Gesztenyés csók

Gesztenyés csók

Hozzávalók:

• 15 dkg puha vaj
• 15 dkg porcukor
• 2 tojás
• 1 narancs lereszelt héja
• 50 dkg gesztenyemassza
• 6 dkg liszt
• 1 evőkanál Grand Marnier likőr vagy rum vagy mandula likőr

A vajat a porcukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk, az alaposan megmosott, lereszelt narancshéjat, majd hozzákeverjük a további hozzávalókat. Ha lehet egy éjszakára hűtőben pihentetjük, ha erre nincs időnk, legalább egy óráig hűtőben visszadermesztjük a krémet. 

A krémet csillagcsőrrel ellátott habzsákba adagoljuk és szilikonlappal vagy sütőpapírral ellátott tepsibe falatnyi adagokat nyomunk. 180 fokos sütőben 10-12 perc alatt készre sütjük. 

............

Még annyit tennék még hozzá, hogy én általában dupla adagot sütők belőle, amiből kb. 6 tepsinyi apró, illatos gesztenyés csók lesz. Frissen puha, szétolvad a szájban, kiszárítva ropogós kis falatok lesznek. 

Egyébként, fent van már a blogon, ITT, csak ott leszedtem az elkészítésének a leírását, mert így lesz belőle csók, nem valami elhasalt izé... 

Édességek aranykönyve

Pár hete a Kifőztük és a Kossuth Kiadói Csoport közös facebook játékának ez a könyv volt a nyereménye, amit Éva nyert, a Fakanál blog tulajdonosa. Neki ezúton is gratulálok!:)

A közös játék során én, mint a Kifőztük főszerkesztője is kaptam egy példányt a könyvből, hogy kipróbáljam és írjak a tapasztalataimról.

Jöjjenek a könyvről először a "száraz tények", melyek már elárulnak róla egy-két dolgot. 

Több, mint  330 receptet tartalmaz, mindezt 704 oldalon.  1750 g, azaz több, mint másfél kiló..., sőt... majdnem két kilót nyom. Vaskos könyv, mely kemény kötésű, rengeteg színes, gyönyörű fotóval.

Megjelenése impozáns, engem külön elbűvölt, hogy arany színben pompázik, ahogy fény éri, csillog, mint egy drágakő. 

Egy ideje nem túl sűrűn vásárolok szakácskönyvet, illetve, nagyon megnézem, hogy mit veszek meg, mert túl sok volt a csalódás, az elnagyolt, slendrián fordítás, az elírt  hőfokok, a kimondhatatlan, számomra ismeretlen hozzávalók sokasága... Ezzel együtt mégis kb. 50 szakácskönyvem van, néha már méterben mérem, most például olyan 130 cm-nyi könyvnél tartok... (Ezt azért tudom, mert ekkora a polc, ahol elférnek...)

Az Édességek aranykönyvébe belelapozva, az első, hogy könnyűnek látszó, mégis nagyon impozáns desszerteket találunk benne. Van muffin, különböző díszítési ötletekkel, habcsók torták, piskóták... Pazar összefoglaló, és ahogy már írtam, gyönyörű képekkel. Szinte minden recepthez kép is tartozik. 

Ha valaki szeret sütni, átérzi, hogy milyen lehet egy ilyen könyvet megkapni, majd abban teljesen elveszni. Nem órákra, hanem napokra elveszni benne... Mert én napokig lapozgattam... egyrészt, mert a szédületesen széles körű tartalom miatt át sem lehet nézni csak úgy ripsz-ropsz... először a képek bűvöletében telt pár nap, majd megpróbáltam a képek mellett végre a tartalomra is figyelni, megnéztem a leírásokat, a hozzávalók felsorolását, a hozzávalók extraságát, azaz, én mint mezei halandó be tudom e szerezni a hozzávalókat, vagy repülőre kell ülnöm a legtöbbjük miatt, hogy valahol a nagyvilágban rájuk leljek.

Szeretek sütni és általában a hozzávalók listájából eldöntöm, hogy szeretem e majd azt a süteményt. Nagy segítség általában a kép is, itt viszont megint az jön, hogy a képen valóban az van e, amit a recept leír, vagy csak vettek egy képet, kerestek hozzá egy receptet megoldás, majd a kedves olvasó, amikor elkészíti az adott ételt, szembesül vele, hogy ez bizony egyáltalán nem olyan lett, mint a képen... Ugye, ismerős? Sajnos az...

Ez a könyv nem ilyen. 

