Rebarbarás-epres muffin

Rohan az idő... már szeptember van, én meg úgy el vagyok úszva mindennel, hogy egy olyan receptet posztolok, amiben eper van... Remek. A mentségem annyi, hogy nincs időm, mert annyi minden van most körülöttem, hogy amikor néha-néha átgondolom, hogy holnap mit is kell csinálnom, abba már a gondolattól elfáradok. 

Az elmúlt két hetet szívesen kihagytam volna, mert bár eddig szerettem költözködni, ez a rohammenet egyáltalán nem jött jól, sőt, utáltam, utálom az egészet. Pestiesen szólva, lógott a belünk, annyit dolgoztunk, ráadásul mindezt a legnagyobb kánikulában. Bár, az egyik kedvenc hobbim, hogy be nem áll a szám, esténként már mukkanni sem tudtam, annyira el voltam fáradva. 

Bármilyen egyszerű is ez a muffin és bármilyen finom is, mert az, még egy ilyet sem voltam képes összehozni ebben az időszakban. A kávén kívül nem sok minden készült a konyhámban, vagy ha igen, hát az maximum valamilyen bolti péksütemény vajjal, felvágottal való felturbózása volt. 

Remélhetőleg lassan visszatérek a megszokott csapásvonalra, azaz lesz időm a blogra, lesz időm, energiám főzni, fel tudom emelni a kezeimet, hogy írni tudjak, mert a múlt héten még az is necces volt. 

Ez a muffin tehát a Kifőztük 2011/6. számában jelent meg, az újságot bárki letöltheti a www.kifoztuk.hu oldalról. 

Most állítólag már kicsit hűvösebb lesz, így be lehet gyújtani a sütőt és nem számít majd népellenes tevékenységnek a lakás hőfokát akár egy fokkal is emelni egy ilyen süteményért. 

REBARBARÁS-EPRES MUFFIN

Hozzávalók

•  25 dkg rebarbara
• 1,5 dl tejszín
• 1 tojás
• 6 dkg vaj
• 20 dkg liszt
• 15 dkg porcukor
• 1/2 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanál őrölt fahéj
• 1 teáskanál őrölt gyömbér

a tetejére:

•  tejszínhab
• eper vagy bármilyen gyümölcs

Megmossuk és apró darabokra vágjuk a rebarbarát. Felmelegítjük a tejszínt, hozzáadjuk a rebarbarát, a fahéjat, és az őrölt gyömbért. Pár perc alatt puhára főzzük, majd langyosra hűtjük. A langyos masszához keverjük az olvasztott vajat, a cukrot, valamint a sütőporral és a szódabikarbónával kevert lisztet. Muffinformába kanalazzuk, és 180 fokos sütőben nagyjából 20 perc alatt megsütjük. (Tűpróba!)

Megvárjuk, amíg kihűl, majd a tetejére rétegezzük a tejszínhabot és az összetört, pürésített epret. Hústű segítségével összekeverjük a tejszínt az eperrel, és tálaljuk.

A tejszínhabos réteget csak tálalás előtt kanalazzuk a muffin tetejére, különben elfolyhat a díszítés.

Az epret bármilyen gyümölcsre kicserélhetjük, amit szeretünk, vagy aminek idénye van. 

Aszalt eper, epres cukor - kezdődik a "befőzés"

Vettem a hétvégén egy noname aszalógépet. Ez az a fajta, ami kerek, öt tálcája van, van rajta egy ON/OFF gomb, és kész...

Hetek óta készültem rá, hogy veszek egy ilyen gépet, bár, nem én akartam, mert egyáltalán nem éreztem szükségét, hogy még egy felesleges vacak legyen a konyhámban, tehát, nem magamnak vettem, hanem az egyik fontosomnak, aki kiadta a parancsot, hogy vegyek neki egy ilyen gépet, de aztán én használjam, ő meg majd élvezi a végeredményt. 

Hát, mostantól felkötheti a bugyogót, mert ahogy érnek a gyümölcsök, úgy fogok mindenből aszalni neki valamit. Nem is tudom, hogy ez most aszal, vagy szárít, és hogy a kettő között van e valami különbség? Szerintem nincs. A végeredmény ugyanaz. 

