2010. március 31., szerda

Miért???

kép INNEN

Miért hordunk táskát? 

Azaz, mi nők, miért hordunk táskát?

Miért van az, hogy egy pasi egy farmerban és pólóban el tud indulni akár a világ végére is, mi meg...

Amíg én hatalmas táskát cipelek mindenhova, vagy minimum egy kisebb hátizsákot, amiben egy kisebb túlélőkészlet kap helyet, addig a pasiból lévő fontos egy tokban hord mindent, amit a zsebébe tesz, és már mehetünk is. Jah, olyan van, hogy ami nem fér a zsebébe, azt megkérdezi, hogy elteszem e, de ez nem jellemző annyira, mint az, hogy én kisebb bőrönd társaságában megyek mindenhova.

Én kocsival járok. Már réges régen úgy közlekedek, hogy a táskámat a két ülés közé teszem, hogy, bár magamra zárom az ajtót, de azt ne lehessen kirántani mellőlem az ülésről. Ma induláskor megemeltem a táskámat, majd nyugtáztam, hogy ez mehet az ülésre, a két ülés közé úgysem fér el, mert olyan súllyal rendelkezik, hogy nem hogy nem tudják kirántani, de a belekapaszkodót berántja a kocsiba...

Miért cipelek két szakácskönyvet magamnál? 

Miért van nálam megint négy szempillaspirál, amikor napközben soha nincs rá szükségem, mert otthon sminkelek reggel...
Miért van nálam két hónap összes számlája, gáz, villany, telefon, stb???

Jah, jut eszembe, szempillaspirál...

Van egy kisebb "problémám"... Szeretem a piros színt. Én vagyok az a célközönség, vagy vásárló, mindegy, hogy minek hívnak, akinek minden olyan dolgot könnyű eladni, ami gyönyörű piros... És ez, hát, ez tényleg csodaszép piros. Persze kívülről...

Hogy mi ez? L'Oreal Telescopic Explosion Mascara, azaz a L'Oreal új szempillaspirálja.

Egy Ázsia Centeres kiránduláson került hozzám. Tisztázatlan körülmények között vettem meg. Valahogy úgy emlékszem, hogy éppen nem akartam semmit venni. Csak elkísértem valakit, illetve, megint autóillatosítóként voltam jelen. Erre tessék. Becsúszott egy ilyen. A kísérendő személy éppen valami zöld szemceruza után kutakodott, tehát minden olyan helyre be kellett kísérnem, ahol sminkszereket árultak... És akkor ott volt ő. Ez a csodaszép piros izé. És amikor kinyitottam és megláttam, hogy micsoda kis ééééééééédes a feje azzal a kis punk séróval...

Kis alkudozás után (mindig sikerül minimum 20 %-ot alkudnom mindenből...) már nálam is volt.
Boldogan mentem haza vele, majd másnap kipróbáltam, és... 

... és egy nagy nulla. 

A kis feje ellenére nehéz vele szépen dolgozni, a szempillámból csinált egy nagy ragacsos összefüggő csomót, amit aztán a jól megszokott, és igen olcsó, viszont annál profibb (legalábbis számomra)  spirálommal megfelelő kinézetűre varázsoltam a kínosan csomós szempilláimat, majd ezt a gyönyörűséget elhelyeztem a tükör előtt, úgy, hogy csak csodáljam a színét, a csomagolását, de eszembe ne jusson bármikor elővenni...

És akkor, vissza  a táskára...

Tehát, miért is cipelünk mi minden fityfenét, mintha bármikor képesnek kellene lennünk arra:
  • hogy egy kórházi osztály fejfájását el tudjuk mulasztani, akár több féle gyógyszerrel...
  • hogy bármikor, bárkit ki tudjunk sminkelni akár indiánnak is...
  • hogy akár az utcán lediktáljunk legalább egy receptet bárkinek, esetleg fényképpel alátámasztva...
  • hogy megszereljünk bármit...
  • hogy lemérjünk bármit...
  • hogy sterillé varázsoljunk bármit, hogy a nálunk lévő szúró, vágó szerszámokkal meg is operálhassunk bárkit...
  • hogy bármikor hiteltérdemlően bizonyítani tudjuk, hogy élünk, létezünk, azaz van egy csomó ilyen-olyan kártyánk... (pontgyűjtő, törzsvásárlói, bármilyen, csak kártya legyen...)


