Hogyan írjunk le hosszan egy receptet? Ime:
A hétvégén GBT volt. Azaz gasztroblogger találkozó. Ilyenkor mindenki hoz valamit, amit aztán közösen jól elfogyaszt a banda. Mármint, aki meg akarja kóstolni, az megkóstolja, aki nem, az nem. Most a kódszó a "sárga" volt.
Milyen étel van, ami sárga??? A kukorica! De egy cső kukorica az béna dolog lenne, akkor legyen kukoricadara. Viszont legyen felnőttes, tehát legyen benne valami alkohol...
Nem tudom, hogy miért teszek mindenbe alkoholt, amikor mi nem is nagyon iszunk, egy üveg Bailey's is kb két év alatt fogy el, és akkor is süteményekbe kerül... Nah, mindegy.
Illetve, lehet, hogy azért teszek mindenbe, hogy fogyjon már el, mert annyi pia van otthon, mintha kemény alkoholisták lennénk...
Interneten keresés megindult... Keresőszavak: kukoricadara, cukor.
Rengeteg recept között válogattam, aztán megtaláltam EZT.
Hú, kukoricás, tehát sárga. Édes és van benne alkoholos cucc is! Ok, ez lesz az!
Hogy miért került bele alkohol? És miért az, ami?
Az egyik fontossal egyszer "kínait ettünk" a megboldogult Krisztina kert étteremben (miért zárták be Budapest egyik legjobb kínai éttermét???), és ott adtak az ebéd után szilvabort...
A fontosak eme példánya szintén nem egy alkoholista típus, viszont ez nagyon ízlett neki, így én felhajtottam egész Budapestet, hogy hol lehet szilvabort kapni... Az összes kínai piacon megnéztem. Lassan ott tartottunk, hogy ki tudtam mondani "kínaiul", de nem volt sehol...
Nem is emlékszem, hogy a végén hol vettem... Vagy a Nagyvásárcsarnokban, az Ázsiában, vagy Bécsben. Tényleg nem emlékszem, mert ennek már több éve...
Ez a szerencsétlen üveg azóta a hűtőben áll... Nem akar elfogyni, viszont nem olyan, mint a bor, mert nem savanyodik, ecetesedik meg... Jah, ráadásul japán és nem kínai, nah, mindegy.
Tehát szilvabor.
Meg van a mélyhűtőben aszaltszilva is! Minden olyan, amit a molyok szeretnek, az a mélyhűtőben van, mert megint felbukkant két példány (az egyik a mosógépből repült ki, a másik a sütőből! Ezek már mindent túlélnek esküszöm...), amitől én levágtam egy újabb hisztit, és elég komolyan elgondolkodtam, hogy kihívom a Bábolnásokat irtani. Tőlem minden élő dolgot (rajtunk, és a halon kívül) kiirthatnak a lakásban, csak a molyokat írtsák már ki, mert jelenleg is három csapdával a konyhában élek. Az egyikbe időnként beragad a hajam, ha túl magasra teszem a fejemen a csatot, a legfontosabb minden alkalommal lefejeli, a másik meg pont szemmagasságban lóg, benne a döglött molylepkék gyönyörű látványával, a harmadikra hála az égnek nem látok rá, lehet, hogy abban már maga a nyolcadik utas kezd kifejlődni...
Szóval, szilvabor, aszaltszilva, kukoricadara, cukor, és a recept némi diót is előír...
Remek kis étel lesz ez, már előre láttam.
És akkor hogy készült?
Így:
Aszaltszilvával töltött gánica
Hozzávalók:
- 6 dl tej
- 15 dkg cukor
- 22 dkg kukoricadara
- 1 teáskanál vaníliakivonat, vagy 1-2 evőkanál vaníliás cukor
- 1 csipet só
- 2 dl szilvabor, de lehet bármilyen alkohol, vagy alkoholmentes rostos lé
- 10 dkg aszalt szilva
- 4 tojás (ebből a tojássárgája megy a kukoricadarába, a fehérjék a panírozáshoz!)
- 15 dkg liszt
- 20 dkg zsemlemorzsa
- 20 dkg dió (mozsárban darabokra törve)
- olaj a gombócok kisütéséhez
- 2,5 dl házi szilvalekvár
- 1 zacskó mézeskalács fűszerkeverék
Elsőként a szilvákat elfeleztem és egy bögrébe tettem amibe beleöntöttem a szilvabort. Ők most egy pár órát állhatnak így, hogy jól egymásba szívják egymást. Gyönyörű mondatot írtam, már most érzem...
Amíg a szilva szerelmetes eggyé olvadáson van a szilvaborral, azaz az aszaltszilvát megpróbáljuk "hidratálni" (mondjuk, ez pont alkoholban érdekes, de mindegy is...), addig elkészítjük a kukoricadarát, mert ennek bizony állnia, azaz hűlnie kell!
