A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vega. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vega. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. november 23., kedd

Levesek paszternákból a sima és a krémleves



Alig egy éve ismertem meg ezt a zöldséget. Sajnos elég ritkán jutok hozzá, pedig nagyon finom. Ha valaki szereti az édes sárgarépát, ezt a zöldséget egyenesen imádni fogja. Ne keverjük össze a fehérrépával, mert bár kinézetre szinte egyformák, ez a zöldség sokkal édesebb, és megfőzve, megsütve jóval krémesebb textúrájú, mint a fehérrépa, azaz a petrezselyemgyökér. Ez a recept megjelent a Kifőztük 9-es számában. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról.

Paszternákleves, paszternákkémleves


Hozzávalók


  • 20-25 dkg paszternák
  • 10-15 dkg sárgarépa
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1,5- 2 l zöldségalaplé vagy zöldségleveskocka + víz
  • bors
  • 1-2 evőkanál olaj




a krémleves változathoz:
  • 1 dl tejszín
  • a tálaláshoz:
  • pár csepp tejszín
  • petrezselyemzöld 


A paszternákot és a sárgarépát megtisztítjuk, mindkettőt felkarikázzuk, megmossuk. A vöröshagymát megtisztítjuk, felkockázzuk és az olajon üvegesre pároljuk. Beletesszük a feldarabolt sárgarépát, pár percig pároljuk az olajon, ettől lesz majd szép színe a levesnek. Hozzáadjuk a paszternákot, felöntjük az alaplével, vagy hozzáadjuk a vizet és a leveskockát.


A levest gyöngyözve főzzük minimum egy órát, hogy az ízek jól kioldódjanak és a zöldségek teljesen megpuhuljanak. Ha szükséges, pótoljuk az elfőtt vizet, de ne hígítsuk fel a levest. 

Ha a zöldségek megfőttek, magában tálaljuk vagy szórhatunk a tetejére paszternák- vagy sárgarépachipset. Ezek elkészítése ebben a számban az "Előételek" kategóriában található.

A krémleves változathoz kiszedjük a levesből a zöldségek felét, a kész leveshez adjuk a tejszínt, felforraljuk vele, majd a levest botmixerrel turmixoljuk. A zöldségeket a leves sűrítéséhez apránként adagoljuk, attól függően, hogy milyen sűrűre szeretnénk készíteni.
Tálaláskor a leves tetejére tejszínt csepegtetünk és hústűvel mintát "rajzolunk" bele. Megszórjuk színes borssal és friss vagy szárított petrezselyemzölddel.

2010. július 19., hétfő

Villám ebéd kánikulára


15 perc alatt garantáltan elkészül. Ahogy nagymamám mondaná, tokkal, vonóval max annyi. Ideális kánikulai ebéd, mert csak össze kell dobni, ott sem kell mellette állni, szinte magától elkészül. Amíg megfő a tészta, elkészül a gombás ragu is.

Gombás-zöldborsós tészta

Hozzávalók:
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 evőkanál olaj
  • 25 dkg gomba (bármilyen, jelen esetben champion)
  • 25 dkg mirelit zöldborsó
  • 2 dl tejszín
  • bors
  • 2 evőkanál szárított kakukkfű
  • 25 dkg tészta
Egy arra alkalmas edényben vizet melegítek. Sózom, és ha forr, mehet bele a tészta.
Egy másik edényben a két evőkanál olajat melegítem. A hagymát felaprítom, az olajon megdinsztelem. A gombát megmosom, és felaprítom. Mehet a hagymára. Hagyom, hogy elfője a levét, majd mehet rá a mirelit zöldborsó, és a tejszín. Jöhet bele a kakukkfű, a só, bors. 
Összeforralom, a gombát és a zöldborsót puhára főzöm a tejszínben. Közben a tészta is elkészül, leszűröm, és a gombás raguval tálalom.

Remek kis étel. Gyorsan elkészül, variálhatjuk, bármivel. Mehet bele kolbász, esetleg csirkemell kockákra vágva.

2010. május 28., péntek

Megkínálhatlak? Grillezett sajt dióval, szilvalekvárral... Tálalva!


