A következő címkéjű bejegyzések mutatása: puffogok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: puffogok. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 6., csütörtök

Hova lett a gáz a gázból???


Egy pár éve, amikor az akkor nagyon korszerűtlennek látszó villanykályhát lecseréltük a roppant gazdaságosnak látszó gázkonvektorra, a szerelő megkérdezte, hogy jól meggondoltuk?
Nem értettem a kérdést, így visszakérdeztem, hogy komolyan gondolja, hogy a méregdrága villannyal fogok fűteni, csak azért, mert az akkor megvásárolt lakásban ilyen fűtés van?

Erre annyit válaszolt, hogy Ő, mint gázszerelő nem tartja már olyan jó dolognak a gázt... Elmesélte, hogy a felesége minden hétvégén ugyanazt a levest főzi. Ugyanazon a tűzhelyen, amit Ő tart karban. Ugyanabban a lábasban, ugyanazokból az alapanyagokból, ugyanakkora adagban... És ez a leves valahogy egyre lassabban készül el... 

És elmesélte, hogy nincs már olyan "kalória értéke" (ha jól emlékszem így mondta) a gáznak, mint régen... És rögtön szemléltette is, miszerint, régen a tűzhely valódi kék fénnyel égett... most meg sárgás, narancsos, csak néha kék a lángja...

Akkor ezt hülyeségnek tartottam, és örültem, hogy végre gázzal fűtök, hogy nem kell hazaérnem este hatig, hogy bekapcsoljam a villannyal működő cserépkályhát, hogy éjjelre felfűtse a lakást. Akkor kb. 15 éve még a cirkó nem látszott elérhető dolognak, illetve, a lakás elosztása nem az én oldalamon volt, így egyszerűbb és gyorsabb volt a kéménybe köthető konvektor.

Ennyi az előzmény...

És most a jelen... 

Roppant hideg van. Az ünnepek alatt volt, hogy reggel -15 foknál is kevesebb volt. A konvektort az eddig szokatlan "6"-os fokozatban használtam. Napközben ment 6-os fokozaton, éjjelre "lekapcsolódott" az 5-ös fokozatra. 
Én elég jól alszom... tőlem ellophatják az ágyat alólam. Erre jó példa, amikor éjjel, amíg aludtunk a konyhából az ablakon keresztül kilopták a táskámat, közben leejtve, leverve egy-két dolgot... Én reggel csak indulásnál vettem észre, hogy valami gáz van... 
Az a fajta vagyok, aki már amikor eldől, akkor alszik, nem nagyon zavar a fény, néha a szomszédok ordibálása igen, de azt is túl lehet élni.

Tehát, nem nagyon ébredek fel éjjel. Ezért is volt furcsa, hogy a két ünnep között egyik éjjel szokatlan fény volt éjjel a lakásban, amire legmélyebb álmomból ébredtem. Narancssárgás-fehéres fény világította be a nappalit, bevilágítva a hálóba, bele az arcomba...

Először, ahogy felébredtem, nem értettem, hogy mi az, aztán ahogy tisztult a kép, jöttem rá, hogy a konkevtor két kicsi ablakán, ahol egyébként a csodaszép kék lángot lehetne látni, sárgás, már majdnem fehér lánggal világítva ég a tűz... 

Én úgy tudtam, hogy a gáz az kék lánggal ég. Arról már nem is szólok, hogy a tűzhely begyújtásánál is sárgás láng van, néha még látni sem lehet, olyan átlátszó...

Apukám "gázos" a szó jó értelmében, azaz gázkészülékeket szerel, így már süldő lánykoromban megtanultam, hogy kell tisztítanom a bojlert, hogy ha sárga lánggal ég, akkor koszos, vagy valamilyen szennyeződés van benne... Ilyenkor meg kellett kopogtatnom az apukám által megmutatott, kijelölt helyen, egészen addig, míg a fehér láng újból kékre nem váltott...

A tűzhelyemen nincs mit tisztítani, amit lenne, azt apu teljesen karbantartja, pucolja, tisztítja, stb. A konvektor is az Ő "gondozása" alatt van, tehát azt, hogy koszos, vagy elkoszolódott lenne valamilyen izé, kizártnak tartom.

Észrevettem, hogy egy ideje egyre feljebb kell kapcsolni a konvektort, mégsem nő a lakás hőfoka. A jelenleg használt 6-os fokozatot eddig szinte soha nem használtuk, most mégis még emellett is néha kimondottan hideg van a lakásban. Pedig nyáron új szigetelést kaptak az ablakok, az erkélyajtó, nem változott a lakás nagysága, nem változott semmi... csak, mintha a gáz nem lenne az, ami eddig volt...

Narancssárga lánggal ég, és nem melegít... 

Tegnap (is) sokáig dolgoztam... A konvektor 6-os fokozaton világított, mert nem mondanám, hogy fűtött... Gépeltem a laptopon és majd lefagyott a kezem... Egészen komolyan azon gondolkodtam, hogy felveszek egy kesztyűt, mert már majdnem fájtak az ujjaim...


Hova lett a gáz a gázból? Miért fizetek egyre többet az egyre pocsékabb gázért???

Hogy lehet beméretni a gázt, hogy lehet panaszt tenni, hogy majd megfagyok, pedig egy vagyont fizetek azért a világítós izéért, ami a gáz helyett a vezetékben jön???

Miért égetem meg majdnem a kezem, a gáz fölött, mert nem látom a lángot, ami nem kék, inkább fehér, vagy átlátszó???


Hova lett a gázom? Kérem vissza azt a szép kéket, ezt a fehér világítóst meg vigye valaki oda, ahova gondolom és azt is csinálja vele, amit gondolok.... a saját örömére...



2010. július 9., péntek

Goldenblog - savanyú a szőlő? Inkább kilóg a lóláb...

Lezárult a Goldenblog 2010-es gasztroblog "versenye".

