Budapest már várja a karácsonyt...

Az Andrássy út, aminek a fényei, ha teljes pompájukban égnek, szerintem szebbek, mint Bécs kivilágítás, szebb, mint Párizs, szebb bármilyen városnál... Még nem ég minden lámpa, és ha leesne a hó, nah, az mesevárossá varázsolná...

Ő szemben áll a Bazilikával...

Talán a Sas utca?

A Bazilika, előtte az ország legnagyobb adventi koszorújával

Ez a koszorú magasabb, mint egy ember, és rengeteg fenyőágból áll.

Ez egy igen fontos épület... Egy igen fontos ország nagykövetsége. Egy olyan országé, ahol már jártam, és ahova nemsokára megint ellátogatok... Ez már annyira biztos, hogy azt is tudom, hogy egy gyönyörű fekete lakk bőrönddel fogok menni... Bizony.

Most a Vörösmarty téri karácsonyi vásárba értünk. A Gerbeaud Cukrászda is ebben az épületben van. De ezen épület ablakaiban kapott helyet az adventi naptár is, ahol esténként zenével kísérve "kinyílik" a következő ablak...

És itt a vásár. A kosaras részleg...

Hát, magyarázzam, hogy az életnek milyen gyönyörű pillanatai vannak??? És most van olyan, aki nem érzi az illatokat???

Savanyúság macinak álcázva...

Jáááááááj, ezek de tetszettek! Az a piros készlet. Piros pettyes bögréből kávézni reggel...:)

Aszaltgyümölcs, és gumicukor választék:

Gyertyák:

Figurák talán szalmából, de lehet, hogy szénából. Soha nem tudom hírtelen a különbséget...

Ó szép fenyő..

Illat??? Érzitek?

Kicsit sokan voltak, így születtek igen homályos fényképek is... Meglöktek, vagy egyszerűen belegyalogoltak a képbe, de akkor is imádtam az egészet!

Ez annyira tetszik! Minden évben ilyen "buborékba" zárják a szobrot a téren

Nah, igen, kicsit egysíkú vagyok... Ez van...

Rengeteg kézműves ajándék, ez itt például illatos is!

Egy másik fenyő

Saslik, kolbász...

Tócsni:

Megy rá a fokhagyma:

Aztán a tejföl...

Ott meg már sül az enyém!

Nah, itt van! Megettem az egészet. Aztán aznap mást már nem kértem...

Eszik a jó nép!

Töltöttkáposzta.

Szárított virágok, színezve

Életemben először bementem a Gerbeaud Cukrászdába! Nagyon tetszett! Csak az árak... Nah, azok nem nekem valók...

Nem adja vissza a kép, de gyönyörű édességek, csomagok, torták.

Mondom, hogy gyönyörűek! Némelyik 1400,- Ft körül van...

A téren magyar szót alig, olasz, francia és angol beszédet lehet leginkább hallani. Rengeteg turista van. A portékák igényesek, de nem olcsók, mondjuk, mi az. Az ételek igényesen kínálva, olyan illatfelhővel hívogatják a jónépet, hogy lehetetlen ellenállni neki... A Deák térnél közel nincs akkora tömeg, mint a Vörösmarty téren. Itt nem kellett sorban állni a tócsniért, és rövid sor volt a többi "kajáldánál". A forralt bor szinte mindenhol megtalálható. Új ital is megjelent a krampampuli személyében. A tócsnit tavaly nem láttam, és nem láttam a kondérnyi kakashere pörköltet sem. A töltöttkáposzta olyan illatot áraszt.... A kürtőskalács méretes darabjáért hosszú sorok állnak. Rengeteg ember, a színpadon műsor. Mondtam már, hogy szeretem ezt a várost??? Még nem? Nah, akkor most mondom! Szeretem.

Pszt, csak itt árulom el, láttam a Mikulást!!!

A múltkoriban, amikor itt járt nálam, hogy egyeztessük a teendőit, még kicsit nagyobb darab volt... (ITT) Most a nagy loholásban leadott egy pár kilót, hiába, nem én főzök rá...

