A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vanília. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vanília. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 29., péntek

Kalácspuding


Hát, nem ez a desszert fogja nyerni a legszebb desszert kategóriát... viszont, finom, nagyon könnyen elkészíthető... elnyeli a húsvétról maradt, vagy bármiért megmaradt kalácsot, vagy kenyeret.

Nagyjából 20-25 perc alatt elkészül, tálalható melegen, hidegen, tehát tuti befutó amikor az ember úgy ér haza, hogy már a lépcsőházban érzi, hogy belép és feltépi a hűtőt, mert édességet akar enni, de gyoooooooooorsan!!!

Kalácspuding

Hozzávalók
  • 30-40 dkg kalács, vagy kenyér
  • 10 dkg vaj
  • 3 tojás
  • 3 evőkanál cukor
  • 5 dkg fehércsokoládé 
  • 1 evőkanál vanília kivonat
  • 3-4 dl tej

A kalácsot felszeleteljük, egyik oldalukat vékonyan vajjal bekenjük. A sütőtálat (ami lehet bármi, ami bírja a sütőt... pitetál, jénai) vékonyan kivajazzuk. A kalácsokat vajas felükkel felfele a tálba rétegezzük. 
A tejet összekeverjük a tojással, vaníliakivonattal, a nagyobb darabokra vágott fehér csokoládéval. és a cukorral. Jól elkeverjük, majd gőz felett (tapasztaltabbak kisláng felett) pár perc alatt összefőzzük. Amikor a krém sűrűvé válik, készen vagyunk. 

A krémet a kalácsokra rétegezzük, majd 180 fokos sütőben megsütjük. Sütési idő nagyjából 20-25 perc. 


Soufflé formában készítve egyszemélyes darabokat is készíthetünk belőle. 


2010. december 6., hétfő

Új szerelem van...

Egy pár napja kb. két percre találkoztam Lillával. Én vittem neki valamit, Ő beszállt a kocsiba, maaaaaaaaaaajd, olyan illat csapta meg az én kis vaníliára ráállt orromat, hogy azonnal megtudakoltam, hogy mi az... Először azt hittem, hogy az egyik kedvenc parfümömet használja, amitől olyan vattacukor illatom van, hogy az már-már zavarbaejtő... Ez a Pink Sugar névre hallgat, és ha valaki olyan függő, mint én, mindenképpen szerezzen be egyet. Nem túl drága parfüm, 3-4 ezer forintért vattacukor illatot húzhatunk magunk után egy jó darabig...

Aquolina Pink Sugar parfüm

Lilla elárulta, hogy nem ez a parfüm amitől sütiillata van, hanem egy kézkrém.. egy vanília illatú krém. Elárulta, hogy azt is, hogy ez egy Yves Rocher termék...

Nah, én meg elmeséltem valakinek, hogy hát, na, ez nekem bejönne... és, ahogy a jó elnyeri a méltó jutalmát  valahogy sikerült úgy elültetnem ezt a kívánságot, hogy a krém meg is érkezett hozzám... Nem tudom, hogy mennyibe került, mert ajándékba kaptam, erről nem tudok nyilatkozni, de:

hihetetlen finom illata van, a kis kinyomós megoldással bármikor tudunk egy adagnyit pumpálni a kézfejünkre, hogy utána valóban sütemény illatunk legyen, és ami nem utolsó szempont, még a bőrünknek is jót tesz. Gyorsan beszívódik, mesés illata van, praktikus kiszerelésben kapni, és ez is olyan "megenném" ajándék...



Vaníliafüggőknek kötelező!!! Én teljes elborulásomban vettem hozzá vanília illatú mécsest és illóolajat és azóta maga vagyok a vattacukor...:)))



2010. július 9., péntek

Illatos szörp rebarbarából és eperből



Tegnap mutattam a lekvárt, aminek "mellékterméke" ez a szörp.
A lekvár ITT megtekinthető.
Először eszem ágában nem volt szörpöt is készíteni, de ahogy a lekvár főtt, igen tisztességes leve lett... Ami viszont  a lekvárt tette volna nagyon folyóssá.
Ember tavaly nagyon rákapott a málnaszörpre... Ha viszont a málna finom, ez egyenesen fenséges szörp. Üdítően savanykás, illatos a vaníliától, és szinte semmit nem kellett érte tennem...
Nah, jó, azért valamit, mégis.


