Zserbó rúd, zserbó rolád, zserbó tekercs...

Gondolom, hogy nem mi vagyunk azzal egyedül, hogy a sütemények szélei nem tartoznak a legkeresettebb darabok közé... Egy nagy tepsi zserbónak rengeteg széle, leeső darabja maradhat, amit vétek kidobni. Ez a legjobb alapja a kókuszgolyónak, vagy a kókusztekercsnek.   Az egy dolog, hogy én durva kókuszfüggőségben szenvedek, de bevallom, hogy mióta megkóstoltam Gitta nyers zserbóját, azóta rájöttem, hogy a zserbóért is naaagyon oda meg vissza vagyok... Gitta zserbója maga a zserbó esszencia, tömény zserbó, minden falat egy mámor... Teljesen komolyan mondom, ha lehetőségetek van, készítsétek el a receptje alapján, mert az a ZSERBÓ. Igaz, hogy nem kell sütni, és még egészséges is, ellenben azzal, amit én csinálok... 

Nah, visszatérek a mondandómhoz. Nálunk nagyon megy a zserbó. A "sima" zserbó, és a mézes krémes, vagy mézes zserbó néven futó válozata is. Viszont, nagyon nem fut a sütemény széle, így mindig, amikor zserbót sütök, bőven marad tészta, amit csak mindig kicsit odébb tolunk a fémdobozban... Ebből a tésztából készült ez a zserbó rolád, ami viszont annyira jó lett, hogy muszáj megörökítenem egy bejegyzés erejéig... 

Nagyon egyszerű elkészíteni. Mivel nem olvasztott csokoládéval borítottam, főzni, sütni egyáltalán nem kell hozzá, csak kell egy daráló, vagy egy késes aprító és indulhat a móka.

Mivel a tészta itt maga a zserbó, különösebb ízesítést sem igényel, csak némi "kötőanyagot", amitől összeáll... erre tökéletesen alkalmas a baracklekvár, ami a zserbó elengedhetetlen alkotóeleme ugyebár. Természetesen, fel is lehet turbózni további hozzávalókkal, de szerintem felesleges. Ez így jó. Próbáljátok ki!:)

Zserbó rúd, zserbó rolád, zserbó tekercs

Hozzávalók

a "tésztához":

• 20-30 dkg zserbó (a sütemény szélei, maradék darabok)
• 10 dkg frissen pirított dió
• 2-4 evőkanál baracklekvár
• 2 evőkanál rum (nem baj, ha kicsit "megborul" a kanál...)

a "töltelék" hozzávalói:

• 10 dkg baracklekvár
• 5 dkg aszalt sárgabarack aprítva
• 5 dkg frissen pirított, aprított dió
• 2 evőkanál rum

a tetejére, vagy a lekenéséhez:

• csokoládéforgács vagy olvasztott csokoládé
• cukrozott narancshéj (elhagyható)

A tekercs "tésztájához" a lekváron kívül a hozzávalókat késes aprítóba tesszük és ledaráljuk. Ahogy a gép darálja, apránként adagoljuk hozzá a lekvárt, azaz kanalanként, mert nem biztos, hogy kell bele mind. Akkor jó, ha a massza összeáll, a gép már gombócként "kergeti" csak. 

A "töltelékhez" a hozzávalókat összekeverjük.

A tésztát folpackra terítjük, esetleg két sütőpapír közé tesszük, és kinyújtjuk. Igyekezzünk egyforma vastagságúra nyújtani, hogy feltekeréskor ne szakadjon ki sehol, ahol esetleg vékonyabban hagytuk. 

Megkenjük a töltelékkel. A folpack vagy a sütőpapír segítségével feltekerjük. 

A tetejére, azaz a külső bevonatához a csokoládéforgácsot köré és rá szórjuk, majd addig hempergetjük benne, amíg mindenhol fedi valamennyire a külsejét a díszítés. 