Ma megint itt volt nálam, és jelenthetem, hogy minden OK nála, meg a rénszarvasoknál. Rudolfék már egy ideje edzésbe fogtak, hogy ma éjszaka ne legyen semmi gond, bírják szuflával.

Tőlem már elindult, és lassan eljut minden olyan "gyerekhez", aki jól viselkedett az elmúlt évben, és kiérdemli az ajándékot. Kipucoltátok a cipőiteket, és kitettétek már az ablakba?

Jah, még valami, ami nagyon fontos! A Mikulás rajtam keresztül üzeni, hogy nem kér tejet a sütemény mellé, mert laktózérzékeny, és az égen a szánnal repülve nem tud megállni, mert nincsenek nyilvános wc-k... Tehát, nem kér tejet, de a sütit, szívesen veszi!

Nah, gyerekek, akkor ideje aludni menni, hogy a Mikulás mindenkit meglátogasson! Jó éjt!

Paprikalekvár - (nem) kicsit csípősre készítve...

Még valamikor októberben vettem másfél kiló kápia paprikát. Szépen megsütöttem őket a forró sütőben, aztán becsomagoltam egy nejlonba mindet, és megnéztem a House következő részét... Közben a paprikák a nejlonba zárt forró párában, eleresztették a héjukat. A House után a paprikákat megfosztottam a héjuktól, húsukat, magjaikat, és a levüket felfogva egy jól záródó műanyagba zártam, (természetesen a csumájuk nélkül) és mentek a fagyasztóba. Írtam már, hogy most jól megtervezetten, nem szakadok bele a karácsonyi készülődésbe, naponta maximum egy órát foglalkozom vele, szigorúan ügyelve arra, hogy ne éjszakába nyúlva, az alvást elhanyagolva ügyködjek. Ezért ment ez a paprika a mélyhűtőbe, és most került elő a napokban, és lett belőle lekvár.

Paprikalekvár

Hozzávalók:

• 1 kg paprika (kápia, paradicsompaprika, és csak a húsa, azaz a már pucolt változata)
• 30 dkg cukor
• 1 db narancs
• 1 db citrom

Eddig sima paprikalekvárról beszélnénk, de én ennél többet akartam kihozni ebből a lekvárból, így került bele még:

• chili paprika
• csípős paprika

A megpucolt paprikákat összeturmixolom, illetve, ha csípőset szeretnénk, megy bele a chili, és a csípős (macskapöcse) paprika. Tehát, ezeket leturmixolom, egy alkalmas edénybe öntöm, megy bele a narancs és a citrom kifacsart leve, és a cukor. Elkeverem. Melegítem, majd beteszem a sütőbe, és ott sütöm egy keveset, hogy veszítsen folyékonyságából. Ha a sütőben "köpköd", alufóliával letakarom, és egy kis rést hagyok rajta, hogy a gőz távozni tudjon. Addig sütöm, amíg az állaga megfelelő, azaz nem folyik, ha egy tányérra egy kanálnyit kiteszek, megtartja a formáját, pont úgy, mint egy lekvár.

Készen vagyunk! A lekvárt kimosott, csírátlanított üvegekbe töltöm, amit befőzőcelofánnal bélelt tetővel lezárok, majd fejre állítom. Kb 10 perc múlva egy nagy törölközőbe csomagolom, és hagyom, hogy másnapig szépen fokozatosan hűljenek ki. Ennyi.

Gyönyörű színe van, még a botmixert is elszínezte! Tálalni húsok mellé, sültkrumplihoz, bármihez. Ha a sütés végén kiszedjük a nem csípős változatot, majd a maradékhoz hozzákeverjük a csípős paprikákat, rögtön kétfélét készítettünk!

Munka kb egy órányi van vele, amikor a paprikákat pucoljuk, illetve turmixoljuk. A többit a sütőben, vagy a gázon tölti!

Egy újabb gasztroajándék, amivel munkánk nem sok volt, viszont annál pazarabb ajándékot kaptunk!

Ezen a képen jól látszik, hogy annyira tömör, hogy a villa "nyomot" hagy benne!

