Ezen írás többnyire, a saját véleményemet tartalmazza. Ha valakinek más véleménye van, esetlegesen ütközik, vagy eltér az enyémtől, szívesen fogadom ha megírja, de kéretik tiszteletben tartani egymást. Ellenkező esetben a hozzászólást figyelmen kívül hagyva törlöm azt!
Köszönöm
---
Szombat délután kb 17 óra. Megérkezünk. Éppen erre volt dolgunk, hát, akkor végre nézzük meg, mi ez a Zazzi? Már sokszor hallottam, olvastam róla más blogokon. Írták, hogy itt a legjobb a macaron, és hogy húha süteményekkel teli a hely.
Az üzlet messziről felismerhető, a portál erős terrakotta színéről.
A bolt előtt három asztal székekkel, jelenleg üresen. Csak én megyek be, hogy sütit, és fagyit vegyek, na meg persze, macaront.
Belépek. Éppen egy vendéget szolgálnak ki. Meglepően kevés sütemény van a hűtőpultban, a bolt pici, nem sokkal nagyobb, mint a Váci Desszert Szalon.
A sütemények arany színű tányérokon díszelegnek a pultban, de mint írtam, nincs több kb 5 félénél, és ezekből is átlagban 1-2 darab van kitéve. Vagy elfogyott, hiszen délután 17 óra körül járunk, vagy nem tudom. Az ár a mérethez képest borsos. Egy szelet kb 400,- Ft-ba kerül, ami elvileg majdnem megszokott, viszont ezek nagyon apró darabok... A szeletes sütemények, (Zacher) egy szelete kb a fele mondjuk a Daubner szeleteinek...
Macaron 7 féle van, gyönyörű színekben pompáznak, darabjuk 200,- (!!!) Ft.
Fagylalt kb 7-8 féle, de...
Várok a soromra, hogy a kishölgy kiszolgálja az előttem vásárlót.
Várok, és várok. Kb 10 percet. Pedig az előttem lévő sem vesz sok mindent, sőt, már a fagyinál tart, és fizet, mégis rengetegnek érződik az idő, amit a várakozással töltök.
Végre én jövök.
Rákérdezek, hogy csak ezek a sütemények vannak e, mert a pultban lévők nem hozzák meg a kedvemet a vásárláshoz. Az eladó hölgy válaszát megerősítendő elmegy és hoz még egy-két félét.
Ezekből rögtön kérek is egy-egy szelettel.
Tehát, eddig van két szelet süteményem. Egy csokis és egy vaníliás.
Jönnek a macaronok. Kétszer 6 db-ot csomagoltatok, külön tálcára, mert az egyiket majd mi esszük meg, a másikat viszem Mohához tesztelni...
Ezen a procedúrán is túl vagyunk. Jön a fagyi...
Nah, és akkor itt meg is állnék egy pillanatra.
Én értem, hogy ez egy húha cukrászda, de...
... ha annyira húha, miért nem saját fagyit árul, miért Carte d'or fagylaltot? Rákérdeztem, hogy csak a papírok, amiken a fagyik neve van feltüntetve, csak az Carte d'or-os, vagy a fagyi maga is az?
Válasz: A fagyi is az. Tehát a Zazziban árult fagyi Carte d'or termék. Ez gáz. Szerintem, gáz.
Mindegy, mivel a velem lévő fontos fagyit kért, veszek fagyit is.
Öt gombóc fagyit veszek két tölcsérbe.
Közben ketten jöttek még utánam, és kb negyed órája várnak...
Az utánam jövő csak két szelet süteménnyel akart leülni. Gondolom, nagyon örülhetett, hogy ezért ennyit vár. Mindegy, Ő tudja.
Fizetek, és távozom.
Amíg én bent voltam, a kocsiban hagyott fontos elaludt... Mert ez az egész több, mint fél óráig tartott. Pedig nem ültem le, csak vettem két süteményt, 12 db macaront, 5 gombóc fagylaltot. És összesen egy ember volt előttem, amikor megérkeztem...
Értem, hogy a süteményt lassú, megfontolt mozdulatokkal csomagolják, hogy ne sérüljenek. Értem, hogy a macaronnal is kesztyűs kézzel bánnak. De valahogy mégsem értem, hogy mi tart ennyi ideig. Amikor a fagyi kiadagolásánál az előttem kiszolgált hölgynek az elvitelre dobozba adagolt fagyinál úgy adagolták a gombócokat, hogy minden gombóc után a kanalat vízbe merítették, majd kétszer-háromszor egy erre a célra kitett rongyra ütögették, szóval már ennél a momentumnál furcsálltam, hogy amikor egy féle fagylaltból három gombóccal kerül a dobozba, akkor mi a francért kell lemosni a kanalat, csapkodni a pulthoz, mindezt olyan sebességgel, hogy állva majdnem elaludtunk közben...
