A következő címkéjű bejegyzések mutatása: macaron. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: macaron. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. május 5., szerda

Zazzi - Solymár


Ezen írás többnyire, a saját véleményemet tartalmazza. Ha valakinek más véleménye van, esetlegesen ütközik, vagy eltér az enyémtől, szívesen fogadom ha megírja, de kéretik tiszteletben tartani egymást. Ellenkező esetben a hozzászólást figyelmen kívül hagyva törlöm azt!
Köszönöm
---

Szombat délután kb 17 óra. Megérkezünk. Éppen erre volt dolgunk, hát, akkor végre nézzük meg, mi ez a Zazzi? Már sokszor hallottam, olvastam róla más blogokon. Írták, hogy itt a legjobb a macaron, és hogy húha süteményekkel teli a hely.

Az üzlet messziről felismerhető, a portál erős terrakotta színéről.
A bolt előtt három asztal székekkel, jelenleg üresen. Csak én megyek be, hogy sütit, és fagyit vegyek, na meg persze, macaront.
Belépek. Éppen egy vendéget szolgálnak ki. Meglepően kevés sütemény van a hűtőpultban, a bolt pici, nem sokkal nagyobb, mint a Váci Desszert Szalon.

A sütemények arany színű tányérokon díszelegnek a pultban, de mint írtam, nincs több kb 5 félénél, és ezekből is átlagban 1-2 darab van kitéve. Vagy elfogyott, hiszen délután 17 óra körül járunk, vagy nem tudom. Az ár a mérethez képest borsos. Egy szelet kb 400,- Ft-ba kerül, ami elvileg majdnem megszokott, viszont ezek nagyon apró darabok... A szeletes sütemények, (Zacher) egy szelete kb a fele mondjuk a Daubner szeleteinek... 

Macaron 7 féle van, gyönyörű színekben pompáznak, darabjuk 200,- (!!!) Ft.

Fagylalt kb 7-8 féle, de...

Várok a soromra, hogy a kishölgy kiszolgálja az előttem vásárlót. 

Várok, és várok. Kb 10 percet. Pedig az előttem lévő sem vesz sok mindent, sőt, már a fagyinál tart, és fizet,  mégis rengetegnek érződik az idő, amit a várakozással töltök.

Végre én jövök.

Rákérdezek, hogy csak ezek a sütemények vannak e, mert a pultban lévők nem hozzák meg a kedvemet a vásárláshoz. Az eladó hölgy válaszát megerősítendő elmegy és hoz még egy-két félét. 
Ezekből rögtön kérek is egy-egy szelettel. 
Tehát, eddig van két szelet süteményem. Egy csokis és egy vaníliás.

Jönnek a macaronok. Kétszer 6 db-ot csomagoltatok, külön tálcára, mert az egyiket majd mi esszük meg, a másikat viszem Mohához tesztelni...

Ezen a procedúrán is túl vagyunk. Jön a fagyi...

Nah, és akkor itt meg is állnék egy pillanatra.

Én értem, hogy ez egy húha cukrászda, de...

... ha annyira húha, miért nem saját fagyit árul, miért Carte d'or fagylaltot? Rákérdeztem, hogy csak a papírok, amiken a fagyik neve van feltüntetve, csak az Carte d'or-os, vagy a fagyi maga is az?

Válasz: A fagyi is az. Tehát a Zazziban árult fagyi Carte d'or termék. Ez gáz. Szerintem, gáz.

Mindegy, mivel a velem lévő fontos fagyit kért, veszek fagyit is.

Öt gombóc fagyit veszek két tölcsérbe.

Közben ketten jöttek még utánam, és kb negyed órája várnak...

Az utánam jövő csak két szelet süteménnyel akart leülni. Gondolom, nagyon örülhetett, hogy ezért ennyit vár. Mindegy, Ő tudja.

Fizetek, és távozom.

Amíg én bent voltam, a kocsiban hagyott fontos elaludt... Mert ez az egész több, mint fél óráig tartott. Pedig nem ültem le, csak vettem két süteményt, 12 db macaront, 5 gombóc fagylaltot. És összesen egy ember volt előttem, amikor megérkeztem...

Értem, hogy a süteményt lassú, megfontolt mozdulatokkal csomagolják, hogy ne sérüljenek. Értem, hogy a macaronnal is kesztyűs kézzel bánnak. De valahogy mégsem értem, hogy mi tart ennyi ideig. Amikor a fagyi kiadagolásánál az előttem kiszolgált hölgynek az elvitelre dobozba adagolt fagyinál úgy adagolták a gombócokat, hogy minden gombóc után a kanalat vízbe merítették, majd kétszer-háromszor egy erre a célra kitett rongyra ütögették, szóval már ennél a momentumnál furcsálltam, hogy amikor egy féle fagylaltból három gombóccal kerül a dobozba, akkor mi a francért kell lemosni a kanalat, csapkodni a pulthoz, mindezt olyan sebességgel, hogy állva majdnem elaludtunk közben...

