2010. február 28., vasárnap

VKF XXXII. Tiszta őőőőrület! Egy étel álarcban, de mi ez?


Maimoni meghirdette a XXXII. VKF-et, melynek témája az őőőőrületes ételek, melyek ettől még bőven ehetőek, és finomak is.

Hát, íme, az én "pályaművem":


Sajnos, mivel álarcban van, nem árulhatom el, hogy mi is ez... Segítségül az utolsó két képpel utalok majd rá, de elárulni majd csak valamikor egy pár nap múlva fogom, hogy valójában mi is ez...

Ez a valami annyira ehető, hogy még egészséges is. Egy csepp ételfestéket nem tartalmaz, és aki szereti az összetevőit, az imádni fogja!

Nah, van ötlet, hogy mi is ez?



Nah, nah? Azért nem kis segítséget adtam ám!

2010. február 27., szombat

Ne dőljetek be "Zoltán" bankjának legújabb húzásába!!!


Zoltán és Emese bankja, (az a szép piros logós aminek a nevében a Budapest is megtalálható) új húzással keresi meg az embereket.

Az új üzleti fogás, hogy leszerződtek a Fővárosi Gázművekkel, és ha az ember rajtuk keresztül rendezi a gázszámláját, az erre a célra kiváltott kártyával, akkor 6 %-ot elengednek minden számlájából.

Hmmm... akár jól is hangozhat a dolog, de!!

Ez a kártya csak az első évben ingyenes utána már fizetni kell ám érte, csak ezt sáááááájnos elfelejtik elmondani a telefonban, reklámban...Az, hogy mennyi lesz a kártya díja, nem tudják, vagy nem akarják megmondani. Ez megint az a bizonyos kisbetűs rész, amit úgysem olvas el senki...

Ne dőljetek be nekik, mert úgy járhattok, ahogy én, azaz:


Az úgy volt, hogy évekkel ezelőtt Zoltán bankja küldött egy bankkártyát postán valamilyen szóróanyaggal együtt.

Nem emlékszem, hogy ez hogy történt valójában, mert ennek kb 5-6-7 éve... de valami olyasmi lehetett, hogy felhívtam őket telefonon, megkérdeztem, hogy mi ez, közölték, hogy ááááááááááááááá, semmi, csak egy plusz kártya, ami ezért meg ezért jobb, mint az alapkártya.
Valószínűleg megkérdeztem, hogy jó, jó, de mennyibe kerül ez nekem? Ők meg mondták, hogy semmibe, INGYENES. Azért gondolom, hogy ez így lehetett, mert egyébként nem kértem volna a kártyát, se a lehetőséget, mert nem vagyok kártyagyűjtő, örülök, hogy annak a kettőnek tudom a kódjait, amik már akkor is voltak...

Tehát, közölhették, hogy ingyenes, én elfogadtam, a kártyát elhelyeztem a pénztárcámban. 

Nem használtam, legalábbis én nem emlékszem, hogy használtam volna...

Aztán teltek az évek, és 2009. decemberében pakolásztam a pénztárcámban kidobáltam minden régi blokkot, papírt, felesleges cetlit. És megtaláltam a kártyát, amin láttam, hogy pont akkor járt le, illetve már lejárt kb két hete.

Másnap felhívtam Zoltán bankját, hogy ez a kártyám lejárt, de mi is ez, mert már nem emlékszem rá. Ők közölték, hogy már postázták az újat, amit hála az égnek én nem kaptam meg.

Kérdeztem, hogy minek ez nekem, hiszen nem használom... Mondták, hogy hát, én kértem, és már a következővel is megterhelték a számlámat... Kicsit, vagy inkább nagyon elcsodálkoztam... Hogy mi van? Megterheltétek a számlámat? De miért? Kértem én ezt? Akartam én ezt?

Szerintem nem... 

És mennyi is a kártya éves díja? Jött is a válasz, hogy 4000,- Ft. Hát, mondtam, rögtön, hogy ez nagyon jó, hogy egy pénztárcadísz nekem ennyibe kerül, és rögtön megkérdeztem, hogy árulják már el, hogy hány éve van ez a kártyám, és hányszor terheltek rám, és mennyit???

