2010. augusztus 31., kedd

Zenék, dalok csak nekem



Éppen a régi zenéim között böngészek... ez mind ilyen. Némelyik most valahogy szörnyűnek tűnik...









2010. augusztus 28., szombat

Honnan tudod, hogy öregszel 2.0


Például abból, hogy emlékszel erre a reklámra, és még arra is emlékszel, hogy a "főszereplő" valami táncos volt, és sokan olvadoztak tőle, hogy milyen helyeske... 
És még abból is tudhatod, hogy öregszel, hogy még ha agyonvernek sem jut eszedbe a neve... 
Viszont arra tisztán emlékszel, hogy ez a reklám már akkor is bénának számított, így x év távlatából meg egyenesen röhejes...
És azok a ruhák, sminkek, hajak.... 
áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

2010. augusztus 27., péntek

Honnan tudod, hogy öregszel?

                        century


Honnan tudod, hogy öregszel?

  1. látszik...
  2. mintha lassan, nagyon lassan eltűnne az arcod, csak egy halvány paca van a helyén, amit reggelente egyre nagyobb munkával tudsz elfogadhatóvá varázsolni...
  3. nem elég egy pattanáskezelő a tükör elé, kell már egy-két szemránckrém, lehetőleg nappalra, éjszakára, kell egy-két arckrém, lehetőleg nappalra, éjszakára, kell egy lifting szérum, vagy ebből rögtön kettő... 
  4. hajfesték... egyre több hajfesték, egyre sűrűbben használva...
  5. muszáj elkezdened sminkelni magad, a második pontban szereplő okok miatt...
  6. a körülötted lévő gyerekek nem láttak kocsiban használatos ablaktekerőt... 
  7. a körülötted lévő gyerekek nem láttak klíma nélküli autót...
  8. a körülötted lévő gyerekek pontosan tudják, hogy ki az az SP, amiről te azt gondoltad, hogy biztos a South Parkra gondolnak...
  9. a körülötted lévő gyerekek tudják, hogy mi az a blu ray, amiről te egy ideig azt gondoltad, valami kék dolog... (és még most sem tudod, hogy mi is az valójában..., lehet, hogy tényleg egy kék dolog?)
  10. egyre jobban értékeled a nyugalmat, a csöndet...
  11. könnyebben bocsátasz meg, hiszen az élet olyan rövid, minek haragudni?
  12. könnyebben felmérgesíted magad, hiszen az élet olyan rövid, és már megint átvernek/felmérgesítenek/hülyének néznek...
  13. a szádban egyre több a fém, vagy a porcelán, és ez nem akkorra igaz, amikor eszel, hanem mindig...
  14. egyre többen halnak meg körülötted, ebből is tudod, az élet rövid...
  15. már túl vagy a "ledolgozandó" évek felén, egyre közelebb a nyugdíj...
  16. már néha álmodozol, hogy hol fogsz élni, ha majd egyszer nyugdíjas leszel...
  17. aztán eszedbe jut, hogy és miből fogsz élni, majd ha egyszer nyugdíjas leszel???
  18. vigyázol a tárgyakra, már nem csak egy hónapra gondolkodsz előre, hanem évekre.. (ez a táska jó lesz majd télen is...)
  19. figyelsz rá, hogy mit eszel, azaz egyre jobban figyelsz rá, hogy mit eszel...
  20. bár soha nem voltál egy divat őrült, ez fokozódik és már csak a "kényelmes" cuccokat részesíted előnyben, a "csinosban" feszengjenek a fiatalok...
  21. vannak számítógépek, amik már elférnek a filofaxod borítójában...
  22. a filofaxodat lecseréltették veled palmtopra...
  23. már az öcséd is több mint 30 éves...(jesszusom, de gáz, öcsi, mikor öregedtél így meg???)
  24. nem várod az iskolakezdést, de csak azért nem, mert megint nem lehet majd normálisan közlekedni reggelente...
  25. a rádióban felcsendül egy-két dal, ami a fiatalságodat idézi, de már azóta az ötödik feldolgozást érte meg...
  26. egy számológép nagyságú izé dirigál, hogy merre menjél a kocsival, ahelyett, hogy a térképpel szenvednél...(és kergetnél őrületbe egyeseket, amikor beforgatod a térképet irányba, mert arra megyünk, akkor a térkép se visszafelé legyen...)
  27. egyre többen a szia helyett, csókolommal köszöntenek...
  28. nem elég, hogy telefonálni tudsz az utcán, de Internetezni is bárhol... (ráadásul, ezekről kb. 15 éve még nem is hallottál...)
  29. jövőre lesz a 25. általános iskolai osztálytalálkozód, persze, csak akkor, ha megszervezed...
  30. az, hogy öregszel, egyre többet az eszedbe jut, és annyira foglalkoztat, hogy listába is szeded, hogy honnan tudhatod, hogy öregszel...
Van valami, amit kihagytam???