Akinek villanysütője van, az ugyanezt azzal is elő tudja állítani, nekem viszont még a Karancs tűzhelyem van, ami erre egyáltalán nem alkalmas. 

A gépbe egyszerre (eperből) kb. 1,5 kiló gyümölcs fér. Az epret bő vízben többször megmostam, sőt,kicsit áztattam is, hogy biztosan minden homok, föld, bármi leázzon róla. Vékony, maximum 1-2 mm-es szeletekre vágtam, és a gép tálcájára egymáshoz nagyon közel, de nem fedve egymást kiterítettem a szeleteket. A gépet bekapcsoltam, majd 6 óra hosszat járattam. 

Egy infra hőmérővel folyamatosan figyeltem, hogy hány fok van a gépben, ami 42-45 között mozgott. 

Hat óra szárítás után kikapcsoltam, majd másnap még négy óra időtartamig szárítottam az eperszeleteket. A folyamat közben a tálcákat kb. óránként cserélgettem, azaz az alsót felülre helyeztem, mert az alsó "polc" száradt a leghamarabb. Amikor készen voltak, tálcára szedtem, kihűtöttem a szeleteket. (A gép egyébként annyira csöndben dolgozik, hogy éjszaka is mehetett volna magában, talán ahhoz tudom hasonlítani, amikor a hűtő "bekapcsol".) Ez a gép 7999,- Ft volt, a múlt héten még 9999,- be került, ugyanott (Törökbálinti Cora).

A szép, formás szeleteket üvegbe tettem, a töredezett darabokat porcukorral ledaráltam. 

Az egész darabok sorsa az lesz, hogy mogyoróolajat vagy dió olajat üvegbe töltök, ebbe jönnek a teljesen száraz eperdarabok, az olajba kerül még mazsola, mandula, dió és vanília. Ezt az olajat ajándékba kapják majd a fontosak, illetve, én is ilyet használok évek óta palacsintához, gofrihoz. Eddig bolti aszalt eper volt benne, most saját készítésű lesz...

Az epres porcukor erős epres illatot áraszt, halvány rózsaszín színű. ezt bármihez használhatom majd, amihez az eper aromája passzol... és a halvány rózsaszín is jót tesz neki... 

A hétvégén készült aszalt rebarbara is, amit kardamommal, szárított gyömbérrel, fahéjjal és porcukorral daráltam le.. eszméletlen illata van... majd mutatom!:)

A következő adag epret ma veszem meg, azt citromlével fogom meglocsolni, de a citromlébe előtte a vaníliarúd kikapart magjait áztatom. 

Tele vagyok ötletekkel, hogy miket fogok vele készíteni. Jönnek majd a zöldségek, a kakukkfüves paradicsom, a vegamix és még sorolhatnám... A fontosak meg csupa ilyesmit kapnak idén karácsonyra...:)

Eperfagylalt

A Kifőztük pdf újság 4. számában található ez a fagylalt. Mivel eperből készült, itt az ideje, hogy a blogon is megjelenjen, hiszen lassan "lemegy" az eperszezon. Amíg viszont van eper, készítsünk belőle mindenképpen fagylaltot (is), mert ez a csodaszép gyümölcs nagyon szereti, ha krémet, fagylaltot készítünk belőle, mi meg nagyon szeretjük jól megenni őkelmét... Természetesen aki olyan "magiszonnyal" rendelkezik, mint én, passzírozza át, ahogy én teszem szerencsétlennel...

Eperfagylalt

Hozzávalók:

• 3 dl átpasszírozott eper (kb. 50 dkg eper)
• 1 dl cukrozatlan sűrített tej
• cukor ízlés szerint

Az átpasszírozott epret a sűrített tejjel elkeverjük. Ízlés szerint, illetve az eper édessége szerint adagoljuk hozzá a cukrot, amivel szintén jól elkeverjük. Ha nincs fagyigépünk, egy jól záródó edényben tegyük a mélyhűtőbe és kb. 30 percenként keverjük át. Ha géppel készítjük el, a kikevert alapot tegyük fél órára a mélyhűtőbe, majd öntsük a már elindított, lapátját forgató gépbe. Ebből az adagból kb. 5-7 gombócnyi lesz.