Ilyenkor mindig azon gondolkodom, hogy mi lenne a Daubnerrel, ha ott is ilyen lassú lenne a kiszolgálás? Oda bármikor érkezünk, mindig hatalmas sorba kell beállni, mégis olyan gyorsan pörögnek a lányok a pultban, hogy sorbanállással együtt még nem voltam bent fél óránál többet soha, sőt, inkább kevesebbet, pedig van, hogy kb 10 méteres sorba állunk be...

Tehát, végre kiszabadultam. Kifizettem kb 5000 Ft körüli összeget. Ezt kicsit nagyon sokallottam, főleg azért, mert:
  • a fagyit mindketten kb 100 méterrel később kidobtuk, mert nem volt íze, illetve az egész egy édes massza volt, nem volt elkülönülve semmi, semmitől, pedig én csokit és citromot is ettem egy tölcsérben, mégis csak egy édes masszát érzékeltem
  • ennyi süteményért, fagylaltért ilyen sokat fizetni, csak akkor szeretek, ha valami nagyon finomat kapok cserébe
A fagyi tehát rettenetesen rossz volt. Érdekes ez a Carte d'or dolog. A "bolti dobozos" verziójukban van finom, viszont ahányszor kimért változatban próbálkozunk vele, mindig megy a kukába. Még mindig nem értem, hogy miért tartanak ilyen fagyit? Egy igazi cukrászdánál szerintem az minimum, hogy saját fagyit árusítsanak.

A süteményeket, a macaronokat elvitelre kértem, így azokat csak otthon kóstoltuk, hát jöjjön most ez...

Macaronok. Ugyan megkérdeztem, hogy melyik, milyen ízű, de bevallom, hogy egy-két darabot nem tudtam megjegyezni, mert a két rózsaszín ízét keverem. Valamelyik pipacsos-valami volt, a másik meg epres-valami.

Akkor, amire emlékszem, azok kb így néztek ki:
  • Fehér-barnás krémmel: Sós karamella
  • Rózsaszín mákszemmel: talán ez volt az epres?
  • Lila: ibolya és valami...
  • Narancssárga: narancsos
  • Zöld: pisztáciás
  • Rózsaszín: talán ez a pipacsos??

Vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy kóstoltam már az "igazit", az etalont, a húhát... Januárban, amikor Londonban jártam, kipróbáltam, hogy milyen is az a macaron, amit a Ladurée készít, árusít. Erről írtam ITT.
Akkor leírtam, hogy, igen, megértettem, hogy mitől van az a hatalmas felhajtás e körül a kis színes izé körül. Megértettem, mert a Ladurée darabjai valami olyan ízélményt adtak, hogy sokáig emlékezni fogok rá. 
Nem édes, nem azt érzi az ember, hogy valami ételfestékkel színezett, tiszta cukor izé, hanem azt érzik, hogy jesszusom, ez mennyire csokis, ez meg egy falat pisztácia, jé, ez tényleg sóskaramella, és a citrom, uramanyám, mennyire eltalálták, mert a citrommal vigyázni kell, könnyen átbillen a savanyú keserűbe, vagy elsétál az íz a cukor miatt a limonádéba. 
Tehát nem édes ízt érzünk, és mellette valamit, amire a neve is utal, mint mondjuk, ha csokis, akkor némi cukrosság mellett némi csokoládé íz, vagy hasonlók. Nem. Ezek, a Ladurée-nál tudják a titkot, vagy nagyon ügyesen bánnak valamivel, mert minden macaron olyan ízélmény, hogy még hosszú, hosszú ideig érzi az ember a szájában, azt a falatot, és azt az ízorgiát. 
Próbáltam megfejteni, átgondolni, hogy hogy is lehet ezt megoldani... 
Aztán arra jutottam, hogy valószínűleg a kis habkorongoknak nincs ízük, és a beléjük töltött krém az, amivel ennyire ügyesen bánnak. És valahol itt lehet ennek a kis színes cuccnak a titka. 
Olyan jól kell eltalálni a krémet, olyan pontosan, szilárdan megadott ízű krémet/tölteléket kell készíteni, amitől ez a falat az lesz, ami.
Mert az ember ezt egyszerre eszi, maximum két falatban, hiszen apró sütemények ezek, a Ladurée darabkái pont két normális falatnyi darabok. És ezek a falatok pazar ízélményt adnak, amit hosszan érzünk még a szánkban, teljesen lenyügőzve, hogy ilyen egyáltalán létezik... Ahogy harapjuk, roppanós a külseje, és már a krémnél is vagyunk rögtön, ami pont azt az ízt hozza, amilyen ízűt választottunk. Ha nem lenne kiírva, ha nem látnánk, is meg tudnánk mondani, hogy éppen melyik fajtát is próbáljuk, mert eltéveszthetetlen. Való igaz, hogy a Ladurée kínálatából öt félét kóstoltam, és az is igaz, hogy ez mind az öt a teljesen hagyományos ízt képviselte, semmi extra nem került terítékre. Ettünk csokoládésat, pisztáciásat, citromosat, gesztenyéset, és sóskaramellásat. Az íz mindenhol felismerhető volt, nem kellett még véletlenül sem gondolkodni, hogy ez most melyik lehet??? 

