2011. május 31., kedd

Fűszeres reberbarás pite - és véégre pirosan!:)


Vééééééééégre! Kaptam olyan rebarbarát, ami belül is piros!
Egyszerűen gyönyörűűűűűűű! 

Ahogy daraboltam, olyan vörös levet engedett, hogy már attól olyan boldogságosan éreztem magam... Ez egy remek növény, én egyszerűen imádom és most, hogy kaptam olyat, ami belül is piros, hát egyenesen oda meg vissza vagyok...

Az első felhasználása egy gyors pite lett... de ez is a költségesebb variációkból, mert mindent tettem bele, amitől a rebarbara íze igazán ütős lehet... legalábbis számomra.

Rebarbarás pite

Hozzávalók 4 adaghoz
  • 1 csomag leveles tészta
  • 4 szál rebarbara
  • 4 evőkanál barna cukor
  • 20 dkg darált mandula 
  • 1 teáskanál fahéj
  • 2 centis gyömbér reszelve
  • 5 szem zöld kardamom porított magjai
  • 1 evőkanál vaníliakivonat
  • tenyérnyi pavlova porítva (elhagyható)
A rebarbarát megmosom. A levelestésztát négy egyenlő darabra vágom, majd ezeknek a nagyságához mérten a rebarbarákat méretre vágom. Egy csíknyi tésztára egy szál rebarbara jön, így a szálakat harmadolom, vastagabb szálakat negyedelem.
A rebarbarát megszórom a barna cukorral és kb. fél órára félreteszem, hogy levet engedjen.
20 perc múlva a sütőt begyújtom, 180 fokra kapcsolom. A levelestészta csíkokat egymás mellé fektetem, megkenem a rebarbara cukros levével és 10 percig elősütöm.
Míg sül, elkeverem a porított pavlovát, a fűszerekkel, a darált mandulával, és a vaníliakivonattal. A tésztát kiveszem a sütőből, rászórom a mandulás, fűszeres morzsát, majd rárétegezem a rebarbarát, és meglocsolom a rebarbarás, cukros lével. 
Nagyjából 15-20 perc alatt megsütöm. 

Tálaláskor megszórom porcukorral. Ha van otthon, adjunk mellé fagylaltot is!





A pavlova helyett használhatunk amarettit, vagy el is hagyhatjuk. Ha elhagynánk, mindenképpen kóstoljuk meg a morzsát, hogy elég édes e!

Én a tetejére kardamommal illatosított finom kristálycukrot szórtam, ami idővel elolvad rajta... 

Mennyei lett!Imádom!

És még van belőle nagyjából másfél kiló... hogy mik jönnek még.... jaj, alig várom!:)



A recepthez használt kardamom a Fűszeráruház ajándékaként érkezett hozzám. Köszönöm a megkeresésüket, remélem, tetszik a recept, amihez az általuk használt fűszert használtam. 


2011. május 30., hétfő

Ne tedd be a kézipoggyászba...


A Ferihegyi reptéren, azaz, akarom mondani a Liszt Ferenc reptéren jártam pár napja...

Ha valaki már járt ott, láthatta, hogy egy nagy üvegdobozban ki van állítva csomó olyan tárgy, amit azoktól vettek el, akik ezeket a kézipoggyászban akarták felvinni a gépre... pedig ezeket csak a csomagtérbe leküldött poggyászba lehet elpakolni...

Mivel várakoztam, volt időm megcsodálni közelebbről is ezeket a dolgokat... és idővel jókat röhögtem, röhögtünk...

Az, hogy valaki véletlenül benne felejti a fésűt a táskában, az ok.. hogy benne marad a csipesz, esetleg a bicska... arra is azt mondom, hogy ok...

De.... ki visz magával ostyasütő tárcsát, pajszert, bilincset, (igen, ebből több is van beledobálva a dobozba...) borotvát, krumplihámozót, csillagszórót...??????????

Ez most vagy vicc, és ebbe a dobozba került minden, amit azok hordtak össze, akik ott dolgoznak, vagy valóban elég nagy az a bizonyos állatkert... Az a baj, hogy azt hiszem, hogy a második verzió az igaz... Azaz, nagy az az állatkert...

És íme, néhány kép... Percekig lehet rajta "csemegézni"...