Eperfagylaltot számtalan módon készíthetünk. Remek darab található Egycsipetnél ITT, Mohánál egy semifreddo változat lapul ITT, Yasmine blogján szintén egy másik verzió ITT nah, és Csibénél ITT, egy gyönyörűség.

Tejfölös eper

Mondtam már, hogy nem szeretem az epret? Tényleg nem. Meg nem tudnám enni úgy, ahogy van, azaz a pici magokkal, amik a felületét borítják.. Viszont ha átpasszírozom, lőttek az apró magoknak, és így viszont... Isteni!:)

Vettem egy kiló epret, majd azt átpasszíroztam, és lett kb 7 dl eperlém, ami tömény eper volt, de egyetlen mag sem volt benne...

És akkor hogy mi történt vele?

Tejfölös eper újragondolva...

Hozzávalók:

• 1 nagy doboz tejföl
• 2 dl átpasszírozott eper 
• 8 db babapiskóta (poharanként 4 db)
• 4 evőkanál cukor
• 1 evőkanál vanília kivonat (el is hagyható)

díszítésként:

• tejszínhab
• csokoládéreszelék
• eper

A tejfölt kicsepegtettem (ahogy a tzatzikinál a joghurtot ITT). A babapiskótákat az eperlébe mártottam, majd a poharakba tettem. A sűrű tejfölhöz hozzákevertem a maradék eperlét, a cukrot, majd a vaníliakivonatot. A krémet a poharakba töltöttem, majd a hűtőszekrénybe tettem egy éjszakára, hogy a babapiskóták átvegyék a krém nedvességét. Másnap a tetejére  habszifonból tejszínhabot fújtam, és csokoládét reszeltem.

Ebből az adagból kb két fél literes pohárnyi lesz. Ha kisebb pohárban készítjük, természetesen több pohárra elég.

Eperhabos meglepetés 2.0

Süss fel nap... Ebből a nézetből olyan, mint egy vigyorgó napocska, abban a mesében, ahol a napocska néger... (Van ilyen?)

A sütemény, és a benne megbújó krém ugyanaz, mint ENNÉL a süteménynél, csak annyi változott, hogy máshogy tálaltam. Mennyit számít egy ilyen apróság is...

A sütemények alját bevontam olvasztott csokoládéval, a tetejüket egyenesre vágtam, és amennyire a piskóta engedte, kivájtam a tésztát. Az így képződött üregbe eperhabot nyomtam, majd eperszeletekre "ültetve" tálaltam.

Ennyi.

Eperhab epersziruppal VKF XXXIV.

Tavaly vettem egy habszifont. Volt egy régi is valahonnan, de olyan furcsa volt a belseje, hogy úgy döntöttem, megéri azt a pár ezer forintot az új szifon... A régiben nem volt már tömítés, a fene akart vele szórakozni.

Ezzel a új habszifonnal mostanában remek kis pohárkrémeket gyártok. Pikk-pakk készen vannak, és remekül variálhatóak. Ha leszámítjuk a félelmemet a szifontól, miszerint felrobban, a fejem leröpül, és még a konyha is tiszta hab lesz, akkor egészen megbarátkoztunk már. Már volt, hogy egyedül csavartam bele egy patront! Ez nagy haladás ám!

Ez a hab friss eperből készült, amit ugyan nem szeretek, de a fontosak igen...

Eperhab epersziruppal

Hozzávalók:

• 25 dkg eper 
• 2-3 evőkanál porcukor
• 2-3 dl tejszín
• 1 teáskanálnyi vanília kivonat (el is hagyható)

Az epret megmosom, és leturmixolom. Kb két-három percig járassuk a turmixot, mert  így majd a passzírozásnál kevesebb munkánk lesz vele. A leturmixolt epret egy nagyon pici lyukú szűrőn átpasszírozzuk, ne menjen bele mag, mert eltömítheti a szifont. (legalábbis gondolom, hogy eltömítheti, meg különben se maradjon benne mag, nah!)

Én kétszer átpasszíroztam az epret, biztos, ami biztos. 