Az a jó ebben a sajtban, hogy elérhető áron lehet kapni, (kb 1400,- Ft/kg)  nagyon könnyű elkészíteni, és Isteni eledel! 

Nem más ez, mint egy szép szelet Anikó sajt, azaz egészen pontosan Mizo Anikó füstölt sajt, és még az is szerepel rajta, hogy grillezésre is kiváló!

Nem szoktam, vagy csak ritkán ennyire reklámozni valamit, de ami jó, az jó, és ez még annál is több, kitűnő!

Én nem nagyon tudok otthon grillezni, mert se teraszom, se kertem, de van egy vaslapom, vagy valami hasonlóm, és azon ez remekül elkészíthető! Két-három perc alatt elkészül, és nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy Isteni eledel!

A sajtokhoz megszokott, hogy lekvárt kínálnak, általában áfonyalekvárt. Nekem ilyen nem volt otthon, de van remek saját befőzésű szilvalekvár (ITT), ami tökéletes volt hozzá.

Jah, és hogy el ne felejtsem, a sajt-dió-lekvár háromszög... hát, pazar!



Az elkészítése nagyon egyszerű, akár dióval, akár csak natúrban sütjük. Ha dióval készül, a diót előbb szórjuk a serpenyőbe, vagy a vaslapra, piruljon jól át, adja ki az értékes, illatos olajat magából... majd erre jöhet a sajt. Mindkét oldalát átpirítom, nem baj, ha a dió beleragad, sőt, az sem baj, ha egy kicsit odapirul, mert ájulás finom!

Ha vendégeket várunk, ez egy tuti befutó, mint előétel, sőt, mint főétel is megállja a helyét némi salátával kiegészítve.

Tálaláskor adjunk hozzá lekvárt, valamilyen savanykás fajtát, és ha tehetjük, kínáljunk hozzá bort, bár azt nem tudom, hogy milyen illik hozzá... 


Gomolya sajtot is remekül lehet grillezni, erről nemrégiben Lekvároskukta írt. ITT



És akkor, megkínálhatlak? :)


2010. április 14., szerda

Almaecetben párolt sárgarépa - köret


Ezt a képet már mutattam, csak akkor elfelejtettem az egyik fontos dolgot megmutatni, bemutatni róla. 
Ez a répa, ami nem sima, egyszerű répa, hanem egy nagyon finom köret, ami mind hidegen, mind melegen remek ételnek bizonyult. 
Megállja a helyét egy hidegtálon, de húsok mellé köretként, vagy húsvétra a sonka mellé is nagyon jól passzol.

Almaborban párolt sárgarépa

Hozzávalók:
  • 50 dkg sárgarépa (tisztítva mérve)
  • 2 evőkanál vaj
  • 1 evőkanál barna cukor (vagy sima cukor, esetleg méz)
  • 1 dl almarecet (én már csináltam tárkonyecettel is, azzal is jó!)
  • 5 evőkanál víz
  • 1/2 evőkanálnyi mustár (ízlés szerinti mustár, ha szeretjük akár csípős is)
  • 1/2 csokor petrezselyem aprítva 

A répákat hosszú, vékony csíkokra vágjuk. Egy arra alkalmas edényben a vajat melegítjük, majd rádobjuk, a megmosott répát. 4-5 perc alatt pároljuk, közben kavargatva, hogy ne égjen oda. Szórjuk meg a cukorral, és egy-két percig megint kavargassuk. Jöhet rá az ecet és a víz, és a mustár. Fedjük le, és főzzük puhára. Kb negyed óra alatt megpuhul. 
Ha készen van, tálalás előtt szórjuk meg a petrezselyemmel, forgassuk át, ellenőrizzük, hogy igényel e sót, ha igen, sózzuk meg.

Készen vagyunk.

Remek étel. Édes, fűszeres. Melegen is, hidegen is kitűnő. 

2010. január 5., kedd

Néha megértem a vegákat...




Kaptam tegnap egy-két szakácskönyvet pdf formátumban...

Az egyik könyv Rézi néni szegedi szakácskönyve

Nézegettem, hogy micsoda csodákat rejt ez a könyv (is).

