Karamell...

A napokban, egészen pontosan kb egy hete, teljes elborulásomban egy desszert tetejére karamell díszítést akartam csinálni. A terv az volt, hogy a pohárkrém tetejére készítek egy mandulával dúsított karamellt, amit csak úgy minden flanc nélkül a tejszín tetejére dobálok... Nem először "játszottam" a karamellel, és elmondhatom, hogy mindig nagyon élvezem, hogy csak úgy, egyik pillanatról a másikra varázslóvá válok és csodaszép díszeket készítek, amit aztán sajnálok megenni, feltálalni, mert olyan szépek. A karamell olyan, mint egy varázslat.

Valószínűleg, nem úgy készítem, mint ahogy kellene, mert sehol nem néztem utána, csak mentem a fejem után, illetve az első próbálkozás valójában egy túlfőzött szirupnak köszönhető...

Történt ugyanis, hogy szirupot akartam készíteni, amihez egy rész víz és egy rész cukor keverékét melegítettem... Ha valaki már csinált ilyet, tudja, hogy van egy folyamat, ami valahogy úgy néz ki, hogy:

• melegszik a víz, olvad a cukor
• forr a víz, bugyog, benne a cukor fényes buborékokat ereget
• ez a buborékos elegy kezd az átlátszóból átváltani először csak aranyszínbe, majd egyre barnábbra...

A szirupot csak a színtelen buborékokig kell elkészíteni, mert utána már barnul a cukor, és más színe lesz a szirupnak tőle.

Tehát, itt jött a bibi anno, mert szokásomhoz híven, csak egy pillanatra nem figyeltem rá, és már arany színben pompázott... Akkor viszont már vártam egy kicsit, hogy kicsit mélyüljön a színe, majd levettem a tűzről, és egy tálcára öntöttem. Ahogy öntöttem, szépen lassan, mert kicsit tartottam tőle, hogy elolvasztja a tálcát :), észrevettem, hogy szálakat tudok vele húzni, rajzolni... Nah, hát, nem cifrázom... szuper mulatság következett, mert mindent csináltam vele... Áthúztam a kanalakon, rátekertem egy villára, amire szuperül rá is kötött, és rajzoltam vele mindenfélét, és csak néztem, hogy milyen csodaszép.

Így kezdődött a karamell és a köztem lévő barátság. 

Tehát a hétvégén megint játszottam vele egy kicsit, de most nem akartam rajzolni, hanem az előzően megpirított szeletelt mandulára akartam önteni, amit aztán kis darabokra törve a hűtőben tárolva bármikor remek kis díszekkel tudom feldobni a konyhámban mostanában elszaporodott pohárkrémes desszerteket. Viszont több lett a karamell, mint amennyire szükségem lett volna, már kezdett a szilikonlapról lefolyni, gyorsan cselekedni kellett...

Elővettem egy másik szilikonlapot és arra mintákat rajzoltam a lábassal a kezemben. Csodaszép ábrák jöttek ki, néha még cifráztam is, és próbáltam a mintákba pöttyöket elejteni, hogy ne csak vonalakból álljon össze az összkép.

Amikor kész voltam óvatosan felemeltem a szilikonlapot (tökéletesen jó a sütőpapír is hozzá!) lefordítottam róla a mintát és a pohárkrém tetején lévő tejszínbe nyomtam.

Ha előre elkészítjük, tároljuk a hűtőben, mert visszaolvad, és nagy meglepetésünkre egy folyékony karamellt kapunk. (Ettől ne rémüljünk meg, mert ebből aztán csinálhatunk egy olyan karamell fagyit, hogy utána csak azt gyártunk majd állandóan...)

A képen látható pohárkrém, egy epres-tejszínes habos csoda volt, remekül passzolt hozzá a karamell, és a mandula is!

Ugye, hogy csodaszép?

Kb öt perc alatt elkészül, és pazar látványt ad.