LEGYEZŐTORTA




Ez a torta gyorsan elkészül, nagyon dekoratív és tetszés szerint bármilyen más krémmel is tölthető. 3-4 embernek elegendő egy kiadós ebéd után. A Kifőztük 6. számában jelent meg ez a recept, az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról.

Legyezőtorta






Hozzávalók

a piskótához:
  • 6 tojás 
  • 6 evőkanál liszt
  • 6 evőkanál olaj
  • 6 evőkanál cukor
  • egy csipet só
a krémhez:

  • 3 dl tejszín
  • 10 dkg étcsokoládé
  • 10 dkg tejcsokoládé
  • 2 evőkanál porcukor
  • 2-3 evőkanál rum vagy Amaretto likőr (+ 3-4 evőkanálnyi a piskótára)
a tetejére:

  • szórócukor vagy csokiforgács
A piskótához a tojásokat a robotgép táljába tesszük. Habbá verjük a legmagasabb fokozaton, majd kanalanként adjuk hozzá a lisztet, a cukrot és az olajat ebben a sorrendben, majd a végén a csipetnyi sót.  


A piskótamasszát egy sütőpapírral vagy szilikonlappal bélelt tepsibe borítjuk, és 180 fokon kb. 10 perc alatt aranysárgára sütjük. Amíg sül, a tejszínt és a csokoládékat összeolvasztjuk. Hozzáadjuk a porcukrot, majd a legvégén a rumot vagy a likőrt. A krémet kihűtjük. Ha teljesen megdermedt, habverővel felverjük, hogy laza, habos masszát kapjunk. A kihűlt piskótalapot meglocsoljuk a likőrrel, megkenjük a krém 2/3-ad részével és egyforma szélességű csíkokat vágunk belőle. 








Az első csíkot feltekerjük csiga alakban, és a tálaló tányér közepére állítjuk. A többi csíkot sorban köré tekerjük csigavonalban haladva. 




Ha ezzel készen vagyunk, a tortát a maradék krémmel bevonjuk, majd a felületét tetszés szerint mintázzuk. Ezt akár villával is készíthetjük vagy tortafésűvel. Díszítsük szórócukorral, vagy ennek hiányában csokiforgáccsal, amit egy krumplihámozó segítségével egy szelet csokoládéról hámozunk. Szórhatunk rá aprított mandulát, diót vagy tortadarát. 

Ha a piskótalapot három részre vágjuk, akkor kb. 15 cm magas, 15 cm átmérőjű tortát kapunk. Ha négy részre osztjuk, akkor laposabb, szélesebb, több szeletre vágható tortát kapunk. Ha kétféle színű tésztát szeretnénk, süssünk két piskótát a hozzávalókat megduplázva, és az egyikben két evőkanál lisztet cseréljünk le cukrozatlan kakaóporra. Ebben az esetben a krém mennyiségét is duplázni kell. Így egy magas, széles tortánk lesz.

2010. augusztus 26., csütörtök

Töltött paprika


Egyszerűen nem értem, hogy miért nem szerepel még a blogon. 
Több olyan étel van, amiből egy hatalmas vájdlinggal készítve sem tudnám megunni, még akkor sem, ha hetekig enném....

Ez is ilyen.
Egyrészt, felhozza a gyerekkoromat, mert a nagymamám olyan töltött paprikát készített, hogy a levében megállt a kanál. Utolérhetetlen, ahogy néhány ételt készített, nagyon meghatározó ízélmény volt minden általa főzött étel. 

Ilyen a töltött paprika, a töltött káposzta, a levesei, és még sorolhatnám. 

A töltött paprikát egyedül én szeretem, ezért viszonylag ritkán készül, és akkor sem csinálok egyszerre sokat, csak egy-két adagot, mert inkább többször készítem el, kisebb adagokban, ugyanis egyszerűen imádom az illatát. Miközben fő, rotyog a tűzhelyen, olyan semmihez nem hasonlítható illatot áraszt, amit szobaillatosítóként is simán elfogadnék.

Én így eszem, üresen, krumpli nélkül, kenyérrel. Két-három hatalmas szelet kenyérrel. Mert ez az étel így jó. Tunkolva. Nem eszem meg a paprikát, mert nem szeretem, de beletöltöm a húst, hogy az íze belefőjön az ételbe. 

