A következő címkéjű bejegyzések mutatása: keményítő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: keményítő. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. november 23., kedd

Levesek paszternákból a sima és a krémleves



Alig egy éve ismertem meg ezt a zöldséget. Sajnos elég ritkán jutok hozzá, pedig nagyon finom. Ha valaki szereti az édes sárgarépát, ezt a zöldséget egyenesen imádni fogja. Ne keverjük össze a fehérrépával, mert bár kinézetre szinte egyformák, ez a zöldség sokkal édesebb, és megfőzve, megsütve jóval krémesebb textúrájú, mint a fehérrépa, azaz a petrezselyemgyökér. Ez a recept megjelent a Kifőztük 9-es számában. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról.

Paszternákleves, paszternákkémleves


Hozzávalók


  • 20-25 dkg paszternák
  • 10-15 dkg sárgarépa
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1,5- 2 l zöldségalaplé vagy zöldségleveskocka + víz
  • bors
  • 1-2 evőkanál olaj




a krémleves változathoz:
  • 1 dl tejszín
  • a tálaláshoz:
  • pár csepp tejszín
  • petrezselyemzöld 


A paszternákot és a sárgarépát megtisztítjuk, mindkettőt felkarikázzuk, megmossuk. A vöröshagymát megtisztítjuk, felkockázzuk és az olajon üvegesre pároljuk. Beletesszük a feldarabolt sárgarépát, pár percig pároljuk az olajon, ettől lesz majd szép színe a levesnek. Hozzáadjuk a paszternákot, felöntjük az alaplével, vagy hozzáadjuk a vizet és a leveskockát.


A levest gyöngyözve főzzük minimum egy órát, hogy az ízek jól kioldódjanak és a zöldségek teljesen megpuhuljanak. Ha szükséges, pótoljuk az elfőtt vizet, de ne hígítsuk fel a levest. 

Ha a zöldségek megfőttek, magában tálaljuk vagy szórhatunk a tetejére paszternák- vagy sárgarépachipset. Ezek elkészítése ebben a számban az "Előételek" kategóriában található.

A krémleves változathoz kiszedjük a levesből a zöldségek felét, a kész leveshez adjuk a tejszínt, felforraljuk vele, majd a levest botmixerrel turmixoljuk. A zöldségeket a leves sűrítéséhez apránként adagoljuk, attól függően, hogy milyen sűrűre szeretnénk készíteni.
Tálaláskor a leves tetejére tejszínt csepegtetünk és hústűvel mintát "rajzolunk" bele. Megszórjuk színes borssal és friss vagy szárított petrezselyemzölddel.

2009. november 19., csütörtök

Fohagymás-rozmaringos sült cékla



Cékla! A Wikipédia ezt írja róla:

A cékla gyógyászati hatása onnan jön, hogy tele van antioxidánsokkal ami a sejteket külső szabad gyökök támadásától védi. Gátolja a ráksejtek szaporodását, vérképző a sav-bázis egyensúlyt, a máj anyagcsere-folyamatait szabályozza, valamint a tumorsejtek szaporodását gátló hatása van.

Tehát, a cékla jó, ráadásul még finom is! Sokáig csak és kimondottan savanyúságnak tudtam elképzelni, de ez a beidegződés most megdőlt!

Elképesztően finom, és a gyönyörű színe!

Ezen étel egy sült cékla, melyhez friss rozmaringot, fokhagymát és olajat, sót és frissen őrölt borsot használtam. Na, meg természetesen a sütőt...

Hozzávalók:
  • 1 db cékla
  • bors
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1-2 ág friss rozmaring (gondolom a szárított verzióból is jó lesz, csak most csúnyán felvágok a hétvégén vásárolt friss rozmaringommal...)
  • olaj
A céklát krumplihámozóval megpucolom, megmosom, és cikkekre, vagy bármilyen hasonló nagyságú darabra vagdalom. Egy arra alkalmas edénybe 2-3 evőkanálnyi olajat öntök, abba kevés sót teszek, majd két gerezd fokhagymát aprítok. Mehet ez is bele, mint ahogy a friss rozmaringom megmosott, felaprított levélkéi. Ebbe az olajos, fűszeres pácba dobom a céklát, jól összekeverem, hogy mindenhova jusson mindenből, majd az edényt lefedem, és a forró, 250 fok körüli sütőbe teszem. Kb 35-40 perc alatt sül meg. Időnként nézzünk rá, nehogy megégjen!

