2010. október 31., vasárnap

Csőben sült borsós csirke


Halálian egyszerű, halálian gyors, és nagyon finom!

Csőben sült borsós csirke

Hozzávalók:
  • 5 dkg vaj
  • 5 dl tej
  • 10 dkg liszt 
  • 25 dkg zöldborsó (lehet mirelit és konzerv is)
  • 1 csirkemell kockákra vágva
  • 25-30 dkg trappista sajt
  • 1-2 evőkanál olaj
  • 50 dkg tészta (mindegy milyen)
A tésztát sós vízben kifőzzük, közben elkészítjük a hozzá keverendőket.
A vajat melegítjük, hozzáadjuk a lisztet, halvány színűre pirítjuk, majd apránként felöntjük a tejjel. (Ez a besamel mártás egyébként.) Csomómentesre keverjük.
Az 1-2 evőkanál olajon kicsit átpirítjuk a kockára vágott csirkemellet, majd belekeverjük a mártásba, ehhez jöhet a borsó is. Sózzuk.
A kifőtt, leszűrt tésztához keverjük a mártást a már hozzá kevert csirkével, borsóval, majd megszórjuk a lereszelt sajt felével.

Kivajazott jénaiba, vagy más, sütőbe tehető tálba öntjük, a tetejére szórjuk a maradék reszelt sajtot és 180 fokon nagyjából 35-45 percet sütjük.



Ez is amolyan hűtőtakarítás eredménye... A legjobb ételek így születnek!



2010. október 28., csütörtök

Kifőztük Karácsony elértük a 600.000,- Ft felajánlott összeget



A Kifőztük Karácsony adománygyűjtó akcióban elértük a

 600.000, - Ft-ot!!!

Köszönjük az eddigi adományokat!

Köszönjük, ha hírét viszi az akciónak, melyben 115 blogger közreműködésével  egy elektronikusan letölthető, pdf formátumban megjelenő – kiadványt tölthet le mindenki, aki az adománygyűjtéshez hozzájárul. A kiadványban karácsonyi ételek, italok, karácsonyi gasztro- és kézműves ajándékötletek kaptak helyet. 

Várjuk a további adományokat,  mert a Magyar Élelmiszerbank a befolyó összegek minden forintjából élelmiszereket juttat el a rászoruló gyermekes családoknak, de természetesen több pénzből több gyermeknek lehet szebb karácsonya!

Ez az összefogás példaértékű! 115 blogger összefogása a Magyarországon élő éhező gyermekekért! 

Segítsen, hogy segíthessünk!!! http://karacsony.kifoztuk.hu

Köszönjük! 




Az egyik nagy kedvencem...



A kedvenc lemezem volt, egészen addig, míg valakinek kölcsön nem adtam, és el nem olvadt a csomagtartójában...

Utána is a kedvencem maradt, de már lejátszhatatlan volt...

Ha olvasol, tudd, hogy már megvan mp3-ban, tehát, túlélem a hiányát...

Mazsolás rizzsel töltött csirkecomb




Ez az étel gyorsan előkészíthető, akár egy nappal korábban is. Tálalás előtt egy-másfél órával a sütőbe tesszük, így megkönnyíti a vendégvárást, az ünnepi ebéd vagy vacsora lebonyolítását.

Megtalálható a Kifőztük 8. számában is! Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról, az eddig megjelent többi számmal együtt!

Hozzávalók két személyre
  • 2 nagyobb csirkecomb (pecsenyecomb)
  • 20 dkg rizs
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1/2 teáskanál szárított gyömbér
  • 1/2 teáskanál currypor
  • 1-2 evőkanál mazsola
  • bors
  • 1 tojás
  • 2-3 evőkanál olaj

A rizst megmossuk és 2 evőkanál olajon üvegesre pirítjuk. Felöntjük annyi vízzel, amennyi a térfogatának kétszerese. A rizshez adjuk a curryport, a szárított gyömbért, a fokhagymát aprítva, a mazsolát és sózzuk, borsozzuk. Fedő alatt puhára főzzük.
A csirkecombokat megmossuk, a bőrt óvatosan elválasztjuk a hústól, de csak annyira, hogy a tölteléket megtartsa majd. A combokat besózzuk. (A bőre alatt és a bőrét is.) 