Ilyenkor mindig azon gondolkodom, hogy mi lenne a Daubnerrel, ha ott is ilyen lassú lenne a kiszolgálás? Oda bármikor érkezünk, mindig hatalmas sorba kell beállni, mégis olyan gyorsan pörögnek a lányok a pultban, hogy sorbanállással együtt még nem voltam bent fél óránál többet soha, sőt, inkább kevesebbet, pedig van, hogy kb 10 méteres sorba állunk be...
Tehát, végre kiszabadultam. Kifizettem kb 5000 Ft körüli összeget. Ezt kicsit nagyon sokallottam, főleg azért, mert:
- a fagyit mindketten kb 100 méterrel később kidobtuk, mert nem volt íze, illetve az egész egy édes massza volt, nem volt elkülönülve semmi, semmitől, pedig én csokit és citromot is ettem egy tölcsérben, mégis csak egy édes masszát érzékeltem
- ennyi süteményért, fagylaltért ilyen sokat fizetni, csak akkor szeretek, ha valami nagyon finomat kapok cserébe
A fagyi tehát rettenetesen rossz volt. Érdekes ez a Carte d'or dolog. A "bolti dobozos" verziójukban van finom, viszont ahányszor kimért változatban próbálkozunk vele, mindig megy a kukába. Még mindig nem értem, hogy miért tartanak ilyen fagyit? Egy igazi cukrászdánál szerintem az minimum, hogy saját fagyit árusítsanak.
A süteményeket, a macaronokat elvitelre kértem, így azokat csak otthon kóstoltuk, hát jöjjön most ez...
Macaronok. Ugyan megkérdeztem, hogy melyik, milyen ízű, de bevallom, hogy egy-két darabot nem tudtam megjegyezni, mert a két rózsaszín ízét keverem. Valamelyik pipacsos-valami volt, a másik meg epres-valami.
Akkor, amire emlékszem, azok kb így néztek ki:
- Fehér-barnás krémmel: Sós karamella
- Rózsaszín mákszemmel: talán ez volt az epres?
- Lila: ibolya és valami...
- Narancssárga: narancsos
- Zöld: pisztáciás
- Rózsaszín: talán ez a pipacsos??
Vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy kóstoltam már az "igazit", az etalont, a húhát... Januárban, amikor Londonban jártam, kipróbáltam, hogy milyen is az a macaron, amit a Ladurée készít, árusít. Erről írtam ITT.
Akkor leírtam, hogy, igen, megértettem, hogy mitől van az a hatalmas felhajtás e körül a kis színes izé körül. Megértettem, mert a Ladurée darabjai valami olyan ízélményt adtak, hogy sokáig emlékezni fogok rá.
Nem édes, nem azt érzi az ember, hogy valami ételfestékkel színezett, tiszta cukor izé, hanem azt érzik, hogy jesszusom, ez mennyire csokis, ez meg egy falat pisztácia, jé, ez tényleg sóskaramella, és a citrom, uramanyám, mennyire eltalálták, mert a citrommal vigyázni kell, könnyen átbillen a savanyú keserűbe, vagy elsétál az íz a cukor miatt a limonádéba.
Tehát nem édes ízt érzünk, és mellette valamit, amire a neve is utal, mint mondjuk, ha csokis, akkor némi cukrosság mellett némi csokoládé íz, vagy hasonlók. Nem. Ezek, a Ladurée-nál tudják a titkot, vagy nagyon ügyesen bánnak valamivel, mert minden macaron olyan ízélmény, hogy még hosszú, hosszú ideig érzi az ember a szájában, azt a falatot, és azt az ízorgiát.
Próbáltam megfejteni, átgondolni, hogy hogy is lehet ezt megoldani...
Aztán arra jutottam, hogy valószínűleg a kis habkorongoknak nincs ízük, és a beléjük töltött krém az, amivel ennyire ügyesen bánnak. És valahol itt lehet ennek a kis színes cuccnak a titka.
Olyan jól kell eltalálni a krémet, olyan pontosan, szilárdan megadott ízű krémet/tölteléket kell készíteni, amitől ez a falat az lesz, ami.
