Rizstej készítése házilag

A tejfogyasztással kapcsolatban szinte naponta változik a tudomány hozzáállása. A tej egyik nap még erő és egészség, másnap szinte már méregként kezelik. Mindenkinek magának kell eldöntenie a saját hozzáállását, mérlegelve a témával kapcsolatos ismereteit, tudását. Manapság számtalan étkezési irányvonal használja a növényi tejeket, sokan allergia miatt száműzik az étrendjükből az állati eredetű tejet. A sokféle elkészítési módból most kettőt mutatok be, amelyek mind a rizsnél, mind a mandulánál alkalmazhatók. Növényi tejet zabból, szójából, búzából vagy olajos magvakból: dióból, mogyoróból stb. is nyerhetünk. A kókusztej házilag készített változatát már bemutattam ITT, illetve a Kifőztük 2010/5. számában. De elérhető a www.kifoztuk.hu oldalon is. 

Ez a recept a Kifőztük 2011/5. számában jelent meg. Az újság, mint ahogy jelenleg minden eddig megjelent szám, ingyenesen letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról!

Hozzávalók

a főzés nélküli változathoz:

• 20 dkg rizs
• 5 dl víz

a főzéssel készült változathoz:

• 25 dkg rizs
• 7,5 dl víz

A főzés nélküli változathoz megmossuk a rizst. Szárazon kávédarálóban megőröljük, vagy az 5 dl vízből elveszünk egy keveset, és késes robotban vagy turmixban azzal együtt péppé daráljuk. Mindkét esetben hozzáadjuk a maradék vizet, és egy éjszakán át állni hagyjuk. Már a darálás után fehéres, opálos vizet nyerünk, amely néhány óra múlva még fehérebbé válik.

Másnap mély edény tetejére tett, dupla gézlappal (gyógyszertárban vásárolható 1 x 1 m mull lapként) vagy tiszta konyharuhával bélelt szűrőbe öntjük a vizes rizst. Hagyjuk lecsöpögni, majd a ruhát összefogva a maradék folyadékot is kicsavarjuk belőle.

A főzéssel készült változathoz a rizst átmossuk, majd lábosba öntjük, és a vízzel együtt lassú tűzön főzni kezdjük. A rizs idővel fehérre festi a vizet. Ha már elérte ezt az állapotot, öntsük le róla a rizstejet, és újabb adag (7,5 dl) vízzel kezdjük újra a főzést. Ha megint fehéressé válik a víz, öntsük le, és ismét tiszta vízzel folytassuk a főzést. Ezt nagyjából ötször ismételjük meg, majd ugyanúgy szűrjük le a rizst, mint a főzés nélküli változatnál.

A rizstejet hűtőben tároljuk, de pár napon belül mindenképpen használjuk el! A megmaradt rizses pép jó lesz sűrítésre vagy tejberizs készítéséhez.

Remekül használható fagylalthoz, ezt hamarosan meg is mutatom...:)

Google... a fejes saláta mikor nem barnul meg?

Ez a keresés érkezett a blogra: 

    

Hungary arrived from google.hu on "Szépségtár: Római saláta" by searching for fejes saláta mikor nem barnul meg?.

Akkor írnám, hogy szerintem, hogy lehet elkerülni, hogy a saláta megbarnuljon.

Én anyutól láttam, hogy a salátát úgy tárolta, hogy jó szorosan újságpapírba csomagolta és betette a hűtőszekrény aljába... Így akár egy hétig is eláll, nem barnul, nem fonnyad meg.

Fontos még, hogy ha megmossuk, szintén tárolható még, de ahogy bármilyen dresszinggel meglocsoljuk, pár óra és megbarnulnak, megfonnyadnak a levelei. 

A javaslatom, hogy vásárlás után csomagoljuk újságpapírba, lakjon a hűtőszekrényben, aztán felhasználás előtt mossuk meg, de csak tálalás előtt öntsük le a dresszinggel...

Így az étkezés végéig szép friss levelei maradnak. Remélhetőleg egy levél nem marad belőle, így nem lesz minek megfonnyadnia...:))

Takarítsunk tisztítószerek nélkül!

Ezzel kapcsolatban, azaz a környezetkímélő (pénztárcakímélő) mosásról már írtam ITT és ITT és ITT is.

A további szerekkel kapcsolatban:

• szódabikarbónát a Metróban lehet kapni 1 kg-os kiszerelésben...
• ecetet bárhol beszerezhetünk...
• a mosódióval kapcsolatban is írtam már, hogy már szinte bárhol beszerezhető...

