Paleo palacsinta - gluténmentes, tejmentes palacsinta

A paleo palacsinta (tejmentes, gluténmentes) receptjéért katt IDE.

Glutén- és tejmentes palacsinta

A glutén- és tejmentes palacsinta receptjéért katt IDE.

Gluténmentes túrós palacsinta

A gluténmentes túrós palacsinta receptjéért katt IDE.

Francia palacsinta

A francia palacsinta receptjéért katt IDE.

PALACSINTATORTA

Ennek a tortának a kréme egyáltalán nem édes, mert a tetején lévő "Maltesers" golyók viszont bazi édesek. A Maltesers golyó ugyanis törökméz csokoládéba burkolva. Ja. Mondtam, hogy bazi édes. :)
Ha Maltesers golyóval készül, akkor csokoládélikőrt adjatok hozzá, ha Rum Kokos golyóval, akkor kókuszlikőrt és kevés kókuszreszeléket is. 

Malteserst már a T-betűvel kezdődő multinál is lehet kapni.



Palacsintatorta

Hozzávalók

a palacsintához:

• 30 dkg liszt
• 2 tojás
• 4 dl tej
• 4 dl szódavíz
• 1 dl olaj
• só
• 2 evőkanál vanílás cukor

a sütéshez:

•  olaj

a krémhez:

• 20 dkg étcsokoládé
• 4 dl tejszín
•  50 dkg mascarpone
• 1/2 dl csokoládé- vagy kókuszlikőr
• 5 dkg cukrozott kakaópor

a tetejére:

• 25 dkg Maltesers vagy Rum Kokos golyó (elhagyható)
• cukrozott kakaópor (elhagyható)

A tejszínbe tördeljük a csokoládét, és lassú tűzön, folyamatosan kevergetve felolvasztjuk. A tűzről levéve félretesszük, kihűtjük.

A tészta hozzávalóit alaposan összekeverjük, és 13-15 palacsintát sütünk belőle.

A kihűlt csokoládéhoz keverjük előbb a mascarponét és a kakaóport, majd a likőrt is. A krémet megkóstoljuk, ha szükséges, cukorral édesítjük. A palacsintákat egymásra rétegezve vékonyan megkenjük a csokoládés krémmel keveset félretéve belőle, amivel aztán bevonjuk a torta tetejét és szélét is. Ha a palacsinták nem teljesen egyformák, a tortát formára vághatjuk.

A golyókat a torta tetejére rendezzük, majd kakaóporral megszórjuk. Az így elkészült desszertet akár rögtön tálalhatjuk. Hűtőben tárolva kb. egy hétig eltartható.

Ez a torta a Kifőztük 2012/9. számában jelent meg, az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról. 

És Hajnikának készült, aki majdnem egyedül ette meg az egészet. :)) (Bocsi, ezt nem hagyhattam ki...)

ALMÁS-FAHÉJAS TEPSIS PALACSINTA

Ez a desszert előre elkészíthető, így kiválóan alkalmas vendégváráshoz. Bár egyáltalán nem hasonlít a palacsintasütőben sütött változathoz, ízre nem sok különbséget fedezhetünk fel. Ez a recept a Kifőztük 9-es számában jelent meg. Az újság letölthető a www.kifőztük.hu oldalról!

ALMÁS-FAHÉJAS TEPSIS PALACSINTA

Hozzávalók

• 4 tojás
• 2 dl tej
• 10 dkg cukor
• 14 dkg finomliszt
• 2-3 alma
• 2 evőkanál őrölt fahéj
• olaj

a tálaláshoz:

• fahéjas porcukor
• mandula- vagy fahéjszirup 
• vaníliafagylalt

A tojásokat a cukorral, a tejjel és a liszttel kikeverjük. Az almákat megtisztítjuk, lereszeljük, a fahéjjal összekeverjük, majd a tésztához vegyítjük. 37x32 cm-es tepsibe sütőpapírt helyezünk, amit vékonyan megkenünk olajjal, majd az almás tésztát beleöntjük. A sütőt 180 fokra kapcsoljuk, a tésztát 10-15 perc alatt megsütjük. (Tűpróba!)