Ha a rizs megfőtt, félretesszük, hogy kicsit kihűljön. Megfelezzük, majd az egyik adaghoz hozzákeverjük a tojást, és ezt a csirkecombok bőre alá töltjük. Tepsibe tesszük a combokat, meglocsoljuk egy-két evőkanál vízzel, egy-két evőkanál olajjal, és befedve a hideg sütőbe tesszük. A sütőt 180 fokra kapcsoljuk, és a combokat kezdetben lefedve, ha megsült a fedőt eltávolítva, 1-1,5 óra alatt megsütjük. Tálaláskor a félretett rizzsel kínáljuk, amit pár perc alatt átmelegítünk. Megszórhatjuk apróra vágott chilivel és aprított petrezselyemzölddel is.

mazsola helyett kitűnő cukrozott narancshéjjal is, esetleg szőlőszemekkel. Egész csirkét is megtölthetünk ezzel a töltelékkel, ebben az esetben a sütési idő a csirke nagyságától függ.

2010. október 27., szerda

Kifőztük Karácsony adománygyűjtési akció!


Már több, mint 


500.000,- Ft!!!!

Ha nem tudod mi is ez, ITT olvashatsz róla!

Halloweenra - Boszorkány ujjak... Még mindig véresen!


Tavaly már mutattam, most csak ismétlem önmagam... Ez a recept is megtalálható a Kifőztük 8-as számában... és ITT a blogon is...

Rettenetes és borzasztó, illetve finom, illatos, és még olyan igazi kekszes sütemény...

Nagyon könnyen elkészíthető, tessék a hétvégén megsütni, és riogatni vele a járókelőket...

Tehát, recept ITT!



2010. október 26., kedd

Hátborzongató, rettenetes, jááááááááj, de félelmetes!


Egycsipet oldaláról van ez a roppant félelmetes kép...

Egy töklámpás, aminek elkészítését csipet már tavaly bemutatta...

Én azóta sem mertem megnyitni ezt a bejegyzését. Ezt a képet is úgy mertem leszedni tőle, hogy közben hárman fogták a kezem és nyugtatgattak, hogy ne féljek, nem esz meg...

Hátborzongató dolgok jönnek..., de csipetnél már most is lehet vacogni a félelemtől.

Ha kedvet kaptál, hogy elkészítsd, kattints IDE, itt részletesen megmutatja neked, hogy hogy is készül a töklámpás.

Ha félős vagy, kérj meg valakit, hogy fogja meg a Te kezedet is...

Céklaleves





Ennek a levesnek gyönyörű színe van, ráadásul maga a zöldség is nagyon egészséges! Nem is hinnénk, milyen szerencsénk van, hogy a céklához szinte egész évben hozzájuthatunk. Készítsék el, kóstolják meg, mert ez a leves igazán rabul ejti az embert. 

Ez a leves is a Kifőztük 8-as számában jelent meg. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról, ahonnan egy klikkeléssel máris az Kifőztük Karácsony adománygyűjtési oldalára lehet menni nézelődni, adományozni. Köszönjük!

Céklaleves

Hozzávalók
  • 50 dkg sült cékla (tisztítva mérve)
  • 1,5 l zöldség alaplé vagy 3 zöldségleves kocka + 1,5 l víz
  • 1 vöröshagyma
  • bors
  • 1-2 evőkanál olaj

a levesbetéthez:
  • kifli- vagy bagettszeletek
  • bármilyen reszelt sajt
  • fokhagymás olaj vagy 
  • 1 gerezd fokhagyma




A céklát először megsütjük, így teljesen más íze lesz, mintha rögtön nyersen készítenénk belőle a levest. Ehhez a céklákat megmossuk, de nem hámozzuk meg. Lehetőleg teflon edénybe tesszük, és forró sütőben minimum egy órát sütjük. Ha készen van, megvárjuk, amíg kihűl; hidegen szinte elválik a héja, így könnyebb megtisztítani. A meghámozott céklát megmossuk, nagyobb darabokra vágjuk. A vöröshagymát megtisztítjuk, felkockázzuk, és az olajon üvegesre pároljuk. Beletesszük a feldarabolt céklát, majd a zöldséglevest vagy az alaplevet. Húslevesből is készíthető.

