A puncs fagylalt

A fotózhatatlan... Mert nem látszik a színe, mert nem hűtöttem be a tálkát, így ahogy kivettem a mélyhűtőből gyönyörűen olvadni is kezdett...

Tulajdonképpen nem látszik, hogy rózsaszín a színe, és nem látszik, hogy valójában mennyire finom is lett.

Aki akkor volt gyerek, amikor én (nem fogom megmondani, hogy az mikor volt!), és emlékszik, a puncsos Leo fagyira, az most tegye fel a kezét.

Ez a fagyi, az a fagyi. A színe kicsit halványabb, egy picit talán édesebb, de az a puncs íz, ami annak a fagyinak volt, és soha többé semminek, nah, ez ebben a fagyiban most itt van megint!

Hozzávalók:

• 1,5 dl tejszín
• 1,5 dl sűrített tej (ez pont egy flakon, és az enyém cukrozott volt)
• 0,5 dl puncs szörp
• 1,5 dl tej

Sejtettem, hogy ez sem az a nagyon könnyen megdermedő típus lesz, mert nincs benne semmi olyan, amitől krémes állaga lenne eleve, de azért összekevertem a hozzávalókat, és itt sajnos nem volt idő a visszahűtésre, azonnal a mélyhűtőből elővett és már kavargató fagylaltgépbe öntöttem. 50 perc után már krémes, sűrű volt, de még nem volt jó az állaga. Kiszedtem, megint a muffinformába adagoltam és ment a mélyhűtőbe. Két óra múlva már ilyen állaga volt, mint a képeken. Sajnos nem tudtam tovább várni, mert nagyon, nagyon, nagyon muszáj volt megkóstolni...

Hát, kivettem a mélyhűtőből kanalaztam, fényképeztem, és jól megettem.

Ebből az adagból is 7 muffinforma lett tele.

A puncs szörpöt is lefényképeztem, ha valaki be akarja szerezni. Tudom, teljesen műanyag, vagyis gondolom, hogy az, de én imádom a puncsot, mint ízt és ez a szörp... szóval, ez olyan. Anno azért vettem, mert hideg tejjel akartam inni, most tökéletes lesz majd a fagyikba is!