2011. augusztus 31., szerda

Rebarbarás muffin - próbaevők...



Amikor anno megismertem, megismertük a muffin kifejezést, -  még a donkin donuts Budapestre való beköltözésekor, valamikor a 90-es évek elején - nekem a nagy kedvencem az említett cég áfonyás muffinja volt, ami valami olyan finom, cucc volt, hogy volt, hogy direkt az ő kedvéért keltünk útra otthonról, valahogy úgy, ahogy mostanában fagyizni indulunk. Szokatlan volt az addig megszokott süteményeinkhez képest az egy-egy darab sütemény, ami ráadásul rögtön kis papírkosárban érkezett. Emlékszem, hogy először kimondani sem tudtuk a nevét, nem ismertük, hogy mi is ez az izé, de tény, hogy nagyon megszerettük. Aztán a muffin beköltözött a magyar konyhákba. Számtalan recept jelent meg, mert a variálhatóságának száma a végtelenbe mutat. Aki rendelkezik egy jó alaprecepttel, az minden alkalommal más és más süteményt kreálhat, mert variálhatja az idénynek megfelelő gyümölccsel, egy új fűszer hozzáadásával, különböző bevonatokkal, töltelékkel.
Ez egy nagyon jó muffin.
Nemcsak azért, mert nagy szerelmese vagyok a rebarbarának, amit elvileg tavasztól őszig lehet vásárolni, hanem azért, mert egyszerű, gyorsan elkészül, és két-három napig is friss marad, természetesen megfelelő tárolás mellett. Iskolába uzsonnának, kirándulásra, vagy csak úgy, de mindenképpen ajánlom, hogy próbáljátok ki, nem fogtok csalódni benne.


Rebarbarás muffin 

Hozzávalók 12 nagy muffinhoz
  •  28 dkg liszt
  • 18 dkg cukor
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1/2 teáskanál szódabikarbóna
  • 1/4 teáskanál só
  • 1 evőkanál vaníliakivonat
  •  2,5 dl joghurt
  • 10 dkg olvasztott vaj
  •  2 tojás
  • 15-20 dkg rebarbara vagy bármilyen gyümölcs

a tetejére:
  • 1-2 evőkanál kristály- vagy barna cukor


Megmossuk és nagyjából 2 cm-es darabokra vágjuk a rebarbarát. Összekeverjük a lisztet, a cukrot, a sütőport, a szódabikarbónát és a sót.  Hozzáadjuk a joghurtot, az olvasztott vajat, a vaníliakivonatot és a tojásokat. Beleforgatjuk a rebarbarát. A muffinsütő mélyedéseiben elhelyezett papírformákba szedjük a tésztát. Mindegyik kupac tetejére szórunk pár csipet cukrot, majd 180 fokra melegített sütőben nagyjából 20 perc alatt megsütjük. (Tűpróba!)


-------------------------------------


Egy ideje tudom, hogy annak, amit leírok, súlya van, azaz nem beszélhetek zöldségeket, nem írhatom, hogy finom, ha csak nekem ízlik, nem adhatok közzé olyan receptet, ami az "egyszer elmegy" kategória, bár ilyet eddig sem tettem közzé... Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más az ízlése, és ízlésen ugyebár nem vitatkozunk. Ami nekem édes, az lehet, hogy másnak nem az, ami nekem sós, az lehet, hogy másnak sótlan, ami nekem híg, az lehet, hogy másnak nem az és folytathatnám...

Az étel nem olyan, mint egy mozifilm. Míg egy filmet megnézünk, majd azt mondjuk, egyszer ok volt, de többször biztos nem néznénk meg, addig egy ételre nem mondhatunk ilyet, főleg nem úgy, hogy azt még "publikáljuk" is valahol. Akár egy blogon, akár egy újságban, egy internetes fórumon. Az elmegy kategóriát mindenkinek meg kellene tartania magának, és az "ilyen jót régen ettem" kategóriát kellene csak a nagyérdemű elé tárni. Legalábbis szerintem. 

Ennek rögtön ellentmond, hogy az én blogomon is vannak "elmegy" kategóriájú ételek, de ott mindig fel is tüntetem, hogy nem ez lesz, amit visszatapsolunk, csak és kizárólag azért mutatom meg, mert van benne valami olyan, ami miatt írni akartam róla.