Nah, igen... és szerintem itt jön a baj, de erről majd később...

És akkor most jöjjön a Zazzi féle. 

Hat féle, hat féle ízben. A velem lévő fontos rögtön közölte, hogy ilyen színes, ételfestékes ízét nem kér.
A fagyival már ráfaragtunk, ehhez nem volt bizodalma. 
Én kóstoltam egyedül. 
Ott rögtön a kocsiban kipróbáltam a lilát. Nah, akkor most bevallom: soha nem ettem még ibolyát. Gőzöm nincs, hogy milyen az ibolya íze. Tehát, nekem mondhatják, hogy ez az ibolya, még el is hiszem, mert nincs összehasonlítási alapom. Csalódás ér, mert nagyon édes, olyan semmilyen. Tény, hogy gyönyörű lila, ezt nem is vitatom.
Jön valamelyik rózsaszín, talán a pipacsos lehet, mert megint semmi ismerős íz, csak egy édes izé. Biztos velem van a baj, miért nem eszem többször pipacsot, akkor felismerném az ízét...

A próbát itt abba is hagytam, és másnap folytattam. Hogy ne essek abba a hibába, hogy hátha rossz napom van, vagy el van billenve az ízlelésem, várok másnapig.

Másnap a pisztáciással kezdem, amiben a pisztácia ízét csírájában sem fedezem fel.

Jön a narancssárga narancsos. Számomra a narancs íze nem jött elő.

Jó, akkor jöjjön a sóskaramella, hátha... És igen!!! Ez olyan, ez átütő karamell, kimondottan finom, végre nem azt érzem, hogy egy édes maszlag, és mellette elbújva, megtalálhatatlanul a névadó íz. Nem, itt ez igazán karamelles, nagyon finom! Ezzel nagyon elégedett voltam!

Az utolsó  darab megint az egyik rózsaszín. Málna ízt érzek, pedig szerintem epresnek kellene lennie. Nem szeretem a málnát, de az ízét ismerem. Ez bizony szerintem málna, de csak "lakótársként" érkezik az íz az eddigi megszokott édes íz mellett...

Tehát, hatból egy volt ami ízlett. A sóskaramella kimondottan finom, felveszi a versenyt a Ladurée darabjával! Gratulálok hozzá, mert itthon még nem ettem olyat, ami megütötte volna ezt a szintet!


És akkor van két szelet süteményünk is... Sajnos a csokis darabot kicsit megviselte az utazás, de a látványon kívüll minőségi romlás nem jött létre, így kóstolok. 

Csokis: tömény csokoládé. Krémes, de tömény. Egy darabnál többet szerintem nem lehet megenni belőle, sőt, egy darabot is nehezen. Finom, kesernyés csoki, mégis nekem nagyon tömény.

A másik a vaníliás... Ismerem a vaníliát,   Egy ideje elég sűrűn használom, hiszen elég jó áron jutottam hozzá. Tehát, tudom, hogy milyen az igazi vanília, mind illatban, mind ízben, sőt láttam már olyan krémet, amit apró vanília szemek tarkítottak. Nah, ilyen szemeket ebben a süteményben nem találtam. Az ember azt várná, hogy olyan madártej szerű ízzel fog találkozni, helyette egy édes, vaníliára nem hasonlító krém, alatta csokikrém.

Nekem nem jött be egyik sem, de én elvakult Daubner és Vári cukrászda párti vagyok...



Tehát, eddig nálam nem nyerő a Zazzi. A fagyi pocsék volt, a macarontól nem estem hanyatt, a sütik sem az én ízlésemnek megfelelőek.
Sebaj, bőven van olyan, aki szereti, én úgyis viszonylag messze lakom innen, belőlem úgysem élnének meg...