Aztán rátaláltam erre a szösszenetre, és megint meg kell, hogy jegyezzem, néha megértem a vegákat, amikor Ők nem értik meg a húsevőket...

Már írtam, hogy én bizony éhen halnék, ha nekem kellene feldolgoznom egy állatot. Már akkor rosszul vagyok, ha a levesben a csontokat látom. Nem tudom, hogy miért, lehet, hogy a csontokkal van a gondom, mert az olyan egyértelműen állati dolog, mert növényben ritkán talál az ember csontot, bár ma már lehet, hogy ezen sem lepődnék meg. Tehát, nem bírom a csontokat, le nem tudnék szopogatni egy csirkecsontot. Nah, most is kirázott a hideg, brrrrrr.

Igen, egy nyamvadt fanyalgó húsevő vagyok.

Ezt olvasván még majdnem rosszul is lettem:

A malac fölszeldelése.
  1. A villát az orrlyukakba szúrjuk és a késsél a fejet egy metszéssel levágván, azt két részre osztjuk és a velőt belőle kivesszük.
  2. A villát nyakába szúrjuk a a jobb combot egy felső és hátmetszéssel levágjuk.
  3. A jobb előláb levágatik.
  4. A balcomb és előláb levágatik.
  5. Metszések az orján keresztül, amelyek szép, izletes darabokat szolgáltatnak.
  6. Az alsó hasrészeket kétoldalt három darabra osztjuk, amely darabok azonban nem igen jóízűek. A metszés végre a fart osztja két részre. A malacnak igen forrón kell az asztalra jönni és különös gyorsasággal kell fölszeldelni, hogy bőre ropogós maradjon. A velő bors- és sóval meghintetik és a fölaprított fejdarabokkal együtt egy tányéron legelőször adatik föl, ezalatt azonban a szeldelés tovább folytattatik s ha az egész malac illően föl van szeldelve, a darabok csinosan tálba helyeztetnek és szintén föladatnak.

Még tartalmaz a könyv egyéb cuki részeket, ha találok még, bemásolom...

Most megyek fanyalogni és eszem egy kis töpörtyűt, mert abban nincs csont!

Jah, rögtön itt van még egy kis helyes mondat:

A borjúfej fölszeldelése.

A borjúfejből mindenekelőtt egy csemegekanállal a szemeket kiemeljük, miután ezeket sokan finom csemegének tartják.


Nah, tényleg megyek.

2009. november 25., szerda

Semmit sütöttem


Hogy mi is az a "semmi"? Hogy nem ismeritek? Valójában senki nem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan... Bámulatosan változtatja mind az összetevőit, mind a mennyiségét, mind a kinézetét...

De akkor mi lehet ez a "semmi" itt a képen?

Történt, hogy rántott sajtot csináltam. Nem tudom, hogy ki, hogy van vele, de nálam a panírozás végén általában úgy zajlik a dolog, hogy bár már csak egy, vagy két dolog marad, amit a panírozáshoz tojásba kell forgatni, de a tojás valahogy pont úgy fogy el, hogy az utolsó egy-két darabhoz muszáj felütnöm megint egy egész tojást, aminek több mint a fele megmarad. Nem vagyok egy pocsékolós, és igyekszem a "minden jó valamire" elvét érvényesíteni, így elég sűrűn sikeredik semmit sütnöm, ha valamit paníroznom kell.
Van már valaki, aki sejti, hogy mi is a semmi???
Nah?


A "semmi" az a valami, ami a panírozás után megmaradt tojást és zsemlemorzsát hasznosítva készül. Hogy miért más mindig? Mert mindig kerül bele valami még pluszban, ritka, hogy csak a tojás és a zsemlemorzsa kerül kisütésre, természetesen sóval történő ízesítés után.

Ez itt a képen a következőkből áll:
  • tojás
  • zsemlemorzsa
  • reszelt sárgarépa
  • fokhagyma
  • bors

A sárgarépa egy bizonyos süteményből maradt, a fokhagyma adta magát... Az összetevőket összekevertem, golyókat formáztam belőle, majd forró olajban ropogósra sütöttem.
Tálalni a többi rántott mellett tálalom. Tökéletes hidegen, melegen. Majonézzel, tartárral, magában.