Amikor megsült, megszórjuk fahéjas porcukorral és feltekerjük.

Fogyaszthatjuk forrón, de hidegen is kitűnő.

Tálaláskor szeleteket vágunk belőle; vaníliafagylalttal, fahéjas porcukorral megszórva, illetve fahéj- vagy mandulasziruppal meglocsolva kínáljuk.

Ha az almát meggyre cseréljük, kenjük meg a kész palacsintát tejszínnel elkevert gesztenyemasszával, és tálaljuk csokoládéöntettel. Kitűnő desszert akár a karácsonyi vacsorához is!

Variációk palacsintára...

Ezek a palacsinták a Kifőztük 4. számában látták meg a napvilágot. Csak halkan figyelmeztetek mindenkit, ha még nem töltötte le a 4. számot, gyorsan pótolja, mert hamarosan itt az 5.!

A bevált palacsintatésztát variálhatjuk, „színesebbé” tehetjük, ha dúsítjuk a hozzávalók listáját. A képen mákos, kakaós, diós szerepel, de a sornak csak fantáziánk szab határt. Tehetünk bele kókuszreszeléket, gyümölcsdarabokat, apró színes cukrokat, bármit, amit szeretünk.  A képen lévő palacsinták töltelékei vanília, eper és csokoládé fagylalt, melyek receptjei megtalálhatók ITT!

A dióval kevert tésztához a diót megdarálhatjuk, vagy nagyobb darabokra apríthatjuk. Száraz serpenyőben, zsiradék nélkül pirítsuk át, majd adjuk a tésztához, és szokásos módon süssük ki a palacsintákat. Remekül illik hozzá minden, ami a dióhoz illik, például lekvár, alma, csokoládé- és vaníliafagylalt, esetleg puding vagy sodó.

A kakaós palacsintához az alaptésztába keverjünk egy-két evőkanál cukrozatlan kakaóport. Keverjük csomómentesre, majd a szokásos módon süssük ki a palacsintákat. Ebbe adagolhatunk vanília- vagy gyümölcsfagylaltot, bármilyen gyümölcsöt, tejszínhabot, esetleg pudingot is. Lehet, hogy meglepő, de ha cukrozatlan kakaóport használunk, akár sós palacsintát is készíthetünk belőle, hiszen a kakaópor magában nem édes!

A mákos palacsinta tésztájába reszelt citromhéj és mák került. A mákot darálva és egészben is a tésztához adhatjuk. Keverjük el, majd a szokásos módon süssük ki a palacsintákat. A mákos-citromos ízhez párosíthatunk vaníliát fagylalt, puding, és sodó változatban, de kiváló hozzá a citromfagyi is! Tölthetünk bele édes túrót, amibe meglepetésként marcipánt reszelünk. Aki szereti a mákot, nagyon fogja szeretni ezeket a változatokat!

Rebarbarás palacsinta

Az idő nem kedvez a rebarbarának (sem). A néni, akitől az utolsó két kilós adagot beszereztem, azt mondta, hogy most nincs több, mert nap kell neki, úgyhogy most várok... Addig viszont a már feldolgozott rebarbarát egy kis palacsintatésztában megsütöttem.

Rebarbarás palacsinta

A rebarbarát kicsit megpucoltam, azaz levágtam a két végét, ahol vastagnak találtam a "héját", ott lehúztam, de többnyire rajta hagytam a szép rózsaszín részeket is. 

Egy arra alkalmas edényben cukrot melegítettem majd amikor kezdett aranybarnára válni, rádobtam a rebarbarát, fahéjjal, és gyömbérrel gazdagítottam. Átpároltam, majd egy kevés palacsintatésztába forgattam, és kisütöttem. 

Tálaláskor fahéjjal megszórtam. 

