2011. szeptember 30., péntek

Áfonyaszósz - áfonyaszirup


Az áfonyaszószt használhatjuk palacsintához, süteményekhez, de mivel nem túl édes, akár húsokhoz, sajtokhoz is. Káprázatos színű öntet, amely csinos üvegbe adagolva tökéletes gasztroajándék is lehet. Elkészítése nagyon egyszerű, és túl sok időt sem vesz igénybe. Ebből az adagból nagyjából 3-4 dl szirupot kapunk. Lehetőség szerint bio, azaz vegyszermentes citromot használjunk. Ez a recept a Kifőztük 2011/8. számában jelent meg. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról. 



Áfonyaszósz - áfonyaszirup

Hozzávalók
  •  20-25 dkg áfonya (lehet fagyasztott is)
  • 1 dl víz
  • 1 citrom reszelt héja és leve
  •  8-10 dkg cukor


Megmossuk az áfonyát. Mélyebb lábasban melegíteni kezdjük a vizet a cukorral, majd hozzáadjuk az áfonyát, valamint az alaposan megmosott citrom reszelt héját és levét. Forrásig melegítjük, majd szűrőbe öntjük, és átpasszírozzuk. A passzírozás után kapott szirupot visszatesszük a tűzre, és nagyjából 5-8 percig forraljuk. (Vigyázzunk rá, hogy ne forraljuk túl sokáig, mert a kelleténél jobban besűrűsödhet.)

Tisztára mosott, csírátlanított üvegbe szedjük, amelyet lezárunk, pár percre fejre állítunk, majd száraz dunsztban, azaz vastagon konyharuhába tekerve lassan hagyunk kihűlni. Felbontás után a hűtőben tároljuk.





2011. szeptember 29., csütörtök

Kukoricaszirup helyett


A Kifőztük 2011/8. számában jelent meg Trinity pillecukor (marshmallow) receptje. Ehhez a recepthez is tökéletesen használható ez a valami, amit a kukoricaszirup helyett használhatunk. 
Felhasználható fagylaltokhoz, helyettesíthetjük vele a mézet és a juharszirupot is. Percek alatt elkészül, majd jól zárható üvegbe adagolva elfogyásáig használhatjuk. Nem kell a hűtőben tartani!


Hozzávalók
  •  20 dkg kristálycukor
  • 1,8 dl víz
  • 1 g borkősav (nagyobb élelmiszeráruházakban beszerezhető)
  •  csipet só


Mély lábosba tesszük a hozzávalókat, majd folytonos kevergetés mellett nagy lángon melegítjük, fölforraljuk. (Ez a mennyiség 2-4 perc múlva kezd gyöngyözni.)
Ha felforrt, kisebbre vesszük alatta a lángot, és továbbra is folyamatosan, óvatosan kevergetve 8 percig főzzük. (Figyelnünk kell rá, hogy az edény oldalán ne maradjon kristálycukor, mert ismét kristályossá válik tőle a kész szirup, ha belekerül.)
A folyamat közben halványsárgára színeződik a lé. Időnként ellenőrizhetjük, elérte-e a kívánt ragacsos állagot: a keveréshez használt kanálról sima, függőleges felületre cseppentünk belőle. Ha a csepp folyékony marad, akkor még nincs készen. Ha szinte rögtön megdermed, akkor már jó.

Ne forraljuk 8 percnél hosszabb ideig, mert nagyon besötétedik.




2011. szeptember 28., szerda

2011. szeptember 27., kedd

Aszalt sült paprika - füstölt paprika pehely


A kápia paprika színénél nem sok szebb színű paprikát ismerek. Mély piros vagy inkább már bordós vörös. Ez a paprika még valamikor augusztusban készült, de még most is elkészíthető. Nem volt nagy munka, de a végeredmény valami pazar kis cucc lett. 

Gyönyörű vérvörös színe van, karakteres paprika illata, füstős paprika íze.

A füstösséget onnan kapta, hogy teflonos serpenyőben feketére égettem a külsejét, majd betettem őket egy nejlonba, és csak pár óra múlva szedtem le a héjukat, ezután ment az aszalóba, ahol pár óra alatt teljesen kiszáradt, így szinte porlik. 
Van világosabb és sötétebb része is, és van olyan része is, ahol nagyügyesen rajta maradt a héja..., de sebaj. 