Kiderült, hogy az első évben ingyenes volt, 
a második évben 2400,- Ft,
a harmadiktól 4000,- Ft-ot fizettem a semmire...

Kicsit káromkodtam magamban, aztán közöltem, hogy rendben, de én ezt nem kérem. Tehát, mivel meg sem érkezett, kérem vissza a pénzemet, és lemondom ezen szolgáltatásukat...

Közölték, hogy, sááááájnos, ezt így telefonon nem tehetem meg, fáradjak be egy bankfiókba. Zoltán bankjáról tudni kell, hogy általában 9-kor nyitnak és 17-kor bezárnak. Én 9-től dolgozom 17-ig... Tehát, pont munkaidőben vannak nyitva, gondolom, hogy nem azok a fontos ügyfelek, akik, úgy mint én munkaidőben dolgoznak, és nem lófrálnak a városban, hogy bankfiókokat keresgéljenek... Nem is tudom, hogy kikre építhetnek ilyen nyitvatartással??? A munkanélküliekre? Zoltán, Zoltán... ejnye, bejnye...

December közepén végre el tudtam menni időben, és odaértem egy még nyitvatartó bankfiókba. Lemondtam a kártyát, majd kértem, hogy vizsgálják ki, hogy mikor kértem, és benne volt e a szerződésben, hogy fizetni szeretnék a semmiért..

(Hogy, hogy lehet, hogy nem vettem észre, hogy leemelték a pénzt a számlámról? Nagyon egyszerű. Erről a számlámról fizetem az egészségpénztári tagdíjamat, ami pontosan 4000,- Ft. Amikor az sms jött a terhelésről, fel sem tűnt, hogy ez nem az... A véletlen Zoltánék oldalán állt, nem az enyémen... Nah, persze, mint mindig...)


Januárban miután megjöttem Londonból, rendezgettem a papírjaimat, és megtaláltam a banki papírt, miszerint, felmondom a szolgálatást. Rögtön eszembe jutott, hogy mintha nem kaptam volna vissza a 4000,- Ft-ot a lemondott kártya után...
Megnéztem a bankszámlámat és tényleg nem... Eltelt egy hónap, pénz sehol.
Felhívtam őket, ahol rögtön közölték, hogy felvesznek egy panaszt, amit 30 nap alatt kivizsgálnak...

A napokban megkaptam a papírt... Nem jogos a kérésem, hogy visszakapjam a pénzt..
Mert, csak akkor adják vissza, ha felmondom az egész szolgáltatást... azaz a bankszámlámat, amiről több számlát is fizetek, rendezek, ezt "járattam" be több helyen, szóval, nem kis kellemetlenséggel járna a bankváltás. 

Közölték még, hogy ha nem tetszik forduljak a Pszáf-hez.

Megfogadtam, amit írtak, mert mélységesen felháborít, hogy azt csinálnak, amit akarnak. Beígérnek valamit, aztán simán hülyének nézve, egy év múlva már teljesen máshogy áll a dolog, mint amikor szerződtünk.

Gyűlölöm, hogy azt gondolják, hogy mindenki hülye és elmeháborodott, hogy senki nem meri velük felvenni a kesztyűt. 
Drága Zoltán, rossz lapra tettetek, mert én bizony hétfőn írok a Pszáf-nek, és szerintem nem nektek lesz igazatok...

Ha így lesz, kössétek fel a gatyátokat Emesével együtt, mert "nálam lesz a labda" és nem nálatok.

Szégyelld magad Budapest Bank!


A világ legegyszerűbb sajtlevese - és még finom is!


Szeretem a levest. A krémleveseket pláne. Régóta "főzöm" ezt a fajtát, és eddig mindenki azt hitte, hogy valami különlegesség. Mindig elkérik a receptet, majd meglepődve jegyzik meg, hogy nem hitték, hogy ez ennyire egyszerű... Pedig az.

És olcsó is, mert nem kell hozzá semmi extra. Nah, mutatom! Az adagok kb két bőséges adagra elegendőek. Érdemes többet készíteni, mert úgymond eteti magát, másrészt,  ez a leves egy remekül variálható alapleves, majd mondom, hogy miért, tehát:

Sajtleves

Hozzávalók:
  • 2 db camping sajt, (azaz ömlesztett sajt, márka teljesen mindegy)
  • 1 liter alaplé, vagy két erőleves kocka
  • 2 evőkanál liszt
  • bors
  • őrölt szerecsendió


Tálaláskor opcionálisan:
  • reszelt sajt
  • sült bacon
  • píritott kenyérkocka
  • tortellini vagy bármilyen tészta
  • tulajdonképpen, amit szeretünk...