Bármilyen hasonló ötletet szívesen fogadok, ha tudsz valamit, kérlek, hogy írd meg kommentben, hátha többen is okosodnak belőle... velem az élen.

Köszönöm!

Porszívós tapasztalatok mindenki örömére...

Írtam tegnap egy bejegyzést, amiben leírtam, hogy lerobban a fejem a porszívómtól...

Hogy bár, hiper-szuper, mégis több bosszúságot okoz, mintha egy szénkefés ezer éves vacakkal takarítanék...

Ennél a bejegyzésnél egy páran megírták, hogy melyik típust kerüljük messzire... Úgy döntöttem, hogy nyitok egy bejegyzést, ahova kommentben bárki megírhatná, hogy melyiket nem ajánlja, de ha van olyan, aki valamelyikkel viszont nagyon elégedett, azt is tessék megírni.

Minden vélemény segít abban, hogy ne dobjunk ki ezreket, hogy aztán a saját kárunkon tanuljunk...

A mostani porszívók már olyan profik, hogy némelyiket csak be kell kapcsolni, szépen körbejárja a lakást és kiporszívóz, míg mi otthon sem vagyunk... Hogy ez jó e, azt mindenki döntse el maga.

Én nagy "porszívós" vagyok... az elmúlt kb. 25 év alatt rengeteg tapasztalatot szereztem ezen a téren. Amíg kutyám volt, naponta porszívóztam, így biztosan állíthatom, hogy aki nálam többet porszívózott már életében, az elmebeteg, velem együtt... , de egy ónémetjuhásszal élni sok-sok szőrt és rengeteg homokot, sarat jelent... akinek van kutyája és lakásban tartja, az tudja ezt...

Mit várok én egy porszívótól:

• minél nagyobb szívóerőt, de ezt ne egy traktor hangjával alátámasztva adja...
• ne szoruljon rá a fej a csőre, azaz le lehessen venni a fejet, ha direktben csak a cső végével akarok porszívózni, mondjuk pókhálót, vagy ha be kell férnie a kanapé alá, akkor ne a kanapét kelljen megemelnem, mert a bazi nagy fej nem fér be, de le sem tudom szedni a csőről, mert valahogy "rágyógyult" és nem mozdul.. (nálunk ilyenkor az ember szedi le egy csavarhúzóval, amivel aláfeszít... nem hinném, hogy ez normális.. de máshogy nem jön le!)
• csévélje fel a zsinórját, ne kelljen kézzel "adagolni", és időnként megállni, kiegyenesíteni a zsinórt...
• a porzsákja ne porzsák legyen, hanem valami, amit csak le/ki kell venni, kiönteni, időnként kimosni
• a szűrői ne duguljanak el egy hajszáltól, vagy egy hét normál használat után...
• ne legyen akkora mint egy kisebb erőmű, mert el kell férnie a szekrényben, az ágy alatt, vagy olyan helyen, ahol nincs elől... (nekem volt olyan, ami nem fért be a szekrénybe..., jah, már kidobtam, mert ettől még szintén kukába való volt... nagy kukába természetesen...)
• ne legyen egy vagyon, max. 25-30.000 Ft-ot vagyok hajlandó kifizetni egy porszívóért és már ez is sok... igen, megkönnyíti a dolgomat, de ezek az új hiper-szuper csodák normál használat mellett is kimúlnak 3-5 év alatt..., míg, a régi szénkefés porszívók elpusztíthatatlanok...
• teljesen mindegy, hogy hol lehet be- vagy kikapcsolni.. a lényeg, hogy ez egy szép nagy gombbal legyen megoldva, ne kelljen hozzá se felemelni a porszívót és ne kelljen hozzá lehajolni se... (öregszem, nah...)

Hirtelen ennyi. Mit írjak még hozzá, Ti mivel egészítenétek ki a felsorolást, hogy mit vártok egy porszívótól?

És akkor, hogy mivel voltam eddig elégedett, vagy elégedetlen?

Ami a mostani elődje volt, kb. 5-6 évig használtam. Eltört benne egy panel vagy mi, ezért csak úgy működik, hogy nyomni kell a hátulját, hogy az a panel összeérjen vagy mi... de ez meg kétemberes, és viszonylag ritkán porszívózunk ketten....  Soha a büdös életben nem jött le többet a feje a csőről... még a csavarhúzós feszegetéssel is alig... tehát, egyszer feltettem rá a fejet, utána csak ezzel tudtam használni... Van hozzá egy műanyag izé, amit rá kellene húzni a csőre, amitől nem tapadna rá a fej, de az meg annyira forog rajta, hogy nem lehet felemelni a földről, mert egyszerűen leesik róla a fej... szóval, nekem az sem jött be.

