2012. május 31., csütörtök

Hajvágás otthon, házilag...


Ma kellene befestenem a hajam. Most új színt próbálok ki, az történt ugyanis, hogy egyik reggel úgy ébredtem, hogy vissza akarom kapni a vörösbor színű hajamat, főleg azért, mert az nyáron valami gyönyörűséges, ahogy a napon valóban mélybordó színe van, és ha kicsit megszívja a nap, még mindig inkább mélyvörös lesz, nem rókavörös, amilyen néha lenni tud egy jól sikerült, napos hétvége után.

Az alap hajszínem szőke. Mesterségesen viszem be az IQ-t, azaz festem vörösre már évek óta. Mivel elmúltam (khmmm) 35... , vannak bizonyos hajszálaim, amik miatt muszáj volt a nem is olyan távoli múltban áttérnem az 5-6 hetenkénti festésről a 4 hetenkéntire... És még így is vannak néha árulkodó nyomok, miszerint, öregszem. Ez van. 

Tehát, a mostaniból, ami szerintem meghatározhatatlan vörös, mert ami a dobozon van, az nem az, ami a fejemen lévő haj színe..., szóval, a mostaniból egy jóval mélyebb, vörösebb színt kenek ma fel. Két doboz festéket kell használnom, mert kb. a derekamig ér a hajam, ami most azokat, akik ismernek, jól meglep, mert soha, ismétlem soha nem hordom kibontva, így senki nem tudja néhány fontosomon kívül, hogy milyen hosszú a hajam. Nem titok, nem azért nem hordom kibontva, mert titkolom, hanem mert utálom kibontva. Nem bírom, ahogy a számba ragad, ahogy megfújja a szél, a huzat. Nem bírom, hogy odafogom, odazárom a kocsiajtóhoz. Egyszer régen, odazártam a wc ajtóhoz, mert frissen volt mosva és úgy szállt, hogy ahogy csuktam be a wc ajtaját, bezártam a hajam.. szóval, utálom kibontva na. Már nagyon hosszú, úgyhogy ideje vágni is belőle, amit kb. két-három éve én csinálok. Mivel nincs fazonja, csak úgy lóg a fejemen, tök mindegy, hogy mennyire egyforma a vége. Megfogom, hátul elválasztom, a fejem mellett vezetve előre húzom, elől összefogom és egy sima ollóval levágom. Picit látom ilyenkor a volt fodrászom arcát, ahogy elsápadva ájul el a látványtól..., de ezért a mozdulatért feleslegesnek tartom havonta 10-12.000 forint kiadását..., ezért csinálom ezt én magam. A hajamat évek óta én festem. Erre még akkor szoktam rá, amikor nem rendelkeztem annyi pénzzel, hogy ezért fodrászhoz menjek...(leírni is gáz, de ez kb. 25 éve volt...), és a fodrászok ugyanazzal a festékkel dolgoztak, amit a fodrászkellékesnél meg lehetett venni, negyed annyiért. Azóta sokat változott a világ, már nem tablettában árulják a hidrogént, ami a festékhez kell, már nem azzal kezdem a festést, hogy feloldom a tablettát, aztán kikeverem a színt... jóval kényelmesebb manapság az otthoni hajfestés. 

Tehát, ma hajfestés, de előtte hajvágás... Tegnap találtam ezt a képet (kicsit lentebb) a facebookon... és úgy döntöttem, hogy kipróbálom. Nincs vesztenivalóm (a hajamon kívül), mivel, ha a derékig érő hajam mégsem lesz egyforma, a kutya nem fogja látni, mert utána fogom és kontyba tekerve hordom tovább, ahogy eddig is. 
Nem tűnik bonyolultnak, az enyém jóval hosszabb, tehát még azt is megcsinálhatom, hogy csak a végét nyírom meg, így már akkor is látszani fog, hogy valóban hozza e ezt a formát vagy sem. 

Ha ok a dolog, beszámolok róla, hogy azok is megpróbálhassák, akiknek rövidebb a haja és nem sok próbálkozási lehetőségük van. 

Fénykép nem lesz, mert nem csinálok, így muszáj lesz csak az írásomnak hinnetek... 





És néhány kép, hogy milyen szííííííííp is a vörös haj, főleg, ha hosszú, főleg, ha mélyvörös... 







A képek forrása internet - egyáltalán nem tudom, hogy honnan szedtem le őket...aki nagyon ráér, az keresse meg..:)

2012. május 29., kedd

Nem bírom...

... a figurás tortákat. 

A hétvégén a facebookon beszélgettünk erről többekkel. Én mindig azt gondoltam, hogy velem van a baj, hogy nem értem ezt a jelenséget, amit a figurás torták képviselnek, de ahogy látom többen nem értjük. 