Ha alaplé van a birtokunkban, akkor azt melegítjük, ha leveskockával dolgozunk, akkor a két kockát egy liter vízben feloldjuk. Az  ömlesztett sajtokból az egyiket belenyomjuk, jól elkeverjük. A másik sajtot kinyomjuk, elkeverjük a két evőkanálnyi liszttel, a forró levesből hozzá merünk, csomómentesre elkeverjük, majd apránként a leveshez keverjük, és összeforraljuk őket. Ha kell, sózzuk, borsozzuk, és megszórjuk egy kevés őrölt szerecsendióval. 

Készen vagyunk! 
Kb öt perc volt az egész!

Tálaláskor mehet rá bármilyen reszelt sajt, sült bacon, amit jelen esetben két hurkapálcára tekerve sütöttem meg, hogy látványosabb legyen. Ha ezzel tálaljuk, ne tegyük a levesbe, inkább mellé, mert elázik, és elveszíti a ropogósságát!


Mehet még hozzá bármilyen tészta, amivel szintén remek lesz, píritott kenyérkocka, tehát, bármi, amivel megeszi akinek szánjuk.



Írtam, hogy ez egy alapleves. Igen, tényleg az. Lehet belőle fokhagymakrémleves például, csak annyi a dolgunk, hogy ízlésünknek megfelelő mennyiségű fokhagymát nyomunk bele, és már kész is az illatos, sűrű, krémes fokhagymaleves!

Ha húslevest készítünk és megmarad egy kis leves, esetleg egy levesben főtt hagyma, turmixoljuk le, és tegyünk hozzá krémsajtot. Mivel a krémsajt szinte semleges ízű, remekül variálható krémleveseket készíthetünk belőle!


2010. február 26., péntek

Már megint...


Volt már egyszer ILYEN. Akkor is kisebb nagyobb infarktusom volt...


És most is ez volt. Ráadásul ez most hosszabb ideig tartott. 


Megint nem tudom, hogy mi volt az oka, illetve, ha az volt az oka, amit csináltam, akkor jó béna a gmail....
Mert éppen a törölt üzeneteimet törölgettem. 


Közel háromezer törölt e-mailtől próbáltam megszabadulni, hogy felszabaduljon némi tárhely...


És ez volt a hála, hogy likvidáltak egy röpke órára...


A blogot rendszeresen mentem, attól nem féltem, hogy onnan bármi is elveszne, de mégis közel álltam az ájuláshoz, amikor a blogra való belépéskor 


a blogot törölték 




üzenet fogadott...


Nah, de, már vagyok! 
És jól vagyok! Húúúúúúú, de jól vagyok. Megyek kifújom magam ennyi izgalom után...

Pörköltleves



Mint már egy párszor írtam, az egyik fontos, ha tehetné a pörkölt, milánói/bolognai, rántott sajt hármasban élné le az életét...

Tehát ezek elég sűrűn előfordulnak a konyhában. A pörköltből mindig jóval többet készítek. Egyrészt, mert szeretjük, másrészt, mert remekül variálható.

Most leves lett belőle. Nem sokban különbözik a Palóclevestől, tulajdonképpen az is készülhetett volna a pörköltből.


Hozzávalók:
  • 50 dkg kész sertéspörkölt
  • víz
  • 2-3 db sárgarépa
  • 2 db fehérrépa
  • 2 db krumpli
  • tejföl
  • 2 evőkanál liszt
  • citrom
  • bors


A pörköltet egy mélyebb lábasba teszem. Hozzáadom a megmosott, megpucolt, felkockázott zöldségeket, azaz a sárgarépát és fehérrépát, a krumplit. Felöntöm annyi vízzel, hogy kb két-három centivel több legyen, mint a lábas eddigi tartalma. Felforraljuk, és mindezt addig folytatjuk, míg a zöldségek puhára főnek benne. Sózzuk, borsozzuk. A tejfölt elkeverjük a liszttel. Egy evőkanálnyi forró levest hozzá merünk a tejfölös liszthez, azaz a habaráshoz. Csomómentesre keverjük, majd a forró leveshez öntjük. Újra felforraljuk a levest, és már készen is vagyunk.