És, hogy hogy lett belőle szörp:

A lekvárt, a főzés befejezte előtt leszűrtem és átpasszíroztam. Az így felfogott kb egy liternyi léhez adtam kb 50 dkg cukrot, majd ezt az elegyet a lekvárfőzéshez használt lábasba öntöttem és kb egy órát forraltam. Sűrű, sötétbordó szirupot kaptam, ami szörpként, felvizezve, olyan színű, mint a képeken. Opálos, narancssárgás, és kivehetően ott úszkálnak benne a kis fekete magok, a vanília magjai. 


Apró fekete magok... A vanília apró jelei... És a szörp nyomai az edényben.


Nem édes, inkább fanyar. Dominál benne az eper, de a rebarbara is bőven érezhető. Illatos a vaníliától, egyszóval, remek darab lett. Csak kevés... Összesen 1,5 liternyi lett a végeredmény, de majd vigyázok rá, hogy legalább augusztusig kitartson...:)

2010. július 8., csütörtök

Illatos lekvár rebarbarából, és kezdőőőőőőőőőőőőőőődik!



Ez a lekvár életem eddigi legfinomabb lekvárja lett.
Illatos, az állaga krémes, lágy massza. Savanykás és édes egyszerre, és az illata...
Pazar darab lett. Sajnos nem lett túl sok, mert a rebarbarából nem állt túl sok rendelkezésre. Elvileg csak egy próba volt, de olyan végeredmény született, hogy jövőre hadjáratot fogok indítani a rebarbara beszerzésekor.

Valójában egy sima lekvárt szerettem volna, egy egyszerű kis lekvárt. Ehelyett kaptam egy illatos krémet, és egy fanyaran édeskés, illatos szörpöt. 

Most a lekvárt mutatom. Ha valaki teheti, elvileg még van ahol beszerezhető a rebarbara is és az eper is. Mindenképpen vegyen, és készítse el ezt a lekvárt, mert valami pazar lett!


Rebarbara lekvár eperrel, vaníliával

Hozzávalók:
  • 4 kg rebarbara
  • 1,5 kg eper
  • 50-75 dkg cukor
  • 1 rúd vanília
A rebarbara két végét levágom, de nem pucolom meg, felesleges. Ha vannak olyan részek rajta, ahol sérült a szár, azt vágjuk ki, de ne pucoljuk meg a szárakat, az csak anyagveszteséget jelent, a főzés során teljesen szét fog főni! 
Az eper levelét leszedem, mindkettőt bő vízben megmosom. 
A cukrot egy arra alkalmas fazékba öntöm, és kis lángon karamellizálom, azaz addig melegítem, amíg arany színű kezd lenni. Ekkor mehet rá a rebarbara és az eper, illetve a felhasított vanília, aminek a magjait egy késsel a rúdból kikaparok, és mind a magokat, mind a rudat a masszába teszem.

És mostantól főzzük, amíg csak lehet. Takaréklángon órákig elvan. Rengeteg levet enged, de ezt hagyjuk rajta. Tulajdonképpen hozzá sem kell nyúlni, nem fog leégni, kavargatni se kell, csak szépen lassan főzni. Nálam 5-6 órát főtt. 

Nem azért főztem ennyit, mert ennyi kellett neki, hanem mert olyan illatot árasztott, hogy nem lehetett betelni vele, nem volt szívem megvonni magamtól ezt a cukrászda illatot... ezért főztem, és főztem, de közben semmi dolgom nem volt vele...