Ha készen vagyunk az eperlét, és a tejszínt keverjük el. Kóstolás után adjuk hozzá a porcukrot, amit ízlésünknek megfelelően adagoljunk. Ha van, keverjük bele a vanília kivonatot, ha nincs ez el is maradhat.

A tejszínes epret öntsük a szifonba, csavarjuk rá a fejet (ellenőrizzük, hogy benne van e a tömítőgumi), majd jöhet a patron. Erre kérjünk meg valakit, ha félünk tőle. (Hogy ne legyen gond, kérjük meg a szomszédot, persze, ha nem kár érte...)

Készen vagyunk!

Azonnal fogyasztható, de hűtőben napokig eláll! 

Az eper passzírozásakor meglepően kevés gyümölcshús maradt, ami tiszta mag, de tömény eper is egyben. Ezt se dobjuk ki, csináljunk belőle eperszirupot! ITT

Tálaláskor nyomjuk a habot egy pohárba és locsoljuk meg a sziruppal, vagy reszeljünk rá csokoládét, esetleg fehércsokoládét!

Ezen desszert a Duende által kiírt XXXIV. VKF-re ajánlott desszert. Duende, olyan ételeket vár nevezésként, melyek vagy fűszerben, vagy alapanyagukban afrodiziákumot, vagyis vágykeltő összetevőt tartalmaznak. Ebben van eper, és van benne vanília. 

Úgy tudtam, hogy az eper, nah, aztán az az afrodiziákumok teteje... Megnéztem ITT, hogy mit is ír a hogyishívják, és meglepődve láttam, hogy nincs benne a felsorolásban. 

Most akkor az eper afrodiziákum, vagy sem? 

Úgy döntöttem, hogy az az afrodiziákum, amit mi annak tartunk. Ez itt epres tejszínhab, epersziruppal... 

Ellenzi valaki, hogy annak hívjam? Szeritnem nem. Tehát, akkor marad. 

Vigyázz, kész, főzz 34! Ez itt egy nevezés lenne...

Szezámmagos - mézes fagylalt epersziruppal

Hihetetlenül szeretem azt a kis szezámmagos szeletet, ami akkora, mint a régi Sportszelet. Iszonyatosan édes, és tömény szezámmag.  Az ötlet valahonnan innen jött, és sikeredett belőle valami olyan... 

Ez a fagyi a képen, a kép készítése előttig a mélyhűtőben várakozott... Mert megcsináltam, de este lett kész. Fény nem volt, viszont tudtam, hogy valami olyan jött létre, ami megkívánja a (a képességeimhez képest) legjobb feltételekkel készült fotót. Fájó szívvel betettem a mélyhűtőbe, és szinte biztos voltam, hogy másnap, ha előveszem, jéggé fagyva, beton keménységben várakozik majd, így csak valami béna képet tudok majd csinálni. De inkább a napfénynél legyen béna formája, mint a lámpánál szép formájú, adagolható, de sárgás színű...

Engem is meglepett, hogy a fagyi ugyan jóval keményebb volt, mint bármelyik "bolti dobozos" fagylalt, amit ha kiveszünk a mélyhűtőből már kanalazhatjuk is, mégis egészen jól lehetett adagolni. A képeken sima fagyiskanállal készített gombócok szerepelnek. 

Szezámmagos-mézes fagylalt

Hozzávalók:

• kb 2 dkg szezámmag
• 4 dl cukrozatlan sűrített tej
• 3 evőkanál méz
• 1 evőkanál juharszirup

tálaláshoz:

• eperszirup, de ez el is hagyható

A cukrozatlan sűrített tejet megmelegítjük, hozzáadjuk a mézet és a juharszirupot. Ha nincs juharszirup, jó csak mézzel is. Betesszük a mélyhűtőbe kb egy fél órára, vagy ezt az egészet elkészítjük reggel, és délutánig a hűtőben tároljuk, hogy a fagylaltgépnek könnyű dolga legyen. 

Megpirítjuk a szezámmagot, azaz egy serpenyőbe tesszük a kb 2 dkg szezámmagot (ebből, aki szereti, tehet többet is, de vigyázzunk, mert a szezámmag, ha túl sokat használunk, keserű is lehet!) és fedő alatt néha megrázva a serpenyőt megpirítjuk. Hagyjuk kihűlni.

