel, tudta, hogy mosódiót használok, és, hogy "terjesztem is az igét", miszerint, álljatok át a mosódióra, mert nagyon megéri minden szempontból, szóval ezért meglepett valamivel, aminek a neve ECOBALLS. Ez van a képen. Egy ilyen dobozkát kaptam.

Tartalmaz két ilyen "ufót", amiben kis színes golyók vannak, ez van a képen mellettük. Adtak hozzá még egy adagnyi ilyen golyót utántöltés gyanánt, illetve egy makacs foltokhoz használatos folttisztítót.

Ez az adag, ha jól értelmeztem a leírást 150 mosáshoz elegendő. Alacsony hőfokon, a mosáshoz semmilyen más adalékot nem használva. Ha magasabb hőfokon mosunk, gondolom előbb elfogynak a kis golyók a nagy golyóból.  

Kipróbáltam, sőt, több, mint egy hónapja ezzel mosok mindent. 
Első használat előtt ki kellett főzni a gépet, azaz 90 fokon a leghosszabb programmal, ecet hozzáadásával kifőztem a mosógépet.

Már az első használata meggyőzött. A ruhák tiszták, érdekes, de nem szagtalanok, hanem valóban tiszta ruha illatuk van. Ahhoz képest, hogy nem kell se öblítőt, se ecetet használni hozzá, minden puha. 
Leírása szerint óvja a színeket, hipoallergén, és megöli a baktériumok rondább változatait is.

Nálam sarkalatos kérdés a törölköző. Utálom, ha egy törölköző "lágy, mint a tavaszi szellő", és csak tologatja a vizet rajtam, fel nem szívja. Alig vártam az első törölközőmosást. Ez is tökéletesre vizsgázott. A törölközők szívják a vizet, megfelelően "kemények", és illatosan tiszták lettek.
Azt írják a használati utasításban, hogy védi a színeket is. Erről még nem tudok nyilatkozni, egy hónap használat ehhez kevés, de egy fél év múlva megmondom ezt is, hogy így van e.

A ruhák foltmentesek, pedig szinte mindent 40 fokon mosok.
A két golyót szinte tárolni sem kell, mert mosás után éjszakára nyitva hagyom a gépet, hogy kiszáradjon, a golyókat ekkor is, és utána is benne tárolom.

Mosáskor arra kell figyelni, hogy a gépet nem szabad teljesen megtömni, a két ufónak hely kell ahhoz, hogy mozogni tudjanak a ruhák között.

Most egy hónapja ezt használom. Mostam vele ruhát, törölközőt, pokrócot, konyharuhákat, és szőnyeget. Nincs negatív tapasztalatom, egyszerűen imádom!

Nehezen váltottam a mosódióról, illetve, valójában nem váltottam, mert abból is lapul még egy kevéske a szekrényben, de most ezt próbálgatom.

Hogy kinek ajánlom?

  • Aki a mosódiót túl macerásnak tartja. (Mert azt cserélgetni kell, ezt nem. Ezzel 150 mosásig semmit nem kell csinálni, csak betenni a gépbe.)
  • Akinek kicsi a hely, nem fér el a bazi nagy mosóporos zacskó. (Ez két db ufó formájú izé, darabonként akkora, mint az öklöm.)
  • Aki spórolni szeretne. (150 mosás angol árért 3500,- Ft-ba, itthon kaphatóan 6000,- Ft-ba kerül, érdemes kintről rendelni...)
  • Környezettudatos felhasználóknak (Teljesen természetes)
  • Gyerekek ruháihoz (hipoallergén)
  • Allergiásoknak (hipoallergén)
  • Aki fél tőle, hogy a mosódió károsítja a mosógépét

Egyszóval, mindenkinek ajánlom. Kicsit költségesebbnek látszik a mosódiónál, de jóval kényelmesebb megoldás. A golyókat egy csavar fogja össze, aminek kicsavarásával lehet az utántöltőt a golyóba tenni.

Nagyon szeretem. Nagyon praktikus, és egyben nagyon jópofa is.

Ha tehetitek, próbáljátok ki, mert a környezetkímélő funkciója nagyon fontos!