Egy gyereknél még ok, hogy mozdonyt, Barbie tortát szeretne, bár engem a Barbie feldarabolása is komoly dilemma elé állít, miszerint, biztos, hogy szükség van arra, hogy a gyermek végignézze, ahogy a Barbiet felvágják...?

Belefutottam a hétvégén egy "cici tortába"... hát komolyan, most kinek tetszik ez? Én nem vagyok  prűd, szerintem legalábbis nem, de egy szoptatós mellbimbókkal rendelkező torta látványától nem az étvágyam jön meg...

Annyi figurás tortát láttam már, és egyáltalán nem értem magát a jelenséget. 

Nem értem, hogy miért kell, mire jó egy cici torta, nem értem azokat a tortákat, amiken mondjuk egy doboz cigi vagy cipő vagy valami hasonló van megmintázva. A lovakat, állatokat, sőőőőőőt, a gyerekeket ábrázoló tortáktól meg egyenesen kiver a víz. Mindig eszembe jut az Acélmagnóliák tatu tortája, amit, amikor megvágnak, belül piros, így felvágáskor olyan, mintha vérezne... kb., mint ez.  

Nem értem, hogy mitől jópofa egy lány- vagy egy legénybúcsún a másik nem nemiszervének megformálása torta formájában. Viccesnek nem vicces, gusztustalannak gusztustalan.

Mielőtt bárki félreértené, nem azokról szól ez a bejegyzés, akik elkészítik ezeket a tortákat, hanem azokról, akik megrendelik ezeket... A múlt héten feltett valaki a facebookra egy képet, ami "fantasztikus torták" név alatt futott... a képen egy wc csésze, benne sárga folyadékkal... aki megosztotta, mellé írta, hogy nézzétek, milyen fantasztikus torta... én meg azt hittem, hogy rosszul látok. Ez fantasztikus??? Ez rettenetes...

Egy torta az legyen torta. Ne akarjon sárkány lenni, ne akarjon wc csésze lenni, ne akarjon pénisz lenni, ne akarjon dobozos üdítő lenni. 
Maradjon meg tortának, amit elkészítünk, felszeletelünk és jóízűen megeszünk...

... és a jóízűen közben nem kérdezünk olyat, hogy ki kéri a lovacska fejét vagy kinek vághatok a baba karjából?




2012. május 22., kedd

Ki ne hagyjátok...


Aki a Magnumot szereti...

és most a Mc Donald's-ban két Mc Flurry is Magnum ízben kapható...

Én a mandulástól oda meg vissza vagyok... 

(Igen, igen, járok mekibe... és még vállalom is)

2012. május 19., szombat

2012. május 18., péntek

Napközis piskóta csokoládészósszal



Gondolom, mindenki ismeri, hogy mi is ez. Ok, ha nem is mindenki, de a korombeliek biztosan. Ez az, ami miatt jó volt napközisnek lenni. Repetát ugyan soha nem kaptunk belőle, gondolom, a konyhásnénik inkább saját családjuknak vitték haza, minthogy nekünk még akár egy plusz szeletet is adtak volna. Sebaj. Most itt van. Elkészíteni nem nagy ördöngösség, ráadásul ebből a mennyiségből hatalmas adag lesz, így van bőven repeta is... Ez a piskóta a megadott méretű tepsiben sütve 5-7 cm magas lesz, és lekvárral vagy bármilyen krémmel meg is tölthetjük.

A recept a Kifőztük 2012/5. számában is megjelent, illetve a májusi Népszabadság-Kifőztük gasztromellékletben is megtalálható. 


Napközis piskóta csokoládészósszal

Hozzávalók 30 X 40 cm-es tepsihez
  • 50 dkg porcukor
  • 8 tojás
  • 40 dkg liszt
  • 16 evőkanál víz
  • 2 késhegynyi szódabikarbóna

a csokoládészószhoz:
  • 2 liter tej
  • 4 evőkanál liszt
  • 3 evőkanál vaníliás cukor
  • 3 evőkanál sötét színű kakaópor 

A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét 8 evőkanál hideg vízzel és csipet sóval kemény habbá verjük. A tojássárgáját 8 evőkanál hideg vízzel és az apránként hozzáadagolt porcukorral alaposan összekeverjük.  Óvatos mozdulatokkal hozzákeverjük a felvert tojásfehérje felét és a szódabikarbónával elkevert liszt felét, majd a maradék habot és lisztet is finoman beleforgatjuk.
A sütőt 180 fokra melegítjük, a tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, és 35-40 perc alatt készre sütjük. (Tűpróba!) Amikor elkészült, elzárjuk a sütőt, és a piskótát a lenyitott sütőajtóra helyezve hagyjuk kihűlni, így fokozatosan hűl le és nem esik össze.