Napok teltek el, mire megszületett, hogy mi legyen az első, amit megsütök a könyv receptjeit használva.

Először arra gondoltam, hogy pontosan követem a leírást, hogy ne rajtam múljon a siker. Amit a könyv ír, azt csinálom, semmiben nem térek el. Aztán ezt annyival módosítottam, hogy míg aa receptben sima cukor és barna cukor is szerepel, én a sima cukrot xukorra cseréltem, így az egész sütemény 7,5 dkg barna cukrot tartalmazott csupán és x dkg xukrot... 

Követtem a leírást és itt rögtön meg is kell jegyeznem, hogy imádtam, hogy a szöveg nem sortörésekkel van tördelve, hanem pici pontokkal. Valahogy ez is olyan elegáns megoldásnak tűnt. 

Összekevertem a tészta hozzávalóit, betettem a 180 fokos sütőbe, beállítottam a felhúzható sütőhőmérőmet, majd nem bírva az izgalmammal, kb. 10 percenként  benéztem a sütő ablakán, hogy  minden ok e odabent... 

Amikor elkészült, betartottam az előírt hűtési leírást, majd megkentem a csokoládészósszal és tálaltam. 

Kaptam egy nagyon finom, nagyon szaftos, rugalmas tésztát, melynek mély csokoládébarna színe és amolyan igazi sütemény illata volt. Imádtam! Szép lett, mutatós lett, finom lett, és napok múlva még az is kiderült, hogy fóliába csomagolva napokig friss marad, ha marad...:)

Kell ennél több? Naná, hogy kell... ahogy elkészült, már kerestem is a következőt, hogy mit is süssek még belőle... 

Szeretem ezt a könyvet. Csodaszép, nagyon impozáns darab. A megjelenése és a tartalma is nagyon meggyőző. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a szép könyveket, aki ajándékot keres valakinek, aki szeret sütni, aki magát szeretné meglepni vele. A szövegek érthetőek, követhetőek, a hozzávalókban szinte semmilyen extra hozzávaló nem szerepel, ha mégis, akkor abból a több, mint 330 receptből bőven keresgélhetünk még. 

Itt is köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadói Csoportnak, hogy megleptek ezzel a könyvvel!

A képeken látható süteménynek nem írom le a receptjét, csak annyit mondok róla, hogy a Édességek aranykönyvében a 258. oldalán található. Nézzétek meg, lapozzátok át valamelyik könyvesboltban, ha tehetitek, vásároljátok meg ezt a szépséget.

Remek ajándék lehet tapasztalt és tapasztalatlan sütitündérek számára és saját magunk részére is.

ÁFONYÁS, PISZTÁCIÁS FEHÉR CSOKOLÁDÉ SZELET

Az egyik ajándék a sok közül, azaz ezt is kapták a fontosak karácsonyra. Eredeti recept és ötlet Latsiánál ITT. 

Áfonyás, pisztáciás fehér csokoládé szelet 

Hozzávalók

• 30 dkg fehér csokoládé 
• 5 dkg vaj
• 20 dkg aszalt áfonya
• 10 dkg hámozott pisztácia
• 2 dkg kókuszreszelék

A pisztáciát száraz serpenyőben pár perc alatt átpirítottam, majd hagytam kihűlni. Konyharuhára öntöttem és a konyharuhával átdörzsöltem, így lejöttek a felesleges héjak róla. Olyan szűrőbe tettem, aminek a lyukain a héjak kipotyogtak, így csak a tiszta pisztácia maradt.

A csokoládét összetördeltem, hozzáadtam a vajat és gőz felett folyamatos kevergetés mellett megolvasztottam. Belekevertem az áfonyát és a pisztáciát, megszórtam a kókusszal. Jól elkevertem, majd sütőpapírra borítottam és kör alakúra formáztam.

Kis időre magára hagytam, majd amikor teljesen kihűlt, cikkekre vágtam. 

Celofánba csomagolva, vagy csinos dobozba téve tökéletes gasztroajándék.

Elkészítéséhez CSAK! jó minőségű fehér csokoládét használjunk, mert a silányabb minőségű csokoládé nem olvad, hanem csomósodik, "túrósodik".

Kókuszgolyó - házi Raffaello

A kép címe az is lehetne, csomagolásra várva... 

A receptért örök hálám Szamócának. Eredetije megtekinthető nála ITT.