Azonnal szeletelhetjük, de hűtőben visszadermesztve (folpackba csomagolva) jóval egyszerűbb lesz felvágni.

Tálaláskor megszórhatjuk csokoládéforgáccsal, díszíthetjük cukrozott narancshéjjal, vagy aszalt sárgabarackkal.

Időtlen időkig eláll... Folpackba csomagolva, fémdobozban a hűtőben tárolva... 

Még valami... teljesen sima, mezei háztartási kekszből is elkészíthető, mert magának a tésztának nem sok íze van, itt a fő vonal a dió és a lekvár, némi csokoládéval...

Ha nincs otthon maradék zserbó, az arányok valahogy így állnak össze:

Hozzávalók

a "tésztához":

• 20 dkg háztartási keksz
• 5 dkg reszelt étcsokoládé
• 15 dkg frissen pirított dió
• 3-4 evőkanál baracklekvár
• 2 evőkanál rum (nem baj, ha kicsit "megborul" a kanál...)

a "töltelék" hozzávalói:

• 10 dkg baracklekvár
• 5 dkg aszalt sárgabarack aprítva
• 5 dkg frissen pirított, aprított dió
• 2 evőkanál rum

a tetejére, vagy a lekenéséhez:

• csokoládéforgács vagy olvasztott csokoládé
• cukrozott narancshéj (elhagyható)

Ha a "krémet" és a "tésztát" simán összegyúrjuk, illetve a géppel összekevertetjük, akkor nyújtani sem kell, csak simán hengert formálni belőle és szeletelni...

VÉRNARANCSLEKVÁR

A vérnarancs az egyik legkedveltebb téli gyümölcsöm. Savanykásabb, lédúsabb, mint a megszokott narancs. Ehhez a lekvárhoz az előkészületek tovább tartanak, mint maga a lekvár elkészítése, majd friss kaláccsal történő elfogyasztása. Mégis érdemes hozzálátni, hiszen üde színével belopja a napsugarat a téli asztalra. Csinos üvegbe adagolva remek gasztroajándék lehet belőle. Ez a recept a Kifőztük 2011/03. szülinapi számában jelent meg...(Hát, ez se most volt...:D)

Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról. A mostani decemberi számban rengeteg karácsonyi receptet találni, a többi számot átlapozva saját készítésű ajándékokhoz is találtok ötleteket. 

VÉRNARANCSLEKVÁR

Hozzávalók

• 1,5 kg vérnarancs
• 60 dkg cukor
• 1 zacskó pektin tartalmú zselésítő (A pektin természetes alapú sűrítőanyag.)

A narancsokat alaposan megmossuk. A legszebb, legvörösebb példányok héjából krumplihámozóval vágunk néhány vékony szeletet, amelyeket minél apróbbra darabolunk. A narancsok filézését nagyobb lábas felett végezzük, hogy a lecsöpögő narancslevet is fel tudjuk fogni. Megmérjük a lábas súlyát üresen és beleszórjuk a felaprított narancshéjat.

A narancs egyik végét levágjuk, hogy ezen stabilan álljon, majd felülről lefelé haladva, követve a narancs vonalát, a héját az alatta lévő fehér résszel együtt levágjuk. Ha helyesen jártunk el, látszanak a gerezdeket elhatároló hártyák. A két hártya közötti részt kivágjuk, majd a megmaradt narancsot, ami ekkor már szinte csak a fehér részekből áll, kicsavarjuk. Minden narancsnál hasonlóan járunk el.

Lemérjük újra a lábast, kiszámoljuk a narancs súlyát, ami ennél az adagnál nagyjából 60-70 dkg lesz. Hozzáadjuk a súlynak megfelelő zselésítőt (nem kell egy egész zacskónyi!) majd a használati utasítás szerint járunk el. Tisztára mosott, csírátlanított üvegbe töltjük a lekvárt, amit rövid időre fejre állítunk és dunsztban hagyunk kihűlni. Felbontás után hűtőben tároljuk.