A levest forralva főzzük minimum egy órát, hogy az ízek jól összefőjenek és a cékla teljesen megpuhuljon. Ha szükséges, pótoljuk az elfőtt vizet, de ne hígítsuk fel a levest. Amikor megfőtt, botmixerrel pürésítjük. Ha kell, sózzuk és borsozzuk.

A kifliszeleteket kevés olajon megpirítjuk, a sajtot ráreszeljük, meglocsoljuk a fokhagymás olajjal, de ha ez nem áll a rendelkezésünkre, sütés előtt dörzsöljük be a kenyér- vagy kifliszeleteket fokhagymával. Tálaláskor a levest a sajtos kifliszeletekkel fogyasztjuk.

Ez a leves tejszínesen is elkészíthető, 1-2 dl tejszín hozzáadásával. Ha így készítjük, tálaláskor a tetejére tegyünk egy kanálnyi tormával elkevert tejszínt. A leves remekül tűri a fagyasztást, így egyszerre nagyobb adagot is készíthetünk belőle! A hozzávalóknál említett zöldségalaplé elkészítése megtalálható ITT.




2010. október 18., hétfő

Valami készülődik...



Az eddigi legnagyobb létszámú blogger összefogásával megszületett egy kiadvány, a Kifőztük Karácsonyi adománygyűjtő különszáma. 


115 blogger karácsonyi receptje, ötlete található az újságban, az akció támogatásához több nagy céget is megnyertünk már.


A Kifőztük csapata sok ember szeretetét elnyerte már, szerte az országból, a világból. Májusban megfogalmazódott a gondolat: itt az idő, hogy ezt a megtisztelő figyelmet valami olyasmire fordítsuk, amivel segíteni tudunk.

Még a nyár elején felkértünk több tucat bloggert, akik egy-egy receptjükkel, ötletükkel járultak hozzá a kiadvány elkészítéséhez, melyet ennek az akciónak a keretein belül lehet majd letölteni. 

Ez a kiadvány egy elektronikus úton megjelenő újság, a Kifőztük magazin adománygyűjtő különszáma, melyben karácsonyi receptek, ötletek találhatók.

Ha érdekelnek a részletek, kattints IDE.  

És, ha az is érdekel, hogy kik azok a blogok, akik részt vesznek az adománygyűjtésben, keresd a karácsonyfás logót a blogok oldalsávjában. 

További részletek hamarosan... , illetve az oldalon...



2010. október 17., vasárnap

Zöldségalaplé



Ez a recept a Kifőztük pdf magazin 8-as számában jelent meg. Az újság, az előző számokkal együtt letölhető a www.kifoztuk.hu oldalról.

Az alaplé a legtöbb leves, krémleves, rizottó egyik fontos hozzávalója. Nagyon könnyen elkészíthető házilag is, így kiválthatjuk vele a különféle leveskockákat. Ha nagyobb adagot készítünk, lefagyaszthatjuk a felesleget. Minél többféle alapanyag kerül bele, annál ízletesebb lesz a végeredmény, és akár önmagában is megállja a helyét, mint zöldségleves.


Zöldségalaplé

Hozzávalók

  • 3-4 kisebb sárgarépa
  • 1-2 kisebb fehérrépa
  • 1/4 zeller vagy egy csokor zellerlevél
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 1/4 kelkáposzta
  • 1 vöröshagyma
  • 10 szem feketebors
  • 2 evőkanál olaj vagy vaj




A zöldségeket megtisztítjuk, megmossuk és felaprítjuk. Ha gyorsan szükségünk van az alaplére, akkor kicsi darabokra vágjuk a zöldségeket, egyébként pedig nagyobb hasábokra. A sárgarépát pár percig pároljuk az olajon vagy a vajon, ettől lesz majd szép színe a levesünknek. A többi hozzávalót is a sárgarépák mellé tesszük, átkeverjük, majd az edénybe annyi vizet öntünk, hogy bőven ellepje a zöldségeket.
Gyors elkészítésnél a forrástól számítva fél órán át főzzük a levest, éppen csak gyöngyözve. Ha elkészült, átszűrjük és már használhatjuk is.
Ráérős elkészítésnél a főzési idő legyen egy óra, és az alaplevet a zöldségekkel együtt hagyjuk kihűlni, majd leszűrjük.
Nagyjából fél literes adagokban lefagyasztjuk, hiszen ennél kevesebbre álatalában nincs szükség.