Van egy mondás, miszerint, a mennyiség a minőség rovására megy. Valahogy azt érzem, hogy sokan, akik gasztroblogot írnak, beleesnek ebbe a fajta csapdába... Az ember elkezd blogot írni, kb. egy évig szinte naponta tudja hozni az új recepteket, hiszen, főleg, akit érdekel a sütés, főzés, nem 15 ételt variál, hanem több tucatot. Így akár naponta is hozhat újdonságot...  de ez szerintem nagyjából egy évig tart, tarthat... Majd jön az az időszak, amikor már olyan, mintha vérre menne ez a játék, amit blogírásnak hívunk. Mert akárki, akármit mond, hihetetlennek hat, hogy valaki minden nap valami újat főz, új dolgot próbál ki. Hogy miért hihetetlen? Mert az embernek vannak kedvencei (nálunk ilyen a pörkölt, a rántott sajt, most beúszott a képbe a saláta grillezett sajttal, hússal... stb.), amit többször is enne mondjuk egy hónapban, esetleg egy héten. Nem hiszem el, hogy valaki minden napra új ételt készít, mert  akkor mikor kerül sor az említett kedvencekre, arról már nem is beszélve, hogy én például sokszor készítek nagyobb adag ételt valamiből, ami nem fogy el egy étkezésnél, abból viszek másnap ebédre, esetleg marad másnapra vacsorára is belőle. Néha azt érzem, hogy van, vannak, akik szó szerint azért főznek, hogy legyen mit posztolni másnap, hogy az olvasók ne maradjanak olvasni való nélkül, bár, az ilyen mennyiség-minőség posztolásoknál sokszor érdemtelen maga az étel, mert egy valaminek a 152. variációjával már tele a padlás ugyebár...

Természetesen, itt még nincs vége a "blogger betegségek" felsorolásának...

Látom, hogy van, vannak, akik véresen komolyan gondolják, hogy a blogolásból akarnak megélni, mert azt gondolják, hogy az, amit ők csinálnak, az annyira jó, hogy azért mások majd pénzt adnak. Ebben az tetszik főleg, amikor beleolvasva egy-egy "receptjükbe" olyan bődületes baromságokat találni bennük, hogy attól inkább röhögőgörcsöt kap az ember, mint, hogy a pénztárcájáért nyúlna, ha ezt könyv formájában megvehetné.
Aztán látok, hallok olyat is, aki még arra is képes, hogy egy-egy dolog miatt, szó szerint kunyerálni kezd. Burkolt célzásokkal utal arra, hogy szeretne valamit, amire sajnos nincs pénze, a lelkes olvasó meg ha elég hülye, még meg is sajnálja és esetleg utal neki, vagy valahogy meghálálja azt, hogy olvashatja őt... Nekem ez a "telerinyálom" a blogomat, hogy micsoda egy szegény, szerencsétlen vagyok dolog nagyon nem jön be, csodálom, hogy van, aki az ilyeneket olvassa egyáltalán, de ugyebár ízlésről nem vitatkozunk... tehát, az ilyen bloggerekről sem..., saját szegénységi bizonyítványát állítja az ki, aki a saját olvasóit nézi így hülyének... Az én nagymamám nagyon bölcs asszony volt. Volt egy mondása, miszerint,  aki sír, attól el kell venni... Sokáig nem értettem, hogy mit is jelent ez..., aztán sok-sok dologgal találkoztam az életben és rájöttem, hogy ez bizony nagy igazság, mert valóban úgy van ez, hogy azok "sírnak" a legjobban, akiknek ezt egyáltalán nem kellene tenniük... 

És akkor van az a kategória, aki akkora arcnak tartja magát, hogy amit ő leír, az valamiféle szentírás, vagy maga a csoda, mert ő maga, saját magát kb. a csoda kategóriájába sorolja. 