Ebből az adagból egy-két üveg lekvár lesz. Ha a lekvárt nem hónapokra szeretnénk eltenni, hanem a közeljövőben elhasználjuk, akkor mindenképpen tartósítószer-mentes zselésítőt vásároljunk. Az elkészült lekvárt pedig tartsuk a felhasználásig hűtőben.

Zserbó

Mivel a napokban Bódi Margó zserbóját keresgetik a blogon.. (ha szegény Bódi Margó tudná, hogy miket írtam a könyvéről, biztos, hogy nem örülne ennek...ITT) úgy gondoltam felteszem azt a receptet, ahogy én készítem a zserbót... 

Bódi Margó zserbója annyiban tér el egy "normális" zserbótól, hogy rumban áztatott, nagy darabokra aprított diódarabok is kerülnek a diós töltelékhez, így ezt is beleírtam a receptbe. Én eddig nem tettem bele, de kétségkívül finom lehet így is, sőt!

Zserbó (majdnem Bódi Margó féle)

Hozzávalók

• 1/2 kg liszt
• 2,5 dkg élesztő
• 1,5 dl tej
• 10 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 2 tojássárgája
• késhegynyi szódabikarbóna
• egy csipet só

a töltelékhez:

• 20-30 dkg darált dió
• 10 dkg nagy darabokra aprított dió
• 1 dl rum
• 15 dkg cukor
• 15-20 dkg sárgabarack lekvár

a mázhoz:

• 1 evőkanálnyi vaj (kb. 2 dkg) 
• 10 dkg keserűcsoki
• 4 kanál cukrozatlan kakaópor
• 4-5 kanál cukor
• víz

A töltelék hozzávalóit - a lekvár kivételével - összekeverjük vagy összemelegítjük.  

A tejhez adunk egy evőkanálnyi cukrot, elkeverjük, majd hozzáadjuk az elmorzsolt élesztőt, felfuttatjuk. 

Dagasztótálba mérjük a lisztet, a cukrot, a puha vajat, a tojássárgákat, a szódabikarbónát és a a csipet sót. Hozzáadjuk a felfutott élesztős tejet. Összegyúrjuk, vagy a géppel összegyúratjuk.
A tésztát négy részre osztjuk. Lisztezett felületen egyenlő nagyságúra nyújtjuk, akkorára, amekkora tepsiben sütjük majd. (Ha a tészta ragad, két sütőpapír közé téve nyújtsuk ki!)

A tepsit kivajazzuk, belesimítjuk az egyik kinyújtott tésztát. Megkenjük baracklekvárral, majd a diós töltelék egyharmadát rásimítjuk.

Jöhet a következő tészta, rá lekvár és a töltelék egyharmada, majd a harmadik tészta, lekvár és a maradék töltelék, majd az utolsó tészta.

A sütőt 180 fokra melegítjük, a tésztát néhány helyen megszurkáljuk, majd kb. 30 perc alatt megsütjük.

Ha kész, hagyjuk kihűlni, majd a máz hozzávalóit gőz felett összeolvasztjuk, összemelegítjük, és a süteményre kenjük.

Szeletelhetjük így, ahogy a képen van, és rombusz alakúra is!

Szilvalekváros mézeskalács fagylalt

Nem, nem az van, hogy hiányzik a karácsony, áááááááááá, dehogy...

Volt egy fél üveg házi szilvalekvár itthon. ITT! Kellett volna az üvege másra... Először simán tettem a fagyiba, aztán eszembe jutott, hogy van itthon egy fél zacskónyi mézeskalács fűszerkeverék... Nah, ez a fagyi így jött létre. És mit mondjak... finom lett!

Szilvalekváros mézeskalács fagylalt

Hozzávalók:

• 200 ml cukrozatlan sűrített tej
• 2 evőkanál barna cukor
• 1 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék
• 2 evőkanál házi szilvalekvár (vagy bolti lekvár)

A hozzávalókból a sűrített tejet elkeverem a barnacukorral, és megy bele a fűszerkeverék.