Miért?

Jah, és miért nem mindegy, hogy milyen színű, milyen formájú, és egyáltalán?

Miért tud egy pasi megérkezni egy repülőtérre úgy, hogy nincs nála csak a duty freeben vásárolt pia??? Jó, ok, lehet, hogy csak egy napra ment, és azért nincs nála csomag, de miért van az, hogy ha megkérdezi őket az ember, hogy a repjegyhez csak egy kézitáskát lehet felvinni a gépre, a többiért fizetni kell, simán azt mondja, hogy elég az!

Mi? Már hogy lenne elééééééééééég???

Abba nem fér bele szinte semmi...

Olyan bonyolult az élet, de tényleg, és még a táskákat is olyan picire csinálják... 
Gondolom, mindegyiket pasik tervezik... 

Csirke a gomolya alatt fekve...


Ez nagy kedvenc... Egyszerű, nagyszerű, gyors, és nagyon, nagyon ízletes!

Balzsamecetes csirkesült

Hozzávalók 2 főre:
  • 1 db filézett csirkemell
  • 20-30 dkg natúr gomolya sajt
  • 2 dl tejszín 
  • balzsamecet
  • bors
  • 1 dl olaj
  • köretként bármi, amit szeretünk (párolt zöldség, vagy a krumpli kedvelt változatában)
A filézett csirkemellet megmosom, ketté vágom. A két fél mellet "kinyitom", attól lesz ilyen szép nagy szelet egy darab, ahogy a képen is látszik.
A húst sózom, borsozom, majd egy serpenyőben az olajban mindkét oldalát pirosra sütöm.
A húst kiveszem az edényből, és a balzsamecettel meglocsolom a serpenyőt, és az ecettel átkeverem a hús után visszamaradt olajat. Az ecet remekül "felszedi" az odasült részeket. Ebbe az ecetes lébe, ami már szép sötétbarna színben pompázik, és finom illattal tölti meg a konyhát, jön a tejszín. Átkavarom, majd a húst visszateszem az edénybe, és a tetejére adagolom a sajtot. Vagy a sütőbe tolva sütöm meg, de csak addig, míg a sajt pirosra sül. Ha nem akarjuk a sütőben sütni, tökéletesen megolvad a gázon is, akár félig fedő alatt tartva.

Szaftos, és nagyon finom étel. Jóval többet csináljunk belőle, mert eteti magát!


2010. március 30., kedd

Ejnye-bejnye Karcsi (Shrek), ezt nem szabad, még neked sem!


2010. március 27. szombat. Budakalászi Cora melletti McDonald's parkolója. 

Ülünk és eszünk. 

A parkoló tele. Itt mindig ennyien vannak. Aki nem lusta, az a Cora parkolójában is le tud parkolni, ha nincs hely a McDonald's előtt. 

Aki lusta, az nem tud.



A két parkoló között kb 5-8 méter lehet...


Az egész McDonald's-ra egy mozgássérült parkoló jutott.

Egy darab hely, a másik kb 25 "normál" hely mellett. Táblával jelölve, a földön felfestéssel.

A parkoló zsúfolt, hiszen most kezdődik egy szülinap, ahova sorban érkeznek a gyerekek  ajándékzacskóval, ajándékkal a kezükben. Kb 14:40, 14:50 lehet. 

Hatalmas fekete autó gördül be a meki elé. Nagy fekete autótól nem is extra, hogy azonnal beparkol a mozgássérült helyre. Utána jön egy másik kocsi is, talán egy Seat, erre már nem emlékszem. Nagy fekete autóból kikászálódik a mi Shrekünk... 

Kikászálódik, és oda üvölt a másik kocsinak, aki utána érkezett: "Állj be ide elém, keresztbe!"

Ez a parkoló eleve elég szűk. Kevés hely, sok autó.