Töltött paprika (két személyre készítve)

Hozzávalók
  • 2-3 tv paprika (a tv tölteni valót jelent, nem azt, hogy a tv előtt ülve kell fogyasztani!) 
  • 1 kis fej hagyma 
  • 1-2 evőkanál olaj
  • 30-40 dkg darált sertéshús
  • 6-8 dkg rizs
  • 1 tojás
  • 2 evőkanál őrölt pirospaprika
  • 1/2 gerezd fokhagyma
  • bors
  • 2-3 evőkanál cukor
  • 5-8 dl sűrű paradicsomlé 
  • 1 dl víz
A hagymát felaprítjuk, az olajon megfonnyasztjuk. Megszórjuk az őrölt pirospaprikával. Lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a darált húst, a rizst, a tojást, az apróra vágott fokhagymát a sót, borsot.
Összekeverjük. A paprikákat megmossuk, levágjuk a tetejét, de nem vágjuk át, csak a külsejét, majd megcsavarjuk és a csumájával együtt eltávolítjuk az ereket belőle. Kimossuk, hogy ne maradjon benne mag, majd a töltelékkel megtöltjük. Ha marad töltelékünk, azokból gombócokat formázunk és a paprikák mellé tesszük.
Egy mélyebb lábosba tesszük, felöntjük a paradicsomlével (minél sűrűbb legyen, ne sima ivólé!) majd felöntjük a vízzel. Sózzuk, borsozzuk, és nagyjából 30-40 percig főzzük.Kóstolás után hozzáadjuk a cukrot, bár ez el is hagyható, de szerintem ez az étel úgy finom, ha édes. 

Ha a paradicsomlét túl hígnak találjuk, elkészültekor szedjük ki a paprikákat, a gombócokat, és 1-2 evőkanál liszttel megszórva, összeforraljuk, és már tálalhatjuk is.


2010. augusztus 25., szerda

SOHA NE VÁSÁROLJ ROHANVA!!!



Tegnap volt a nagymamám 92. születésnapja, erre készült egy torta, aminek a tetejére pisztácia kellett. A tavalyi tortáról írtam ITT.

A pisztácia beszerzéséről egy szösszenet:

Szombaton indulásban voltunk, természetesen késéssel, hogy máshogy... Én már szombaton jeleztem, hogy mivel a Nagyvásárcsarnok környékén mostanában lassan még gyalog sem lehet elsétálni, így menjünk arra, és beszaladok pisztáciáért, mert az kell a majd készítendő tortához. Van egy "magos" bolt, ahol mindenféle magot, babot, stb, stb-t beszerezhet az ember, még olyat is, amiről eddig soha nem is hallott.

Nagyjából tudtam, hogy hol a bolt, mégsem találtam. Pechemre a csúszós cipőmben mentem, amitől úgy nézhettem ki, mint egy félnótás, ahogy minden mellett szó szerint elcsoszogok. (Gondolom, sokan ismerik azt a fajta cipőt, ami mindenre jó, gyönyörű pöttyös, pont megy a ruhámhoz, meg a hajamban lévő pánthoz, ellenben közlekedni egyszerűen lehetetlen benne, pláne, ha kimondottan csúszós, lekövezett felületen szeretnénk mindezt megtenni...) 
Tehát csúszkáltam fel-alá a csarnokban. Nem viccelek, háromszor rohantam körbe. Még gondolkodtam is, hogy lehet, hogy bezárt a bolt, mert egyedül én vettem itt időnként 10 dkg natúr, hámozott pisztáciát???

Mivel az idő rohant, én már kb 20 perce csoszogtam a csarnokban, megcáfolva a beugrom két percre című mondatot, felhagytam a keresgéléssel, és minden elvemmel ellentétben, lementem a pincébe, ahol van egy bolt, ahol minden csodát be lehet szerezni. Hogy miért az elveim ellen van ez a dolog? Mert tavaly egészen biztosan innen vittem haza azt a molylepkét, ami aztán benépesítette a konyhát, így okozva iszonyatos bosszúságot nekem... 


Ezért nem szeretek itt vásárolni azóta, és csak akkor teszem, ha nagyon muszáj. 
Most az volt. Lementem, bementem, és rohanva levettem a polcról a pisztáciát, és még két másik fűszert. Gondoltam, ha már itt vagyok, hát, legyen...

Fizettem, és távoztam, azaz csoszogva elhagytam a helyszínt. Kirohantam az épületből, megkerestem a kocsit. Beültem és már indultunk is. Ember örülhetett nekem, hogy kb fél órát állt a tűző napon... Beültem, és mutattam, hogy micsoda kincseket vettem. Kérdeztem tőle, hogy szerinte mennyibe kerülhet ez a zacskó pucolt, natúr pisztácia? Mutattam neki, hogy 5 dkg az egész, szóval mennyi szerinte?

És akkor... 



És akkor megfordítottam a zacskót, és mit látok??? Az első képen bejelöltem, hogy mit... Egy bábot, amiből valamikor kikelt egy rohadt molylepke, illetve rengeteg "szemetet", amit a molylepke maga után hagyott... A 900,- Ft-os pisztáciában!
Azt hittem, hogy felrobbanok. Nah, mondom, szuper, holnap hozhatom vissza... Ember nagyon megértő volt, és magától mondta, hogy nem, vigyük vissza most.