Valamiért azt gondoltam, hogy ez majd más lesz, mint a tavalyi... Nah, persze.. 

A zsűri a nevezett 161 blogból kiválasztott 50 blogot, ami a "versenyben" indult, közöttük  rengeteg, szinte névtelen blogot találni...

Igen, már az ötvenes lista is több volt, mint érdekes... Miért?
Csak egy példa: hogy lehet, hogy egy gasztro témájú versenyben, 50 blogból 1 db vega blog van? Amikor napjainkban mindenki nagy gondot fordít az egészségre, és egyre többen mondanak le a húsról, egy ilyen témában hogy lehet ennyire semmibe venni ezt az irányt???

Akár mondhatnám azt is, hogy mindegy, hiszen én is "húsevő" vagyok, kit érdekelnek a vegák, nem? Hát, nem... Ezt hívhatnám korlátoltságnak, de minek? Mindegy, hogy hívjuk...

Aztán a következő... Én is jelöltem pár blogot, és jelentkeztem zsűrinek is. Nem is értem, hogy miért választottak be, hiszen tavaly már írtam erről az egészről egy szép kis szösszenetet...
Ez is mindegy, beválasztottak.
Mentem is szavazni, a megadott oldalra, ahol ez fogadott:


Ha valaki nem értené, az ötvenes listában Bereznay Tamás blogja kétszer is szerepelt... Bevallom, nem láttam még a blogját, már azon is meglepődtem, hogy blogot ír, de ezzel kapcsolatban is úgy voltam, mindegy...

Aztán teltek a napok, szepy szavazott, majd meglett az eredmény, ami több mint vicces...

Az, hogy az ötvenbe, olyan blog is bekerült, amit  hónapok óta nem frissítettek, az, hogy olyan blog is bekerült, ami már inkább reklám oldal, mint blog, az semmi....

De a tíz nyertes... döbbenet...

Sajnos, az van, hogy muszáj volt szinte névteleneket megnevezni, győztesnek kikiáltani,  hogy a nagy, és ismert blogok olvasottságát, nézettségét ne veszélyeztesse semmi, és senki...

Mert mi is ez a verseny? Mert ez egy verseny, ugye?

Gasztro témájú bloggerek megmérettetése, a közönség és a nagynevű zsűri előtt...

Nah, de vigyázzunk ám! Mert aki itt nyer, az olyan olvasottságot, nézettséget kap, hogy ihaj, győzze csak fogadni a gratulációkat, a rengeteg kommentet, és közben hizlalja a számlálókat a blogon megfordult látogató, olvasó...

De ez az áradat csak egy-két napig tart, és ha tetszik, ha nem, utána az olvasó visszatér a saját, megszokott blogjaihoz, amit eleve olvas, látogat.

Ha viszont rászokna egy-két újabb blogra, talán már nem járna vissza a régiekhez, így azok lassan, lassan egyre kisebb nézettséget élnének meg...ami viszont reklám szempontjából, hogy is mondjam... gázos.

Sajnálom, de muszáj vagyok leírni, hogy a tizes lista valahogy úgy állt össze, hogy olyan túl nagy nézettségű, túl nagy forgalmú blog ne nagyon kerüljön bele...

Persze, vannak kivételek, mert az a bizonyos lóláb erősen kilógott volna, mint ahogy ki is lóg, így bekerült egy-két nagyforgalmú blog is, csak a látszat kedvéért.

Ez a verseny már csak arra jó, hogy jót röhögjünk rajta, másra nem.

Ez az egész csak arra jó, hogy a hvg kavarjon egy kis zavart a biliben, mert ez nem más... 

És nem, nem savanyú a szőlő. Inkább a lóláb lóg ki, de nagyon...

Félreértés ne essék, a győzteseknek tiszta szívből gratulálok, bár az eredménnyel bőven nem értek egyet. 

De ez már az én bajom, én ilyen kekec vagyok. Pont.

Most megyek, és veszek egy buktát, bár a kakaóscsigát jobban szeretem, de most attól kicsit elment a kedvem...  


2010. május 9., vasárnap

200 ml = talán 180 ml.. talán...




Rengeteg tejszínt használok. Főleg főzéshez, de mostanában rengeteg habot is készítek belőle. Mivel a tejszínhab általában horror drága, ezért igen-igen megnézem, hogy melyiket veszem meg...

A legolcsóbbnak a Tesco ezen terméke látszott. Már sokszor vettem belőle. Egyrészt, szeretem, hogy kicsi, 200 ml, tehát, ha nem kell csak egy-két dl tejszín, nem kell felbontanom egy fél literes dobozt, másodszor a literre számolt ára sokkal jobb, mint bármelyik másiknak...

Bevallom, hogy eddig számomra nem derült ki, hogy ez bár, 200 ml van feltüntetve a dobozán, valójában maximum 180 ml... Eddig nem tűnt fel, mert csak olyan ételekhez kellett, ahol ezt nem kellett figyelni. Tegnap viszont ki kellett mérnem, mert amit készítettem, ahhoz pontos arányokra volt szükségem...

Kinyitottam, beleöntöttem az edénybe, és láss csodát... 

Ez nincs 200 ml. 

EJNYE!!!


Van még itthon két-három másik fajta is, bár azok 500 ml-s kiszerelésűek. Le fogom mérni azokat is, esküszöm...

2009. december 4., péntek

Tisztelt T Mobile! Mikor leszek elérhető???


Szeretném megkérdezni, a Tisztelt T Mobile felsővezetését, hogy hogyan is gondolták, hogy karbantartási munkák miatt korlátoznak engem abban, hogy hívást indítsak, illetve hívást fogadjak?

Ennyit ér ezen szolgáltató... Legalább egy nyamvadt sms-t küldenének, hogy bocsi, te hülye, most egy ideig nem fogsz telefonálni... Se ki, se be nem fogsz!