Tálaláskor citrommal és bőséges tejföllel kínáljuk. 

Ne feledkezzünk meg egy helyes kis csípős paprikát tenni rá!




Palóclevest találhatunk ITT, illetve ITT, és még ITT is, 




2010. február 25., csütörtök

Csibe, most ne figyelj egy kicsit! Csoki - kókusz - palacsintatészta...


Nigellától származik a "recept"...

A "recept" egy kissé túlzás, mert kb ez az, amire azt szokták mondani, hogy ez nekem hogy nem jutott eszembe...
Mondjuk, a ronda, de finom itt aztán dübörögve jelentkezik, de kit érdekel???

Mi ez???

Mindenki kapaszkodik???

Bounty csoki palacsintatésztában kisütve. 

Igen

Ez az.

Ne próbálja ki senki, mert durva. Ütős, brutális, mennyei, hihetetlen, rettenet függőséget okoz. Melegen, azaz forrón kisebb ájulást is okoz, hidegen, meg ugyanazt.

Nem egy nagy meló, és a végeredmény...  Darabonként kb 97856 kalóriát tartalmaz.

Használatát csak a felsorolt napszakokban ajánlom:
  • reggel
  • délben
  • délután
  • este
  • éjjel
  • bármikor


Semmi extra elkészíteni, kell hozzá egy jó sűrű palacsintatészta, aminek a tésztájába leheletnyi sütőport keverünk. Olajat forrósítunk, és a Bounty csokit először a tésztába mártjuk, majd az olajban egy pár pillanat alatt kisütjük.

Utána ott helyben, a tűzhely előtt megesszük, nehogy adni kelljen belőle valakinek...

A csokoládé megolvad. Ráolvad a kókuszra, amit viszont a palacsintatészta vesz körül...

Mondjam még??? 



Csibe, fogadjunk, hogy az ájulás határán vagy? Pedig én szóltam...:))

Rakott tészta - hóvégi "tartalékfelhasználással"...


Közeleg a hóvége, ideje felhasználni, a "felhalmozott" tartalékokat. Nagy vagyok benne, hogy amit találok, abból valami normális, ehető dolgot állítsak elő, mindenki örömére...

Most találtam:
  • 50 dkg tészta
  • 50 dkg champion gomba 
  • 20 dkg füstölt sajt
  • 1 kis doboz tejföl
  • 1 dl tej
  • 2 db tojás
  • bors
  • kakukkfű
  • 2 evőkanál vaj


A tésztát sós vízben megfőztem. A gombát megmostam, felszeleteltem. Egy megfelelő edényben a vajat megmelegítettem, a gombát rádobtam. Sóztam, borsoztam, megszórtam a kakukkfűvel, és fedő alatt puhára pároltam. Egy jénaiba szűrtem a tésztát, hozzá kevertem a tejfölt és a tejet, jött hozzá a párolt gomba és a reszelt sajt. A tetejére ütöttem a két tojást, és a forró sütőben letakarva pirosra sütöttem.

Tálaláskor meglocsolhatjuk tejföllel, és szórhatunk rá sajtot. Ha még van valamelyik otthon, csak akkor.



Megint nem a "narancsos kacsa", de finom kis maradékhasznosító étel lett belőle. A gomba imádja a kakukkfüvet, és ezt a kakukkfű is viszonozza, azaz jól állnak egymásnak.


2010. február 24., szerda

Szerinted van még hó?



Valamikor, egy pár nappal ezelőtt:

-Szerinted van még hó?
-Nem tudom, megnézem a neten.
-Ne, inkább nézzük meg ott. 
-Ok, nézzük...

És van. És megint olyan volt, mintha egy másik világba léptünk volna. Induláskor a városban 6 fok, érkezéskor ott 0 körüli. És köd. A fákon már nincs hó, van viszont fagyott dér, amitől olyanok, mintha kristálycukorba lennének forgatva. Kopik ugyan a hó, de még mindig gyönyörű minden. 