Készen vagyunk!
És, hogy mihez is jó ez? Vaslapon sült sajthoz, egy szép szelet hírtelen kisütött húshoz. Tulajdonképpen, amihez akarjuk, ahhoz.

Ha csak magában esszük, reszeljünk a tetejére egy kis füstölt sajtot, szórjuk meg frissen őrölt borssal, és már ehetjük is!

Pazar és gyönyörű is egyben.



Bekerülési költsége:

Kb 150 ,- Ft mindennel együtt! Az elkészítési ideje valójában csak a pucolás és a darabolás, a többit a sütőben tölti!

2009. október 8., csütörtök

Filmszínházunk bemutatja: A világot járt lecsót!


Egy szép őszi napon főhősünk útra indult. Már készült egy ideje, így az izgalom aznapra már olyan szintre ért nála, hogy, bár bőven hagyott időt magának az alvásra, hiszen a gép csak késő délután indul, mégis már reggel hét körül talpon volt. Messzi helyre indult, ugyan repülővel csak két órányira van ezen messzi hely, ehhez viszont el kell hagynia a földrészt, amin élt, és amit eddig csak nagyon ritkán hagyott magára. A messzi földön vártak rá. Már régóta vártak rá, és ő is már régóta várt rá, hogy ott legyen. Tudta, hogy valami nagyon jó várja, tudta, hogy az izgalom nincs hiába.

Főhősünk valami különös késztetéstől vezérelve, úgy érezte, nem mehet üres kézzel. Bár nem egy egyszerű barát, akihez megy, több annál, szinte testvér, tehát tudja, ha egy fogkefével érkezne, akkor is szívesen fogadnák, mégis készül egy ideje, gondolkodik, keresgél, mi lenne a legjobb amivel a vendégül látókat meglepheti.

Napokon, órákon át való gondolkodás után arra jut, valami olyasmit kell vinnie, ami ott nincs, ami ott elérhetetlen, és természetesen, annak is kedves e dolog, akinek szánja...

Születnek listák, megerősíti, elveti az azon szereplőket, majd megszületik a végeredmény, miszerint:
  • kovászos uborka
  • Túrórudi
  • lecsó
  • hazai lilahagyma
  • csípős macskapöcse paprika (elnézést, én így ismerem a nevét... de ha valaki tudja, hogy mi az angol megfelelője, kérem írja meg!)
Elégedett az összeállítással, már csak a beszerzésről, elkészítésről kell gondoskodni.

A kovászos uborkát megvásárolja a szokott helyen, a hagymát, paprikát és a lecsóhoz szükséges zöldséget kedvenc zöldségesénél veszi magához. Túrórudi minden sarki boltban van, így nem igényel különösebb utánjárást. Akkor a lista tartalmával megvagyunk, már csak el kell készíteni a lecsót!

Hozzávalók:
  • 2 db szép nagy vöröshagyma (főhősünk, nem titkoltan hagymamániás...)
  • 40 dkg paradicsom
  • 80 dkg tv paprika (a lecsó azon alkotóeleme, ami Angliában nem kapható!)
  • 4 kanál olaj
  • bors
  • 1 szál normál emberi fogyasztásra alkalmatlan zöld csípős paprika, csak az ízéért...
  • 2-3 evőkanál őrölt magyar pirospaprika
A zöldségek közül a hagymával kezdi. Megpucolja, majd (kék szemére tekintettel, ami nem bírja a hagyma "illatát") igyekszik minél előbb kockára aprítani azt.

