Ha emlékeztek, volt egy reggel, amit a Baker Streeten ülve, a Costa kávézó előtti székekben kezdtünk... Ez egy szép, látnivalókkal teli nap volt. Akkor indulhatunk? (A képekre kattintva, azok nagyban is megnyílnak!)
Az első kép a Baker Street-i metró fala, természetesen Sherlock Holmes árnyképeivel... A metróról mutattam már, hogy a miénkhez képest mennyivel kisebb kocsik vannak, sokkal szűkebb ajtóval, kevesebb hellyel.
Az első metróval csak egy darabon mentünk, majd átszálltunk egy másikra, ami tulajdonképpen nem is metró, hanem magasvasút, más néven Docklands light railway. Ez azért érdekes közlekedési eszköz, mert nem vezeti senki! Erre majd mindjárt visszatérek.
Már írtam, hogy már-már szinte megszállottan fényképeztem rendőröket. Nem tudom, hogy miért, csak úgy. Mindig igyekeztem, úgymond ellopni a pillanatot, és nem feltűnően az arcukba nyomni a gépet... Milyen jól jön ilyenkor egy mobiltelefon, amit némára állítva olyasmiket is le tudtam fényképezni, amit egyébként nem mertem volna... Ez is egy ilyen kép a rendőrrel.
Öcsi, látod, ott a kezében a bobby sapka!!!
És akkor itt a metró, illetve magasvasút, amit nem vezet senki. Ha ügyesek vagyunk, és be tudunk ülni a menetirány szerinti jobb oldalra, akkor tényleg olyan, mintha mi vezetnénk. A bal oldalon van egy kapcsolódoboz, vagy mi, amihez időnként felszáll egy-egy ember, és nyomkod rajta valamit, tehát ne oda üljünk, hanem a jobb oldalra, mert a bal oldalról felállíthatnak!
Jah, a vonatok, metrók is fordítva járnak, tehát, mi most menetirány szerint haladunk ám!
Megérkeztünk az úgynevezett pénzügyi központba a Canary Wharf negyedbe, illetve ez is egy pénzügyi központ a City mellett. A Canary Wharf a modern épületekről is ismeretes. Az egykori dokkok helyén épült. Érdekessége, hogy a dokkok hangulatát próbálták megőrizni, ezért egy csomó olyan valamit találunk itt, amit anno a hajók használtak a ki és berámoláshoz, de ezeket majd mutatom!
Látjátok a falon futó tőzsdei híreket... Nehogy már lemaradjunk valamiről, de tényleg!
Majdnem karcolja az eget...
És mivel a dokkok helyén van, ezért víz veszi körül...
Néhány bank székhelye is itt van, illetve, aki számít, az itt van...
Néhány épületet felújítottak, nem minden a teljesen új épületekről szól. Olyasmi ez, mint nálunk Budapesten a IX. kerületben lévő "malomépületek" újrahasznosítása. Kívülről meghagyták a régit, belülről pedig ultramodern minden... Felhívnám a figyelmet az öltözködésre... Olyan hűvös volt, hogy rajtam kardigán, farmerdzseki, az ott a híd közepén, rövidgatya, póló...
Egy másik szögből készült kép a hídról...
Fogalmam sincs, hogy miken áll, létezik, hogy nincs rögzítve az alja???
Éhes vagyok, szomjas vagyok, beülünk enni valamit az egyik Pub-ba? A kép jobb alsó részénél a víz partján ilyen nagy fekete daruszerű izék vannak... Nah, azokat is a valamikori dokkok miatt hagyták itt, egyébként semmi szükség rájuk. Még mondtam is, hogy olyan Ganz-Mávagos a dolog...
Tehát, akkor leülünk a pub-ban?
Oda az ernyők alá, mert az ernyők belsejében "melegítő" ég, hogy nehogy fázzunk sörözés közben... Jah, én coláztam!
Ide ülünk be, ok? Mindenkinek jó, vagy keressünk másik helyet? Pub-ban van kínálat, bőven!
