Grissini variációk 2, 3.

A tészta receptje a Grissini recept, amit ide kattintva megtalálsz.

Jelen esetben annyi történt, hogy a kész tésztába kevertem egy-két kanálnyi Erős Pistát. A tészta ettől kicsit kezelhetetlen lett, úgy is fogalmazhatnék, hogy formázhatatlan. Csúszott, kicsit felvizesedett. Ettől viszont nem kell megijedni. Erőszakot alkalmaztam, azaz amennyire tudtam, annyira összegyúrtam, és megpróbáltam a szokásos "kígyókat" kialakítani. Megint szinte mindegy volt hogy milyen lesz, mert tudom, hogy úgyis elfogy...

A sütési időt nem befolyásolta, viszont a tészta pirosas színű lett és csíp, mint a veszedelem...

Az eredeti recept kész tésztáját használva, ez az adag a tészta negyede, ebbe került két púpozott evőkanálnyi Erős Pista.

És az én kedvencem, a mákos. Annyi történt vele, hogy a tésztába is kevertem darálatlan mákot, megint az eredeti mennyiség (50 dkg-nyi lisztből készült tészta) negyedét kivéve kb 4 evőkanálnyi mákot gyúrtam a tésztába, majd jött a "kígyók" formázása, és még külön is beleforgattam a mákba őket. A mákos verziónál a tejjel megkenés után jött a kívülről mákba forgatás!

Sütési időt nem módosít a mák hozzáadása sem!

A mákos mellett a natúr tésztás szerepel a fényképen!

Tehát 50 dkg lisztből rengeteg variációt hozhatunk ki! Mehet bele aszaltparadicsom, fokhagyma, zöldfűszer, gyerekeknek csoki, sajt, tehát, amit találunk otthon...

Na, mi ez?

Hát, nem volt könnyű összehozni, de azért sikerült...

Látszólag el vagyunk kényeztetve a helyi boltok felhozatalát tekintve, mert kb 3 km-es körzetben található:

• l db Tesco
• l db Lidl
• l db Aldi
• l db CBA
• 2 db Spar

A Tescoval kezdtük, ott nem kaptunk májat és hagymát. Utána jött az Aldi, ahol csak olyan csirkemáj volt, ami szvsz emberi fogyasztásra alkalmatlannak látszott... (Magdi, eszembe jutott, a májas történeted!) Jött a CBA, ahol volt máj, nem volt hagyma. És utolsóként a Lidl, ahol végre megvettük a hagymát is. Azért kicsit furcsán élem meg, hogy négy boltból lehet csak bevásárolni, pedig nem a narancsos kacsát akartam megsütni, csak egy egyszerű hagymás csirkemájat...

Azt már meg sem említem, hogy a CBA kinézete, felszereltsége, tisztasága olyan, mint amit 88-ban Bulgáriában láttam... Ez szégyen. A Tesco nyáron 0-24 óráig tart nyitva. Mi tegnap este még gyorsan elmentünk friss kenyérért. A parkolóban világító táblákon az látszik, hogy 22 óráig van nyitva, viszont napfénynél látszik, hogy ez le van ragasztva a 0-24 órás nyitvatartás reklámjával, amin viszont átvilágít az eredeti 22 óráig tartó nyitvatartás. Magyarán, napfénynél, látszik, hogy be sem zárnak, ha este megy az ember lánya vásárolni, esetleg visszafordul, hiszen a táblákon világít a 22 órai zárás... Vicces.

És, akkor folytatom.... Mikor lesz az, hogy a CBA is megpróbál egy kicsit haladni, és a májat nem az a fiú méri ki nekem kézzel, kesztyű nélkül, majd egy nedves kék rongyba törölve a kezét, aki előtte az üres üvegeket veszi vissza??? És itt nem a fiúval van a gond elsősorban, bár egy kesztyűt azért Ő is felhúzhatott volna, hanem azzal, aki azt gondolja, hogy egy ember elég x beosztásra.

Valahogy nem szeretem, amikor a spórolás miatt Marika néni felmossa a boltot, aztán leméri a párizsimat kesztyű nélkül, minden szeletet egyenként megtaperálva, majd a pénztárhoz lép, blokkol, és visszaad a pénzemből, megint kesztyű nélkül... Persze közben megtaperálva azt a pénzt, amit lehet, hogy előtte egy hajléktalantól fogadott el, de nem kell ilyen messzire mennem. Nekem elég, ha valaki olyantól, aki úgy jön ki a mosdóból, hogy ha megkérdeznénk tőle, hogy milyen finom illatú a "nyomósszappan" odabent, azt sem tudná, hogy miről beszélek...