Nem lehet vele "közelről" porszívózni, mert a külső, csőre szerelt tartály miatt nem lehet mondjuk,  beporszívózni vele két könyv közé, ugyanis nehéz a cső, és szintén kétemberes feladat lesz a porszívózásból.... lehet, hogy ez így zavaros, de a lényeg, hogy nem lehet mondjuk "portörlésre" használni, pedig egy jó porszívóval azt is lehet... erre van mondjuk a kárpittisztító fej, amire harisnyát vagy zoknit húzva olyan remekül lehet port törölni, hogy ihaj... Nah, ezzel ezt nem lehet vagy csak nehézkesen...

Előnye: nagyon szépen porszívózott. A tartály kiürítésével újra hadrendbe lehetett állítani. Volt benne egy szűrő, amit cserélni kellett, de azt elég volt évente egyszer, és viszonylag egyszerűen beszerezhető volt... Ha nem tört volna el a panel benne, máig használnám, mert szerethető egy darab volt minden negatívumával együtt. Összességében ajánlom.

Ajánlom:  Samsung SC7060 

Amitől kiver a víz, vagy csak sokat vártam:

Először nagy volt a szerelem, mert úgy szív, hogy odatapad a padlóhoz, szőnyeghez... aztán amikor először eldugult és kezdett nem szívni jöttem rá, hogy van egy szűrője, ami viszonylag hamar eldugul...

Ezt a szűrőt ki lehet mosni, de szinte hetente mosni kell, ami azért vicces, mert ezek már azok a porszívók, amik naaaaagyon kényelmesen használhatóak, a porgyűjtő részt egy mozdulattal ki lehet szedni és kiönteni... jah, csak a szűrőt meg el kell mosni nagyjából két hetente... különben szinte egyáltalán nem szív... Ha a szűrő tiszta, remekül dolgozik, de ez a szűrő úgy megkeseríti az életem, hogy döbbenet... azért az milyen, hogy kiporszívózok, majd szétszedem, kiöblítem a szűrőt, amit hagyok teljesen kiszáradni (egy napot valahol száradással tölt...) közben a porszívó félig szétszedve... Ez ennyi pénzért vicc... 

A fejet ennél sem tudom leszedni a csőről... 

A zsinórt olyan szinten nem csévéli fel, hogy mostanában meg sem próbálom, inkább rácsavarom... (Ezelőtt 25 évvel a Csehszlovák ETA porszívónk úgy húzta be a zsinórt, hogy ha valami az útjába került, még azt is húzta magával, nem egyszer hatalmasakat csapva az ember lábára... mondom, kb. 25 éve a cseh ipar már tudta, hogy hogy kell behúzni egy zsinórt...) 

Be- és kikapcsolni a markolaton is lehet. Ez kényelmes, de eddig sem jelentett gondot, hogy lábbal kapcsolgassam a porszívóimat... 

Csak akkor ajánlom, ha valaki szereti hetente takarítani a szűrőt. Egyébként, jól szív, gyönyörű a színe, (fekete-arany) és valóban könnyen lehet a portartályt üríteni... ITT le is írják, hogy ez milyen könnyen megy, ami valóban így van... csak azt nem írták oda, hogy ellenben az ezen tartály alatt lévő szűrőt viszont ki kell mosni néha... ami már közel nem annyira pikk-pakk dolog, mint a tartályt kiüríteni... 

Ez a porszívó a Samsung SC4795

Ha megosztanád velem, velünk, hogy melyiket ajánlod, melyiket nem, írj egy kommentet erről!

Köszönöm

Irány a Balaton!

Ez a kép Badacsonyban készült. Az egyik borozó teraszáról. Tiszta időben a Balatonon átlátni a másik partra. Az ott szemben kb. Balatonboglár.

Ez a hatalmas víz, nagy szeretettel várja az arra járókat, rengeteg programmal, szórakozási lehetőséggel.

Ha lehetőségünk van rá, mindenképpen látogassuk meg a "nagyvizet" még a nyáron, hiszen tart még a nyár, jön megint a kánikula! 

Rengeteget hallom, hogy a strandolás drága, költséges mulatság. 