Hogy miért? Mert így jártál... És mert Te vagy értünk és nem mi érted...


Ennyit rólatok!

Jah, és mert voltam olyan cseles és felhívtam az ügyfélszolgálatot, megtudtam, hogy már működik a rendszer, csak kapcsoljam ki és kapcsoljam be a telefonomat.

A telefonba elmondtam, hogy ha már minden sziriszari akcióról tájékoztatnak sms-ben, hogy hova regisztráljak, meg mire költsek, akkor erről is illő lett volna kiküldeni egy sms-t...

Ugyebár...??


2009. november 4., szerda

H1N1... Most akkor ez igaz, vagy nem igaz???


Azt mondják, kicsit hülyének néznek minket, hozzá nem értőket...

Maimoninál volt ma egy bejegyzés, amire rengeteg komment érkezett. Természetesen minden oldalról érkeztek hozzászólások.

Ez a nap úgy látszik többeket mozgatott meg a témában, mert ma reggel egy érdekes e-mail érkezett hozzám... Benne egy pdf, amit ide nem tudok feltölteni, viszont megkerestem a két képet a neten és láss csodát, meg is találtam...

A szöveget az e-mailből másolom:

Az első képen Falus Ferencet "oltják"... Az injekciós tűn rajta van a védőkupak...
Falus Ferenc az ÁNTSZ "feje", az országos tiszti főorvos.

Az is benne volt ebben az e-mailben, hogy az úgynevezett intramusculáris, azaz izomba adott oltás helyes kivitelezését az alsó képen láthatjuk helyes módon. Tehát az első képen több minden nem stimmel....
  1. Hogy lehet olyan tűvel oltást beadni, amin rajta van a tűvédő???
  2. Már a beadás módja is arra utal, hogy nem igazi a dolog...


A hozzáértőket kérdezném, igaz, hogy az első képen nem helyesen adják be az oltást,

és tényleg rajta van a tűn a kupak?

Én nem értek ezekhez, egyikhez sem. Tűt, hála az égnek igen régen láttam, és soha nem néztem oda, amikor bármivel is beoltottak...

Ha valaki érti, hogy most akkor ez hogy is van, megírná?

Azt is mondták, hogy biztos már be volt oltva jóval előbb, most csak a nézők kedvéért csinálják így. Hát, nem tudom. Lehet, hogy így van, ezt soha nem fogjuk megtudni...

Maimoninál rengeteg komment született, mindenképpen olvassátok el, mert tájékozódni kell a témában, nem lehetünk felkészületlenek!

Tehát, most akkor mi van?

Jaj, nehogy elfelejtsem! Miért van az, hogy "rendelkezem" számos egészségügyben dolgozó "ismerőssel", bár inkább barátnak írnám őket. Egyikőjük sem oltatja be se magát, se a családját...

2009. október 24., szombat

Biztos velem van a baj...




...de engem zavar, amikor a bevásárlókocsiban egy, vagy több gyereket "tárolnak"... Megértem, hogy egyszerű, mert nem kell lepkehálóval összeszedni a kölköket a polcok között, megértem, hogy egyszerűbb, hogy csak ahhoz férnek hozzá, amit elérnek, ezt viszont a szülő határozza így meg, mert ahova nem tolja közel a kocsit, azt a gyerekek nem érik el, de!

De (!) én ebbe a kocsiba ételt, és olyan dolgokat pakolok, amit utána a kocsiba teszek, majd a lakásomba viszek be... És esetleg közben kézzel megfogom, hozzáfogom a ruhámhoz, ráteszem a konyhapultra, beteszem a hűtőbe, a szekrénybe, a bárhova...

És nem tudhatom, hogy az előttem a kocsit használók közül volt e valaki, aki a saját könnyedsége miatt betette a gyerekeit a kocsiba. Ezzel magában nincs gondom, sőt, teljes mértékben megértem!

Nekem ilyenkor azzal van bajom, hogy CIPŐVEL tapossák a kocsit, azzal a cipővel, amivel előtte az utcán járkáltak, esetleg megjártak néhány pocsolyát, kutya, vagy macskapiszkot, stb, stb, bár nekem már az utca "sima" mocska is elég arra, hogy ettől kicsit felháborodjak...

Most szerzek egy pár ellenséget ezzel a bejegyzéssel, de vállalom, mert ez is olyan dolog, amin szerintem lehetne változtatni.
Mint mondtam, megértem, hogy a gyerekeket sokkal egyszerűbb így bevinni egy boltba, gyorsabb, költségkímélőbb, és hiszti csökkentőbb is. Tehát, megértem, tényleg!

Csak nem lehetne a gyerekekről ilyenkor levenni a cipőt? Tudom, már hallom, hogy mit mondanak erre:
  • megfáznak cipő nélkül
  • más is így teszi bele őket
  • elvesztik a cipőt a kocsiból
  • mire leveszik, majd feladják a cipőt, lemegy a nap...
  • a hajléktalanokhoz került kocsik sem tiszták..., sőt!
Ok, ezeket is mind értem, de:
  1. ezekben a bevásárlóközpontokban általában olyan meleg van, hogy egy nagyobb bevásárlásnál le kell venni a kabátot, hogy az ember ne kapjon hőgutát
  2. ez a "más is"... hivatkozás már rég idejét múlt, nem számít, hogy ki, mit, miért nem, az számít, amit mi megteszünk...
  3. a cipőket egy zacskóban tökéletesen lehet tárolni, így nem veszik el útközben...
  4. mire én mindent végigmosok, amit megvettem, hogy bepakolhassam a szekrénybe, hűtőbe, szintén lemegy a nap...
  5. a hajléktalanok általában eltolnak egy kocsit, és az nem kerül vissza, vagy ha igen, ritkábban, mint ahány gyereket belepakolnak a kocsikba... de azért annak sem örülök, ez igaz...
Biztos sokan nem értenek majd velem egyet.

