Én az a típus vagyok, aki olyan dolgokon "felrántom" magam, aminek nincs megoldása, és általában értelme sem. Felidegesít, ha nagyfeketeautóbanülő19éveskopaszgyerek bevág elém a kocsijával, leszorít, vagy a piros lámpánál a sor elé áll, mert ő jobban siet, mint bárki... Felidegesít, ha hülyének néznek, ha a postán egész nap 15 ablaknál fogadnak, de 17 óra után csak kettőnél (én értem, hogy nekik is a munkaidő, az munkaidő, de lehet, hogy napközben kevesebben mennek postára, mint munkaidő után?), és egy órát állok sorba egy ajánlott levélért, felidegesít, ha olyanokat mondanak a tévében, amiből érzem, megint olyan szinten vagyok hülyének nézve, hogy az már arcpirító, és még sorolhatnám, hogy mi idegesit fel. Húsvét előtti pénteken a Nagyvásárcsarnokba mentem. Öt helyen vásároltam, ebből három helyen akartak átvágni a visszaadásnál... Azért ez szép, nem? Ami igazán rosszul esett, hogy az idős bácsinál vásárolt barkám is majdnem egy ezressel drágább lett, ha nem figyelek, mint valójában lett volna. És akkor jött a tegnapi nap. Történt ugyanis, hogy tegnap, azaz 2009. április 29-én olyan 13 óra körül betértünk tankolni a Hungária krt-on lévő OMV benzinkútra. Egy teli tank 95-ös benzint tankoltunk. Nem én fizettem. Ültem a kocsiban, és vártam az útitársamat, hogy a számlát rendezze a shopban. Jött kifelé és mosolygott. Mivel nem értettem, még rá is kérdeztem, hogy megbolondult, hogy magában mosolyog? (mintha ez bűn lenne...) Mondta, nem, nem, csak azon mosolyog, hogy a pénztáros hölgy milyen szórakozott volt. Kérdeztem, miért, és közben ránéztem a blokkra, amit a kezében tartott. Rögtön feltűnt, hogy két tétel szerepel a számlán, mi pedig csak benzint vettünk... Rá is kérdeztem, hogy vettünk e még valamit, mert, ha nem, akkor mi van még a számlán? Ránézett és rávágta, biztos az adó van feltüntetve. Megnéztem a blokkot és láss csodát, bár egyikünk sem dohányzik, vettünk egy doboz Pall Mall-t 555,- Ft-ért. Egymásra néztünk, és már indult is vissza a shopba. A hölgy magyarázkodott, hogy az előtte vásárló úr úgy sietett, hogy nem volt ideje kiütni a gépből a cigit. Egyébként, útitársam éppen ezen mosolygott kifelé jövet a shopból, mert a pénztárnál álló hölgy olyan szórakozott volt, hogy elfelejtett blokkot adni, csak külön kérésre adta át mégis. Nah, így már érthető, nem? Tudom, vannak véletlenek. És tudom, hogy az ember van, hogy fáradtabb, nyűgösebb, mint máskor. De ezen esetben valahogy nem így érzem. Megint úgy érzem, hogy le akartak húzni. Innen üzenem a kúton dolgozó hölgynek, hogy szégyellje magát! Szégyellje magát, mert hülyének nézett. És bár, ez rögtön kiderült a számára, ez most nem jött be! Mi vásárlók nem vagyunk hülyék, és mostantól rettegjetek, ti arcátlanok, ha át akartok verni, mert unom. Meguntam. Most volt elég. A következő ilyennél lehet, hogy nem egy mosoly lesz a válaszom, hanem a panaszkönyv, vagy egy oltári hiszti. Mert ha nektek nehéz, én mit szóljak? Engem mindenhol át akartok verni! Bele lehet ám abba fáradni, hogy folyamatosan a cserkészek jelmondatával a fejemben élek: Légy résen! De most felvérteztem magam, és nem hagyom, hogy elbánjatok velem! Rettegjetek, mert figyelni fogok! Ön pedig kedves hölgy az OMV kútban, szégyellje magát!