Itt a melegítő, ami azon az elven működik, ahogy nálunk régebben a fürdőszobákba szerelt fémszálas izzó izé, amit akkor kapcsoltunk be, ha hideg volt a fűtetlen fürdőben. Arankámnál volt ilyen, de úgy zabálta az áramot, hogy igen ritkán használták...
Olyan meleget ad, hogy azt hittem, hogy leég a hajam... Nálunk is használnak ilyesmit egy-két "kiülős" helyen, ahol télen is lehet a szabadban ücsörögni, de ott inkább kályha fazonú valamiket. Ez valahogy jobban adta a meleget, és kisebb volt az esélye, hogy neki megyek, felborítom, rálököm valakire, felgyújtom magam, vagy csak simán átkarolom és hozzásülök... Nálam ezekre figyelni kell, mert, ha valami előfordulhat, azt én hozom ám, alaphangon...
Még munkaidő van, még üres a hely...
Lassan azért szedelőzködjünk, mert még egy csomó dolgot meg kell néznünk ma. Ha mindenki kijött a mosdóból, akkor szerintem induljunk. Mehetünk tovább?
Kicsit megint metróztunk, illetve magasvasútoztunk. Természetesen megint én vezettem a vonatot, ezen mondjuk nem csodálkozom, próbálta volna valaki más...
Nah, akkor már itt is vagyunk! Tudja valaki, hogy mi ez??? Nah, az az! Valakit már hallok!
Igen, Greenwich-ben vagyunk! Itt született VIII. Henrik és lánya, akit csak azért jegyeztem meg, mert Ő a Bloody Mary névre hallgatott...
A metrótól egy kényelmes negyedórás, húszperces sétával megérkeztünk a híres csillagvizsgálóhoz, illetve ahhoz a parkhoz, ahol ez egy domb tetején található.
Ott egy nagy piros gömb, ami most a rúd alján van. Ezt a hajósok tájékoztatására használták. Ha a golyó fent volt, délelőtt volt, ha lent, délután! Mondjuk, hogy sötétben hogy látták, azt nem tudom, lehet, hogy csak világosban hajóztak...
Itt a domb, és itt a park is, illetve, most leülhetünk egy kicsit pihenni a padokra. Napozzunk egy kicsit és bambuljunk! Délelőtt a Canary Wharfon még majd meg fagytunk, itt gyönyörű napsütés van.
Olyan, mint egy kis világítótorony. Ez valószínűleg nem véletlen, mert itt a parkban található a Nemzeti Tengeri Múzeum és a Királyi Tengerészeti Főiskola is, ami mára a világörökség része lett.
Gyönyörű napsütés, zöld pázsit, a füvön ücsörgő, fekvő emberek...
Ott a fák alatt a felfelé vezető sétány. Látjátok? Nem?
Mutatom másik képen. Aki akar, az menjen, és sétikáljon fel, mi napozunk tovább. Egyrészt, mert a cipő úgy feltörte a lábam, hogy menni alig tudok, a ragtapaszom valahol a bokám környékén fityeg, úgyhogy én ezt most kihagyom, de aki akar, mehet, megvárjuk!
Az épület előtt lehet fényképeszkedni azzal a bizonyos 0 hosszúsági körrel, illetve annak vonalával... Ilyen képek tömkelege megtalálható a neten, aki kíváncsi, keressen rá.
Lassan indulhatunk is, ha mindenki lejött a dombról, kipihente magát. Ott a Temze, látjátok? Oda készülünk! Hajókázni fogunk. Azaz szárnyashajóval megyünk tovább. Aki nem bírja a hajót, az nyugodjon meg, csak az első pár perc lesz rettenet, de az az lesz!:)
Megvettük a jegyet, állunk a stégen, várjuk a hajót. Közben a Temze úgy hullámzik, hogy jelzem, hogy még két perc, és vagy a vízbe, vagy a stégre fogok hányni. Soha nem volt semmi bajom a vízzel, a hajózással. Egész gyerekkoromat a Békásmegyer-Újpest között közlekedő kishajókon töltöttem, az iskolával minden évben legalább egyszer hajókirándultunk, a Balatonon is többször hajókáztam már, kompoztam Olaszországból, illetve a csizmából Szicíliába, és még sorolhatnám. Magam sem értem, hogy miért, de a kb 10 perces várakozás alatt úgy fordult fel a gyomrom a stégen, hogy közel álltam hozzá, hogy ki kelljen vezetni a partra... Aztán hála az égnek jött a hajó, és azon már semmi bajom nem volt, sőt, nagyon élveztem! Ezt az épületet azért még lefényképeztem, amikor még stabilan álltam a lábamon...