Nem nevezném receptnek, és gondolom, mindenki ismeri, ha nem "semmiként", akkor van valamilyen más neve. Nálunk erre a névre hallgat...



2009. november 24., kedd

Rántott sajt - a mindegy kaja...


Tegye fel a kezét, aki már részese volt ilyen beszélgetésnek:

-Mit ennél holnap?
-Nekem mindegy.

Ilyenkor én erre ezt szoktam válaszolni: A mindegy sajnos tegnap elfogyott...

Másik folytatása a beszélgetésnek:

-Jó, akkor csinálok pörköltet nokedlival, jó?
-Nekem mindegy, jó lesz. De ha van kedved, ehetünk rántott sajtot is!

Lássam a kezeket a magasban!

Nah, írtam már, hogy szerintem én elélnék kb 10 ételen, de van körülöttem valaki, aki viszont ezt kb három étellel is meg tudná oldani... (milánói, pörkölt, rántott sajt)

Persze, mondanom sem kell gondolom, hogy nem pörkölt készült, hanem:

Rántott sajt

Hozzávalók:
  • 30 dkg trappista sajt
  • 25 dkg karaván, vékony (kb 5 mm-es) páros számú szeletekre vágva
  • gépsonka vékony szeletben (fele annyi szelet, amennyi a karaván)
  • liszt
  • tojás
  • zsemlemorzsa
  • olaj


Hogy milyen a tökéletes rántott sajt? Sok-sok mindentől függ, de a legfontosabb, hogy sütés közben ne hagyja el a bundáját, azaz ne folyjon ki belőle, tálalásakor ne az üres panírt tegyük a tányérra.

Rengetegszer rántottam már sajtot, és most elárulom a titkot, hogy nem folyik ki a bundájából a sajt sütés közben...

Tehát, felszeletelés után panírozzuk be (liszt, tojás, zsemlemorzsa). Ezt ismételjük meg, tehát, két réteg panír legyen rajta. Majd ha az összessel készen vagyunk, csomagoljuk be, és tegyük be a mélyhűtőbe. Minél tovább ott tudjuk tartani, annál kisebb a veszélye, hogy sütés közben elhagyja a bundáját!
Amióta így sütöm, nem volt rá példa!

Ha a sütésre kerül a sor, öntsünk olajat egy arra alkalmas edénybe, melegítsük jó forróra, mert a sajtnak forró olajra van szüksége, majd úgy hidegen tegyük a sajtot az olajba és süssük mindkét oldalát aranybarnára. Egyszerre ne tegyünk az olajba sok sajtot, mert visszahűtik az olajat!

És még valami. Ez itt kérem a füstölt rántott sajt sonkával töltve. Iszonyatosan laktató étel!

Egy ilyen szelettel ki tudunk váltani kb 3 szeletnyi trappista sajtból készült rántott sajtot!

Ehhez eleve szeletelve kérem a Karaván sajtot, majd két szelet közé teszek egy vékony szelet sonkát. Mehet még bele csemegeuborka szintén vékony szeletre vágva. Panírozni ugyanúgy kell, mint a sima sajtot. Sokkal kisebb az esélye, hogy kifolyik, de sütés előtt ezt is tegyük a mélyhűtőbe!


A legtöbb nagyobb ABC-ben eleve van szeletelt Karaván. Inkább azt vegyük meg, ne bízzunk a kiszolgáló szemmértékében!


Helyeske, ugye???


Tálalni krumplipürével és rengeteg tartárral szoktam!


2009. november 20., péntek

A rántott karfiol új ruhája...


Életem első rántott karfiolja. Dacoltam a hagyományokkal, és szeletben sütöttem ki, hogy ne kelljen bőséges olajat öntenem az edénybe. Így olyan, mint egy szelet hús, vagy sajt, vagy bármi, csak a karfiolra nem hasonlít. De nem ez a lényeg, hanem, hogy finom. Volt. Megboldogult szegény feje...

