2010. január 6., szerda

Csokoládé mennyország - Harrer Chocolat


Figyelem! A nyugalom (csokoládééhség) megzavarására tökéletesen alkalmas képek jönnek!

Le vagyok maradva. El vagyok maradva egy bizonyos 100. rendszeres olvasónak készített ajándékkal (sőt, amit ettől a bizonyos 100. rendszeres olvasótól kaptam, azt sem mutattam még!). Le vagyok maradva, mert rengeteg étel képe, receptje ácsorog, várja a sorát. Most mégis valami olyat mutatok... Mert nem bírom ki, hogy ne mutassam meg, ugyanis nem máshol jártam, mint a Harrer Chocolat Sopronba kihelyezett Mennyországában...

Történt, hogy karácsonyi ajándékba kaptunk egy lapot, amin egy csokoládé kóstolásra kaptunk lehetőséget. Nem kellett mást tennünk, csak lefoglalni, hogy nekünk melyik időpont felelne meg, majd akkor beülni a kocsiba és lekocsikázni Sopronba. És aztán ott álltunk a Mennyország kapujában, azaz a Harrer Chocolat épülete előtt.

De elég volt a szövegből, jöjjenek a képek! (rákattintva nagyban megnyílnak!)

A cukrászda belülről, modern, igényes. Egyszerű, mégis tetszetős. Hatalmas üveggel burkolt épület, melynek egyik oldala az üzem, ahova az üvegeken keresztül teljesen belátni, a másik része maga a cukrászda, vagy kávézó.


Saját készítésű csokoládék, különböző ízesítésben.


Forró csokoládé por formájában. Szintén különböző ízben. Naná, hogy hoztam haza belőle! Például a fehércsokis-epres változatot. De hoztam mást is, majd mutatom! Ne maradjatok le, menjünk tovább!


Helyben készített csokoládék, dekára vásárolható kiszerelésben.


Közelebbről:



Egy másik adag:



Jönnek a bonbonok:



Nah, mégegyszer:


Nem bírtam betelni velük:


Sütemények. Az árak egyáltalán nem borsosak. Sajnos a süteményeket nem kóstoltam, mert olyan mennyiségű csokoládét ettem, hogy teljesen elteltem vele. Viszont az a gesztenyegolyó milyen jópofa, nem?



Nagyon tetszett!



Ilyen a cukrászda:



Ezen a képen látszom én is! Ott a lenyomatom a szendvicsben!:)




Teák és bögrék. Minden megvásárolható.



Minden ami a csokoládéról szól, megvásárolható. Vannak teák, könyvek, mindenféle kimért csokoládé, bonbon.


Könyvek! Nekem ezekből kettő is megvan!:)



Trinity, látod, ott a csokis kártyám!



A cukrászda másik szögből.



Nah, tessék. Csokoládé, bonbon. Mondtam, hogy maga a mennyország!



Forrócsokoládé porok mindenféle ízesítésben.



Karácsonyfa csokoládéból, díszítve.



Teák, de nem "sima" teák...




Ilyenem már van! Pörkölt mandula illata van. Nem szeretem a teát, de ezt nem tudtam ott hagyni...





Sütemények:


Nah, és akkor a csokoládé kóstolás.
Bementünk egy külön kis részbe, aminek az egyik oldala üvegfal, ahol belátni a cukrászüzembe. A teremben polcok, rajtuk midenféle csokoládéhoz kapcsolódó formák, sablonok.



Kéretik a képeknél figyelembe venni, hogy rajtunk kívül még kb 15-en voltak a kóstolon. Így nem vakuztam, szépen csendben, meghúzódva fényképeztem csak.




A kakaók, illetve, a különböző vidékekről származó tiszta csokoládék.



Jöjjön néhány sablon, forma:




És akkor a bemutató. Kezdtük egy pohár pezsgővel, amiben egy szem bonbon volt. Ez itt az enyém, gyerekpezsgő, mert én vezettem...



A cukrászüzem, én is akarok olyan sapkát! Milyen jól néz ki!:)


A csokoládé szökőkút:


Megint az üzem:


Megnéztünk egy kisfilmet, hogy hogy is születik a csokoládé. Onnantól, hogy megérik a fán, odáig, hogy a kezünkbe adtak egy hatalmas két kilós tömböt...


A szobában kis üvegezett asztalkákban kiállítva mindenféle változata. Kakaó, kakaóvaj, stb, stb...



Térképen feltüntetve, hogy hol termesztenek kakaóbabot.




Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, megnyalom az üveget...