Még most is elkészíthető, mert paradicsompaprikát és kápiát is bőven lehet még kapni a zöldségesnél!

Cukor helyett tehetünk hozzá mézet, és mehet bele gyömbér, szerecsendió. Ez most egy "mezítlábas" változat, itt a csípősség dominál, de az nem kicsit... Miközben kavargattam a gázon, szinte folyt tőle a könnyem, annyira csípős lett!

Moha kapcsold ki és kapcsold vissza a telefonodat!

Megkérek minden T-mobile számmal rendelkező ismerősömet, hogy kapcsolja ki és kapcsolja vissza a telefonját, mert senkit nem érek el...

T Mobile feje felől elhárult a viharfelhő, de arról nem tájékoztatták a népet, hogy a rendszer csak úgy áll helyre, ha mindenki megint feljelentkezik...

Tehát, drága ismerőseim, kapcsoljatok ki, majd utána be, különben nem ér majd el senki, senkit...

Még egyszer gratulálni tudok a T Mobile-nak! Remek húzás, köszönjük!!!

Jelenlegi állás: kikapcsoltam, bekapcsoltam magam, és láss csodát, még mindig nem vagyok elérhető... Felhívtam a T Mobile ügyfélszolgálatot (1-265-9210, mert mobilról nem hívhatóak, és azt a választ kaptam, hogy 24 órán belül elhárítják a gondot! !Remek!!!)

Üdv a 70-es években, megyek, keresek egy telefonfülkét!

Ehhh...

Tisztelt T Mobile! Mikor leszek elérhető???

Szeretném megkérdezni, a Tisztelt T Mobile felsővezetését, hogy hogyan is gondolták, hogy karbantartási munkák miatt korlátoznak engem abban, hogy hívást indítsak, illetve hívást fogadjak?

Ennyit ér ezen szolgáltató... Legalább egy nyamvadt sms-t küldenének, hogy bocsi, te hülye, most egy ideig nem fogsz telefonálni... Se ki, se be nem fogsz!

Hogy miért? Mert így jártál... És mert Te vagy értünk és nem mi érted...

Ennyit rólatok!

Jah, és mert voltam olyan cseles és felhívtam az ügyfélszolgálatot, megtudtam, hogy már működik a rendszer, csak kapcsoljam ki és kapcsoljam be a telefonomat.

A telefonba elmondtam, hogy ha már minden sziriszari akcióról tájékoztatnak sms-ben, hogy hova regisztráljak, meg mire költsek, akkor erről is illő lett volna kiküldeni egy sms-t...

Ugyebár...??

Kettő az egyben művelet, Limoncello, citromlekvár egyszerre

Évekig stresszeltem magam a karácsony eljövetele előtt, hogy mindennel meglegyek időben, időre. Mindig az utolsó pillanatokra hagytam mindent, mindig elúsztam, mindig hulla fáradt voltam, mert egy hét alatt szinte napokon keresztül mellőzve az alvást, munka után, éjjel készültek az ajándékba szánt finomságok... Volt olyan karácsonyom, amikor 24-én hajnali háromkor a Tescoba mentem vásárolni, mert az maradt utoljára, és csak akkor volt rá idő. Nem csoda, hogy 27-én, amikor "elvonult" az ünnep, szó szerint úgy éreztem, hu, végre vége, letudtuk. Pedig imádom a karácsonyt. Olyan visszás, hogy várom, várom, aztán szinte beledöglök, hogy minden úgy "összeálljon", amikorra kell. Idén ez máshogy van. Máshogy lesz!