Nem kell, hogy feltétlenül az legyen, mert vannak olyan "praktikák" amelyekkel megóvjuk a pénztárcánkat az eszetlen költekezéstől.

Azt nem említem, hogy a strandra el is kell jutni, ami, ha a Balatonról van szó, nekem például kb 100-130 km utazást jelent. Nem említem, mert a legtöbb ember a helyi strandokat keresi fel, illetve, ha a Balatonon, vagy egyéb tavaink körül nyaral, csak kisétál a partra. (Ha nem a Balatonra mennénk, meglátogathatnánk néhány túlzsúfolt budapesti strandot, ahol a belépőre bőven elköltenénk annyit, amennyit a Balatonra utazáskor benzinre költünk, arról nem is szólva, hogy az élővíz, az mindig más, mint egy medence, ha mást nem nézek, például, hogy kicsivel többen elférnek benne, és mivel élővíz, van öntisztulása....

Sokaknak gondot okoz, hogy kiránduláskor, strandoláskor a magával cipelt üdítő, víz megmelegszik, ihatatlan  hőfokot ér el.

Erre tökéletes megoldás egy ilyen palacktartó, amiben egy 1,5-2 literes üdítőt kényelmesen elpakolhatunk. Én az enyémet anno még az IKEA-ban vettem, de kapható máshol is. (Ez itt a képen Praktikeres)

Éjjelre beteszem a 1,5 literes vizet a mélyhűtőbe, majd másnap, induláskor át ebbe a tartóba. Ha a tűző napon tartom kint a strandon, akkor sem olvad ki még néha a nap végére sem a víz, így mindig hideg, jeges vizet ihatunk, nem kell a környező büfékbe rohangálni, és ott vagyonokért üdítőt vásárolni. 

Bármit lefagyaszthatunk, gyümölcslevet, teát, limonádét. Ahogy melegszik, szép lassan enged ki, így egy-két kortynyi hideg üdítő mindig a rendelkezésünkre áll. (Sokkal jobb megoldás, mint egy termosz, mert üresen szinte súlytalan, nem kell cipelni a nehér termoszt, és összehajtogatva helyet sem foglal a táskánkban.)

A Balaton körül remek szabadstrandok találhatók. 

Soha ne menjünk úgy strandra, hogy nincs nálunk valami, amit hírtelen enni lehet, mert ha nincs nálunk semmi,könnyebben elcsábulunk a helyi árusok portékájára. A bicikliről, kiskocsiról árult ételek soha általában nem érik el azt  a minőségi szintet, amit elvárnánk. Hideg a kukorica, több napos a kürtőskalács, stb... ráadásul horror drágán mérik őket...

Néhány a Balaton déli partján található szabadstrand, a környezetükben található programlehetőségekkel:

Zamárdiban hatalmas szabadstrand van. Hosszan terül el a parton, szerintem talán a legnagyobb szabadstrand a déli oldalon. Rengeteg büfé, óriás csúszda található a közelben, és Zamárdinál van a Zamárdi kalandpark is, ami gyerekekkel érkezve szintén remek szórakozást nyújt, illetve, itt találjuk a Harckocsi múzeumot, azaz a Magyar Néphadsereg múzeális eszköz és gépparkját. Pasiknak, kis és nagyobb fiúcskáknak remek szórakozást nyújtva.

Balatonföldváron, a kikötő bal oldalán találjuk a szabadstrandot. Remek büfék, és egy hangulatos kikötő található a közelben, ha a fürdés nem lenne elég a szórakozáshoz, sétáljunk ki a kikötőbe! 

Balatonbogláron augusztusban rendezik a Boglári Szüret 2010. rendezvényt, ami a város szabadstrandján bárki számára elérhető. Remek programok, koncertek, kirakodóvásár lesz. Évekig nyaraltam Bogláron. Idén ez sajnos kimarad, de a rendezvényt mindenképpen ajánlom mindenkinek. Négy napig tartó mulatozás. Este koncertekre járhatunk, napközben a gumimatraccal ringatózhatunk a Balaton vizén... A programról bővebben ITT olvashatunk. A tavalyi rendezvényről néhány képet ITT már mutattam.

Mi a déli partot favorizáljuk. Oda járunk évek óta.

Még készülök egy kirándulással, amiben majd megmutatom, hogy hol érdemes enni, fürdeni a déli parton...

Addig viszont, tessék előszedni a gumimatracokat és irány a Balaton! A víz remek, és a hétre kánikulát mondanak!