Itt az ostyasütő is elég jól látszik...



2011. május 29., vasárnap

Rebarbara de lux - Rebarbara fagylalt marcipánnal, kardamommal


Üdvözlöm az egybegyűlteket!

Mielőtt bemutatnám legújabb fagylaltkreációmat, megkérek mindenkit, hogy kapcsolják ki mobiltelefonjaikat. Teljes csöndet kérek, illetve, megkérnék mindenkit, hogy álljanak fel, hogy ezzel is megadják a tiszteletet ennek a csodának...

Köszönöm!

És akkor következzék a Rebarbara de lux, azaz a Rebarbarából készült fagylalt luxus kiadása...

Álom... 

Imáááááááááááádom!

Egyszerűen abbahagyhatatlan... az illata, az íze, a fűszeressége... 

Azt hiszem, hogy ezzel a fagyival magasra tettem a mércét...és még csak május van.. és még a fagyigép sem került elő... előre rettegek, hogy mik jönnek még...  Hát... gyertek, rettegjetek velem!:)

Rebarbara de lux - marcipános rebarbarafagylalt kardamommal fűszerezve

Hozzávalók
  • 10-15 dkg rebarbara
  • 2-4-6 evőkanál porcukor (ízlés szerint adagolva...)
  • 1 dl cukrozatlan sűrített tej
  • 6 dkg marcipán
  • 5 zöld kardamom porított magjai
  • 1 evőkanál vaníliakivonat
  • 2 centi friss gyömbér lereszelve
  • egy csipetnyi fahéj
  • 4 dl felvert ízesítetlen tejszín


A rebarbarát és 2 evőkanál cukrot összefőzzük az 1 dl sűrített tejjel. Jöhetnek bele a fűszerek, azaz a gyömbér, a porított kardamom, és a fahéj. Az összefőzés nem tart tovább kb. öt percnél, mert a rebarbara pillanatok alatt megfő. Adjuk hozzá a marcipánt és a vaníliakivonatot, majd az egészet  turmixoljuk vagy botmixerrel krémesítsük, majd hűtsük ki. 
Ha teljesen kihűlt, óvatos mozdulatokkal keverjük össze a felvert tejszínnel, majd kóstoljuk meg. Ha éppen elég édes, adjunk hozzá még 1 evőkanálnyi porcukrot. Ha már elég édesnek érezzük, nem kell hozzá több cukor.
A rebarbara fanyarságát semmiképpen ne nyomjuk el a cukorral, mert ez akkor lesz az igazi, ha fanyar, savanyú marad.

Ha van fagylaltgépünk, a masszát öntsük bele és kavartassuk vele készre a fagyit, ha nincs, adagoljuk zárható dobozba és tegyük a mélyhűtőbe. Kifagyasztása közben óránként kavarjuk át botmixerrel.


A recepthez használt kardamom a Fűszeráruház ajándékaként érkezett hozzám. Köszönöm a megkeresésüket, remélem, tetszik a recept, amihez az általuk használt fűszert használtam. 
Mivel még másik két fűszert is kaptam, további receptek várhatóak... megsúgom, hogy a kardamom elnyerte a tetszésemet, úgyhogy hozok még majd vele mást is. Addig nézzetek be a Fűszeráruház oldalára, biztos találtok valamit, amit szívesen kipróbálnátok, megrendelnétek.



A fagylalt színe ne tévesszen meg senkit. A rebarbara zöld és rózsaszín, de ebben a fagyiban szinte csak a leve van, annyira szétfőtt, viszont előtte nem karamellizáltam, így nem barnult meg. Nagyon szeretnék rózsaszín rebarbarát találni, de eddig nem sikerült... Ez is inkább zöld, mint fehér... de a rengeteg tejszín miatt hígult, viszont a krémességéhez elég fontos volt a tejszín. 


2011. május 28., szombat

A háború elkezdődött...



Tegnap felvertem 8 dl tejszínt... Elkezdtem a fagylaltgyártás, aminek a felvert  tejszín az egyik legfontosabb összetevője...

Kivettem belőle 1 dl-t, bekevertem a marcipánfagylaltot... beleszedtem egy zárható dobozba, majd betettem a mélyhűtőbe... 
Ez kb. 3 perc volt, tehát, három percig volt magára hagyva a tejszín... 