Kenyérlángos - Töki pompos


Ez egy nagyon egyszerű, de annál finomabb étel. Elkészítése egyszerű, és csak fél órát kell sülnie a sütőben, így még nyáron sem melegíti be túlzottan a konyhát.
Ez a recept a Kifőztük pdf újság 5. számában található. Az újság ingyenesen letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról!


Kenyérlángos - Töki pompos

Hozzávalók:
  •  50 dkg liszt
  • 1 zacskó szárított élesztő
  • 1 kiskanál cukor
  • 3,5 dl meleg víz
  • 4 evőkanál olaj
  • 1 evőkanál só
  • 2 evőkanál majoránna
A tetejére:
  • 2 evőkanál majoránna
  • 2 dl tejföl
  • 2-3 fej hagyma
  • 25 dkg szalonna
  • 10 dkg sonka

A tészta hozzávalóit kimérjük, és kézzel vagy géppel megdagasztjuk. Ha a tészta kész, hagyjuk kb. egy órát kelni, pihenni.
Amíg a tészta kel, egy serpenyőben a felaprított szalonnát kissé pirítsuk meg, adjuk hozzá a szeletelt hagymát és a sonkát, süssük át őket.
Ha a tészta megkelt, lisztezett felületen nyújtsuk ki a tepsi nagyságának megfelelően (kb. 30 x 40 cm), majd tegyük a kilisztezett tepsibe. (Ez a tészta elég rugalmas hozzá, hogy sodrófa használata nélkül a tepsiben is el lehessen egyengetni.)
Kenjük meg a tejföllel, szórjuk meg a majorannával, majd mehet rá a hagyma, a szalonna és a sonka. Hagyjuk ismét pihenni kb. negyed órát, majd 180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt süssük készre.




Bármilyen feltétet tehetünk rá, a fűszereket is bátran variálhatjuk. Tehetünk rá sajtot és kolbászt is, túrót és zöldségeket. Elronthatatlan étel, variálhatóságának csak ízlésünk szab határt. Hidegen, melegen is kitűnő!

2010. július 29., csütörtök

Kistücsök étterem


Eklektikus élményt nyújtott. Az étel kitűnő volt, a hely kicsit még "csárdás, szocreál beütésekkel". A kiszolgálás gyors, figyelmes. A választék meglepő, de ez biztos trendi, hogy összesen kb. 20 étel közül lehet választani. Nekem kicsit drága, és kicsit féltem, hogy majd jönnek a "köpetnyi adagok", mi meg jól éhen maradunk...
Nem maradtunk éhen, sőt, az elsőre kevéskének látszó adagok pont elegek voltak.

Az étterem a Balaton déli partján, Balatonszemesen található.
Nem először jártunk náluk. Évekkel ezelőtt egy párszor ebédeltünk már itt, bár akkor szerintem még nem volt ekkora híre az étteremnek, és akkoriban a hagyományos magyar konyhát képviselték, ha jól emlékszem. Most így visszaemlékezve nem volt semmi extra, olyan, "megálltunk, ettünk, jó volt" étterem volt.

Most már nagy a híre, szinte mindig tömve van. A kerthelyiségben rengeteg asztal, hála az égnek, nem a műanyagszékes megoldással, hanem csinos kis székekkel, igényes terítéssel, a nyári napsütésben ernyők alatt fogyaszthatjuk el az ebédet, vagy vacsorát. 

Ami egy kicsit zavaró volt, hogy az étterem "benti" része eklektikus képet fest. Olyan, mintha még folyamatban lenne az étterem felzárkóztatása a modernül berendezett éttermek közé. 

Igényes a teríték.

Nekem zavaró a lambéria, az apácarácsos söntés, és a pados megoldású boxok. Zavaró, mert valami modern berendezésű éttermet vártam. Az étteremben asztalok is vannak a boxok mellett, körülöttük normális, ülhetőnek látszó székekkel. (Halálom amikor trendi, dizájnos székeken feszengek, amin kitörik a hátam, vagy nem tudom kellően behúzni magam az asztalhoz. Egy étteremben ne legyen karfa a széken, semmi szükség rá. Itt is van karfás szék, de ha jól emlékszem, nem mind az. Vagy igen? Nem széken ültünk, hanem boxban, ezért erre nem emlékszem.)