Kíváncsi lennék, hogy mit szólnának, amikor gyerek nélkül mennek vásárolni, majd az áruház végigjárásának felénél, amikor már szépen meg van pakolva a kocsi, bemásznék a kocsiba, úgy, cipővel betrappolnék a cuccaik mellé....

Van különbség? Nincs...

Csak ezt át sem gondoljuk, gondolják...

Egy időben "felkapott" téma volt, hogy a homokozókba piszkító macskáktól, illetve az ürüléküktől, illetve az abban esetlegesen jelen lévő mit tudom én mitől a gyerek meg is vakulhat, mert játszik a homokozóban, belenyúl a macskapiszokba, majd a szemébe dörzsöli azt, és már meg is van a baj... Így nincs??? Vagy ez itt már nem gond? Cipővel berakják őket, a cipőről a kosz a kocsira kerül, onnan az abba bepakolt cuccokra, majd azt megfogják, véletlenül megdörzsölik a szemüket és megint ott tartunk, ahol a homokozóban... Jah, csak hogy itt már nem lehet ám, csak saját magukat hibáztatni! Ez egy igen kisarkított példa, de muszáj így is szemléltetnem...

De, mint írtam, biztos velem van a baj...

Vagy nem?

2009. október 17., szombat

Tv paprika egy jó és egy rossz pont...

Éjjel ment a tv paprikán egy műsor a kedvencemmel... Az egyik kedvencemmel.

Teljesen meglepett, hogy Gordon Ramsay egy olyan műsorát láttam, amit kb három hete Londonban is láttam már. Hogy ezen mi lepett meg? Hogy vagy a Londonban látott volt régi, ismétlés, vagy a tv paprika tartja nagyon jól a lépést a friss műsorokkal, és szinte frissiben láthatjuk mi is itthon. Ha a második variáció, azaz végre friss műsort látunk, nem ezeréves sorozat ismétlését, akkor gratula! Ha nem így van, és a Londonban látott, egy már régi sorozat ismétlése volt Londonban, akkor a viszont ejnye-bejnye a tv paprikának!

És egy csepp londoni info: odakint a csapból is Ő folyik... Olyan, mint nálunk Norbi... Mindenen rajta van a képe, a neve... Ez engem nem zavart, bár egy angolt sem zavarna, ha Schobert Norbert vigyorogna rá mindenhonnan békaszemű feleségével. (bocsánat, de az van neki, bár nagyon szép, izmos teste van, de a fülei és a sokkal nagyobb szilikonok, mint amennyit a bőre elbír és a köldöke...nah, befejeztem!)


Viszont óriási fekete pontot érdemelnek, mert a tv paprika magazinnal folyamatosan gondom van. Ajándékba kaptam az előfizetett újságot, amit szinte soha nem kapok meg. Legutoljára júniusban, vagy júliusban reklamáltam náluk, miszerint az elmúlt évben, és idén, azaz 2008-ban és 2009-ben van egy pár szám, ami nem jutott el hozzám. Összesen 8 darab újság hiányzott. azért ez két éve alatt, úgy, hogy júniusban, vagy júliusban hívtam őket, szerintem elég rossz arány.
És, hogy miért nem jutott el hozzám az újság? Mert állítólag nem tudták bedobni a postaládába, mert nem jutottak be a kapun...
Ennek ellentmond, hogy a postaládában találtam a tájékoztatót, miszerint biztosítsak bejutást, mert ha nem tudnak bejönni a kapun, nem tudják bedobni az újságot sem. Valaki elárulná, hogy ezt a papírt, ugyan hogy sikerült bedobni a postaládába, és ha már bedobták, az újságot miért nem dobták be mellé????
Először a tv paprika magazinban szereplő telefonszámot hívtam. Ott tájékoztattak, hogy már nem ők foglalkoznak vele. Megadtak egy másik számot. Ott felírták, hogy melyik számokat nem kaptam meg, illetve kijavíttattam a címet, és beírattam egy olyat, ahova be fogják tudni dobni, mert nincs kapu, a postaláda a kapun kívül van, gondoltam, inkább így kapjam meg, mint sehogy. A reklamált példányok kb három héten belül meg is érkeztek. Majd a következő szám megérkezett a javított címre. De azóta megint semmi. Az, hogy "rohadtul" unom, gyenge kifejezés arra, hogy mennyire is elegem van abból, hogy nézem a tévében az újság reklámját, majd várok, és várok... És az nem érkezik meg.
Nagyon unom már, hogy folyamatosan reklamálok. Szerintem ez nem pont olvasó megtartó hozzáállás. Most van október. Augusztus óta nem kaptam újságot. Megint telefonáljak nekik? Megint hallgassam meg, hogy elnézést kérnek? Vagy menjek el, és vegyem meg az újságárusnál az újságomat? Még mit nem... Majd kétszer fizetek nekik, nah persze.


2009. október 12., hétfő

Dr Oetker - nem jártam szerencsével...


Emlékeztek arra a bizonyos Dr Oetker tortabevonóra, amit Londonban találtam, nagyon kedvező áron???

És ígértem, hogy megpiszkálom a dolgot, hogy lehet e majd nálunk is, meg mikor, meg mennyiért...

Első körben, szeretném mindenki figyelmébe ajánlani az Angol Dr Oetker oldal ezen bejegyzéshez vonatkozó oldalát, amit megnézhettek ITT. Ha ezt megnéztétek, azért menjetek csak szépen tovább, és csemegézzetek, hogy miből NEM válogathatunk mi, mi az amit nálunk nem lehet kapni, az ott elérhető készletből... Érdemes lesz, meglátjátok. Én ismételten okosabb lettem, miszerint disznók elé gyöngyöt, minek is dobjanak...

Jó, nem fogalmazok ilyen szigorúan, mert a Dr Oetker-től kapott válaszban nem ez volt, de valahogy mégis így érzem...