Kókuszgolyó - házi Raffaello

Hozzávalók

• 10 dkg vaj
• 20 dkg kókuszreszelék
• 30 dkg tejpor
• 15 dkg porcukor
• 1 dl víz
• rum vagy kókuszlikőr (elhagyható)

a golyók közepébe:

• héj nélküli mandulaszemek (elhagyható)

a hempergetéshez:

• 5-8 dkg kókuszreszelék

A vizet fazékba öntjük, hozzáadjuk a cukrot, a vajat és a tejport, elkeverjük, majd pár perc alatt összefőzzük. Amikor egynemű krémet kapunk, belekeverjük a kókuszt. Ha alkoholt is teszünk hozzá, azt itt keverjük bele. A krémet kihűtjük.

Amikor kihűlt, diónyi golyókat formázunk belőle, majd a kókuszreszelékbe hempergetjük. 

Ha mandulát is teszünk a közepébe, azt a formázáskor nyomjuk bele. 

Hűtőben tároljuk, és mivel ezek falatnyi darabkák, pillanatok alatt elfogyasztjuk. Kókuszfüggő barátoknak, ismerősöknek, fontosaknak ajándékba is készíthetjük.... ezek is ajándékba készültek... és éppen a csomagolásra várakoznak...:)


Szamóca, köszönöm a receptet!

VÉRNARANCSLEKVÁR

A vérnarancs az egyik legkedveltebb téli gyümölcsöm. Savanykásabb, lédúsabb, mint a megszokott narancs. Ehhez a lekvárhoz az előkészületek tovább tartanak, mint maga a lekvár elkészítése, majd friss kaláccsal történő elfogyasztása. Mégis érdemes hozzálátni, hiszen üde színével belopja a napsugarat a téli asztalra. Csinos üvegbe adagolva remek gasztroajándék lehet belőle. Ez a recept a Kifőztük 2011/03. szülinapi számában jelent meg...(Hát, ez se most volt...:D)

Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról. A mostani decemberi számban rengeteg karácsonyi receptet találni, a többi számot átlapozva saját készítésű ajándékokhoz is találtok ötleteket. 

VÉRNARANCSLEKVÁR

Hozzávalók

• 1,5 kg vérnarancs
• 60 dkg cukor
• 1 zacskó pektin tartalmú zselésítő (A pektin természetes alapú sűrítőanyag.)

A narancsokat alaposan megmossuk. A legszebb, legvörösebb példányok héjából krumplihámozóval vágunk néhány vékony szeletet, amelyeket minél apróbbra darabolunk. A narancsok filézését nagyobb lábas felett végezzük, hogy a lecsöpögő narancslevet is fel tudjuk fogni. Megmérjük a lábas súlyát üresen és beleszórjuk a felaprított narancshéjat.

A narancs egyik végét levágjuk, hogy ezen stabilan álljon, majd felülről lefelé haladva, követve a narancs vonalát, a héját az alatta lévő fehér résszel együtt levágjuk. Ha helyesen jártunk el, látszanak a gerezdeket elhatároló hártyák. A két hártya közötti részt kivágjuk, majd a megmaradt narancsot, ami ekkor már szinte csak a fehér részekből áll, kicsavarjuk. Minden narancsnál hasonlóan járunk el.

Lemérjük újra a lábast, kiszámoljuk a narancs súlyát, ami ennél az adagnál nagyjából 60-70 dkg lesz. Hozzáadjuk a súlynak megfelelő zselésítőt (nem kell egy egész zacskónyi!) majd a használati utasítás szerint járunk el. Tisztára mosott, csírátlanított üvegbe töltjük a lekvárt, amit rövid időre fejre állítunk és dunsztban hagyunk kihűlni. Felbontás után hűtőben tároljuk.

Ebből az adagból egy-két üveg lekvár lesz. Ha a lekvárt nem hónapokra szeretnénk eltenni, hanem a közeljövőben elhasználjuk, akkor mindenképpen tartósítószer-mentes zselésítőt vásároljunk. Az elkészült lekvárt pedig tartsuk a felhasználásig hűtőben.

Házi ételízesítő

A házi ételízesítővel kiválthatjuk a készen kapható, adalékanyagokkal „dúsított” leveskockát és a szárított ízesítőket. Az összetevők mennyiségét a saját ízlésünknek megfelelően alakíthatjuk. A bolti változatnál akkor is jobb és egészségesebb eredményt kapunk, ha csak egy-kétféle zöldségből készítjük. 