Az öntethez a kakaóport, a lisztet és a vaníliás cukrot az apránként adagolt tejjel simára keverjük. Kis lángon, folyamatos keverés mellett felforraljuk. Sűrű, de folyós masszát kell kapnunk. A piskótát felszeleteljük, és a csokoládészósszal meglocsolva tálaljuk.

A sütő ajtaját a sütés első 20 percében semmiképpen ne nyissuk ki! 





2012. május 17., csütörtök

Napi hmmm...





Én komolyan elgondolkodom néha, hogy az emberek már jó dolgukban nem tudnak mit kitalálni... 

Látva ezt az izét, ami gondolom az új őőőőőőőőrület... komolyan elgondolkodom, hogy a világ más részein mire nincs idejük egyeseknek... 
Ez aztán a hiánypótló, az eddig nagyon, nagyon hiányzó cucc, amit vééééééégre valaki kitalált. Bár, lehet, hogy nem is most találták ki, csak nekem új...

Tehát van egy cső, amit megtölthetünk valamilyen tésztával, krémmel, gyümölccsel, bármivel... aztán vihetjük magunkkal és bárhol, bármikor ehetjük... adhatjuk ajándékba, kínálhatjuk bulin, gyerekzsúron, bárhol, bárkinek... Tehát, cső megtölt cukiságokkal, majd egy izével szépen a csőből kinyomhatjuk annak beltartalmát, azaz a cukiságot és ehetjük is... 

Én ismerve magam az első mozdulattal az egészet kinyomnám ebből az izéből, remélhetőleg valami habos cucc lenne, ami landolna a dekoltázsomon vagy rögtön bele is esne és azonnal úgy néznék ki, mint akit gyerekkorában az asztal körül kergettek és nem tanult meg rendesen enni..., holott de, megtanultam, csak az ilyen kütyükkel vagyok bajban. Egyrészt, hogy ebből hogy kell szépen enni, másrészt  - és ez számomra fontosabb kérdés - , hogy mi a fittyfenének kell ez???

Ha még nézelődni szeretnénk, hogy mit lehet még ebből a csodából kihozni, ajánlom a google-ba beírni ezt: "cake push ups", majd a képekre kattintva szemlélődni... 

Amit kapunk: hab, cukor, ételfesték, hab, cukor, ételfesték...- ezekből hegyek... hát, hajrá...:O

Jah, ha valaki nagyon szeretne ilyet, ITT megrendelheti... mindössze 0,52 £ az ára...


2012. május 16., szerda

Napi hmmm....

Nézem a tévét, hallgatom a rádiót, nézem a netet...

Látok egy színészt, aki arról mesél, hogy drogfüggő volt...

Hallok egy riportot egy színészről, aki arról beszél, hogy drogfüggő volt...

Napok telnek el, látok egy riportot egy színésszel, aki arról beszél, drogfüggő volt...

Ismét eltelik pár nap... látok egy könyvet, amit egy színész írt, aki drogfüggő volt...

Naponta látok riportot, hallok riportot, amiben egy színész mesél arról, hogy drogfüggő volt...

Felmegyek a neten egy oldalra, ahol könyveket árulnak...., és mi vezeti az eladási listát, egy könyv, amiben egy színész arról ír, hogy drogfüggő volt...

Elgondolkozom... 

Szeretem ezt a színészt. Már a Brigi és Brúnó óta szeretem... Mindenben szerettem, amit eddig vele, tőle láttam...

Most picit csalódott vagyok. Nem azért, mert drogos volt. Ez az ő magánügye. Inkább azért, mert azt érzem, hogy ez az egész nem azért történik, hogy ő kiírhasson magából valamit, hogy  neki könnyebb legyen, hogy mi, a társadalom szembesüljünk végre valamivel, ha eddig nem tudtunk róla, hogy érezzük, hogy ez aztán itt van, bárkivel előfordulhat, akár velünk, a szerettünkkel, a szomszédunkkal... 

Csalódott vagyok, mert ez picit olyan, mintha ez az egész egy ügyesen felépített reklám lenne... a könyvnek, az eladásnak. Igen, az ő könyvének, az ő sikerének... de mégsem tetszik. Mert mintha nem arról szólna, hogy figyelmeztessen, hanem arról, hogy vedd meg ezt a könyvet... És ez nem tetszik. Sajnálom. :(

2012. május 15., kedd

Hmmm....



Torta lesz belőle... 

Annyira izgulok, mert... , mert fontos lenne, hogy úgy sikerüljön, ahogy kigondoltam...

A vicc az, hogy az hozta, akinek a torta készül, így kb. tudja, hogy mi lesz majd belőle, úgyhogy nem éghetek be.

Szombaton nagyon drukkoljatok nekem!!!



2012. május 14., hétfő

A rebarbarák már a sütőben vannak...