Elterveztem, hogy máshogy lesz, és a tervet megvalósítás követte. Mégpedig, hogy nem egy héten keresztül fogok megszakadni mindennek az elkészítésével, hanem szépen lassan, apránként készül majd el az ajándékok sokasága. Idén is, mint már kb 5-6 éve mindig, minden fontos egy ajándékzsákot kap, amibe olyan dolgok kerülnek, amiket én készítettem. Kerül majd bele sütemény, rengeteg lekvár, likőrök, befőtt. A lekvárokhoz kapnak egy-egy receptet, hogy mihez használhatják majd. Illetve még kerül majd egy-két dolog a zsákokba, de erről többet még nem árulhatok el. A folyamat már elindult. Nagyképű lenne, ha azt mondanám, hogy megterveztem, hogy melyik napon mi következik, és így haladok az elkészítendők listájában lépésről, lépésre, de valahogy mégis így van. Mivel több év tapasztalata van már a hátam mögött kb tudom, hogy melyik süteményt mennyivel előbb lehet az átadása előtt elkészíteni. És ez nem csak attól függ, hogy valami meddig eltartható, hanem attól is, hogy mennyi idő elkészíteni. Most, illetve ezen a héten kellett nekikezdeni a Limoncellonak is, amihez kb két-három hétre van szükségem.

Ezt a receptet egy pár éve találtam Dolce Vita oldalán (ITT). A recepttel kapcsolatban megint egy pár napja történt telefonbeszélgetésre hivatkoznék... A nagymamámmal beszéltem. Róla tudni kell, hogy évek óta meg akar halni. Erről már meséltem. (ITT) A fontosak tavaly nem limoncellot kaptak, hanem valamilyen más likőrt. Nagymamám már karácsonykor megemlítette, hogy neki az a múltkori nagyon ízlett! Mondtam neki, hogy ok, akkor majd 2009. karácsonyára olyat készítek neki. Felháborodva közölte, hogy neki már biztos nem, mert Ő akkor már nem fog élni, nagyon reméli legalábbis. Ezen jót röhögtünk... Most a napokban, hogy telefonon beszéltünk, kérdezte, hogy mit szeretnék karácsonyra. Nekem évek óta egy vágyam van a VILÁGBÉKE, de ezt valahogy senki nem prezentálja... Én is megkérdeztem tőle, hogy Ő mit szeretne. Nah, egy pillanat sem kellett a gondolkodáshoz, rögtön rávágta, hogy olyan sárga likőrt... Én felröhögtem, és megjegyeztem, hogy még öregkorára lesz a végén alkoholista... Ezen jót nevetgélt Ő is, mert Ő nem röhög, mert azt úrilányok nem teszik...

Tehát, Limoncello:

Hozzávalók:

• 1 liternyi tiszta alkohol (jelen esetben 99 %-os, de ezt nehéz beszerezni, és én négyszeresére fogom hígítani!) Ha sima vodkát veszünk, az is jó, de a gyógyszertári alkohol még jobb hozzá! A gyógyszertári 70 %-os, azt annyi dl vízzel hígítsuk, amennyi az alkohol dl-e!)
• 12 db citrom
• 60 dkg cukor
• 2-3 rúd fahéj
• 12 db szegfűszeg
• 4 liter víz

Az első ténykedésünk csak a citromokat, a szegfűszeget, a fahéjat és az alkoholt érinti.

(Az eredeti receptben a 70 %-os alkoholhoz négy darab citrom, fél liter víz, kb 15 dkg cukor,3 szegfűszeg, egy rúd fahéj szerepel! Viszonyítási alapnak ezt vegyük!)

Tehát egy szép nagy befőttesüveget jól elmosunk. A citromokat szintén alaposan megmossuk, majd krumplihámozóval megpucoljuk őket. Az alkoholt a befőttes üvegbe öntjük, mennek bele a citromhéjak, a szegfűszegek, és a fahéjdarabok. A citromhéj minél kevesebb fehér részt tartalmazzon. Az üveget lefedem, majd naponta megrázom. Így 12-14 napig pihentetem, de minden nap átmozgatom, én naponta többször is.

A továbbiakat írom majd, ahogy eljött az ideje...

A Limoncello befejezése ITT megtalálható!

A Limoncellohoz felhasznált citromoknak csak a héjára volt szükségünk, így ipari mennyiségű pucolt citromom maradt. Akkor ebből viszont készülhet

Citromlekvár:

A teendőnk most megint csak perceket igényel, mert a citromlekvárhoz használt citromot 3-4 napig vízben kell áztatnunk. A továbbiakban majd vízre és cukorra lesz szükségünk, én még teszek bele pluszban egy kis vaníliát de azt el is hagyhatjuk!