A folyamat végén, illetve, nálam a nap végén, leszűrtem, és egy szűrőn átpasszíroztam a már eleve teljesen egynemű masszát, hogy kinyomjam belőle a még mindig rengeteg lét, ami a lekvárt túl folyóssá tette volna, viszont így körvonalazódott egy illatos savanykás szörp is, ami a lekvár mellékterméke lett. A szörpöt holnap mutatom, addig viszont a tál, és a benne maradt vaníliamagok. 
A lekvár szinte már krém. Nincsenek benne darabok, olyan az egész, mint egy zselés massza. A rebarbara eleve egy érdekes zöldség. A cukortól kap egy érdekes állagot, olyan lesz, mintha zselé lenne, ragacsos, massza lesz belőle, ami a lekvárnak nagyon jó alap. 
Rejtély, hogy a lekvár mitől lett ilyen sötét színű, bár valószínűleg az eper és a cukor sötétítették be az egyébként nyersen zöld, cukorral főzve sárgás, aranyszínű rebarbarát. Semmiképpen nem pirosnak mondanám, inkább barna. Legközelebb teszek hozzá egy kis citromlét, hogy halványítsa a színét, bár, így sincs vele semmi gond, mert az illata miatt nehéz neki ellenállni...


Savanykás, édes, krémes, illatos. Pazar ajándék lesz!

És, hogy mi kezdődik???
Tavaly már mutattam, hogy a fontosak olyan ajándékokat kapnak karácsonyra, ami főleg a konyhából kerül ki. ITT van róla néhány kép, csak hogy borzoljam a kedélyeket.

Ez kezdődik, mert ez az első olyan lekvár, ami idén karácsonykor majd az ajándékok közé kerül.


2010. június 17., csütörtök

Vaníliakrém - Vaníliafagylalt



Ez a recept is szerepel a Kifőztük 4. számában. Ha nincs meg még a 4. szám, tessék menni letölteni, mert hamarosan itt az 5.!

Egy kevés többletmunkával és egy plusz hozzávalóval a főzött vaníliakrémből két desszertet kapunk. A krém sűrűsége miatt nem feltétlenül szükséges fagylaltkészítő gép, akár egy botmixerrel is elkészíthetjük a házi vaníliafagylaltot.


Vaníliakrém

Hozzávalók:
  •  4,5 dl tej
  •  1 vanília rúd
  • 2 tojás sárgája
  • 5 dkg porcukor

A vaníliarudat hosszában vágjuk ketté, kaparjuk ki a magokat, adjuk a tejhez (a magokat és a rudat is), majd a tejjel melegítsük meg (nem kell felforralni). Hagyjuk benne a rudat, fedjük le és hagyjuk állni minimum fél órát. Keverjük habosra a cukrot a tojássárgákkal, majd adjuk a vaníliás tejhez, amiből előtte vegyük ki a vaníliarudat. A tejet a tojássárgákkal kis lángon addig főzzük, míg besűrűsödik. Melegen használhatjuk sodóként, például aranygaluskához, öntetként palacsintához, vagy rétegezhetünk vele piskótát is.




Vaníliafagylalt

Hozzávalók:
  • 1 adag főzött vanília krém
  • 2 dl cukrozatlan sűrített tej
  • 2 evőkanál porcukor



A kész, kihűlt vaníliakrémet keverjük el a cukrozatlan sűrített tejjel és a cukorral. Ellenőrizzük, hogy elég édes-e a krém, ha a fagylalt kifagyott, kevésbé lesz édes, mint a szobahőmérsékletű krém. Ha fagylaltgéppel kevertetjük ki a fagyit, előtte tegyük egy fél órára a mélyhűtőbe, majd a teljesen lehűlt krémet adagoljuk a gépbe. Ha gép nélkül készítjük a fagylaltot, egy jól záródó dobozban tegyük a mélyhűtőbe, és fél óránként botmixerrel vagy villával jól keverjük át.





Ne tessék sajnálni belőle a vaníliát, ez bizony csak akkor jó, ha van benne gazdagon apró fekete mag.. attól igazi. 
Amelyik vaníliafagylaltban nincsenek ilyen pici fekete magok, az nem is vaníliából van...