A fagylaltgépet bekapcsoljuk, ahogy a kanál kavarni kezd lassan öntsük bele a mézes-sűrített tejes elegyet. Amikor majdnem készen van, hozzá adjuk a szezámmagot, de ebből a tálaláshoz tegyünk félre egy-két csipetnyit!

Készen vagyunk!

Ez a fagylalt azért kapta meg az "egyszerű" címkét, mert nem feltétlenül szükséges hozzá a fagylaltgép. A szezámmagtól olyan magas zsír/olaj tartalma lesz a masszának, hogy nyugodtan elkészíthetjük egy sima robotgéppel jól kikeverve, majd egy jól záródó dobozba téve mehet a mélyhűtőbe, ahonnan kb fél óránként vegyük ki, egy botmixerrel keverjük át, ezt ismételjük minimum háromszor, és kb ugyanazt fogjuk kapni, mint fagylaltgéppel. 

Ha kész, nyugodtan betehetjük a mélyhűtőbe, mert a teljes kifagyása után is kis ráhatással adagolható fagylaltot kapunk! 

Tálaláskor én epersziruppal locsoltam meg, ami ITT megtalálható.

Nem szeretem az epret, de ehhez a fagyihoz remekül passzol az eper íze. 

Aki nagyon édesen szeret mindent, az kóstolgassa, mert lehet, hogy neki ez nem elég édes, nekem pont jó volt így.

Házi eperszirup

Azért készült, mert csináltam valami finomságot, amihez az epret le kellett turmixolnom, át kellett passzíroznom. Ezután maradt egy kisebb masszám, ami tömény eper volt, viszont tiszta mag... Ezért készítettem egy szirupot, ezzel megint átpasszíroztam ezt a masszát, és kaptam egy gyönyörű piros, intenzív eper ízű szirupot. Egy pici üvegben tárolom a hűtőben, időnként beleszagolok és bár utálom az epret, egyre több mindenhez használom...

Házi eperszirup

Hozzávalók:

• eper átpasszírozása utáni maradék "gyümölcshús", vagy simán eper
• 1 adag cukor
• 1 adag víz

Az egy adag víz és az egy adag cukor annyit jelent, hogy ugyanannyi vizet, mint cukrot használjunk, azaz ez esetben 2 evőkanál vizet, 2 evőkanál cukrot összekeverünk, és forrásig melegítjük. Egy kicsit forrjon, majd keverjük hozzá a maradék epret. Keverjük jól el, majd egy nagyon pici lyukú szűrőn passzírozzuk át. 

Készen vagyunk!

A víz-cukor forralásánál vigyázzunk, mert én nemrég  ÍGY jártam...

Eperlekvár kókusszal és marcipánnal már karácsonyra!