A léből kiemelt zöldségeket köretként is tálalhatjuk magában vagy főtt rizzsel keverve. A legtöbb élelmiszerboltban árulnak leveszöldség néven vegyes zöldségcsomagot. Akár ebből is főhet az alaplé, de ha valamivel még kiegészítjük, nem rontjuk el vele.

2010. október 16., szombat

Mesél az erdő...




Az őszi erdő valami csoda! Narancssárgák, zöldek, barnák... Gyönyörűűűűséges az egész, ugye?













A képek Dobogókőn készültek. 

Tejpuncs



Ez a recept a Kifőztük pdf magazin 8-as számában jelent meg. Az újság letölthető az eddigi számokkal együtt a www.kifoztuk.hu oldalról! 

Az ősz borongós-ködös időjárását és a tél csikorgó hidegét tehetjük barátságosabbá ezzel a, kifejezetten felnőtteknek szánt itallal. Nincs kőbe vésett recept, a fűszerezés és az édesítés saját ízlésünknek megfelelően variálható. Ez az én változatom, egészségünkre!




FORRÓ TEJPUNCS


Hozzávalók 2 személyre

  • 4 dl zsíros tej
  • 4 evőkanál rum
  • 2-4 evőkanál cukor
  • 1 evőkanál vaníliakivonat

a díszítéshez:

  • őrölt fahéj vagy őrölt szerecsendió


A tejet, a cukrot és a vaníliát kimérjük, majd kavargatás mellett melegítjük. Felforraljuk, majd elzárjuk alatta a gázt és hozzáöntjük a rumot. Halvány rózsaszín, édes italt kapunk, amit pohárba merünk, a tetejét megszórjuk őrölt fahéjjal vagy őrölt szerecsendióval.
Ha valaki valódi rózsaszín tejpuncsra vágyik, egy-két cseppnyi piros ételfestéket is csepegtessen a tejbe. Ilyen mennyiségű rummal csak nagyon halvány színt kapunk, ennél több rumot viszont nem ajánlok hozzá, mert ezzel is éppen elég erős lesz az ital. A vaníliakivonatot vaníliás cukorral is kiválthatjuk. Illatos, forró, valódi lélekmelegítő, nagyon alkoholos ital lesz belőle. 

Reggeli muzsika... Mindenképpen teljes hangerővel tessék hallgatni, érdemes!



Nah, igen... Csodaszép dallamok... 


2010. október 14., csütörtök

Lassan begyújtom a rakétákat...


Bizony, bizony.. már csak 70 nap és itt a karácsony!

A karácsony! 

Lassan elkezdem begyújtani a rakétákat, lassan elkezdek készülődni...

Lassan jönnek az idei gasztroajándék ötletek...

Ezennel a számomra fontosaknak megtiltom a blogom naponkénti látogatását, mert így nem lesz meglepetés a meglepetés, hiszen jönnek azok az ajándékok, melyeket én készítek a körülöttem élő fontosaknak... Úgy, mint tavaly, meg két éve, meg azelőtt...

Alig várom!


2010. október 13., szerda

Trófea étterem - Óbuda


Baráti ebédre voltunk hivatalosak.

Régebben sokat, sokszor jártunk a Trófea valamelyik éttermébe, aztán leszoktunk róla. Leszoktunk róla, mert az árak mentek fel, közben érdemi változás nem volt a kínálatban és a kezdeti 2500 Ft körüli összegről hirtelen egészen az 5000 Ft-os határig ugrottak árban. 