A tartósítást megoldja a sózás, illetve a szárítás, nekünk csak annyi dolgunk van, hogy a végeredményt tisztára mosott, jól lezárt üvegekben tároljuk, majd használjuk. A sózott változatot felbontás után érdemes a hűtőben tartani. Idővel a zöldségek elveszítik friss, harsogó színüket, de nem romlanak meg. Ajándékba is készíthetjük; csinos üvegbe mérve remek meglepetés akár kezdő háziasszonyok számára is. 

Ez a recept a Kifőztük 2011/10. számában jelent meg. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról. 

Házi ételízesítő

Hozzávalók

• 6 fehérrépa
•  4 sárgarépa
• 1 karalábé
• 1 zeller
• 1 paradicsom
• 1 kápia- vagy paradicsompaprika
• 1 nagy csokor petrezselyemzöld
• 1 nagy csokor zellerzöld
• 4 vöröshagyma
• 2 evőkanál olaj
• só (mennyisége a meghámozott zöldségek súlyának 10%-a)

Alaposan megtisztítjuk, kis darabokra vágjuk és teljesen leszárítjuk a zöldségeket. Húsdarálóval vagy késes aprítóval minél apróbbra daraboljuk, daráljuk őket. A sárgarépával kezdjük, mert arra külön lesz szükségünk. Megmelegítjük az olajat, és átpároljuk benne a sárgarépát, hogy kiadja a színét, majd a többi hozzávalóhoz keverjük.

A sós változathoz kimérjük a zöldségek súlyához arányított sómennyiséget, és azt is a masszába forgatjuk. Az így tartósított házi ételízesítőt a zöldségekből kioldódott lével együtt tisztára mosott üvegekbe töltjük.

A szárításhoz vagy aszalógépre, vagy napfényre, esetleg a sütő melegére van szükségünk. Ebben az esetben nem sózzuk a zöldséget. A napon szárításhoz vékony rétegben lapos, széles fémtálra vagy -tepsire terítjük a masszát, és napos helyre tesszük. Időnként átkeverjük, amíg teljesen ki nem szárad. Az aszalógépben történő aszaláskor sütőpapírt terítünk a gép tálcáira, eloszlatjuk rajtuk a masszát, így szárítjuk ki a zöldségeket. A harmadik módszer esetén csak villanysütővel dolgozhatunk, mert a gázsütő legalacsonyabb hőfoka is túlságosan erős, könnyen megégetheti a zöldségeket. Sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük és 50 fokon kiszárítjuk a masszát.

Akár a sózást, akár a szárítást alkalmaztuk, a felhasználáskor egy-két evőkanál olajban melegítsük meg a masszát, hogy minél jobban kinyerjük belőle úgy a színt, mint az ízanyagot. Az étel ízesítésekor vegyük figyelembe, ha a sós masszát használjuk! Az ételízesítőt a főzés elején adjuk az ételhez.

A szárítással készült vega-mixről egycsipetnél rengeteg információt találni. 

Olajban eltett aszalt paradicsom

Nem mondom, hogy ez most készült... 

Ahogy az már több bejegyzésből is kiderült, idén vettem egy asztali aszalógépet, és szinte csapágyasra járattam szerencsétlent... viszont olyan dolgok születtek, hogy biztosan tudom, hogy jó, hogy megvettem, és bár sok géppel, konyhai kütyüvel vagyok úgy, hogy nagy fellángolás után bekerül a szekrénybe, majd soha többet nem kerül elő, ezt a gépet bár a dobozában tárolom, ha éppen nem használom, de szegény nem tölt túl sok időt pihenéssel... Szóval, jó vétel volt és biztosan tudom, hogy jövőre is ki fogom használni a tudását. 

Ez egy teljesen egyszerű, névtelen aszaló- vagy szárítógép. 9000 Ft körüli áron jutottam hozzá az egyik multiban. Ez az a fajta, ami kerek, öt tálcája van, van rajta egy gomb, ami on/off beállítással bír, azt ennyi... 