Vééééééééééééégre!:)

A kép tavalyi, a rebarbara idei. Mármint az, ami már a sütőben van. 
Mivel a nálunk kapható rebarbara belül zöld, muszáj vagyok megsütni, hogy mégis piros rebarbarát kapjak és abból készüljön fagyi, süti, stb... Az stb.-n még gondolkodom, hogy mi legyen, mert jelenleg tényleg a fagyi foglalkoztat a legjobban.

Az illata, bár csak magában sül, nincs rajta semmilyen fűszer, már most ígéretes, vagy csak iszonyatosan hiányzott már, nem is tudom. Olyan érdekes, semmihez nem hasonlító illata van. 

Azt hiszem, hogy a sült rebarbarát majd tejszínnel leturmixolom, hozzáadok némi friss reszelt gyömbért, pici fahéjat, felvert tejszínhabot, cukrot és jól beleöntöm a már kavargató fagylaltgépbe. 

Miközben írtam ezt a bejegyzést, megsült a rebarbara. És nem piros. Maradt ugyanolyan zöld, mint amilyen volt. Hát, ez remek... ugrott a szép rózsaszín rebarbara fagylalt.

Újratervezés. 


Megígérem...

..., hogy mától többet törődök a bloggal. Mert a blog szeret engem, én szeretem a blogot..., tehát, foglalkoznom kell vele. 

Ma egy rövid szösszenetet hoztam..., mert ma láttam valami csodát...:O




Tehát. A szandál-necc harisnya páros - GÁZ. Nem kicsit gáz, hanem nagyon gáz. Pont azért, ami a képen is elég jól látszik... ez így még röhejes is. 

Kb. olyan, mint a fekete harisnya-fehér cipő kombináció. Az is gáz. Igen, a fehér szoknya - fekete harisnya - fehér cipő is gáz. 

Nem hinném, hogy magyarázni kellene, hogy miért, de hogy néz ki a kikukucskáló lábujj a harisnyából? 
Ezt ne. Könyörgöm, ezt ne. 

Köszönöm!

Mától milliomos leszek...:)




Bárki is lesz a blog 1.000.000. látogatója, régi vagy új olvasó, érezze jól magát és jöjjön máskor is. 

Köszönöm nektek ezt a szép kerek számot, igyekszem meghálálni a jövőben is!:)

szepy

2012. május 12., szombat

Calas - rizsfánk





Ez a rizsfánk New Orleans tradicionális desszertje. Készülhet maradék főtt rizsből, tejberizsből, de arra mindenképpen figyelni kell, hogy a rizsnek teljesen hidegnek kell lennie, ellenkező esetben sütés közben széteshet a fánk. Ez a változat a hagyományos fűszerekkel készült, de a rizst ízesíthetjük bármilyen tetszés szerinti fűszerrel, például sáfránnyal, zöld kardamommal is. (A calas szó kiejtése: kálá.)

Calas - rizsfánk

Hozzávalók 
  • 5 dl főtt rizs vagy tejberizs
  • 12 dkg liszt
  • 6-8 dkg cukor
  • 2,5 teáskanál sütőpor
  • 1/2 teáskanál szerecsendió
  • 1/2 teáskanál őrölt fahéj
  • 2 tojás   
  • csipet só
  • 1 teáskanál vaníliakivonat

a sütéshez:
  • olaj
a tálaláshoz:
  • porcukor 


A tojást a sóval felverjük. Hozzáadjuk a vaníliakivonatot, majd apránként hozzákeverjük a lisztet, a cukrot, a sütőport és a fűszereket. A főtt rizst villával átdolgozzuk, hogy ne maradjon benne összetapadt csomó, majd hozzákeverjük a tésztához. 
Közepes lábosban egyujjnyi olajat forrósítunk, és két evőkanál segítségével diónyi tésztadarabokat szaggatunk bele. A fánkocskák pár pillanat alatt átsülnek, ha elég helyük van, maguktól át is fordulnak. Mindkét oldalukat aranybarnára sütjük, papírtörlőre szedjük őket, hogy leitassuk róluk a felesleges olajat, majd porcukorral megszórva tálaljuk.

Mondtam már? Megjelent a májusi Kifőztük...


Már két hete... csak elfelejtettem írni róla... :) 

Tehát, megjelent a Kifőztük 2012/5. májusi száma... Letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról...:)





2012. május 10., csütörtök

Rudyard Kipling: Ha


A napokban jutott valamiért az eszembe ez a vers és azóta is ott motoszkál a fejemben. Ezt is vittem anno a felvételire, bár, nem mondtam el. 
Nagyon szeretem a verseket, sok verseskötetem van. Ez a vers az egyik legnagyobb kedvencem. Feltettem ide, hátha sokan nem ismerik... 

Rudyard Kipling: Ha

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz, 
és hazugok közt se hazug a szád, 
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz, 
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót, 
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok, 

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani, 
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: "Kitartani",

ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted, 
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.

(Kosztolányi Dezső fordítása)


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...