Ha valaki nem ismerne rá a helyre... ez ITT Dobogókő

És ez itt a zsíroskenyerem:


Puding - csokoládé


Puding. A napokban készült egy helyes kis kókuszpuding ITT, és akkor már írtam, hogy remekül variálható, roppant egyszerű, és a hűtést leszámítva nem kell hozzá még öt perc sem. Megcsináljuk reggel a szempillaspirál és a pirosító között és este diadalittasan kanalazhatjuk a fenséges kis adagokat.

A kókuszos maga volt a mennyország. Ez itt szintén remek darab lett. Remek, jól variálható és még fotogén is, pedig barna és a barna dolgok ritkán fotogének, féltem is tőle, hogy olyan lesz, mint egy jégkorong korong, vagy mi. 


Házi csokoládépuding

Hozzávalók:
  • 400 ml tej 


  • 4 dkg étkezési keményítő (2 evőkanálnyi)


  • 4-6 dkg cukrozatlan kakaópor (kb 2-3 evőkanálnyi)


  • 4 dkg kristálycukor (2 evőkanálnyi)




  • A tejbe egy habverő segítségével belekeverem az étkezési keményítőt, és a cukrozatlan kakaóport, majd jöhet bele a cukor. Jól elkeverjük, és egy arra alkalmas edényben lassan forrásig, "köpködésig" melegítjük.
    Készen vagyunk!
    Figyelem, ez így nem túl édes. Ha valaki édesen szereti, több cukrot tegyen hozzá!
    Díszítéséhez szinte bármit felhasználhatunk, ami ehető, és amit szeretünk. Illetve, amit pudinggal együtt szeretünk. 


    És most ilyen kicsiben megmutatom, hogy milyen volt egy másik adag belőle, ami kimondottan nem volt fotogén, viszont iszonyatosan finom volt...

    A puding ugyanaz, az "öntet" rumosmeggy... Ezzel öntöttem nyakon a pudingot... Hát, szépnek nem szép, de finomnak, finom. Nagyon is!

    2010. február 23., kedd

    Anyukámnak malaca van...


    Történet a következő:

    Van nekem egy olyan anyukám, akinek malaca van. Nem, nem az ólban, vagy a lakásban tartott példányokra tessék gondolni, mint mondjuk tengerimalac, hanem a szerencsére magára. Merthogy az én anyukámnak ilyen malaca van. Szerencsemalaca.

    Ez többnyire abban nyilvánul meg, hogy rengeteg "beküldős" játékban vesz részt, mindent megfejt, összegyűjt, beküld. 

    Így vagyunk néhány termék vonalkódjával, amikor parancsszóra egy ideig csak és kizárólag azt a terméket vásárolhatjuk, hogy aztán anyukámnak továbbadva, Ő beküldhesse, és többnyire nyerhessen is vele.

    Hihetetlen dolgokat nyert már össze, de pontosan tudom, hogy mennyi munkája fekszik a dologban, mert nálunk soha nem volt olyan újság, aminek megvan minden oldala, mindig hiányoztak a kis levágandó, beküldendő fülek, illetve soha nem volt egyetlen újságban megfejtetlen rejtvény, legyen az bármilyen is. 

    Megvan neki a Rejtvényfejtők nagy kézikönyve, bár még soha nem láttam, hogy megnézné. Fejből tud egy csomó vegyjelet, amiről én még nem is hallottam, egy csomó írót, könyvek címét, folyókat, városokat, ritka állatokat, földművelési eszközöket és folyókat, nah meg még órákig sorolhatnám, hogy miket. 

    Tehát, a szerencse nagy adag lelkesedéssel is párosul nála. Őrült tempóban fejt meg mindent. Mindenki neki adja a már kiolvasott, megfejtetlen újságokat, amit Ő rendre "kivégez", és már postán is a beküldendő szöveg, természetesen a  "jelige" megjelölésével.

    Ezeket az újságokat aztán megkapom én is, így ahhoz képest, hogy nyomtatott sajtót már jó ideje egyáltalán nem vagyok hajlandó vásárolni (ritka kivétel néha egy-egy receptes újság...) mégis olyan készletet halmozok fel időnként, hogy magam meglepődöm, hogy egy egész iskolával szemben megnyerném a papírgyűjtési versenyt... Kapok én mindent, mi szem-szájnak ingere. Bevallom, a legtöbbjébe bele sem nézek, vagy ahogy mondani szokták, ha ilyen témában beszélünk róla, "csak megnézem a képeket"...

