Ferdinánd sörház

Én tehetek róla, hogy ezt az éttermet választottuk az egyik "ünneplős ebéd" helyszínéül. Én tehetek róla, mert a felhozott éttermekből én választottam ezt.

Nem mondom egyértelműen, hogy hiba volt, mert ettem valamit, ami nagyon finom volt, csak hát a többi...

Már sokszor írtam, hogy nálam alap a szóda. Azaz, ha nincs, csak ásványvíz, nálam már ott sok eldől...  Ez lehet, hogy hülyeség, de én szeretem a szódát, szerintem ez a legjobb frissítő a legtöbb étel mellé, nem a cukros üdítők. Az üveges ásványvizekkel kapcsolatosan meg nagyon válogatós vagyok.. ez van.

Tehát, leültünk. Az italválasztásnál én jeleztem a szódát, erre rögtön mondták, hogy az nincs... Az üveges ásványvizekből nem akartam választani, akkor jöjjön egy kóla.. úgyis olyan régen ittam...

Kértem egy kólát.. mondták, hogy nincs, illetve, meg kell nézni, mert a szállító nem hozta a heti adagot, így lehet, hogy már nincs kóla... Hát, itt csak azt jegyezném meg, hogy a szállító akkor nem hozza a szállítmányt, ha valami gixer van a fizetéssel. De ez nem az én dolgom... 

Tehát, kértünk kólát, nem volt.. aztán valahonnan előástak két üveggel.

Kiválasztottuk az ételeket. A többiek ettek levest, én nem. Lehet, hogy ez volt a hiba... 

A leves mindenkinek ízlett, nekem voltak fenntartásaim, de mivel én csak kóstoltam, mindegy is, hogy milyen volt...

Jött a főétel.. amiből (négyen voltunk) hárman egyformát rendeltünk. Az étel megérkezésekor a jaj de jól néz ki és a jaj, de kevés mondatok hangzottak el... A képen a főétel látható. 

Miután megettük, egyértelmű lett, hogy ez bizony kevéske volt... A többiek leves után is kevésnek találták, én meg leves nélkül, kimondottan éhes maradtam...

Maga az étel finom volt, a hús omlós, a káposzta tökéletes... csak iszonyatosan kevés.

A kiszolgálás kedves, ezzel nem is volt gond. 

Egy desszert érkezett az asztalunkhoz, nekem ránézésre sem tetszett... de nem ettem belőle, tehát, ez is mindegy volt...

A Ferdinánd sörház gondolom sörözni tökéletes lenne, ha söröznék. De én, mi enni mentünk. Abban nem vizsgázott jól... Nem szeretek úgy eljönni egy étteremből, hogy utána még otthon ebédet kell csinálnom...

Nekem. nem jött be. Ettől másnak még ok lehet... próbáljátok ki, írjátok le, nem kell mindent elhinni nekem... 

Az étterem oldala ITT érhető el.

Megerősíti a véleményemet, hogy GasztroRéka is járt ebben a sörözőben és Ő is hasonló véleményen van, mint én... mint mi. 

Trófea étterem - Óbuda

Baráti ebédre voltunk hivatalosak.

Régebben sokat, sokszor jártunk a Trófea valamelyik éttermébe, aztán leszoktunk róla. Leszoktunk róla, mert az árak mentek fel, közben érdemi változás nem volt a kínálatban és a kezdeti 2500 Ft körüli összegről hirtelen egészen az 5000 Ft-os határig ugrottak árban. 

Mi általában a XI. vagy a XIV. kerületi éttermükbe jártunk, de egyszer egy szülinapot a Margit körúti étteremben tartottunk, ahol én szó szerint szinte semmit nem találtam, annyira gyér volt a felhozatal, olyan volt a kínálat, mintha egy sáskahad kizabálta volna őket a készletből...

Ha én döntöttem volna arról, hogy hova megyünk, nem a Trófeát választottam volna, mert mivel se bort, se sört nem iszom, nem eszem extra halakat, se extra húsokat, nálam úgymond pénzkidobás egy ilyen vacsora, mert általában bezabálok az előételekből, a leveseket szinte mindig kihagyom, és a főételekből is csak turkálni tudok, többre nincs se erőm, se kapacitásom...

De nem én döntöttem. Hála az égnek, nem én, mert így gazdagabb lettem egy-két új élménnyel, kimondottan jót ettem, megkóstoltam egy-két olyan ételt, amit máskor, máshol nem tettem volna.