Öt perc múlva már a boltban voltam. A pénztárnál mutattam, hogy akkor ezt nem, és kérek egy másikat, vagy valami legyen...
Néni mondta, keressek egy eladót. Kerestem. Nagyon kedvesen mondták, hogy cseréljem ki, segítsenek e benne? Mondtam, hogy nem köszönöm, megoldom.

A polcnál még két-három zacskónyi molylepkés pisztáciát találtam. Mindet visszavittem, illetve azt a darabot is, amiben nem volt semmi. (Remélhetőleg nem volt semmi...)
Kértem őket, hogy ha már így jártam, bontsuk már ki azt, amit elvinnék, mert nehogy megint lyukra fussak...

Nagyon kedvesek voltak, kibontották, és jól átnézhettem.

Eddig halálian kerek a történet, csak az volt a baj, hogy az egyik eladó elkezdett magyarázkodni, és itt borult el szepy agya, de nagyon...

Mert jött az érvelés, hogy hát, sajnos, van ilyen. Mert, ezek a molyok még virágzáskor beleköltöznek a termésbe, és sajnos csak itt kelnek ki, és hát, ez van, nincs mit tenni...
Én erre csak annyit mondtam, hogy egy-két csapdát azért ki lehet helyezni, illetve, hogy tavaly innen vittem haza egy molylepkés fűszert, ami a szabadságom alatt úgy elterjedt, hogy szó szerint rajzottak a rohadékok a lakásban, mert két hét alatt elözönlötték a kéglit...
És elmeséltem neki, hogy nekem ez tavaly súlyos összegekbe került, mert több kilónyi diót, mandulát, és más drága kincset kellett kidobnom emiatt...

Erre ő közölte, hogy de legalább láthatom, hogy bio a cucc, azért van benne molylepke.. Na, itt éreztem, hogy most néznek nagyon hülyének, mert a molylepke mindenbe belemegy, nálam még a sóban is volt!!!! tavaly..., tehát, ettől még bőőőőően nem bio az adott dolog...

Erre én mondtam, hogy nah, jó, engem nem kell meggyőzni, mert az nem fog menni, időnként át kell forgatni egy kicsit a cuccokat, hogy ne lepjék el a boltot ezek a rohadékok. Erre valami olyasmit mondott, hogy nem jönnek ki a zacskóból. Erre én mondtam, hogy ez nem így van, mert nálam a légmentesen lezárt cuccokba is belemásztak, egy zacskó meg sem kottyan nekik...

Aztán elhangzott a beszélgetésünk csúcsa, a mondat, amitől éreztem, hogy most vagy ordítani kezdek, vagy azonnal távozom a boltból. Az utóbbi mellett döntöttem...

A mondat annyi volt, hogy megpróbálhatom kiirtani a természetet, aminek szerves része a molylepke is!
Nah, ez az. Amikor a lelkiismeretemre próbálnak hatni.
Csak nem tudják, hogy miken vagyok túl ezzel kapcsolatban... 
Nem tudják, hogy a molylepke, mint olyan nekem ellenség, nem természetesség.

Nem tudják, hogy ha kell puszta kézzel elnyomom a rohadékokat, mert olyan düh van bennem ezek iránt az élőlények iránt.

Hogy mi a tanulsága ennek az egésznek számomra? 
Talán annyi, hogy nem szabad rohanva vásárolni, főleg nem úgy, hogy Hűbele Balázsként meg sem nézem, hogy hol és mit vásárolok...

A jövőben ilyen nem lesz, az tuti!




2010. augusztus 24., kedd

Boldog születésnapot Mama!


Ma 92 éves a nagymamám! A tavalyi születésnapjáról írtam ITT. Ezeket a képeket egy pár órája készítettem róla. Ő azt mondja, hogy már 93 éves... Pedig még csak egy pár órája töltötte be a kilencvenkettőt. Tavaly óta szinte semmit sem öregedett. 


Hála az égnek, a torta sokkal szebb volt, mint a tavalyi... és nagyon finomra sikeredett. A mama is egészen ügyesen pózolt a képeken és a korához képest nagyon jól van. Bár elmondta, hogy mennyire rosszul lát, de én meg elmondtam neki, hogy két napja csőlátásom van, úgy fáj a fejem az időváltozástól, pedig jóval fiatalabb vagyok nála... Ez meggyőző volt, mert utána sokkal jobban vigyorgott a képeken. 

A jó Isten éltessen erőben, egészségben, békességben, boldogságban drága Kicsimama!

Sorbet variációk -

Egy pár napja már volt sorbet a blogon, most jöjjön még három...

Ezek a receptek is a Kifőztükben jelentek meg. Egészen pontosan a 6. számban. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról, természetesen, ingyenesen!

A sorbetekhez szükségünk van egy jól eltalált alaphoz, azaz egy sziruphoz. Mindig ezzel indítjuk a készítési folyamatot.