    Megfordul nálam Nők lapja, Kiskegyed, Story, Star, Hot, Elle, Cosmopolitan, Joy, Marie Claire, és még hosszan sorolhatnám, az olcsótól egészen a drága, sőt a már luxus árban megjelenőkig. 

    És igen, sajnos, saját szegénységi bizonyítványomat állítom ki, amikor bevallom, soha nem olvasok el belőlük egyet sem végig. Soha. Ott állnak egy ideig, aztán vagy elpasszolom őket, vagy mennek a kolleganőm kisfiának a papírgyűjtésébe, illete, volt, hogy aukciós portálokon váltam meg tőlük, hogy ne a szemétben landoljanak.

    Van egy kategória, ami igazán érdekelne, de azt soha nem kapok. Ezek a receptes újságok, illetve a lakberendezéssel és a "kreatív" ötletekkel foglalkozó lapok. Gőzöm nincs, hogy anyunak honnan van ilyen forrása, szerintem Ő valami lerakat lehet, mert ennyi és ilyen széles spektrumú lap egy családnál ritkán fordulhat elő, ráadásul ahol meg előfordul, ott szerintem nem válnak meg mindig az egy hetes példányoktól, ráadásul megfejtetlenül...

    Anyu megkapja az újságokat, megfejti, beküldi és tényleg elég sokszor nyer is velük. Hogy ez mennyi pénzébe kerül, mármint postázni a megfejtést, azt nem tudom, lehet, hogy bőven nem éri meg ez a mulatság.

    Neki. Mármint, lehet, hogy neki nem éri meg, de nekünk mindenképpen!

    Nyert már csomó mindent, dohányzóasztalt, szőnyeget, kisebb, nagyobb baromságokat, logós termékeket. Sokszor olyasmiket, hogy én szégyelltem magam azok helyében, akik nyereménynek hívták azt a rakás szemetet, amit kiküldtek a nyerteseknek, köztük anyunak is. 

    De nyert már nagyon "bulis" dolgokat is. Megnyerte nekem anno a Fanta bulimobilt, ami egy délutánra csak a miénk volt. Igaz, hogy minden eperfánál lerobbantunk vele, és hogy oda mehettünk csak vele, ahol parkolni is tudott, és igaz, hogy bőven nem azt nyújtotta, amit elvártunk volna, de egynek jó volt, elmondhatom, hogy ülhettem egy olyan kocsiban, ami 28 litert fogyaszt 100 kilométeren, és ehhez még nem is ment túl gyorsan, mert akkor felforrt a hűtővize, illetve, hogy ha jól emlékszem 150 literes tankja volt, de ha nem volt benne alapban 30 liter, már nem indult el, mert úgy érzékelte, hogy üres a tank...

    Azt is meg kell, hogy említsem, hogy anyu segédletével szinte az összes dr Oetkeres receptfüzet em megvan, egy-két darab hiányzik csak a számozott darabokból. Megvan az idei naptár is tőlük, bár én semmit nem tettem érte, pedig a termékeikből fogy nálam rendesen...

    A napokban, amikor telefonon beszéltünk, anyu megemlítette, hogy megint összegyűlt egy csomó újság, ha arra járok, menjek fel érte. 
    Khmmm... a "ha arra járok" viszonylag ritkán jön csak úgy össze, mert én Pest déli részén lakom, Ő meg Buda északi végében...

    Viszont egy bizonyos zsíroskenyerezés miatt arra mentünk, és elhoztuk az újságokat is, illetve, még egy helyes kis csomagot, amire csak annyit mondott: "nyertem". 

    Először bele se néztem a zacskóba, csak otthon szedtem szét teljesen a csomagot. Viszont, amikor szétszedtem, fülig ért a szám, mert mi volt benne???

    Egy olyan forma, amiből egy hasonló volt már nekem, de az nem volt teflonos, és egyszer egy mosogatóban felejtéskor csúnyán berozsdásodott. Akkor tanultam meg, hogy indulás előtt ki lehet még gyorsan sütni egy csodaszép kalácsot, de a formát nem szabad beáztatni a mosogatóban három napra magára hagyva, mert az nem tesz jót neki...