Jól kikeverjük és fél órára betesszük a fagyasztóba.

Fél óra múlva összeszereljük a fagylaltgépet, bekapcsoljuk és a sűrített tejet bele öntjük. Ez az adag kb 6 gombócnyi lesz, és a gép nálam kb 15 perc alatt ilyen állagúra kavarta, ahogy a képen szerepel. 

Amikor késznek ítéljük, adagoljuk hozzá a szilvalekvárt. Azzal is elkavarja a gép, szép márványosra festi a fagylaltunkat.

Azonnal tálalhatjuk!

Ha marad, tegyük egy jól záródó edénybe, és mehet a mélyhűtőbe. A lekvár miatt nem fog annyira megfagyni, de ez házifagyi, mentes minden felesleges dologtól, ne várjuk tőle, hogy a mélyhűtőből kivéve azonnal úgy tudjuk adagolni, mint a bolti változatokat.

Ok, hát az van, hogy nem bírtam dönteni, hogy melyik képet tegyem be, így most itt van mind.

Még kb 50 képet csináltam... Nem tudok dönteni, nah, ez van. 

Jah, és mielőtt valaki elájulna, hogy milyen ügyes vagyok,  a mézeskalácsot Moha készítette még a karácsony előtti GBT-n... Azóta őrzöm... Az enyémek, illetve amit én írókáztam, azokat inkább hagyjuk... 

 

Jól néz ki, nem? És naaaaaaaagyon finom!

Csak szólok... holnap is fagyi jön... meg holnapután is, meg...

Gesztenyeleves pirított szalonnával - karácsonyi leves

Ez a leves a karácsonyi levesünk mostanában. Talán tavaly készült először. Nem a legszebb leves, de ízre mindenképpen kárpótolja az embert. Remekül passzol hozzá a pirított szalonna (bacon). Krémes, sós, finom. Aki első ránézésre jelezte, hogy, nah, olyat, Ő biztos nem eszik, az is kétszer szedett belőle.

Hozzávalók:

4 főre:

• 40 dkg nyers gesztenye (legjobb a mirelit, ha be tudjuk szerezni)
• 1 fej vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 babérlevél
• 1 db krumpli
• 1 liternyi alaplé, azaz valamilyen leves, nálam ez kocka volt, ez van...
• 1 teáskanál kakukkfű
• 1/2 teáskanál rozmaring
• 1 kávéskanál bazsalikom
• 1/2 citrom leve
• 1,5 dl tejszín
• bors
• szeletelt bacon ízlés szerinti mennyiségben

A gesztenyéket, az aprított hagymát és a krumplit az alaplében feltesszük főni. Mehet bele az aprított fokhagyma, a babérlevél. Amikor a krumpli és a gesztenye megpuhult, vegyük ki a babérlevelet és turmixoljuk le a levest. Jöhetnek bele a fűszerek, azaz a kakukkfű, a rozmaring, a bazsalikom, jöhet bele a citrom leve, és a tejszín, illetve a bors.

A levest forraljuk, majd amikor felforrt, el is zárhatjuk, készen vagyunk!

A bacont aprítjuk, legegyszerűbb egy egyébként is a konyhai használatra tartott ollóval darabolni. Egy serpenyőben teljesen szárazra pirítjuk, azaz kisütjük a zsírt belőle, hogy minél ropogósabb legyen. Ezzel is készen vagyunk, tálalhatunk. A bacont külön tegyük az asztalra, ne ázzon el a levesben, amíg áll az asztalon.

Az alapötlet a Tv Paprika magazinból származik. Ott húsgombóccal van tálalva, az első alkalommal úgy csináltam, de szerintem ez a verzió jobb volt. Illetve pluszban van egy-két dolog benne, amit én elhagytam. Így is tökéletes!