Hogy én hova sorolom magam? Volt idő, amikor én is blogra főztem, de ez valóban kb. egy évig tartott. Kérni szerintem maximum ötleteket szoktam, vagy egy-egy vásárlás előtt tapasztalatokat gyűjtök, de másért nem kalapoltam még és szerintem nem is fogok. Az nagyon nem én lennék... Az arcom nagy, hiszen egy öntelt liba vagyok, és sokszor gondolom, hogy az a jó, amiről én azt gondolom, hogy jó, de mégsem sorolom magam a "csoda" kategóriába.

Visszatérve a gondolatsor elejére, azaz az "elmegy" ételekre, pár hónapja komoly próbának vetek alá mindent ételt, amit a blogra felteszek, illetve, amit a Kifőztükbe küldök. 

Azért, hogy kizárjam azt a lehetőséget, hogy tőlem olyan étel kerüljön a Kifőztükbe vagy a blogra, ami csak nekem ízlik, próbaevőket alkalmazok... :) A kolleganőimet. Nagyon lelkes csapat, három korosztály, más és más ízléssel, kedvenccel. Mindhárman húsevők, tehát mindent meg tudok velük kóstoltatni. 

Ez a muffin remekül vizsgázott mindhármuknál, tehát tényleg bátran ajánlom! Ha ma elkészül, hétvégére egy darab sem fog maradni, de addig hozok majd egy másikat is!

A többivel kapcsolatban meg mindenkinek azt ajánlom, ne idegesítse magát, mert ahogy szintén a nagymamám mondta, az árt a szépségnek... Mindent a maga helyén kell kezelni. Aki vicces dolgokat ír, azon röhögni kell, aki szánalmasakat ír, azt meg sajnálni, szánni kell... 

A blogolást meg nem szabad véresen komolyan venni, hiszen ez egy amolyan napló. Az, hogy vagyunk páran, akik olyan naplót vezetnek, amit bárki, bármikor olvashat, az csak annak a jele, hogy mi bloggerek egoisták, exhibicionisták vagyunk. Így kedves olvasó, kezelj minket ennek megfelelően... Például engem. Mert én ehhez még erősen szarkasztikus is vagyok... 

Mondjuk, ha így jobban belegondolok..., lehet, hogy valóban csoda vagyok... Csoda, hogy egyetlen olvasóm is van, aki esetleg még szereti is a blogomat, az írásaimat, a recepteimet, engem. Én néha elég nehezen viselem el magamat is, ezért csoda, ha mások mégis elviselnek, olvasnak, szeretnek. Nah, akkor mégis csoda vagyok. Ez van... Ezt kell szeretni...:) vagy nem....:) A döntés az olvasónál van, azaz nálad!:) 








2011. augusztus 25., csütörtök

Meggyes, joghurtos fagylalt - pohárban fagyasztva... jégkrémnek


Ezzel a megoldással a fagyit rögtön pálcikára fagyaszthatjuk. Nem kell hozzá semmi, csak egy vékonyabb pohár, és ahogy a képen látható, ebben evőpálcák vannak, de hurkapálcával vagy vékonyabb kanállal is működik a dolog. Nem kell tehát méregdrága formát megvenni ahhoz, hogy formára fagyaszthassuk a fagyit, megteszi egy pohár is..:) Mielőtt bármibe adagoljuk a fagyit, mérjük ki, hogy mi fér be a mélyhűtőbe, mert ez a sarkalatos pontja az egésznek... 

Ez a recept a Kifőztük 6. számában jelent meg, az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról, ahogy eddig, most is ingyenesen.

Meggyes, joghurtos fagylalt

Hozzávalók 3 db 2 dl-es pohárhoz

a fagylalthoz:
  •  4,5 dl görög joghurt
  • 1,5 dl felvert tejszínhab
  • 6-8 dkg cukor
  • 1 evőkanál vaníliakivonat

a meggyszószhoz:
  • 10-15 dkg kimagozott meggy
  • 2-4 dkg cukor

  • 3 evőpálca vagy bármilyen pálca, esetleg vékony kanál

Megszórjuk a meggyet a cukorral, és fél órán át állni hagyjuk.

Amikor a gyümölcs levet engedett a cukortól, turmixoljuk, majd kis lángon beforraljuk.

Összekeverjük a joghurtot a cukorral és a vaníliakivonattal, majd belefor-gatjuk a tejszínhabot.