Majd folytatni akartam a fagylaltok összekeverését, mert a többi massza már ott várt a sorára...

És akkor...

a felvert tejszínnel teli tálhoz nyúltam...

és...

...bele volt fulladva egy molylepke...

Itt jelzem, hogy a hadüzenetet vettem! A háború elkezdődött!

A lakás minden pontján molycsapda, a szekrényekben kis golyók, tele a kégli levendulával...

...és akkor egy ilyen rohadék belefullad a felvert tejszínhabba...

Azt hittem, hogy felrobbanok....

...de nyeltem egyet és felvérteztem magam!

Gyertek csak rohadékok, mind bele lesztek döglesztve valamibe, ha kell puszta kézzel nyomom el mindegyikőtöket, mert már tudom, hogy hogy tudlak lecsapni benneteket, szemetek!

Egy jól irányzott fújás valami repülő rovarok elleni sprayvel, amitől beájultok, lassabban repültök, így simán lecsaphatók vagytok...

...és most jól figyeljetek szemétládák!

Papírba csomagollak benneteket és az uram papucsával (43-as) kétszer, háromszor végig lesz rajtatok sétálva... nem is tudjátok, hogy micsoda éééééédes hangon recsegtek, miközben elpusztultok... recsegtek, meg valami furcsa hangot is adtok, de ééééédes ez a hang a kis lelkemnek, édesebb, mint nektek a tejszín...

Aztán mentek a klotyóba...

Tehát, megint üzenem, a hadüzenetet vettem!

De mindegyikőtöket kinyírlak!

Hehehe - és ez most itt egy gúnyos kacaj volt ám!



A kép INNEN.

2011. május 27., péntek

Marcipánfagylalt


Nyár...., kánikula...., faaaaaaaaaaagyiiiiiiiiiiiiiiiiii!

Naná! 
Még nem fér be a fagyasztóba a fagylalt készítéséhez szükséges tartály, ezért most még csak olyan fagyik készülnek, amikhez nem kell gép...

Ez is ilyen. És annyira egyszerű, hogy az már botrány...

Marcipánfagylalt

Hozzávalók nagyjából 4-5 gombócnyi fagylalthoz
  • 8-10 dkg marcipánmassza
  • 2 dl cukrozatlan sűrített tej
  • 1 dl felvert tejszínhab
  • 1 evőkanál vaníliakivonat
  • esetleg még + cukor ha nem elég édes...
A marcipánmasszát kisebb darabokra vágjuk és a sűrített tejjel leturmixoljuk. Hozzáadjuk a vaníliakivonatot és óvatos mozdulatokkal hozzákeverjük a felvert tejszínt. Kóstoljuk meg, hogy elég édes e. Ha éppen jó, akkor adjunk hozzá 1-2 evőkanál porcukrot. Kifagyasztva sokkal kevésbé édes, mint előtte, így ha fagyit készítünk, mindig édesebbre kell készítenünk, hogy megfagyva is elég édes legyen. 

Zárható edénybe öntjük és a mélyhűtőbe tesszük. Csak másnapra fagy meg teljesen, de kb 4-5 óra múlva már kanalazható. A fagyasztása közben kétszer, háromszor keverjük át a botmixerrel.

Aki szereti a marcipánt, annak kötelező. 

Ebből a masszából készíthetünk mákos, marcipános fagylaltot, ha ehhez a mennyiséghez 1 evőkanál darált mákot keverünk. 




2011. május 26., csütörtök

Túrós-spenótos puliszkapite


Ez a recept a Kifőztük 2011/5. számában jelent meg, az újság, mint ahogy most mindegyik, eddig megjelent szám letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról, természetesen ingyenesen. 