Elkészültekor nejlonba zártam, amit egy szakácskönyvem lapjai közé tettem.

Először még nem tudtam, hogy mi legyen vele, hogy mire lesz jó, aztán bár nagyon óvatosan pakolgattam, mégis darabok törtek le belőle, morzsálódott a széle, illetve a vékonyabb részei. Innen jött az ötlet, hogy ezzel dekorálni tudok, azaz, fényképezésnél nagyon jól mutatnak a kis vérvörös paprika pelyhek az étel tetején, vagy ledarálva füstös őrölt paprikát kapok. 

Hogy ne álljunk itt meg, mert ez a paprika édes, nem csípős, tegnap vettem csípős hegyes paprikát, amit ma ugyanígy elkészítek. 

Az aszalást sima asztali aszalógépben végeztem, nagyjából 3-5 óra alatt elkészült a törékenyre száradt paprika. 

Gyönyörű színe lett, ugye?:)



2011. szeptember 26., hétfő

Barackos-meggyes kukoricapite


Jól állok, nem? Egy a Kifőztük 2011/7. számában megjelent receptet posztolok most, szeptemberben... 
Nah, igen. "Kemény" nyaram volt, voltak benne időszakok, amire emlékezni se akarok, de ez nem ide tartozik. 

A süteményről csak annyit, hogy nagyon finom, bármilyen gyümölcs jó bele, amit szeretünk, így a most szezonját élő alma vagy körte, szilva is jöhet bele. Imádom a napsárga színét, hogy már attól jókedve van az embernek.

A www.kifoztuk.hu oldalról az említett újság, és az azt követők, illetve, azelőttiek is mind-mind letölthetőek. Természetesen, mint mindig, most is ingyenesen!

Barackos-meggyes kukoricapite

Hozzávalók 22 cm-es formához
  • 25-30 dkg sárgabarack és meggy vegyesen
  • 26 dkg liszt
  • 8 dkg kukoricadara
  • 10 dkg cukor
  • csipet só
  • 1 zacskó sütőpor
  • 2 tojás
  • 1,6 dl tej
  • 80 ml olaj

a forma kikenéséhez:
  • 2 dkg vaj

a gyümölcsöntethez:
  • a gyümölcsök leve
  • 5 dkg cukor

opcionálisan:
  • nem rontjuk el fagylalttal tálalva sem...:)


Megmossuk, kimagozzuk a gyümölcsöket. Megszórjuk őket 5 dkg cukorral, majd fél órán át állni hagyjuk, míg levet nem engednek.

Összekeverjük a lisztet, a kukoricadarát, a cukrot, a sót és a sütőport. Felverjük a 2 tojást, és elkeverjük a tejjel meg az olajjal. A száraz hozzávalókat alaposan eldolgozzuk a nedves hozzávalókkal, azaz a lisztes elegyet a tojásossal.

Kivajazzuk a sütőtálat. Leszűrjük a gyümölcsöket, félretesszük a levüket.

A formába öntjük a tésztát, majd a tetejére szórjuk és kanállal beleforgatjuk a gyümölcsöt. (Minél jobban eloszlik a tésztában a gyümölcs, annál több jut majd egy-egy szeletre a kész süteményben. Nem baj, ha a tetején is marad.) 180 fokos sütőben 40-45 perc alatt készre sütjük. (Tűpróba!)

Míg a pite sül, a gyümölcsléhez adjuk a cukrot, majd beforraljuk az ízlésünknek megfelelő sűrűségűre. A gyümölcslével leöntve tálaljuk a süteményt, de tejszínhabbal és fagylalttal is nagyon finom.

2011. szeptember 24., szombat

Házilag előállítható szappan


Nah, ez az a téma, amiről úgy írok, hogy ezt nem én csináltam. Ezeket a szappanokat Szilvi barátnőm készíti magának, a családjának, barátoknak, ismerősöknek, meg persze nekem. 