Frissen őrölt borssal, és ropogós szalonnával! Méltó leves egy ünnepi alkalomhoz!

Citromlekvár

Elkészült a citromlekvár! Írtam róla, hogy ez egy amolyan "mellékterméke" a Limoncellonak, ITT de ez is pazar kis ajándék lesz!

Tehát, mi kell hozzá?

• 1 kg pucolt citrom
• 40 dkg cukor
• 2 dl víz
• cseppnyi vaníliakivonat (el is hagyható, csak játszom az eszem...)

A citromokat megpucoljuk, a héjukat a Limoncellohoz használjuk. A citromokról a lehető legjobban eltávolítjuk a fehér részeket, majd az egész gyümölcsöt vízbe áztatjuk. Három, négy napig fürdőztetjük őket, naponta minimum háromszor cserélve rajtuk a vizet. (hideg csapvíz)

Ha letelt a három, négy nap, leöntjük a vizet, és pici darabokra aprítjuk a citromokat. A magokat, és az esetleges fehér részeket eltávolítjuk.

Egy arra alkalmas edényben a cukrot és a vizet melegítjük, forraljuk. Jön bele a darabolt citrom, esetleg a vaníliakivonat. Főzzük. Nem kell sokáig főzni, mert az üvegekbe töltve is kocsonyásodik majd, azaz sűrűsödik.

Tiszta, csírátlanított üvegekbe töltjük, megy rá a vizezett befőzőfólia, a tető, fejre állítjuk, majd jól betakarva (dunsztba téve) hagyjuk kihűlni. Készen vagyunk!

Ez az adag kb fél órát főtt, mégis ennyire kocsonyás az állaga!

Savanyú, édes és picit kesernyés! Ebből az adagból a képen látható öt darab befőttes üvegnyi lesz!

Paprikalekvár - (nem) kicsit csípősre készítve...

Még valamikor októberben vettem másfél kiló kápia paprikát. Szépen megsütöttem őket a forró sütőben, aztán becsomagoltam egy nejlonba mindet, és megnéztem a House következő részét... Közben a paprikák a nejlonba zárt forró párában, eleresztették a héjukat. A House után a paprikákat megfosztottam a héjuktól, húsukat, magjaikat, és a levüket felfogva egy jól záródó műanyagba zártam, (természetesen a csumájuk nélkül) és mentek a fagyasztóba. Írtam már, hogy most jól megtervezetten, nem szakadok bele a karácsonyi készülődésbe, naponta maximum egy órát foglalkozom vele, szigorúan ügyelve arra, hogy ne éjszakába nyúlva, az alvást elhanyagolva ügyködjek. Ezért ment ez a paprika a mélyhűtőbe, és most került elő a napokban, és lett belőle lekvár.

Paprikalekvár

Hozzávalók:

• 1 kg paprika (kápia, paradicsompaprika, és csak a húsa, azaz a már pucolt változata)
• 30 dkg cukor
• 1 db narancs
• 1 db citrom

Eddig sima paprikalekvárról beszélnénk, de én ennél többet akartam kihozni ebből a lekvárból, így került bele még:

• chili paprika
• csípős paprika

A megpucolt paprikákat összeturmixolom, illetve, ha csípőset szeretnénk, megy bele a chili, és a csípős (macskapöcse) paprika. Tehát, ezeket leturmixolom, egy alkalmas edénybe öntöm, megy bele a narancs és a citrom kifacsart leve, és a cukor. Elkeverem. Melegítem, majd beteszem a sütőbe, és ott sütöm egy keveset, hogy veszítsen folyékonyságából. Ha a sütőben "köpköd", alufóliával letakarom, és egy kis rést hagyok rajta, hogy a gőz távozni tudjon. Addig sütöm, amíg az állaga megfelelő, azaz nem folyik, ha egy tányérra egy kanálnyit kiteszek, megtartja a formáját, pont úgy, mint egy lekvár.