Ez a Óbudai étterem nemrég nyílt. A főtérhez közel eső étterem, már hangulatában is kellemes. "Turnusokban" lehet bejelentkezni, mi ha minden igaz 1/2 3-tól  5-ig maradhattunk.

A kertbe, a kerthelyiségbe belépve rögtön választhattunk, mit iszunk, egy pálinkát, esetleg mustot. Én pálinkát kértem, amit szokásomhoz híven egy mozdulattal "bedobtam" (a pálinka az egyetlen, amit bárhol, bármikor szívesen megiszom...). Mivel aznap a reggeli kávémon kívül semmit nem ettem, szó szerint éreztem, ahogy a pálinka felmelegíti a gyomromat, majd halkan jeleztem, hogy ha nem ülhetek le, és nem adnak valami enni, hamarosan nótázni fogok...

Leültettek...

Hangulatos a belső kialakítás, szellősen elhelyezett asztalokkal, kockás terítővel és SZÓÓÓÓÓÓDÁVAL! 

Totál el tudok ájulni a szódásszifontól. Ettől a fajtától, ami itt van az asztalon. Mindig előjön a gyerekkorom, ahogy a mamáéknál délutánonként jött egy autó, majd a kertből hallottuk, hogy: Itt a szóóóóóóóóóóóóóóódás, szóóóóóóóóóóóóóóóóóóódás!

Jedlik Ányos találmánya kötelezően ott kellene, hogy legyen minden étterem kínálatán. Nem a  buborékos, palackozott vizeket kellene felszolgálniuk, hanem ilyen üveges szódát. Hatalmas pirospont!

Én azonnal megléptem, és szokásomhoz híven felmértem a terepet, ahogy az ember mondja, "nyomtam egy-két pixelt", azaz fényképeztem. Mindezt nem feltűnően, szépen csendben, titokban. Nem szeretem felhívni ilyesmivel magamra, magunkra a figyelmet. Elég feltűnően tudok viselkedni alapban is, itt meg már volt bennem egy pálinka is... A körülöttem lévőkre, és magamra tekintettel, soha az életben nem jelentkeztem be sehova, hogy mennék, és utána megírnám a blogra is a dolgot. Nem jelentkeztem be, mert egyrészt nem az a célom, hogy az ilyen helyeken ezért meghívjanak, én meg megírhassam, hogy minden milyen szép és jó volt, még akkor is, ha nem az volt... 

Tehát, fényképeztem. 

Ezek itt a levesek, ugye, hogy hangulatos? Vagy csak nekem az? 

Mint mondtam, én már általában az előételekből annyit eszem, hogy utána már maximum levegőt kérek. Most is így volt, bár, most igyekeztem úgy megterhelni a tányéromat, hogy abból másoknak is jusson...

A többi Trófeában is szokás, hogy kis guruló kocsikon különféle finomságokat szolgálnak fel. Most is volt ilyesmi. Ha jól emlékszem, volt cipóban sült sonka, rétesek, és volt libatepertő is. Második pirospont! Imádom... Ráadásul ez húsos volt, amit meg pláne imádok. Friss, meleg tepertő... 

Ezen a fényképen nem látszik, de rengeteg olyan dolog van rajta, amit most próbáltam ki először. Külön tetszett, hogy ki volt téve egy tálcányi zsázsa, amit én is csíráztatok és simán vajaskenyérre téve Isteni eledel! Hogy mi olyasmi van ezen a tányéron, amit még soha, sehol nem ettem? Hirtelen nem tudnám megmondani, vagy felsorolni mindet, csak az egyikre emlékszem. 

Ez a bárány. Még soha nem ettem bárányt. Még Londonban sem vitt rá a lélek, valahogy nem. Nekem a bárány az olyan, mint a borjú, azaz "gyerek". Pedig a borjút is olyan idősen vágják, mint a bárányt, mégis visszatartott eddig a fogyasztásától, hogy az még egy kölyök... A borjúhústól is ez tart vissza... A birkahústól meg az, hogy Zoli mesélte egyszer, hogy az igazi birkapörkölt bográcsban készül. A bogrács legaljába beleteszik a birka ketté vágott fejét, és arra megy rá minden más, amit utána nem kevergetnek, csak ráznak... Nah, ez az a felvilágosítás, ami engem örök életre megfoszt a birkapörkölt megkóstolásától... Vizuális típus vagyok, így ha valaki kimondja, hogy birkapörkölt, megjelenik a szemem előtt egy bogrács, benne a birka feje. Jesszusom, most is kirázott a hideg...