Szilvi mindig elmondja, hogy egyáltalán nem nehéz, meg, hogy én is meg tudnám csinálni, mert még időben se sok... de én meg úgy vagyok vele, hogy inkább ő csinálja, így legalább két-három havonta erre hivatkozva legalább muszáj vagyunk összehozni végre egy kávézást, különben én koszos maradok, ő meg megvonja magától a társaságomat...:))) Ugye, hogy igazam van? Ugye. 

Ezek a szappanok általában olívaolaj alappal készülnek. Ezen a képen három különböző látható, mindegyikből két-két darab. 



A felső az egyik nagy kedvencem. Ennek van a legsötétebb színe, ez fahéjas-narancsos. A fehéres, amiben mák van, az kókusztejes, mákos. Ez annyira jó, hogy kész vagyok tőle. Testradírként tökéletes, úgy radíroz, mint a méregdrága barna cukros radírom, amit azóta hanyagolok, amióta ezt a szappant használom. A világos barnás színű teafás vagy mi. Azt még nem használtam, mert erősen ragaszkodom a narancsos-fahéjas változathoz. Annyira szeretem őket, mert amióta ezekkel fürdöm egyáltalán nem használok testápolót, mert ez az olíva vagy pálmaolaj alap iszonyatosan jó a bőrömnek. Nincs vakarózás, nincs olyan érzés, hogy ég a bőröm, egyszerűen tiszta érzést ad, miközben valahogy nagyon jó a bőrömnek. 

Amikor az ember átáll a bolti tusfürdőről a házi szappanra (itt most tegyünk különbséget a bolti szappanok és a házi szappanok között is!), akkor kell némi felvértezettség, mert jóval többet kell takarítani a fürdőkádat, a csempét, mert a szappan bizony nyomot hagy a fürdőkádon, a csempén. Míg egy tusfürdő selymes, krémes, habzik, mint a mosópor, és úgy tűnik el a lefolyóban, hogy szinte nincs nyoma, addig ezek a szappanok habzanak, ha víz éri őket, de közel nincs akkora habjuk, mint egy sörreklámban szereplő sörnek, viszont jóval több nyomot hagynak a fürdőkádon, csempén, mint a kereskedelmi forgalomban kapható tusfürdők.

A bolti szappanokat most nem sorolom ide, mert sajnos azokban is számtalan olyan dolog található, amitől egyáltalán nem ajánlom a használatukat. Erre vonatkozóan a legegyszerűbb megnézni az összetételüket, amiről rögtön kiderül, hogy mit sikerült a gyártónak belecsempésznie, csak hogy jobban eladható, illatosabb, krémesebb legyen. Nem szabad bedőlni ezeknek a szépen csengő megnevezéseknek, mert a legtöbbjük vagy kőolajszármazék, ami egyáltalán nem a barátunk, vagy olyan csúnya dolgunk, amivel szintén nem kellene se magunkat, se a fontosainkat mérgezni, főleg nem éveken keresztül...
Méregből, káros anyagból kapunk jócskán, elég csak levegőt venni, máris olyan dózist kapunk mindenből, hogy csoda, hogy élünk...

Az összetételnél az első, ami a legnagyobb mennyiségben található ezekben a csodákban, majd a felsorolásban utánuk következők ebben a sorrendben következnek, azaz százalékos arányban, az első a legnagyobb százalékú, a következő a második, stb, stb... Az idegen nevek néha rettenet dolgokat takarnak. Ennek megfejtéséhez Antal Vali oldalát ajánlanám és egy széket, amibe az otthon található termékek összetevőinek megfejtése előtt foglaljunk helyet, mert le fogunk ülni, hogy miben, mi van... :(

Itt is meg kell, hogy jegyezzem, hogy ahogy azt már írtam, én azért igyekszem megtartani a számomra komfortos határokat ebben a témában is. Van otthon bolti tusfürdőm, és ha úgy érzem, hogy arra van szükségem, akkor azt használom. Mert emberből, sőt nőből vagyok és van, hogy kényeztetem a lelkem, vagy az orrom, és akkor muszáj azt a valamit használni, aminek az a nagyon kókuszos illata van, vagy azt, ami olyan töményen levendulás, stb... Persze ilyenkor nem érdekel, hogy mi van benne, hiszen ez olyan 10%-ra tehető, és a többi 90%-os használatnál igyekszem kizárni a (szerintem) káros dolgokat. Tehát, igen, gyarló emberként én sem tudok mindentől megválni és nekem is van otthon olyan kozmetikumom, ami biztosan nem jó, biztosan tartalmaz olyan dolgokat, amitől a nálam sokkal inkább tudatosabban élők ezeket az anyagokat meglátva sikítva rohangálnának, de... nekem már ez is eredmény magammal szemben, amit eddig elértem ezen az úton.   

