Ez egy családi recept. Azaz a nagymamám (apai) féltve őrzött receptje. Biztosan mondhatom, hogy ez az a bejgli, ami a legfinomabb a világon. A mamám elmúlt 90 éves, de már az Ő nagymamája is ezt a változatot sütötte...
Most elárulom a titkot, hogy tudja valaki iszonyatosan egyszerűen, kevés munkával előállítani ezt a csodát a konyhájában. Még nem késő, tessék szépen nekiállni, és megalkotni ezt a remek süteményt, a karácsony elengedhetetlen darabját!
Ebből az adagból a képeken látható adag, azaz négy rúdnyi lesz. Két mákos, két diós.
A zsír, disznózsír! Amikor én először megsütöttem, megkérdeztem a nagymamámtól, hogy:
-Mama, zsííííííííííír???? Nem lehet vaj?
-Kislányom, ha én azt mondtam, hogy zsír, akkor zsír!
Soha nem viccel, tehát megértettem, hogy ebbe bizony zsír kell, disznózsír! Viszont ez nem viccelek, megfelelő tárolás mellett, ha marad belőle, hónapokig ehető sütemény lesz! Hiába, a régiek tudtak valamit a sütésről...
Bejgli
Hozzávalók:
- 60 dkg finomliszt
- 25 dkg zsír
- 10 dkg porcukor
- 2 tojás sárgája+1 db egész tojás
- 1 dkg élesztő elmorzsolva
- egy csipet só
- 1 deci tejföl
- +1 tojás a kenéshez
Töltelék, 2 diós és 2 mákos rúdhoz elegendő:
- 40 dkg dió, 30 dkg cukor, 2 deci víz, vaníliás cukor 2 evőkanálnyi,felfőzni
- 40 dkg mák, 30 dkg cukor, 2 és fél deci víz, 1 citromhéja belereszelni, felfőzni
A tölteléket készítsük el előre, hogy kihűlve tehessük a tésztára.
A felfőzés annyit tesz, hogy egy megfelelő edénybe tesszük a diót, rá jön a víz, bele a két kanál vaníliás cukor, és a cukor. Ezt felfőzzük, azaz melegítjük, és kb 5 percig kavargatjuk. Meg fog változni a színe és már érezzük az illatát is. Készen vagyunk. Én még ilyenkor keverek bele egy öntésnyi rumot, mert az ünnep, az ünnep, adjuk meg a módját.
A mákkal ugyanígy járunk el. A mákba kerülhet mazsola, akkor annak a súlyát vonjuk ki a mákból és áztassuk a vízben, amivel aztán felfőzzük a mákot.
Ezekkel kb 5-10 perc munka van, de szerintem még annyi sem.
Jön a tészta!
A tészta hozzávalóit kimérjük, és a géppel meggyúratjuk. Öt perc alatt végez vele. Ha készen vagyunk, mérjünk ki négy egyforma adagot, azaz szedjük négy felé a tésztát, és tegyük a hűtőbe egy éjszakára. A tésztát fedjük be, vagy tegyük nejlonba, hogy ne száradjon ki.
Másnap jöhet a folyamat, amit mutatott képekben!
A tészta egy éjszakát a hűtőben töltött. Keménynek látszik, de nagyon jól tudunk vele dolgozni. Vegyünk egy sütőpapírt, és tegyük a közepére a tésztát, amiből próbáljunk meg téglalap formát csinálni még nyújtás előtt. A sütőpapírt nem kell lisztezni, és a nyújtófát sem, de azért, biztos, ami biztos legyen elől a liszt ha mégis ragadna a tészta.
Tehát, kinyújtjuk a sütőpapíron, próbáljuk meg kocka formára nyújtani.
Jöhet rá a töltelék fele, jelen esetben ez a képeken a dió.
Bekenjük vele a tésztát, a széleitől maximum egy centi maradjon szabadon!
A sütőpapír segítségével gyönyörűen feltekerhető! Nem fog ragadni, szépen elválik a papírtól!
Fogjuk meg papírral együtt és tegyük a nagy gáztepsibe, amibe előtte szintén sütőpapírt helyeztünk.
Így ráhajtjuk a papírt és átemeljük a tepsibe.
Nah, minden ok, benne van. Szépen "kigurítjuk" a papírból a többi mellé.
Már ketten vannak, pedig alig öt perce dolgozunk vele! A végeket egyszerűen gyűrjük be a rúd alá. Az elsőt megfordítottam, hogy látni lehessen, ilyen alulról, az első pedig ennek a fordítottja. Érthetően írtam?
Összeállt a négy rúd. Most hagyjuk magukra őket. Minimum egy fél órát, de egy órát is hagyhatjuk. A lényeg, langyos környezet vegye őket körül. Ne tegyük be a sütőbe, viszont, már begyújthatjuk, és közepes hőfokra állíthatjuk, azaz kb 180 fokra, gázsütő 4-es fokozatára. Én a konyhapulton hagytam őket, a sütő "leadott" melegében szépen megkeltek.
Most jön a "márványozás"!!!
Üssünk fel egy tojást, külön a sárgáját, és a fehérjét.
A sárgájával dolgozunk először! Egy ecset, vagy kenőtoll segítségével keverjük el a tojást majd kenjük be a rudakat, de FIGYELEM, CSAK HOSSZÁBAN! Ha ezzel megvagyunk, következik 10 perc száradás.
Ha ez letelt, jön a fehérje, amit szintén ecsettel, vagy kenőtollal elkeverünk és keresztben megkenjük vele a rudakat!
Egy tű segítségével megszurkáljuk a rudakat. Minél több helyen, annál kisebb az esélye, hogy kireped majd. Jelzem, a nagymamám által sütött darabok is mind kirepednek, de ez soha senkit nem zavar, csak őt, tehát, ettől ne ijedjünk meg! Rengeteg töltelék van benne, tészta szinte semmi, kit érdekel, ha kireped, ha egy ilyen csodát teszünk a karácsonyi asztalra? Senkit!
Tehát, megkentük, mehet a 180 fokos (középmeleg) sütőbe. 30 perc alatt készre sül, ne is süssük tovább, mert akkor reped meg! Az illatát már messziről érezni, a színe ilyen gyönyörűségesre vált.
Készen van!
A legszebb térképek egyike a bejgli teteje!
Nah, megérte a munkát? Meg bizony!
Ez egy éjszaka készült kép, a "most nem vágjuk fel" kérdés után öt perccel készült...
Tálaláskor megszórhatjuk porcukorral. Durván sok töltelék van benne, ez az a fajta, amiben a tésztát keresni kell... De ez így jóóóóóóóóóó!
Ha megcsinálja valaki, mesélje el! Köszönöm!