Ha írnom kellene róla, hogy kinek ajánlom az elkészítését, illetve, hogy miért, azt írnám, hogy:
  • elkészíthetjük előre, aztán behűthetjük egy éjszakára és másnap friss zöldségekkel tálalhatjuk...
  • könnyű, de tartalmas vacsora vagy ebéd lehet, ami ráadásul remekül szállítható...
  • spenótkedvelőknek kötelező...
  • az apukám és az öcsém kifejezetten rajongtak érte...:)
  • nagyon jól néz ki... nekem legalábbis nagyon tetszett... 
  • együnk sok spenótot, mert az jó, és ebben a pitében nem úgy találkozunk vele, ahogy szoktunk, hanem "bújtatva", így olyanoknak is beadagolhatjuk, akik egyébként (szerintük) utálják a spenótot... :) 
  • mostanában lehet friss spenótot kapni, ami egyenesen királyság, szóval megint azt kell mondanom, együnk sók spenótot, mert az jó!:)


Túrós-spenótos puliszkapite

Hozzávalók

az aljához:
  • 20 dkg kukoricadara
  • 1 evőkanál só

a forma kikenéséhez:
  • olaj

a töltelékhez:
  • 50 dkg túró
  • 25-30 dkg spenót
  • 10-15 dkg feta jellegű sajt
  • 2 tojás
  • 2 gerezd fokhagyma
  • bors

a tetejére:
  • szezámmag (elhagyható)


Kimérjük a kukoricadarát, és kis lángon puhára főzzük a sóval elkevert, háromszoros mennyiségű vízben.

Amikor megfőtt, olajjal kikent pitesütőbe vagy tortaformába tesszük. Elsimítjuk a masszát a forma alján, és a forma oldalához is fölhúzzuk. Ez lesz majd a pite pereme. 180 fokos sütőben 10-15 perc alatt megsütjük.
 Közben a töltelékhez összekeverjük a túrót, a spenótot és a feta sajtot, majd hozzáadjuk a tojásokat. Sózzuk, borsozzuk. A masszához keverjük a pépesített fokhagymát. A kukoricadarás alapra öntjük a masszát, és megszórjuk a tetejét szezámmaggal.

180 fokos sütőben 25-30 perc alatt megsütjük. Melegen nehezen vágható, ezért inkább hidegen fogyasztjuk.

Tálaláskor adhatunk hozzá tejfölt, paradicsomot vagy bármilyen zöldséget, sajtot.


A feta sajt sóssága miatt óvatosan sózzuk, inkább kóstolgassuk, hogy ne sózzuk el! Ha mégis sós lenne, dúsítsuk plusz tejföllel, az levesz a sósságából. 




2011. május 25., szerda

Horchata - a folyékony tejberizs..


A horchata a világ számtalan táján kedvelt italt. Sok helyen készítik, mindenki a magáénak vallja, így eredeti receptje valószínűleg nincs is, minden nemzet a saját képére és ízlésére formálva fogyasztja. Ennek a változatnak rizstej az alapja. Készítik mandulatejből vagy különböző olajos magvak tejének keverékéből, néha tehéntejet is adnak hozzá. Tesznek bele zöldcitromot, vaníliát, ki hogy szereti, úgy alakítja.

Aki szereti a tejberizst, főleg, ha fahéjjal szereti, az próbálja ki ezt az italt, mert ez amolyan folyékony tejberizs... 

Ez a recept a Kifőztük 2011/5. számában jelent meg. 

A rizstej házi elkészítését ITT mutattam. 

Horchata

Hozzávalók
  • 3 dl rizstej
  • 1 teáskanál vaníliakivonat vagy vaníliás cukor
  • 4 dkg cukor

a tálaláshoz:
  • őrölt fahéj
  •  jégkocka
  •  fahéjpálcák (elhagyhatók)

A rizstejbe keverjük a cukrot és a vaníliakivonatot. Tálaláskor poharakba töltjük, jeget teszünk bele, megszórjuk fahéjjal, beleállítjuk a fahéjpálcát, így kínáljuk.

A megadott mennyiségekből két, egyenként 1,5 dl-es pohárnyi ital lesz.







Még halkan megjegyzem, hogy készült már belőle fagylalt is... az maga a tömény tejberizs... hamarosan hozom...:))))


A wikipédia ezt írja róla...