Mi általában a XI. vagy a XIV. kerületi éttermükbe jártunk, de egyszer egy szülinapot a Margit körúti étteremben tartottunk, ahol én szó szerint szinte semmit nem találtam, annyira gyér volt a felhozatal, olyan volt a kínálat, mintha egy sáskahad kizabálta volna őket a készletből...

Ha én döntöttem volna arról, hogy hova megyünk, nem a Trófeát választottam volna, mert mivel se bort, se sört nem iszom, nem eszem extra halakat, se extra húsokat, nálam úgymond pénzkidobás egy ilyen vacsora, mert általában bezabálok az előételekből, a leveseket szinte mindig kihagyom, és a főételekből is csak turkálni tudok, többre nincs se erőm, se kapacitásom...

De nem én döntöttem. Hála az égnek, nem én, mert így gazdagabb lettem egy-két új élménnyel, kimondottan jót ettem, megkóstoltam egy-két olyan ételt, amit máskor, máshol nem tettem volna.

Ez a Óbudai étterem nemrég nyílt. A főtérhez közel eső étterem, már hangulatában is kellemes. "Turnusokban" lehet bejelentkezni, mi ha minden igaz 1/2 3-tól  5-ig maradhattunk.

A kertbe, a kerthelyiségbe belépve rögtön választhattunk, mit iszunk, egy pálinkát, esetleg mustot. Én pálinkát kértem, amit szokásomhoz híven egy mozdulattal "bedobtam" (a pálinka az egyetlen, amit bárhol, bármikor szívesen megiszom...). Mivel aznap a reggeli kávémon kívül semmit nem ettem, szó szerint éreztem, ahogy a pálinka felmelegíti a gyomromat, majd halkan jeleztem, hogy ha nem ülhetek le, és nem adnak valami enni, hamarosan nótázni fogok...
Leültettek...




Hangulatos a belső kialakítás, szellősen elhelyezett asztalokkal, kockás terítővel és SZÓÓÓÓÓÓDÁVAL! 
Totál el tudok ájulni a szódásszifontól. Ettől a fajtától, ami itt van az asztalon. Mindig előjön a gyerekkorom, ahogy a mamáéknál délutánonként jött egy autó, majd a kertből hallottuk, hogy: Itt a szóóóóóóóóóóóóóóódás, szóóóóóóóóóóóóóóóóóóódás!

Jedlik Ányos találmánya kötelezően ott kellene, hogy legyen minden étterem kínálatán. Nem a  buborékos, palackozott vizeket kellene felszolgálniuk, hanem ilyen üveges szódát. Hatalmas pirospont!


Én azonnal megléptem, és szokásomhoz híven felmértem a terepet, ahogy az ember mondja, "nyomtam egy-két pixelt", azaz fényképeztem. Mindezt nem feltűnően, szépen csendben, titokban. Nem szeretem felhívni ilyesmivel magamra, magunkra a figyelmet. Elég feltűnően tudok viselkedni alapban is, itt meg már volt bennem egy pálinka is... A körülöttem lévőkre, és magamra tekintettel, soha az életben nem jelentkeztem be sehova, hogy mennék, és utána megírnám a blogra is a dolgot. Nem jelentkeztem be, mert egyrészt nem az a célom, hogy az ilyen helyeken ezért meghívjanak, én meg megírhassam, hogy minden milyen szép és jó volt, még akkor is, ha nem az volt... 

Tehát, fényképeztem. 

Ezek itt a levesek, ugye, hogy hangulatos? Vagy csak nekem az? 



Mint mondtam, én már általában az előételekből annyit eszem, hogy utána már maximum levegőt kérek. Most is így volt, bár, most igyekeztem úgy megterhelni a tányéromat, hogy abból másoknak is jusson...


A többi Trófeában is szokás, hogy kis guruló kocsikon különféle finomságokat szolgálnak fel. Most is volt ilyesmi. Ha jól emlékszem, volt cipóban sült sonka, rétesek, és volt libatepertő is. Második pirospont! Imádom... Ráadásul ez húsos volt, amit meg pláne imádok. Friss, meleg tepertő... 