Szeretnénk, ha jönne a sok külföldi, ha hoznák a pénzüket és költekeznének nálunk???

Hát, először engem, szolgáljanak már úgy ki, hogy aztán ne tegyem be a felvágottamat a tejhűtőbe, mert nem mondom, hogy köszönöm, de ezt inkább nem kérném, hanem inkább beteszem valahova, ahol a továbbiakban is hűtve lesz, és messze elkerülöm azt a részleget a továbbiakban. Lehet, hogy fel kellene már nőni a feladathoz?

Én valahogy nem érzem ezt a változást. Évek óta nem. De, miért nem???

Budapestet ellepték a dinók!!!

Többek között, azért is "menekültem" el Pestről, mert vasárnap a Petőfi hídon egy ilyen dinó száguldott el mellettem...

Pestet ellepték a dinoszauruszok, ha minden igaz, ez egy T-rex!?

Ahogy ment, "csóválta" a farkát. Vicces látvány volt! Én már nem vagyok otthon, de szólok mindenkinek, aki budapesti, legyetek résen, mert az utakon állatok közlekednek!

Grissini

Grissinit sütöttem, hogy legyen valami "zsuzsmi" az "útra", amíg leérünk Balatonra. Ez egy nagyon egyszerű tészta, ami remekül variálható. Így jött létre:

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 tasak szárított élesztő
• 3 dl víz
• 3 evőkanál olívaolaj
• 1 teáskanál cukor
• 1,5 evőkanál só
• fél deci tej

A hozzávalókat kimértem és a robottal meggyúrattam. Kb egy óra alatt a duplájára kelesztettem. Lisztezett felületen átgyúrtam, majd kinyújtottam, és "kígyókat" sodortam belőle. Több méretben készültek, és a formázással sem kellett nagyon figyelnem, lesz, amilyen lesz, úgyis elfogy! A sütőt közben előmelegítettem, és a legmagasabb fokozatra kapcsoltam. A tésztákat megkentem tejjel, és némelyiket megszórtam lenmaggal és szezámmaggal. 10-15 perc alatt készre sütöm. Piros legyen kívülről, puha belülről. Nekem ehhez általában 13 percre volt szüksége.

Variáció 1.

A sima tésztába belegyúrtam a magokat, nem csak a kész tésztát forgattam meg benne, így nem pereg le róla. Jelen esetben a képeken látható darabokban lenmag és szezámmag van. A kész "kígyókat" magukban is megcsavartam, de a tészta ruganyossága miatt ez nem mindig látszik...

Bekerülési költsége:

Liszt 100,- Ft, a többi összetevőre számolok 100,- Ft-ot, tehát kb 200,- Ft-ból egy kisebb társaság ropogtatni valója jön ki. Elkészítési ideje, a kelesztéssel együtt kb másfél óra, de ebből egy órát nem is foglalkozunk vele! Nálam kb három tepsiben fértek el a kisütendő darabok, de ha egyszerre több tepsivel sütjük, ezt rövidíthetjük!

Vár rám a víííííííííííííííííííííííííííííííííííz!

Hát, elérkezett! Eljött a gumimatracozás ideje!

Remélem pazar időnk lesz, és csokoládé barnára sülve érkezünk majd vissza... (drukkoljatok az időért, mert mintha nem jól állna a szénánk...)

Természetesen az élet, és a blog nem áll le, jövök ám! Ha valaki üdvözölné a Balatont, gyorsan írja meg, hogy ahogy odaértem, átadhassam neki!

Majdnem így fogok kinézni:

a kép forrása: Internet

Fűszeres hús hidegen-melegen

Ez az a hús, ami jó egy gyors vacsorának, előre megsütve, hidegen egy szendvicsbe, vendégek fogadására salátákhoz, tehát bármikorra, bármivel. Tzatzikivel, hideg tejfölös uborkasalátával, krumplipürével, magában, vagy egy szelet kenyérrel. Variálhatósága szinte végtelen, mert a hús fajtáját is változtathatjuk. Lehet sertés, csirke, pulyka.