A másik kocsinak éppen szerencséje volt, valaki távozóban volt, így beállhatott arra a helyre, nem kellett Shrek elé állnia. Shrek kiveszi Pankát a kocsiból, majd elindul befelé, de bevárja a másik kocsiból érkező nőt és a kb 10-12 éves vele lévő fiúcskát...

Bemennek, megveszik a betevőt, majd kijönnek és leülnek rögtön az ajtó mellett. 

Mindenki megbámulja őket. Ritka, hogy az ember együtt eszik egy ekkora sztárral...

Én fényképezek. Hárítom a "te sem örülnél, ha mindenhol figyelnének" megjegyzést azzal, hogy de én nem vagyok ekkora sztár, hogy beálljak egy mozgássérült helyre...

Illetve, ha ekkora sztár lennék, akkor sem állnék be, mert figyelnék arra, hogy nem teszek olyat, amit a többi földi halandó sem tesz meg. Mert, ha nagy "filmsztár és bulvár celeb" lennék, még tudnám, hogy a mozgássérülteknek fenntartott helyre nem állok be, még akkor sem, ha nincs másik szabad hely a közelben...

Amikor ez a Cora megnyílt, a mozgássérülteknek fenntartott parkolóknál ez a szöveg állt:

Mozgássérült parkoló

Ha elveszed a helyem, vedd el egészen!



Sajnálom, hogy ezt Shrek nem így gondolja....


Már akkor is tudtam, jogos a kiírás. Azóta, persze a táblák eltűntek. Biztos zavarták a nagy fekete autóval érkezőket...

Mondjuk, legalább a kocsija magyar renszámú volt... Nem úgy, mint a barátjáé, ég a zsíré

Mindent összefoglalva, azt kell mondjam, 

Shrek! Ejnye!

Aszalt szilvával töltött gánica




Hogyan írjunk le hosszan egy receptet? Ime:

A hétvégén GBT volt. Azaz gasztroblogger találkozó. Ilyenkor mindenki hoz valamit, amit aztán közösen jól elfogyaszt a banda. Mármint, aki meg akarja kóstolni, az megkóstolja, aki nem, az nem. Most a kódszó a "sárga" volt. 

Milyen étel van, ami sárga??? A kukorica! De egy cső kukorica az béna dolog lenne, akkor legyen kukoricadara. Viszont legyen felnőttes, tehát legyen benne valami alkohol...
Nem tudom, hogy miért teszek mindenbe alkoholt, amikor mi nem is nagyon iszunk, egy üveg Bailey's is kb két év alatt fogy el, és akkor is süteményekbe kerül... Nah, mindegy.
Illetve, lehet, hogy azért teszek mindenbe, hogy fogyjon már el, mert annyi pia van otthon, mintha kemény alkoholisták lennénk... 

Interneten keresés megindult... Keresőszavak: kukoricadara, cukor.

Rengeteg recept között válogattam, aztán megtaláltam EZT.

Hú, kukoricás, tehát sárga. Édes és van benne alkoholos cucc is! Ok, ez lesz az!

Hogy miért került bele alkohol? És miért az, ami? 




Az egyik fontossal egyszer "kínait ettünk" a megboldogult Krisztina kert étteremben (miért zárták be Budapest egyik legjobb kínai éttermét???), és ott adtak az ebéd után szilvabort...

A fontosak eme példánya szintén nem egy alkoholista típus, viszont ez nagyon ízlett neki, így én felhajtottam egész Budapestet, hogy hol lehet szilvabort kapni... Az összes kínai piacon megnéztem. Lassan ott tartottunk, hogy ki tudtam mondani "kínaiul", de nem volt sehol...
Nem is emlékszem, hogy a végén hol vettem... Vagy a Nagyvásárcsarnokban, az Ázsiában, vagy Bécsben. Tényleg nem emlékszem, mert ennek már több éve...
Ez a szerencsétlen üveg azóta a hűtőben áll... Nem akar elfogyni, viszont nem olyan, mint a bor, mert nem savanyodik, ecetesedik meg... Jah, ráadásul japán és nem kínai, nah, mindegy.