Hozzávalók 1 adag sorbet alaphoz
  • 40 dkg kristálycukor
  • 8 dl víz
A vizet a cukorral melegítjük, majd kb. 10 percig forraljuk. Közben a cukor és a víz összeolvad, besűrűsödik. Figyeljünk rá, hogy a szirup ne karamellizálódjon, mert elveszíti semleges fehéres, opálos színét. Ha kezdene barnulni, csökkentsük a lángot alatta. A folyamat végén sűrű, átlátszó szirupot kell kapnunk. Ez lesz a sorbetek alapja. 

PINA-COLADA SORBET

Hozzávalók
A hozzávalókat a kész alapba keverjük, majd kásásra fagyasztjuk. Ezt az állagot úgy kapjuk, hogy jól záródó dobozba öntjük, és a fagyasztóba téve, fél óránként egy villával átkavarva kifagyasztjuk. Tálaláskor ananász- vagy kókuszdarabokkal is díszíthetjük.

Tipp: ha felnőtt társaságnak készül ez a sorbet és van otthon, tegyünk hozzá két-három evőkanál fehér rumot vagy kókuszlikőrt. Remek hűsítő desszertet kapunk!



NARANCSOS SORBET

Hozzávalók
  • 1 adag sorbet alap
  • 2 dl narancslé
  • 1 narancs hártyáktól megfosztott, felaprított húsa 
Belekeverjük a kész alapba a hozzávalókat, majd kásásra fagyasztjuk. Tálaláskor narancsgerezdekkel vagy reszelt narancshéjjal megszórjuk. Ha van otthon cukrozott narancshéj, két evőkanálnyit tehetünk bele.

Tipp: ha felnőtt társaságnak készítjük, adjunk hozzá két-három evőkanál vodkát!



MEGGY-MÁK SORBET

Hozzávalók
  • 1 adag sorbet alap
  • 15 dkg meggy kimagozva, pürésítve
  • 1 evőkanál darált mák

Belekeverjük a kész alapba a mákot és a pürésített meggyet. Kásásra fagyasztjuk, majd tálaljuk.
Tálaláskor megszórhatjuk mákkal, adhatunk hozzá a pürésített meggyből is.



2010. augusztus 23., hétfő

Hozzáértők, segítenétek?


Egy olvasóm, Roomyn küldte ezeket a képeket, hátha tudok segíteni, abban, hogy mi lehet ennek az avokádó növénynek a betegsége?

Én is gyökereztettem avokádót, ITT írtam róla. Az enyémnek semmi baja, és nem is ismerem az esetleges betegségeit. 

Valaki esetleg tudja, hogy mi a gond ennél a növénynél? Mik azok a foltok a levelein?

Köszönöm!

Hogy vagy?

Gondolom többen volatk már úgy, hogy valakivel, akivel "ezer éve nem találkoztak" egy apró "hogy vagy?" kérdésre panaszáradat vette kezdetét...

Én ezt általában kerülöm, így ha ilyen beszélgetésbe keveredem, én is azt mondom, kösz jól, nincs semmi különös, nem történt semmi.

Ugyanis, ha valaki nem él a mindennapjainkban, annak elmesélni egy-egy történetet hosszú folyamat lenne, hiszen millió dologra ki kell térni, hogy biztosan mindent értsen, ami a történettel összefügg...


Én rengeteget tudok beszélni. A soknál is sokkal többet. Néha én magam észlelem, hogy lassan kihűl a gyomrom, mert a számat egy pillanatra sem csuktam be az elmúlt x órában.
Ilyenkor kicsit visszapofozom magam, miszerint, nem mindenki vevő erre, tessék néha hallgatni.
Hallgatni, nah, persze...

Ha az elmúlt egy-két hétben találkoztunk volna, és megkérdezted volna, hogy hogy vagyok, és én feladva az elveimet, hosszan válaszoltam volna, akkor nagyjából ezt mondtam volna:


Egyik vasárnap úgy éreztem fáj a fülem...
Nem vagyok egy beteges típus, ha valami mégis "elromlik" bennem, azt elég sokáig analizálom, hátha nem is rossz, csak úgy érzem.
Most is így történt... Először azt hittem, hogy nem is a fülem, hanem a fogam. Ezen kb. egy napig gondolkodtam, mert valahogy a fájdalom ugyan a fülem körül volt, de azon a tájékon van egy fogam is, amire kb. egy éve feltettek egy ideiglenes koronát, ami a mai napig rajta van, valószínűleg elfelejtették róla tájékoztatni, hogy csak egy hétig kellene ott maradnia, csak próba lenne, hogy hogy bírom, hogy ok e és egyáltalán. Mint írtam, erről valószínűleg nem tájékoztatták, mert az ideiglenes felragasztás utáni második héten majdnem a fejemmel együtt próbálták leszedni, de nem jött, így a fogorvos azzal engedett utamra, jöjjek vissza, ha mozog... Ez még eddig nem jött el. 