Hozzávalók, egy felnőtt adagot számolva, amihez uborkasalátát tálalunk a következők:

• 20-25 dkg sertéscomb, vagy csirke, vagy pulyamell
• liszt
• só
• bors
• majoranna
• mustár
• 1 dl olaj

A húst megmosom és csíkokra vágom. Sózom, borsozom, és mustárral megkenem. A lisztet összekeverem a majorannával, és a húsdarabokat ebbe forgatom. Egy erre megfelelő edényben felteszem az olajat, majd amikor már kellően forró, beledobom a húsokat, és mindkét oldalukat pirosra sütöm. Itt készen is vagyunk, kiszedni papírtörlőre szedve ajánlom, hogy a felesleges olajat felszívja.

Tálalhatom melegen bármilyen körettel, vagy egy szelet kenyérrel. Remek hozzá a krumplipüré, de én legjobban hideg tejfölös uborkasalátával szeretem, illetve tzatzikivel.

Bekerülési költsége:

sertéshús 20 dkg 350,- Ft

a többi hozzávalóra számolva kb 100,- Ft

összesen 450,- Ft, mely egy felnőtt bőséges adagja.

Elkészítési idő, előkészítéssel együtt nincs több 15 percnél.

Segííííííííííííííííítség!

Gondban vagyok. Elállítottam valamit a megjegyzések moderálásánál, így egy ideig nem lehetett kommentelni nálam. Most felhoz 38 db moderálásra váró kommentet, de nem jutok el hozzájuk, mert ahova irányít, ott nincsenek.

Visszaállítottam mindent, most lehet kommentet írni, viszont így sem férek hozzá ehhez a 38 db-hoz...

Nem értem. Ha nem engedi, hogy moderáljam őket, minek ajánlja fel???

Valaki tudja a választ?

És még valami! Ha az elmúlt pár napban kommentet írtál bármelyik bejegyzéshez, megteszed, hogy megint megírod, mert úgy látszik, hogy amit írtál, arra már nem tudok reagálni, mert nem férek hozzá...

Jah, ez az egész azért történt, mert szóellenőrzést állítottam be... Hát sikerült... Szuper!

Valaki világosítson már fel, legyen olyan kedves!!!

1. kép

2. kép

3. kép

Van nekem egy Bosch konyhai robotom. Azt a variációt vettem meg anno, ami az első képen látható. (MUM4655) Ebben benne van egy szeletelő izé, ami a második képen nagyban is látható. Tartalmaz három különböző finomságú reszelőkorongot, amivel diót, répát, illetve, szinte bármit le tudok darálni.

Már régóta nézegetem magamnak az aprítókéses szeletelőt, (3. kép) csak nem tudom, hogy mennyivel tud ez többet?

A reszelőlapok ugyanazok, csak a kés a különbség, illetve a zárt tér, amiben a kés dolgozik.

Van valakinek tapasztalata, aki már megvette, és nagyon/egyáltalán nem bevált a dolog? Megéri az árát??? (kb 15.000,- Ft) Mert, nem olcsó, de ha van értelme, akkor írok a Jézuskának, bár szerencsétlen már kész lehet az irányomból érkező levelektől...

Tudom, hogy ha nem hiányzik, akkor biztos nem kell, de honnan tudjam, hogy nem hiányzik, ha nem is tudom, hogy mit válthatok ki vele?

A hagymadarabolást? A krémeket is össze tudja keverni, mindent bele, egybe, nem kell darabolni semmit, vagy tulajdonképpen mire jó?

Ha valakinek van ilyen késes aprítója, de nem ez a Bosch, akkor is írja meg, legyen olyan kedves! A boldog Bosch tulajdonosok véleményét, meg egyértelműen várnám!

És köszönöm előre is!

Hová lett Bodza Bea???

Nem találom a blogjait.

Egyiket sem.

Valaki tud róla valamit???

Fokhagymás sertés - tésztával főzve

Szinte ugyanúgy készül, mint a fokhagymás sertéssült, de azért leírom, hogy pontosan, hogy is:

Hozzávalók:

• 40 dkg szeletelt sertéscomb
• 2-3 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• olaj (kb fél deci)
• 2 dl tejszín
• tészta (kb 40 dkg)

A húst megmosom, és a széleit 4-5 centinként bevágom, hogy sütéskor ne ugorjon össze. Sózom, borsozom, és megkenem az áttört fokhagymával. Egy erre alkalmas edénybe olajat töltök, melegítem, és ráteszem a húst. Mindkét oldalát pirosra sütöm. Ha átsütöttem mindkét oldalt, felöntöm kb két deci tejszínnel, mellé dobom a tésztát, fedővel lefedem és kb 15 perc alatt készre főzöm.