Tehát, fontos, hogy mielőtt átállunk a természetesség ezen útjára, azért készüljünk fel lelkileg, hogy lehet, hogy hetente kétszer ki kell mosni a kádat, a csempét... , de itt meg kell, hogy említsem, hogy az ecet-mosószóda párossal egy pillanat alatt végzünk eme művelettel is!


A szappanok készítéséről nem nagyon tudok írni, mert ahogy azt már írtam, azt Szilvi barátnőm készíti. Ha valakit érdekel, írjon nekem a szepsegtar.blog@gmail.com címre, én meg továbbítom Szilvi felé a levelét. Szilvi nem "gyárt" szappanokat nagyipari mennyiségben, de mindig van néhány elfekvő darab... , így (igen, ez itt a reklám helye!), ha valaki szeretne belőlük, írjatok bátran... olyan áron adja őket, amiért, mint mondtam, nem érdemes otthon nekiállni a dolognak... 

Mivel Szilvi elég nyitott a témára (lásd a mákos-kókuszos szappant, amit én kértem, hogy legyen ilyen... és most készül nekem egy kecsketejes szappan, hogy a kicsi arcomat is legyen mivel mosogatnom... ) ezért újabb ötleteket is szívesen lát, de ezt már vele kell egyeztetni! Az ő szappanjával mosakszik már a fél Kifőztük csapat... a fél családom, és számos barátnőm is... 

Szóval, tessék bátornak lenni és tessék tudatosabban élni. Mert belőlünk csak egy van, ha mi nem vigyázunk magunkra, a fontosainkra, akkor ki fog? A Jézuska vagy a húsvéti nyuszi? 

További ötleteket is szívesen fogadok az öko, bio élet területein. 

Addig is, két oldalt ajánlanék, amit olvasgasson mindenki bátran. 




2011. szeptember 23., péntek

Még 93 nap és karácsony...


Bizony, bizony... még (vagy már csak?) 93 nap és karácsony... 

Ideje elkezdeni a készülődést...

Kérem tisztelettel, tudatom, hogy részemről az elborulás megkezdődött... Ki tart velem?:) 



2011. szeptember 20., kedd

Házilag elkészíthető dezodor



Folytatom a házilag elkészíthető, így mindenféle adalékok, káros anyagok nélkül készülő kozmetikumok sorát. 

A házilag készíthető dezodor az egyik legfontosabb az összes közül, mert kiváltja azt a hónalj stiftet, amiben alumínium van. Az alumínium nem a barátunk, mert bár teljesen nagy biztonsággal oldja meg az izzadás, verejtékezés kellemetlenségeit, akár káros is lehet. Antal Valitól hallottam, hogy bár erre vonatkozóan nincsenek felmérések, de kimutatható, hogy amióta a férfiak számára is reklámozzák a hónaljstiftek használatát, egyre több a mellrákos férfi.. Ez elgondolkodtató, nem?? De. 

Szintén Antal Vali oldalán olvasható, hogy a legtöbb kozmetikummal kapcsolatban jobban járnák, ha azokat inkább megennék, mint magunkra kennénk, hiszen ha magunkra kenjük, a bőrön keresztül felszívódva azonnal bejut a véráramba, míg ha megennénk, a gyomorsav legalább megdolgozná, kinyírná a bennünk található a szervezetünk számára káros hatóanyagokat. 

Megfontolandó tanácsokat találni az oldalán, érdemes beleolvasni, és jobban figyelni magunkra, a családunkra, a fontosainkra. 