Pohárba kanalazunk 1-2 evőkanálnyi meggyes szószt. (Érdemes forgatással megfesteni vele a pohár falát.)
Tejszínes joghurtot szedünk rá. A te-tejére is meggyes szószt kanalazunk, majd pálcát szúrunk bele, amellyel meg is keverhetjük, hogy a fagylalt belsejébe is jusson a meggyből.
Mélyhűtőben megfagyasztjuk, majd tálalás előtt pár perccel szobahőmér-sékletre tesszük. Amikor a jégkrém elválik az üveg falától, kiemelhetjük a pohárból – a beleszúrt pálcika lesz a fagylalt nyele.

Ha a nyelénél fogva szeretnénk megenni, vigyázzunk, mert a meggyszósz csöpöghet. A pálcát feltétlenül fagyasztás előtt szúrjuk bele. Bevont jégkrémet kapunk, ha a pohárból ki-véve leöntjük olvasztott csokoládéval.

2011. augusztus 24., szerda

Marcipános mákfagylalt




Tomboló kánikula... meleg..., forróság... hmm... mit is enne ilyenkor az ember? Fagyit. Fagyi, mák, marcipán... elkárhozás... valami ilyesmi...:) A mákot mindenképpen frissen daráljuk és mindenképpen főzzük össze  a többi hozzávalóval, ne spóroljuk meg ezt a mozzanatot... Ha ez a fagyi ma készült volna, szerintem kétszer ennyi mákot tettem volna bele... 

Ez a recept a Kifőztük 8. számában jelent meg. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról. 


Marcipános mákfagylalt

Hozzávalók
  • 3 evőkanál mák
  • 1 citrom leve és reszelt héja
  • 6 dkg cukor
  • 1 dl cukrozatlan sűrített tej
  • 1 evőkanál vaníliakivonat
  • 2-4 dkg fehér marcipán
  • 25 dkg mascarpone
  • 2 dl tejszín


Megdaráljuk a mákot, majd összefőzzük a cukorral, a sűrített tejjel, a reszelt citromhéjjal és a citromlével. Hozzáadjuk a vaníliakivonatot, belereszeljük a marcipánt, azután kihűtjük.

Felverjük a tejszínt. A mascarponéhoz keverjük a mákos krémet, majd óvatosan beleforgatjuk a felvert tejszínt. Fagylaltgépbe adagoljuk a masszát, majd miután elkészült, gombócokat kanalazunk belőle, és tálaljuk.

(Fagylaltgép híján jól záródó dobozban a mélyhűtőbe tesszük. Fagyasztás közben többször átkeverjük botmixerrel.)







2011. augusztus 22., hétfő

Balaton... néhány dolog, amit nem értek...


Balaton.
Nekem a mindenem. Ha lenne bármi, amit negatívumként kellene írnom, akkor sem írnám, mert a nagy víznek szerintem nincs ilyen oldala, így nem vagyok hajlandó semmi ilyesmivel rontani a hírét.

Az elmúlt pár napban elég sok időt töltöttem a nagy víz mellett, a nagy vízben, a nagy víz környékén, és megint sok-sok élmény ért, amit megint nem értettem, nem értek, és szerintem nem is fogok megérteni. Persze, nem kell nekem mindent értenem... de... Ezek egyike sem olyan, amire valami nagyon okos embertől kellene megkapnom a választ.. szóval, nem az a fajta kérdés, hogy hogy marad fent a repülő, vagy ilyesmi. (Tudom, hogy a legtöbb repülő lejön egyszer, sőt, mindegyik lejön valahogy, szóval, nem ez a kérdés lényege, de ez most tényleg mellékes is, nah.)

Tehát, akkor a kérdéseim:

Aki szörfözik, miért gondolja, hogy én a strandon, mondom a strandon, azaz kiépített strandon, gumimatraccal fürdőzve, őt, azaz a szörfözőt figyelve azt várom, lesem, hogy mikor, merre siklik ő a szörföző... hogy mikor, hogy nem fog elütni, hogy hogy fogom túlélni a strandolást, anélkül, hogy ő keresztül ne menne rajtam, miközben láthatólag remekül szórakozik...
Aki vitorlázik, igen, igen, amolyan mini vitorlással, az miért gondolja, hogy ő is úgy járhat el, ahogy a szörföző, azaz, úgy közlekedhet, mintha én ott sem lennék???