Van napi kínálat, egy főétel, és egy desszert.
Az étlapot hosszasan böngésztük, nehéz volt a választás. Nekem azért, mert először "leakadtam" az árakon... 990,- egy leves??? Jesszus... 

Aztán, valahogy nem találtam semmit, amit nagyon megkívántam volna. Hosszas olvasgatás után a következőkre esik a választás:

Előétel:

Csirkemájas levendula zselével

Leves:

Kovászosuborka-krémleves kaporhabbal

Főétel:

Ropogós csülök sült hagymákkal
Sertéstarja serpenyős burgonyával


Ez itt a leves:


Nem meglepően kovászosuborka íze van. Tulajdonképpen olyan, mintha leturmixoltuk volna az uborkát. Friss íze van, nekem furcsa, így levesnek, de finom. 

Az előétel:




Ami nagyon, nagyon tetszett, hogy friss, meleg kenyeret kaptunk az ételekhez. Az előételem finom, a levendula ízű zselé érdekes, engem kicsit zavartak benne a virágok, amiről egy döglött molylepke jutott az eszembe, de ez az én egyéni problémám, ettől még az étel kitűnő. A vinaigrettes salátamix nekem nem hiányzott volna hozzá, de elfogyott az egész. A zselé érdekes, valaki megjegyezte, hogy mint az átlátszó lábkrém... Nekem ízlik, de nem fogom éjjel nappal levendulával tömni magam, az biztos. 

A friss, meleg kenyérért hatalmas pirospontot adnék. Kis lépés az étteremnek, hatalmas plusz az ételek mellett, ami elvarázsolja az embert. Ma már a magára valamit adó étterem magának süti a kenyeret, ha mégsem, akkor is igazi házi kenyeret szolgál fel. Egy jó kenyérrel engem levesznek a lábamról. Az ételek előtt "megérkező" kenyérkosár sokat elárul. Ha képesek megszáradt, másnapos kenyeret felszolgálni, akkor az ételekkel kapcsolatban sem számíthatunk semmi jóra... 
Itt ez nem így van. A kenyér még meleg, ropog a héja. Tökéletesen kíséri végig a vacsoránkat.

Jöjjenek a főételek.

Ropogós csülök sült hagymával:



Isteni a hagyma, és a csülök is. Hatalmas mennyiségű hagyma érkezik a tányéron, egy jóképű csülökkel. Köretként petrezselymes krumplival. Tökéletes. Ízes a hús, ropog a bőr. A hagyma mennyei! (Imádom a hagymát... minden mennyiségben jöhet!)

A következő főétel, a sertéstarja serpenyős burgonyával:


Ez az én vacsorám volt. Először kevésnek látszott, aztán alig bírtam begyűrni. A hús puha, szaftos, a krumpli és a hagyma tökéletes hozzá. Remek étel, jó döntés volt ezt kérni.

Ennyi. 
Nem ettünk mást. Egyrészt nem bírtunk volna, bár a desszertnek külön rész van a gyomrunkban, most mégsem maradt hely. 
Másrészt, 990,- Ft-ért nekem drága egy madártej, vagy egy almatorta.

A borok drágák. Értem én, hogy segítenek választani, és értem én, hogy meg kell fizetnem mindent, a kiszolgálást, a borpincét, de 1400,- Ft egy fél deci borért sok. Nekünk sok. 
Ráadásul,  Badacsonyból érkeztünk, tehát annyira nem is hiányzott a bor...

Viszont, ha már az "italoknál" tartunk, plusz pont megint, hogy van szóda! Ez is extra, mert sok helyen nem hajlandók, csak ásványvizet felszolgálni, ami viszont nem ugyanaz...

A toalettek gyönyörűen felújítottak, tiszták, modern berendezésekkel a higiénia szolgálatában.

Az étterem kaotikus képe kicsit zavaró, de csak azért, mert nem ezt vártam, hanem egy csili-vili felújított, trendi bútorokkal berendezett éttermet. Magam sem értem, hogy miért vártam ezt, talán a híre miatt?
Az étel kitűnő, és a boxokkal sincs gond, mert jó, ahogy van. 
A kaotikussága furcsa, de az ételek abszolút ellensúlyozzák az egészet. Nem tudom, hogy a belső marad e ilyen, mert ha a háziasság alátámasztása a cél, akkor is lehetne még mit finomítani az összképen. Felesleges az apácarács, olyan, mintha ott felejtették volna. 