Hozzávalók:
  • 1 fej karfiol
  • liszt
  • tojás
  • zsemlemorzsa
  • olaj
Mennyiségeket direkt nem írtam, mert ha kisebb, ha nagyobb fej karfiolt veszünk, egyértelműen kevesebb, vagy több kell mindenből.

Kezdésként a karfiol torzsáját levágtam, és a lehető "legeslegmélyebben" kivágtam a fejből, amennyire csak lehetett. Még annyira, hogy a kis ágakat egyben tartsa.

A karfiolt bő vízben felteszem főni, és forrástól számított kb 10-12 perc alatt megfőzöm. Ne legyen puha, éppen roppanós legyen! A vizet természetesen sózzuk meg!

Ha készen van, hűtsük ki, majd jöhet a panírozás, mely a következőből áll:

Először lisztbe, majd felvert tojásba forgatom, majd legvégén zsemlemorzsába. Ha ezzel megvagyunk, egy arra alkalmas edényben olajat melegítek, majd ebben a panírozott karfiol mindkét oldalát pirosra sütöm.

Készen vagyunk.

Tálalni tartár mártással és frissen őrölt borssal tálalom.



2009. november 19., csütörtök

Fohagymás-rozmaringos sült cékla



Cékla! A Wikipédia ezt írja róla:

A cékla gyógyászati hatása onnan jön, hogy tele van antioxidánsokkal ami a sejteket külső szabad gyökök támadásától védi. Gátolja a ráksejtek szaporodását, vérképző a sav-bázis egyensúlyt, a máj anyagcsere-folyamatait szabályozza, valamint a tumorsejtek szaporodását gátló hatása van.

Tehát, a cékla jó, ráadásul még finom is! Sokáig csak és kimondottan savanyúságnak tudtam elképzelni, de ez a beidegződés most megdőlt!

Elképesztően finom, és a gyönyörű színe!

Ezen étel egy sült cékla, melyhez friss rozmaringot, fokhagymát és olajat, sót és frissen őrölt borsot használtam. Na, meg természetesen a sütőt...

Hozzávalók:
  • 1 db cékla
  • bors
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1-2 ág friss rozmaring (gondolom a szárított verzióból is jó lesz, csak most csúnyán felvágok a hétvégén vásárolt friss rozmaringommal...)
  • olaj
A céklát krumplihámozóval megpucolom, megmosom, és cikkekre, vagy bármilyen hasonló nagyságú darabra vagdalom. Egy arra alkalmas edénybe 2-3 evőkanálnyi olajat öntök, abba kevés sót teszek, majd két gerezd fokhagymát aprítok. Mehet ez is bele, mint ahogy a friss rozmaringom megmosott, felaprított levélkéi. Ebbe az olajos, fűszeres pácba dobom a céklát, jól összekeverem, hogy mindenhova jusson mindenből, majd az edényt lefedem, és a forró, 250 fok körüli sütőbe teszem. Kb 35-40 perc alatt sül meg. Időnként nézzünk rá, nehogy megégjen!

Készen vagyunk!
És, hogy mihez is jó ez? Vaslapon sült sajthoz, egy szép szelet hírtelen kisütött húshoz. Tulajdonképpen, amihez akarjuk, ahhoz.

Ha csak magában esszük, reszeljünk a tetejére egy kis füstölt sajtot, szórjuk meg frissen őrölt borssal, és már ehetjük is!

Pazar és gyönyörű is egyben.



Bekerülési költsége:

Kb 150 ,- Ft mindennel együtt! Az elkészítési ideje valójában csak a pucolás és a darabolás, a többit a sütőben tölti!

2009. október 8., csütörtök

Filmszínházunk bemutatja: A világot járt lecsót!


Egy szép őszi napon főhősünk útra indult. Már készült egy ideje, így az izgalom aznapra már olyan szintre ért nála, hogy, bár bőven hagyott időt magának az alvásra, hiszen a gép csak késő délután indul, mégis már reggel hét körül talpon volt. Messzi helyre indult, ugyan repülővel csak két órányira van ezen messzi hely, ehhez viszont el kell hagynia a földrészt, amin élt, és amit eddig csak nagyon ritkán hagyott magára. A messzi földön vártak rá. Már régóta vártak rá, és ő is már régóta várt rá, hogy ott legyen. Tudta, hogy valami nagyon jó várja, tudta, hogy az izgalom nincs hiába.

