Szokásomhoz híven, mire én észbe kapok, már mindenki megkapta a blogok között keringő díjat. Én is megkaptam. Még mindig olyan furcsa érzés (a furcsa az jelen esetben a jó egyik megfelelője!), hogy van aki olvassa, amit írok, esetleg jókat is szórakozik rajta, szívesen jön hozzám...
Ez olyan vicces dolog egyébként, mert én otthon nem szeretek vendégeket fogadni. Azaz, valahogy egy ideje jobban értékelek egy nyugodt estét, mint egy rohanás közepette lebonyolított baráti vacsorát, amikor munka után kell készülni, rohanni mindennel, időre elkészülni, esetleg kevesebbet aludni miatta, hogy mire a meghívottak a csengőt nyomják, már teljesen készen fogadjam őket. A teljesen készen szó szerint értendő..., azaz mondjuk hulla fáradtan...
Biztos öregszem, vagy ilyesmi, de már nem feszülök meg azért, hogy valakit vendégül lássak. Lehet, hogy hülyén hangzik, de átrendeződtek a dolgok. Már nem fontos, hogy mások jól érezzék magukat, már az a fontos, hogy "ÉN" jól érezzem magam. Önző vagyok, nah. Mindig önző voltam, csak biztos lepleztem a dolgot, most meg, ahogy öregszem, már fáradok, és bőven nem az a fontos, hogy ki, mit gondol rólam, (mondjuk, ez soha nem érdekelt...) hanem, hogy én magam az adott szituációban jól érezzem magam.
Ezért is megtisztelő az, hogy bár azt gondolom, teljesen öncélú a blogom, főleg azért született, hogy magamat szórakoztassam, mégis viszonylag sokan járnak "hozzám". Esetleg olvasni, esetleg szórakozni, és ha minden igaz, jól érzik itt magukat. Ha csak napi egy-két percig is tart ez a dolog, már megérte!
Az, hogy olyan "látogatóim", kommentelőim is vannak, akik a saját konyhájukban mindenféle iszonyat drága, normál, földi halandónak elérhetetlen kütyü nélkül olyanokat alkotnak, hogy az szó szerinti csoda, tehát ez a tény, meg hihetetlen megtisztelő számomra!
Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki ezt a "díjat" nekem is címezte!
Hogy kik is Ők, akiktől felém eme elismerés érkezett, íme a felsorolás, remélem, hogy nem hagytam ki senkit!
Most komolyan, valóban ilyen kellemes lenne nálam, hogy ennyien gondoltak rám?
Ha igen, köszönöm, igyekszem meghálálni.
És mint mindig, a díjat tovább kellene küldenem, de úgy láttam, hogy már mindenkihez eljutott, így én megint arra jutottam, hogy azoknak küldöm tovább, akiknél napi szinten kommentelek, akiket olvasok, és akiknél én is jól érzem magam.
Mert nekem meg Ők jelentik a napi feltöltődést! Köszönöm nektek!
És hogy kik Ők? A jobb oldali sávban láthatóak, a SAJÁT BLOGLISTA megjelölés alatt!
Fogadjátok Ti is szeretettel!
És fogadja szeretettel mindenki, aki erre jár!
.jpg)