Hogyan pucoljunk kókuszdiót 2. A profi módszer...

Már írtam róla, hogy komolyan meggyűlt a bajom egy kókuszdióval, azaz majdnem kifogott rajtunk a megpucolása. ITT Ütöttük, vertük szegény fejét, és a végén ez lett belőle, ami a képen van... És ez is nagy harcok árán...

A napokban Gabitól kaptam egy e-mailt, amiben leírta, hogy megtalálta a tökéletes pucolási technikát. Gabi megírta azt is, hogy kipróbálta és működik!

Tehát, kókuszdiókat előkészíteni, pucolásra felkészülni! ITT a videó, utána meg mindenki számoljon be, hogy hogy sikerült a mutatvány!

Gabi, itt is köszönöm szépen!:)

Új természetes "mosószer" ECOBALLS

Már írtam arról, hogy kb. másfél éve mosódióval mosok. Több dolog szólt mellette, amikor váltottam rá. 

Az egyik, hogy természetes, nem szennyezi a környezetet, nem tartalmaz semmilyen mesterséges anyagot, és hihetetlen gazdaságos. Erről ITT és ITT található a bejegyzés.

Már egy ideje a mosódió mellett nem tettem mást a gépbe mosáskor, maximum ecetet és illóolajat. Néha hiányzott az a bizonyos "öblítő illat", de végül sikerült teljesen elfogadnom, hogy a ruhák "tiszta ruha szagúak". 

Az öblítő elhagyásával is kisebb vagyont spóroltam, és minőségi változást nem tapasztaltam se a ruhákon, se a mosógépen.

De most itt van valami más. Londoni összekötőm tudja rólam, hogy minden jöhet, ami környezettudatos, környezetkímélő, vagy bio, azaz organikus. Mivel, tudta, hogy mosódiót használok, és, hogy "terjesztem is az igét", miszerint, álljatok át a mosódióra, mert nagyon megéri minden szempontból, szóval ezért meglepett valamivel, aminek a neve ECOBALLS. Ez van a képen. Egy ilyen dobozkát kaptam.

Tartalmaz két ilyen "ufót", amiben kis színes golyók vannak, ez van a képen mellettük. Adtak hozzá még egy adagnyi ilyen golyót utántöltés gyanánt, illetve egy makacs foltokhoz használatos folttisztítót.

Ez az adag, ha jól értelmeztem a leírást 150 mosáshoz elegendő. Alacsony hőfokon, a mosáshoz semmilyen más adalékot nem használva. Ha magasabb hőfokon mosunk, gondolom előbb elfogynak a kis golyók a nagy golyóból.  

Kipróbáltam, sőt, több, mint egy hónapja ezzel mosok mindent. 

Első használat előtt ki kellett főzni a gépet, azaz 90 fokon a leghosszabb programmal, ecet hozzáadásával kifőztem a mosógépet.

Már az első használata meggyőzött. A ruhák tiszták, érdekes, de nem szagtalanok, hanem valóban tiszta ruha illatuk van. Ahhoz képest, hogy nem kell se öblítőt, se ecetet használni hozzá, minden puha. 

Leírása szerint óvja a színeket, hipoallergén, és megöli a baktériumok rondább változatait is.

Nálam sarkalatos kérdés a törölköző. Utálom, ha egy törölköző "lágy, mint a tavaszi szellő", és csak tologatja a vizet rajtam, fel nem szívja. Alig vártam az első törölközőmosást. Ez is tökéletesre vizsgázott. A törölközők szívják a vizet, megfelelően "kemények", és illatosan tiszták lettek.

Azt írják a használati utasításban, hogy védi a színeket is. Erről még nem tudok nyilatkozni, egy hónap használat ehhez kevés, de egy fél év múlva megmondom ezt is, hogy így van e.

A ruhák foltmentesek, pedig szinte mindent 40 fokon mosok.

A két golyót szinte tárolni sem kell, mert mosás után éjszakára nyitva hagyom a gépet, hogy kiszáradjon, a golyókat ekkor is, és utána is benne tárolom.

Mosáskor arra kell figyelni, hogy a gépet nem szabad teljesen megtömni, a két ufónak hely kell ahhoz, hogy mozogni tudjanak a ruhák között.

Most egy hónapja ezt használom. Mostam vele ruhát, törölközőt, pokrócot, konyharuhákat, és szőnyeget. Nincs negatív tapasztalatom, egyszerűen imádom!

