Tegnap mutattam a lekvárt, aminek "mellékterméke" ez a szörp.
Először eszem ágában nem volt szörpöt is készíteni, de ahogy a lekvár főtt, igen tisztességes leve lett... Ami viszont a lekvárt tette volna nagyon folyóssá.
Ember tavaly nagyon rákapott a málnaszörpre... Ha viszont a málna finom, ez egyenesen fenséges szörp. Üdítően savanykás, illatos a vaníliától, és szinte semmit nem kellett érte tennem...
Nah, jó, azért valamit, mégis.
És, hogy hogy lett belőle szörp:
A lekvárt, a főzés befejezte előtt leszűrtem és átpasszíroztam. Az így felfogott kb egy liternyi léhez adtam kb 50 dkg cukrot, majd ezt az elegyet a lekvárfőzéshez használt lábasba öntöttem és kb egy órát forraltam. Sűrű, sötétbordó szirupot kaptam, ami szörpként, felvizezve, olyan színű, mint a képeken. Opálos, narancssárgás, és kivehetően ott úszkálnak benne a kis fekete magok, a vanília magjai.
Apró fekete magok... A vanília apró jelei... És a szörp nyomai az edényben.
Nem édes, inkább fanyar. Dominál benne az eper, de a rebarbara is bőven érezhető. Illatos a vaníliától, egyszóval, remek darab lett. Csak kevés... Összesen 1,5 liternyi lett a végeredmény, de majd vigyázok rá, hogy legalább augusztusig kitartson...:)
Nagyon finom lehet.
VálaszTörlésÚgy nézem, hogy ez nálunk kb. 2-3 napig (inkább 2) tartana :):)
VálaszTörlésOké, akkor ebből is kérek ^__^
VálaszTörlésNagyon fincsi lehet :)
VálaszTörlésVan egy jó nagy poharam, hozhatom?
VálaszTörlésBianka, igen, tényleg az!:)))
VálaszTörlésVea, hát, nálunk sem sokáig lesz meg....:)
Araniel, rendben, hozom!:)))
Mandy, nagyon finom, tényleg!:))
Csibe, hát, persze!:))