Nem tudom elmondani, hogy mennyire meghatódtam, amikor egy pár napja
Wise Lady, tegnap pedig
Palacsintás király(lány) (Szilvi) ajándékozott meg vele. 2009. április 13-
án kezdtem ezt a
blogot. Már régóta gondolkodtam rajta, hogy kellene, de valahogy mindig elmaradt, másra "kellett" az idő. Aztán húsvétkor eljött az ideje, elkezdtem. Egy egész éjszakán át keresgéltem a képeket, hogy milyet is szeretnék, milyen legyen a megjelenés, ami én is vagyok, de másoknak is tetszetős lehet. Évek óta nézegettem már mások
blogjait, keresgéltem a receptek között, csodáltam a csodaszép fotókat.
Elkezdtem, és
alig telt el egy hónap, már érzem, jó nekem itt! Megkaptam az első elismerésemet, egy
szakácssapkát! És rögtön kétszer! :-)
A "szabály" szerint öt
bloggernek "kell" továbbadnom a sapkát. Én csak most ismerkedem a
gasztroblogot írokkal, a
blogjaikkal. Tátott szájjal nézem sokak munkáját, erejét, energiáját, csodaszép fotóikat. Régóta teszem ezt, de ilyen behatóan csak mostanában "ástam" bele magam. Régebben, két oldalt nézegettem viszonylag sokszor, valószínűleg azért, mert a legtöbbször ezeket dobta ki a kereső. Ez a két oldal
Fűszeres Eszter oldala és a
Dolce vita blog. Volt, hogy csak a képeket nézegettem náluk, de jól emlékszem, amikor az egyik karácsonyra
limoncello receptet kerestem, majd a
Dolcevita oldalán találhatót elkészítve a rokonok, barátok nagy megelégedésére megtaláltam, szerintem a legjobb elkészítési módot, a legízletesebb italt.
Sokat köszönhetek nekik, de sokat köszönhetek
Gabojszának, aki a kezdetekkor segített rengeteget, türelmét, kedvességét itt kell hogy
mégegyszer hivatalosan is megköszönjem!
Köszönettel tartozom
Wise Ladynek, aki nélkül ma nem lennék szinte sehol. Ha Ő nem segít, nincs felém akkora türelemmel, kedvességgel, segítséggel, amilyennel volt, és van, akkor talán nem lennék jelen a
gasztroblogok között, a blog megjelenése sem olyan lenne, amilyen. Itt most egy KÖSZÖNÖM!! jön, de ezt elégszer úgysem tudnám elmondani. Szinte nem zárul úgy nap, hogy ne
kommenteljen nálam, kicsit olyan lett Ő nekem, mint egy jó tanító, aki vigyáz rám, felügyeli a munkámat, segít és bátorít.
Sok-sok tanácsot, segítséget kaptam tőle eddig, és tudom, hogy a jövőben is így lesz. Tudom, hogy figyel rám, és mindig tudom, hogy lesz
egy-két jó szava hozzám. Ha mást nem kaphattam volna a
blogírással, ez már egy nagy ajándék lenne. Megerősítése annak, hogy az élet szép és élnek még a földön jó emberek, akik önzetlenül segítenek egy "idegennek" is, akinek még a nevét sem tudják. KÖSZÖNÖM!
Palacsintás király(lány)-t akkor "ismerhettem" meg, amikor az egyik, nem pont
gasztros bejegyzésemhez tett
kommentje után belenéztem a
blogjába,
blogjaiba. Szilvi! Bár nem írtam le, most megteszem, kimondottan irigylem, hogy fővárosiból egy igazi vidéki lány lett belőled, ennek minden szépségével, nehézségével. Beleolvastam az egyik
blogodba, és csak azért nem írtam egyik poszthoz sem, mert annyira mélyen érintettek, hogy bevallom meg is könnyeztem őket. Itt most nem részletezem, hogy melyek voltak azok, mert mindkettő a magánügyed. De muszáj vagyok megírni, hogy rengeteg erőt és szeretetet mutatott mindegyik. Ezért különösen kedves volt, hogy nekem ajánlottad a
szakácssapkát. Őszintén KÖSZÖNÖM!
Itt most jön egy felsorolás, ami se nem abc szerint, se értékelési rend szerinti, csak sima felsorolás. Nekik is köszönöm, hogy vannak, mert sokat tanulok tőlük:
Limara, akivel szívesen nyitnék pékséget, mert remekül szórakoznánk mindketten, ráadásul sokak örömére, egyszerűen lenyűgöz amit a tésztával művel!
Duende, akivel szívesen adnék ki szakácskönyvet, mert olyan recepteket, fényképeket közöl, amit órákig néznék, csodálnék.
Bodza Bea, aki
életszemléletével,
kreatívságával ismeretlenül is olyan közel áll hozzám, hogy úgy érzem, itt lakik valahol a közelemben és ezer éve ismerem.
Palócprovence, akinek a
blogleírását elolvasa úgy éreztem, valahogy meg kell őt ismerjem. Nem tudom megfogalmazni, hogy miért, így éreztem és pont.
Trinity, aki emberi, ésszerű és elkészíthető receptjeivel, kedves szavaival szintén kicsit már olyan, mintha a szomszédom lenne. :-)
Nem akarok kihagyni senkit, de felsorolni órákig tartana, hogy kinek vagyok hálás azért, hogy blogot ír, gasztroblogot.
Mindenkinek köszönöm, mert sokat segítettek nekem, másoknak, egymásnak.
Mivel lassan kezdek átcsapni egy Oscar átadási díszbeszédbe, ideje, hogy itt megálljak, és kifejezzem mindenki felé a köszönetemet. Mindenki felé, aki arra adta a fejét, hogy leüljön a gép elé és írjon. Mind a saját, mind mások örömére. Sokaknál látni, hogy szinte több száz olvasó várja az újabb bejegyzéseket. Amikor én ezt a blogot elkezdtem, nem is tudtam, hogy mekkora felelősség ez. Nem tudtam, hogy milyen szívmelengető érzés, ahogy "gyűlnek" a blog állandó olvasói, hogy milyen érzés egy-egy elismerő kommentet kapni. Ezért KÖSZÖNÖM azoknak, akik "csak" az olvasóim, a kommentelőim, mert rátok van a legnagyobb szükség, ha Te aki most olvasol, nem tartozol közéjük, úgy neked is köszönöm, hogy itt vagy!
A sapkát, mivel akiket én úgymond "ismerek" már mind megkapták, nincs értelme továbbadnom. Ezért azt választottam, hogy viszonzom mindazoknak, akik miatt ez a blog létrejött, fejlődik, működik. Az én viszonzásom ez:
szepy