Tehát szilvabor. 
Meg van a mélyhűtőben aszaltszilva is! Minden olyan, amit a molyok szeretnek, az a mélyhűtőben van, mert megint felbukkant két példány (az egyik a mosógépből repült ki, a másik a sütőből! Ezek már mindent túlélnek esküszöm...), amitől én levágtam egy újabb hisztit, és elég komolyan elgondolkodtam, hogy kihívom a Bábolnásokat irtani. Tőlem minden élő dolgot (rajtunk, és a halon kívül) kiirthatnak a lakásban, csak a molyokat írtsák már ki, mert jelenleg is három csapdával a konyhában élek. Az egyikbe időnként beragad a hajam, ha túl magasra teszem a fejemen a csatot, a legfontosabb minden alkalommal lefejeli, a másik meg pont szemmagasságban lóg, benne a döglött molylepkék gyönyörű látványával, a harmadikra hála az égnek nem látok rá, lehet, hogy abban már maga a nyolcadik utas kezd kifejlődni...

Szóval, szilvabor, aszaltszilva, kukoricadara, cukor, és a recept némi diót is előír...
Remek kis étel lesz ez, már előre láttam. 

És akkor hogy készült? 
Így:

Aszaltszilvával töltött gánica

Hozzávalók:
  •  6 dl tej
  • 15 dkg cukor
  • 22 dkg kukoricadara
  • 1 teáskanál vaníliakivonat, vagy 1-2 evőkanál vaníliás cukor
  • 1 csipet só
  • 2 dl szilvabor, de lehet bármilyen alkohol, vagy alkoholmentes rostos lé
  • 10 dkg aszalt szilva
  • 4 tojás (ebből a tojássárgája megy a kukoricadarába, a fehérjék a panírozáshoz!)
  • 15 dkg liszt
  • 20 dkg zsemlemorzsa
  • 20 dkg  dió (mozsárban darabokra törve)
  • olaj a gombócok kisütéséhez
  • 2,5 dl házi szilvalekvár
  • 1 zacskó mézeskalács fűszerkeverék 
Elsőként a szilvákat elfeleztem és egy bögrébe tettem amibe beleöntöttem a szilvabort. Ők most egy pár órát állhatnak így, hogy jól egymásba szívják egymást. Gyönyörű mondatot írtam, már most érzem...

Amíg a szilva szerelmetes eggyé olvadáson van a szilvaborral, azaz az aszaltszilvát megpróbáljuk "hidratálni" (mondjuk, ez pont alkoholban érdekes, de mindegy is...), addig elkészítjük a kukoricadarát, mert ennek bizony állnia, azaz hűlnie kell!
A tejet egy arra alkalmas edénybe öntöm és melegítem. Jöhet bele a vaníliakivonat, és a cukor, a só. Amikor forr, jöhet bele a kukoricadara, amit addig főzök, amíg jó sűrű nem lesz. Vigyázat, úgy köpköd, mint a Fradinál a B közép egy jobb meccsen, ahol a Fradi vesztésre áll!!!
Amikor kiköpködte magét és mi is úgy érezzük, hogy ennyi kukoricadarát elég lesz fel és letakarítani a falról, a földről, a tűzhely körülötti dolgokról, és főleg magunkról, zárjuk el a lángot. 
Kicsit hűtsük meg a masszát, majd keverjük hozzá a tojássárgákat. Ez sem egy egyszerű művelet, mert olyan beton keménységűnek látszik a dara, mintha már csak késsel lehetne szeletelni, mégis meglepően jól el lehet keverni benne a tojássárgákat...

Most ezen masszát helyezzük hűvös helyre. Én áttettem egy másik edénybe, és így ment a hűtőbe, mivel nincs se spájzunk, se teraszunk, főleg jégvermünk nincs a pincében. 