Használata során több mindenre jöttem rá:

• Nem szabad teljesen magára hagyni órákig, mert az egyik oldalon jobban, erősebben, gyorsabban szárít, mint a másik oldalon, így óránként legalább egyszer át kell rendezni a tálcákat... ugyanígy jobban szárítja az alsó tálcát, mint a felsőt, ezért ezt is folyamatosan pakolgatni kell... Tehát, ne hagyjuk magára egy éjszakára, mert az egyik oldal megég, kiszárad, a másik meg lehet, hogy még el sem készül...
• Csendes, így egyáltalán nem zavaró az üzemeltetése. Egy rádió hangja simán elnyomja a gép hangját.
• Isteni illatokat áraszt miközben a benne lévő zöldséget, gyümölcsöt szárítja.. Ez főleg a gyümölcsöknél kellemes, mert vannak zöldségek, amiknek illata engem kifejezetten zavart, ilyen például a lestyán, ami nagyon erős illatot áraszt. Erős, intenzív illatot. Ami viszont nagyon kellemes, amikor banánt, vagy kókuszt aszaltam... akkor olyan illat volt a gép működése közben, hogy az elmondhatatlan... Készült sárgabarackból lap is, ezt majd hozom és mutatom... abba pluszban került vanília... hát, valami pazar illatot árasztott. 

Térjünk viszont vissza a paradicsomra. Ez itt a képen lucullus paradicsom, ami állítólag aszalásra a legjobb fajta. 

A képen látható üvegbe nagyjából 2-3 kg fért bele. Igen, ennyi lett, azaz kb. 2,5 dl-es üvegbe elfért ennyi paradicsom. 

Hogy, hogy készült?

A paradicsomokat felnegyedeltem, a közepüket kivájtam, de nem dobtam ki, hanem leturmixoltam, és paradicsomlevesnek megfőztem. A paradicsomokat az aszalóba tettem és a gépet bekapcsoltam. Napi 7-8 órát ment a gép, azért ennyit, mert ennyit tudtam mellette tölteni. Ezalatt az idő alatt a tálcákat cserélgettem, forgattam. Nagyjából 30 óra után a héjak olyan szárazak lettek, ahogy a képen is látszik, az üveg mellett.

Ekkor tisztára mosott üvegbe adagoltam, jól belenyomkodtam, hogy minél kevesebb hely maradjon közöttük. Tettem mellé szárított kakukkfüvet, majd felöntöttem olívával az üveget. Az üveg fedőjével lefedtem, jól rácsavartam és sötét, hűvös helyen tárolom. 

Gondoltam rá, hogy kidunsztolom, de mivel ez az első próbálkozásom vele, most még csak ezt a verziót választottam. Ez egy amolyan próba. Most csináltam először, így várom, hogy mi lesz vele. Remélhetőleg nem romlik meg az olajban. Felbontás után a hűtőben tárolom majd. 

Ha most valaki megkérdezne, hogy megérte e megvenni az aszalót, illetve, tanácsot kérne, hogy vegyen e, azt mondanám, hogy mindenképpen! Olyan dolgokat készítettem a segítségével, hogy egész télre meglesz a süteményekbe való aszalt gyümölcs, az ételekbe használható paradicsom, stb. És azt se felejtsük el, hogy a gép 43 fokon aszal, így ezek az ételek élők maradnak... Hogy miért jó, ha egy zöldség, gyümölcs élő marad? Erről Gittánál minden hasznos információ megtalálható. 

Kozmetikumok a konyhából - házi körömvirág krém

Ha valaki követi a blogot, tudja, hogy én karácsonyra általában saját készítésű ajándékokat adok a fontosaimnak. Ezek nem amolyan haszontalan dolgok, mint a 158. saját festésű doboz, hanem vagy ehető, vagy valamire használható, dolgok. Már tavaly is terveztem, hogy készítek házilag körömvirág krémet, de akkor elmaradt. Most viszont időben kezdtem hozzá ennek a "hatalmas műveletnek", azaz időben eszembe jutott, hogy most virágzik a körömvirág, most kell valakinél kalapolni érte... Elsóhajtottam magam a facebookon, hogy ki tudna nekem körömvirág lelőhelyet, és pár percen belül meg is érkezett a válasz Krisztinától, miszerint neki van a kertjében, és szívesen meglep vele. 

Krisztinával két-három havonta megejtünk egy kávézást valahol, így adott volt, hogy a következő kávézás alkalmával hozzám kerülhet egy hatalmas csokor körömvirág. Így is lett, azaz akkora csokor virágot kaptam, hogy ennyit szerintem egy mezőn lehet csak találni. Krisztinának itt is köszönöm a virágot, meg minden mást is...:)

És akkor, hogy hogy készült a krém. A virágokat vízbe tettem és egészen addig a szoba díszei voltak, míg el nem kezdek hervadni. Természetesen nem vártam meg, míg teljesen elhervadnak, csak addig, amíg már elkezdték összecsukni a virágaikat.