Az történt, hogy vettem a bátorságot és írtam a Dr Oetker oldalán található e-mail címre. Sikeresen nem hozzájuk futott be a levelem, hanem a webes rendeléssel foglalkozó G'Roby Online Shophoz. Valószínűleg valamit félrenyomtam, tehát mindenképpen én voltam a béna, rossz helyen klikkeltem, az "írjon nekünk" gombocskára...

Viszont a G'Roby másnapra válaszolt, melyben tájékoztattak, hogy az, amit én keresek, nincs, de nézzem meg a további kínálatot. Én megköszöntem, majd elkértem a helyes címet, és ide ismételten megírtam a kérdésemet, miszerint, amit én Londonban találtam, ilyen és ilyen áron, mikor lesz kapható, és milyen áron, mert ez az ár, melyen én természetes meg is vásároltam, nagyon, nagyon, nagyon tetszene...

Hát... nem tudom, hogy lesz e belőle gond, de idézem, amit válaszban kaptam...

Tisztelt Hölgyem!
Örömmel vettük érdeklődését termékeink iránt. Sajnálattal kell azonban informálnom Önt, hogy a levelében említett terméket nem tervezzük forgalmazni a közeli jövőben Magyarországon. Az aktuális termékválasztékunkról tájékozódhat internet oldalunkon. Amennyiben torta bevonására alkalmas dekorációs termékek iránt érdeklődik, ajánlom figyelmébe az új Dr. Oetker Tortabevonókat, melyek praktikus kiszerelésüknek köszönhetően egyszerűen felhasználhatóak. Marcipán termékeket ugyan nem forgalmazunk, de a Dr. Oetker marcipánízű Cukormázával színtén ragyogó mázat készíthet a tortákra. Karácsonyi újdonságként a hipermarketek polcain legfrisebb termékeinkkel a Dr. Oetker Dekor Tollal és a fehér színű Dr. Oetker Díszítő Cukormázzal szeretnénk még egyszerűbbé tenni a kreatív háziasszonyok számára a torták és sütemények díszítését. Keresse ezeket a termékeket október közepétől a Dr. Oetker polchelyein, illetve a sütési adalékok számára kijelölt displayeken. Remélem a rossz hír ellenére is tudtam néhány tanácsot adni Önnek.

Következett az elköszönés, stb, stb...

Én válaszban megírtam, hogy köszönöm, de engem marcipán érdekel, és nem valami helyettesítő, és azt is megírtam, hogy ezen az áron igen versenyképes lenne ezen termék, mert ezen az áron még a marcipánt sem lehet megvenni, és akkor még munka is van vele... Megkérdeztem továbbá, hogy van e róla tudomásuk, hogy a környező országokban hol lehet esetleg kapni ezen terméket?

A válasz perceken belül a postafiókomban volt:

Tisztelt Hölgyem,
Minden termékbevezetésünket reprezentatív piackutatás előz meg, és sajnos a prémium árszegmensű sütési dekorációk sorra megbuknak a fogyasztói kutatásokon. Ön az egyike azon kevés vásárlóknak, akik nyitottak az újdonságokra, és hajlandóak lennének kicsit magasabb árat is fizteni a minőségért illetve az időspóroló megoldásokért. (A magyar áruházláncok magas árrésigénye, és a magas áfatartalom miatt ezen a termék fogyasztói ára Magyarországon 1000 Ft felett lenne.)

Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de a jelzett Dr. Oetker terméket jelenleg nem forgalmazza más európai ország.


Az e-maileket író nevét azért nem közlöm, mert nem kértem engedélyt tőle. A levelezésünkben nem szerepel, hogy azt nem idézhetem, azért másoltam be ide, is.

El kell, hogy mondjam, hogy ezen levelezésünk egy napon zajlott. Ahogy írtam, szinte rögtön válaszolt, minden levelemre, nem teltek el napok, maximum egy-egy óra két levél között, de szerintem még ennyi sem, tehát nagyon gyorsan reagáltak a kérésemre, és minden további levelemre, ami szerintem ritka...

Az utolsó levélben, amit már nem másoltam be, azt ajánlotta, hogy ha tudom, szerezzem be továbbra is Angliából.
Rajta vagyok az ügyön. És lehet, hogy még meglepem vele őket is....


Még valami! Ha valaki ért hozzá, vagy tud róla, hogy milyen árréssel dolgoznak a nagy magyar áruházak, hogy nálunk ezen termék valószínűleg a duplája lenne, mint amennyi Angliában, illetve még valami. Az ár, az nem úgy van, hogy a Dr Oetker behozza, kikalkulálja, hogy neki mennyiért éri meg. Ha ezen ár, már eleve magasabb, akkor az áruházak tényleg csak jóval drágábban árulhatják, mint amennyiért én vettem... Vagy csak rosszindulatú vagyok, és a Dr Oetker hiába állapít meg rá egy kedves, baráti árat, a szenya hiperek jól rányomják a saját árrésüket, és így lesz horror drága? Teljesen elbizonytalanodtam, hogy mire is kell most mérgesnek lennem, hogy miért kell nekem ezt Londonból hozatnom?
Jelzem, nekem van itthon egy db, de a továbbiak lassan majd elindulnak felém... Mert többen lesznek, ki tudja, hogy mennyien...


És még valami! Miért van az, hogy nekünk csak a marcipánízű tortabevonó kell? Elhiszitek, hogy a "prémium" termékek nem fogynak?
Én meg azt nem hiszem el, hogy azok a vackok fogynak, amiket én soha az életben nem vennék meg, mint muffin por, tiramisu pur, stb, stb...

Nem hiszem el, hogy erre nincs kereslet. Hát, hányan vagyunk csak itt, akik vennének belőle??? És hányan nem is tudják, hogy van ilyen egyáltalán. Meg kellene nézni egy pár sütéssel kapcsolatos fórumot, ahol napi szinten kerülnek fel torták, házilag kinyújtott marcipánnal... Nah, lehet, hogy azokhoz mind megvennék például ezt... De én csak egy vélemény vagyok, és mint írták, ritka, illetve, kevés...