---

Mivel a macaronból két adagot vettem, hétfőn megjelentem Mohánál, én és a 6 db macaron.

Gondoltam, teszteljünk, nézzük meg, hogy neki,  nekik, hogy ízlik.

A kóstolásnál jelen vannak: 
  • Moha
  • Moha gyerek 1.
  • Moha gyerek 2.
  • Moha kutya (csak egy-egy kikönyörgött falatot kapott, mert nem tud érdemben nyilatkozni, a család állítja, hogy mindent megeszik, és minden ízlik neki, tehát, nem áldozunk rá nagy hangsúlyt, csak akkor kínáljuk meg morzsákkal, ha már az asztal lapjának magasságáig ugrál...)
  • szepy
  • és később, szinte a maradékokra befutó Moha gyerek 3.
A megnevezésekben direkt nem szerepelnek nevek, mindenki marad inkognitóban.

A teszteléshez minden macaront négy felé vágunk, majd mindenki, kivéve Moha gyerek 3., mindegyikből kóstol, én írom a megjegyzéseket. Egyiknél sem mondok előre ízt, a színből kell kitalálni, hogy melyik, milyen lehet. Ha elsőre nem megy, elárulom, hogy kb mit is kóstoltuk, melyik ízt kellene éreznünk. (Ez két darabnál kérdéses, mert a rózsaszínűeket keverem...)

Akkor kezdjük:

Rózsaszín mák nélküli: édes, beazonosíthatatlan íze van, a krém kicsit savanykás, nem tudjuk, hogy mihez hasonlít, legfőképpen savanyított csokoládéhoz. 

Zöld: pisztáciára gyanakszik mindenki. Moha gyerek 2., mintha halványan érezne benne pisztáciát, a többiek semmi ilyesmire utaló ízt nem éreznek. (Moha kutyának ízlik!)

Lila: Moha, Moha gyerek 2. felismeri az ibolya ízt, Ők vannak olyan szerencsések, hogy ettek már cukrozott ibolyát, szerintük ráfoghatjuk, hogy felismerhető...

Narancsszínű: Mindenki narancsra gyanakszik, de az íze csak valamilyen narancskoncentrátum, illetve mű narancs ízzel összehozható. (Moha gyerek 3. kiköpi)

Rózsaszín mákos: Édes, mégis savanykás krém, az ízét senki nem tudja mihez kötni. A később a maradékokra érkező Moha gyerek 3. gumicukorra gyanakszik. Halványan felrémlik, hogy talán málna, de nem a gyümölcs, hanem a már feldolgozott málnaszörp ízt vélik felfedezni benne. 

Fehér-barna krémmel: Igen, mindenki felismeri a karamellt, ízlik mindenkinek, ez a darab meggyőzi az egybegyűlteket, hogy a macaronból van felismerhető, hosszan tartó ízű.  

Nagyjából ennyi. 

Mohával megállapodtunk, hogy majd valamikor nyáron, amikor nem bírunk magunkkal, ha lehet a 40 fokos hőség közepén megpróbáljuk mi is ezt az ízét, és majd megírjuk saját tapasztalatainkat. 
Felkértük Moha gyerek 3-at, hogy unalmas idejében keresse meg a legegyszerűbb receptet. Ő inkább vacsorát kér, majd amíg mi beszélgetünk, néha hozza az eddig számunkra rejtve maradt információkat, miszerint messzi távolba vész ezen kis izé története, még Medici Katalin is felbukkan a történetben, amitől mindegyikünk száját elhagyja minimum egy jééééé, én azt hiszem a "tényleg?"-gel reagálok...

Megbeszéltük Mohával, hogy majd amikor mi próbálkozunk, nem a kis roppanós süteményre, hanem a benne rejlő krémre helyezzük a hangsúlyt, hiszen a próbált daraboknál az volt az igazán meggyőző, amiben a krém íze kapta a hangsúlyt.

A kóstolás közben többször megállapítottuk, hogy némely krém, mintha sima vaj lenne ételfestékkel és cukorral kikeverve. 


Tájkép csata után...
Ezt hagyta maga után a hat darab macaron. A tányéron a késsel felvágás miatti sérülésekből maradt morzsák láthatóak, illetve egy-két Moha gyerek 3-nak meghagyott darabka.


És álljon itt az "etalon" fényképe is. A londoni Ladurée kínálatának egy része.
Ha valaki nem bír magával, és ha van olyan szerencsés, hogy Párizsban, vagy Londonban járva ki tudja próbálni, meg tudja kóstolni ezt a változatot, mindenképpen tegye meg. Bármilyen nagyképűen is hangzik, döbbenet lesz a különbség.