2011. május 23., hétfő

Rizstej készítése házilag



A tejfogyasztással kapcsolatban szinte naponta változik a tudomány hozzáállása. A tej egyik nap még erő és egészség, másnap szinte már méregként kezelik. Mindenkinek magának kell eldöntenie a saját hozzáállását, mérlegelve a témával kapcsolatos ismereteit, tudását. Manapság számtalan étkezési irányvonal használja a növényi tejeket, sokan allergia miatt száműzik az étrendjükből az állati eredetű tejet. A sokféle elkészítési módból most kettőt mutatok be, amelyek mind a rizsnél, mind a mandulánál alkalmazhatók. Növényi tejet zabból, szójából, búzából vagy olajos magvakból: dióból, mogyoróból stb. is nyerhetünk. A kókusztej házilag készített változatát már bemutattam ITT, illetve a Kifőztük 2010/5. számában. De elérhető a www.kifoztuk.hu oldalon is. 

Ez a recept a Kifőztük 2011/5. számában jelent meg. Az újság, mint ahogy jelenleg minden eddig megjelent szám, ingyenesen letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról!




Hozzávalók

a főzés nélküli változathoz:
  • 20 dkg rizs
  • 5 dl víz

a főzéssel készült változathoz:
  • 25 dkg rizs
  • 7,5 dl víz


A főzés nélküli változathoz megmossuk a rizst. Szárazon kávédarálóban megőröljük, vagy az 5 dl vízből elveszünk egy keveset, és késes robotban vagy turmixban azzal együtt péppé daráljuk. Mindkét esetben hozzáadjuk a maradék vizet, és egy éjszakán át állni hagyjuk. Már a darálás után fehéres, opálos vizet nyerünk, amely néhány óra múlva még fehérebbé válik.
Másnap mély edény tetejére tett, dupla gézlappal (gyógyszertárban vásárolható 1 x 1 m mull lapként) vagy tiszta konyharuhával bélelt szűrőbe öntjük a vizes rizst. Hagyjuk lecsöpögni, majd a ruhát összefogva a maradék folyadékot is kicsavarjuk belőle.

A főzéssel készült változathoz a rizst átmossuk, majd lábosba öntjük, és a vízzel együtt lassú tűzön főzni kezdjük. A rizs idővel fehérre festi a vizet. Ha már elérte ezt az állapotot, öntsük le róla a rizstejet, és újabb adag (7,5 dl) vízzel kezdjük újra a főzést. Ha megint fehéressé válik a víz, öntsük le, és ismét tiszta vízzel folytassuk a főzést. Ezt nagyjából ötször ismételjük meg, majd ugyanúgy szűrjük le a rizst, mint a főzés nélküli változatnál.

A rizstejet hűtőben tároljuk, de pár napon belül mindenképpen használjuk el! A megmaradt rizses pép jó lesz sűrítésre vagy tejberizs készítéséhez.


Remekül használható fagylalthoz, ezt hamarosan meg is mutatom...:)

2011. május 20., péntek

Retroburger - Mc Donald's



Már írtam párszor, hogy elég komoly hamburgeres múltam van, értsd, nem ma kezdtem a hamburgerrel ismerkedni, van annak már vagy... jesszusom, le nem írom, hogy hány éve...

Szóval, szeretem a hamburgert. ITT írtam, hogy volt az a régi, az a puffancsos, aminek azóta sincs párja...

És már leírtam azt is, hogy vállalom, hogy időnként betérek egy-egy gyorsétterembe. Bizony van olyan, amikor az ember vagy eszik gyorsan, útközben egy hamburgert vagy egy sült krumplit, vagy éhen hal...:) 

Magyarországon több gyorsétterem is fellelhető, Budapesten meg szinte minden sarkon van egy. Mindegyikben van kedvenc, és mint mindennel kapcsolatban, ezekkel a kedvencekkel kapcsolatban is elég nehezen váltok.. értsd, ha valamelyiket megszeretem, hiába mondják mások, hogy van annál sokkal jobb, vagy most időszakosan van egy hűha... engem nem érdekel. Mindegyikben más fog meg. Az egyikben a csípőssége, a másikban az a finom mézes-mustáros cucc, ami a húsra van öntve, a harmadikban a húspogácsa és sorolhatnám...

És, hát igen... van egy új kedvenc... Félve próbáltam ki, de azóta hihetetlen függő lettem...

Folyamatosan próbálok ellenállni, de nagyon nem megy. Imádom. Pedig nem szeretem a marhahúsos hamburgert és ez állítólag abból van... de valahogy úgy el van találva... 