Készen vagyunk! A lekvárt kimosott, csírátlanított üvegekbe töltöm, amit befőzőcelofánnal bélelt tetővel lezárok, majd fejre állítom. Kb 10 perc múlva egy nagy törölközőbe csomagolom, és hagyom, hogy másnapig szépen fokozatosan hűljenek ki. Ennyi.

Gyönyörű színe van, még a botmixert is elszínezte! Tálalni húsok mellé, sültkrumplihoz, bármihez. Ha a sütés végén kiszedjük a nem csípős változatot, majd a maradékhoz hozzákeverjük a csípős paprikákat, rögtön kétfélét készítettünk!

Munka kb egy órányi van vele, amikor a paprikákat pucoljuk, illetve turmixoljuk. A többit a sütőben, vagy a gázon tölti!

Egy újabb gasztroajándék, amivel munkánk nem sok volt, viszont annál pazarabb ajándékot kaptunk!

Ezen a képen jól látszik, hogy annyira tömör, hogy a villa "nyomot" hagy benne!

Még most is elkészíthető, mert paradicsompaprikát és kápiát is bőven lehet még kapni a zöldségesnél!

Cukor helyett tehetünk hozzá mézet, és mehet bele gyömbér, szerecsendió. Ez most egy "mezítlábas" változat, itt a csípősség dominál, de az nem kicsit... Miközben kavargattam a gázon, szinte folyt tőle a könnyem, annyira csípős lett!

Kettő az egyben művelet, Limoncello, citromlekvár egyszerre

Évekig stresszeltem magam a karácsony eljövetele előtt, hogy mindennel meglegyek időben, időre. Mindig az utolsó pillanatokra hagytam mindent, mindig elúsztam, mindig hulla fáradt voltam, mert egy hét alatt szinte napokon keresztül mellőzve az alvást, munka után, éjjel készültek az ajándékba szánt finomságok... Volt olyan karácsonyom, amikor 24-én hajnali háromkor a Tescoba mentem vásárolni, mert az maradt utoljára, és csak akkor volt rá idő. Nem csoda, hogy 27-én, amikor "elvonult" az ünnep, szó szerint úgy éreztem, hu, végre vége, letudtuk. Pedig imádom a karácsonyt. Olyan visszás, hogy várom, várom, aztán szinte beledöglök, hogy minden úgy "összeálljon", amikorra kell. Idén ez máshogy van. Máshogy lesz!

Elterveztem, hogy máshogy lesz, és a tervet megvalósítás követte. Mégpedig, hogy nem egy héten keresztül fogok megszakadni mindennek az elkészítésével, hanem szépen lassan, apránként készül majd el az ajándékok sokasága. Idén is, mint már kb 5-6 éve mindig, minden fontos egy ajándékzsákot kap, amibe olyan dolgok kerülnek, amiket én készítettem. Kerül majd bele sütemény, rengeteg lekvár, likőrök, befőtt. A lekvárokhoz kapnak egy-egy receptet, hogy mihez használhatják majd. Illetve még kerül majd egy-két dolog a zsákokba, de erről többet még nem árulhatok el. A folyamat már elindult. Nagyképű lenne, ha azt mondanám, hogy megterveztem, hogy melyik napon mi következik, és így haladok az elkészítendők listájában lépésről, lépésre, de valahogy mégis így van. Mivel több év tapasztalata van már a hátam mögött kb tudom, hogy melyik süteményt mennyivel előbb lehet az átadása előtt elkészíteni. És ez nem csak attól függ, hogy valami meddig eltartható, hanem attól is, hogy mennyi idő elkészíteni. Most, illetve ezen a héten kellett nekikezdeni a Limoncellonak is, amihez kb két-három hétre van szükségem.