2010. április 20., kedd

Créme brulee - sült vanília sodó


Imádom. Egyszerűen imádom. Gondolom, az őrült vanília függőségem is okozza ezt az imádatot, illetve, hogy nagyon szeretem az ilyen puding állagú dolgokat. 
Gyerekkoromban két féle kész pudingot lehetett kapni. Csokisat, ami mélybarna, igazi kesernyés csokis volt, és vaníliásat, amiben nem volt sehol egy kis vanília darab sem, viszont a pohár kinyitásakor egy édes, kicsit karamelles szirup volt a puding tetején, amitől teljesen oda és vissza voltam. 
Aztán ez a puding is a eltűnt az üzletek polcairól, mint annyi minden más...

Évek teltek el, mire rájöttem, hogy a cream brulee pontosan azt az ízt hozza elő, amilyen az a puding volt. Legalábbis nekem. 
Azóta a rabja vagyok. Egyszerűen, elmondhatatlanul imádom. 
Októberben beszereztem egy szakácsfáklyát, ami a tökéletes végeredményhez nélkülözhetetlen, legalábbis azoknak, akiknek nincs grillezős sütőjük, vagy mikrójuk.


Créme brulee vagy sült vanília sodó

Hozzávalók 3 adaghoz:

  • 1 vaníliarúd
  • 5 dl tejszín
  • 3 tojássárgája
  • 5 dkg kristálycukor
  • 2 evőkanál narancslikőr (el is hagyható, esetleg helyettesíthető más likőrrel)
tálaláskor
  • cukor a tetejére


Melegítsük elő a sütőt 150 fokra. (én a gázsütő 3-as fokozatán készítettem.)
Vegyünk elő egy sütőbe tehető tepsit, vagy lábast, amibe majd annyi forró vizet kell öntenünk, hogy a belehelyezett soufflé formák feléig érjen a víz.

És akkor jön a sodó:
Egy arra alkalmas edénybe öntsük bele a tejszínt. A vanília rudat vágjuk ketté, és kaparjuk ki belőle az apró magokat, amit adjunk a tejszínhez, de ahogy ezzel megvagyunk, dobjuk mellé a vanília rudat is. Melegítsük meg, de ne forrjon. Ha ezzel megvagyunk, vegyük le a tűzről, és fedjük le.
A tojássárgákat keverjük ki a cukorral, és ha adunk hozzá alkoholt, az is most jöhet bele. A tejszínből vegyük ki a vaníliarudat. Ha a vaníliás tejszín kicsit visszahűlt, keverjük hozzá a tojássárgás elegyet, majd öntsük egyenlően elosztva a soufflé formákba. 

A formákat tegyük az előkészített tepsibe, vagy lábasba, öntsük a formák köré a forró vizet, fedjük le a tepsit, vagy a lábast, és tegyük a sütőbe. 30-45 perc alatt készül el. 
Akkor jó, ha már kocsonyás, nem folyós krémet kapunk, Nem baj, ha még nem "kemény" a hűtéskor össze fog állni! 

Ha készen van, vegyük ki, hűtsük ki, majd szórjunk rá cukrot és azt a szakácsfáklyával süssük rá.
Tálalásig tegyük hűtőbe!

A cukrot tálaláskor is ráolvaszthatjuk, így kellemes vattacukor illat lengi majd be az egész lakást! 



Azt olvastam valahol, hogy nagy fokmérője a cream bruleenek, hogy milyen a tetején a cukorréteg... Mert nem lehet annyira kemény, hogy ne lehessen átvágni, viszont nem lehet annyira vékony sem, hogy simán átmenjen rajta a kanál. Roppannia kell, de mindezt úgy, hogy a roppanáskor, a kanállal már a vanília krémben is legyünk....


Első alkalommal használtam a fáklyát. Ettől is kb annyira tartottam, mint amennyire a habszifontól. Tudniillik, hogy ami felrobbanhat, kigyulladhat, szétpattanhat, vagy bármi olyasmire képes, amit ember ki se tudna találni, az velem mindig megtörténik... Olvasztottam már üveget mikróban, pattant már szét jénai a konyhapulton, máig megmagyarázhatatlan módon, és a szilánkjait, melyek homokszem nagyságúak voltak, hetekig, hónapokig takarítottam, mert mindig előbukkantak valahonnan... (Szedett már ki valaki olyan szilánkot a lábából, ami akkora, hogy nem látszik, de ahogy hozzáér a csipesz csikorog a felülete???)