Tartalmas étel!

Egy előkészítéssel két ételt kapunk!

Bekerülési költség:

Hús: 560,- Ft

fokhagyma, egyéb: 100,- Ft

Tejszín, tészta: 450,- Ft

Összesen 1110,- Ft, melyből három, a képen látható hús és tészta " jön" ki, három felnőtt bőséges adagja.

Elkészítési idő, maximum 15 perc, előkészítéssel együtt.

Mindenki "ismer" mindenkit???!!!

A napokban olvastam Food & Wine blogon egy nagyon érdekes bejegyzést. Engedélyt kértem rá, hogy bemásolhassam a blogomba, az engedélyt megkaptam, tehát bemásolom. Köszönöm szépen Bobor Szabolcsnak, hogy hozzájárult.

Bűvös hatos, avagy: mindenki ismer mindenkit?!

MINDENNAPI ÉLETÜNK SORÁN sűrűn előfordul az a szituáció, amikor véletlenül kiderül egy ismerősünkről, hogy ismeri egy másik ismerősünket. Egészen addig a percig nem is gondoltuk volna, hogy kettejük között rajtunk kívül lenne más kapocs, de általában ennek az ellenkezője igaz – mindenki megdöbbenésére.

A 20. század második felében több kutató is foglalkozott az emberek közötti kapcsolati hálózatok feltérképezésével. Ezen kutatások szolgáltak alapul a Kis világ probléma feltárásához, majd a “Hat lépés távolság” elmélet megszületéséhez.

Az elmélet szerint a Földön bárki kapcsolatba hozható bárkivel egy ismeretségi láncon keresztül, melyben a két végpont között maximálisan öt elem van. Tehát a mindennapi életre lefordítva ez azt jelenti, hogy bárki maximum 5 emberen keresztül el tud jutni bárki máshoz a Földön, legyen az egy jamaikai halász vagy egy japán bróker. Hihetetlennek tűnik az állítás, de minden jel arra mutat, hogy van benne igazság. Az angolul Six degrees of separation–nek nevezett elméletet Stanley Milgram amerikai szociálpszichológushoz kötik, de ez tévedés, ő sosem használta ezt a kifejezést.

Meglepő, de az elmélet alapjait tulajdonképpen megbecsült írónk, Karinthy Frigyes fektette le 1929-ben. Ekkor jelent meg “Minden másképp van” című tárcagyűjteménye, melynek Láncszemek című novellájából származik a következő idézet:

“…Annak bizonyításául, hogy a Földgolyó lakossága sokkal közelebb van egymáshoz, mindenféle tekintetben, mint ahogy valaha is volt, próbát ajánlott fel a társaság egyik tagja. Tessék egy akármilyen meghatározható egyént kijelölni a Föld másfél milliárd lakója közül, bármelyik pontján a Földnek – ő fogadást ajánl, hogy legföljebb öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupa közvetlen – ismeretség alapon, mint ahogy mondani szokták: Kérlek, te ismered X. Y.-t, szólj neki, hogy szóljon Z. V.-nek, aki neki ismerőse… stb. – Na erre kíváncsi vagyok – mondta valaki; – hát kérem, mondjuk… mondjuk, Lagerlöff Zelma. – Lagerlöff Zelma – mondta barátunk, mi sem könnyebb ennél. Két másodpercig gondolkodott csak, már kész is volt. Hát kérem, Lagerlöff Zelma, mint a Nobel-díj nyertese, nyilván személyesen ismeri Gusztáv svéd királyt, hiszen az adta át neki a díjat, az előírás szerint. Márpedig Gusztáv svéd király szenvedélyes teniszjátékos, részt vesz a nemzetközi nagyversenyeken is, játszott Kehrlinggel, akit kétségkívül kegyel és jól ismer, Kehrlinget pedig én magam (barátunk szintén erős teniszjátékos) nagyon jól ismerem. Íme a lánc, – csak két láncszem kellett hozzá a maximális öt pontból, ami természetes is, hiszen a világ nagyhírű és népszerű embereihez könnyebb kapcsolatot találni, mint a jelentéktelenséghez, lévén előbbieknek rengeteg ismerőse. Tessék nehezebb feladatot adni.