Ha valaki nem ilyen kekec, mint én, és van olyan szerencsés, hogy a kerthelyiségben ebédel a napernyők alatt, fel sem fog tűnni neki, ez az egész. Egy jót fog enni, jól fogja érezni magát.

Összességében jó volt. Jót ettünk, jól laktunk. 

Az étteremről bővebben itt:  www.kistucsok.hu

2010. július 28., szerda

Mindennapi luxus...


Tavaly írtam róla, hogy van, vagyis inkább lenne egy olyan "luxus" termék, amitől én teljesen oda, meg vissza vagyok... ITT írtam róla.
Akkor leírtam, hogy ezt a valamit kivonták a forgalomból, vagy bármi is történt vele, nem lehet kapni. Nem vagyok nagy kávés, napi egy kávét iszom reggel, ami feltétlenül szükséges a teljes felébredésemhez. Anno ezt a kávét ittam. Szerettem, mert édes, krémes, és mivel én tejben kevertem el, egészen tejszínes, krémes.

Aztán valamiért eltűnt a polcokról, sehol nem lehetett kapni. Próbáltam pótolni, de nem találtam meg az utódját, mert egyik termék sem hozta azt, amit elvártam tőle.

Egy pár hete a Metróban jártunk... És mit talált az ember a polcon, nah, mit talált??? Hát, a káááááávémat!
Igaz, hogy kilós kiszerelésben, és igaz, hogy horror árért, de van. Mondjuk, kiszámolva már nem is olyan horror az ár, mert ez az 1 kiló 3200,- Ft-ba került, és mivel napi egy evőkanálnyi fogy belőle, jó ideig elég lesz...
Ha valaki szintén függő, a Metróban megtalálja ezt a cuccot...

2010. július 27., kedd

Kókusztej készítése házilag


Ez a recept a Kifőztük pdf újsgá 5. számában jelent meg. Az újság ingyenesen letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról!

A kókusztej beszerzése nem mindig könnyű feladat. Ha házilag szeretnénk elkészíteni, a szinte mindenhol kapható szárított kókuszreszelékből tehetjük meg a legegyszerűbben. Természetesen a legjobb az lenne, ha friss kókuszdió belsejéből tudnánk készíteni, de ha ilyen nem áll rendelkezésre, a szárított is megteszi.

Kókusztej készítése házilag

Hozzávalók:
  • 30 dkg kókuszreszelék
  • 1 liter forró víz


A vizet felforraljuk. Egy tálba gézlapot vagy ennek hiányában konyharuhát terítünk, és a kókuszreszeléket beleöntjük. A forró vizet ráöntjük a reszelékre, majd elkeverjük, lefedjük, és kihűlésig hagyjuk állni. Ha kihűlt, a gézlapot összefogva „kicsavarjuk”, hogy minden lé távozzon belőle. Ezt azonnal használhatjuk, vagy a hűtőben tárolhatjuk. A tárolásnál a kókusztej tetején összeálló kókuszzsír visszamelegítve ismét folyékonnyá válik. A kókuszreszeléket a gézzel együtt terítsük ki, szárítsuk meg, majd ugyanúgy használhatjuk, ahogy szoktuk.

Az így kapott kókusztej fagylaltok, mártások alapja is lehet.  Készíthetünk vele tejbegrízt, tejberizst, bármit, amiben a kókusztej ízére van szükségünk. Ha kihűtjük, a tetején keletkező réteg a kókuszzsír, amit főzéshez használhatunk. 

2010. július 26., hétfő

Borsópörkölt Chorizo kolbásszal


Nem is értem, hogy a borsópörkölt miért nem került még fel a blogra... Gyerekkorom egyik meghatározó étele, mert nagyon sokszor ezt ettem, amikor a -Mit ennél ebédre?- kérdésre nem tudtam a választ. A nagymamám biztos befutóként mindig ezt húzta ki a kalapból.

Most Chorizo kolbásszal készült. Már rengeteget hallottam erről a kolbászról, de még nem találkoztam vele. Egészen egy szombat délelőttig, amikor bevásárolni mentem, és ott vigyorgott a kolbászok közül. Vettem belőle egy ilyen helyes kis darabot:


Nem akartam többet, mert nem ismerem, és az ára sem hétköznapi.