Következik a lecsó főzése, azaz egy arra alkalmas edénybe önti az olajat, dobja a felkockázott hagymát, amit üvegesre párol. Fényképpel alátámasztva tudja bizonyítani, miszerint az üvegesre párolt hagyma, nem a helyenként barnára égett, hanem, a nevéhez méltóan, üveges, opálossá párolódott hagyma. Ami nagyjából így néz ki:



Mikor a hagyma már elérte az üvegessé párolódás azon fokát, az edényt lehúzza a tűzről, és jöhet rá a valódi, gyönyörű piros színben pompázó édes-nemes, vagy csípős őrölt pirospaprika. Fontos, hogy a paprika rászórásakor ne legyen hőforrás az edény alatt, mert paprikánk rosszul tűri a nagyon meleget, és barnul, ég, és ettől megkeseredik... Azonban, azt is tudni érdemes, hogy ezen paprika csak forró közegben engedi ki a számunkra oly fontos mélyvörös színét, hogy ételünket és majd később mindent megfessen vele. Tehát, lehúzza az edényt a tűzről, és megszórja az üvegesre párolt hagymát a paprikával, majd jól átkeveri, hogy a paprika fürdőzzön a forró, de számára még elviselhető hőfokú olajban.



Az előkészítésnél, bár eddig nem említette, de már megmosta, megpucolta a többi zöldséget, a paprikát kicsumázta, felkarikázta, a paradicsomot nyolcba vágta, de előtte az ő csumáját is kivágta, mert bár ő egyáltalán nem eszi meg ezen zöldséget/gyümölcsöt, tudja, hogy azt a részt sokan nem szeretik piszkálni az ételben. Ha a paprika kellő időt töltött a hagymával, és az olajjal, társítja hozzájuk a paradicsomot és a paprikát, illetve előkerül azon zöld paprika is, amit csak vegyvédelmi felszerelésben képes megmosni, felaprítani, illetve a többi zöldség mellé az edénybe szórni.



Tulajdonképpen az ételt összeállította. Jól átkeveri, sózza, borsozza, majd lefedve magára hagyja, de közben takaréklángra kapcsolja alatta a gázt. Főzi, főzi, közben néha-néha rápillant.



Mikor késznek ítéli, azaz nyugtázza, hogy a paprika puhára főtt, a paradicsom és a hagyma egyesülve, átlényegültek az étel szaftjaként, azaz szintén megfőttek, elzárja a gázt az edény alatt. Készen van.



Nyugtázza, hogy már ezen "ajándék" is elkészült, már csak a biztonságos megérkezését kell valahogy megoldania.

Már jó előre vásárolt két műanyag dobozt, és egy doboznyi "cipzáros zacskót", amit az ételek csomagolására akar felhasználni.
A kovászos uborkát lecsöpögteti, majd az egy kilót megfelezve, két nejlonba csomagolja azt. A lecsóval hasonlóan jár el, megfelezi, majd egy-egy nejlonba szedi az adagot. A zacskókat a műanyag dobozokba helyezi. A műanyag dobozokat bevonja folpackkal, majd pufizacskós borítékba teszi őket, természetesen, külön-külön.

Már pakol. A bőrönd lassan tele lesz, csupa fontosabbnál fontosabb ruhanemű, tárgy kerül bele, majd minden mérlegelésnél ezekből a fontos dolgokból egy-egy ki belőle. Nem bízza a véletlenre, a ruhaneműt, hogy kár ne érje őket, leporszívózható nejlonba zárja, így rengeteg helyet teremtve minden másnak. Bekerül a lecsó, az uborka, a lilahagyma, és a macskapöcse paprika is, utóbbi pukifóliás borítékba és hungarocell dobozba zárva. Már csak a Túrórudi van hátra, még a hidegben várnak a fellépésükre. 15 db óriás Túrórudi. Hogy miért 15? Maga sem tudja, valahogy ennyit vett el a polcról vásárláskor.

Rohan az idő, a bőrönd már teljesen megtelt. Utolsó méréskor pontosan a légitársaság által előírt maximum 15 kilós határt jelzi alatta a mérleg.

Lassan indulni kell, lassan a Túrórudik is kikerülnek a hűtőből, hogy hőszigetelt hungarocell dobozba kerülve átlépjék a határt egy repülő fedélzetén. A Túrórudi a fedélzeten, a lecsó, és a kovászos uborka a poggyásztérben.

Becsomagolnak, elindulnak.
Megérkezésük a reptérre olyan jól sikerül, hogy majdnem egy órát kell csak arra is várni, hogy a bőröndöt mérlegeljék. Izgalommal teli várakozás, a bőrönd többször változtatja közben a súlyát, hol többet, hol kevesebbet mérnek. Hiába, az őröm hizlal, és a bőrönd is örül, mert ma már egy másik földrészen hajtja majd nyugovóra a fejét, a mai izgalmas napja után.