Nekem ez a fajta ízlett a legjobban!


És most jön a nap fénypontja... A fiókok a Harrer által készített csokoládékat tartalmazzák és most mindegyikbe belekóstolhatunk!



Igéző látvány volt!



Ezek a kis színesek is nagyon finomak voltak. A rózsaszín málnás, a narancsszínű ha jól emlékszem mézes-narancsos. A zöld citromos ízű. És ott van az a hatalmas tömb, ami két kilós!



Kóstolóra kikészítve!


Az a jobb szélső iszonyat finom volt! De szinte mindegyik nagyon ízlett!





Ettől kész voltam. Jellemző, hogy a fehércsokis-mákos ízlett a legjobban. Halkan mondom csak el, szerintem ebből az egészet én ettem meg... Hála az égnek, többen "leakadtak" a csokoládé szökökútnál, én meg nyugodtan csemegéztem a csokikból...


Próbálom felsorolni, de nem fog mind az eszembe jutni, tehát volt:
  • fehércsoki mákkal
  • keserőcsoki rózsaolajjal és rózsaszírommal
  • keserűcsoki karadmommal
  • keserűcsoki ropogós rizzsel
  • tejcsoki ropogós rizzsel
  • kókuszos keserűcsoki
  • narancsos-chilis keserűcsoki
  • chilis keserűcsoki
  • mentás keserűcsoki
  • rózsaborsos keserűcsoki
  • málnás fehércsoki
  • citromos fehércsoki
  • narancsos-mézes fehércsoki

nem emlékszem a többire...


Nah, amíg én csokitzabáltam, egyesek befaltak egy tányérnyi gyümölcsöt, amit előtte megfürdettek a csokoládé szökőkútban... Jah, az ott lent a sarokban a narancsos-chilis keserűcsoki.



A hatalmas, két kilós tömb, amiből egy csomó tábla csokit lehet kihozni, mert ez tiszta csokoládé.



És a befejezés, a forrócsokink! Pici pohár, iszonyat finom sűrű csokival! Méltó befejezés volt!



Nah, és akkor közelről, hogy miből is lehetett vásárolni a kóstoló után:



Nagyon tetszett a hely! Kedvesek voltak a kiszolgálók. Kedves, mosolygós volt a hölgy, aki a bemutatót tartotta. Finomak voltak a csokoládék, és tényleg érdekes volt az egész!

De... És ezt most kisebb betűvel fogom írni, mert ez lehet, hogy csak engem zavart...

Egyetlenegy apró gondom volt csupán. A kóstolásnál, amikor a termőhelyek csokoládéit kóstolhattuk meg, egy edénykéből öntöttek egy pici tálkába, majd mindenki belenyúlt és vett belőle. Voltak "éhesebb" látogatók, akik beletúrtak a pasztillákba és míg kettőt kivettek, még másik ötöt megtaperáltak, visszaejtették, stb... Egyszer még össze is néztünk, és halkan megjegyeztük egymásnak, hogy ezt egy kanállal is meg lehetne oldani, hogy a hölgy mindenkinek kiadagolja a pasztillákat és nem kell mások után ennem...

Illetve, még valami. Nem értem, hogy felnőtt emberek, miért nem tudnak viselkedni???
Míg a hölgy mesélt, addig egyik "kóstoló társunk" végigzabálta az összes csokipasztillát. Kinyitotta, beletúrt, kivett egy tenyérnyit, megette, ment a másikhoz... Majd a delikvens kb 5 éves kisfia megkérdezte, hogy apu, mi az, kérek?! Erre közölte a gyerekkel, hogy figyeljen a nénire...

Az osztrák hölgyeményt is említhetném, aki szintén végigkóstolt mindent, mintaapu után...

Erről nem tehet a cukrászda, de egy kanalat azért javasolnék beszerezni!

Ha tehetitek, menjetek és vegyetek részt ezen a kóstolon, mert még felnőttként is izgalmas élmény! Jaj, és azt is el kell, hogy meséljem, hogy mindenki figyelt, meg evett, én meg kérdeztem néha... Majd az előadó hölgy megkérdezte, hogy: "szakmabeli?" Én meg sóhajtottam, hogy neeeeeeeeeeeem, sajnos nem. És tényleg nagyon sajnáltam a dolgot, és nem csak a kuktasapka miatt...

Egy ilyen kóstoló felnőttek számára 1990,- Ft-ba kerül, már csak el kell jutni Sopronba és kötelező program!

A Harrer Chocolate megnézhető ITT






2010. január 5., kedd

Néha megértem a vegákat...