Nálam az a szokás, hogy karácsonyra nem ajándékot veszek a legfontosabbaknak, hanem meglepem őket az általam készített süteményekkel, likőrökkel. Minden évben karácsony előtt kb két héttel elszabadul a pokol a konyhában. Bevásárlás, megindul a nagyipari mennyiségű sütemény "legyártása", mert ez ilyenkor tényleg gyártás, nem szerelem és nem kedv kérdése, készen kell lennie legkésőbb 23-án éjjelre mindennek, hogy 24-én már csomagolva vihessük szét a rokonok, barátok közt. Általában 10-12 féle süti készül és valamilyen likőr. A sütik között minden évben megtalálható a mézeskalács, a mézespuszedli, a zserbó, a bejgli, a manduláskenyér, a gyümölcskenyér, a panettone, a gesztenyés csók, valamilyen bonbon féle, a cukrozott narancshéj. Tavaly ezekhez jött a kandírozott gyömbér, a gyömbéres golyó és még vagy három féle. Szó szerint beszorulok a konyhába. Hetek telnek el úgy, hogy munka után hazaérve éjfélig sütök, előkészítek, mosogatok, díszítek, elpakolok stb, stb. Ez ilyenkor roppant fárasztó, nem beszélve a karácsonyi vacsorákról, barátok, rokonok elkápráztatása nem kis feladat. Szeretek főzni, és már írtam, hogy sütni pláne. De ilyenkor sokszor érzem úgy, jövőre ezt biztos nem így csinálom, mert taposómalom a javából, nem ünnep. Ezért átgondoltam a dolgot, és úgy tervezem, idén ez máshogy lesz. Idén mindenki olyan ajándékot kap, ami folyamatában készül, egész évben. Most van eperszezon, tehát egyértelműen kell valami eperből. De ne legyen sima lekvár, legyen valami csavar benne. A hétvégén készült édesség volt az ötletadó. A kókusz és a marcipán olyan jól feküdtek egymásra az eperrel, hogy azt gondoltam, miért ne zárhatnám ezt üvegbe? Karácsonykor a savanykás eper a kókusszal egy leheletnyi marcipánnal... Hmmm. Jó lesz ez! Hétfőn kb 400,- Ft-os áron megvettem az epret. 4 kiló volt, kisszemű, az eladó elmondása szerint mézédes eper. (Én nem szeretem, mert magos, így nem kostóltam meg...) Lecsumáztam (a kisszemű eper egyetlen hátránya, hogy az ember megőszül mire leszedegeti róla a nem kellő dolgokat...) megmostam, leszárítottam, majd megszórtam cukorral. Sima kristálycukorral. Félretettem és kifőztem a befőttes üvegeket. Majd feltettem főni. Botmixerrel áttörtem, de nem teljesen, figyeltem rá, hogy egész szemek maradjanak benne. Nem főztem sokáig, talán egy órát. Az utolsó tíz percben beletettem a kókuszreszeléket, és a reszelt marcipánt, majd kettőt rottyant, kiszedtem az üvegekbe, jól rázártam a fedőt és fejreállítottam őket. A pulton hagytam kihűlni, elmaradt a szárazdunszt. Remélem, ebből nem lesz gond. Gyönyörű színe lett, már-már a málnára emlékeztet. Az ízében csak leheletnyien érződik a kókusz és a marcipán, nem vették el az eper főszereplését, csak kísérik azt. Ebből az adagból kb 9 üvegnyi (kb 3 decis üveg) lett. A színe gyönyörű, az íze édes. Tökéletes ajándék lesz karácsonyra!

Hozzávalók

• 4 kg eper, tisztítás után kb 3 kiló 80 dkg maradt
• 1 kb cukor
• 10 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg marcipán

Beköltözés...

Tegnap történt, hogy egy nagy doboznyi kismagos piros gyümölcs, más néven eper, beköltözött a konyhába. Ma feldolgozásra kerül, de többet még nem mondhatok el róla... 398,- Ft/kg áron vettem, és ma együtt töltjük majd az estét... Azt hiszem gumikesztyűvel fogok elbánni vele, mert ahol vettem, ott a néni keze olyan volt, mintha vörös festékben áztatta volna. Nem nagyok a szemek, ha tudnám, hogy mi a különbség a szamóca és az eper között, lehet, hogy simán szamócának is hívhatnám. Az említett piros kezű néni azt mondta, hogy szerinte a héten "lemegy" a szezon, tehát, ha bárki, bármit kezdeni szeretne vele, most tárazzon be belőle!!!!

Külsőleg semmi különös, aztán...

Vannak dolgok, amikről első ránézésre nem derül ki minden. A képeken szereplő is egy ilyen dolog. Kívülről semmi extra, eper és tejszínhab valami izén. Aztán egy falat után tudjuk, elvesztünk. A mennyei jelző biztosan kijár neki. Van egy török étel, Ájult imám néven. Mivel az a név már foglalt, most törhetem a fejem, hogy milyen nevet adjak ennek... Most hírtelen maradjunk ennél:

Egy falat mámor. Mámor, mert az az izé, amin a tejszínhab és az eper van, az nagy meglepetést okoz.