Körömvirág krém

Hozzávalók

• nagy csokor körömvirág (a virág feje és zöld szára is!)
• 50 dkg sertészsír (bolti sertészsír)

A virágot nagyobb darabokra vágtam. A zsírt melegítettem, amikor teljesen felolvadt és forró volt, beledobtam a virágokat, egy-két percig sütöttem benne, eközben a virág serceg és esetleg fröcskölhet is, majd elzártam a gázt, lefedtem az edényt és egy napra magára hagytam őket. (Itt meg kell, hogy jegyezzem, hogy én használok sertészsírt, mégis kifejezetten rosszul voltam az intenzív zsírszagtól..., így a krém elkészítését kereszthuzatban ajánlom...)

Másnap az egészet felmelegítettem, de csak addig, amíg a zsír leolvad a virágról. Először nagyobb szűrön leszűrtem, így a nagyobb részekről lefolyt a zsír. 

(Az így keletkezett virágot, szárat nem dobtam ki, mert Szilvi barátnőm majd remek szappanokat készít belőlük, így beletettem egy nejlonba és amíg nem találkozom Szilvivel, a mélyhűtőben várakoznak.)

A leszűrt zsír ekkor még kicsit "homokos", nem teljesen tiszta, így egy nagyon sűrű szűrőn is leszűrtem, majd tisztára mosott, üvegből készült krémes dobozkákba adagoltam őket. (Fontos, hogy amibe adagoljuk üvegből legyen, mert a műanyagból olyan dolgok oldódhatnak ki, amik nem túl egészségesek... Erre a célra kb. három éve gyűjtöm a szemránckrémeim tégelyeit, így ez úgymond ingyen volt.)

Az elkészült krémeket karácsonyig a hűtőben tárolom, hogy minél később avasodjanak.

Eltarthatóságukra nem tudok mit írni, mert nem hinném, hogy megromolhatna, maximum megavasodik a sertészsír, de az sem fog szerintem. Eleve pici tégelyekbe adagoltam, így egy év alatt elfogynak majd, jövőre meg készíthetem az újabb adagot. 

A körömvirágot egyébként lehetne olíva olajban áztatva is használni, de ahogy több helyen is olvastam, a legjobban ezzel az eljárással nyerhető ki a körömvirág értékes hatóanyaga. 

A körömvirágról ITT is olvasható, hogy mi mindenre jó, és lehet, hogy újdonságot árulok el, de még ehető is! 

Egyre több házi kozmetikumot használok, így hozom majd a házi szappant és a házi dezodort is. 

A körömvirág szezonja júliusban van, így jövőre akkor kell majd hozzálátni. 

A képek nincsenek színezve, a krémnek valóban ilyen napsárga színe van. 

Aszalt eper, epres cukor - kezdődik a "befőzés"

Vettem a hétvégén egy noname aszalógépet. Ez az a fajta, ami kerek, öt tálcája van, van rajta egy ON/OFF gomb, és kész...

Hetek óta készültem rá, hogy veszek egy ilyen gépet, bár, nem én akartam, mert egyáltalán nem éreztem szükségét, hogy még egy felesleges vacak legyen a konyhámban, tehát, nem magamnak vettem, hanem az egyik fontosomnak, aki kiadta a parancsot, hogy vegyek neki egy ilyen gépet, de aztán én használjam, ő meg majd élvezi a végeredményt. 

Hát, mostantól felkötheti a bugyogót, mert ahogy érnek a gyümölcsök, úgy fogok mindenből aszalni neki valamit. Nem is tudom, hogy ez most aszal, vagy szárít, és hogy a kettő között van e valami különbség? Szerintem nincs. A végeredmény ugyanaz. 

Akinek villanysütője van, az ugyanezt azzal is elő tudja állítani, nekem viszont még a Karancs tűzhelyem van, ami erre egyáltalán nem alkalmas. 

A gépbe egyszerre (eperből) kb. 1,5 kiló gyümölcs fér. Az epret bő vízben többször megmostam, sőt,kicsit áztattam is, hogy biztosan minden homok, föld, bármi leázzon róla. Vékony, maximum 1-2 mm-es szeletekre vágtam, és a gép tálcájára egymáshoz nagyon közel, de nem fedve egymást kiterítettem a szeleteket. A gépet bekapcsoltam, majd 6 óra hosszat járattam. 

Egy infra hőmérővel folyamatosan figyeltem, hogy hány fok van a gépben, ami 42-45 között mozgott. 