Most vagy az van, hogy valóban azért a régiért vagyok úgy oda... azért a hatalmas puffancsosért,  amiben volt csalamádé, hagyma, mustár, ketchup... és ez... hát igen... ez az. Vagy, ha nem is az, de nagyon azt hozza vissza...

A Mc Donald's-ban az aktuális ajánlat a "Hazai ízek" néven fut... Ebben az ajánlatban van a Retroburger... ami hatalmas puffancs, benne hatalmas, lapos húspogácsa, ketchup, mustár, csalamádé, hagyma... szóval, imádni való, nah.

Nem próbáltam mást, csak ezt. Tegnap este is muszájból vennem kellett belőle és akkor tudtam meg, hogy már csak egy hétig lesz... mert az időszakos ajánlat csak addig tart.

Nem akartam reklámozni, hiszen gyorséttermet nem reklámozunk, főleg nem, mert néha egyesek már-már az antikrisztusként kezelik ezeket a helyeket..., de mégis azt mondom, ha lehetőségetek van, próbáljátok ki ezt a hamburgert. Főleg, ha úgy, mint én, még mindig a "hatása alatt" vagytok annak a réginek, ott a régi Westend udvarban...

Nem kell rászokni, főleg, mert már nem sokáig lesz, de egy próbát szerintem megér. 

----

Tudom, hogy egészségtelen, hogy műanyag, illetve, hogy mennyire tehet a globális felmelegedésről a hamburger, a gyorsétterem, és minden, ami ezt az egész iparágat összefogja... de most azt kell, hogy mondjam, hogy vagyok annyira önző, hogy nekem néha ennyi belefér... 

Szégyellem magam miatta, a föld alá bújnék, hogy így élek... de ez van. Igen, vállalom, néha eszem ilyet. Sajnos van, hogy nem érek rá, vagy túl fáradt vagyok még egy tojásrántotta elkészítéséhez is... Nem akarok senkit rászoktatni, egyszerűen csak leírtam, hogy ettem ilyet, én imádtam, kíváncsi vagyok, hogy más is így járt e..., azaz, hogy másnak is visszahozta azt a régit, amit a körúton ettünk, vagy útközben valahol egy kirakatba vágott lyukon keresztül beszélgetve az eladóval... Nekem igen. Néha kell ilyen is... szerintem. 

----

A képen látható "viseltes" darab x kerületen keresztül utazott... az ajtóban a kulcs keresése miatt  leejtődött... tehát, ezért ilyen viseltes. De ez az elfogyasztása közben egyáltalán nem zavart...
















2011. május 19., csütörtök

Rebarbarás pohárkrém


Én és a rebarbara egész komoly barátságot kötöttünk. Néha már-már szerelemnek hívnám ezt a vonzalmat, legalábbis az én részemről, rebarbarát nem kérdeztem még a kapcsolatunk mélységéről.

A rebarbarával tavaly találkoztam először, azóta viszont olyan függőséget okozott, hogy én, aki szinte egyáltalán nem eszem gyümölcsöt, zöldséget is limitáltan, ettől a zöldségtől teljesen oda, meg vissza vagyok...

Mivel én itt a fővárosban messze vagyok bármilyen kiskerttől, vagy bármilyen szomszédtól, akivel barterezhetnék némi rebarbarát, néha kisebb vagyonokat fizetek eme függőségem csillapítására.

Nagy szerencsémre drága jó édesanyám, a békásmegyeri piac szomszédságában lakik, így csak ki kell adnom a "parancsot", és már szállítja is a rebarbarát, amit, bár én minden alkalommal elmondom neki, hogy 

R E B A R B A R A 

Ő notóriusan Barbarának hív... Mivel a rebarbarának eljött a szezonja, ami reméljük, hogy egész nyáron át tart majd, már hoztam is egy pohárkrémet belőle.

Meglepő a párosítás és gondolom a színe is..., mert a rebarbara maga kívül piros, zöld, belül teljesen zöld színű. Akkor hogy lett ez a pohárkrém ilyen színű? 

Hát, úgy, hogy cukorral karamellizáltam... majd felöntöttem egy kevéske mandulalikőrrel, adtam hozzá némi mascarponét... pici gyömbért..., pici fahéjat..., majd ezt az egészet leturmixoltam...