A palacsintatészta jelen esetben a Csúsztatott palacsinta tésztája volt, hogy könnyebb, habosabb legyen a végeredmény. ITT

A Csúsztatott palacsintát általában csak az egyik oldalán sütik meg, és úgy pakolják egymásra, én ennél a palacsintánál mindkét oldalt megsütöttem. A reberbarának a palacsinta is jó barátja, mert nagyon finom desszertet kaptam.

Tejespite meggyel

Nem, nem, ez nem clafoutis, hanem a méltán híres magyar megfelelője, vagy őse, a tejespite.

Ez egy nagyon egyszerű, de pont ezért nagyszerű édesség, amit most egy felbontott befőtt maradék meggyével dúsítottam. 

Tejespite

Hozzávalók:

• 15 dkg liszt
• 7 dl tej
• 8 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 3 db tojás
• 1 evőkanál vaj
• porcukor a szóráshoz

A lisztből a tejjel, a sóval, cukorral a tojásokat is beledolgozva, palacsinta sűrűségű masszát keverünk. Egy arra alkalmas edényt  kivajazunk, és a tésztát vastagon beleöntjük. Forró sütőben aranybarnára sütjük. Kivesszük, és darabokra vágjuk.


Ez lenne az alaprecept.


Viszont volt egy kevés maradék meggy befőtt, amivel nem tudtam mit kezdeni az ide-oda pakolgatáson kívül, így lecsöpögtettem és ment a tésztába, majd ezzel együtt sütöttem ki. Sütési idő nagyban függ a sütő tudásától, minimum fél órára készüljünk!

Ilyen helyesen megemelkedik, de mint minden ilyen felfújt, össze is zuhan egy pár pillanattal a sütőből kikerülése után.

Ha simán, meggy nélkül sütjük, remek kísérője egy kis sárgabaracklekvár, amit néhány helyen "feljavítanak" egy kis barackpálinkával is... 

Porcukor feltétlenül kell a tetejére! Remek desszert. Kis semmiség, mégis nagyon feldobja az étkezésék végét!

Csibe, most ne figyelj egy kicsit! Csoki - kókusz - palacsintatészta...

Nigellától származik a "recept"...

A "recept" egy kissé túlzás, mert kb ez az, amire azt szokták mondani, hogy ez nekem hogy nem jutott eszembe...

Mondjuk, a ronda, de finom itt aztán dübörögve jelentkezik, de kit érdekel???

Mi ez???

Mindenki kapaszkodik???

Bounty csoki palacsintatésztában kisütve. 

Igen

Ez az.

Ne próbálja ki senki, mert durva. Ütős, brutális, mennyei, hihetetlen, rettenet függőséget okoz. Melegen, azaz forrón kisebb ájulást is okoz, hidegen, meg ugyanazt.

Nem egy nagy meló, és a végeredmény...  Darabonként kb 97856 kalóriát tartalmaz.

Használatát csak a felsorolt napszakokban ajánlom:

• reggel
• délben
• délután
• este
• éjjel
• bármikor

Semmi extra elkészíteni, kell hozzá egy jó sűrű palacsintatészta, aminek a tésztájába leheletnyi sütőport keverünk. Olajat forrósítunk, és a Bounty csokit először a tésztába mártjuk, majd az olajban egy pár pillanat alatt kisütjük.

Utána ott helyben, a tűzhely előtt megesszük, nehogy adni kelljen belőle valakinek...

A csokoládé megolvad. Ráolvad a kókuszra, amit viszont a palacsintatészta vesz körül...

Mondjam még??? 

Csibe, fogadjunk, hogy az ájulás határán vagy? Pedig én szóltam...:))

Csúsztatott palacsinta Bailey's szósszal

Már feltettem a blogra a csúsztatott palacsintát, már régebben. ITT

Itt most annyi történt pluszban, hogy a megsütött palacsintákra csokoládét reszeltem, majd amikor a sütőben is kisült, Bailey's -el ízesített szósszal öntöttem nyakon a lelkemet... Nem vagyunk nagy alkohol fogyasztók, mégis egyre inkább azt veszem észre, hogy a süteményeknél előszeretettel használom az otthon fellelhető italokat. Mondjuk, legalább így használom, hogy fogyjanak...