Biztosan ezért éreztem úgy, nah, most, nah, most... De nem. Hétfőn este már biztosan tudtam, hogy nem, nem most... és már biztosan tudtam, a fülem a hunyó...

Tudom, hogy gyerekkoromban sokszor felszúrták a fülemet, erről árulkodik, hogy amikor egyszer nagy süketségemmel az egyik fontos elcipelt, hogy kimosassa a fülemet, azt nem mosták ki, de nagy rácsodálkozás volt, hogy micsoda hegek vannak a dobhártyámon, vagy hol... és a kimosás helyett rögtön jobban szemügyre akarták venni, én meg ezt nem akartam, úgyhogy, távoztam...

Tehát, volt baj a fülemmel, de arra én már nem emlékszem. Ezidáig csak akkor jutott eszembe, hogy valami kiáll a fejemből, amikor a fülbevalóimat cseréltem, vagy amikor a napszemüveget próbáltam beleakasztani.

Tehát, fájt. Hétfőn már biztos volt, hogy a fülem. Mit tegyünk? Ok, akkor majd elmegyek a fülészetre mondjuk egy-két nap múlva, addig hátha elmúlik...

Kedden még jobban fájt, de bevettem fájdalomcsillapítót. Aztán kedden éjjel három körül derékszögre görnyedve ültem fel éjjel, mert úgy fájt, hogy közel álltam hozzá, hogy keresek egy csavarhúzót és beleütöm, mert feszített, lüktetett, dobolt, és ezt mind együtt... közben olyan érzésem volt, mintha a fejem fel akarna robbanni, meleg volt a fülemnél, és mintha be is dagadt volna. Jesszusom, mumpszom van! De, nem, nem lehet, nekem olyanom már volt.

Éjjel háromkor megnéztem az Interneten a kerületi rendelőket, azaz a fülészeteket. Meg is találtam. Mire a gyógyszer hatott, négy óra volt... Reggel felszedelőzködtem én és a fülfájásom... hála az égnek a fájdalomcsillapítót addigra már kiismertem, tudtam, hogy kb négy órát hat, addig oda fogok érni az orvoshoz, ha ott jön elő a fájdalom, majd ad rá valamit...
Kocsiba be... rendelőhöz megérkezés, leparkolás, rendelőbe belépés. 
-Jó reggelt! A fülészetre jöttem.
-Jó reggelt, csak szerdán vannak. 
-Az jó, ma szerda van, akkor adjam a papírjaimat? 
-Nem, mert ma nincsenek, jöjjön vissza jövő héten!
-Micsoda? Jövő héten???? Én addig nem bírom ki, akkor nézze meg valaki a fülemet, vagy utaljanak be, vagy valami legyen! 
-Akkor menjen át a .........itt a másik rendelő címét mondta, ami a lakhelyemhez jóval közelebb van, mint ez, csak az nincs feltüntetve az Interneten a rendelőknél...

Átmentem. Fél óra várakozás után vizsgálat. 
Doktornő a fején nagy világító koronggal megnézi a fülemet. Meghallgatja a panaszokat, majd közli:

-Hallójárat gyulladása van. Bakteriológiás eredetű, bárhol elkaphatta. Most egy kicsit kellemetlen lesz, mert bedugok egy darab gézt, és át kell gyömöszölnöm azon a részen, ami miatt annyira fáj az egész, ami meg van dagadva.

Én innentől minden idegszálammal görcsben, hogy kivédjem az esetleges szitkozódásokat a jajongásokat, összeszorított fogakkal ültem. Ő jött, valamit babrált, majd megfordult és visszaült az asztalhoz...

Én még mindig összeszorított fogakkal sziszegtem:
-Készen vagyunk?
-Igen, készen.

Jah, hogy ez volt a jesszusom, de fog fájni? Ezt én nem is éreztem!

Megnyugtatott, hogy ez bizony nagyon csúnya, és vissza kell jönnöm holnap, meg holnapután, utána meglátjuk mi lesz. Gondoltam, nah, persze, én is így gondoltam, holnap, meg holnapután ok, de utána hétvége és szepy megy gumimatracozni a Balatonba. Az lesz...

Csütörtökön ismét kezelésre mentem, de semmi extra nem történt azon kívül, hogy elpanaszoltam, hogy olyan a fejem, mintha ráhúztak volna egy medencét, mindent megszűrve hallok, viszont magamat iszonyat hangosan, ettől én suttogok, mindenki mást meg arra kérek, hogy beszéljen hangosabban...
Választ nem nagyon kaptam, csak annyit mondott a doktornő, hogy pénteken már nem ő lesz (milyen hamar megunt engem...), de a pénteki doktornő majd megmondja, hogy hogyan tovább... Még megkérdezte, hogy fáj e a fülem, mire én közöltem, hogy igen, és adjon valamit, mert hétfő óta nem aludtam három óránál többet, mert nem hat a gyógyszer és még egy ébren töltött éjszaka és zombiként érkezem reggel... Kaptam receptet, a zombi szó szerintem hatott...