Szóval, féltem a fáklyától. Alaptalanul. Bár volt előttem egy kép, hogy majd hogy gyújtom fel a  hajamat, vagy a ruhámat, hogy ejtem el, és gyújtja lángra a függönyt, amitől leég az egész lakás, a ház és a kerület, de így utólag ez jó nagy baromság volt a részemről. 


Halálian egyszerű megtölteni, és használni, és ha nem vagyunk hülyék (például olyanok, mint én), még használni sem olyan nehéz, mint ahogy először gondoltam, sőt.
Jó, mondjuk, azt sem gondoltam volna soha, hogy úgy tankolom meg a kocsit a kis kannából, hogy a kanna tartalmát véletlenül magamra locsolom, majd a benzintől tocsogó cipőmben csúszkálva érek haza, és messziről könyörgök a szomszédnak, hogy oltsa el a cigit, mert simán lángra tudnék lobbanni...


Jah, és azt már meséltem, hogy amikor cserélték a házban a gázcsövet és új gázórát kaptunk, úgy sikerült visszaadni a "szakembereknek" a gázt, hogy mindenhol felszereltek, ellenőriztek mindent, csak nálunk nem volt a helyén a gázóra, így amikor a házba végre megint jött a gáz a csövön, én álltam az órával (illetve a helyével, mert az óra ugyebár nem volt felszerelve) szemben és néztem, ahogy visítva ömlik a gáz... Közben a szomszéd kint cigizett tőlem kb 2 méterre e folyóson... 
Lélekjelenlétemnek köszönhető, hogy nem robbantunk fel, mert azonnal ordítani kezdtem, miszerint: ööööööööööööööömlik a gáááááááááááááááááááz, hallja valaki????
És hála az égnek hallották, és kb 5 másodpercen belül el is zárták, de a csőből még vagy 10 másodpercig süvített, én meg elfehéredve pörgettem le a fejemben a jelenetet, miszerint gáz ki, szomszéd szikrájától berobbanva szepy feje lerepül, és a IX. kerületi Önkormányzat és gázszolgáltató közösen tekintenek a hősi hallottjuknak...


Tehát, szakácsfáklyától ne tartsunk, ezt a desszertet pedig mindenképpen kipróbálandóként ajánlom!





2009. december 27., vasárnap

Csokoládétorta, vaníliával karamellizált naranccsal




Akkor kezdem. Ez a torta volt idén a karácsonyi desszert, azaz 25-én a vacsora utáni édesség. Nem akartam túlbonyolítani a dolgot, viszont a jelenlevők miatt muszáj volt valamilyen csokoládés dolgot tálalni. Tökéletes választásnak bizonyult, mert elkészítése gyerekjáték, nem foglalt le, maximum 5 percet a vele való foglalatosság. Nem a legszebb sütemény, de ezt pillanatok alatt lehet korrigálni. A karamellizált narancs és a tejszínhab tökéletes volt hozzá.




Hozzávalók:
  • 15 dkg minőségi feketecsoki
  • 20 dkg vaj (nem margarin, vaj!)
  • 12 dkg kristálycukor
  • 5 db tojás
  • 3 evőkanál konyak
  • 1 evőkanál liszt

A csokoládét a vajjal vízgőz felett felolvasztjuk. A tojásokat feltörjük, a fehérjékből habot verünk. A sárgájákat a már kissé kihűlt csokoládéhoz keverem, majd jön hozzá a konyak és a liszt. Jól elkeverem, és jön hozzá a tojásfehérje habbá verve. Először a fél adag tojásfehérjével keverjük ki, itt még nem kell figyelni, az óvatos mozdulatokra, majd a tojásfehérjék másik felét óvatosan keverjük hozzá a krémhez. Sütőpapírralt bélelt kb 20 centis tortaformába öntve, 180 fokon, gázsütő 4-es fokozat kb 30-35 perc alatt készre sütjük. (Tűpróba!)