Főhősünk valami különös késztetéstől vezérelve, úgy érezte, nem mehet üres kézzel. Bár nem egy egyszerű barát, akihez megy, több annál, szinte testvér, tehát tudja, ha egy fogkefével érkezne, akkor is szívesen fogadnák, mégis készül egy ideje, gondolkodik, keresgél, mi lenne a legjobb amivel a vendégül látókat meglepheti.

Napokon, órákon át való gondolkodás után arra jut, valami olyasmit kell vinnie, ami ott nincs, ami ott elérhetetlen, és természetesen, annak is kedves e dolog, akinek szánja...

Születnek listák, megerősíti, elveti az azon szereplőket, majd megszületik a végeredmény, miszerint:
  • kovászos uborka
  • Túrórudi
  • lecsó
  • hazai lilahagyma
  • csípős macskapöcse paprika (elnézést, én így ismerem a nevét... de ha valaki tudja, hogy mi az angol megfelelője, kérem írja meg!)
Elégedett az összeállítással, már csak a beszerzésről, elkészítésről kell gondoskodni.

A kovászos uborkát megvásárolja a szokott helyen, a hagymát, paprikát és a lecsóhoz szükséges zöldséget kedvenc zöldségesénél veszi magához. Túrórudi minden sarki boltban van, így nem igényel különösebb utánjárást. Akkor a lista tartalmával megvagyunk, már csak el kell készíteni a lecsót!

Hozzávalók:
  • 2 db szép nagy vöröshagyma (főhősünk, nem titkoltan hagymamániás...)
  • 40 dkg paradicsom
  • 80 dkg tv paprika (a lecsó azon alkotóeleme, ami Angliában nem kapható!)
  • 4 kanál olaj
  • bors
  • 1 szál normál emberi fogyasztásra alkalmatlan zöld csípős paprika, csak az ízéért...
  • 2-3 evőkanál őrölt magyar pirospaprika
A zöldségek közül a hagymával kezdi. Megpucolja, majd (kék szemére tekintettel, ami nem bírja a hagyma "illatát") igyekszik minél előbb kockára aprítani azt.

Következik a lecsó főzése, azaz egy arra alkalmas edénybe önti az olajat, dobja a felkockázott hagymát, amit üvegesre párol. Fényképpel alátámasztva tudja bizonyítani, miszerint az üvegesre párolt hagyma, nem a helyenként barnára égett, hanem, a nevéhez méltóan, üveges, opálossá párolódott hagyma. Ami nagyjából így néz ki:



Mikor a hagyma már elérte az üvegessé párolódás azon fokát, az edényt lehúzza a tűzről, és jöhet rá a valódi, gyönyörű piros színben pompázó édes-nemes, vagy csípős őrölt pirospaprika. Fontos, hogy a paprika rászórásakor ne legyen hőforrás az edény alatt, mert paprikánk rosszul tűri a nagyon meleget, és barnul, ég, és ettől megkeseredik... Azonban, azt is tudni érdemes, hogy ezen paprika csak forró közegben engedi ki a számunkra oly fontos mélyvörös színét, hogy ételünket és majd később mindent megfessen vele. Tehát, lehúzza az edényt a tűzről, és megszórja az üvegesre párolt hagymát a paprikával, majd jól átkeveri, hogy a paprika fürdőzzön a forró, de számára még elviselhető hőfokú olajban.



Az előkészítésnél, bár eddig nem említette, de már megmosta, megpucolta a többi zöldséget, a paprikát kicsumázta, felkarikázta, a paradicsomot nyolcba vágta, de előtte az ő csumáját is kivágta, mert bár ő egyáltalán nem eszi meg ezen zöldséget/gyümölcsöt, tudja, hogy azt a részt sokan nem szeretik piszkálni az ételben. Ha a paprika kellő időt töltött a hagymával, és az olajjal, társítja hozzájuk a paradicsomot és a paprikát, illetve előkerül azon zöld paprika is, amit csak vegyvédelmi felszerelésben képes megmosni, felaprítani, illetve a többi zöldség mellé az edénybe szórni.