Pénteken megjelentem a kezelésen. Új, számomra ismeretlen doktornő... Kedves, barátságos. Kérdésére, hogy hogy vagyok, ezzel elindította a panaszáradatomat, miszerint:

  • nem hallok
  • elment a szaglásom
  • nem kapok levegőt, ettől nyitott szájjal alszom, amitől reggelre megfájdul a torkom
  • a süketségemben semmit nem hallok, és olyan, mintha a fejemen lenne egy medence...
  • reggelre olyan lett a szemem, mint ET-nek, egy fél kilónyi szemápolózselé és egy fél kiló mirelit zöldborsóval x percig szorítottam rá, hogy visszamenjenek a fejembe, és végre el tudjak indulni...
  • jah, és ma már szinte végig tudtam aludni az éjszakát....akkor most már javulok?
Hümmögött, majd kaptam egy újabb gézcsíkot a fülembe, és kaptam agy receptet, amit ki kellett váltanom. A recept fülcsepp volt, mert másnap ki kellett szednem a gézcsíkot, és onnantól csepegtetni a fülemet.

Nah, és itt kezdődött a galiba...

Rendelőből ki, gyógyszertárba be. A hölgyeménynek a pult másik oldalán feltettem a kérdést, (mindezt viszonylag halkan, mert ahogy a fülemet bedugták, teljesen elment a másik fülemből is minden bejövő hang, így egy medencével a fejemen, de a saját hangomat ordítva hallgatva, én egész halkan beszéltem mindenkivel, mindenki mástól viszont azt kértem, hogy nyugodtan ordítson velem... 
Tehát, hölgyeményt megkérdeztem, hogy mi az a papíron. Válasz: orrcsepp. 
Hu, köszi, sokat segítettél! Mégis, mire kaptam, jah, mondania sem kell, a fülemre...

Itt még megkértem a hölgyet, hogy beszéljen hangosan, mert nem hallom. Ő erre hevesen artikulálni kezdett. Én megint megkértem, hogy hangosan, mert nem tudok szájról olvasni, és nem hülye vagyok, csak süket, de valójában az sem, csak bedugaszoltak a fülembe huszonvalahány centi krémekkel megkent gézcsíkot, amitől nem hallok. Valahogy megoldottuk, gyógyszertárból távoztam.

Jó gasztrobloggerhez híven betértem a helyi kínaiba, ahol szerdán és csütörtökön is megvettem az ebédemet... Szerdán és csütörtökön egy kedves kínai srác volt a kiszolgáló, aki tökéletesen beszélt magyarul. Pénteken túl korán érkezhettem, mert ez a srác még nem volt bent, helyette viszont volt egy nagyon kedves, magyarul egyáltalán nem beszélő kínai. 
Én elég rosszul beszélem a kínai nyelvjárást, mondhatnám, hogy sehogy, de nem mondom.

A helyzet a következő: én kérek ananászos csirkét, pirított rizzsel. Mindent halkan, mert a fejemben hangos minden kimondott szó, nehogy kifelé is hangos legyen. Kínai srác mond valamit, persze, normál hangon, ráadásul nem pont magyarul. Én próbálom felé fordítani a még viszonylagosan nem süket fülemet, és kérem, hogy beszéljen hangosan. Szerintem ezt sem értette, csak nézett rám hülyén, hogy mit forgatom a fejemet el tőle... Mindegy, hogy ne húzzam a történetet, végül bármit kérdezett, én bólintottam... (csak reménykedtem, hogy nem lesz hal a kajámban, se más érdekesség...)

Még bőven a kínaiban voltam, amikor eleredt az eső. Ez volt az a péntek, amikor hatalmas villámok vágtak be mindenhova, kicsit olyan volt, mint egy katasztrófafilm. Én álltam a valamilyen kajával a kezemben, közben ömlött az eső. Hogy még véletlenül se kelljen a kínaival feszengve "beszélgetnem", elköszöntem, és kirohantam a boltból a legközelebbi kapuig. Itt háttal a kapunak megálltam, mert míg ezt elértem, addig is bőrig áztam, a kocsi meg vagy 20 méterre állt tőlem... Gondoltam, hogy a táskámat nem húzom a fejemre, a kínait sem borítanám magamra, a frissen bedugaszolt fülemnek sem lenne jó ha most teljesen eláznék, akkor várok itt a kapuban. Csak arra nem gondoltam, hogy közben lesz aki, kifelé igyekszik, és ahogy én ott állok, a kuka és én elálljuk az utat. 