Amikor a massza teljesen hidegre hűlt, a szilvákat leszűröm. 
Kikészítem a panírozáshoz a liszttet, a felvert tojásfehérjét, és a mozsárban összetört, vagy simán egy zacskóban a sodrófával összecsapkodott diót és a zsemlemorzsát. 
Elköszönök a szeretteimtől, a telefont jó messzire helyezem magamtól, hogy még véletlenül se jusson eszembe felvenni, ha csörög. Bevizezem a kezem és jöhetnek a gombócok!
A masszából nekem tetsző adagokat veszek, aminek a közepébe nyomok egy fél aszaltszilvát, megpróbálom gombóc formájúra egyengetni az egyébként érdekes képlékeny masszát. Közben csuklóig ragadok, de ez nem érdekel. Csak ketten vagyunk! Én, meg a gombócok. Most senki nem látja, hogy totálisan úgy nézek ki, mint gyerekkoromban, amikor a homokozó megázott homokjában gyártottam valami hasonlót és még a színe is majdnem stimmel...
Golyók megalkotva, mennek szépen egymás után a lisztbe, a felvert tojásfehérjébe, és a darabolt dióval dúsított prézlibe, pardon, bocsánat, zsemlemorzsába.

Amikor az összes gombóccal készen vagyok bő, forró olajban aranybarnára (szerintem nincs olyan, hogy aranybarna, de ez most tényleg milyen szín lehet?) sütöm őket.

Közben egy másik edényben a házi szilvalkekvárt összemelegítem a mézeskalács fűszerkeverékkel, és egy-két evőkanálnyi szilvabort is hozzájuk keverek... Igazi egy szerelmes étel el, itt mindenki keveredik mindenkivel, tisztára, mint a Melrose Place...

Készen vagyunk!

Tálalhatjuk! 

Ezen a képen kisütés előtt várakoznak:




És akkor a rövid leírás:

Aszalt szilvás gánica

Hozzávalók:
  •  6 dl tej
  • 15 dkg cukor
  • 22 dkg kukoricadara
  • 1 teáskanál vaníliakivonat, vagy 1-2 evőkanál vaníliás cukor
  • 1 csipet só
  • 2 dl szilvabor, de lehet bármilyen alkohol, vagy alkoholmentes rostos lé
  • 10 dkg aszalt szilva
  • 4 tojás (ebből a tojássárgája megy a kukoricadarába, a fehérjék a panírozáshoz!)
  • 15 dkg liszt
  • 20 dkg zsemlemorzsa
  • 20 dkg  dió (mozsárban darabokra törve)
  • olaj a gombócok kisütéséhez
  • 2,5 dl házi szilvalekvár
  • 1 zacskó mézeskalács fűszerkeverék 
A szilvákat elfeleztem és a szilvaborba áztattam egy-két órára.
A tejet egy arra alkalmas edényben melegítem. Jöhet bele a vaníliakivonat, és a cukor, a só. Amikor forr, jöhet bele a kukoricadara, amit addig főzök, amíg jó sűrű nem lesz. Vigyázat, köpköd! 
Kicsit hűtsük meg a masszát, majd keverjük hozzá a tojássárgákat. 

Most ezen masszát helyezzük hűvös helyre, és hűtsük ki teljesen!
Mielőtt a masszából vizes kézzel gombócokat formáznék, a szilvákat kiszedem az alkoholból, és lecsöpögtetés után a gombócokba nyomok egy-egy fél darabot.
Panírozom őket. (Liszt, tojásfehérjébe, darabolt dióval kevert zsemlemorzs sorrendben)
Bő, forró olajban a gombócokat kisütöm.

Egy másik edényben a házi szilvalkekvárt összemelegítem a mézeskalács fűszerkeverékkel, és egy-két evőkanálnyi szilvabort is hozzájuk keverek.
Készen vagyunk!

Tálalhatjuk! 




Mindkét leírás végén egy finom, édes, tartalmas kis desszertet kapunk! A golyókat nem kell rögtön kisütni,  napokig eláll a hűtőben. 



2010. március 29., hétfő

Tudtátok, hogy a törökbálinti Cora-ban 2 GBP, az 1.700,- magyar forint???


Ejnye, kedves Cora! Hát, meséljétek már el, hol veszitek ti a fontot, hogy ilyen árfolyamon kapjátok???