Még valami, amit majdnem elfelejtettem. A Ladurée boltjában olyan átütő mandula (marcipán) illat van, hogy az ember simán a levegővétellel is eltelne... 

Az itthon kaphatóaknak nincs ilyen illatuk. Se én, se tesztelő társaim nem éreztük a mandulát egyik süteményben sem...

2010. január 15., péntek

Macaron - meghajlok előtte, ez tényleg valami pazar cucc!


A Burlington Arcade egyik végén található a Macaron fellegváraként ismeretes (már akinek, nekem eddig nem...) Ladurée boltja. Bővebben ITT.

Már a múltkori londoni kirándulásom alkalmával meg akartuk próbálni, illetve, ki akartuk próbálni, hogy mitől olyan nagy hűha ez a macaron nevű cucc...
Otthon már többször ettem, több helyen, több ízben, de mindig azt vontam le belőle, hogy édes, amolyan habcsók, esetleg színes, de hogy mitől vannak ettől úgy elájulva, nah, azt nem értettem. Többször hangot is adtam már ennek, hogy nem értem a dolgot, mert hogy én nem ájultam úgy el tőle, mint sokan mások. (A képekre kattintva, azok nagyban megnyílnak!)

Eddig.

Mert most megkóstoltam az etalont a témában. A Ladurée Macaronja messze híres. Londonban két helyen, itt a Burlington Arcade-ban és a Harrods-ban is megtalálható a boltjuk, ahol akinek kedve van, hódolhat eme szenvedélynek. Mert már értem, hogy ez bizony az!

De, kezdjük a sétát, most még a Burlington Arcade vége felé haladunk. Itt a libériás inas, aki, ha úgymond nem a helynek megfelelően vagyunk öltözve, esetleg nem tetsző a megjelenésünk, nem ütjük meg a "mércét", udvariasan utunkat állja, azaz nem enged be ebbe a luxusparadicsomba. De erről majd bővebben később.

Most tehát haladunk kifelé. Az inast csak messziről mertem fényképezni, mert mindenhol ki van téve, hogy fényképezni tilos... Hála az égnek nagyon jól adom a hülyét, azaz egy-két képet minden tiltás ellenére el tudok általában sütni, mert mire rám szólnak, már túl vagyok legalább a muszáj fényképet csinálni képeken, utána jöhetnek a telefonos "stika" fotók...

Tehát, a libériás inas, fülében fülhallgatóval, összeköttetésben a többiekkel. Hála az égnek nem szólt rám. Ő nem.



Tehát, haladunk kifelé. Az inas a jobb oldalon áll, most éppen takarásban van. Bal oldalon ott a Ladurée piciny boltja. Felhívom a figyelmet. Mínusz 2 fok volt, mégis a bolt előtt kihelyezett székeken is kávézhattunk volna... Egyébként, mindenhol ki vannak téve a székek a boltok, kávézók elé. Az ok, azt gondolom prózai. Ezeket a boltban tárolják. Zárás és nyitás közötti időben senkit nem zavarnak, de a nyitvatartáskor útban vannak, tehát, vagy kipakolják, vagy nem férnek el tőle. Mondjuk, valamelyik este, a havazás előtt, mentünk úgy haza, hogy a sarki Starbucks előtt ücsörögve kávéztak. Akkor már hidegebb volt, mint mínusz 2 fok... Mondtam, hogy nem normálisak, ez van...



Ide értünk a Ladurée elé. Piciny bolt, nekem kicsit túlzásba vitt arany díszítéssel. Szinte ragyog messziről. Bent egyszerre három négy ember fér el, de mindjárt mutatom.



A kiszolgáló hölgy is francia. Mi is bementünk, majd én stikában fotóztam, londoni összekötőm pedig lekötötte a hölgy figyelmét...



Itt még egy pár kívülről fotózott kép:







Nah, bent vagyunk.
Édes süteményillat. Apró bolt, mindenféle macaronos ajándéktárggyal.




10 dkg 6,95 GBP, ha jól emlékszem. A 10 dkg, az kb 5 darab, valamennyivel kevesebb. Hát, nem olcsó, de ha már egyszer itt vagyunk, és nyitva is van...



Vettünk 5 db-ot. Citromosat (sárga), csokisat, (sötétbarna, itt nem látszik), gesztenyéset, halványbarna, talán a bal felső sarokban van, pisztáciásat, ez a zöld színű és sós karamellásat, valahol alsó sor, jobb alja a képnek.