Hat óra szárítás után kikapcsoltam, majd másnap még négy óra időtartamig szárítottam az eperszeleteket. A folyamat közben a tálcákat kb. óránként cserélgettem, azaz az alsót felülre helyeztem, mert az alsó "polc" száradt a leghamarabb. Amikor készen voltak, tálcára szedtem, kihűtöttem a szeleteket. (A gép egyébként annyira csöndben dolgozik, hogy éjszaka is mehetett volna magában, talán ahhoz tudom hasonlítani, amikor a hűtő "bekapcsol".) Ez a gép 7999,- Ft volt, a múlt héten még 9999,- be került, ugyanott (Törökbálinti Cora).

A szép, formás szeleteket üvegbe tettem, a töredezett darabokat porcukorral ledaráltam. 

Az egész darabok sorsa az lesz, hogy mogyoróolajat vagy dió olajat üvegbe töltök, ebbe jönnek a teljesen száraz eperdarabok, az olajba kerül még mazsola, mandula, dió és vanília. Ezt az olajat ajándékba kapják majd a fontosak, illetve, én is ilyet használok évek óta palacsintához, gofrihoz. Eddig bolti aszalt eper volt benne, most saját készítésű lesz...

Az epres porcukor erős epres illatot áraszt, halvány rózsaszín színű. ezt bármihez használhatom majd, amihez az eper aromája passzol... és a halvány rózsaszín is jót tesz neki... 

A hétvégén készült aszalt rebarbara is, amit kardamommal, szárított gyömbérrel, fahéjjal és porcukorral daráltam le.. eszméletlen illata van... majd mutatom!:)

A következő adag epret ma veszem meg, azt citromlével fogom meglocsolni, de a citromlébe előtte a vaníliarúd kikapart magjait áztatom. 

Tele vagyok ötletekkel, hogy miket fogok vele készíteni. Jönnek majd a zöldségek, a kakukkfüves paradicsom, a vegamix és még sorolhatnám... A fontosak meg csupa ilyesmit kapnak idén karácsonyra...:)

Dulce de leche

Na, hát kérem... Itt van ez a kis ééééédes! A kis ééédes abszolút illik rá, mert ez aztán maga a tömény cukor. De miből is van a karamella? Cukorból. Kalóriaértéke kiveri a biztosítékot, így ezt most nem számolnám ki, ha nem muszáj...

Elkészítése roppant egyszerű. Csak az idő az, amit rá kell áldozni, illetve néhány tubus cukrozott tejet... 

Dulce de leche avagy karamell a köbön

Hozzávalók 

• 7 tubus cukrozott tej

A sütőt a legforróbb fokozatra állítjuk. Rozsdamentes edénybe adagoljuk a sűrített tejeket, majd ezt a lábast befedjük alufóliával.

A lábast nagyobb tepsibe/edénybe tesszük és köré vizet öntünk, majd betesszük a sütőbe és innentől kezdve nagyjából 2-3 óráig sütjük. Közben más dolgunk nincs, csak időnként pótoljuk az elfőtt vizet. 

Nem kell kevergetni. (Az edény szélére sült darabokat a folyamat végén egyszerűen ki kell nyalogatni az edényből és kész...Iszonyatosan fiiiiinom!)

Akkor van készen, ha a színe ilyen gyönyörűre vált, de innentől kezdve is süthetjük még, hogy sűrűsödjön, csak figyeljünk rá, hogy mindig legyen körülötte víz!

Nekem "folyékonyan" kell, mert szószként, öntetként akarom használni. (Mi másra, fagylaltra..., illetve karamell fagyi lesz belőle... tejszínes karamell... )

Ha az elkészült krémen mégis kicsit sűríteni szeretnénk, tegyünk kis tálkába belőle, majd azt fedetlenül hagyjuk egy napot "száradni", jóval sűrűbb, krémesebb lesz.

Ahogy számoltam az "anyagveszteség" kb. 10%, tehát, nem igazán fogy el, csak sűrűsödik, karamellizálódik... (milyen meglepő...) Eltarthatóságával kapcsolatban nem tudok nyilatkozni... Nem hinném, hogy túl sokáig meglesz ez az adag... Ha valakinek van tapasztalata, kérem, hogy ossza meg velem! Köszönöm! 

Hogy mihez is ajánlanám? 