Akkor a Limoncellohoz használt citromokkal a következő a teendő:

A citromokról eltávolítjuk a héjukból rajtuk maradt fehér részt és egy arra alkalmas edénybe tesszük őket, majd az edénybe vizet öntünk, hogy elfedje a citromokat. Ezt a vizet naponta többször cseréljük rajta. Én napi háromszor szoktam. Reggel, délután és este, így kb egyenlő időket tölt a vízben. Három, négy nap múlva lesz majd vele dolgunk, addig ázik...

Itt előtérben a Limoncello kezdemény, azaz az alkoholban ázó citromhéjak és a fűszerek....

És itt vannak a citromok, megpucolva, vízben ázva....

És ha már áztatunk...

Én a cukrozott narancs és citromhéjat is úgy készítem, hogy három, négy napig áztatom a narancs és citromhéjat vízben. Természetesen ezen is cserélem a vizet!

Jelenleg egy citrom és egy naracs héja ázik ebben a "pohárban"....

A konyhám manapság egy nagy áztatólaborrá alakult..., de egy pár nap és ebből az áztatásból remek cukrozott narancs és citromhéj és illatos citromlekvár fog születni!

Jerikó rózsája

Ha minden igaz, 10-12 évvel ezelőtt vettem egy dobozt valahol. Annyi volt ráírva, hogy Jerikó rózsája. Az ára nem volt egy túlzottan nagy összeg, a dobozról egy zöld kis bokor vigyorgott rám. Nem olvastam el különösebben, hogy mi ez, csak megvettem, hazavittem. Aztán otthon szembesültem vele, hogy a doboz egy összeszáradt valamit rejt. Először kicsit/nagyon felmérgesítettem magam, hogy micsoda egy szemetet vettem már megint... Aztán elolvastam, hogy mi is ez. Azóta ez a növény karácsonykor zöldbe borul, majd a szekrény mélyén, sötétben, locsolás nélkül tölti az év kb 355 napját... Azt olvastam valahol, hogy nem is ez az igazi Jerikó rózsája, vagy Jerikói rózsa, de ez nekem mindegy, én annak hívom.

Ami tény, hogy ha túl sok vízben áll, penészesedhet. De ami a csoda része, hogy ebből a száraz csomóból egy pár óra múlva már nyiladozó növény lesz!

A Wikipédia ezt írja róla:

A jerikói rózsa név a Kr. e. 200 körül élt Sirach könyve nyomán keletkezhetett. Ennek 24. fejezete 18. versében található a következő hasonlat: „Úgy növök fel, mint a pálma Engeddiben és a rózsák Jerikóban.”

Ez a növény a Linné-től kapta nemzetségnevét, amely a görög anastasis (feltámadás), származéka, ami ez esetben a növény újjáéledését jelenti. A hierochuntica név sokkal régibb eredetű, és Jerikó görög neve Hiericho él benne.

A Nílus jobb partján fekvő Antonie nevű temetővárosban a 400-as évek előtt élt keresztény múmia kezében egy ilyen növény gombolyagot találtak. A középkorban a híres arab orvos és utazó, Ibnel Beitar (1197–1248) említi a gyógynövényekről szóló munkájában. Ebben az arab munkában keff Mariam, Mária keze, a növény neve.

Ezen kívül a következő arab neveit jegyezték fel: kufefe, kezecske Egyiptomban és a Vörös-tenger beduinjai között; kamash, harapófogó Felső-Egyiptomban; komesht en nebi, a próféta harapófogója a Szaharában; gebeda vagy gabda, ököl Egyiptomban; keff Fatma, a próféta leányának keze Algir beduinjai körében; id Fatma binten nebbi, Fatmának, a próféta leányának keze Biszkrában.

Európában az 1400-as években van az első írásos említése Benedetto Rinio kéziratos füveskönyvében, rosa sanctae Mariae néven.

