Ki megszórva, ki üresen, ki megszórva, keverve...

Tejbegríz. Gondolom, hogy nem én vagyok az egyedüli a földön, aki azt hiszi, hogy amit én már álmomban is megtudnék főzni, (értsd: hírtelen ébresztve, kávé nélkül...) azt más is "csípőből" tudja.

És, igen, mindig meglepődök, hogy nem, nem így van! Nekem van olyan ismerősöm, aki egyszer azzal hívott fel, hogy a gyerek evett valamit a bölcsődében, tejbegrízt, vagy mit és most olyat akar enni, de mivel Ő nem szereti, ezért nem tudja, hogy mi az, és most itt áll a közértben és akkor most mit is vegyen hozzá??? És ez nem vicc, ez megtörtént, de a saját "szegénységi bizonyítványomat" állítanám ki, ha az ilyet viccesnek találnám, mert biztos, hogy van olyan, amit meg Ő tud "csípőből", én meg tátott szájjal hallgatnám, hogy jééééé, Te miket tudsz!:)

Azt már nem írom le, hogy tudom, hogy sokan már ott elakadnak, hogy a gríz, az nem gríz, hanem BÚZADARA! Tehát a közértek, hiperek, kisboltok, bármik polcain is így kell keresni, nem grízként... Olyan ez, mint a gersli, amit meg árpagyöngynek hívnak a zacskóján... (néha hántolt árpának...) Igen, vannak ilyen hozzávalók, amiket máshogy szólítunk otthon, amikor levesszük a polcról és máshogy szólítunk ha a boltban keressük...

(Biztos ez is olyan, mint az, hogy az ember sok-sok mindent becézget, de nem mondja azt valakinek nagyobb tömeg előtt például, hogy: töki. De, gondolom, mindenki ismer ilyen becézéseket...)

Tehát, tejbegríz. Láss csodát, soha nem tudom, hogy miből mennyit használok hozzá... Vagy egy liter tejből készül, vagy kettőből, fél literből nem érdemes nekiállni.

Tej melegít, majd amikor forr, jön bele két evőkanál cukor (ezt sokan kiváltják mézzel), majd jön bele a gríz, óh, pardon, bocsánat a búzadara. De hogy mennyi? Gőzöm nincs. Az üvegből öntöm, amiben tárolom. Még az életben nem mértem le.

Én úgy szeretem a tejbegrízt, ha kicsit még folyik. Semmiképpen se olyan legyen, amit szeletelni lehet... Folyós legyen, hogy a tányér szélén szétterüljön! (Még emlékszem arra, amikor anyu készített tejbegrízt, amit öcsinek a cumisüvegben tálalt, aki óriási bőgés, üvöltés közepette szipókázta a folyékony tejbegrízt, néha a száját összezárva lógott a cumisüveg a fejéből, de akkor is üvöltött....Nah, igen, ez hány éve is volt? 30??? Öcsi, milyen öreg vagy, hihetetlen!)

És akkor, ha kész van, megszórom kakaóval. Én cukrozottal... Igen, ez van. Van otthon cukrozott kakaónk! Mégpedig az a fajta, amin a nyuszi nem kicsit félreérthetően mutogat... ITT

Tehát, tányérra kikanalaz, kakaóval megszór. Durván sok kakaóval...

Aztán belapától. De nem keverem össze, az nálam szentségtörés!

Így, ahogy van, szépen a széléről kanalazva, vagy inkább szépen körbekanalazva, hogy a közepe legyen az utolsó "falat"...

Ez egy olyan étel, amire nem mondanám, hogy főétel. Azt sem hogy reggeli, mert reggelire soha nem esszük. Olyan, "úgy ennék egy kis tejbegrízt" étel... Megmondhatatlan, hogy mikor és miért kívánja meg az ember, és megmondhatatlan, hogy miért éppen ezt. És az is, hogy ami ennyire semmi extra, azt miért szeretjük ennyire? Lehet, hogy pont ezért, mert semmi extra.

Tudom, hogy van olyan, aki nem szereti, de nem hinném, hogy sokan vannak.

Jah, és van aki a hű társát, a Tejberizst szereti inkább. ITT

Én mindkettőt, de szigorúan tejbegrízt csak kakaóval, a tejberizst csak cukros fahéjjal... És mindkettőt kicsit folyékonyan.

Jah, a képen a gyerekkori kanalam látható! Van hozzá villa és kés is! Bizony!