Miért kell motorral végigmenni a strand betonján? A barátnőm azt szokta mondani, hogy "karikalábunk" van, mármint a kocsival közlekedőknek... hát... szerintem a motorral közlekedőknek sokkal inkább karikalába van... és ezek általában nem a mopedesek, hanem a naaaagy motorosok... zümmögve, pöfékelve...:(

Ki és hogy nevelte azokat a gyerekeket, felnőtteket, akik mezítláb bemennek egy messziről bűzlő nyilvános wc-be??? Abba a fajtába, aminek a feltámadó szél ha viszi a "szagát", attól a környéken csak vegyvédelmi cuccban lehet megmaradni... Tehát, hogy lehet valaki annyira igénytelen, hogy mezítláb bemegy egy wc-be, majd utána ugyanezzel a retkes lábbal a Balatonba?????

És még valami... amit inkább úgy írok le, ahogy történt..:(

Én jól fejlett igazságérzettel rendelkezem. Természetesen, ezt nagyon sűrűn használom amolyan igazságosztóként is... A körülöttem élők már tudják, hogy ha valami nem tetszik, akkor szólok, jelzem, hogy valami nem ok. Így történt ez valamelyik kora esti órában is Siófokon...

Aznap nem volt túl meleg, a víz sem volt túl meleg, sőt inkább hidegnek mondanám... este hét óra volt... Siófokon van egy olyan partrész, amit feltöltöttek homokkal, így a gyerekek is tudnak pancsolni a bokáig érő vízben. Tehát, este hét óra... hideg víz... Két-három kislány pancsolt a vízben.. mi ültünk a víz partján és fagyiztunk. A kislányok egyikén ruha, ami a vízben rohangálástól vizes, homokos, sáros.. a másik teljesen pucér... a harmadik szintén ruhában... A lányok szaladgálnak, be a vízből, ki a vízbe, majd a pucér kislány leguggol... fél percig sem guggol... (Én mondom, a velem lévő fontosnak, hogy nézd már, még le is ült a hideg homokba...) Majd a kislány feláll... és az alatta képződött rakást hátrahagyva tovább szaladgál... Igen, a víz szélén elvégezte a dolgát, majd tovább szaladgált. Én azt hittem, hogy rosszul látok. A szememmel követtem a kislányt, aki egy babakocsit tologató nőhöz fut, majd meg sem állva, szalad tovább... A nő babakocsival, mellette egy férfi, hosszú shortban, trikóban... a lányok még mindig rohangálnak.
Hát, én nem bírtam... és odaordítottam a nőnek, miszerint, hallóóóóóó, össze kellene takarítani a kislány után, itt a parton. A nő és én közöttem kb. 15-20 méter távolság volt... A nő visszaordít, idézem: "Miért, hova szart?"
Nah, és itt kérdezném, hogy ha tudta, hogy a kislánynak "gondja" van, eszébe sem jutott, hogy valamit tegyen ezügyben, egyszerűen hagyta, hogy a kislány elvégezze a dolgát a Balaton közvetlen partján, ahol a másik két lány utána is szaladgált... Hátha nem szól senki??? 

Én visszaordítottam neki, hogy itt a produktum a víz szélén és jó lenne, ha összeszedné, mert én és még sokan ebben a vízben fürdünk... vagyis szeretnénk fürödni...
A nő fogott egy nejlont, majd felszedte a gyerek által hátrahagyott kupacot, kidobta egy kukába és mintha mi sem történt volna, tologatta tovább a babakocsit. 

Én meg elgondolkodtam. Ez valóban ennyire normális, természetes dolog? A kislánynak ez a normális? Meztelenül rohangálni, leguggolni, ha valamilyen dolga akad, azt egy pillanat alatt elvégezni, majd futni tovább? Otthon is ez járja? A szoba közepén, a lépcsőházban? Vagy hol élnek ezek a disznóólban? 
Hol vagyunk, a sötét középkorban, vagy hol? Ne jöjjön nekem senki azzal, hogy csak gyerek... mert ez túlmutat azon, hogy ez a kislány a természet lágy ölén csak úgy elvégezte a dolgát... Mert fel sem rémlett benne, hogy majd jön anya, aki kitörli a fenekét..., sőt, az sem rémlett fel benne, hogy nem végezzük a dolgukat bárhova. 