Tehát, ettem bárányt. Az előre bepácolt húsok között volt bárányhús. Nagyon bátor voltam és a legkisebb darabot választottam, majd sütettem meg. Ízlett. Nem mondom, hogy éjjel-nappal enném, mert az a furcsa textúra, hogy rágáskor a fogam benne marad a húsban, az kicsit érdekes volt, de ezen felül ízlett. Nem volt gumi, nem volt mellékíze, finom volt. Az a furcsa ragacsossága még passzolt is az egészhez, csak szokatlan volt. 

Jöttek az édességek. Volt somlói, kimondottan finom volt, bár hiányoltam belőle a diót. Imádom a tejszínhab készítő gépet, amit én magam adagolok, akár másoknak is, így volt szerencsém egy kisebb társaságot kiszolgálni tejszínhabbal, megcáfolva azt, hogy leborítom, felborítom a gépet, kifröccsen, kifolyik, félremegy, stb. 

Az édességek között volt fagylalt is, amit magának adagol az ember lánya, ez szerintem a többi étteremben nincs, vagy már régen voltam, és azóta ott is lett? 

Nem olcsó az 5000 Ft-os fejenkénti összeg, viszont, az ételekkel kapcsolatban el kell, hogy mondjam, hogy meglepően nagy választék volt halakból. Ráadásul kimondottan drágának mondott halak is bőven szerepeltek a kínálatban. Volt lazac, volt pisztráng, volt rák és sorolhatnám. A zöldségek, gyümölcsök, édességek is kitűnő felhozatalt hoztak. Ha jól emlékszem, gombából is minimum három féle volt. Aki az asztalunknál levest is szedett, el volt ájulva tőle, ahogy szintén ájulás finom volt egy vadpörkölt a készételek közül. 

A két és fél óra bőven elég egy vacsora, vagy ebéd elfogyasztására. Remek péksütemények, ropogós zsemlék, sajtok és mindenféle hideg előétel. 

Nagyon remélem, hogy ez a kínálat nem csak annak tudható be, hogy még új az étterem.

Fontos még, hogy ritka, hogy a pincérek kedvesek, mosolygósak, és még humoruk is van. Itt volt. 

Remekül éreztük magunkat, mindenképpen ajánlom kipróbálásra!

Az étteremről bővebben ITT olvashatunk.

Szent Anna Panzió és Étterem - Berkenye

Szent Anna Fogadó

Egy szép vasárnapi délután érkeztünk. Az éttermet ismerősök ajánlották, így érkezésünk nem véletlennek köszönhető, már a hét közepén lefoglaltuk az asztalunkat. 

Egyértelműen látszik a helyből, hogy az étterem családias hangulatra hajaz, a vendégek valószínűleg törzsvendégek, a pincérek szinte mindenkit ismernek, többeket név szerint is. Ez kölcsönös a vendégek részéről is, olyan az egész, mint egy nagy család. Ez jó, ezt szeretem, magam is járok olyan helyre ebédelni, ahol még a névnapomkor sms-t is küldenek nekem...

Mi négyen érkezünk, körülöttünk általában 8-10-15 fős asztaloknál családok, nagyobb társaságok ülnek. Az étterem elrendezésében is látszik, főleg nagyobb társaságokat látnak vendégül, illetve, hogy a hely tökéletesen alkalmas esküvők, nagyobb szülinapok lebonyolítására is. 

A kiszolgálás gyors, a lányok pörögnek, mint a szerencsekerék. Az egy-egy pincérre jutó asztal/vendégszám, illetve az ételek hatalmas adagjai láttán, csodálom, hogy még mosolyognak is, és kifejezetten kedvesek, figyelmesek. 

A teríték "családias" semmi flanc, így jó, ahogy van. Minden a helyén, nincs plusz hülyeség az asztalon, csak ami kell, és az sem túl csicsásan, olyan egyszerűen tökéletesen. Minden asztalon virág.

Az étlap kínálata hatalmas. Ez az a típus, amiből egyszerűen nem lehet választani. Kétszer átolvasom, még pizza is van, de van rajta rengeteg rántott, töltött étel különféle húsból, van bőven minden még a halas ételek terén is. Nehéz választani. (Itt lehet, hogy a kevesebb, több bejött volna, de nem zavar, hiszen én elég válogatós vagyok, van x oldal, rész, amibe bele sem kell olvasnom. (Halak, vadak, stb...)