Ez van.

Azért, biztos, ami biztos átnézem a szomszédos országok Dr Oetker oldalát is, hátha van közelebb is ilyen, mint London...

2009. szeptember 10., csütörtök

Ütközések



Láttam egy pár éve egy filmet, ami azóta már dvd formájában is a tulajdonomban van.

A címe: Ütközések

Ma megint eszembe jutott. Amikor anno a moziban ülve néztük, az a fajta élmény volt, ami után olyan csönd marad, hogy hallani azt a bizonyos legyet is, aki zümmög.
Csöndben állsz fel a székből, és dolgozik az agyad...

(Ilyesmi volt anno a Thelma és Louise is, ami után emlékszem, hogy már úgy dobtak ki a moziból, mert hosszú, hosszú percekig csak ültünk és bambultunk magunk elé.)

Nem mesélem el, hogy a film miről szól. Nem mesélem el, mert mindenképpen ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg.

Van benne egy rész, amikor az egyik szereplő Jean (Sandra Bullock), valami olyasmit mond, ami úgy szíven ütött, azt éreztem, jesszusom, ez tényleg így van!

Valami ilyesmi a szöveg:
Reggel felébredek és dühös vagyok. Állandóan mérges vagyok, és nem tudom miért!”

Jah, valahogy így van ez mostanában. Olyan sokszor érzem, hogy mérges vagyok. Hol azért, mert hülyének néznek, hol azért mert emberszámba se vesznek, hol azért, mert olyan, mintha láthatatlan lennék... Valami ilyesmit érzek mostanában én is. Egy ideje. Jó ideje.

Ha elém állnak a sorban, ha a sorszámom ellenére előttem hívnak be valakit, aki utánam érkezett, ha kioszt az eladó, ha csak azért állít meg a rendőr, mert engem meg mer állítani, míg az előttem, mögöttem lévő nagy fekete autóst nem... Ha olyan dolgokat hallok vissza, ami a fűszálból kiindulva a erdő, mező lett... Ha saját magam moderálom a saját blogomat mások miatt. Nah, ezekért például nagyon mérges vagyok. És ez sajnos mostanában olyan sűrűn van. Szinte folyamatosan...

Mindenképpen nézzétek meg a filmet, érdemes!

2009. szeptember 1., kedd

Még mindig küzdök a molyokkal...

Csak erős idegzetűeknek!

Egy ideje követem, hogy a google alapján milyen kereséssel jutnak el hozzám a nézelődök, azaz a blogra milyen útvonalon érkeznek. Mostanában egyre többször jön olvasó a "molylepke" szóra keresve.

Valószínűleg azért van ez, mert a nyaralásom előtt egy pár nappal néhány kommentben leírtam, hogy szó szerint küzdök a molyokkal. Méghozzá az ételmoly változattal. Nem tudom, hogy honnan jöttek. Egy fém kekszesdoboz lehetett az első tenyészet, amiben fóliába csomagolt keksz volt. Ennek a kibontásakor szabadult el a pokol...

Az öcsém kibontotta a dobozt és abból kb 15 lepke szált ki. Én azt hittem, hogy ott rögtön elájulok, Ő jót röhögött, hogy milyen tenyészetet tartok a lakásban...

És jött a küzdelem! Augusztus 10-én indultam nyaralni.

Addig el kellett volna pusztítanom az összeset. Neki is álltam a dolognak. Az egész konyhát áttakarítottam. Igen, az egészet! Minden kipakol, átmos, fertőtlenít. Amiben petét, vagy bármilyen számomra undorítónak tartott dolgot, vagy annak kezdeményét találtam, az ment a kukába, amit rögtön kivittem a lakáson kívüli szemeteshez. A polcokba, szekrényekbe moly elleni golyót tettem és nyomatékosítva a dolgot, kihelyeztem egy felakasztható molycsapdát is. Ez van a képeken.

Úgy éreztem, minden ok, teljes nyugalomban elmentem nyaralni... Aztán, letelt a nyaralás (14 nap) és hazajöttem. Nem részletezném, hogy majdnem infarktust kaptam a látványtól, és az undortól!

Nem gondoltam volna, hogy egy hét suvickolás, vakarnyászás, ki-be pakolás, szelektálás után erre jövök haza. Mert azt gondoltam, hogy mindent kitakarítottam, hogy minden olyat kidobtam, ahol ezek a rohadékok megbújhattak, lepetézhettek, vagy bármit csinálhattak volna.


Nem számoltam össze, de kb 100 rohadék ragadt a csapdába. Volt amelyik még mozgott, amitől egy apró öröm öntött el. Mert legalább szenvednek a rohadékok, mielőtt megdöglenek. Lehet, hogy most én leszek a közelenség, mert ezek is érző lények, de kb úgy állok hozzájuk, mint a szúnyogokhoz, tőlem mind megdögölhetnek, mind! Direkt élvezem, ahogy a repülő példányokat lecsapom és szétnyomom az újsággal! Sőt, rosszabb napokon, amikor arra megyek haza, hogy elhúz előttem egy-kettő a levegőben még szemetebb szoktam lenni, mert fogom a csapdát, és azzal kapom el őket, biztosítva az órákig, esetleg napokig tartó haláltusájukat. Szemét vagyok? Lehet. Nem kértem, hogy költözzenek be hozzám, sőt! Nem kértem, hogy centiméterről, centiméterre át kelljen sikálnom a konyhát, minden szekrényt, polcot kipakolva, aztán vissza.

Néha úgy érzem kezdem feladni, bár tény, hogy látványosan csökken a számuk.

Először azt gondoltam amikor hazaértem, hogy másnap kezdhetem előröl a takarítást, "nyalhatom" végig a konyhát megint...