A középkor jerikó rózsája a Asteriscus maritimus, egy élénksárga virágú cserje volt. A középkor orvoslásában, az álomfejtésben és kártyavetésben is nevezetes szerep jutott neki. Vele jövendöltek a sóvárgott családi gyarapodásra.

A század elején Európában török házalók árulták. Akkoriban sok mendemonda terjedt el róla: a szentföld zarándokai azt híresztelték, hogy karácsony éjjelén újra kinyílik, de csak akkor, ha kálvinista nincs a házban. Ahol ilyen növény van, abba a házba a mennykő se csap.

Az az oldal, ahonnan a képet vadásztam, ezt írja róla:

Különleges csodabogár mondhatnánk, de ez inkább egy csodanövény, amely víz hatására kinyílik és kizöldell, majd ha nem adunk neki vizet újra összeszárad és akár évekig is így marad. De télen a Jerikó is csak barnul és borzasztóan csúnya látványt nyújt. Sokan ilyenkor inkább kidobják szegényt, mert látni sem bírják otthonunkban. Mi lehet a gond? Szintén a fűtés!A Jerikó egy sivatagi növény, ahol hónapokig nem kap vizet, így a növény ügyesen alkalmazkodott a körülményekhez ezért képes száraz gumó állapotban hónapokig, sőt akár évekig is megmaradni. De a mi száraz meleg és fénytelen otthonunkat nem viseli túl jól. A levegő száraz nincs nap, sem természetes fény, így bár érzi, hogy ki kell hajtania, de csak barna és félig száraz állapotban tudja ezt megtenni. Ezért inkább télire hagyjuk a Jerikónkat száraz gumó állapotban és tavasszal, amikor már nincs fűtés ,süt a nap és van fény akkor vegyük újra elő és adjunk neki vizet.

Forrás: ITT

A fontosak tavaly kaptak ajándékba egy ilyen növényt, kíváncsi vagyok, hogy kinek van még meg, és kinek jut majd eszébe, hogy életet leheljen bele...

És egy film, hogy teljesen érthető legyen. 0,26-tól lesz érdekes a dolog, az óra a bal sarokban jól érzékelteti, hogy mennyi idő kell a száraz növénynek, hogy ismét zöldbe boruljon:

És hogy miért viseli a gasztroajándék címkét? Mert nem szereti a meleget, a legjobb helye a konyhában van, távol a radiátorok melegétől!

Már nincs három hetünk sem, 20 nap és...

Senkit nem akarok sokkolni, elnézést attól, aki ezt annak érzi!

Répatorta...

Hoztam még pár képet róla...

Tortának sütve:

Ebből a tésztából készülhet muffin is:

Van egy nagyon, nagyon, nagyon jó répatorta receptem, amit anno Suzitól kaptam, és valódi amerikai recept. Imádom! Akkor ettem először répatortát, amikor Suzi anno sütött nekünk egy még itthon tartott hálaadásra. Jah, akkor ettem először édesburgonyát, strucc nagyságú pulykát is, és akkor találkoztam először a gravy-vel is... Hány éve is volt??? Talán 8, vagy 9? A receptet megszereztem, megsütöttem és már réges-régen feltettem a netre, megtalálható egy csomó helyen, például ITT is.

Sok-sok répatortát ettem már, de bizton állíthatom, hogy az "enyémnek" nincs párja! (Jó, mindenki ezt mondja, de ez tényleg iszonyat finom!) A Philadelphia krémsajtot felcserélhetjük másra, mert az eredeti, nem a legolcsóbb, de egyszer azért próbáljuk ki vele, hogy milyen az igazi...