Mert az ember ezt egyszerre eszi, maximum két falatban, hiszen apró sütemények ezek, a Ladurée darabkái pont két normális falatnyi darabok. És ezek a falatok pazar ízélményt adnak, amit hosszan érzünk még a szánkban, teljesen lenyügőzve, hogy ilyen egyáltalán létezik... Ahogy harapjuk, roppanós a külseje, és már a krémnél is vagyunk rögtön, ami pont azt az ízt hozza, amilyen ízűt választottunk. Ha nem lenne kiírva, ha nem látnánk, is meg tudnánk mondani, hogy éppen melyik fajtát is próbáljuk, mert eltéveszthetetlen. Való igaz, hogy a Ladurée kínálatából öt félét kóstoltam, és az is igaz, hogy ez mind az öt a teljesen hagyományos ízt képviselte, semmi extra nem került terítékre. Ettünk csokoládésat, pisztáciásat, citromosat, gesztenyéset, és sóskaramellásat. Az íz mindenhol felismerhető volt, nem kellett még véletlenül sem gondolkodni, hogy ez most melyik lehet???
Nah, igen... és szerintem itt jön a baj, de erről majd később...
És akkor most jöjjön a Zazzi féle.
Hat féle, hat féle ízben. A velem lévő fontos rögtön közölte, hogy ilyen színes, ételfestékes ízét nem kér.
A fagyival már ráfaragtunk, ehhez nem volt bizodalma.
Én kóstoltam egyedül.
Ott rögtön a kocsiban kipróbáltam a lilát. Nah, akkor most bevallom: soha nem ettem még ibolyát. Gőzöm nincs, hogy milyen az ibolya íze. Tehát, nekem mondhatják, hogy ez az ibolya, még el is hiszem, mert nincs összehasonlítási alapom. Csalódás ér, mert nagyon édes, olyan semmilyen. Tény, hogy gyönyörű lila, ezt nem is vitatom.
Jön valamelyik rózsaszín, talán a pipacsos lehet, mert megint semmi ismerős íz, csak egy édes izé. Biztos velem van a baj, miért nem eszem többször pipacsot, akkor felismerném az ízét...
A próbát itt abba is hagytam, és másnap folytattam. Hogy ne essek abba a hibába, hogy hátha rossz napom van, vagy el van billenve az ízlelésem, várok másnapig.
Másnap a pisztáciással kezdem, amiben a pisztácia ízét csírájában sem fedezem fel.
Jön a narancssárga narancsos. Számomra a narancs íze nem jött elő.
Jó, akkor jöjjön a sóskaramella, hátha... És igen!!! Ez olyan, ez átütő karamell, kimondottan finom, végre nem azt érzem, hogy egy édes maszlag, és mellette elbújva, megtalálhatatlanul a névadó íz. Nem, itt ez igazán karamelles, nagyon finom! Ezzel nagyon elégedett voltam!
Az utolsó darab megint az egyik rózsaszín. Málna ízt érzek, pedig szerintem epresnek kellene lennie. Nem szeretem a málnát, de az ízét ismerem. Ez bizony szerintem málna, de csak "lakótársként" érkezik az íz az eddigi megszokott édes íz mellett...
Tehát, hatból egy volt ami ízlett. A sóskaramella kimondottan finom, felveszi a versenyt a Ladurée darabjával! Gratulálok hozzá, mert itthon még nem ettem olyat, ami megütötte volna ezt a szintet!
És akkor van két szelet süteményünk is... Sajnos a csokis darabot kicsit megviselte az utazás, de a látványon kívüll minőségi romlás nem jött létre, így kóstolok.
Csokis: tömény csokoládé. Krémes, de tömény. Egy darabnál többet szerintem nem lehet megenni belőle, sőt, egy darabot is nehezen. Finom, kesernyés csoki, mégis nekem nagyon tömény.
A másik a vaníliás... Ismerem a vaníliát, Egy ideje elég sűrűn használom, hiszen elég jó áron jutottam hozzá. Tehát, tudom, hogy milyen az igazi vanília, mind illatban, mind ízben, sőt láttam már olyan krémet, amit apró vanília szemek tarkítottak. Nah, ilyen szemeket ebben a süteményben nem találtam. Az ember azt várná, hogy olyan madártej szerű ízzel fog találkozni, helyette egy édes, vaníliára nem hasonlító krém, alatta csokikrém.
Nekem nem jött be egyik sem, de én elvakult Daubner és Vári cukrászda párti vagyok...
Tehát, eddig nálam nem nyerő a Zazzi. A fagyi pocsék volt, a macarontól nem estem hanyatt, a sütik sem az én ízlésemnek megfelelőek.
Sebaj, bőven van olyan, aki szereti, én úgyis viszonylag messze lakom innen, belőlem úgysem élnének meg...
---
Gondoltam, teszteljünk, nézzük meg, hogy neki, nekik, hogy ízlik.