Aztán úgy döntöttem, hogy először kiirtom mindet, és amikor már kb két hete nem látok egyet sem repkedni, nah, majd akkor fordítok megint energiát erre az egészre.

És, hogy miért írtam ezt le? Mert aki szintén ezzel a gonddal küzd, hátha megy valamire a "tapasztalataimmal"....

Azaz:
  • Szerintem felesleges mindent áttakarítani, először teljesen ki kell őket irtani, magyarán ki kell helyezni néhány csapdát. Ami a képen van, az, ha minden igaz a Bábolna Bio terméke. Kb 500,- Ft volt, és két darab van benne. Továbbá lehet vásárolni moly elleni golyócskákat, amiket a szekrényekbe el lehet helyezni, hátha távol tartják a rohadékokat.
  • A repülő példányokat mindenképpen öljük meg, és most jön az erős gyomor, ha találunk kukacokat, azokat is! Ez tényleg erős gyomrot igényel, ugyanis én kitakarítottam mindent, majd másnapra a konyha falán találtam kb 10 kukacot... Azokat megöltem, és mégis ennyi kelt ki valamiből, amíg nem voltam otthon...
  • Tehát szerintem csak úgy lehet kiirtani őket, hogy meg kell várni, míg teljesen kihalnak, vagy kipusztulnak. Ha a repülő egyedeket megöljük, ritkul a számuk, és remélhetőleg egyszer csak teljesen megszűnnek. Remélhetőleg. Mert én még nem tartok ott...

Felhívnám a figyelmet, hogy ugyan a konyhában "laknak", és a konyhában találtam a petéket, a bábokat, és ott fogta be a csapda a legtöbb repkedő példányt, de nem "ételekben" találtam őket! Találtam szalvéta között, a polc falára csimpaszkodva. Bármilyen furcsa, csak a kekszben volt élő, vagy más állapotú darab. Nem találtam se fűszerben, se lisztben, se tésztában. Se csokoládéban, se semmiben.

A lakás több pontján van levendula. Szinte körberöhögik...

Ami eddig a legjobban bevált, az ez a lógatható csapda. Ebbe napi szinten repülnek, és ragadnak bele. A közepén lóg valami izé, aminek a szagára belerepülnek és a ragadós felületbe beleragadnak, majd ott halnak éhen benne...

Tehát, szerintem ez a legjobb molycsapda, amit eddig találtam.

Most várok, hogy kipusztuljanak, és megint végigsikálom a konyhát...


Nézegettem már, hogy ami nálam van, az melyik fajta lehet, de nem tudtam megfejteni... Létezik ételmoly, ami a pici, és inkább hosszúkásabb, és a ruhamoly, ami a lepkére hasonlít. A nálam "lakók" egyértelműen ételmolyok.

Ha leütöm őket, a szárnyaikon lévő por megfogja az újságot, vagy a párnát, amivel adtam nekik.

Hangjuk szerintem nincs, vagy hála az égnek nem hallom...


Élelmiszer-molyok

A molylepkék a kis testű lepkék közé tartoznak. Jellemző rájuk, hogy fejük rendszerint sűrűn szőrős, ajaktapogatóik kicsinyek, szívókájuk, az ún. pödörnyelv gyengén fejlett. Ezért az imágók, mivel szájszervük erre alkalmatlan, nem károsítanak.

Testüket többé-kevésbé fejlett szőrzet és pikkelyzet fedi, a pikkelyek eloszlása az egyes fajokra jellemző, és igen nagy változatosságot mutat. Két pár szárnyuk van.

Szaporodásuk váltivarú, teljes átalakulással fejlődnek. Lárvájuk általában féreg alakú. A hernyók feje és rágóik jól fejlettek. Legtöbbjüknek négy lárvastádiuma van, ezután bebábozódnak. Bábjuk általában múmiabáb. Elég gyakori a gubó, vagy kokonszövés képessége. Az egyes fajok pete, lárva, báb, vagy imágó alakban telelnek át.

Kizárólag a lárva károsít, amely a táplálékul szolgáló anyagban szövedéket készít.

Elsősorban passzív úton terjednek, de a helyiségekbe be is repülhetnek.

Aszalványmoly
(Plodia interpunctella)

8-10 mm hosszú, kiterjesztett szárnytávolsága 14-18 mm. Igen jellemző, hogy elülső szárnyainak külső fele csokoládé-vörösbarna, a szárnytő felé eső belső fele szürkésfehér, koromszürke, kékes- és ibolyásvörös harántsávokkal tarkítva. Hátulsó szárnyai hamuszürkék, csillogók. Feje, tora rozsdavörös.

A nőstény élete folyamán 300-400 petét rak, naponta 25-140-et, amelyet kisebb-nagyobb csomókban a tápanyagra, vagy annak közelébe helyez el. A 4-5 napig tartó embrionális fejlődés után kikelő lárvák azonnal táplálkozni kezdenek és táplálkozás közben az élelemből csomókat készítenek, amelyeket selyemfonállal szőnek össze. A lárvák

a helyiség felületén szétmásznak, a falrepedésekben, a zsákok gyűrődéseiben gubót szőnek, és abban bebábozódnak. A 7-10 napig tartó bábállapot után kel ki a molylepke. Fejlődési idejük átlagosan 6 hét. Hazánkban évente 2-5 nemzedéke is fejlődhet.

A lárvák és a bábok a raktárak védett részein telelnek át. Az imágók éjszaka repülnek, a mesterséges fény vonzza őket. A lárvák a kedvezőtlen körülményekkel szemben rendkívül ellenállóak, táplálékhiány esetén a raktár zugaiban, padlórepedéseiben, felhalmozott hulladékokban is megélnek.