Ezt a receptet egy pár éve találtam Dolce Vita oldalán (ITT). A recepttel kapcsolatban megint egy pár napja történt telefonbeszélgetésre hivatkoznék... A nagymamámmal beszéltem. Róla tudni kell, hogy évek óta meg akar halni. Erről már meséltem. (ITT) A fontosak tavaly nem limoncellot kaptak, hanem valamilyen más likőrt. Nagymamám már karácsonykor megemlítette, hogy neki az a múltkori nagyon ízlett! Mondtam neki, hogy ok, akkor majd 2009. karácsonyára olyat készítek neki. Felháborodva közölte, hogy neki már biztos nem, mert Ő akkor már nem fog élni, nagyon reméli legalábbis. Ezen jót röhögtünk... Most a napokban, hogy telefonon beszéltünk, kérdezte, hogy mit szeretnék karácsonyra. Nekem évek óta egy vágyam van a VILÁGBÉKE, de ezt valahogy senki nem prezentálja... Én is megkérdeztem tőle, hogy Ő mit szeretne. Nah, egy pillanat sem kellett a gondolkodáshoz, rögtön rávágta, hogy olyan sárga likőrt... Én felröhögtem, és megjegyeztem, hogy még öregkorára lesz a végén alkoholista... Ezen jót nevetgélt Ő is, mert Ő nem röhög, mert azt úrilányok nem teszik...

Tehát, Limoncello:

Hozzávalók:

• 1 liternyi tiszta alkohol (jelen esetben 99 %-os, de ezt nehéz beszerezni, és én négyszeresére fogom hígítani!) Ha sima vodkát veszünk, az is jó, de a gyógyszertári alkohol még jobb hozzá! A gyógyszertári 70 %-os, azt annyi dl vízzel hígítsuk, amennyi az alkohol dl-e!)
• 12 db citrom
• 60 dkg cukor
• 2-3 rúd fahéj
• 12 db szegfűszeg
• 4 liter víz

Az első ténykedésünk csak a citromokat, a szegfűszeget, a fahéjat és az alkoholt érinti.

(Az eredeti receptben a 70 %-os alkoholhoz négy darab citrom, fél liter víz, kb 15 dkg cukor,3 szegfűszeg, egy rúd fahéj szerepel! Viszonyítási alapnak ezt vegyük!)

Tehát egy szép nagy befőttesüveget jól elmosunk. A citromokat szintén alaposan megmossuk, majd krumplihámozóval megpucoljuk őket. Az alkoholt a befőttes üvegbe öntjük, mennek bele a citromhéjak, a szegfűszegek, és a fahéjdarabok. A citromhéj minél kevesebb fehér részt tartalmazzon. Az üveget lefedem, majd naponta megrázom. Így 12-14 napig pihentetem, de minden nap átmozgatom, én naponta többször is.

A továbbiakat írom majd, ahogy eljött az ideje...

A Limoncello befejezése ITT megtalálható!

A Limoncellohoz felhasznált citromoknak csak a héjára volt szükségünk, így ipari mennyiségű pucolt citromom maradt. Akkor ebből viszont készülhet

Citromlekvár:

A teendőnk most megint csak perceket igényel, mert a citromlekvárhoz használt citromot 3-4 napig vízben kell áztatnunk. A továbbiakban majd vízre és cukorra lesz szükségünk, én még teszek bele pluszban egy kis vaníliát de azt el is hagyhatjuk!

Akkor a Limoncellohoz használt citromokkal a következő a teendő:

A citromokról eltávolítjuk a héjukból rajtuk maradt fehér részt és egy arra alkalmas edénybe tesszük őket, majd az edénybe vizet öntünk, hogy elfedje a citromokat. Ezt a vizet naponta többször cseréljük rajta. Én napi háromszor szoktam. Reggel, délután és este, így kb egyenlő időket tölt a vízben. Három, négy nap múlva lesz majd vele dolgunk, addig ázik...

Itt előtérben a Limoncello kezdemény, azaz az alkoholban ázó citromhéjak és a fűszerek....

És itt vannak a citromok, megpucolva, vízben ázva....