Tudom, hogy vannak olyan új módik, hogy az újszülött gyereket a szobatisztaságra szoktatva már pár naposan elkezdik a bilire szoktatni, deeeeeeee, itt nem erről volt szó. Ennek a kislánynak ez volt a természetes, és itt ez a baj. Meg az, hogy a drága édesanyjának is ez volt a természetes..., mert itt nem a gyerek a hibás, hanem a szülök. 

Bevallom, én hazáig dohogtam a dolgon. Ha én nem vagyok ott, nem látom, nem szólok miatta, akkor mi lesz azzal a kupaccal? A másnap elsőként érkező fürdőzök feltakarítják, vagy kikerülgetve pancsolnak majd?  Mindezt úgy, hogy a nő másik két lánya is ebben a vízben pancsolt... 

Értem én, hogy legyünk minél természetesebbek, de azért álljon már meg a menet!

Mivel a Balaton a szívügyem, ettől az egésztől nagyon mérges lettem. Az, hogy valaki "egyszerűbb", mint mások, hogy neki más a természetes, hogy tesz arra, hogy mi a normális, az tényleg felmenti őt minden alól, mert most mondhatnánk, hogy ennek a családnak ez a normális.  De nekem meg nem ez a normális, sőt, nagyon nem... és nagyon unom, hogy vannak emberek, akiknek az igénytelenségük, a bunkó viselkedésük miatt rólunk olyan kép alakulhat ki, amit én kikérek magamnak. Mit is gondolhat ezzel kapcsolatban egy turista? 

Nem tudom, hogy mi a megoldás, nem tudom, hogy miért csúszunk egyre lejjebb és lejjebb..., de nincs erre megoldás? És most ne jöjjön nekem senki az elszegényedéssel, meg a társadalmi gondokkal... Az nem pénz kérdése, hogy hova végezzük a dolgunkat... Ha meg az, akkor már régen nagy baj van...:( Az én nagymamám mindig azt mondta, hogy attól, hogy valaki szegény, még nem kell, hogy megegye a kosz... és ez így is van. 





2011. augusztus 12., péntek

Zöldségeket beszélek...


Ha az ember blogot ír, idővel sok-sok ismerőst, barátot is "szerez" magának. Amióta blogot írok, én is megismertem már néhány olyan embert, akivel szinte napi kapcsolatban vagyok. 


Főleg kávézni járunk, megbeszéljük az élet dolgait, és időnként meglepjük egymást apróságokkal. A héten úgy döntöttem, hogy körömvirágból szeretnék krémet készíteni. "Belekiabáltam" a facebook-ba, hogy erre készülök és ha van valakinek felesleges, vegyszermentes körömvirága, azt kérem, hogy szóljon. És ki volt az első, aki jelentkezett? Hát, Krisztina. 

És mit kaptam még a körömvirágok mellé? Például ezeket a kis helyeskéket, amik a képen szerepelnek. Természetesen, ezek itt még feldolgozatlan állapotban vannak, de olyan helyesek, hogy muszáj voltam így is megörökíteni őket. 

Krisztina, itt is köszönöm!:)

Holnap hozom, megmutatom a krémet is, amit abból a hatalmas csokor körömvirágból készítettem!:)





2011. augusztus 11., csütörtök

Hideg rebarbaraleves habcsókkal


A savanykás, fanyar ízek kedvelői nagyon fogják szeretni a rebarbarát. A hideg meggyleves mellett ez a leves is frissítő nyári kedvenccé válhat. Érdemes kipróbálni és saját ízlésünkre formálni, hiszen a hozzáadott cukor mennyiségétől függően az üdén savanykástól a kellemesen édesig változtathatjuk az ízét. Az angolszász országokban árusított rebarbara kívül-belül piros, a Magyarországon kapható fajta csak kívül piros, belül zöld. Ezért az utóbbiból készült étel zöldes színű marad, mert kevésbé festi meg a héj. Ez a leves fahéjszínű lesz a karamellizált cukortól.