Csak, hogy mindenki értse:

1 font, azaz 1 angol font (GBP), a mai (2010.03.29.) MNB árfolyam szerint 294,21  magyar forint, azaz HUF. Tehát, bárhogy számolom, a két font, nem több, mint 588,42 Ft, azaz, mondjuk 600,- Ft. és akkor már bőven ráhagytam...

Mitől lett ez a torta a maga 2 fontos árából 1700,- magyar forint, azaz, közel a háromszorosa, mint amennyibe valójában kerül???

Azt a betyárját, de gazdag egy nép a magyar! Háromszoros áron kapja a mélyhűtött tortát! 

Nem keres annyit, mint egy angol, sőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőt, de képes valamiért nem a dupláját, de a tripláját fizetni. 

És, hogy nehogy az legyen, hogy hülyeségeket beszélek, az MNB hivatalos árfolyama megtekinthető ITT, és be is másolom pár napra visszamenőleg:


GBP
angol font
1
2010. 02. 26.303,12
2010. 03. 01.298,93
2010. 03. 02.296,78
2010. 03. 03.294,37
2010. 03. 04.294,19
2010. 03. 05.295,24
2010. 03. 08.295,50
2010. 03. 09.294,08
2010. 03. 10.293,13
2010. 03. 11.293,10
2010. 03. 12.292,79
2010. 03. 16.291,38
2010. 03. 17.292,61
2010. 03. 18.292,48
2010. 03. 19.292,91
2010. 03. 22.293,29
2010. 03. 23.293,04
2010. 03. 24.295,34
2010. 03. 25.296,18
2010. 03. 26.294,21


Én tudom, hogy velem van a baj, mert egy kekec liba vagyok, de mi a nyavalyától lesz valaminek háromszoros ára, mire mi megvehetnénk???

Mitőőőőőőőőőőőőőőőőőőőől?

Ki engedi ezt meg, és miért???

Miért lehet a magyar vásárlót hülyének nézni, és becsapni??? Mekkora haszonkulccsal dolgoznak ezek a cégek???

Szégyen!

Káposztás bableves cipóban tálalva


Jön a húsvét! Ilyenkor két-három sonkát is főzök az ünnepre. Mivel minden jó valamire, a sonka főzővízét nem öntöm ki, egy részében megfőzöm a tojásokat, másik részéből bablevest készítek. Például káposztás bablevest. 
A leves, és a tányérjául szolgáló cipó elkészítése is megtalálható a Kifőztük pdf újságban, ami ingyenesen letölthető INNEN.

Káposztás bableves

Hozzávalók:
  • 30 dkg szárazbab
  • 40 dkg savanyúkáposzta
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2-3 db sárgarépa
  • 1 db füstölt sonka
  • bors
  • 2 evőkanál pirospaprika
  • 3 evőkanál liszt
  • 3-4 evőkanál olaj vagy zsír
A szárazbabot előző éjjel beáztatjuk, majd főzés előtt átmossuk, és a sonkával együtt bő hideg vízben feltesszük főni. 
Amikor a sonka megpuhult (kb két óra), hozzáadjuk a leszűrt savanyúkáposztát, az aprított hagymát és a pucolt sárgarépát. A levest addig főzzük, míg a répa megpuhul. Ha készen van, a sonkát és a répát kiszedjük, és mindkettőt felszeleteljük, felaprítjuk.

Rántást készítünk, és a levest besűrítjük vele. 

Készen vagyunk!

Bővebb leírás a Kifőztük újságban olvasható!

Ha cipóban szeretnénk tálalni, annak receptje  ITT megtalálható!

Ez egy tartalmas, laktató, és nagyon finom leves! Érdemes kipróbálni mindenkinek, aki szereti a sonkát, a babot, és a savanyúáposztát. A káposztát én nem szoktam átmosni, mert a mostani káposzták már nem annyira savanyúak, mint régebben, bővel elbírja a leves. Viszont a káposzta sós, és a sonka is sós, ezért a levest csak a legvégén sózom!


És még egy titkos információt is megosztok...
Hamarosan érkezik a Kifőztük következő száma...
Többet még nem árulhatok el!:)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...