Hozzávalók:

• 
  
  10 dkg darált, vagy tört keksz (akár háztartási keksz is lehet)
• 
  
  5 dkg marcipán
• 
  
  5-7 dkg vaj (nem Ráma!)
• 
  
  5 dkg kókusz + valamennyi a tálalásnál a szóráshoz
• 
  
  3-4 kupaknyi mandula likőr
• 
  
  3 dl tejszínhab
• 
  
  5-6 szem eper

A vajat jó előre vegyük ki a hűtőből, hogy gyúrható legyen. Egy edényben mérjük ki a hozzávalókat. Kekszmorzsa, bele a vaj, először csak 5 dekányi, ha kevésnek bizonyul, tehetünk bele még, majd jöhet bele a kókusz és a reszelt marcipán. Nekem rózsaszín marcipánom volt itthon még húsvétról, de nem volt zavaró a szín, sőt nagyon jól állt neki! A likőrt ízlés szerint adagoljuk. Nem kötelező bele, de feldobja, az tény. Gyúrjuk össze. Ha a massza nem áll össze, a vajjal, vagy a likőrrel tehetjük gyúrhatóbbá, de egyiket se vigyük túlzásba. Ha megvagyunk, csináljuk kis golyókat, amiket lapítsunk ki, és szaggassuk ki pohárral, vagy egy nagyobb pogácsaszaggatóval. Ha egyik sincs, simán jó a kézzel formázott is. A tejszínhabot verjük fel, adagoljuk az alapra, majd díszítésnek epret tegyünk rá. A végén szórjuk meg kókusszal. Ebből az adagból kb 5 darab lesz, ez természetesen függ attól, hogy a masszából még formázás előtt mennyit eszünk meg titokban, illetve attól, hogy mekkorákat csinálunk belőle. Elkészülte után tegyük a hűtőbe, tálalás előtt viszont hagyjuk egy kicsit kiengedni, hogy ne legyen nagyon kemény a vajtól! Könnyű, de nagyon ízletes desszert. Az alapötlet a TV Paprika 10 legjobb epres étel című műsorából származik.

Továbbfejlesztéseként legközelebb pisztáciával fogom megszórni, és az alapba is azt teszek, mert a marcipánhoz az is nagyon passzol. Keksz helyett amarettivel is pazar lehet. Eper helyett tulajdonképpen bármilyen gyümölcs finom lehet hozzá, sőt már előttem van egy csokoládés változat is!

Azért, mégis én győztem!

Viszonylag ritkán adom fel. Mondhatnám, hogy soha, de tudom, soha ne mondjam, hogy soha. Tehát, ritkán. A minap készítettem valamit, ami nem az lett, aminek lennie kellett volna. Nem nyugodtam bele, hogy feleslegesen dolgoztam, hogy megy a szemétbe x kiló eper, és cukor. Persze a munkáról és az energiáról (mint gáz, mert kb 4-5 órát ment a sütő, eddig úgy látszott feleslegesen...) már ne is beszéljek. A sikertelen művelet után a tepsit ott hagytam a konyhapulton, mert nem volt kedvem elkezdeni eltakarítani a végterméket. Ma reggel, amikor már éreztem, hogy nem maradhat örökre a pulton az edény, neki kell állnom kiszedni az eperdarabokat, kimosni a beleégett cukrot, stb, akkor jött az ötlet. Hát, nem kell kidobnom! Elteszem egy kis porcukorban! A cukor tartósítja, és átveszi az eper illatát, és milyen jó lesz ez süteménybe, vagy a nagymamámnak teába! Kiválogattam a nem szénné égett szemeket, és egy jól záródó tálba (khm.. tupper...) porcukrot tettem, majd rá az eperdarabkákat. Jól összeráztam. Én lepődtem meg a legjobban, hogy nem egy nagy ragacs lett belőle, a cukor egyenként bevonta a szemeket, olyanok lettek, mint a virágszirmok cukorral bevonva. Szóval, én nyertem! Nem ment kárba, lesz egy remek alkotóelem a konyhában, mehet bármibe, bármire, mert így is szép. Megint nem egy recept, megint nem a Narancsos kacsa maga, csak egy ötlet. És a képek...

Nah, most adtam fel, avagy eperáldozat bemutatása a konyhámban...