Vaníliával karamellizált narancs

Hozzávalók:
  • 2 db narancs
  • 1 vanília szál
  • 1,5 dl víz
  • 12 dkg cukor
A narancsokat megpucoljuk. (a héjukból készülhet cukrozott narancshéj, vagy kandírozott narancshéj) Egy arra alkalmas edénybe öntöm a vizet, mehet bele a cukor. A vaníliarudat kettévágom, a magokat kikaparom belőle, és így mind a magokat, mind a vaníliarudat a vízhez és a cukorhoz adom, és szirupot főzök belőle. (Hihetetlen illata van!!!) A meghámozott narancsokról a lehető legjobban eltávolítom a fehér héjat, majd felkarikázom és a szirupba teszem őket. Kb 5 percig főzöm még őket, így a narancs megpuhul.
Készen vagyunk!





A tortára szeletenként egy-egy narancsszeletet tettem, és tejszínhabbal tálaltam.

Egyszerű, de remek, illatos édesség!

Porcukorral is díszíthető, a képen szereplő darabon fenyőfák voltak, de ez sajnos nem látszik.



2009. november 27., péntek

Illatos gasztroajándékok - VKF XXX.


Rengeteg olyan ajándék kerülhet ki a konyhából, amivel szinte semmi munkánk nincs.

Most ezek következnek!

Levendulás cukor, levendulás só.

Munkánk nem nagyon van vele. Egy jól záródó üvegre van csak szükségünk, illetve levendulára, sóra és cukorra.

A levendulával félig töltjük az üvegeket, majd az egyikre sót, a másikra cukrot öntünk. A tetőt rázárjuk és tulajdonképpen készen is vagyunk! Néha rázzuk meg az üvegeket.
















A fűszeres cukor. Készült egy pár üveg Zölddió likőr. ITT Ezen likőr elkészüléséhez használt fűszereket a likőr leszűrése után nem dobtam ki, hanem leszárítottam és egy üvegbe tettem őket. Cukrot szórtam rá, és lezártam az üveget. Kellemes, aromás cukrot kapok majd pár hét múlva, amit bármilyen édességhez használhatok majd, sőt karamellizálásnál is jó hasznát veszem majd!






Nah, igen... És a vanília.

Van már vanília kivonatnak érlelt, vodkában eltett vanília rudam, most tettem egy üvegbe cukrot és két vanília rudat, hogy vaníliás cukrot ajándékozzak a kivonattal együtt. Saját felhasználásomban is van ilyen cukor, amiről azt érdemes tudni, hogy soha nem fogy el, mert ahogy kivettem egy-egy kanállal, általában vissza is pótlom a hiányzó részt.









A saját vaníliás cukrom.
Kb 10 éve ugyanebben az üvegben van. Néha kicserélem a vaníliát benne. Tulajdonképpen van benne mindenféle cukor. Barna, fehér, nagyszemcsés, kisszemcsés és porcukor is. Amikor a zacskó alján marad egy kis cukor, ami már nem fér a sima cukor tartójába, azt ebbe az üvegbe öntöm. Ide kerülnek a kifőzött vanília rudak, amiket mondjuk tejben főztem, vagy levesbe főtt, vagy bármiben használtam. Kiveszem, leszárítom és megy is az üvegbe. Ez az üveg magában mese... Olyan illata van már zárt állapotban is, hogy az mesés!:)





2009. november 11., szerda

Vaníliára fel!






A képeken a szombaton vodkába áztatott vaníliák láthatóak, azaz készül a

vaníliakivonat

A két decis üvegekben 6 szál vanília van, az egy decisben 3 szál. Ezen színt hétfőre érték el. (tehát három nap alatt) A vaníliákat felvágtam, és mivel magasabbak voltak az üvegnél, "behajtva" nyomtam bele őket.

Három féle vodkát használok. A két 2 decis üvegből az egyik Smirnoff, a másik Kalinka, az 1 decis valamilyen no name vodka...


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...