Tegnap volt a nagymamám 92. születésnapja, erre készült egy torta, aminek a tetejére pisztácia kellett. A tavalyi tortáról írtam ITT.
A pisztácia beszerzéséről egy szösszenet:
Szombaton indulásban voltunk, természetesen késéssel, hogy máshogy... Én már szombaton jeleztem, hogy mivel a Nagyvásárcsarnok környékén mostanában lassan még gyalog sem lehet elsétálni, így menjünk arra, és beszaladok pisztáciáért, mert az kell a majd készítendő tortához. Van egy "magos" bolt, ahol mindenféle magot, babot, stb, stb-t beszerezhet az ember, még olyat is, amiről eddig soha nem is hallott.
Nagyjából tudtam, hogy hol a bolt, mégsem találtam. Pechemre a csúszós cipőmben mentem, amitől úgy nézhettem ki, mint egy félnótás, ahogy minden mellett szó szerint elcsoszogok. (Gondolom, sokan ismerik azt a fajta cipőt, ami mindenre jó, gyönyörű pöttyös, pont megy a ruhámhoz, meg a hajamban lévő pánthoz, ellenben közlekedni egyszerűen lehetetlen benne, pláne, ha kimondottan csúszós, lekövezett felületen szeretnénk mindezt megtenni...)
Tehát csúszkáltam fel-alá a csarnokban. Nem viccelek, háromszor rohantam körbe. Még gondolkodtam is, hogy lehet, hogy bezárt a bolt, mert egyedül én vettem itt időnként 10 dkg natúr, hámozott pisztáciát???
Mivel az idő rohant, én már kb 20 perce csoszogtam a csarnokban, megcáfolva a beugrom két percre című mondatot, felhagytam a keresgéléssel, és minden elvemmel ellentétben, lementem a pincébe, ahol van egy bolt, ahol minden csodát be lehet szerezni. Hogy miért az elveim ellen van ez a dolog? Mert tavaly egészen biztosan innen vittem haza azt a molylepkét, ami aztán benépesítette a konyhát, így okozva iszonyatos bosszúságot nekem...
Ezért nem szeretek itt vásárolni azóta, és csak akkor teszem, ha nagyon muszáj.
Most az volt. Lementem, bementem, és rohanva levettem a polcról a pisztáciát, és még két másik fűszert. Gondoltam, ha már itt vagyok, hát, legyen...
Fizettem, és távoztam, azaz csoszogva elhagytam a helyszínt. Kirohantam az épületből, megkerestem a kocsit. Beültem és már indultunk is. Ember örülhetett nekem, hogy kb fél órát állt a tűző napon... Beültem, és mutattam, hogy micsoda kincseket vettem. Kérdeztem tőle, hogy szerinte mennyibe kerülhet ez a zacskó pucolt, natúr pisztácia? Mutattam neki, hogy 5 dkg az egész, szóval mennyi szerinte?
És akkor...
És akkor megfordítottam a zacskót, és mit látok??? Az első képen bejelöltem, hogy mit... Egy bábot, amiből valamikor kikelt egy rohadt molylepke, illetve rengeteg "szemetet", amit a molylepke maga után hagyott... A 900,- Ft-os pisztáciában!
Azt hittem, hogy felrobbanok. Nah, mondom, szuper, holnap hozhatom vissza... Ember nagyon megértő volt, és magától mondta, hogy nem, vigyük vissza most.
Öt perc múlva már a boltban voltam. A pénztárnál mutattam, hogy akkor ezt nem, és kérek egy másikat, vagy valami legyen...
Néni mondta, keressek egy eladót. Kerestem. Nagyon kedvesen mondták, hogy cseréljem ki, segítsenek e benne? Mondtam, hogy nem köszönöm, megoldom.
A polcnál még két-három zacskónyi molylepkés pisztáciát találtam. Mindet visszavittem, illetve azt a darabot is, amiben nem volt semmi. (Remélhetőleg nem volt semmi...)
Kértem őket, hogy ha már így jártam, bontsuk már ki azt, amit elvinnék, mert nehogy megint lyukra fussak...
Nagyon kedvesek voltak, kibontották, és jól átnézhettem.
Eddig halálian kerek a történet, csak az volt a baj, hogy az egyik eladó elkezdett magyarázkodni, és itt borult el szepy agya, de nagyon...
Mert jött az érvelés, hogy hát, sajnos, van ilyen. Mert, ezek a molyok még virágzáskor beleköltöznek a termésbe, és sajnos csak itt kelnek ki, és hát, ez van, nincs mit tenni...
Én erre csak annyit mondtam, hogy egy-két csapdát azért ki lehet helyezni, illetve, hogy tavaly innen vittem haza egy molylepkés fűszert, ami a szabadságom alatt úgy elterjedt, hogy szó szerint rajzottak a rohadékok a lakásban, mert két hét alatt elözönlötték a kéglit...
És elmeséltem neki, hogy nekem ez tavaly súlyos összegekbe került, mert több kilónyi diót, mandulát, és más drága kincset kellett kidobnom emiatt...
Erre ő közölte, hogy de legalább láthatom, hogy bio a cucc, azért van benne molylepke.. Na, itt éreztem, hogy most néznek nagyon hülyének, mert a molylepke mindenbe belemegy, nálam még a sóban is volt!!!! tavaly..., tehát, ettől még bőőőőően nem bio az adott dolog...
Erre én mondtam, hogy nah, jó, engem nem kell meggyőzni, mert az nem fog menni, időnként át kell forgatni egy kicsit a cuccokat, hogy ne lepjék el a boltot ezek a rohadékok. Erre valami olyasmit mondott, hogy nem jönnek ki a zacskóból. Erre én mondtam, hogy ez nem így van, mert nálam a légmentesen lezárt cuccokba is belemásztak, egy zacskó meg sem kottyan nekik...
Aztán elhangzott a beszélgetésünk csúcsa, a mondat, amitől éreztem, hogy most vagy ordítani kezdek, vagy azonnal távozom a boltból. Az utóbbi mellett döntöttem...
A mondat annyi volt, hogy megpróbálhatom kiirtani a természetet, aminek szerves része a molylepke is!
Nah, ez az. Amikor a lelkiismeretemre próbálnak hatni.
Csak nem tudják, hogy miken vagyok túl ezzel kapcsolatban...
Nem tudják, hogy a molylepke, mint olyan nekem ellenség, nem természetesség.
Nem tudják, hogy ha kell puszta kézzel elnyomom a rohadékokat, mert olyan düh van bennem ezek iránt az élőlények iránt.
Hogy mi a tanulsága ennek az egésznek számomra?
Talán annyi, hogy nem szabad rohanva vásárolni, főleg nem úgy, hogy Hűbele Balázsként meg sem nézem, hogy hol és mit vásárolok...
A jövőben ilyen nem lesz, az tuti!