Hozzávalók:

• 2,5 dl cukor (ha nincs hozzá mércénk, 25 dkg-nyi cukor)
• 4 tojás
• 3 dl olaj
• 5 dl reszelt sárgarépa (40 dkg)
• 5 dl liszt (ha nincs hozzá mércénk, 30 dkg liszt)
• 2 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 2 teáskanál fahéj

A krém hozzávalói:

• 1 doboz natúr Philadelphia krémsajt (20 dkg)
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 10 deka vaj (nem margarin)
• 2 dl porcukor (10-12 dkg)

A cukrot, tojásokat, olajat összekeverem. Hozzáadom a reszelt sárgarépát, elkeverem, a lisztet, sütőport, szódabikarbónát, fahéjat. Kivajazott, lisztezett tepsibe öntöm. 180 fokos sütőben kb 35-45 percig sütjük, tűpróbával ellenőrizhetjük, hogy mikor sült meg. A krém hozzávalóit összekeverem és a már kihűlt süteményre simítom. (én tepsiben sütöm a kb 30 x 40 cm-es változatban, de csinálhatunk belőle muffint is, és kis marcipán répával díszíthetjük)

És ennyi!

És aki ezt megsüti, azt bizton számíthat rá, hogy az emberek utcákat fognak róla elnevezni, (rólam már van utca elnevezve, gondolom, hogy emiatt...) vagy a vállukra véve végig cipelik az utcákon és virágesővel szórják be!

Tényleg! Nem viccelek! Remek sütemény, próbáljátok ki!

A tésztába keverhetünk diót is, nálunk sajnos az egyik fontos dió utálata miatt nem mehet, pedig azzal is remek!

A második, harmadik képen lévőbe egy marék dió is került.


Az első képen szereplő répatortánál a torta tetejére kerülő krémbe került némi reszelt répa... csak a színe kedvéért...:)

Sertéspörkölt szalonnán pirított savanyúkáposztás nokedlivel

Sertéspörkölt szalonnán pirított savanyúkáposztás nokedlivel

Én, mint húsevő, nagy pörkölt elkötelezett vagyok... A jelszó ezen étellel kapcsolatban a bármikor. Most egy extrább körettel készült, amit egyik kedvenc éttermemben szolgálnak fel így.

A sertéspörköltről már írtam ITT, tehát, ezt most nem írom le.

A köret viszont...

Baconos, savanyúkáposztás, nokedli. Vagy galuska. Nekem nokedli. Nálam a galuska az a levesbetét, ez a dolog a nokedli névre hallgat.

Elkészítése megint roppant izgalmas, mert nem mérem ki csak a vizet hozzá. Konkrétan, ahány darab tojásból készül, annyiszor egy deci hidegvíz kell, illetve egy kevés só, és liszt.

Tehát, a hozzávalók:

• 3 tojás
• 3 dl hideg víz
• liszt (amennyit felvesz...)
• só
• savanyúkáposzta
• szalonna/bacon

Egy nagy lábosban fedő alatt vizet forrásig melegítek.

A nokedlihez a vizet kimérem, egy arra alkalmas edénybe öntöm, egy külön pohárba beleütöm a tojásokat, majd, ha nincs velük gond, mehetnek a vízbe. Sózom és keverem. Lisztet öntök hozzá, de csak szépen adagokban. Mindig jól elkeverem, és csak utána öntöm hozzá a következő adagot.

A tészta sűrűsége olyan legyen, hogy a nokedliszaggatóra kiöntve ne vándoroljon le róla, legyen rugalmas, kb a nagyon sűrű palacsinta tésztára emlékeztessen.

Ha jól elkevertem, kicsit félre szoktam tenni, hogy pihenjen, de akár rögtön is dolgozhatok vele.

A nokedliszaggatót a forrásban lévő vízzel teli edény tetejére teszem, és kiszaggatom a nokedlit. Ha egy adag kifőtt, megvárom, hogy a víz újra felforrjon, majd akkor kezdek neki a következő adaghoz. Ezt addig ismétlem, míg a tészta el nem fogy. Közben a kifőtt nokedlit mindig egy szűrő segítségével kiszedem a vízből, egy mélyebb edénybe öntöm, kicsit meglocsolom olajjal, hogy ne tapadjon össze, majd lefedem.

Amíg a nokedlink fő, egy serpenyőben egy evőkanálnyi olajon a kis darabokra vágott szalonnát pirítom, majd rádobom az aprított savanyúkáposztát és jól összemelegítem őket.