    Tehát, lett egy ilyen helyes formám, a tetején szívecskékkel, amitől alapban kiver a víz, de ez most mégis tetszik. Hogy hol, milyen játékon nyerte? Ki tudja? Hogy miért nem tartotta meg? Mert annyira nem szokott sütni, annyira nem ért hozzá, hogy amikor a szomszéd néniről kiderült, hogy masszívan alkoholista, és hogy anyukám szállítja neki napi szinten a sütőrumot, majd amikor ezzel kapcsolatban számonkérték tőle, hogy de miért, akkor halálian egyszerűen közölte, hogy Ő azt hitte, hogy tényleg kell egy üveg rum a süteményekbe, amit csinál... Hát, ennyire tud sütni, és ennyire ért az alkoholhoz is. De ez nem gond, mert a keresztrejtvényekhez meg nagyon ért. Nagyon, nagyon.

    Egy ilyen formát most akartam venni, húsvét előtt. Ha az ilyesmik így teljesülnek, akkor most nagyon erősen fogok dolgokra gondolni, hátha nyer nekem belőle...

    Mire is gondoljak hírtelen? 

    Hmmm.... Megvan!

    Balatoni nyaraló, balatoni nyaraló, balatoni nyaraló!!! Ha esetleg nyáron a Balatonról jelentkezem be a blogra minden álló nap, akkor mindenki tudhatja majd, hogy nem történt más, csak anyu megint nyert valamit...



    Dagasztás nélküli kenyér


    Ezt a kenyeret Mohánál láttam, onnan hoztam a receptet.  

    Nem szokott gondot okozni a dagasztás, hisz itt van az én kis segítségem, akit nem nagyon kell kérlelni, ha munkába kell állnia, tehát, nem gond a dagasztás, mégis elkészült ez a kenyér nálam is.

    Szombat este volt, már 9 is elmúlt. Szólt a tévé, fél szemmel a neten voltam, a másikkal már aludtam, de akkor jött a gondolat, reggelre friss kenyeret kellene csinálni... De ha reggel kezdek neki, soha nem lesz belőle kenyér, főleg nem reggelre... Nah, hol az a recept?

    Megnyitottam Moha blogját és már írtam is a tenyerembe a hozzávalók "sorát"...

    Dagasztás nélküli kenyér

    Hozzávalók:
    • 50 dkg liszt (nálam sima fehérliszt)
    • 1 púpos teáskanál só
    • 1/2 teáskanál száraz élesztő (dr Oetker féle)
    • 4 dl langyos víz

    Egy tálba kimértem a hozzávalókat, és egy fakanállal összekevertem őket, azaz liszt, bele a só, az élesztő és jöhet hozzá a víz, ami mindenképpen langyos legyen, ne hideg, se forró!
    Az edényt lefedtem, és a konyhapulton hagytam másnap reggel 9-ig, tehát 12 órát. 
    Reggel a tálban a lágy tésztát átmozgattam, áthajtogatta(Ha bármivel dúsítani szeretném, ezt az áthajtogatás közben tehetem bele. Nálam ez most elmaradt, de jön ez a kenyér még hozzám!)
    Közben begyújtottam a sütőt és forróra állítottam. Nálam 8 fokozat van a sütőn, nem tudom, hogy az hány fok sajnos.
    Az edényt egy fedővel lefedve a sütőbe tettem és 35 percig így sütöttem a kenyeret. A 35 perc leteltekor levettem a fedőt és még 15 percig sütöttem a kenyeret. 

    Ahogy az idő letelt, készen is vagyunk, nincs más dolgunk, csak szépen megvárni, míg kihűl (hahaha) megkenni finom vajjal, megpakolni némi kolbásszal, és két-három szál újhagymával megenni...


    Ha így teszünk, a körülöttünk lévőkkel is etessünk hagymát, különben aznap már nem beszélnek, sőt közel sem jönnek hozzánk...

    Sok éhes szájjal rendelkezők minimum a dupláját készítsék belőle!

    Tökéletes lehet levesek cipóban való tálalásához, ezesetben több cipót süssünk belőle!



    Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...