Amíg a hölgyemény csomagolta a macaront, én fényképeztem. Van itt minden. Macaronos ajándékdoboz, illatos gyertyák, stb.





Jobb sarok, fekete macaron, medvecukros változat. Brrrr...



Ugye, hogy milyen bátor vagyok! Most szemből látszanak az inasok! Nem tudnak szólni, hogy nem lehet fotózni!



A Ladurée szépségápolási termékei. Javaslom a képen az árak közelről való megnézését...
1 GBP kb 310,- Ft, csak hogy át tudja mindenki számolni, hogy mi mennyibe kerül...

Jah, és az olajos üveg tetejét (kupakját) látjátok? Egy szem macaronnak álcázott valami a kupak!




Nah, és idáig tartott a benti fényképezés, mert itt rám szóltak. Kijöttem a boltból és kintről folytattam!







És akkor a csomag...





Az öt darab macaron. Először a citromosat ettük. Már ott éreztük, hogy nagy a baj! Eszméletlen finom! Teljesen más, mint amit eddig ettem. Szinte krém az egész, a kis hártya vastagságú héj alatt, krémes, de nem édes, hanem eszméletlenül finom citromos, mégsem savanyú, hanem valami olyan ízélmény, hogy jesszuuuuuuuuuuuuuuusom! Jött a csokis. Eszméletlen finom szintén, teljesen elkülönült a csoki íze. Nem egy édes maszlag, hanem kesernyésen csokis, bámulatosan finom. Aztán a gesztenyés. Itt én közel álltam ahhoz, hogy életem és vérem adjam még egy szemért, de jött a sóskaramellás, ami megint olyan volt, hogy az leírhatatlan! És a végén a pisztáciás. Hát, uram anyám, ez megkoronázta az egészet. Elmondhatatlanul finom.

Köszönő viszonyban nincs azokkal a túl édesített izékkel, amit eddig ezekből ettem. Jézusom, ez mámor, de tényleg! Szemenként megélt mámor, és bár mindegyik csak egy-egy falat, mégis olyan élményt adott, hogy elakadt a szavunk.




Muszáj leszek megismételni, és ki fogom próbálni a többit is, a sokkal színesebb, gyümölcsös változatokat is!




És ki fogom próbálni a Budapesten kapható változatokat, amiket ajánlottak, és le fogom írni, hogy ehhez képest melyik milyen volt.
Cukrászdait Budapesten még csak egy helyen ettem, a többit máshol, de egyik sem ér ennek a közelébe se. Sajnos.

Beálltam a sorba, és vállalom, ez maga a mámor! De csak ez, amit itt a Ladurée-ban kapni. A többiről nem tudok így nyilatkozni. Amíg most Londonban vagyok, még kb három félét fogok kipróbálni. Egy francia pékségét, a nevet most nem írom le, aki a szeptemberi beszámolókat olvasta, kb tudja, hogy miről van szó, illetve másik két meghatározó, minőségi termékeket árusító hely macaronját. Nem akarom elhinni, hogy ilyen különbség lehet, mint amilyen különbség van aközött, amit én ettem otthon, és amit a Ladurée árusít... Nem akarom elhinni, de lehet, hogy muszáj leszek...



2009. szeptember 7., hétfő

Tényleg nekem kellemetlen!



Hogy miért nekem kellemetlen? Mert lehet, hogy velem van a baj... Ha valaki már olvasta a blogomat, vagy a kommentjeimet, az tudja, hogy roppant válogatós vagyok. Nem szeretek "lyukra futni", azaz a járt utat a járatlanért nem szívesen adom fel. Ha még így sem értené valaki, nem szívesen próbálok ki új helyeket, ha megvan a jól bejáratott, ahol nem csalódom. Én étterembe, cukrászdába, moziba, nyaralni szinte mindig ugyanoda járok. Kevés az időm/pénzem/energiám/türelmem ahhoz, hogy csalódjak. Ha étterembe megyek, azért megyek, hogy egyek, és nem azért, hogy "nézelődjek". Ha moziba megyek, azért megyek, hogy szórakozzak, nem azért, hogy egy csürhe szórakozzon a nézőtéren, miközben én is kifizettem a jegy árát, és ezt csöndben tűrjem csak azért, mert ha szólok, akkor még esetleg meg is vernek. Ha nyaralni megyek, azért megyek, hogy pihenjek, nem azért, hogy napokig "lakhatóan tisztává" tegyem a helyet, az utánam jövőknek.
Ha cukrászdába megyek, azért megyek, hogy a fagylalt iránti szeretetemnek hódoljak, magyarán egyek egy jó fagyit, vagy vegyek valami olyan sütit amit otthon lusta vagyok megsütni, vagy nem tudok megsütni, vagy nem akarok megsütni, vagy csak ennék valami finomat. Van még egy csomó dolog, amit leírhatnék, de most nem ez a lényeg.

