Magna cum laude: Te légy most
Domboldalán hanyatt fekve napos reggel,
Senki se zavar, karunkon nincsen vekker.
Csak mi és a tücskök együtt ciripelünk,
Míg mások keményen dolgoznak mi boldogan éhezünk.
Csak te légy most karomban kincsem,
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk, Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.
Csak te légy most karomban kincsem,
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.
Csak a szél fésüli bozontos hajkoronánk,
De fentről valaki a Nap sugarait szórja ránk.
S a pitypangokról lefújt ejtőernyősök
Ők a mi katonáink, ó az igazi hősök!
Csak te légy most karomban kincsem,
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk,Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.
Csak te légy most karomban kincsem,
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk,Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.
Guruljunk le patakparti víztükröt lesve,
A kis fahídon menjünk át halakat keresve.
Olcsó hippik vagyunk, még te is az lehetsz,
Ahogy hullnak a virágszirmok: szeretsz vagy nem szeretsz?Csak te légy most karomban kincsem,
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.
Csak te légy most karomban kincsem,
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.
Csak te légy most karomban kincsem,
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.
Csak te légy most karomban kincsem,
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.