Gabonafélékben, hüvelyes magvakban, olajos magvakban (mogyoró, dió), növényi őrleményekben (liszt, kukoricaliszt), szárított gyógynövényekben és gyümölcsökben (mazsola) található meg. Dohányban, száraztésztában, csokoládéban és fűszerekben is előfordul. Elhanyagolt, meleg raktárakban rendkívül gyorsan elszaporodik, különösen akkor, ha számára kedvező tápanyagot, elsősorban kukoricalisztet talál. Háztartások igen gyakori kártevője.

Kártétele a hernyó által készített, sűrű, ürülékkel teli fonadékfátylakról könnyen felismerhető.

Készletmoly
(Ephestia elutella)

8-11 mm hosszú, kiterjesztett szárnytávolsága 14-17 mm. Elülső szárnyának alapszíne világosszürke-sötétbarna, néha a belső szegély felé eső része egészen világos. A belső harántvonal éles, ferde, piszkosfehér, kívülről sötét, árnyékszerű vonal határolja. A csúcson két fekete pötty látható. Hátulsó szárnya háromszögű, piszkosfehér.

A nőstény a tápanyagokra, vagy ezek közelébe 3-12 nap alatt 100-300 selyemfehér színű petét rak. A lárva kifejlődve 11-15 mm nagyságú hernyó, sárgásfehér, olykor rózsaszínű árnyalatú. A hernyók táplálékukból szövedéket készítenek, amelyben rágcsálékuk és ürülékük is megtalálható. A bábállapot 14 napig tart. Fejlődési idejük a hőmérséklettől és a táplálékforrástól függőn 40-200 nap lehet.

A kifejlett hernyó telel át. Hazánkban 2-3, melegebb vidékeken 4 nemzedéke fejlődik. A lepke az alkonyati órákban repül, A mesterséges fény különösen vonzza.

Gabonafélékben, növényi őrleményekben, mindenféle lisztből készült termékben előfordul. Szárított növényekben (zöldség, gomba, gyümölcs, gyógynövény) dohányban, kakaóban, kakaóbabban és csokoládéban is megtalálható. A korszerűtlen, rosszul szellőztetett, sötét raktárakban, a hosszabb ideig tárolt terményekben és termékekben szaporodik el tömegesen, de a háztartásokban is gyakran előfordul. A párás, meleg mikroklíma tömeges elszaporodását nagymértékben elősegíti.

Kizárólag a lárva károsít, amely a táplálékul szolgáló anyagban szövedéket készít.

Lisztmoly
(Ephestia elutella)

Összecsukott szárnyakkal 8-11 mm hosszú, kiterjesztett szárnytávolsága 17-25 mm. A fejtetőn szőrpamacs van. Elülső szárnyai keskenyek, csúcsuk tompított, alapszínük ólomszürke, kékesvörös árnyalattal, kevés mintázattal, 2-2 zegzugos, elmosódott harántsávval, a végén 2-3 sötétebb ponttal. Hátulsó szárnyai kissé kiszélesedők, csúcsuk hegyes, színük világos, fehéresszürke, áttetsző rojtozatuk fehér.

A nőstény néhány napig tartó élete alatt átlagosan 200 tejfehér színű petét rak, amelyet folyamatosan helyez el elsősorban őrleményekre, zsákokra és gabonára. A 7-14 napig tartó embrionális állapot után megjelenő lárva, a hernyó (lisztkukac) feje feketésbarna, többi része fehér, néha rózsaszín, esetleg zöldes. A lárva kifejlődve 15-18 mm

hosszú, testén apró sárgás szemölcsökből jellegzetes elhelyezkedésű serteszőrök állnak ki. A hernyó a szövést azonnal megkezdi, majd annak védelme alatt táplálkozik. Fejlődése közben egyre jobban beszövi táplálékát. Elegendő táplálék és megfelelő hőmérséklet esetén 8-10 hét alatt teljesen kifejlődnek.

A kifejlett hernyó táplálkozási helyét, a szövedéket elhagyja, majd különféle felületeken (fal, mennyezet, farács, gerenda repedései), zsákokon és ládákon néhány nap alatt gubót készít, abban fedett bábbá alakul. A 8-10 mm nagyságú báb kezdetben világos, később gesztenyebarna színű. A bábok általában csoportosan helyezkednek el. 10-14 napig tartó bábnyugalom után jelenik meg az újabb lepkenemzedék. A lisztmoly teljes fejlődési ideje 11-14 hét. Nemzedékei száma változó, hazánkban raktárak hőmérsékletétől és a rendelkezésre álló táplálék mennyiségétől függően évente május-szeptember között 2-4 nemzedéke lehet. A lepkék rajzása annyira elhúzódik, hogy egy időben, adott helyen minden fejlődési alak megtalálható. Az utolsó őszi nemzedék hernyói (kedvezőtlen környezeti feltételek esetén) gubót szőnek és fejlődésüket csak tavasszal fejezik be.

Fénykerülő, a nappali órákat a raktárak, malmok rejtett, sötét zugaiban, esetleg a falon, vagy a berendezési tárgyakon összecsukott szárnyakkal tölti. Az imágók általában alkonyatkor repülnek, de a környezeti viszonyoktól függően erre a legkülönbözőbb időszakokban is sor kerülhet.

Elsősorban a növényi őrleményekben (liszt, búza- és kukoricadara, zabpehely) fordul elő, de gabonafélékben, szárított növényi anyagokban (zöldség, gomba, gyümölcs, gyógynövény) olajos magvakban (dió), valamint édesipari termékekben is megtalálható. Főleg a meleg üzemek (pékség, malom) helyiségeiben szaporodik el tömegesen.

Kiszitálhatatlan ürülékével, liszttel teli szövedékcsomóival, csoportos bábtelepeivel pékségekben és malmokban a lisztjáratokat és a selyemszitákat eltömi. A csomagolóanyag átrágásával is kárt okozhat, rágási kártétele azonban nem túl jelentős.


Amennyiben van valakinek egyéb ötlete, praktikája, kérem, hogy írja meg, hogyan írthatom ki ezeket a dögöket!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...