Engem a házi dezodor már régóta foglalkoztat. Hosszú idő telt el amíg arra készültem, hogy elkészítem, aztán amikor összejöttek a hozzávalók, végre úgy döntöttem, hogy akkor most... majd kb. öt perc alatt össze is kevertem a hozzávalókat, nem értettem, hogy mi a fenére vártam ennyit, mert nagyon egyszerű elkészíteni, semmilyen konyhatechnikai művelet nem kell hozzá, tehát, nem érdemes várni vele. 
Még valamikor a nyár elején készült, így eléggé féltem tőle, hogy pont a legnagyobb rekkenő hőségben fogom elkezdeni használni, így a táskámban folyamatosan ott lapult az addig használt stiftem is biztos, ami biztos... Én valahogy úgy vagyok ezekkel a dolgokkal, hogy próbálom egy számomra normális egyensúlyban tartani a dolgokat, azaz ha valamitől egy kicsit is kellemetlen érzésem van, vagy úgymond sérül a komfortzónám, akkor nem erőltetem. Így kezdtem anno a mosódióval, (ITT és ITT) az EcoBalls-al, és eddig mindennel, amit ezen a téren kipróbáltam. Ez kb. annyit jelent, hogy addig használom, amíg azt nem érzem, hogy nagyobb az áldozathozatal a részemről, mint amennyit valóban megér a dolog. 
Hogy érthetőbb legyen, bár, szeretnék minél tudatosabban élni, de nem szeretnék átesni a ló túloldalára, azaz a környezettudatosság oltárán nem áldozom fel például a lakásom tisztaságát, a saját magam és a körülöttem élők komfortzónája sem sérülhet csak azért, hogy elmondhassam, én aztán olyan bio meg öko vagyok, hogy az na. 

Igyekszem természetes dolgokkal takarítani, ezért már szinte mindent ecettel és mosószódával takarítok, ami valóban csodákra képes, de bizony tartok otthon olyan vegyszereket, amikről eddig is és a jövőben is azt gondolom, hogy ha úgymond "sterilizálni" akarok valamit, akkor erre van szükség. Példa lehet erre az a kb. egy évvel ezelőtti történet, amikor eldugult a lefolyó, majd azzal a bizonyos csőgörénnyel hozták helyre a dolgokat. Akkor a "szakik" levonulása után úgy éreztem, hogy az egész lakást feltölteném hipóval, hogy mindent eltávolítson, amihez előtte hozzáértek. 
Tehát, igyekszem, igyekszem, de nem feszülök meg, csak annyira, amíg számomra is elviselhetőek az ezen az úton járás feltételei.

Azt rögtön hozzá is kell tennem, hogy a természetes dolgokra átállás jár némi áldozattal, de ha mindezt úgy hozzuk, hogy nem erőltetetten, hanem szépen, fokozatosan szoktatjuk hozzá magunkat és a körülöttünk élőket, akkor szerintem sokkal könnyebb, zökkenőmentesebb az átállás például a mosószerekről a mosódióra vagy az Ecoballsra, vagy a bolti szappanról, tusfürdőről a házi szappanra, és sorolhatnám.

Visszatérve a házilag előállítható dezodorra, csak addig lettem volna hajlandó használni, kipróbálni, amíg azt nem érzem, hogy áldozatot hozok a természetességért, azaz, ne adj isten, nem válik be, úgy érzem, hogy ahogy már említettem, sérül a komfortzónám. Én szenzitív vagyok a szagokra, illatokra. Messziről megérzek olyan szagokat, illatokat is, amit mások nem. Roppantul rosszul tűröm azokat a szagokat, amit nem tudok kizárni, ilyen például az a bizonyos "emberszag", ami a nyári kánikulában egy túlzsúfolt járművön kialakulhat. Vagy ilyen az egyik kolleganőm szaga, aki bevallottan két napig hord egy ruhát, még a legnagyobb kánikulában is, és ilyen például valaki másnak a szaga, amit attól áraszt, hogy naponta két-három FEJ fokhagymát eszik meg esténként, mert annyira szereti.  