A pohár aljára került némi brownie ledarálva, a tetejére édes tejszínhab és keserű kakaópor...

Rebarbarás pohárkrém

Hozzávalók 2 pohárhoz

a kekszes réteghez:
  • 10 dkg csokoládés keksz vagy brownie
  • 4 evőkanál amaretto likőr

a rebarbarás krémhez:
  • 5 dkg cukor
  • 2 szál rebarbara
  • 2-4 evőkanál amaretto likőr
  • csipet fahéj
  • csipet őrölt gyömbér 
  • 4 dl mascarpone

a tetejére:
  • tejszínhab
  • cukrozatlan kakaópor


A cukrot melegítettem, rádobtam a körülbelül két centis darabokra vágott rebarbarát. A rebarbara pár perc alatt megfő, karamellizálódik a cukorban. Hozzáadtam a fűszereket, majd jött a likőr. Egy-két percig forraltam. Levettem a tűzről és kihűtöttem.
Amikor kihűlt, hozzákevertem a mascarponét és botmixerrel pürésítettem. (Érdemes megkóstolni, utána édesíteni, mert a mascarpone tompíthatja az édességét.) 
A kekszet vagy a browniet ledaráltam, elkevertem a likőrrel, majd nagyjából a kétharmadát a két pohár aljába adagoltam.
Erre jött a mascarponés, rebarbarás krém, erre a maradék kekszes dara, majd tejszínhab és tálaláskor a tetejére a cukrozatlan kakaópor.

Ha tudjuk, készítsük el előre, hogy összeérjenek az ízek és mindenképpen behűtve tároljuk.

Mindenképpen "bátraknak" ajánlom, mert nem azt a jól megszokott rebarbarás ízt adja, de mindenképpen kipróbálandó darab.

Még egy megjegyzés... nagyon alkoholos! Vezetni ezután már ne vezessünk... élvezzük az édes semmittevést és adjunk hálát az égnek, hogy ez a remek zöldség micsoda csodás pillanatokat szerzett már megint nekünk... :)



2011. május 18., szerda

Gondoltál már rá?


Gondoltál már rá, hogy mi lesz veled, ha megöregszel?

Amíg az ember a húszas, harmincas éveit éli, ritkán fordul elő, hogy akár gondolatként is megjelenik előtte az az időszak, amikor már nem a munkával telnek a napok, hanem az édes semmittevéssel... Mert mindegyikünk így tervezi, ugye? 
Valahogy úgy, hogy már nem kell dolgozni járni, nem csörög reggelente a vekker, nincs rohanás, nincs munka, csak az édes semmittevés...  Telnek az évek, öregszünk... 

Már néha-néha gondolunk rá, hogy milyen lesz majd, hogy már csak 20 év... és már néha látjuk magunkat egy nagy tó partján egy pici házban... és ilyenkor egyáltalán nem jut eszünkbe, hogy ez máshogy is alakulhat... 

Nem jut eszünkbe, hogy számtalan dologtól függ ez az egész... 

Telnek az évek és öregszünk...
Észleljük ugyan, hogy mintha egyre több lenne körülöttünk az olyan rokon, ismerős, barát, aki elveszít valakit, de nem foglalkozunk vele... Öregszünk és velünk együtt öregszik a rokonságunk, a barátaink, az ismerőseink... mindenki. 
Telnek az évek és egyre jobban kezdünk aggódni, hogy mi lesz majd azzal a pici házzal, ott a nagy tó partján, hogy  mi lesz velünk, hogy, hogy lesz és, hogy egyáltalán lesz e valahogy???

Bár tudjuk, hogy az orvostudomány már csodákra képes, mégis egyre többször látunk magunk körül olyan történeteket, ahol semmi nem segít... 

Telnek az évek és már egyre többet aggódunk, hogy mi lesz a pici házzal? Hogy miből lesz az a pici ház és mi lesz, ha valami nem úgy történik, ahogy mi azt anno terveztük...

Mert ahogy öregszünk, egyre bölcsebbé válunk és már tudjuk, hogy a dolgok úgy is alakulhatnak, ahogy egyáltalán eszünkbe se jutott volna...  