Csúsztatott palacsinta

Hozzávalók:

• 7 dkg cukor
• 7 dkg vaj
• 7 dkg liszt
• 4 tojás
• 3 dl tej
• 5 dkg vaníliás cukor
• olaj

A tojássárgákat a cukorral jól elkeverjük, mehet bele a vaj, a liszt, a tej és a tojások fehérjéből vert kemény hab. Palacsintasütőben forró olajon a palacsintáknak csak az egyik oldalát sütjük pirosra, majd egyiket a másikra csúsztatjuk, közben mindegyiket vaníliás porcukorral szórjuk meg. Ha készen van a "palacsintarakás", a forró sütőbe tesszük, kissé átsütjük és forrón tálaljuk.

Bailey's-es "szósz":

• 1 dl Bailey's
• 1 dl tejszín

A tejszínt a Bailey's-el kikeverem, és zutty, nyakon öntöm vele a palacsintát!

Mennyei! Komolyan mondom, mennyei! A forró palacsinta, a hideg tejszínes alkohollal, és a csoki a likőrrel...

Általában a palacsintából rögtön dupla adaggal készítek, és két "rakást" csinálok belőle, majd az egyiket lefagyasztom. Ideális édesség, ha nincs időnk, de estére vendégek jönnek. Reggel kivesszük a mélyhűtőből, betesszük a sima hűtőbe, ott estére megfelelően kiolvad, majd tálalás előtt fél órával kisütjük.

Variálhatjuk a lapok közé tett dióval, lekvárral, bármivel!

Megvan a recept!!!! Virágfánk

Tegnap feltettem egy bejegyzést, miszerint van valami izém otthon, ami biztos, hogy a konyhában használandó, de nem tudom, hogy mi az, illetve tudom, de nincs hozzá receptem, és amit eddig próbáltam, az csúfos véget ért... És akkor jött sok-sok segítő ötlet, illetve sok-sok jó ötlet is. Az ajánlatokban Macikonyha oldalát ajánlották, ahol tényleg ilyen van és tényleg van recept is. És hát, nem bírtam sokáig... Megpróbáltam, és tényleg! Sikerült!!! Volt egy kis bénázás, illetve, ahogy a palacsintánál is történni szokott, volt ami nem pont olyan lett, mint amilyennek lennie kellene, de a lényeg az, megvan az irány, már csak gyakorolni kell. A receptben szereplő adagból szinte egy kosárnyi figura lett. A virág sikerült a legjobban, a többi néhol csálé, vagy hiányos lett. Kisülve lecsöpögtettem és megszórtam fahéjas porcukorral. Esetleg kér valaki belőle? :-)

Flores, vagy virágfánk

• 4 tojás
• 15 deka liszt
• 1 csipet só
• tej
• olaj a sütéshez

A hozzávalókból palacsintatészta sűrűségű tésztát keverek.  Ha csomómentes, rendesen elkevertük  a tésztát,  a hűtőbe teszem minimum negyed órára.
Mély, de kicsi edényben jó 4 ujjnyi magasan olajat melegítek és beleállítom a fém sütőformát.

Amikor már átforrósodott a vas, a tesztába mártom, hogy kb. 2 cm magasságban vékonyan bevonja a formát, majd azonnal a forró olajba merítem. (Nem engedem az edény fenekére!) Néhány másodperc után villával meglazítva le lehet fejteni a tésztát a formáról. Addig sütöm, amíg szép aranysárga lesz. Konyhai törlőpapírra szedem ki mindegyiket, majd fahéjas cukorba forgatom még melegen.

Ha nincs ilyen formánk, annyira ne sajnáljuk... Egyszerűnek látszik, de rémesen össze lehet vele koszolni a konyhát és magunkat. Ez is valami olyan, ami jól néz ki, de semmi extra... Ahogy sütjük, közben iszonyat olajszag lesz tőle... Szóval, ne sajnáljuk, nem akkora szám...

A pala, pala, pala, pala, palacsinta...