A választásunk a következő:

Bableves (vagy babgulyás) kis piros fazékban érkezik. Ketten is ezt választják az asztalnál. Szerintük finom, szerintem túl sűrű, nekem egy kicsit a bableves konzervre hajaz, bár még soha nem ettem olyat, mégis valami nem jön be benne, de a fiúk szerint ok. A kis piros lábosban érkező leves mellé savanyúkáposztát is tálalnak. Ezt én is szeretem, nálam káposztás bablevesként fut, és fent is van a blogon. Tartalmas leves, érdemes kipróbálni. 

Az én levesem a sajtleves pirítóssal. A pirítósom szénné égetve érkezik. (Itt most muszáj elmesélnem, hogy nálam alapban ezzel nem lenne gond, mert már-már aberráltan szeretem a pirult, kissé égett dolgokat, a krumplistésztát direkt megpirítva készítem, egy tepsiben sült krumpliból számomra a legjobb darabok a tepsi aljára ragadt, megégett darabok. Tehát, nem lenne gond, otthon, de nem étteremben, és nem ennyire elégetve tálalt pirítósnál. Mert ez nem pirult, hanem szénné égett részekkel rendelkezik.) A leves olyan sós, hogy számomra már-már ehetetlen. 

A negyedik leves a májgombóc leves. Ezt én nem kóstoltam. Az ezt választó asztaltársunk szerint finom. Meggyőző a kinézete, szép a tálalás, és nem egy kis csészényi leves, olyan igazi vasárnapi adagban került az asztalra.

Ketten ugyanazt esszük. Mustáros-hagymás-szalonnás töltelékkel kirántott talán pulyka, vegyes körettel. 

Nekem megint olyan sós, hogy nem bírom megenni. Az ebédhez egy liter szódát ittam, pedig máskor ennyi a napi fogyasztásom összesen mérve...

Az asztaltársaságunk másik, ugyanezt az ételt fogyasztó tagja is sósnak találja. 

Egy másik étel szintén egy töltött, rántott hús. Fogyasztója szerint finom. 

A negyedik étel egy harcsapaprikás, fogyasztója szerint finom, és ez abból is látszik, hogy mind elfogy.

Pirospont a részemről, hogy van szóda! Ezt már többször írtam, hogy szeretem a szódát, és fontosnak tartom, hogy Jedlik Ányos találmánya mindenhol ott legyen, minden magyar étteremben. Trendi,vagy sem, ezt majd eldönti a vendég. 

A főételek hatalmas adagokban érkeznek. Olyan mennyiségű étel van egy tányéron, ami elfogyasztása már-már lehetetlen. Szinte minden asztalnál elcsomagolásra kerül jó adag étel. Ezt soha nem értem. Miért kell akkora böszme adagokat tálalni, amit egy komoly férfiember sem tud legyűrni? Lehet, hogy a környéken szeretik azt, hogy az étel legyűrése után még egy-két adagot csomagolnak és viszik haza, de én például a rántott húst nem eszem meg melegítve, a sültkrumpli hidegen mehet a kukába, stb. Semmi értelme. Legyen olcsóbb, de ne legyen ekkora böszme adag. Számomra felesleges. Nem, nem az a fajta vagyok, aki a köpetnyi adagokat szereti, de a mértékkel kimért étel szerintem jobb, mint a mértéktelenül telepakolt tányér. 

Talán egyikünk sem ette meg teljesen a főételét. Rengeteg étel megy tőlünk a kukába. Ez nem jó. 

Degeszre ettük magunkat. 

Az egyikünk mégis megpróbálkozik egy gesztenyepürével. Én kivárok, megvárom, hogy kihozzák, mert meg akarom nézni, hogy milyen rajta a hab. Mert nálam nem jöhet szóba a flakonos tejszínhab, se a hulalás vacak... 

Gesztenyepüré megérkezett, kóstoltam és már kértem is a sajátomat, mert a hab igazi tejszínhab.

Aztán megjön a gesztenyepüré, és....... meleg. a pohár tetején a hab langyos, a gesztenyepüré több, mint langyos, az alatta lévő hab hideg... Nem reklamálok. Illetve, nem reklamálunk, mert közben már kiderült, hogy a másik is ilyen, csak amikor én kóstoltam, még nem jutottunk el a püréig... Nah, ezt itt nem értem. Jeges volt a gesztenypüré és kiolvasztották a mikróban vagy mitől meleg??? 