Nehezen váltottam a mosódióról, illetve, valójában nem váltottam, mert abból is lapul még egy kevéske a szekrényben, de most ezt próbálgatom.

Hogy kinek ajánlom?

• Aki a mosódiót túl macerásnak tartja. (Mert azt cserélgetni kell, ezt nem. Ezzel 150 mosásig semmit nem kell csinálni, csak betenni a gépbe.)
• Akinek kicsi a hely, nem fér el a bazi nagy mosóporos zacskó. (Ez két db ufó formájú izé, darabonként akkora, mint az öklöm.)
• Aki spórolni szeretne. (150 mosás angol árért 3500,- Ft-ba, itthon kaphatóan 6000,- Ft-ba kerül, érdemes kintről rendelni...)
• Környezettudatos felhasználóknak (Teljesen természetes)
• Gyerekek ruháihoz (hipoallergén)
• Allergiásoknak (hipoallergén)
• Aki fél tőle, hogy a mosódió károsítja a mosógépét

Egyszóval, mindenkinek ajánlom. Kicsit költségesebbnek látszik a mosódiónál, de jóval kényelmesebb megoldás. A golyókat egy csavar fogja össze, aminek kicsavarásával lehet az utántöltőt a golyóba tenni.

Nagyon szeretem. Nagyon praktikus, és egyben nagyon jópofa is.

Ha tehetitek, próbáljátok ki, mert a környezetkímélő funkciója nagyon fontos!

Kókusztej készítése házilag

Ez a recept a Kifőztük pdf újsgá 5. számában jelent meg. Az újság ingyenesen letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról!

A kókusztej beszerzése nem mindig könnyű feladat. Ha házilag szeretnénk elkészíteni, a szinte mindenhol kapható szárított kókuszreszelékből tehetjük meg a legegyszerűbben. Természetesen a legjobb az lenne, ha friss kókuszdió belsejéből tudnánk készíteni, de ha ilyen nem áll rendelkezésre, a szárított is megteszi.

Kókusztej készítése házilag

Hozzávalók:

• 30 dkg kókuszreszelék
• 1 liter forró víz

A vizet felforraljuk. Egy tálba gézlapot vagy ennek hiányában konyharuhát terítünk, és a kókuszreszeléket beleöntjük. A forró vizet ráöntjük a reszelékre, majd elkeverjük, lefedjük, és kihűlésig hagyjuk állni. Ha kihűlt, a gézlapot összefogva „kicsavarjuk”, hogy minden lé távozzon belőle. Ezt azonnal használhatjuk, vagy a hűtőben tárolhatjuk. A tárolásnál a kókusztej tetején összeálló kókuszzsír visszamelegítve ismét folyékonnyá válik. A kókuszreszeléket a gézzel együtt terítsük ki, szárítsuk meg, majd ugyanúgy használhatjuk, ahogy szoktuk.

Az így kapott kókusztej fagylaltok, mártások alapja is lehet.  Készíthetünk vele tejbegrízt, tejberizst, bármit, amiben a kókusztej ízére van szükségünk. Ha kihűtjük, a tetején keletkező réteg a kókuszzsír, amit főzéshez használhatunk. 

Kókuszdió és az ő megpucolása...

Ha az ember lánya, arra adja a fejét, hogy kókuszfagyit gyártson, akkor nélkülözhetetlen, hogy valódi kókusz legyen a fagyiban, ne csak szárított reszelék.

Ha viszont valódi kókuszhoz akarunk jutni, akkor valahogy meg kell törnünk egy kókuszdiót... Nah, igen, de itt jön a nehézség...

Mert a kókuszdió, az bizony keménydió...

Annyira kemény, hogy szinte lehetetlen megtörni... 

Egy szép májusi napon szóltam az embernek, hogy akkor készüljön, mert kókuszdiót fogunk törni... Készült... Megvette a célszerszámot, egy pajszert, vagy mit...

Azt tudtam, hogy van a kókuszdió alján három pötty, amiből az egyiket megfúrva, kijön belőle e lé, majd állítólag ebbe a lyukba bele kell szúrni valami célszerszámot, megfeszíteni, és hopp, szét is jön a kókusz.

Jah.

Nah, ezt senki ne higgye el, hogy így van... Mert, nem így van...

Fogtam a kókuszt, kiszúrtam, kijött belőle a lé, aztán belenyomtam egy  célszerszámot, feszítettem...   semmi.

Fogtam az ember által direkt erre a célra vásárolt célszerszámot... belenyomtam, kalapáccsal egy-két ütést is mértem rá... semmi...