Ezen a fényképen nem látszik, de rengeteg olyan dolog van rajta, amit most próbáltam ki először. Külön tetszett, hogy ki volt téve egy tálcányi zsázsa, amit én is csíráztatok és simán vajaskenyérre téve Isteni eledel! Hogy mi olyasmi van ezen a tányéron, amit még soha, sehol nem ettem? Hirtelen nem tudnám megmondani, vagy felsorolni mindet, csak az egyikre emlékszem. 
Ez a bárány. Még soha nem ettem bárányt. Még Londonban sem vitt rá a lélek, valahogy nem. Nekem a bárány az olyan, mint a borjú, azaz "gyerek". Pedig a borjút is olyan idősen vágják, mint a bárányt, mégis visszatartott eddig a fogyasztásától, hogy az még egy kölyök... A borjúhústól is ez tart vissza... A birkahústól meg az, hogy Zoli mesélte egyszer, hogy az igazi birkapörkölt bográcsban készül. A bogrács legaljába beleteszik a birka ketté vágott fejét, és arra megy rá minden más, amit utána nem kevergetnek, csak ráznak... Nah, ez az a felvilágosítás, ami engem örök életre megfoszt a birkapörkölt megkóstolásától... Vizuális típus vagyok, így ha valaki kimondja, hogy birkapörkölt, megjelenik a szemem előtt egy bogrács, benne a birka feje. Jesszusom, most is kirázott a hideg...

Tehát, ettem bárányt. Az előre bepácolt húsok között volt bárányhús. Nagyon bátor voltam és a legkisebb darabot választottam, majd sütettem meg. Ízlett. Nem mondom, hogy éjjel-nappal enném, mert az a furcsa textúra, hogy rágáskor a fogam benne marad a húsban, az kicsit érdekes volt, de ezen felül ízlett. Nem volt gumi, nem volt mellékíze, finom volt. Az a furcsa ragacsossága még passzolt is az egészhez, csak szokatlan volt. 


Jöttek az édességek. Volt somlói, kimondottan finom volt, bár hiányoltam belőle a diót. Imádom a tejszínhab készítő gépet, amit én magam adagolok, akár másoknak is, így volt szerencsém egy kisebb társaságot kiszolgálni tejszínhabbal, megcáfolva azt, hogy leborítom, felborítom a gépet, kifröccsen, kifolyik, félremegy, stb. 
Az édességek között volt fagylalt is, amit magának adagol az ember lánya, ez szerintem a többi étteremben nincs, vagy már régen voltam, és azóta ott is lett? 



Nem olcsó az 5000 Ft-os fejenkénti összeg, viszont, az ételekkel kapcsolatban el kell, hogy mondjam, hogy meglepően nagy választék volt halakból. Ráadásul kimondottan drágának mondott halak is bőven szerepeltek a kínálatban. Volt lazac, volt pisztráng, volt rák és sorolhatnám. A zöldségek, gyümölcsök, édességek is kitűnő felhozatalt hoztak. Ha jól emlékszem, gombából is minimum három féle volt. Aki az asztalunknál levest is szedett, el volt ájulva tőle, ahogy szintén ájulás finom volt egy vadpörkölt a készételek közül. 

A két és fél óra bőven elég egy vacsora, vagy ebéd elfogyasztására. Remek péksütemények, ropogós zsemlék, sajtok és mindenféle hideg előétel. 

Nagyon remélem, hogy ez a kínálat nem csak annak tudható be, hogy még új az étterem.

Fontos még, hogy ritka, hogy a pincérek kedvesek, mosolygósak, és még humoruk is van. Itt volt. 

Remekül éreztük magunkat, mindenképpen ajánlom kipróbálásra!

Az étteremről bővebben ITT olvashatunk.

2010. október 12., kedd

Disznók elé...



Én:   - Sütöttem neked felfújtat.
Ő:     - És aztán leejtetted?
Én:   - Miért ejtettem volna le?
Ő:     - Mert úgy néz ki...


Van egy mondás, amiben szerepel talán, hogy disznó, meg gyöngy... hogy is lehet, hogy is lehet... Nem jut az eszembe... :))


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...