A nehezebb feladatot: egy szögecselő munkást a Ford-művek műhelyéből, ezekután magam vállaltam és négy láncszemmel szerencsésen meg is oldottam. A munkás ismeri műhelyfőnökét, műhelyfőnöke magát Fordot, Ford jóban van a Hearst-lapok vezérigazgatójával, a Hearst-lapok vezérigazgatójával tavaly alaposan összeismerkedett Pásztor Árpád úr, aki nekem nemcsak ismerősöm, de tudtommal kitűnő barátom – csak egy szavamba kerül, hogy sürgönyözzön a vezérigazgatónak, hogy szóljon Fordnak, hogy Ford szóljon a műhelyfőnöknek, hogy a szögecselő munkás sürgősen szögecseljen nekem össze egy autót, éppen szükségem lenne rá. Így folyt a játék és barátunknak igaza lett – soha nem kellett ötnél több láncszem ahhoz, hogy a Földkerekség bármelyik lakosával, csupa személyes is-meretség révén, összeköttetésbe kerüljön a társaság bármelyik tagja.”

Ez alapján egyértelmű, hogy Karinthy volt az első, aki foglalkozott a témával. Azonban nincs arra utaló jel, hogy műve Magyarországon kívül eljutott volna külföldre is, pláne amerikai kutatókhoz, de mint rengeteg más esetben a tudomány története során, itt is arról van szó, hogy több ember függetlenül jött rá ugyanarra a megállapításra.

Mindenki ismer mindenkit(?)

Az ’50-es években négy kivételes ember munkájának összefonódásával is megszületett a Karinthy által már megírt sejtés. Manfred Kochen osztrák származású matematikus, valamint a politikatudománnyal foglalkozó elismert szakember, Ithiel de Sola Pool közösen kutatták a Kis világ problémát a párizsi egyetemen, aminek az eredménye a Contacts and Influence című kézirat lett. Poolék arra a következtetésre jutottak, hogy egy Egyesült Államokhoz hasonló méretű, de szociális struktúrával nem rendelkező országban két, egymástól független (és egymásnak ismeretlen) ember legalább két ismerősön keresztül el tudja érni egymást. Habár a kézirat széles körben elterjedt, és ez adta az alapját Milgram kutatásainak, hivatalosan csak 20 évvel később, 1978-ban publikált először, és akkor is felhívták a figyelmet az állítások és eredmények óvatos kezelésére.

1961-ben Michael Gurevich, az MIT hallgatója PhD dolgozatát de Sola Pool alatt írta a szociális hálózatok felépítéséről. A fentebb említett elmélet és Gurevich témája szervesen kiegészítette egymást, és Gurevich eredményeit beépítették a kézirat 1978-ban megjelent változatába. Stanley Milgram a szociálpszichológia egyik legismertebb alakja, a Yale és a Harvard egyetemek professzora volt. A róla elnevezett engedelmességet vizsgáló kísérlet tetté híressé, amiben azt vizsgálta, hogy a színészek által utasított önkéntesek meddig hajlandóak elmenni embertársuk áramütéssel történő büntetésében. A kísérlet nagy visszhangot váltott ki, mivel az eredmények azt mutatták, hogy az emberek hajlamosak magas rangú felettesük utasítását akkor is véghezvinni, ha azzal normális körülmények között nem értenek egyet.

Milgram hat lépés kísérlete

1967-ben kezdte el vizsgálni a Kis világ problémát, amit a következőképpen jellemzett: „Meg kívánjuk tudni, hogy két – véletlenszerűen kiválasztott – személy között hány ismerősön keresztüli kapcsolat szükséges ahhoz, hogy zárt lánchoz jussunk. X nem ismeri Y-t, de ismeri A-t, aki ismeri B-t, aki ismeri C-t, aki viszont D ismerőse és aki Y főnöke, felesége, professzora vagy valami hasonló. A fentiek közötti kapcsolatok száma jellemzi azt a világot, amiben élünk. Minél kisebb ez a szám, annál kisebbnek tekinthető a világ.”