Kaptam tegnap egy-két szakácskönyvet pdf formátumban...

Az egyik könyv Rézi néni szegedi szakácskönyve

Nézegettem, hogy micsoda csodákat rejt ez a könyv (is).

Aztán rátaláltam erre a szösszenetre, és megint meg kell, hogy jegyezzem, néha megértem a vegákat, amikor Ők nem értik meg a húsevőket...

Már írtam, hogy én bizony éhen halnék, ha nekem kellene feldolgoznom egy állatot. Már akkor rosszul vagyok, ha a levesben a csontokat látom. Nem tudom, hogy miért, lehet, hogy a csontokkal van a gondom, mert az olyan egyértelműen állati dolog, mert növényben ritkán talál az ember csontot, bár ma már lehet, hogy ezen sem lepődnék meg. Tehát, nem bírom a csontokat, le nem tudnék szopogatni egy csirkecsontot. Nah, most is kirázott a hideg, brrrrrr.

Igen, egy nyamvadt fanyalgó húsevő vagyok.

Ezt olvasván még majdnem rosszul is lettem:

A malac fölszeldelése.
  1. A villát az orrlyukakba szúrjuk és a késsél a fejet egy metszéssel levágván, azt két részre osztjuk és a velőt belőle kivesszük.
  2. A villát nyakába szúrjuk a a jobb combot egy felső és hátmetszéssel levágjuk.
  3. A jobb előláb levágatik.
  4. A balcomb és előláb levágatik.
  5. Metszések az orján keresztül, amelyek szép, izletes darabokat szolgáltatnak.
  6. Az alsó hasrészeket kétoldalt három darabra osztjuk, amely darabok azonban nem igen jóízűek. A metszés végre a fart osztja két részre. A malacnak igen forrón kell az asztalra jönni és különös gyorsasággal kell fölszeldelni, hogy bőre ropogós maradjon. A velő bors- és sóval meghintetik és a fölaprított fejdarabokkal együtt egy tányéron legelőször adatik föl, ezalatt azonban a szeldelés tovább folytattatik s ha az egész malac illően föl van szeldelve, a darabok csinosan tálba helyeztetnek és szintén föladatnak.

Még tartalmaz a könyv egyéb cuki részeket, ha találok még, bemásolom...

Most megyek fanyalogni és eszem egy kis töpörtyűt, mert abban nincs csont!

Jah, rögtön itt van még egy kis helyes mondat:

A borjúfej fölszeldelése.

A borjúfejből mindenekelőtt egy csemegekanállal a szemeket kiemeljük, miután ezeket sokan finom csemegének tartják.


Nah, tényleg megyek.

Beszámoló...



Volt egy bejegyzésem még az ünnepek előtt, egészen pontosan november 26-án. Aki nem látta, megnézheti ITT. Ezen beszámoló egy ajándékba készített "töltött sajttal" volt kapcsolatos. A készítés folyamatáról képek is készültek, majd a "kész" ajándékról, azaz a már olajban úszkáló sajtkockákról is megmutattam a képeket.

Hogy miért írok megint róla? Mert kérem, ezen sajt átadásra került, majd felbontásra...

És iszonyatosan nagy sikere volt! Mint azt írtam, november végén készült, még 26-a előtt, tehát, ma, azaz 2010. január 5-án közel 50 napja... Ebben természetesen benne van a tej csöpögtetése is, illetve az elkészülése utáni olajban ázása.

És semmi baja, sőőőőőőőőőőőőőt! A sajt remekül átvette a töltelékek ízét. Legjobban a chilis "meglepetés" aratott sikert, bár gondolom, hogy azért, mert az a legbrutálisabb ízbomba... A diós nekem nem jött be, mert a dió megpuhult, így nem ízlett.

Aki kapta, azóta arra biztat, hogy kezdjek neki a sorozatgyártásnak...

Tehát, ha valaki elkészíti, nyugodtan megcsinálhatja bőven az átadás előtt, mert az olajban nem lesz semmi baja, nem kell félni, hogy a töltelékektől belülről romlana meg. Mondjuk, javaslom a fűszeres tölteléket, azért az a biztos, illetve, hogy szárazan kerüljön a sajtba...





Ezen adagot kb 1000,- Ft-ból bőven ki lehet hozni, ha kisebb üvegekbe töltjük, kevesebbet ajándékozva, kevesebb olaj kell hozzá, még olcsóbb. Az olaj ára dobja meg, mert egy liter olívaolaj kb 1000,- Ft körül van. Illetve, ennyiért már kaphatóóóóó....

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...