Tulajdonképpen az ételt összeállította. Jól átkeveri, sózza, borsozza, majd lefedve magára hagyja, de közben takaréklángra kapcsolja alatta a gázt. Főzi, főzi, közben néha-néha rápillant.



Mikor késznek ítéli, azaz nyugtázza, hogy a paprika puhára főtt, a paradicsom és a hagyma egyesülve, átlényegültek az étel szaftjaként, azaz szintén megfőttek, elzárja a gázt az edény alatt. Készen van.



Nyugtázza, hogy már ezen "ajándék" is elkészült, már csak a biztonságos megérkezését kell valahogy megoldania.

Már jó előre vásárolt két műanyag dobozt, és egy doboznyi "cipzáros zacskót", amit az ételek csomagolására akar felhasználni.
A kovászos uborkát lecsöpögteti, majd az egy kilót megfelezve, két nejlonba csomagolja azt. A lecsóval hasonlóan jár el, megfelezi, majd egy-egy nejlonba szedi az adagot. A zacskókat a műanyag dobozokba helyezi. A műanyag dobozokat bevonja folpackkal, majd pufizacskós borítékba teszi őket, természetesen, külön-külön.

Már pakol. A bőrönd lassan tele lesz, csupa fontosabbnál fontosabb ruhanemű, tárgy kerül bele, majd minden mérlegelésnél ezekből a fontos dolgokból egy-egy ki belőle. Nem bízza a véletlenre, a ruhaneműt, hogy kár ne érje őket, leporszívózható nejlonba zárja, így rengeteg helyet teremtve minden másnak. Bekerül a lecsó, az uborka, a lilahagyma, és a macskapöcse paprika is, utóbbi pukifóliás borítékba és hungarocell dobozba zárva. Már csak a Túrórudi van hátra, még a hidegben várnak a fellépésükre. 15 db óriás Túrórudi. Hogy miért 15? Maga sem tudja, valahogy ennyit vett el a polcról vásárláskor.

Rohan az idő, a bőrönd már teljesen megtelt. Utolsó méréskor pontosan a légitársaság által előírt maximum 15 kilós határt jelzi alatta a mérleg.

Lassan indulni kell, lassan a Túrórudik is kikerülnek a hűtőből, hogy hőszigetelt hungarocell dobozba kerülve átlépjék a határt egy repülő fedélzetén. A Túrórudi a fedélzeten, a lecsó, és a kovászos uborka a poggyásztérben.

Becsomagolnak, elindulnak.
Megérkezésük a reptérre olyan jól sikerül, hogy majdnem egy órát kell csak arra is várni, hogy a bőröndöt mérlegeljék. Izgalommal teli várakozás, a bőrönd többször változtatja közben a súlyát, hol többet, hol kevesebbet mérnek. Hiába, az őröm hizlal, és a bőrönd is örül, mert ma már egy másik földrészen hajtja majd nyugovóra a fejét, a mai izgalmas napja után.

Végre eljön az idő, bőrönd diadalittasan tűnik el a futószalagon, még hátrapillant, nyugtázva főhősünk felé, miszerint, nyugi van, lecsó és uborka, már jó helyen!

Főhős kicsit megnyugszik, majd kezdődik az aggódás nevezett Túrórudik iránt, akikből már csak 14 lapul a kézitáskában, mert 15. társukat a csomagoláskor elveszítették.

Minden rendben, mindenki irányban. Mehetnek.

Majd történik rengeteg izgalmas, vigyorgós mozzanat, de az estét pár órával később, Londonban egy mesébe illő környezetben lévő ház felső szintjén zárják mindannyian.

Lecsó és uborka boldogan távozik a bezártságból. Büszkék mindketten mert egy csepp nedvüket sem engedték sehova magukból, így főhősünk is örülhet, hogy ajándéka biztonságban megérkezett.

Kis idő múlva a Túrórudikból mintha megint kevesebb lenne, a lecsó is megcsappan, az uborka is elveszíti pár példányát...

A bőrönd már alszik, a többiek a helyükre kerültek és megkezdik rövid, de tartalmas londoni életüket...

Vége

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...