Azt akarta kideríteni, hogy vajon átlagosan hány lépés távolságra vannak egymástól az emberek. Ennek felméréséhez a következő kísérletet végezte el: az Egyesült Államok egymástól földrajzilag és szociológiailag is távol álló államaiban élő, véletlenszerűen kiválasztott lakosoknak küldött egy-egy levelet, amiben összefoglalta a kísérlet lényegét, miszerint adott egy célszemély Bostonban, és hozzá kell eljuttatni a csatolva küldött képeslapot. Ha a kísérlet alanya nem ismerte a célszemélyt (ez egyértelműen a leggyakoribb eset volt), akkor gondol-kodnia kellett azon, hogy mely ismerőse állhat a legközelebb ehhez az emberhez, és annak az ismerősének kellett továbbküldenie a képeslapot, valamint Milgram kutatócsoportjának is címeznie kellett egy értesítést (ezáltal tudták követni a láncokat Milgramék). 296 kiküldött levélből 232 sosem jutott el a célszemélyhez, azonban 64 darab igen. Ezek alapján az átlagos ismeretségi lánc hossza 5.5, azaz kerekítve 6 lett. Ebből a számból származtatható a Hat lépés távolság elmélet neve, holott, ahogy fentebb már említettem, Milgram soha nem használta ezt a kifejezést. John Guare drámaíró készített egy színdarabot a kísérletből ezzel a névvel, azóta hívják így széles körben az elméletet.

A felemás eredményeket Milgram először 1967-ben a Psychology Todayidőszaki kiadványban publikálta, majd 2 évvel később újra megtette ezt a Sociometry magazinban, immár sokkal szigorúbban értékelve a számokat. Természetesen a 6 lépés távolságot akkor is, és azóta is élesen bírálják más kutatók, a téma megosztotta a szakmát. Sokan nem értenek vele egyet, mivel Milgram kísérlete nem vett figyelembe bizonyos befolyásoló tényezőket (mint pl. a résztvevők aktivitása, továbbküldési hajlandósága), valamint a résztvevők száma alacsony volt.

Fontos megjegyezni, hogy Milgram és kutatótársai nem azt állították, hogy minden ember a Földön 6 lépésre van egy másiktól, hanem azt, hogy átlagosan ilyen hosszú úton keresztül tudunk eljutni egy ismeretlenhez (ha az természetesen aktív szociális életet él és kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezik). Kiemelném, hogy Milgram kísérletének és Karinthy sejtésének a lényege igazából nem az, hogy 5, 6 vagy akár több lépésre vagyunk akárkitől, hanem az, hogy a Föld teljes lakosságához képest meglepően kicsi ez a szám.

Bobor Szabolcs írása

(Az írás részlet a “Közösségépítés a magyar interneten komoly médiapiaci szereplő hátszelével” című igen kiváló szakdolgozatból.)

És egy személyes példám:

Én ismerem Hajnit - Hajni ismeri Ágit,(akit egyébként már én is ismerek, tehát Hajnit akár ki is hagyhatjuk, de még így is bőven benne leszünk a hatban!) Ági ismer valakit, aki ismeri Bill Clintont. Tehát, ha nagyon akarnám, (Hajni-Ági-valaki-Bill Clinton) ezen pár emberen keresztül személyesen üzenhetnék Bill Clintonnak! Bizony!

Én is meglepődtem, hogy ez a dolog működik, de van egy bizonyos "közösségi portál", ahol megdöbbentő dolgok szoktak "kijönni" a "legrövidebb út" alkalmazásakor.

Képer forrása: Internet

Tejfölös uborkasaláta

Tejfölös uborkasaláta. De nem az ecetes változat!

Hozzávalók:

• 1 db kígyóuborka
• 1 kis doboz tejföl
• 1-2 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• pirospaprika
• mustár

Az uborkát megpucolom, én teljesen megpucolom, azaz meghámozom. Uborkareszelőn lereszelem. Besózom és magára hagyom minél hosszabb időre. Akár órákra is, de fél órára mindenképpen. Ha meguntam a várakozást, és az uborkám kiengedett minden felesleges levet magából, átmosom, és a tenyerembe szorítva kinyomkodom. Egy nagyobb tálba teszem, és ráöntöm a tejfölt. Megy rá az áttört fokhagyma és a mustár. Elkeverem, és kóstolás után sózom, illetve borsozom. Készen vagyunk. A legjobb, ha egy éjszakát áll a hűtőben, de frissen is remek lesz sültekhez, sóban sült csirkéhez, szinte bármihez.

Bekerülési költsége: kb 300,- Ft. Ha valaki drágábbnak találja, kérem írja meg. Minden volt hozzá itthon, ezért nincs blokkom, amin megnézhetném.

Elkészítési ideje a ráfordított munkát tekintve kb 5 perc, viszont akkor jó, ha az uborka is elég időt kap, hogy kiengedje a levét, illetve az ízek is össze tudnak érni, miután összeállítottuk az ételt.

A pirospaprikát csak a tálaláskor szórjuk rá, vagy el is hagyhatjuk azt!