Mindegy. Nem reklamálunk, várunk, míg kihűl...

Összességében jót ettünk, bár sok mindennel volt gondom, de a jóllakottságom feledteti a dolgokat, illetve mivel a többi asztalnál nagy elégedettséget látok megint arra fogom, hogy túl kekec vagyok. Az ide járó családok, hiszen, mint írtam, látszik, hogy szinte mindenki visszatérő vendég, biztos mindennel elégedettek, ha most is itt vannak, a legtöbben Mária napot, vagy születésnapot ünnepelni.

Szeretem a házias ízeket, nincs gondom, a házias, családias hangulatú éttermekkel sem, sőt, jobban értékelem, mint egy hiper-szuper trendi helyet, ahol csak feszengeni lehet. Csak azt nem szeretem, amikor ez már rutinként megy és nem baj, ha valami kicsit sós, vagy bár, hidegnek kell lennie, mégis meleg. Ha el van égetve, illetve szenesre van égetve egy pirítós. Nah, ezt nem szeretem. Meg kell becsülni a vendéget, mert az viszi a jó hírt tovább. Figyelni kell rá, hogy a törzsvendégek által megszokott minőség mindig meglegyen, ne legyen hullámzás ezen téren. Hiába pörögnek, hiába kedvesek a pincérlányok, ha az étellel kapcsolatban lehet kifogás. Nálunk volt, de megerősítem, hogy ezek a hibák abszolút orvosolhatóak, gondolom, nem állandósult minőségi gondok.Lehet, hogy fáradt volt a szakács, vagy a konyhás fiú, vagy valaki. Majd egyszer megint megpróbáljuk, hátha akkor nem leszek ennyire kekec.

Az árak normálisnak mondhatóak, az adagok hatalmasak. 

Kipróbálásra mindenképpen ajánlom, de kérem, ha valaki így tesz, mindenképpen írja meg, hogy milyen volt az étel, hogy tetszett a hely. 

A környék egyébként gyönyörű és az étterem rendelkezik egy nagyon helyes terasszal is, bár az időjárás ennek kipróbálását nem feltétlenül teszi mostanában lehetővé.

Bővenn infó a weboldalon ITT található. 

Balaton - déli part - hol együnk?

Elmondhatom, hogy elég sokat járok a Balatonra. Évek óta, és elég rendszeresen. Nincs házunk, nincs nyaralónk, csak a szerelem van, ami ehhez a nagy vízhez köt. Már gyerekkorom óta járok ide nyaralni, számtalan helyen töltöttem már el egy pár napot, esetleg hetet.

Az évek alatt megismertem  elég sok helyet, büfét, strandot, stb. 

Sajnos a Balatont is elérte az eszetlen ingatlan beruházások ideje, így rengeteg helyen, ahol eddig strand volt, vagy hatalmas füves terület, most sorban nőnek ki a lakóparkok, luxus ingatlanok a földből. Nagy szívfájdalmam, hogy van az a pénz, amiért az eddig kényelmes, nyugis strandok helyett most emeletes házak sorjáznak a parton, sok-sok helyen a strandok helyén, esetleg olyan közel a vízhez, hogy mindenki más kiszorul onnan... 

Vannak a Balaton körül olyan városok, települések, ahova nem szívesen mennék nyaralni. Egyrészt, mert esetleg messze van, másrészt, mert túlzsúfolt, vagy olyan a "törzsközönsége", amitől engem kiver a víz... Nem bírom az izomcsávókat a hatalmas fuxos "vállalkozókat" a bazi nagy terepjárókban, a nagy fekete autókban nyomuló barmokat. Ezért Siófok strandját igyekszem messze elkerülni... Konkrétan, azt a strandot, ami a sétáló résznél van, és aminek egy részében annak a piros-fehér üdítőnek a strandja is található...

De most ne azt nézzük, hogy hova ne, hanem, hogy hova igen...

Tehát, induljunk Budapestről, és töltsünk el egy napot, esetleg egy hétvégét...

Ha elindultunk az M7-es autópályán, a 89-es kilométernél kell elhagynunk az autópályát ahhoz, hogy az északi part felé vegyük az irányt. Illetve, ítt kell letérnünk ahhoz, hogy a déli parton menjünk végig, végig a parton, a házak mellett.. közben a házak, és a fák közül csodálhatjuk a fel-fel bukkanó vizet.