Végre eljön az idő, bőrönd diadalittasan tűnik el a futószalagon, még hátrapillant, nyugtázva főhősünk felé, miszerint, nyugi van, lecsó és uborka, már jó helyen!

Főhős kicsit megnyugszik, majd kezdődik az aggódás nevezett Túrórudik iránt, akikből már csak 14 lapul a kézitáskában, mert 15. társukat a csomagoláskor elveszítették.

Minden rendben, mindenki irányban. Mehetnek.

Majd történik rengeteg izgalmas, vigyorgós mozzanat, de az estét pár órával később, Londonban egy mesébe illő környezetben lévő ház felső szintjén zárják mindannyian.

Lecsó és uborka boldogan távozik a bezártságból. Büszkék mindketten mert egy csepp nedvüket sem engedték sehova magukból, így főhősünk is örülhet, hogy ajándéka biztonságban megérkezett.

Kis idő múlva a Túrórudikból mintha megint kevesebb lenne, a lecsó is megcsappan, az uborka is elveszíti pár példányát...

A bőrönd már alszik, a többiek a helyükre kerültek és megkezdik rövid, de tartalmas londoni életüket...

Vége

2009. június 4., csütörtök

Paprikáskrumpli, majdnem ahogy én szeretem!

Csak azért majdnem, mert én tettem volna bele nokedlit is. De mivel a 90 naposba, már így sem fért bele, nem akartam még jobban kihúzni a gyufát. Így ehetem keményítőnapra, ha nem eszem ki belőle a húst, tehát a virslit, és a kolbászt. Mondjuk, úgy nem sok értelme van, de az íze kárpótol. Nagyon szeretem ezt az ételt. Egyszerű, és nagyszerű, gyorsan kész és igen-igen laktató.
Hozzávalók:

  • l kg krumpli

  • minimum két pár virsli

  • jó sok kolbász

  • jó sok vöröshagyma


  • bors

  • pirospaprika

  • olaj
A jó sok, mint mértékegység, tudom, hogy nem sokat segít, de még soha nem mértem le. Azért próbálok saccolni. Tehát, vegyünk két nagy fej hagymát. A nagy fej hagyma legyen akkora, mint az öklünk, vagy sok kisebb, ami kiteszi ezt az adagot. Ezt aprítsuk fel, minél kisebbre. Egy megfelelő nagyságú edénybe öntsünk kb négy evőkanálnyi olajat, majd dobjuk rá a hagymát. Pároljuk üvegesre, majd húzzuk le a tűzről, és kb két-három evőkanálnyi pirospaprikával szórjuk meg, és keverjük el. Sózzuk meg a pirospaprikás hagymát, mehet rá a felszeletelt kolbász, dobjuk rá a megpucolt, felkockázott krumplit, öntsük fel annyi vízzel, amennyiből a krumpli még bőven kilátszik. Fedjük le és főzzük. A hagyma fő, a krumpli fő és puhul, és közben kialakul a finom, tunkolós szaft. A főzés vége előtt, amikor már alig van "leve", dobjuk rá a felkarikázott virslit és amikor az megfőtt, készen vagyunk. Ha igazán jót akarunk, kell bele egy kis nokedli is.



2009. május 31., vasárnap

VKF! XXV. Egy étel-három megoldás - krumpli




Igen, egy étel, és rögtön három megoldás született belőle. A XXV. VKF!-nek megfelelően krumplinak kell benne szerepelnie. Szeretem a krumplit. Sima főtt krumpli egy kis vajjal, vagy krumplipüré sülthagymával, na meg a rakott krumplit és a jó szaftos paprikáskrumplit már nem is említem.

A mai étel lehet köret, egy kicsit gazdagítva lehet főétel, és egy-két összetevőt elhagyva a 90 napos keményítőnapjának tökéletesen megfelel, és tapasztalatból mondom, hogy finom is!

Tehát,

Hozzávalók:
  • 50 dkg krumpli
  • 50 dkg sárgarépa
  • bors
  • majoranna
  • szerecsendió (frissen reszelve)
  • újhagyma , vagy hagyma
Ez az alap és akkor írom, hogy melyikhez mi jön még:

A köretnek valóhoz:

  • 3 deci tej
  • 2 deci tejszín

a főételhez:
  • tojás, a sülés végén, de erre is jön a tejszín-tej keverékes öntet!
a 90 naposhoz:


  • fokhagyma
  • víz
A krumplit és a répát megpucoljuk és vékonyra szeleteljük.