Hideg rebarbaraleves habcsókkal

Hozzávalók 2-3 személyre
  • 3-4 szál rebarbara
  • 8 dkg cukor
  • 1 teáskanál őrölt fahéj
  • 1/2 teáskanál frissen reszelt gyömbér
  • csipet só
  • 2 dl tej
  • 3 dl tejszín

a tálaláshoz:
  • őrölt fahéj
  • habcsók (elhagyható)



Megmossuk a rebarbarát, levágjuk a végeit, szükség esetén lehúzzuk a héját. Két-háromcentis darabokra vágjuk. Mély lábosba tesszük és karamellizáljuk a cukrot. Amikor aranyszínűre vált, hozzáadjuk a feldarabolt rebarbarát, és megvárjuk, hogy az olvadt cukor bevonja. Pár percig pároljuk benne; eközben a rebarbara levet enged. Hozzáadjuk a tejet, a tejszínt és puhára főzzük a rebarbarát. Csipet sóval ízesítjük, majd a leveshez keverjük a fahéjat és a gyömbért is. Botmixerrel pürésítjük, majd teljesen kihűtjük.
Tálalásig hűtőszekrényben tároljuk, fogyasztás előtt újból átturmixoljuk.

Tálalhatjuk habcsókkal, de az is elég, ha mindössze őrölt fahéjjal szórjuk meg. A habcsók leírása ITT található, ez ugyan kókuszcsók, de a kókusz elhagyásával "sima" habcsók készíthető belőle.

Ha a rebarbarát megsütjük, megtartja a pirosas színét, így ezt a levest kipróbálhatjuk úgy is, hogy a rebarbarát szilikonlapra vagy sütőpapírra fektetjük, megszórjuk kevés cukorral, majd a 180 fokos sütőben 15 percig sütjük. Ha így elősütöttük, a tej hozzáadásától készítsük el a levest, tehát, már ne főzzük, csak turmixoljuk, ízesítsük. 

2011. augusztus 10., szerda

Gyümölcsös túrótorta - rebarbarával


Ez a sütemény megnyerte az abbahagyhatatlan jelzőt. Hogy biztosan megbizonyosodjam róla, hogy ez valóban így van, a "maradékot" bevittem a kolleganőimnek, hogy kóstolás után erősítsék, vagy cáfolják ezt... Nem cáfolták, sőt, én direkt nem mondtam semmit, csak megkínáltam őket és vártam a hatást. Nekem jólnevelt kolleganőim vannak, akik először "csak egy vékony szeletet" kértek, aztán pár perc múlva megint kértek egy szeletkét, de ez már lehet vastagabb is... Tehát, jól vizsgázott ez a kis helyeske. Nem tudom, hogy mi  a titka, mert bár, szeretem a túrót, de én is meglepődtem, hogy túrótorta és túrótorta között milyen különbség lehet. 
Tessék kipróbálni és megírni, hogy másnál is így hatott e ez a sütemény. 



Hozzávalók 20-22 cm-es formához
  • 50 dkg túró
  • 12 dkg cukor
  • 2 tojás
  • 18-20 dkg görög joghurt
  • 15 dkg búzadara (gríz)
  • 1 evőkanál vaníliakivonat

a forma kikenéséhez:
  • 2 dkg vaj
  • 2-4 evőkanál  zsemlemorzsa

a tetejére:
  • 20-30 dkg rebarbara
  • 10 dkg eper



Villával áttörjük vagy keverőgép táljába öntjük a túrót. Hozzáadjuk a cukrot, a tojásokat, a joghurtot, a búza-darát és a vaníliakivonatot. Az egészet alaposan átkeverjük.
Kivajazunk egy pitesütő tálat, beleszórjuk a zsemlemorzsát, és a tálat forgatva, rázogatva egyenletesen eloszlatjuk rajta. Beleöntjük a túrós masszát, a tetejére szórjuk a gyümölcsöket.