Közelebbről.
Egy rendőrhajó, vagy mi...
Ott a hajónk! Végre!
Tanakodás indul, miszerint, hova üljünk? Kint lehet, hogy hűvös lesz, bentről viszont nem lehet, csak az ablakon keresztül fényképezni. Mivel elsőként szállunk fel (ez gondolom, nem volt kérdés...) felmérem a lehetőségeket, és a belső részt választom, főleg, hogy kívül csak a hajó hátuljában lehet ülni, vagy állni, így viszont lemaradok mindenről, mert néha olyan sebességgel megy a hajó, hogy állva dülöngélnénk, és úgy nem lehet fényképezni, hogy már csak integetni tudok annak, amit elhagytunk. Tehát húzzunk be gyorsan. Nem sokan vagyunk, így bevágódunk az ablakok mellé, egymás mögött ülve. Ez a hajó egyébként bele van építve a londoni közlekedésbe, magyarán úgy lehet igénybe venni, mintha busz, vagy metró lenne, bérlettel, vagy jeggyel... Több "megállója" van, ahol öltönyös úriemberek, és sportcipőben és kosztümben feszítő hölgyek ácsorognak...
Hogy hova megyünk, azt még nem mondtam? Nem? Jah, akkor majd meglátjátok...
Haladunk a Temzén, ami nekem szélesebbnek és jóval erősebb sodrásúnak tűnik, mint a Duna...
Ezen a képen a Canary Wharf látható a Temzéről nézve... (halkan jegyzem meg, hogy a napsütés itt is meglepett minket a késő estig sütéssel...)
Pazar látvány a napfényben csillogó házak tengere... Ez itt bizony nem a szegénynegyed...
Elhaladunk jópár ház előtt, ahol szinte belátni a szobákba, mert nem nagyon "használnak" függönyt... Ez egyébként eleve remek szórakozást nyújt, mert minden esti buszozás közben bambulok be a lakásokba és nézem, hogy mi történik odabent...
Még egy jópofa ház...
Jé, egy tengerjáró hajó! A Temzén??? Igen, ott. És mekkora!
Ahogy elhalad mellettünk, úgy érzem magam, mint egy hajótörött egy tutajon...
Meséltem egyik bejegyzésben egy bizonyos japán családról, illetve többről, akik elé egyik fényképezéses gerilla akcióm közepette beugrottam... Hát, itt vannak, Ők azok, illetve egy részük. A többiek valahol fényképeznek éppen. Jah, és ott megy a tengerjáró, kis helyes, ugye?
És ott van, az a bizonyos babakék híd... A Tower Bridge! Babakék. Bizonyos részein olyan színe van, mint egy bilinek... Bocsánat, de tényleg... Ha előbb érkezünk, akkor megnézhettük volna, hogy milyen, amikor felnyitják, de majd legközelebb!
Mondtam, hogy kék...
És tényleg az...
Természetesen viktoriánus stílusban épült... Gondolom olyan keskeny lépcsőháza van, ahol a bőröndöm nem férne el keresztben... Hogy babakocsival hogy a fenébe jutnak fel egy emeletes házba, vagy hogy kerülnek fel a nagyobb bútorok, gépek, az rejtély számomra... Én az egyik bevásárlás alkalmával majdnem elakadtam a lépcsőházban, mert a mindkét kezemben két-két szatyorral már nem fértem el... Kb 60 centi szélesek a lépcsőházak, rettenet. Ha valaki elesik a tetején, a falak között "tikitakizva" gurul le szerintem...