Telnek az évek és már nem a pici ház a fontos, ott a nagy tó partján, már csak az a fontos, hogy legyünk valahol, megőrizve mindent, amitől embernek érezzük magunkat... 

Átgondoljuk, hogy mit is szeretnénk majd, és arra jutunk, tudjuk, hogy mit nem szeretnénk, és már  kezdjük átértékelni a dolgot.. nem a pici ház a fontos... hanem az egészség. 

Az egészség a legfontosabb. Azt mondják ha egészség van, minden van. 

Már nemcsak hisszük, de reméljük is, hogy így lesz..., hogy nekünk majd szerencsénk lesz és nem járunk úgy, mint x, vagy y. 
Hallunk történeteket, szörnyülködünk és titkon reméljük, hogy velünk ez soha nem fordul elő... 
Se velünk, se a szeretteinkkel... 

Öregszünk.
Tervezünk.
Tervezzük azt az időt, amikor majd megöregszünk. Látjuk a pici házat, ott a nagy tó partján, látjuk magunkat, látjuk a szeretteinket... Azt látjuk, amit remélünk... 

Aztán eszünkbe jut, hogy ez annyi mindentől függ... és ebbe bele sem merünk gondolni...

Mert nem akarunk belegondolni, hogy mi lesz ha??? 
Mi lesz ha az élet nem így alakul? Mi lesz ha nem lesz egészség, nem lesz pénz, nem leszünk önmagunk? 
Mi lesz velünk?
Titkon reméljük, hogy méltóságban fogunk megöregedni. Méltóságban, és hozzánk méltó körülmények között... De ebben csak reménykedni tudunk... 

----------

Vannak emberek, akiknél ez a remény már elveszett... Ez az írás azért íródott, hogy felhívja  a figyelmet egy alapítványra, akik az ilyen embereken próbálnak segíteni. 

Anita, a Kifőztük egyik olvasója, keresett meg azzal a kéréssel, hogy segítsek az alapítványuk hírét minél több emberhez eljuttatni.
Kérem, hogy olvassátok el a sorait és segítsetek bármivel, amire lehetőségetek van. Legyen ez akár pénz, akár az alapítvány céljainak terjesztésével, hogy minél több emberhez eljusson a hírük.  Köszönöm!

Anita levele:

Mi a Ferences Szegénygondozó Nővérek új szeretetotthonának a felépítéséhez keresünk támogatókat. Ebben szeretném kérni a segítségeteket.

Szeretném a nővérek munkáját bemutatni: A Ferences Szegénygondozó Nővérek Szerzetesközössége kezdetektől fogva a perifériára szorult, elszegényedett, elmagányosodott, súlyos beteg és kiszolgáltatott emberekért fáradozik. Tevékenységükkel szeretnénk őket emberi méltóságukban megerősíteni, reményüket visszaadni és szeretetükkel, kezüket nyújtva a társuk lenni.
A Nógrád megyei Szécsényben 1994 óta működik a nővérek által létrehozott Ferences Betánia Idősek Otthona és Testvéri Közössége, ahová befogadják a testi-lelki betegségekkel küzdő rászorulókat. A 12 fős otthon családias légköre és összetartó közösségi volta miatt már a kezdetektől szűknek bizonyult. Főleg azokat fogadják be, akik minimális jövedelemmel rendelkeznek és nincs akire számíthatnának. Az otthonban folyó színvonalas szakmai munkát Nógrád megye közgyűlése is elismerte és Salkaházi Sára díjjal jutalmazta. Egyre több ember szeretne a Betánia falai között lelki megnyugvást találni. A várakozó lista évről évre hosszabbodik. Most a nővéreknek lehetőségük nyílt egy 30 fős otthont kialakítani egy nagyon rossz állapotú ingatlanból. A felújítás költségei meghaladják az anyagi lehetőségeiket, mert ennek becsült összege 100 millió Forint

Ahol többet lehet róluk megtudni:  http://www.szegenygondozo.ofm.hu/


Az alapítványuk neve: Betegek megsegítésért Alapítvány, amely kiemelten közhasznú alapítvány. 

Számlaszám: 11741062-20025782


Utalásnál kérik feltüntetni a"Ferences Betáni javára!" 


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...