A köretnél, és a főételnél: egy kivajazott edénybe felváltva egymás mellé adagoljuk, majd meglocsoljuk a következővel: A tejszínt és a tejet kikeverjük a sóval, borssal, szerecsendióval, és a majorannával jön bele a hagyma, és meglocsoljuk vele a sárgarépás-krumplis tálat.

A 90 napos keményítőnél: leheletnyi olajjal kikenjük az edényt, beledobáljuk a krumplit, répát, rá a tetejére egészben tehetünk répát is! Rászeleteljük a hagymát és dobunk rá fokhagymát. Felöntjük annyi vízzel, hogy ne lepje el az ételt, éppen csak látszódjon az alján. Alufóliával befedjük az edényt.


Ha ezzel megvagyunk, megy a sütőbe, kb közepes hőfokon minimum 60 percig sül.

A főételnél a sütési idő lejárta előtt kb 10 perccel ráütünk egy felvert tojást, illetve annyit, amekkora az edényünk, nekem elég volt egy tojás/sütőedény.

A 90 napos keményítősnél a sütési idő lejárta előtt 10 perccel levesszük az alufóliát és pirítjuk.

Az édes répa remek a krumplival. Sütés közben olyan illata van, hogy nehéz kivárni, hogy megsüljön. Én a souffle sütőkben csináltam, de direkt beletettem egy nagyobb edénybe, mert tudtam, hogy ki fog sülni belőle a szaft, erre szerintem számítani kell.


2009. május 29., péntek

Gombapörkölt

Nem hinném, hogy van olyan ember kicsiny hazánkban, aki nem találkozott még közelebbről a gombapörkölttel. Jó, biztos van, aki csak más tányérjában látta, mert nem szereti, de ennél egyszerűbb étel nem sok van. Gyors is, egyszerűen összeállítható, és milyen finom!! Az igazi akkor lett volna, ha egy kis nokedlivel, és tejföllel meglocsolva tálaltam volna, de se a keményítőnapba nem fér bele a tejföl, se a szénhidrát napba, így, vagy tésztával eszem tejföl nélkül, vagy egy kis friss kenyérrel. Jelen esetben a friss kenyér mellett döntöttem. Nem nagy tudomány előállítani, de mint tudjuk egy újszülöttnek...


Tehát, akkor a recept:

Hozzávalók:


  • gomba (jelen esetben champion egy jó nagy dobozzal, mert nálunk úgy árulják, soha nem mértem még le, hogy mennyi van benne... )

  • 1 fej vöröshagyma

  • 2 evőkanálnyi pirospaprika (ha nincs színe, mehet még bele!)

  • őrölt bors


  • kakukkfű

  • kb 3 evőkanálnyi olaj
A hagymát felaprítom, minél kisebb darabokra, mert nem lesz ideje úgy elfőni, mint egy pörköltben. Egy mélyebb edénybe öntöm az olajat, melegítem, majd megy rá a hagyma. Párolom. Amikor üvegesedik, lehúzom a tűzről és rászóróm a pirospaprikát, elkeverem. Megy rá a gomba, és mehet vissza a tűzre. Sózom, borsozom és kevergetem. Percek alatt össze fog esni, így lefedem és párolom. Ha minden jól megy (és miért ne menne úgy?) rengeteg vizet fog engedni. Párolom, párolom, de kb negyed órányit. Közben mehet rá a kakukkfű. Amikor már nincs alatta víz, csak sűrű szaft, akkor jó. Mint írtam, a legjobb egy nagy kanálnyi zsíros tejföllel és rengeteg nokedlivel, de friss kenyérrel is remek lesz! (most győzködöm magam... és közben a nokedlire gondolok és a tejfölre...)




2009. május 27., szerda

Ájult imám - nah, igen...


Nekem szinte mindegy, hogy az a bizonyos "imám" mitől ájult el. Az olaj árától, az étel izétől, illetve, lehet, hogy el sem ájult, csak egyszerűen rosszul fordították, én konkrétan már az illatától elájulok. Mert ez megint valami olyan, ami elmenne illatosítónak is. Akár az egész lépcsőházat is betöltően, és igen, igen kellemesen. Keményítőnapra, vega ebédnek, vagy csak kápráztatásnak, mindegy minek. Nem egy nagy csinnadratta, viszont milyen jól néz ki, és milyen finom! Tehát mi is ez?