Nem, ez a kép nem egy orvosi szakkönyvből van, és nem egy eltávolított szerv darabja... Ez bizony egy darab eper. Tegnap megérkezett a könyv, amire úgy vártam. Lapozgattam és találtam benne valamit, ami annyira szép volt a képen. Itt kell beszámolnom róla, hogy tavaly nagyon elúsztam a karácsonyi ajándékokkal, ezért úgy döntöttem, hogy idén mindig az idény szerint készítek valamit, majd gyűjtögetem és karácsonykor dobozolom, kinek, melyiket ajándékozom. Ez is ilyesmi lett volna. Elképzeltem, ahogy decemberben az eperchipsekkel teli kis üveget is odaajándékozom, mondjuk apunak, vagy a nagynénémnek, Tündinek. Mindig úgy örülnek annak, amit készítek nekik. És ez szép is, finom is, és decemberben egy szelet eper, milyen csodás ajándék lesz. Vagy lenne. Mert nem lesz. Legalábbis, szerintem én feladtam. Most csináltam meg negyedszer. Nem tudom, hogy mi a gond. Valami nem jó a leírásban, vagy nem alapos, vagy én vagyok béna, vagy az eper béna. Nem tudom. A recept szerint melegítsük elő a sütőt 1-es fokozaton (100 C). Vágjuk fel az epret 3 mm-es szeletekre. Vegyünk egy tapadásgátló anyaggal bevont (gondolom, ez lenne a teflon?) tepsit, vagy bármit, szórjunk bele porcukrot, fektessük rá az epreket és tegyük a sütőbe és süssük, illetve, inkább szárítsuk 1 órát, majd vegyük ki, fordítsuk meg, szórjuk meg porcukorral, és újabb 30 percre tegyük vissza a sütőbe. Nah, tehát. Epret megmostam, leszárítottam, felszeleteltem, teflonos serpenyőt megszórtam porcukorral, ment rá az eper, be a sütőbe, és szárítom. Az első adagnál kellemes illat lengte be a lakást. (közben a tévében House mesterkedett...). Még gondoltam is, hát, hu, ez az illat.. mesés! Aztán egyik pillanatról a másikra átcsapott égett szagba. Kirohantam, de az eprek már menthetetlenek voltak. Fekete, szenes darabkák. Itt még kb 35 percnél tartottunk az egy órából... Ok, biztos én voltam a béna, jöhet a második próbálkozás. Eper szeletel, tepsi be. 20 perc múlva már meg kellett volna fordítani, de nem lehetett felszedni az edényből, mert nyúlt, mint a tészta... Ok, akkor jöjjön a harmadik adag. Itt már meg tudtam fordítani, de a másik oldalnál kb 10 perc után karamellizálódott, de nem kicsit! Mélybordó (gondolom a briketté válás előtti utolsó pillanatban kaptam el) már epernek nem látszó valami, körülötte barnára égett cukor. Kuka... Aztán jött a negyedik próbálkozás. Ez van a képen. Nem túlzok, ott álltam a sütő mellett. Az nem lehet, hogy nem sikerül, nem hiszem el, hogy nem lehet megcsinálni... Tehát, akkor eper szeletel, de itt már inkább 4 mm-s szeleteket vágtam, cukor a tepsibe, abba az eper, be a sütőbe, 5 percenként ellenőriz. Ok, időben kiszed, (szerintem nem sült meg, vagy nem száradt ki rendesen, de nem akartam, hogy megégjen...) megfordít, megcukroz, megy vissza a sütőbe. X perc után kiszed és, és az eredmény látható a tányéron... Hát, mit is mondjak... Biztos, én rontottam el valamit. Megint nem túlzok, a recept mellett szereplő kép még köszönő viszonyban sincs az enyémmel. Nem lehet felismerni az epret, csak nagy jóindulattal. Még "szaftos" az eper, tehát nem száradt ki teljesen, viszont ha tovább szárítom, megég rajta a cukor. Akkor mi a megoldás? Nekem sima gáztűzhelyem van. Lehet, hogy valami spéci sütő kell hozzá? Vagy valami spéci fokozat? Vagy mi lehet a gond? Közel egy kiló epret dobtam ki az ablakon. Nem szeretem a felesleges munkát, a pocsékolást meg egyenesen utálom. Egyébként az utolsó adag ízre nem rossz, de ajándéknak... hát ronda. Várom az ötleteket, hogy mi lehet a gond, mit rontottam el...