Nem túlzok, ha azt állítom, az egyik kedvenc eledelem. Édességként, levesbetétként, "csomagolóként", bármiként. Üresen, kakaósan, nutellásan, mákosan, túrósan, rakottan, csúsztatottan, lekvárosan, sós töltelékkel, elrontottan, összeragadva, még melegen szinte a palacsintasütőből, vagy hidegen a hűtőből. Mindegy, csak legyen. A családi fotóalbumban van olyan fényképem, ahol még a nagymamám tart a kezében, mellettünk áll a szomszéd Rozi néni egy tál palacsintával és én nyúlok a tányérért. Járni még nem tudtam, de már tudtam, az ott a tányéron palacsinta, tehát valahogy meg kell kaparintanom. Kevés olyan embert ismerek, aki nem szereti. Sőt, szerintem nem is ismerek olyat. Azon ételek közé tartozik, amiből soha nincs elég. Egy tisztességes adag kikeverése nem nagy kunszt, a nagy munka annak kisütése, mert aki már sütött palacsintát, pontosan tudja, órákra be lehet vele "szorulni" a konyhába, a gáz elé. Mert szép lassan sül, de pillanatok alatt oda is éghet, tehát ott kell mellette állni, vigyázni rá. Még soha nem mértem ki, hogy miből mennyi kell hozzá. Nagymamámmal együtt sütöttem az első adagokat. Ő mindig tett bele cukrot, így én is teszek. Kell bele szerintem. Érdekes, hogy neki soha nem ragadt le tőle, pedig egy olyan palacsintasütője volt, mint Vitéz Lászlónak. Hosszú nyelű, öntöttvas, amit soha nem mosott el, mert az évek alatt beleivodótt zsír (igen, igen, zsír!)csak jótékony hatással volt rá. Én meg a hiper-szuper teflonosokkal annyiszor rontottam már el palacsintát, hogy felesleges számolni. Már kezdek beállni rá, hogy az első két darab nem sikerül, ez ott helyben elfogyasztódik, megsemmisítve a tárgyi bizonyítékot bénázásomról. Mostanában a nutellásra álltunk rá, de emlékszem arra a változatra, amikor még nem volt instant kakaó és a cukrozatlan kakaót mi kevertük ki porcukorral. Így a palacsintában elolvadva, folyt ki, ahogy haraptuk, illetve a nagyobb porcukrok, gurultak szerte-szét belőle. És emlékszem arra a fajta túrosra, amibe ment egy tojássárgája, némi citromhéj, és cukor. Jesszusom, az milyen mennyei! Jó pár éve a tv2-ön az egyik híradóban Pálffy István arról számolt be, hogy egy vidéki nyugdíjasotthonban szalmonella ütötte fel a fejét, és a vizsgálatok után kiderült, hogy a túróspalacsintába töltött túró volt az okozó. Mert, nyers tojással csinálták. Erre az ismert híradós nagy okosan közölte, hogy hőkezelni kellett volna előtte a tojást... Hát persze. Megfőzni, aztán összetörni és tojáskrémként a túróhoz adni. Milyen finom is lett volna. Néha kész vagyok attól, hogy milyen fene nagy okosságokat mondanak a tévében, miket olvasok az újságokban. Ha nem ért hozzá, mi a fenének kell hozzáfűznie bármit is? Mindegy. (Azt már nem említem, amikor kiadta az illemről szóló könyvét, majd a Mammut melletti utcában a kocsijából kikiabálva küldött el melegebb éghajlatra..., pedig nem neki volt igaza, mivel a tilosban parkolt...)

Egy a vége mindennek, palacsinta. Mert megérdemlem!