Ha csúcsforgalomban megyünk, általában a 89-es letérőnél ez a kép fogad... azaz szó szerint az autópályán áll a sor vége, illetve a leállósávban szinte parkolnak a letérésre várakozók...

Ha mégis sikerült lehajtani, meg se álljunk a vízig. Vegyük elő a gumimatracot, és irány a víz!

Ha szép az idő, nincs vihar, ilyen szép sima a víz. 

Idén rengeteg víz van a Balatonban, Siófoknál hosszú évek óta először megnyitották a zsilipet is, hogy a "felesleget" leengedjék a Sió csatornán. Kb. három héttel ezelőttig engedték a vizet. Ha minden igaz, ma már zárva a zsilip. Ha valaki ismeri ezt a részt, tudja, hogy ez bizony nagy szó. Mert volt olyan nyár, amikor annyira nem volt víz a  Balaton medrében, hogy a parttól kb 200 métert kellett begyalogolni, hogy végre vízhez érjen a talpunk. Ez egy 2003-as fényképem. Sajnos elég rossz minőségű, de a lényeg látszik... Akkor volt az az év, amikor még azt is kitalálták, hogy valahonnan vizet fognak a mederbe engedni. Hála az égnek, nem tették meg. A hozzáértők akkor is mondták, nem kell semmit csinálni, a természet majd megoldja a dolgot. Meg is oldotta. Most olyan a Balaton, amilyen még soha nem volt. Hatalmas víz, tiszta, és smaragdzöld. 

Térjünk vissza a programunkhoz!

Egészen délutánig maradjunk a napon, a vízben. Ha valaki nem bírja a tűző napsütést, a fák alá terítse a pokrócot, mert ott elviselhető a hőség. Bár, ha rám hallgat, ki sem jön a vízből...

Ha a nap lefelé megy, az ember befelé megy valamilyen büfébe, hogy egyen valamit...

Ha a strandolást éppen Zamárdiban tesszük, feltétlenül keressük meg a Balázs büfét. Kedvesek, és nagyon figyelnek a vendégre. Nincs előre kisütött, aztán megszáradt étel, mint esetleg máshol. Itt nagyon figyelnek arra, hogy mindent frissen sütnek, akkor, amikor az ember megrendeli. Esténként grill terasz is van! 

A környéken szerintem ez a legjobb. (A Maurót meg se próbáljátok... felesleges...)

Ha nem büfében szeretne az ember étkezni, a legjobb étterem a környéken az Öreg halász Siófoknál. Mással én nem próbálkoznék... Ez az étterem télen is mindig nyitva van, és télen is mindig tömve van... És ezt nem tudja mindenki produkálni...Nem véletlenül. 

Balatonföldváron a kikötőben mindenképpen együnk egy gofrit, vagy kettőt. Én a gesztenyés-tejszínhabosat szeretem. A kikötői büfék mind ok-k! "Marika" is ok, a kikötő másik bejáratánál. 

Földváron járva a kikötőben sétáljunk ki a vízig. Gyönyörű itt a part!

Ha augusztus 20-a környékén járunk a Balaton körül, mindenképpen nézzük meg a Balatonbogláron tartott borfesztivált. Hatalmas, több napig tartó rendezvény! ITT már írtam róla.

És a legfontosabb! Ha hazafelé indulunk, Aligánál a kilátóból nézzük meg a naplementét...

Gumimatracra fel! Irány a Balaton!

Balaton - Zamárdi - Mauro - nem ajánlom, sőt...

Ha valaki jár ide, azaz a Mauroba Balatonzamárdiba, árulja el nekem, hogy mit szeret benne?

Nekem olyan, mint egy "gyár". Mindig sorok állnak a bejáratnál, ez tény. De, hogy mit szeretnek benne, az rejtély. Nem extra a kaja, sőt.

A kiszolgálás gyors, de kapkodós, abszolút alkalmatlan a hely egy jó vacsorához, mert folyamatosan azt érzed, hogy "húzzál már innen, kell a hely másnak"...

Kétszer ettünk náluk. A kajától nem ájultam el, sőt, a semmi extra közé sorolnám.

A hosszú sorok láttán, ami a bejáratnál mindig várakozik (lehet, hogy fizetett statiszták?) mindig azt gondoltam, hogy huha, ez micsoda csoda lehet...

Pedig nem az. A pincérek ordibálása, az eszetlen üdvözlések kurjongatása, amivel a betérő, távozó vendégeket üdvözlik, nekem sok. Ez nem Olaszország, hallo! És bevallom, ott is idegesítene... És ezt ráerőltetni a pincérekre.... baromság. 