Én az ilyeneket nem bírom és mint írtam messziről megérzem. Elég érzékeny orrom van, így bíztam benne, hogy ha a házi dezodorom nem hozza azt, amit elvárnék tőle, én leszek az első, aki megérzi, nem a körülöttem lévők néznek majd rám furcsán.

Hála az égnek, nagyon jól vizsgázott. Már az első alkalommal is napi két felkenéssel teljesen szagtalan maradtam, sőt, nagyon bevált a dolog. 
A folyamatos használatnál, amit tapasztaltam. Az első hétben elszínezte a bőrömet, de a ruháimat nem. (Én általában fekete vagy sötét ruhákat hordok, de a dezodor semmin nem hagyott nyomot.)
A bőrömet valószínűleg a benne lévő szódabikarbóna színezte el, amihez, ahogy olvastam, hozzá kell szoknia a bőrnek. Ez kb. egy hét alatt megtörtént, azóta teljesen ok a dolog és az elszíneződés is elmúlt. 

Mivel több hónapja használom, így bátran ajánlom mindenkinek, hogy készítsétek el és használjátok. 

A hozzávalók beszerzésével kapcsolatban, ajánlom a gyógyszertárakat, bio boltokat. Nekem két helyre kellett a hozzávalók beszerzése miatt mennem. A sarki gyógyszertárba és egy DM-be. Az illóolajaknál CSAK 100%-os olajat vegyünk, mert ezt a cuccot a bőrünkre fogjuk kenni, nem a teamécsesbe öntjük! 

Az ötletet, mint ahogy már sok mást is INNEN, a Lukrécia kencéi oldalról vettem.

Házi dezodor kakaóvajból

Hozzávalók
  • 1,5 dkg kakaóvaj (gyógyszertárban beszerezhető) 
  • 3 dkg szódabikarbóna (szagölő, ez általában mindenkinek van otthon...)
  • 5 gramm kaolin (BOLUS ALBA vagy fehér agyag gyógyszertárban beszerezhető) (nedvszívó)
  • 5 gramm kukoricaliszt vagy rizsliszt (nedvszívó) 
  • 3-5 csepp teafaolaj (én ezt nem kaptam, így citromolajat használtam, amit a gyógyszertárban vettem)
  • 3-4 csepp levendula illóolaj (gyógyszertárban beszerezhető) én ebből jóval többet tettem, ha minden igaz, 10 cseppet...
  • 50-60 csepp mandula olaj (az étkezési mandulaolaj is tökéletes, amit bioboltban lehet beszerezni, ha illóolajat szeretnénk, azt DM-ben árulnak, elég borsos az ára, de nagyon kevés kell belőle!)
Először készítsük elő amibe öntjük majd a krémet. Én egy wc papír guriga közepét, azaz a vastag papírhengert hosszában kettévágtam, és olyan nagyságúra tekertem össze, amilyen egy  bolti golyósdezodor belseje. Ezt a hengert, ami belül üreges, kívülről betekertem folpackkal, úgy, hogy az alját is fedje, de az oldalait is takarja (kívülről). Ebbe öntjük majd a folyékony krémet, amit be kell majd tenni a hűtőbe, hogy teljesen megdermedjen, ezért úgy készítsük elő, hogy megálljon a talpán, vagy valami olyasmibe állítsuk bele, amiben nem dől majd el.

A krém hozzávalói jönnek. A kakaóvajat fémtálkába szórjuk (a gyógyszertárban kakaóvaj reszeléket adnak majd), amit gőz fölött felolvasztunk, majd a többi hozzávalót belekeverjük ebbe a krémbe. Ez nagyjából egy-két perc alatt megvan. Javaslom, hogy a hozzávalókat előre mérjük ki, vagy ha lehetőség van rá, használjunk kanalas mérleget. 
A kész krémet beleöntjük az előre elkészített papírhengerbe, majd mehet a hűtőbe. 
Én egy éjszakát hagytam bent, majd leszedtem róla a folpackot és a papírhengert, majd használni kezdtem.

(Ami még fontos, hogy a gyógyszertári kakaóvaj kozmetikai célokra készült, így ha bármilyen ételbe kellene, azt bioboltokban szerezzük be, ne a gyógyszertárban.)