Zöldborsópörkölt

Hozzávalók:
  • 50 dkg zöldborsó (mirelit is jó)
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2-3 evőkanál olaj
  • só 
  • bors
  • 3-4 tojás
  • megszóráshoz őrölt pirospaprika
Az olajat melegítem, jöhet rá a pucolt, felkockázott hagyma. Üvegesre párolom, jön rá a zöldborsó, és só, bors. Puhára főzzük, ne maradjon leve! Ha puha, jöhet rá a felvert tojás, amivel átkavarjuk, úgy, mint a tojásos nokedlinél. 
Készen vagyunk!

Tálaláskor megszórjuk őrölt pirospaprikával, de ezt eleve a hagyma párolásakor is hozzá tehetjük. 
Magában egy szelet kenyérrel, vagy sült virslivel, sült hússal, esetleg egy darabka sült kolbásszal királyi lakoma! 
Gyors, és egyszerű, de nagyon finom!
A chorizot darabokra vágtam, és kis olajon megpirítottam, majd az étel tetejére szórtam. A visszamaradt olajjal meglocsoltam az ételt is.

Chorizo: nem ájultam el. Semmivel nem jobb, mint egy normál magyar kolbász. Nekem még lehetne fűszeresebb is. 

Maradunk a jól megszokott magyar kolbásznál, annak szerintem nincs párja.


Könnyű, gyors nyári vacsora, ebéd, kánikulában kifejezetten ajánlott, mert az egész nem több, mint 15 perc alatt elkészül!

2010. július 24., szombat

Nyár van...


Álljunk meg egy pillanatra, és mondjuk hálát annak, hogy egyszer valaki, valamikor feltalálta azt a valamit, amit úgy hívnak, légkondiciónáló. 


Adjunk hálát neki, mert én személy szerint, enélkül a gép nélkül hulla lennék ebben az időben. Nem meleg van, hanem brutál kánikula.Tegnap reggel 8-kor 29 fokot mutatott a kocsi hőmérője, pedig akkor még egy fa takarásában parkolt. 

Ha lehet gázártámogatást adni, el kellene gondolkodni a légkondiciónáló árának, és fogyasztásának támogatásáról is. Hogy az idős, beteg emberek hogy a fenébe vészelik át ezt az időszakot, amikor még egy egészségesebb szervezet is "letérdel" a kimerültségtől, a fullasztó melegtől, a nincs "levegő a levegőben"-től...

M. mesélte, hogy valamelyik rádióban azt mondták, hogy a munkáltatók is észlelik az alkalmazottakon a kánikulától bekövetkezett változást, mert a munkavállalók jóval lassúbbak, kevésbé tudnak figyelni, és kicsit butábbak is. 


Ezt valahogy én is így érzem. Teljesen elbutulok... (Jó, nekem ez elég könnyen megy...)


Azt, hogy főzni nem főzök már nem mondom. Pizzát rendelünk, fagyit eszünk, aztán vajas kiflit eszünk párizsival, kovászos uborkával...


Nah, igen. 


Hémangival a napokban azon "röhögcséltünk", hogy lassan olyan szinten nem főztünk semmit, hogy a posztolható ételek maximum a következők lehetnének:


főtt kukorica
vajas kenyér, nálunk párizsival
dinnye tálcán (Hémangi szerint fázisképek a következők: dinnye egyben, dinnye felvágva, dinnye kimagozva, dinnye héja tálcán, magokkal...)
fagylalt (bármilyen, bármennyi, a legjobb a rengeteg)
víz, ha lehet jegesen hideg
jegeskávé (nálam reggel, fél liternyi...)


és én írok gasztroblogot... ég a képem, de nem kicsit...


Lassan komoly elvonási tüneteim lesznek, mert már éreztem olyat, hogy át kell ölelnem a tűzhelyet, és megerősíteni őt abban, hogy szeretem, és hogy nem feledtem el, csak amíg nem tud 24 fokon megsütni semmit, addig esélye sincs, hogy a lakás hőfokát az ő működésével emeljem...


Azt mondják, a hétvégén jön a hideg...