Ha mindennel készen vagyunk, a nokedlit és a szalonnás, savanyúkáposztás egyveleget összeöntöm és kicsit összemelegítem őket. Elvileg készen vagyunk, már csak tálalni kell!

Nagy előnye, hogy előre is elkészíthető, mert remekül melegíthetőek együtt.

Még valami. Eddigi életem során kb ötször bontottam fel romlott tojást. Az elsőt az egyik legfontosabb orra előtt ütöttem bele a serpenyőbe az abban sülő sonka mellé... Aznap nem otthon ettünk. Ha valaki bontott már fel rossz, romlott, esetleg záptojást, soha nem felejti el sem a látványt, sem a szagot... Bocsánat, de leírom, én majdnem elhánytam magam, amíg a serpenyőt a wc-ig vittem, hogy oda ürítsem a tartalmát. Még hosszú, hosszú órákig megmaradt a szaga... A látványa sem volt rossz... Feketés trutyi, amiből persze jutott mindenhova, úgyhogy a konyhát is takarítani kellett... Ez volt az első...

Még nem tanultam rögtön a dologból, ha jól emlékszem még kétszer futottam bele abba, hogy nem külön törtem fel a tojást, hanem zutty, bele, amibe kellett...

Ezek általában aznap, azaz (elvileg) frissen vásárolt tojások voltak mindig...

A lényeg, hogy nem vicc, a tojást érdemes külön-külön felütni, hogy ellenőrizhessük, hogy minden rendben van e vele.

Kívülről egyiken sem látszott, talán az utolsó darabnál lehetett érezni, hogy valami nincs rendben vele, mert furcsa érzés volt, ahogy megráztam, mintha az egész egy nagy darabban lett volna a héjon belül...

Jah, ami azért érdekes... Általában azok vannak többségben, akik még életükben nem láttak romlott tojást... Hogy nekem miért jutott ez az öt megtisztelő darab, nem tudom, de majd elgondolkodom rajta...

És még valami... A nokedli szaggatás után a szaggatót, illetve azt a valamit, amivel a nokedlitésztát "gyurmáztuk" csakis hideg vízbe áztassuk be, különben soha nem vakarjuk le a tésztát róluk. A hideg vízben szépen leoldódik, de ahogy meleg vizet kap, szó szerint ráköt arra, amin van! Tehát, hidegvíz!!!!!

Aszalt sárgabarack csoki és pisztácia kabátban...

Nah, igen...

Megint készült valami, de nekem valahogy nincs szerencsém a fényképezéssel. Egyszerűen bénák lesznek a képek. Hiába csinálok egy csomót, ilyen bénák, és kész. Reggel még nincs természetes fény, este meg... Napot nem láttam vasárnap óta, csak a szürkeséget...

Na, mindegy.

Hozzávalók:

• 20 dkg aszalt sárgabarack
• 10 dkg minőségi keserűcsoki
• 5 dkg pisztácia (kiváltható mandulával, dióval, szinte bármivel)
• diónyi vaj

A pisztáciát egy serpenyőben átpirítom, majd apró darabokra aprítom. A csokit a vajjal vízgőz felett megolvasztom. A sárgabarackokat először félig a csokiba nyomom, majd a darabolt pisztáciába. Egy tálcára téve megszárítom, majd jól záródó üvegbe csomagolva tárolom.

Ha ajándékba készítem, pici celofánzacskóba csomagolva adom át.

Variálhatóságáról még annyit, hogy ugyanez látványos és hihetetlen finom a következőképpen:

• aszalt szilva
• fehércsoki
• reszelt marcipán (ha lehet fehér)

Az eljárás szinte ugyanaz, azaz a marcipánt apró lyukú reszelőn lereszelem, a fehércsokit vízgőz felett felolvasztom. A szilvákat először a csokiba, majd a marcipánba mártom. Szintén tálcán szárítom, majd üvegbe zárva tárolom.

Miért van az, hogy a pisztáciáról azt tudjuk, hogy zöld. Amikor meg felaprítom inkább sárga...

Mondom, hogy sárga, csak helyenként zöld...