• fagylaltra öntetként... 
• tejhez keverve remek karamellás tejet kapunk...
• sutyiban kanállal kienni belőle időnként, mint boldogsághormon pótlás... aztán ráfogni a nyuszira, ha van... (ezt direkt írtam ide, középre, hátha kevesebben látják....)
• ha szeretjük a karamellt, szinte bármihez...
• ajándékba, hiszen ennél édesebb ajándék nem sok lehet a földön...

A sütőt rengeteg ideig kell járatni, de:

Én kapcsolgattam közben, azaz először 180 fokon kezdtem, és közben megsütöttem az ebédünket, majd felkapcsoltam a legmagasabb hőfokra és megsütöttem x darab céklát és sütőtököt, illetve, hogy nehogy hiányom legyen, kis gesztenyét is...

Tehát, ha kihasználjuk az időt, akkor nem megy pocsékba az a rengeteg energia, amit a sütési idő alatt a tűzhely elhasznál... Jah, akinek gőzös sütője van, annak ez a sütés felér egy sütőtakarítással is...

Kandispálca házilag (rummal...)

A Kifőztük 2011/2. számában jelent meg ez az ötlet.

Az előállítása nagyon egyszerű, arról már nem is beszélve, hogy a boltokban megvásárolható darabok árának töredékéből is megoldható...

Jah, és akkor még nem is említettem, hogy amit mi állítunk elő, azt úgy variáljuk, ahogy szeretnénk...

Készült egy csomó féle... Nem mutatom meg mindet, mert némelyiket ajándékba készítettem, és lelőném a poént...

Legyen annyi elég, hogy színesek és ízesítettek is készültek...

Ez is ilyen... 

Ez itt kérem, rumos... ettől egészen halvány aranyszínben pompázik... az illatáról már nem is beszélve... A nagymamámnak készítettem a teájához, szerintem örülni fog neki!:)

Kandispálca házilag

Hozzávalók

• 2,5 dl víz
• 50 dkg cukor
• fa pálcikák 

ízesítéshez:

• 2 evőkanál rum

A vizet a cukorral felforraljuk, amíg a cukor teljesen fel nem oldódik, majd kihűtjük. A pálcikák végeit (5 centis részt) vízbe áztatjuk, majd alaposan kristálycukorba mártjuk. (Minél több cukorszemcse tapadjon hozzá!)

A kihűlt cukorszirupot magas falú edénybe, poharakba vagy dunsztosüvegbe töltjük. A pálcikákat belelógatjuk a folyadékba úgy, hogy ne érjenek se az edény aljához, se az oldalához. Az alja fölött 2,5-3 centiméter magasságban lógjon a pálcika, mert egy idő után az edény alján is kikristályosodik a cukor. Ha több pálcikát készítünk ugyanabban az edényben, akkor figyeljünk arra, hogy a kristályok növekedése közben azok se tudjanak összeérni. Az edényt tegyük hűvösebb, erősebb fénytől védett helyre, a tetejét pedig takarjuk le konyharuhával, hogy ne kerüljön a szirupba szennyeződés.

24 óra elteltével kezdenek megjelenni a kristályok a pálcikán, egy hét elteltével pedig elkészülnek a tökéletes kandispálcák. Minél hosszabb ideig hagyjuk a folyadékban, annál nagyobb kristályok rakódnak a pálcára. Amennyiben a kristályosodási folyamat nem indulna el, a cukros folyadékot újra forraljuk fel, növelve a hozzáadott cukor mennyiségét.

Plusz infók ezzel kapcsolatban: 

• a már "használt" cukorszirupot újramelegítéssel ismét hadrendbe tudjuk állítani
• figyeljünk rá, hogy a pálcák ne érjenek egymáshoz, illetve ne érjenek az üveg aljára, mert szó szerint összenőnek a cukorkristályok.... 
• időnként rázogassuk meg a szirupot, vagy mozgassuk meg a pálcákat, ezzel megakadályozhatjuk az olyan elburjánzó pálcát, mint amelyik a harmadik képen szerepel, bár szerintem ez is nagyon jópofa lett...

És akkor néhány ötlet, azaz milyenek készültek nálam:

• rumos
• vaníliás (ennél a cukorszirupba egy evőkanálnyi vanília kivonat került)
• piros (ennél a cukorszirupba egy evőkanálnyi ételfesték került) 
• puncsos (ennél a cukorszirupba egy evőkanálnyi puncs szörp került)

És még valami...

Ilyen elven készíthetünk színes cukrot is, amit ledarálva, kicsit halványabb színű porcukrot kapunk, mint a kiindulási "kristálycukrunk" volt. 

Jó játékot!:)