kép INNEN
Miért hordunk táskát?
Azaz, mi nők, miért hordunk táskát?
Miért van az, hogy egy pasi egy farmerban és pólóban el tud indulni akár a világ végére is, mi meg...
Amíg én hatalmas táskát cipelek mindenhova, vagy minimum egy kisebb hátizsákot, amiben egy kisebb túlélőkészlet kap helyet, addig a pasiból lévő fontos egy tokban hord mindent, amit a zsebébe tesz, és már mehetünk is. Jah, olyan van, hogy ami nem fér a zsebébe, azt megkérdezi, hogy elteszem e, de ez nem jellemző annyira, mint az, hogy én kisebb bőrönd társaságában megyek mindenhova.
Én kocsival járok. Már réges régen úgy közlekedek, hogy a táskámat a két ülés közé teszem, hogy, bár magamra zárom az ajtót, de azt ne lehessen kirántani mellőlem az ülésről. Ma induláskor megemeltem a táskámat, majd nyugtáztam, hogy ez mehet az ülésre, a két ülés közé úgysem fér el, mert olyan súllyal rendelkezik, hogy nem hogy nem tudják kirántani, de a belekapaszkodót berántja a kocsiba...
Miért cipelek két szakácskönyvet magamnál?
Miért van nálam megint négy szempillaspirál, amikor napközben soha nincs rá szükségem, mert otthon sminkelek reggel...
Miért van nálam két hónap összes számlája, gáz, villany, telefon, stb???
Jah, jut eszembe, szempillaspirál...
Van egy kisebb "problémám"... Szeretem a piros színt. Én vagyok az a célközönség, vagy vásárló, mindegy, hogy minek hívnak, akinek minden olyan dolgot könnyű eladni, ami gyönyörű piros... És ez, hát, ez tényleg csodaszép piros. Persze kívülről...
Hogy mi ez? L'Oreal Telescopic Explosion Mascara, azaz a L'Oreal új szempillaspirálja.
Egy Ázsia Centeres kiránduláson került hozzám. Tisztázatlan körülmények között vettem meg. Valahogy úgy emlékszem, hogy éppen nem akartam semmit venni. Csak elkísértem valakit, illetve, megint autóillatosítóként voltam jelen. Erre tessék. Becsúszott egy ilyen. A kísérendő személy éppen valami zöld szemceruza után kutakodott, tehát minden olyan helyre be kellett kísérnem, ahol sminkszereket árultak... És akkor ott volt ő. Ez a csodaszép piros izé. És amikor kinyitottam és megláttam, hogy micsoda kis ééééééééédes a feje azzal a kis punk séróval...
Kis alkudozás után (mindig sikerül minimum 20 %-ot alkudnom mindenből...) már nálam is volt.
Boldogan mentem haza vele, majd másnap kipróbáltam, és...
... és egy nagy nulla.
A kis feje ellenére nehéz vele szépen dolgozni, a szempillámból csinált egy nagy ragacsos összefüggő csomót, amit aztán a jól megszokott, és igen olcsó, viszont annál profibb (legalábbis számomra) spirálommal megfelelő kinézetűre varázsoltam a kínosan csomós szempilláimat, majd ezt a gyönyörűséget elhelyeztem a tükör előtt, úgy, hogy csak csodáljam a színét, a csomagolását, de eszembe ne jusson bármikor elővenni...
És akkor, vissza a táskára...
Tehát, miért is cipelünk mi minden fityfenét, mintha bármikor képesnek kellene lennünk arra:
- hogy egy kórházi osztály fejfájását el tudjuk mulasztani, akár több féle gyógyszerrel...
- hogy bármikor, bárkit ki tudjunk sminkelni akár indiánnak is...
- hogy akár az utcán lediktáljunk legalább egy receptet bárkinek, esetleg fényképpel alátámasztva...
- hogy megszereljünk bármit...
- hogy lemérjünk bármit...
- hogy sterillé varázsoljunk bármit, hogy a nálunk lévő szúró, vágó szerszámokkal meg is operálhassunk bárkit...
- hogy bármikor hiteltérdemlően bizonyítani tudjuk, hogy élünk, létezünk, azaz van egy csomó ilyen-olyan kártyánk... (pontgyűjtő, törzsvásárlói, bármilyen, csak kártya legyen...)
Miért?
Jah, és miért nem mindegy, hogy milyen színű, milyen formájú, és egyáltalán?
Miért tud egy pasi megérkezni egy repülőtérre úgy, hogy nincs nála csak a duty freeben vásárolt pia??? Jó, ok, lehet, hogy csak egy napra ment, és azért nincs nála csomag, de miért van az, hogy ha megkérdezi őket az ember, hogy a repjegyhez csak egy kézitáskát lehet felvinni a gépre, a többiért fizetni kell, simán azt mondja, hogy elég az!
Mi? Már hogy lenne elééééééééééég???
Abba nem fér bele szinte semmi...
Olyan bonyolult az élet, de tényleg, és még a táskákat is olyan picire csinálják...
Gondolom, mindegyiket pasik tervezik...