Tehát, válogatós vagyok. És bár a szó "csodás", de nem vagyok "trendi", vagy sznob, nem is tudom, hogy melyik nem vagyok!?

Nem szeretem, ha valami olyannak kell örülnöm, ami nekem nem ízlett, nem tetszett, csalódás volt. És ha tetszik, ha nem ezt el is mondom. Elmondom, hogy hova, miért nem mennék moziba, hogy hova miért nem mennék cukrászdába, nyaralni, stb. De ez az én véleményem, nem tartom szentírásnak, és mivel pontosan tudom magamról, hogy az "igényszintem" néha magasabb, vagy, "másabb", mint az átlagé, próbálom mindig (megpróbálom, bár ez néha nem sikerül) úgy előadni, hogy magamat tartsam inkább hibásnak, hiszen amiről véleményt mondok, pláne a blogon, írásban, azt lehet, hogy többen olvassák, sokkal kifinomultabb ízléssel, illetve sokkal másabb ízléssel rendelkezve, mint ami nekem van, tehát nem, nem őket szólom le, ez a saját véleményem és pont.

Mivel kellően sokat írtam bevezetésnek, akkor jöjjön, amiről valójában írnék.


Egy csomó helyen olvastam, hogy van Vácon egy "cukrászda", ami olyan, hogy azt bizony az embernek látnia kell. Nah, akkor ha ennyi jót olvastam, akkor muszáj leszek megnézni azt! Azért írtam a cukrászdát idézőjelbe, mert nem cukrászdának hívják, hanem desszert szalonnak. Tehát, amiről most írnék, az a váci Desszert Szalon.

Megérkeztünk. Nyári meleg, a bejárat előtt napernyős székek. Tömeg, hely sehol. Hu, akkor ez jó lehet tényleg, ha ennyien vannak. Belépve az ajtón egy piciny térbe érkezünk, ahol balra rögtön a fagyispult, utána a hűtő, amiben a szebbnél szebb sütemények kapnak helyet. A fal tényleg gyönyörű pisztáciazöld.

Áttekintve a kínálatot, némi habozás után kértünk fagyit kehelybe, egy sütit tányérba, és egy Csík somlói desszertet, illetve (végre!!!) itt találkoztam életemben először igazi Macaronnal, tehát ebből is kértünk 6 db-ot. Biztos, ami biztos, hiszen még soha nem ettem, lehet, hogy nem is szeretem. Három féle színben volt, mindháromból két-két darab került a csomagba.

A desszertek darabja kb 500,- Ft körüli összeg, egy gombóc fagyi 160,- Ft, de nem figyeltük az árakat, mert nem ez volt a lényeg, hanem , hogy annyi pozitív vélemény után végre mi is részesei legyünk a csodának. Mert kb így jellemezhető a legtöbb helyen olvasott vélemény a helyről.

Kint még mindig nincs hely, leültünk bent, mert a csöppnyi térben három falhoz tolt asztal, mellette két-két székkel kapott helyet.
A következőként elhelyezve: szék-asztal-székszék-asztal-székszék-asztal-szék.
Hát, nem mondom, hogy kényelmes így leülni, a melletted ülővel, aki a másik asztalnál ül, összeér a hátatok, de sok jó ember, mint tudjuk... Viszont télen, hogy működnek??? Mert az utcán jelenleg is kb 20-25 ember ült, a kihelyezett asztaloknál és székeknél? Télen ők hol foglalnak helyet?

Mindegy, leülünk és jöjjön a csoda!

Hát az elmaradt. Ízetlen a somlói, a fagyi pisztáciájának csak a színe pisztácia, az íze, hát... A zöldalma túl édes. A málnába bele sem kóstoltam, mert nem szeretem, de aki ette, azt mondta, hogy khmmm, az sem volt jó.
Írtam már róla, hogy a Balaton mellett nem találtunk egy normális cukrászdát. Sorban dobáljuk ki a fagyijainkat, mert rosszabbnál rosszabb "kalandjaink" vannak ilyen téren... Ha ez a fagyi tölcsérben lett volna kikérve, és séta közben lett volna fogyasztva... hát ment volna a szemétbe.