Ha le kellene írnom a receptet, kb ez lenne az:

Kb két-három darab tojást felüt, elkever, megy bele a cukor, ami lehet kristály, és lehet porcukor is, pici só, aztán némi liszt, ezzel kikeverem csomómentesre. Jön bele a tej, kikever. Majd a liszt és a tej váltakozva, csomómentesre kikeverve. Én kb kétszer tejjel, kétszer szódával keverem ki a tésztát. Nem tudnám megmondani, hogy a cukorból, lisztből, tejből, szódából mennyi kellhet, mert mindig az adott adag adja a mennyiséget. Ha ez így kész, csomómentes "palacsintatészta"sűrűségű, akkor megy a hűtőbe egy órára pihenni. Történt már olyan, hogy rögtön sütni kellett, mert már nem bírtunk várni, úgy sem lett baja. Kisütése előtt a tésztába keverek egy kevés olajat, illetve, bár teflonos a palacsintasütőm, abba is teszek némi olajat. Ha a sütő meleg, mehet bele a tészta, olalanként kb 3-4 percet sül, megfordít, és már kész is. Miközben sütöm, valahogy folyamatosan elfogy a tányérról, ilyenkor, mivel megijedek, hogy nem lesz elég, mert bár egy órája sütöm, de még mindig csak kb 5 darab van, (ha sütjük, ne engedjünk be mást a konyhába, mert soha nem marad mennyiség a kisültekből, ha azt időközben elhordják...) hozzákeverek a tésztához lisztet és vagy tejet, vagy szódát. Kb ennyi.

Változatok paradicsomlevesre - a palacsintatésztás

Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közepében... túrázni voltunk Sopron környékén. Még fiatalok és bohók voltunk, így bringával vágtunk neki a tájnak. Enni már akkor is szerettünk, így ha megéheztünk, betértünk a helyi vendéglátóipari egységek valamelyikébe. Így jutottunk Hegykő környékén egy étterembe, aminek a nevét már nem tudom, pedig jó kis hely volt. Többször visszatértünk hozzájuk. És, hogy miért? Akkortájt még Pesten kevés olyan hely volt, ahol valami tényleg finomat lehetett enni, ráadásul mondjuk nem egy havi fizetésünkért. Ilyen hely volt annak idején a Don Pepe, ami főleg a pizzáival varázsolta el az embert, minket viszont a paradicsomlevesével tartott sakkban. Mert a paradicsomleves finom. A nevezett pizzériában sajttal tálalták. Imádtuk. Aztán jött ez a túra, betértünk ebbe a bizonyos étterembe és életemben először ettem paradicsomlevest palacsintatésztával. Hihetetlen finom volt. Az édes leves, a puha, édes palacsinta metéltre vágva... Örök élmény maradt! És így jött az ötlet. A hétvégén sütöttem egy "kis" adag palacsintát, és nagy igyekezettel megmentettem kb 6 db-ot. Aztán csináltam egy teljesen szokványos paradicsomlevest, amit minőségibb paradicsomléből és egy halvány rántásból állítottam össze. Kiforraltam, cukroztam, borsoztam és kapott egy kis sót is. Semmi mást. És persze, ment bele a palacsinta. Semmi extra, csak egy édes, krémes leves és egy kis édes tészta. Mennyei!

Csúsztatott palacsinta

Ha csokoládé, akkor legyen mellé palacsinta is!


Csúsztatott palacsinta
Hozzávalók:

• 7 dkg cukor
• 7 dkg vaj
• 7 dkg liszt
• 4 tojás
• 3 dl tej
• 5 dkg vaníliás cukor
• olaj

A tojássárgákat a cukorral jól elkeverjük, mehet bele a vaj, a liszt, a tej és a tojások fehérjéből vert kemény hab. Palacsintasütőben forró olajon a palacsintáknak csak az egyik oldalát sütjük pirosra, majd egyiket a másikra csúsztatjuk, közben mindegyiket vaníliás porcukorral szórjuk meg. Ha készen van a "palacsintarakás", a forró sütőbe tesszük, kissé átsütjük és forrón tálaljuk.

Megjegyzés: Előre, akár nappokkal előbb is elkészíthetjük, így amikor tálalni szeretnénk kb 15-20 perccel korábban a sütőbe tesszük. Én csokoládét szoktam reszelni a rétegek közé és csokiöntettel jól meglocsolom! Ha egy-két személynek sütjük, ez az adag akár kétszerre is elég!