2011. szeptember 19., hétfő

Ejtőernyősök...







Magna cum laude: Te légy most




Domboldalán hanyatt fekve napos reggel,
Senki se zavar, karunkon nincsen vekker.
Csak mi és a tücskök együtt ciripelünk,
Míg mások keményen dolgoznak mi boldogan éhezünk.

Csak te légy most karomban kincsem,
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.
Csak te légy most karomban kincsem,
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.


Csak a szél fésüli bozontos hajkoronánk,
De fentről valaki a Nap sugarait szórja ránk.
S a pitypangokról lefújt ejtőernyősök
Ők a mi katonáink, ó az igazi hősök!
 Csak te légy most karomban kincsem,
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.
Csak te légy most karomban kincsem,
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk,Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.


Guruljunk le patakparti víztükröt lesve,
A kis fahídon menjünk át halakat keresve.
Olcsó hippik vagyunk, még te is az lehetsz,
Ahogy hullnak a virágszirmok: szeretsz vagy nem szeretsz?
Csak te légy most karomban kincsem,
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.



Csak te légy most karomban kincsem,
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.

Csak te légy most karomban kincsem,
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.

Csak te légy most karomban kincsem,
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk,
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.










2011. szeptember 18., vasárnap

Balaton - szerelem


Az ideit nyárból hoztam néhány képet. Legtöbbjük augusztusban készült, akkor, amikor még napközben bőven 30 fok fölötti hőmérsékletek voltak. Remélem, hogy aki ezeket a képeket megnézi, megérti, hogy miért szeretem ezt a nagy vizet. 

Mert csodaszép.
Mert mesés. 
Mert imádnivaló. 
Mert csak. 

Balaton - szerelem. 








Kozmetikumok a konyhából - házi körömvirág krém


Ha valaki követi a blogot, tudja, hogy én karácsonyra általában saját készítésű ajándékokat adok a fontosaimnak. Ezek nem amolyan haszontalan dolgok, mint a 158. saját festésű doboz, hanem vagy ehető, vagy valamire használható, dolgok. Már tavaly is terveztem, hogy készítek házilag körömvirág krémet, de akkor elmaradt. Most viszont időben kezdtem hozzá ennek a "hatalmas műveletnek", azaz időben eszembe jutott, hogy most virágzik a körömvirág, most kell valakinél kalapolni érte... Elsóhajtottam magam a facebookon, hogy ki tudna nekem körömvirág lelőhelyet, és pár percen belül meg is érkezett a válasz Krisztinától, miszerint neki van a kertjében, és szívesen meglep vele. 

Krisztinával két-három havonta megejtünk egy kávézást valahol, így adott volt, hogy a következő kávézás alkalmával hozzám kerülhet egy hatalmas csokor körömvirág. Így is lett, azaz akkora csokor virágot kaptam, hogy ennyit szerintem egy mezőn lehet csak találni. Krisztinának itt is köszönöm a virágot, meg minden mást is...:)

És akkor, hogy hogy készült a krém. A virágokat vízbe tettem és egészen addig a szoba díszei voltak, míg el nem kezdek hervadni. Természetesen nem vártam meg, míg teljesen elhervadnak, csak addig, amíg már elkezdték összecsukni a virágaikat.

Körömvirág krém

Hozzávalók

  • nagy csokor körömvirág (a virág feje és zöld szára is!)
  • 50 dkg sertészsír (bolti sertészsír)


A virágot nagyobb darabokra vágtam. A zsírt melegítettem, amikor teljesen felolvadt és forró volt, beledobtam a virágokat, egy-két percig sütöttem benne, eközben a virág serceg és esetleg fröcskölhet is, majd elzártam a gázt, lefedtem az edényt és egy napra magára hagytam őket. (Itt meg kell, hogy jegyezzem, hogy én használok sertészsírt, mégis kifejezetten rosszul voltam az intenzív zsírszagtól..., így a krém elkészítését kereszthuzatban ajánlom...)