És ha már áztatunk...

Én a cukrozott narancs és citromhéjat is úgy készítem, hogy három, négy napig áztatom a narancs és citromhéjat vízben. Természetesen ezen is cserélem a vizet!

Jelenleg egy citrom és egy naracs héja ázik ebben a "pohárban"....

A konyhám manapság egy nagy áztatólaborrá alakult..., de egy pár nap és ebből az áztatásból remek cukrozott narancs és citromhéj és illatos citromlekvár fog születni!

Szilvalekvár kétféleképpen készítve

Hát, igen, nem most készült, csak úgy el vagyok úszva a bejegyzésekkel, hogy ihaj...

Tehát kétféleképpen készült szilvalekvár nálam. Lett 5-5 2 decis üvegnyi.

Készült sütőben, ahogy Garffykánál láttam, és készült simán a gázon egy lábasban.

Kíváncsi voltam, hogy melyik könnyebb, egyszerűbb, melyik, milyen lesz?

Az egyik így készült:

• 4 kg szilva
• 40 dkg cukor
• fél deci ecet

A szilvát megmostam, kimagoztam. Egy nagy lábasba öntöttem az ecetet és a lábast forgatva, mindenhol végig eceteztem a lábas oldalát, majd bele tettem a szilvát. Nagy lángon forrásig főztem, majd ráöntöttem a cukrot és kislángra kapcsoltam. Így főtt kb 6 órát. Kislángon, lefedés nélkül. Nem kavargattam, teljesen magára hagytam. A hat óra elteltével tisztára mosott és kifőzött befőttes üvegekbe szedtem, két befőző fóliát megvizeztem, az üvegek tetejére tettem, majd erősen rácsavartam a tetőt. Fejre állítottam, és száraz dunsztban hagytam kihűlni, azaz két nagy törölközőbe csomagoltam, hogy minél lassabban hűljenek ki. Ebből az adagból 5 üvegnyi (2 dl-es) lekvár lett, ami a képen is láthatóan tökéletes állagú, kenhető, nem folyós lekvár lett!

A másik adagnál 5 kiló szilvát megmostam, kimagoztam, egy tepsibe tettem, megszórtam cukorral és két órára a sütőbe tettem. A sütőt előtte már melegítettem, és 180 fokra kapcsoltam, azaz 4-es fokozatra. Két óra sülés után, nálam még nem állt össze, sőt még nagyon kezdetlegesnek látszott, így ment egy lábasba, és a gázra, majd kb négy órányi takaréklángon főzés után érte el azt az állagot, mint az előző adag. Amikor késznek ítéltem, kimosott, kifőzött üvegekbe tettem és ugyanúgy jártam el, mint az előző adagnál. Ezen adagnál a szilva még igen kemény, inkább savanyú, mint édes volt. Szerintem ezért nem értem el két óra alatt, hogy lekvárrá süljön.

Hozzávalók ennél az adagnál:

• 5 kg szilva
• 50 dkg cukor

A második adag inkább barnásabb lett, az első pirosabb, de mint írtam, az első édesebb, érettebb szilva volt, a második kicsit éretlenebb, amit a hírtelen jött októberi télben gyorsan leszedtek...

Ízre mindkettő finom, a sütős változat szerintem finomabb, teltebb, mélyebb íze van!

A lábosos verzióval semmi dolgom nem volt. A forrás után nem kavartam, hozzá sem kellett nyúlni, csak szépen magában főtt. Időnként ránéztem, mert érdekes volt, ahogy a szilva sárga húsából szinte sötétbarna anyag lett.

A tepsis változatnál is csak annyi munka volt vele, hogy át kellett szednem egy másik lábasba, és abban főzni.

Megdöbbentően kevés lekvár lesz a gyümölcsből, viszont megdöbbentően kevés cukor kell hozzá!

Ebből az összesen 9 kilónyi szilvából kb 10 üveg lekvár lett. Az üvegek két decisek!