Jaj, majdnem elfelejtettem... Ez a hajó a Belfast cirkáló, és 1971 óta van kikötve a Temzén, mint háborús emlékmű. Látogatható, aki akarja, és érdekli, megnézheti közelről is. Engem nem érdekel, köszönöm. A nagyapám katona volt a Flottilánál, így éppen elég tankot, hajót, harci járművet láttam, illetve utaztam bennük... Elég volt egy időre.
Elhagytuk a Tower Bridge-t, nah mi jön most???
Kicsit nagyobban...
Ez itt kérem a Tower... Ami volt fegyverraktár, királyi palota, és börtön, erődítmény, levéltár és csillagvizsgáló is... Itt találhatóak a hollók is, amikről már írtam valamikor... Ha minden igaz, napjainkban 8-an vannak... A Towerben jelenleg a koronaékszereket és fegyvergyűjteményt őriznek.
Ugye, meséltem, hogy nem tudják, hogy mi az a házak tetején, amit mi szélkakasnak hívunk???
Lehet, hogy azért nem, mert kakas formát sehol nem láttam. Általában zászló van rajtuk, ez a halas az egykori halpiac, vagy valami hasonló épületének tetején található.
Nah, ez itt kérem a London Bridge alulról... Csak kicsit homályos, mert a hajónk nem éppen csónakázós tempóban haladt...
Azok ott éppen lazítanak... gondolom egy pohár sörrel...
Ez itt a Millenium híd, kizárólag gyalogos forgalomra használható!
Bimm, bamm! Jah, nem. Big Ben. (Magyarra fordítva: Nagy Béni...ezt nem kommentálnám...)
Ami most jön, azt már mutattam, de azért megint hátha valaki lemaradt...
London Eye
Most, komolyan, nem olyan, mint egy gumi nélküli biciklikerék???
Béni megint...
Forog a kerék...
Ez valahogy úgy van, hogy a hajóról balra fordulva a London Eye, jobbra a Big Ben...
Ez mindig zöld volt? Mármint a fény, amivel megvilágítják??
Nem, nem dőlt el, én dőltem el...
Közelebbről a kapszulák...
És alulról is...
Meg, még közelebbről... Fél óra alatt ér körbe. Olyan lassan megy, hogy amikor leér, kiszállnak az utasok, a személyzet bemegy, átnézi, hogy nem maradt e ott valami, esetleg a szemetet összeszedik, majd kiszállnak és a következő nézelődök beszállnak... Hát, ez nekem lassú... Még alulról is láttam, hogy már ott a kanyarban aludtam volna...
Mondom, hogy kerék..., mondom!
Egy kis rózsaszín giccs...
A legközelebbi egyik terv, az állandó Dali kiállítás! Nah, ide hajlandó leszek bemenni, mert azt már az elején közöltem, hogy sem templomot, sem romokat, sem múzeumot nem akarok látni, csak az életet, a zsongást, ahogy akkor látnám, ha itt élnék...
Megint rózsaszín...
Ezt szerintem eladom képeslapnak...
Már besötétedett, mire visszaértünk az Oxford Street közelébe...
Nah, hol ülünk az emeletes buszon, nah, hol??? Hát persze, hogy az emeleten és az első sorban...
Az Oxford Street és a Bakers Street kereszteződésénél járunk...
Ennyi volt mára. Már este 9 óra lehet... Ideje hazamenni, de útközben azért még veszünk egy jegeskávét (természetesen koffein mentest, mert már késő van) a Starbucksban, és a sarki Tescoban holnapra egy-két darab bagelt, illetve dupla csokis croissant...
Elfáradtatok?
Pedig nemsokára megmutatom azt, amitől a legjobban el voltam hűlve...
Már csak pár nap, most pihenjünk egy kicsit, mert nagyon sokat mentünk ma.
Akkor mondjuk, hétfőn találkozunk újra, addig pihenjétek ki magatokat!