A kóstolásnál jelen vannak:
- Moha
- Moha gyerek 1.
- Moha gyerek 2.
- Moha kutya (csak egy-egy kikönyörgött falatot kapott, mert nem tud érdemben nyilatkozni, a család állítja, hogy mindent megeszik, és minden ízlik neki, tehát, nem áldozunk rá nagy hangsúlyt, csak akkor kínáljuk meg morzsákkal, ha már az asztal lapjának magasságáig ugrál...)
- szepy
- és később, szinte a maradékokra befutó Moha gyerek 3.
A teszteléshez minden macaront négy felé vágunk, majd mindenki, kivéve Moha gyerek 3., mindegyikből kóstol, én írom a megjegyzéseket. Egyiknél sem mondok előre ízt, a színből kell kitalálni, hogy melyik, milyen lehet. Ha elsőre nem megy, elárulom, hogy kb mit is kóstoltuk, melyik ízt kellene éreznünk. (Ez két darabnál kérdéses, mert a rózsaszínűeket keverem...)
Akkor kezdjük:
Rózsaszín mák nélküli: édes, beazonosíthatatlan íze van, a krém kicsit savanykás, nem tudjuk, hogy mihez hasonlít, legfőképpen savanyított csokoládéhoz.
Zöld: pisztáciára gyanakszik mindenki. Moha gyerek 2., mintha halványan érezne benne pisztáciát, a többiek semmi ilyesmire utaló ízt nem éreznek. (Moha kutyának ízlik!)
Lila: Moha, Moha gyerek 2. felismeri az ibolya ízt, Ők vannak olyan szerencsések, hogy ettek már cukrozott ibolyát, szerintük ráfoghatjuk, hogy felismerhető...
Narancsszínű: Mindenki narancsra gyanakszik, de az íze csak valamilyen narancskoncentrátum, illetve mű narancs ízzel összehozható. (Moha gyerek 3. kiköpi)
Rózsaszín mákos: Édes, mégis savanykás krém, az ízét senki nem tudja mihez kötni. A később a maradékokra érkező Moha gyerek 3. gumicukorra gyanakszik. Halványan felrémlik, hogy talán málna, de nem a gyümölcs, hanem a már feldolgozott málnaszörp ízt vélik felfedezni benne.
Fehér-barna krémmel: Igen, mindenki felismeri a karamellt, ízlik mindenkinek, ez a darab meggyőzi az egybegyűlteket, hogy a macaronból van felismerhető, hosszan tartó ízű.
Nagyjából ennyi.
Mohával megállapodtunk, hogy majd valamikor nyáron, amikor nem bírunk magunkkal, ha lehet a 40 fokos hőség közepén megpróbáljuk mi is ezt az ízét, és majd megírjuk saját tapasztalatainkat.
Felkértük Moha gyerek 3-at, hogy unalmas idejében keresse meg a legegyszerűbb receptet. Ő inkább vacsorát kér, majd amíg mi beszélgetünk, néha hozza az eddig számunkra rejtve maradt információkat, miszerint messzi távolba vész ezen kis izé története, még Medici Katalin is felbukkan a történetben, amitől mindegyikünk száját elhagyja minimum egy jééééé, én azt hiszem a "tényleg?"-gel reagálok...
Megbeszéltük Mohával, hogy majd amikor mi próbálkozunk, nem a kis roppanós süteményre, hanem a benne rejlő krémre helyezzük a hangsúlyt, hiszen a próbált daraboknál az volt az igazán meggyőző, amiben a krém íze kapta a hangsúlyt.
A kóstolás közben többször megállapítottuk, hogy némely krém, mintha sima vaj lenne ételfestékkel és cukorral kikeverve.
Tájkép csata után...
Ezt hagyta maga után a hat darab macaron. A tányéron a késsel felvágás miatti sérülésekből maradt morzsák láthatóak, illetve egy-két Moha gyerek 3-nak meghagyott darabka.
És álljon itt az "etalon" fényképe is. A londoni Ladurée kínálatának egy része.
Ha valaki nem bír magával, és ha van olyan szerencsés, hogy Párizsban, vagy Londonban járva ki tudja próbálni, meg tudja kóstolni ezt a változatot, mindenképpen tegye meg. Bármilyen nagyképűen is hangzik, döbbenet lesz a különbség.
Még valami, amit majdnem elfelejtettem. A Ladurée boltjában olyan átütő mandula (marcipán) illat van, hogy az ember simán a levegővétellel is eltelne...
Az itthon kaphatóaknak nincs ilyen illatuk. Se én, se tesztelő társaim nem éreztük a mandulát egyik süteményben sem...