Hozzávalók két személyre:

  • 2 db padlizsán
  • 3 fej vöröshagyma, ha fokozni akarjuk, lilahagyma, mert az még édesebb
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 1 db babérlevél
  • evőkanálnyi majoranna
  • 1 egész fahéj
  • 25 dkg paradicsom (minimum!)
  • 5 dkg mandula
  • nagy csokor petrezselyem
  • bors
  • oliva olaj
  • cukor
a körethez jelen esetben bulgurt használtam

Fogjuk a padlizsánokat, megmossuk és hosszában ketté vágjuk. Nem vágunk le belőle semmit, egyik végét sem! A belsejét kicsit megvagdossuk és megszórjuk, illetve bekenjük sóval. A bevágott, besózott felével lefelé tegyük egy szűrőbe, hogy ki tudjon csöpögni. Közben gyújtsuk be a sütőt. Ha már kb fél órája besóztuk a padlizsánt, mossuk jól meg, majd kenjük be olajjal a bevagdosott oldalát és azt téve lefelé fektessük egy tepsibe. Mehet a sütőbe közepes hőfokra (kb 180 C, gázsütő 4-es fokozat) és süssük 15-20 percig. Közben csináljuk meg a tölteléket. A hagymát és a fokhagymát karikázzuk fel. Egy másik serpenyőben melegítsük az olajat, jöhet bele a hagyma, dinszteljük, majd jön rá a felkockázott paradicsom. (Nem, nem kell előtte forró vízbe mártva leszedni a héját, mert el fog válni a 15 perc főzés alatt, és így ki tudjuk majd dobni!) Jöhet bele az egész fahéj, a babérlevél, só, bors, a csipetnyi cukor. Kevergetés közben párolódik. Közben lassan elkészül a padlizsán, amit vegyünk ki a sütőből, kaparjuk ki a belsejét, annyira, hogy utána még meg tudja tartani a formáját, majd amit kikapartunk, kicsit vagdaljuk meg, hogy ne egy nagy massza legyen, tegyük bele a töltelékbe és azzal is főzzük kicsit össze. Dobjuk ki a töltelékből a fahéjat, a babérlevelet, a paradicsomok héját, és dobjuk rá az apróra karikázott fokhagymát és a felaprított mandulát. Ezzel kész a töltelék, amit töltsünk vissza a padlizsánba, majd így tegyük vissza a sütőbe és süssük kb 15-20 percig közepes hőfokon, mint ahogy eddig is tettük. Én köretként főtt bulgurt tálaltam hozzá, amit a töltelék edényébe öntöttem, így nem ment kárba a szaft, ami a serpenyőben maradt. A bulgur adag kétszeresének megfelelő vízzel felöntöttem és puhára pároltam némi só és bors társaságában. Mikor kész, az utolsó kavarás előtt belekevertem egy jó adag petrezselymet, amiből a padlizsánra is jutott. Extraként megszórtam pirított szezámmaggal. Egy főre két fél padlizsán jut, azaz egy egész.


Egyszer valaki az idők kezdetekor elterjesztette, hogy a padlizsán belsejéhez csak fakéssel lehet hozzányúlni. Ez egy jó nagy hülyeség, mert felvágni is fém késsel vágjuk, fával nehéz lenne, tehát ne döljünk be, essünk neki nyugodtan késsel, mind ennél az ételnél, mind a padlizsánkrémnél!

İmam Bayıldı -török étel


Nagyon halkan jegyzem meg, hogy nekem, mint húsevőnek ehhez azért hiányzott mellé egy kis füstölt csülök, vagy valami hasonló, de keményítőnapon sajnos az nem mehet...


2009. május 20., szerda

Rizotto lett volna, ha nem lett volna Született feleségek közben...