180 fokos sütőben nagyjából 40-50 perc alatt készre sütjük. Akkor jó, ha már barnul a teteje, de esetleg még pudingos a közepe. (Ne süssük túl; nem baj, ha kicsit remegős marad.) Kihűtjük, és lehetőség szerint egy éjszakán át a hűtőben pihentetjük.

Gyümölcsszósszal vagy tejszínhabbal tálaljuk, és porcukorral is megszórhatjuk.


A gyümölcsöket az idényhez és az ízlésünkhöz igazítva variálhatjuk. A képen látható változatban passzírozott epret locsoltam a rebarbarára, ezt kiválthatjuk barackkal, vagy bármilyen gyümölccsel.






2011. augusztus 8., hétfő

HIDEG ÚJKRUMPLISALÁTA


Ezt a salátát előételként magában, vagy frissen sült húsok mellé köretnek is fogyaszthatjuk. Lehetőség szerint minél kisebb, falatnyi krumplikat válogassunk hozzá.
Előre elkészíthető, napokig eláll a hűtőben, így nagyobb adagot készítve, napokig lehet körete egy-egy frissen kisütött hússzeletnek, vagy hideg sültnek, fasírtnak. 

Ez a recept a Kifőztük 2011/6. számában jelent meg. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról, természetesen, ingyenesen.
Hideg újkrumplisaláta

Hozzávalók 2-3 főre
  • 40 dkg újkrumpli
  • 1 csokor újhagyma vagy 1 közepes lila hagyma
  • 1 evőkanál olaj
  • 1 evőkanál mustár
  • bors
  • 3 dl zsíros tejföl
  • 1 teáskanál őrölt pirospaprika (elhagyható)


 

Sós vízben héjastul megfőzzük a krumplit. Összekeverjük a tejfölt az olajjal, a mustárral, a fűszerekkel, azután hozzáadjuk az aprított hagymát és a langyos krumplit. Behűtjük, majd őrölt pirospaprikával megszórva tálaljuk.





2011. augusztus 4., csütörtök

Virslis copfok, vagy virslis kalász...


A receptet Trinitynél találtam. Aztán Szamócánál virslis kalász néven. 

Mindketten számos linket vonultattak fel, hogy honnan is származik ez a formázás, ez az ötlet. Számos külföldi blogot. 

Tessék keresni, de mindenképpen tessék megsütni, mert egyszerű és nagyszerű. Uzsonnának kiváló, mert a tésztában rögtön ott a "felvágott" is és még meg sem romlik, ha az ember egy-két órát aszalja a táskájában.

Én Trinity tésztájával készítettem, amit azért bemásolok ide is. 

Virslis copfok

Hozzávalók

a tésztához:
  • 2,4 dl tej
  • 1 teáskanál só
  • 0,85 dl olaj
  • 1 tojás
  • 42 dkg liszt 
  • 1,5 csapott evőkanál kristálycukor
  • 6 g szárított élesztő 

a tetejére:
  • 1 tojássárgája
  • 1 evőkanál tej
  • 3-4 virsli  
a tálaláshoz:

  • ketchup 


A tészta hozzávalóit kimérjük, a robotgéppel összegyúratjuk, majd kb. 1 órát kelesztjük. Rugalmas tésztát kapunk, ami hasonló a kalácstésztához. 
Amikor megkelt, lisztezett felületen átgyúrjuk, 8 egyenlő részre osztjuk, majd cipókat formázunk belőlük és újabb 10 perc pihentetés következik.
A 10 perc letelte után a cipókat három részre szedjük, minden részből rudakat sodrunk, majd összefonjuk, a fonások közé egy-egy virslikarikát téve. 
(Itt vannak a fonáshoz a fázisfotók.)
Szilikonlappal bélelt tepsibe helyezve a fonatokat, újabb 20 perc pihentetés következik. 
Közben a sütőt 180 fokra melegítjük, majd a 10 perc leteltekor a fonatokat a tej és a tojás keverékével megkenjük. 
15-20 perc alatt készülnek el, sülnek aranybarnára.

Tehát, a recept elérhető Trinity és Szamóca oldalán, majd mindkettőjüktől tovább lehet jutni azokra a külföldi blogokra, ahonnan ez a jópofa ötlet származik.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...