Hát, véééééééééégre megint lehet sütni!!! Alig várom!


És a goldenblog kedvéért, és csak nekik küldöm: :DDD, illetve ezt is: :)))))

2010. július 23., péntek

Fokhagymakrém


Mutattam már egy fokhagyma tartósítási módot ITT. 
Ez most egy másik, ez a fokhagymakrém.
Elkészítése igen egyszerű, és kiváltjuk vele, a tubusos fokhagymakrémet, és egy kis munkával egész évre való fokhagymapucolást spórolunk meg, egyszerre letudjuk a "büdös kéz" effektust...

A fokhagyma tartósításáról a Kifőztük 4. számában is lehet olvasni, illetve Jókajánál is van egy-két remek ötlet!

Fokhagymakrém

Hozzávalók
  • megpucolt fokhagyma gerezdek
  • olaj
  • opcionálisan fűszerek (bors, chili, bármi)
A megpucolt, megmosott fokhagymagerezdeket teljesen leszárítom, majd vagy a késes aprítóba teszem, vagy leturmixolom. A pürésítés közben sót adok hozzá, és olajat öntök hozzá. Teljesen jó a normál napraforgó olaj. Pürésítés után tisztára mosott üvegekbe adagolom, és óvatosan, hogy a krém ne kavarodjon fel felöntöm olajjal, hogy a levegőtől elzárjam. (Minimum egy-két centi olaj legyen rajta!)

Tehetünk hozzá fűszereket, jelen esetben színes egész bors került mellé.

Az egyik adag egy kiöntős üvegben van. Ha ilyenben tároljuk, mindenképpen töltsük fel a kiöntőt is olajjal, hogy ott is elzárjuk a levegőtől. Hűtőben, olaj alatt szinte bármeddig eláll.

Használhatjuk bármihez, amibe fokhagyma kell, csak arra figyeljünk, hogy a só hozzáadása miatt, természetesen sós, így az ételt csak ennek hozzáadása után sózzuk!

Remek gasztroajándék is, mert egy szép üvegben nagyon jól mutat, és sok-sok munkától kíméljük meg az ezzel megajándékozottat, aki mondjuk utál fokhagymát pucolni...

Bármikor elkészíthető, akár karácsony előtt is nekikezdhetünk...


Google...


Valaki Budapestről erre keresett rá a google-ban:




    



Annyit mondhatok, hiszen tavaly nyáron szinte folyamatosan harcban álltam a rohadékokkal, hogy rusnya egy jószág. Erről már írtam ITT, és ITT

Étellel kerül be általában a lakásba, de mostanában megint invázió lehet, mert repkedő példányokat találok, ami csak a nyitott ablakon kerülhet be a lakásba, és mivel már felkészült, és edzett vagyok, nem érik meg a másnapot, esélyük sincs "családot alapítani" a rohadékoknak...

Tavaly a fél konyhát ki kellett dobnom. Hemzsegtek mindenhol...

Fejlődésük folyamatát is le tudtam követni sajnos, bár lefényképezni nem fényképeztem le...

Találtam bábokat, amik a plafonról lógtak, vagy a szalvéták között voltak, esetleg lezárt üvegekben a rizsben, a sóban !!!!, és egyéb helyeken. 

A báb után kukac lesz belőlük, majd az a rusnya lepke.

A lepke kicsi és köröket leírva repül. Ez különbözteti meg a ruhamolytól, ami meg cikk-cakkban repül, és rusnya nagy lepke. 

Az ételmoly repülés közben is lecsapható, de a legjobb egy újsággal leütni, majd jól széttrancsírozni, mert nagy túlélő... lecsapás után láttam már olyat, ami egy-két másodperc után magához tért és elrepült...

Szerintem az egyetlen ellenszere, a háromszögbe hajtogatható csapda, amit talán a Bábolna forgalmaz.
Nekem folyamatosan van kitéve ilyen csapdám a lakás több pontján. Nem egy szép látvány, de a moly meg még rondább, akkor meg inkább a csapdák a szekrények tetején...

Tehát, ne akard tudni, hogy milyen fejlődés közben, nyírd ki a rohadékokat mielőtt szaporodnának... Sok gondtól kíméled meg magad! 


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...