Rizottónak indult, aztán késő lett, és kezdődött a Született feleségek... Így inkább azt mondanám rá: Szaftos rizs gombával és spárgával. Mert a rizottó titka a folyamatosan, lassan, a rizs fövési tempójában adagolt főzőlé. És ezzel a már említett film miatt kisebb gond volt. Jó kezdés után kicsit megfeledkeztem róla, így elfőtte a "levét" és egy rizses étel lett. Az ízével nincs gond, sőt magával az étellel sem, mert finom és ízletes, csak nem merném rizottónak hívni...
Hozzávalók:
  • 50 dkg rizs (kerekszemű rizs kellett volna, ha lett volna itthon...)
  • 1 fej vöröshagyma
  • gomba, amely jelen esetben kb 20 dkg, de lehet ennél több is!
  • 1 köteg zöldspárga
  • l liter húsleves alaplé (khm... akár kockából is, ha nincs otthon...)
  • 1-2 deci fehérbor
  • bors
  • két evőkanálnyi vaj (nem Ráma!) + 1 tálalás előtt
  • petrezselyem a tálaláshoz, de ez el is hagyható!
  • tálaláskor sajtot reszelek (reszelnék) rá, persze, ha nem a 90 naposban vagyunk éppen...

A rizst megmosom, közben egy serpenyőben felolvasztom a vajat, megy rá a felaprított hagyma, megdinsztelem, mehet a gomba és a feldarabolt spárga. A rizs felszívja a vajat, kezdhetem adagolni az alaplét. Merőkanállal adagolom. Egy kanál a rizsre, elkeverem, megvárom míg felszívja, elfövi, és jöhet a következő kanállal. Ezt addig folytatom, míg elfogy az alaplé, az utolsónál adom hozzá a fehérbort. Jöhet bele a bors, jöhet a só, de ezzel vigyázzunk, mert az alaplé eleve sós! Összefőzöm, illetve fedő alatt párolom puhára, de nagyon figyelek rá, hogy ne fője el minden levét, hanem szaftos maradjon. Tehát ne üljünk le a tévé elé, az nem tesz jót neki! Az utolsó pillanatban még belekeverek egy kanálnyi vajat. Elvileg kész! Én a 90 napos szerint nem tehetek rá sajtot, pedig úgy lett volna az igazi. Tehát tálaláskor sajtot reszelek rá és megszórom egy kis aprított petrezselyemmel.


Spárga: akár fehér, akár zöldspárgát használhatok hozzá. Hogy ne kerüljön bele a spárga fás része, egyszerűen fogjuk meg a spárgát, és hajlítsuk meg. Ahol eltörik, odáig fás a szára, így azt a részt, ami a tetejénél maradt, használjuk el ehhez az ételhez, a másik részből csináljunk spárgakrémlevest, azt úgyis le kell turmixolnunk.


2009. május 12., kedd

Bulgur és társai - keményítő

Ma keményítős napunk van. Így mára kellett valami, ami finom, tápláló, és meg tudom enni ebédre, és vacsorára is. Mert a 90 napos szétválasztó diétában az is fontos, hogy ugyanazt kell enni vacsorára, amit előtte ebédre. Így nem terheljük feleslegesen a gyomrunkat. A mai ebéd a képeken látható. Semmi extra, olyan, mi van hozzá otthon dolog.
Tehát, így készült a mai "menű":

Kis olajon megpirítom az újhagymát, megy rá a felaprított gomba. Ezeket összepároljuk, míg a gomba össze nem esik. A bulgurt jelen esetben külön főztem meg. Kb úgy, mint a rizst, tehát átmosom, kis olajom megpirítom, aztán felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, és fedő alatt lassan puhára főzöm. A lassan, itt kb 15 percet jelentett. Amikor ezzel elkészültem, összeöntöttem a kettőt és jól összekevertem. Ment rá még egy kis pirospaprika, és egy kis kakukkfű, némi só és kicsit több bors. Tálalni a képen láthatóan tálaltam, megszórtam egy kis újhagyma felkarikázott szárával és meglocsoltam egy leheletnyi fűszeres olajjal, ami nálam annyit tesz, hogy hangyányi pirosaranyat összekeverek három hangyányi olajjal, és rálocsolom. Csipőset kedvelőknek Erős Pistával lehet ugyanezt kombinálni.


Megjegyzés: a bulgurnak önmagában semmilyen íze nincs, jól elbír mindent, amit hozzá keverünk, adunk. Persze, nem ész nélkül, de akár úgy is... :-)



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...