Olyan az egész, mintha egy futószalagon lennénk. Sorbaállás, asztalhoz küldés (néhol műanyagszékes megoldással, ami eleve hányinger, és utálom...) pincér sietős rendelésfelvétele, x perc múlva másik pincér hozza az elkészült ételt, ha sikerül, jót kapunk, ha nem, keresünk egy harmadik pincért, mert úgy pörögnek szerencsétlenek, mint a szerencsekerék....

A fagyasztott édességekről már nem szólok, mert valamilyen rejtély, de több étteremben is találkoztam a termékeikkel... (De miért???)

Miért van ez az eszetlen lelkesedés a hellyel kapcsolatban? Mellette számtalan büfé üresen kong. (Ráadásul, kipróbáltuk az egyiket, és jóval jobb volt a kaja, mint a Mauroban...) Nem lehet, hogy egyszer, régen jó volt a Mauro, és azóta mindenki ebből az emlékből él?

Azt már nem sorolom, hogy az "étterem" előtt sorakozó autócsodákból már előre tudni lehetett volna, hogy felesleges próbálkozás... 

Az ilyen autóval általában nem jár pazar ízlés, inkább a kivagyiság mutogatása. Olyan, mintha ez a hely egy státuszszimbólum lenne, azaz, ha itt nyaralsz, erre jársz, muszáj kipróbálnod a Maurot, mert ez valami olyan, hogy....

Szó szerint, olyan... azaz felejthető! Sőt, eszetekbe se jusson!

Nah, és a béna színes pálmafák... már csak hab a tortán... béna, sőt röhejes.

Ez az én véleményem. Ha valakinek tetszik a hely, könyörgöm, írja le, hogy mi tetszik benne? Meggyőzhető vagyok, csak győzzetek meg!

Kistücsök étterem

Eklektikus élményt nyújtott. Az étel kitűnő volt, a hely kicsit még "csárdás, szocreál beütésekkel". A kiszolgálás gyors, figyelmes. A választék meglepő, de ez biztos trendi, hogy összesen kb. 20 étel közül lehet választani. Nekem kicsit drága, és kicsit féltem, hogy majd jönnek a "köpetnyi adagok", mi meg jól éhen maradunk...

Nem maradtunk éhen, sőt, az elsőre kevéskének látszó adagok pont elegek voltak.

Az étterem a Balaton déli partján, Balatonszemesen található.

Nem először jártunk náluk. Évekkel ezelőtt egy párszor ebédeltünk már itt, bár akkor szerintem még nem volt ekkora híre az étteremnek, és akkoriban a hagyományos magyar konyhát képviselték, ha jól emlékszem. Most így visszaemlékezve nem volt semmi extra, olyan, "megálltunk, ettünk, jó volt" étterem volt.

Most már nagy a híre, szinte mindig tömve van. A kerthelyiségben rengeteg asztal, hála az égnek, nem a műanyagszékes megoldással, hanem csinos kis székekkel, igényes terítéssel, a nyári napsütésben ernyők alatt fogyaszthatjuk el az ebédet, vagy vacsorát. 

Ami egy kicsit zavaró volt, hogy az étterem "benti" része eklektikus képet fest. Olyan, mintha még folyamatban lenne az étterem felzárkóztatása a modernül berendezett éttermek közé. 

Igényes a teríték.

Nekem zavaró a lambéria, az apácarácsos söntés, és a pados megoldású boxok. Zavaró, mert valami modern berendezésű éttermet vártam. Az étteremben asztalok is vannak a boxok mellett, körülöttük normális, ülhetőnek látszó székekkel. (Halálom amikor trendi, dizájnos székeken feszengek, amin kitörik a hátam, vagy nem tudom kellően behúzni magam az asztalhoz. Egy étteremben ne legyen karfa a széken, semmi szükség rá. Itt is van karfás szék, de ha jól emlékszem, nem mind az. Vagy igen? Nem széken ültünk, hanem boxban, ezért erre nem emlékszem.)

Van napi kínálat, egy főétel, és egy desszert.

Az étlapot hosszasan böngésztük, nehéz volt a választás. Nekem azért, mert először "leakadtam" az árakon... 990,- egy leves??? Jesszus... 