Az én süteményem kókuszos-mandulás, de a nevét nem tudom. Imádom a kókuszt és imádom a mandulát. Eddig azt hittem, hogy együtt a kettőt is. Ezek szerint, nem. Kb három villányi "piszkálás" után ott hagytam. Ok, velünk van a baj, kérjünk még valamit. Volt valami a szalon oldalán a Diamond névre hallgat. Nem is értem, hogy hogy választhattuk ezt. Én már akkor tudtam, hogy nem kérek belőle, amikor megláttam hogy menta van benne. Nem szeretem a mentát, sem édességben, sem ételben, maximum fogkrémben. Később kiderült, bíztak benne, hogy olyan After eight kategória lesz...

Nem olyan volt. Halkan elhangzott, hogy olyan, mintha spenót íze lenne...
Megkóstoltam, még a csokis résznek is mentolos íze volt, igaz, halványan, de én éreztem.

Nagyon kellemetlen, és részemről tényleg nekem ciki, de így hagytunk ott mindent, ahogy a képen van. Tényleg kimondottan rosszul éreztem magam tőle. Nem, nem a pénzért, amit feleslegesen dobtunk ki, hanem mert amíg ott voltunk, mindvégig hosszú tömött sor állt. Fagyiért jöttek dobozzal, tehát nem első esetben fagyiznak ott, hiszen már haza is visznek, úgy, mint ahogy mi vinnék, mondjuk a Vári Cukrászdából.


Először azt hittük, hogy mint mi, mindenki csak egyszer jön. De nem. A kinti részen láthatóan helyi lakosok ültek, tehát, visszajáró vendégek. Jöttek bringával, babakocsival, mopeddel. Mi meg jöttünk kb 50 km-t pestről és biztos, hogy nem megyünk többet.

Vártunk, hogy egy olyan pillanatban távozzunk, amikor viszonylag kevesen látják, hogy szinte mindent a tányéron hagytunk.

Komolyan mondom, hogy én borzasztóan kellemetlenül éltem meg a dolgot. Meg is kaptam, hogy na, akkor a tanulság, hogy nem megyünk olyan helyre többet, amiért a neten ennyire el vannak ájulva...

Pedig biztos vagyok benne, hogy a szalon másoknak tetszik, ízlik, bejön. De akkor mi a hiba nálunk? Mert mi sem zabáljuk nagykanállal az ételízesítőt, viszonylag ritkán eszünk ízfokozós ételeket, tehát nem vagyunk hozzászokva a műízekhez. Mégis ízetlenek voltak számunkra ezek az édességek, illetve, némelyik ízetlen, némelyik pedig túl édes. Tehát, egyik sem ízlett...

Illetve, talán egy. A Macaron. Már hónapok óta készülök rá. Várom, mint a messiást, mert annyit olvastam már róla, mindenki úgy el van tőle ájulva, és nekem is annyira tetszett, hogy milyen iszonyat jól néz ki, hogy ilyen színes, és egyáltalán...
Rengeteg blogon láttam, hogy milyen extra nehéz elkészíteni, hogy ezt bizony csak a nagyok tudják, és hűha, meg te jóóóóóóóóó ég, meg egyáltalán.

Nah, ez ízlett. De! Hát, hogy miért van ez a nagy elájulás tőle, arra nem jöttem rá. Úgy fogalmaznék, hogy mandulás habcsók. Persze, színes. Persze "fodros" az alja, és tényleg milyen kis helyes...

De szerintem az én nagymamám teasüteményei sokkal finomabbak.

Ez a Macaron mitől ilyen hűha? Most tényleg? Felvert tojásfehérje, megszínezve valamivel, amitől ilyen iszonyat jópofa színe lesz, kettő közé valami krém, és összeragasztva... Jah, a tojásfehérjébe mandulaliszt forgatva, ami kb a mandula azon állapota lehet, mikor marcipánnak kezdi gyúrni az ember.

Most komolyan. Hol jön ez az én kókuszcsókomhoz, aminek az alját jóféle csokoládéba mártom??
Jó, ne vegyük az enyémet, vegyük bárkiét. Hogy mi ez a tömegimádat a Macaron felé, nem értem, de tény: finom, bár szerintem egy elég egyszerre (jelen esetben akkora volt, mint egy magyar 100 Ft-os). Mert nagyon édes, és tömény. Pont mint a habcsók. Pont, mint egy bármilyen tojásfehérjéből és főleg cukorból álló valami.

De legalább ezt is megértük, végre megkóstoltam, és bár tényleg nekem kellemetlen, nem álltam be az elájulok sorába. Mondhatnám azt is, pipa. Ez is megvolt. Elég is volt.


Megkérnék mindenkit, látogassatok el a szalonba, és meséljétek el, hogy velünk van a baj, az ízlésünkkel, vagy .....

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...