Gondoltam, hogy olyan nincs, hogy én ehhez itt és most nem jutok hozzá, hiszen, meg akarom csinálni végre a kókuszfagyit...

Van egy bozótvágó otthon... szép nagy darab, még az életben nem használtam... nah, gondoltam, akkor majd most... (Hogy miért van ilyenem? Az egy szép hosszú történet, lehet, hogy majd leírom, de még át kell gondolnom, hogy akarom e, hogy mindenki tudja, hogy hogy raboltak ki kétszer úgy, hogy közben aludtunk...)

Tehát, fogtam a bozótvágót, csapkodtam vele a kókuszdiót, de azon kívül, hogy a konyha tele lett kókuszhéj forgácsokkal, semmi nem történt...

A kemény héj annyira nem adta magát, hogy még horpadás sem keletkezett rajta...

Feladtam.

Aztán jött ember, először Ő is csapkodta mindennel... Ütöttük, vertük azt a szerencsétlent. A földön, a konyhapulton, a konyhakövön, a kanapén, hogy ne guruljon el... Semmi...

Aztán megunta, másnap a flexel belevágott, majd beleillesztettük a célszerszámot és megint jött az ütés, verés... Még így is akkora harc volt, hogy eszméletlen...

Egy vágódeszkára tettük, és azon ütöttük.. A vágódeszkán horpadások keletkeztek, de végre sikerült!!! 

Széttört és lett valódi, friss kókuszhús a fagyihoz...

El is készült a fagyi, ami nagyon finom lett, megérte a hatalmas rákészülést, mert remek darab. ITT megtekinthető!

És a hab a tortán...

Valamelyik este néztem a Tv Paprikán Jamie Olivert még a pucér szakácsos időszakból...

Már nem tudom, hogy mit főzött, de fogta a kókuszt, kettőt rávert a sodrófával, az meg darabokra esett...

Na, mondtam is az embernek... látod, ez a különbség... sodrófával nem próbáltuk...

Nah, majd legközelebb...

Azért azt még leírom, hogy, hogy kell kókuszdiót vásárolni. 

Az  egyik végén van három pötty. Ha azokból valamelyik penészes, ne vegyük meg a kókuszt, mert már romlott. Illetve, ha megrázva nem lötyög benne valami, akkor sem, mert akkor sem jó már...

Ha valaki teheti, mindenképpen ajánlom, hogy vegyen, törje meg, mert teljesen más az íze, mint a szárított reszeléknek!

Orgona ága - hogyan tartsuk vázában ezt a csodaszép virágot...

Az orgona az egyik kedvencem, mert egy pici csokornak is olyan illata van, hogy az egész lakást belengi a tavasz tőle. A nagymamámék kertjében volt több féle is, de volt egy olyan fa, ami jóval kisebb volt, mint a többi, jóval kevesebb virág volt rajta mindig, mégis jóval erősebb illata volt, mint az összes többinek együtt. Ez egy fehér virágú fa volt, ráadásul, dupla virágos, vagy hogy hívják. Gyönyörű darab volt.

A nagymamám mindig vágott belőlük, és egy hatalmas vázában az étkező asztalra tette a csokrot. Az orgona sajnos nem marad meg sokáig vázában, de mégsem lehet lemondani erről a csodáról, mert olyan látványt ad, olyan illatot áraszt, hogy annak lehetetlen ellenállni.

Ahhoz, hogy a lehető leghosszabb időt töltse a vázában, és legalább napokig árassza felénk a tavasz illatát, a következőket kell csinálni:

A leszedett ágról minden zöld levelet távolítsunk el, mert ez is párologtatja azt a vizet, amit az orgona maga azon a vékonyka száron szív fel a vázából. Biztos, hogy aki tett már orgonát vázába, észrevette, hogy gyorsan "megissza" a vizet, sokkal sűrűbben kell cserélni, mint más virágoknál. Ez főként azért van, mert hatalmas felületen párologtat. Amit felszívott, az a rengeteg csodaszép virág hatalmas felületén rögtön el is párolog.

Ezért ne hagyjunk rajta zöld levelet, hogy azon ne tudjon párologtatni, használja a felvett vizet a szirmok életbentartására.

A szárakat kalapáljuk szét, mert ha egyben hagyjuk, kisebb felületen szívja a vizet, mintha a szétkalapált száron át teszi ezt. Ehhez nem kell semmilyen extra szerszám, én most egy fedő szélével csapkodtam meg.