Aztán, valahogy nem találtam semmit, amit nagyon megkívántam volna. Hosszas olvasgatás után a következőkre esik a választás:

Előétel:

Csirkemájas levendula zselével

Leves:

Kovászosuborka-krémleves kaporhabbal

Főétel:

Ropogós csülök sült hagymákkal

Sertéstarja serpenyős burgonyával

Ez itt a leves:

Nem meglepően kovászosuborka íze van. Tulajdonképpen olyan, mintha leturmixoltuk volna az uborkát. Friss íze van, nekem furcsa, így levesnek, de finom. 

Az előétel:

Ami nagyon, nagyon tetszett, hogy friss, meleg kenyeret kaptunk az ételekhez. Az előételem finom, a levendula ízű zselé érdekes, engem kicsit zavartak benne a virágok, amiről egy döglött molylepke jutott az eszembe, de ez az én egyéni problémám, ettől még az étel kitűnő. A vinaigrettes salátamix nekem nem hiányzott volna hozzá, de elfogyott az egész. A zselé érdekes, valaki megjegyezte, hogy mint az átlátszó lábkrém... Nekem ízlik, de nem fogom éjjel nappal levendulával tömni magam, az biztos. 

A friss, meleg kenyérért hatalmas pirospontot adnék. Kis lépés az étteremnek, hatalmas plusz az ételek mellett, ami elvarázsolja az embert. Ma már a magára valamit adó étterem magának süti a kenyeret, ha mégsem, akkor is igazi házi kenyeret szolgál fel. Egy jó kenyérrel engem levesznek a lábamról. Az ételek előtt "megérkező" kenyérkosár sokat elárul. Ha képesek megszáradt, másnapos kenyeret felszolgálni, akkor az ételekkel kapcsolatban sem számíthatunk semmi jóra... 

Itt ez nem így van. A kenyér még meleg, ropog a héja. Tökéletesen kíséri végig a vacsoránkat.

Jöjjenek a főételek.

Ropogós csülök sült hagymával:

Isteni a hagyma, és a csülök is. Hatalmas mennyiségű hagyma érkezik a tányéron, egy jóképű csülökkel. Köretként petrezselymes krumplival. Tökéletes. Ízes a hús, ropog a bőr. A hagyma mennyei! (Imádom a hagymát... minden mennyiségben jöhet!)

A következő főétel, a sertéstarja serpenyős burgonyával:

Ez az én vacsorám volt. Először kevésnek látszott, aztán alig bírtam begyűrni. A hús puha, szaftos, a krumpli és a hagyma tökéletes hozzá. Remek étel, jó döntés volt ezt kérni.

Ennyi. 

Nem ettünk mást. Egyrészt nem bírtunk volna, bár a desszertnek külön rész van a gyomrunkban, most mégsem maradt hely. 

Másrészt, 990,- Ft-ért nekem drága egy madártej, vagy egy almatorta.

A borok drágák. Értem én, hogy segítenek választani, és értem én, hogy meg kell fizetnem mindent, a kiszolgálást, a borpincét, de 1400,- Ft egy fél deci borért sok. Nekünk sok. 

Ráadásul,  Badacsonyból érkeztünk, tehát annyira nem is hiányzott a bor...

Viszont, ha már az "italoknál" tartunk, plusz pont megint, hogy van szóda! Ez is extra, mert sok helyen nem hajlandók, csak ásványvizet felszolgálni, ami viszont nem ugyanaz...

A toalettek gyönyörűen felújítottak, tiszták, modern berendezésekkel a higiénia szolgálatában.

Az étterem kaotikus képe kicsit zavaró, de csak azért, mert nem ezt vártam, hanem egy csili-vili felújított, trendi bútorokkal berendezett éttermet. Magam sem értem, hogy miért vártam ezt, talán a híre miatt?

Az étel kitűnő, és a boxokkal sincs gond, mert jó, ahogy van. 

A kaotikussága furcsa, de az ételek abszolút ellensúlyozzák az egészet. Nem tudom, hogy a belső marad e ilyen, mert ha a háziasság alátámasztása a cél, akkor is lehetne még mit finomítani az összképen. Felesleges az apácarács, olyan, mintha ott felejtették volna. 

Ha valaki nem ilyen kekec, mint én, és van olyan szerencsés, hogy a kerthelyiségben ebédel a napernyők alatt, fel sem fog tűnni neki, ez az egész. Egy jót fog enni, jól fogja érezni magát.

Összességében jó volt. Jót ettünk, jól laktunk. 

Az étteremről bővebben itt:  www.kistucsok.hu