Másnap az egészet felmelegítettem, de csak addig, amíg a zsír leolvad a virágról. Először nagyobb szűrön leszűrtem, így a nagyobb részekről lefolyt a zsír. 
(Az így keletkezett virágot, szárat nem dobtam ki, mert Szilvi barátnőm majd remek szappanokat készít belőlük, így beletettem egy nejlonba és amíg nem találkozom Szilvivel, a mélyhűtőben várakoznak.)

A leszűrt zsír ekkor még kicsit "homokos", nem teljesen tiszta, így egy nagyon sűrű szűrőn is leszűrtem, majd tisztára mosott, üvegből készült krémes dobozkákba adagoltam őket. (Fontos, hogy amibe adagoljuk üvegből legyen, mert a műanyagból olyan dolgok oldódhatnak ki, amik nem túl egészségesek... Erre a célra kb. három éve gyűjtöm a szemránckrémeim tégelyeit, így ez úgymond ingyen volt.)

Az elkészült krémeket karácsonyig a hűtőben tárolom, hogy minél később avasodjanak.
Eltarthatóságukra nem tudok mit írni, mert nem hinném, hogy megromolhatna, maximum megavasodik a sertészsír, de az sem fog szerintem. Eleve pici tégelyekbe adagoltam, így egy év alatt elfogynak majd, jövőre meg készíthetem az újabb adagot. 

A körömvirágot egyébként lehetne olíva olajban áztatva is használni, de ahogy több helyen is olvastam, a legjobban ezzel az eljárással nyerhető ki a körömvirág értékes hatóanyaga. 

A körömvirágról ITT is olvasható, hogy mi mindenre jó, és lehet, hogy újdonságot árulok el, de még ehető is! 

Egyre több házi kozmetikumot használok, így hozom majd a házi szappant és a házi dezodort is. 

A körömvirág szezonja júliusban van, így jövőre akkor kell majd hozzálátni. 

A képek nincsenek színezve, a krémnek valóban ilyen napsárga színe van. 


2011. szeptember 16., péntek

Ajándék Trollanyutól


Még a nyáron postán érkezett ez a csomag Trollanyutól. Ő hirdetett játékot és én voltam a szerencsés nyertes.   
A csomag meg is érkezett hozzám, és eddig csak e-mailben köszöntem meg ezt a kedves ajándékot. Itt az ideje, hogy itt is köszönetet mondjak.

Trollanyu, köszönöm!:)


PILLECUKROS „NYALÓKA”


A zsúrok egyik nagy kedvence lehet ez a tömény, cukros édesség, amelyet akár a gyerekek is elkészíthetnek maguknak. Konyhatechnikai jártasság nélkül is hozzáfoghatnak, mert a „nyalókák” kinézetén egyáltalán nem ront, ha például kicsit sűrűbbre sikerül a csokoládé. Mennyisége létszámtól, igénytől függ. A kisebb és a nagyobb gyerekekre, vagy akár az esetleges felnőtt fogyasztókra gondolva többféle méretben is készülhet.

Ez a recept a Kifőztük 2011/8. számában jelent meg. Az újság letölthető az oldalról a www.kifoztuk.hu oldalról. 


Hozzávalók 
  • egyforma darabokra vágott pillecukrok
  • csokoládé
  •  vaj

a hempergetéshez:
  • kókuszreszelék
  • színes szórócukor
  • reszelt, darált dió/mandula/mogyoró

  •   fapálcikák, esetleg szívószálak 

Pálcikára tűzzük az egyformára darabolt pillecukrot. Ha több darab kerül egymás mellé, akkor szinte a pillecukor tetejéig szúrjuk a pálcát.

Vízgőz fölött felolvasztjuk a csokoládét a vajjal. Ahol a pillecukorba szúrtuk a pálcát, ott pár cseppnyi csokoládéval rögzítjük, így megakadályozzuk a csúszkálását.

A pálcikánál fogva előbb az olvasztott csokoládéba, majd a már előre odakészített kókuszreszelékbe vagy szórócukorba forgatjuk a pillecukrokat. (Az utóbbit el is hagyhatjuk.)

A külsejére kerülhet csokoládéreszelék, esetleg kicsi darabokra vágott aszalt gyümölcs. Felnőtteknek készíthetjük aprított rózsaborsba vagy szintén aprított csilibe forgatva.








Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...