A tejet egy arra alkalmas edénybe öntöm és melegítem. Jöhet bele a vaníliakivonat, és a cukor, a só. Amikor forr, jöhet bele a kukoricadara, amit addig főzök, amíg jó sűrű nem lesz. Vigyázat, úgy köpköd, mint a Fradinál a B közép egy jobb meccsen, ahol a Fradi vesztésre áll!!!
Amikor kiköpködte magét és mi is úgy érezzük, hogy ennyi kukoricadarát elég lesz fel és letakarítani a falról, a földről, a tűzhely körülötti dolgokról, és főleg magunkról, zárjuk el a lángot.
Kicsit hűtsük meg a masszát, majd keverjük hozzá a tojássárgákat. Ez sem egy egyszerű művelet, mert olyan beton keménységűnek látszik a dara, mintha már csak késsel lehetne szeletelni, mégis meglepően jól el lehet keverni benne a tojássárgákat...
Most ezen masszát helyezzük hűvös helyre. Én áttettem egy másik edénybe, és így ment a hűtőbe, mivel nincs se spájzunk, se teraszunk, főleg jégvermünk nincs a pincében.
Amikor a massza teljesen hidegre hűlt, a szilvákat leszűröm.
Kikészítem a panírozáshoz a liszttet, a felvert tojásfehérjét, és a mozsárban összetört, vagy simán egy zacskóban a sodrófával összecsapkodott diót és a zsemlemorzsát.
Elköszönök a szeretteimtől, a telefont jó messzire helyezem magamtól, hogy még véletlenül se jusson eszembe felvenni, ha csörög. Bevizezem a kezem és jöhetnek a gombócok!
A masszából nekem tetsző adagokat veszek, aminek a közepébe nyomok egy fél aszaltszilvát, megpróbálom gombóc formájúra egyengetni az egyébként érdekes képlékeny masszát. Közben csuklóig ragadok, de ez nem érdekel. Csak ketten vagyunk! Én, meg a gombócok. Most senki nem látja, hogy totálisan úgy nézek ki, mint gyerekkoromban, amikor a homokozó megázott homokjában gyártottam valami hasonlót és még a színe is majdnem stimmel...
Golyók megalkotva, mennek szépen egymás után a lisztbe, a felvert tojásfehérjébe, és a darabolt dióval dúsított prézlibe, pardon, bocsánat, zsemlemorzsába.
Amikor az összes gombóccal készen vagyok bő, forró olajban aranybarnára (szerintem nincs olyan, hogy aranybarna, de ez most tényleg milyen szín lehet?) sütöm őket.
Közben egy másik edényben a házi szilvalkekvárt összemelegítem a mézeskalács fűszerkeverékkel, és egy-két evőkanálnyi szilvabort is hozzájuk keverek... Igazi egy szerelmes étel el, itt mindenki keveredik mindenkivel, tisztára, mint a Melrose Place...
Ezen a képen kisütés előtt várakoznak:
És akkor a rövid leírás:
Aszalt szilvás gánica
Hozzávalók:
- 6 dl tej
- 15 dkg cukor
- 22 dkg kukoricadara
- 1 teáskanál vaníliakivonat, vagy 1-2 evőkanál vaníliás cukor
- 1 csipet só
- 2 dl szilvabor, de lehet bármilyen alkohol, vagy alkoholmentes rostos lé
- 10 dkg aszalt szilva
- 4 tojás (ebből a tojássárgája megy a kukoricadarába, a fehérjék a panírozáshoz!)
- 15 dkg liszt
- 20 dkg zsemlemorzsa
- 20 dkg dió (mozsárban darabokra törve)
- olaj a gombócok kisütéséhez
- 2,5 dl házi szilvalekvár
- 1 zacskó mézeskalács fűszerkeverék
A szilvákat elfeleztem és a szilvaborba áztattam egy-két órára.
A tejet egy arra alkalmas edényben melegítem. Jöhet bele a vaníliakivonat, és a cukor, a só. Amikor forr, jöhet bele a kukoricadara, amit addig főzök, amíg jó sűrű nem lesz. Vigyázat, köpköd!
Kicsit hűtsük meg a masszát, majd keverjük hozzá a tojássárgákat.
Most ezen masszát helyezzük hűvös helyre, és hűtsük ki teljesen!
Mielőtt a masszából vizes kézzel gombócokat formáznék, a szilvákat kiszedem az alkoholból, és lecsöpögtetés után a gombócokba nyomok egy-egy fél darabot.
Panírozom őket. (Liszt, tojásfehérjébe, darabolt dióval kevert zsemlemorzs sorrendben)
Bő, forró olajban a gombócokat kisütöm.
Egy másik edényben a házi szilvalkekvárt összemelegítem a mézeskalács fűszerkeverékkel, és egy-két evőkanálnyi szilvabort is hozzájuk keverek.
Készen vagyunk!
Tálalhatjuk!
Mindkét leírás végén egy finom, édes, tartalmas kis desszertet kapunk! A golyókat nem kell rögtön kisütni, napokig eláll a hűtőben.