Azt is hallottam, hogy vasszöget kell a vízbe tenni, mert akkor tovább marad szép a virág. Ezt még nem próbáltam, ha valaki ezt is használja, kérem, hogy mesélje el, hogy ez tényleg így van e!

És ha valakinek még bármilyen ötlete van, kérem, hogy azt is írja meg!

Nigella "gyufás" ötlete tojásfőzéshez...

Valamikor Nigella műsorát nézve, megjegyeztem, amit mondott a tojásfőzéssel kapcsolatban.

Egészen konkrétan azt mondta, hogy amikor tojást főz, mindig dob egy szál gyufát a főzővízbe, ezzel meggátolja, hogy a tojás esetleges sérülése miatt annak beltartalma a héjon kívülre kerüljön, azaz szétrepedjen és a főzővízben "landoljon".

Most volt húsvét, tehát főztem tojást bőven...

Ilyenkor a sonka főzővizében főzöm meg a tojást, ez van a képeken is.

Megfőztem kb 10 tojást, de közben találtam egy olyat, aminek a héja  láthatóan törött volt. Nah, gondoltam, itt az alkalom, hogy kipróbáljuk Nigella ötletét...

Először megfőztem az összes ép tojást, majd amikor azok készen voltak, jött a sérült tojás és mellé egy szál gyufa. 

Ezt is főztem. És tessék... Ahogy a képeken látszik, annyira nem jött ki a tojáshéjból még a sérülés ellenére sem a tojás beltartalma, hogy a sérült tojás teljesen egyben maradva megfőtt, viszont a héja levált róla...

Nah, most akkor magyarázza meg nekem valaki, hogy ez hogy lehet, jó? Köszönöm!

És még valami!

A gyufából mi ázik ki, amitől ez ilyen lett? És, ami kiázik, az teljesen ártalmatlan lenne az egészségre, tehát a jövőben ha így főzöm a tojást, akkor nem irtom ki a fontosakat magammal együtt??? 

Ez a tojás természetesen ment a kukába a gyufával együtt, mert bár, érdekes, meg stb, de azért, biztos, ami biztos nem eszünk gyufás tojást... 

Nem feltétlenül jobb a drágább, sőőőőőőőőt!

Egy pár hete jártam Londonban, és megnéztem egy-egy dolog árát... Lefényképeztem és feltöltöttem ide a blogra... Feltöltöttem egy olyan képet is, amin egy olyan mosógél volt, amit én még nem láttam, de már akkor is jeleztem, hogy mivel egy jó ideje mosódióval mosok (erről ITT), nem vagyok "képben" a mosószerek árával...

Nah, most megtaláltam ezt a mosógélt itthon is, az egyik hiper polcain...

És akkor kérem írom, hogy megint mi jött le ebből:

Ariel mosógél Londonban   1036 ml, ami 28 mosásra elég, 4,- Font, azaz kb 1200,- Ft...

Ariel mosógél törökbálinti Cora,  703 ml, ami 19 mosásra elég, 1099,- Ft... 

A bejegyzés, ahol a kép is megtekinthető ITT van.

Tehát, a Londonban látott géllel egy mosást 43,- Ft-ból hozunk ki,  míg, az itthon vásárolt géllel egy mosás, 58,- Ft-ból lehet megtenni...

Milyen jó, hogy mi ilyen gazdagok vagyunk, hogy ennyivel többet fizetünk valamiért!

Szuper!

Más...

Ha van egy adott termék, tegyük fel vízkőoldó... 

Ezen áruházlánc rendelkezik saját termékkel is. Valamiért két ilyen is van neki... Ez mondjuk tényleg nem értem, hogy miért, de nem is ez a fontos...

Akkor mutatom. Azaz lefényképeztem mind a két terméket, a képeken kiemeltem az összetevőket, és a gyártót...

Ennél az összetevő:

foszforsav 5-15 % 

gyártó: Samato Kft, Sellye...

Ennél az összetevő:

5-15% foszforsav

gyártó: 

Somato Kft, Sellye...

Tehát, mindkettő ugyanaz, mindkettő egy literes...

Összetétel ugyanaz, gyártó ugyanaz. Magyar termék, magyar munkahelyeket teremtve. Akkor mindegy, hogy melyiket veszem meg, ugye?

Hát, nem...

És, hogy miért nem??? Mert a kettő között 60 Ft különbség van... 

Légy résen, mert a pénztárcádra megy a játék...