Álltam az esőben, a kapu alatt tök süketen. Hírtelen valaki megfogta a kezem, gondolom, egy ideje már szólintgatott, hogy menjek odább, vagy hasonló.. Én ettől úgy megijedtem, hogy attól meg ők ijedtek meg. Én mondtam egy-két szót, talán elnézést kértem, persze, mivel ijedt állapotban voltam, szerintem ordítva. Erre ők is mondtak valamit, de minek, úgysem hallottam...
Ijedtemben kirohantam az esőbe, a kocsihoz, majd beültem. 

Ott ültem a homályban, a tiszta párás üveges autóban, a süketségemmel.
Beindítottam a kocsit és próbáltam kiállni. Ekkor a kicsi narancssárga lámpa, ami a benzinhiányra figyelmeztet, megjelent a műszerfal fényeiben. A fontostól tanultam, hogy a kocsit nem hagyjuk az utolsó csepp benzinig kifogyni, 10 liter alá nem engedjük a tartály űrtartalmát, mert még felkap valamit a valami, és az huha, mit csinál a motorban, és azt orvosolni sok pénz, így ha kicsi narancssárga lámpa jelzi, hogy kb. elértük a minimális 10 litert, akkor bizony, irány a benzinkút. Tehát, próbáltam kiállni a parkolóhelyről, és már tudtam, tankolni megyek.
Tehát, kocsi motorja jár, én tolatok, majd politechnikázok, közben körülöttem csend, és a párás ablakoktól szinte semmit nem látok. Hírtelen valami narancssárga fénnyel villogni kezd. Ezt a visszapillantóból látom, nem is értem, hogy mi ez. Bekapcsoltam az indexet, vagy mi ez? Hosszú pillanatok telnek el, mire rájövök, hogy a mögöttem lévő kocsi villog. Szirénázik és villog. Jesszus, nekimentem? Az nem lehet. Még az életben soha semminek nem tolattam neki, pedig közel 20 éve van jogosítványom. Mindegy, biztosan a vihartól ijedt meg szegény autó, villámlik rendesen, néha olyan, mintha ide vágna be mellénk..

Tehát, kiállok és indulok a benzinkúthoz. Közben hatalmas villámok, és zuhog. az eső.,

Mielőtt a kúthoz érek, még látok egy hatalmas villámot, jesszusom, ez de közel volt, és jesszusom, de gyönyörű, és egyben félelmetes látvány!

Beérek a kúthoz, a kutas indul felém. Én kiszállok és félhangosan mondom neki, hogy nem köszönöm, megoldom én, de Ő csak mondja a magáét, de ember, nem hallom! Szakad az eső, én tök süket vagyok, mi van?

Közelebb lép és akkor már nagyjából hallom, hogy a kút nem működik, mert az előbb belevágott a villám a mellette lévő valamibe. Nem láttam kérdezi? De, de láttam, és jaj de szép volt, és akkor most nincs benzin? Nem, most nincs feleli, jöjjek vissza később...

Ok, gondolom, majd délután. 
Közben hat a gyógyszer, nem fáj a fülem...
Aztán napközben Moha elmondja részletesen, hogy az eldugult orromra kapott orrcseppet hogy kell úgy csepegtetnem, hogy ne rögtön a garatomon távozzon a gyomrom irányába, hanem, mert egyszerre keserű, és sós, tiszta hányinger...

Aztán másnap a fontossal szemben ülve elkezdem kihúzni a fülemből a gézcsíkot, hogy végre halljak. Fontos kissé leájul a székről, én mint a bűvészek csak húzom, csak húzom. Magam sem értem, hogy hogy fért be oda ennyi anyag, aztán hírtelen kijött a vége, éééééééés.... 

és ugyanúgy nem hallottam, mint előtte... aztán fülcseppeztem, napokig, napi háromszor, és mintha most azt érezném, hogy ok, javul a dolog.

Ugye mondtam, hogy jobb, ha meg sem kérdezed...

Jaj, azt majdnem elfelejtettem, hogy azóta beszereztem egy ilyen helyes füldugót. Két darab van egy csomagban, olyan anyaga van, mintha szivacs lenne, de állítólag vízálló. Egy hét után végre hajat tudtam mosni vele, és remekül bírja a Balaton vizét is. Bár, amikor használom, csak én maradok, meg a hangok a fejemben, mert még sokkal, sokkal süketebb vagyok tőle, mint amikor géz volt a fülembe nyomkodva. A zuram azzal szórakozik ilyenkor, hogy némán tátogva beszél velem én meg visitozok, miszerint:

- Mi? Mi? Nem értem, mondd hangosabban! Ezt persze üvöltve, és ha eközben esetleg a Balatonban vagyunk, mert egyébként nem lenne a fülemben ez az izé, akkor a víz viszi a hangomat és még az északi parton is hallhatja mindenki, ahogy szepy ordibál...  



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...