VÉRNARANCSLEKVÁR

A vérnarancs az egyik legkedveltebb téli gyümölcsöm. Savanykásabb, lédúsabb, mint a megszokott narancs. Ehhez a lekvárhoz az előkészületek tovább tartanak, mint maga a lekvár elkészítése, majd friss kaláccsal történő elfogyasztása. Mégis érdemes hozzálátni, hiszen üde színével belopja a napsugarat a téli asztalra. Csinos üvegbe adagolva remek gasztroajándék lehet belőle. Ez a recept a Kifőztük 2011/03. szülinapi számában jelent meg...(Hát, ez se most volt...:D)

Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról. A mostani decemberi számban rengeteg karácsonyi receptet találni, a többi számot átlapozva saját készítésű ajándékokhoz is találtok ötleteket. 

VÉRNARANCSLEKVÁR

Hozzávalók

• 1,5 kg vérnarancs
• 60 dkg cukor
• 1 zacskó pektin tartalmú zselésítő (A pektin természetes alapú sűrítőanyag.)

A narancsokat alaposan megmossuk. A legszebb, legvörösebb példányok héjából krumplihámozóval vágunk néhány vékony szeletet, amelyeket minél apróbbra darabolunk. A narancsok filézését nagyobb lábas felett végezzük, hogy a lecsöpögő narancslevet is fel tudjuk fogni. Megmérjük a lábas súlyát üresen és beleszórjuk a felaprított narancshéjat.

A narancs egyik végét levágjuk, hogy ezen stabilan álljon, majd felülről lefelé haladva, követve a narancs vonalát, a héját az alatta lévő fehér résszel együtt levágjuk. Ha helyesen jártunk el, látszanak a gerezdeket elhatároló hártyák. A két hártya közötti részt kivágjuk, majd a megmaradt narancsot, ami ekkor már szinte csak a fehér részekből áll, kicsavarjuk. Minden narancsnál hasonlóan járunk el.

Lemérjük újra a lábast, kiszámoljuk a narancs súlyát, ami ennél az adagnál nagyjából 60-70 dkg lesz. Hozzáadjuk a súlynak megfelelő zselésítőt (nem kell egy egész zacskónyi!) majd a használati utasítás szerint járunk el. Tisztára mosott, csírátlanított üvegbe töltjük a lekvárt, amit rövid időre fejre állítunk és dunsztban hagyunk kihűlni. Felbontás után hűtőben tároljuk.

Ebből az adagból egy-két üveg lekvár lesz. Ha a lekvárt nem hónapokra szeretnénk eltenni, hanem a közeljövőben elhasználjuk, akkor mindenképpen tartósítószer-mentes zselésítőt vásároljunk. Az elkészült lekvárt pedig tartsuk a felhasználásig hűtőben.

Zakuszka

Tavaly is készült már zakuszka,  idén is készült már zakuszka... Ez itt az idei. A zakuszkában az a jó, hogy szinte mindegy, hogy mi, milyen mennyiségben kerül bele, az ember fontosai szó szerint követelik, hogy idén is legyen ilyen az ajándékba kapott cuccok között, amivel karácsonykor meglepem őket. 

Tavalyi recept ITT. Érdemes megnézni Dulmina írását is ebben a témában a Kifőztük 2011/8. számában is. 

Igen, anyu, jól látod... idén is kapsz zakuszkát, de most szólok, hogy ne olvasgasd a blogot, mert akkor nem lesz meglepetés a karácsonyi ajándékokból szinte semmi...:)

Áfonyaszósz - áfonyaszirup

Az áfonyaszószt használhatjuk palacsintához, süteményekhez, de mivel nem túl édes, akár húsokhoz, sajtokhoz is. Káprázatos színű öntet, amely csinos üvegbe adagolva tökéletes gasztroajándék is lehet. Elkészítése nagyon egyszerű, és túl sok időt sem vesz igénybe. Ebből az adagból nagyjából 3-4 dl szirupot kapunk. Lehetőség szerint bio, azaz vegyszermentes citromot használjunk. Ez a recept a Kifőztük 2011/8. számában jelent meg. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról. 

Áfonyaszósz - áfonyaszirup

Hozzávalók

•  20-25 dkg áfonya (lehet fagyasztott is)
• 1 dl víz
• 1 citrom reszelt héja és leve
•  8-10 dkg cukor

Megmossuk az áfonyát. Mélyebb lábasban melegíteni kezdjük a vizet a cukorral, majd hozzáadjuk az áfonyát, valamint az alaposan megmosott citrom reszelt héját és levét. Forrásig melegítjük, majd szűrőbe öntjük, és átpasszírozzuk. A passzírozás után kapott szirupot visszatesszük a tűzre, és nagyjából 5-8 percig forraljuk. (Vigyázzunk rá, hogy ne forraljuk túl sokáig, mert a kelleténél jobban besűrűsödhet.)

Tisztára mosott, csírátlanított üvegbe szedjük, amelyet lezárunk, pár percre fejre állítunk, majd száraz dunsztban, azaz vastagon konyharuhába tekerve lassan hagyunk kihűlni. Felbontás után a hűtőben tároljuk.

Aszalt sült paprika - füstölt paprika pehely

A kápia paprika színénél nem sok szebb színű paprikát ismerek. Mély piros vagy inkább már bordós vörös. Ez a paprika még valamikor augusztusban készült, de még most is elkészíthető. Nem volt nagy munka, de a végeredmény valami pazar kis cucc lett. 

Gyönyörű vérvörös színe van, karakteres paprika illata, füstős paprika íze.

A füstösséget onnan kapta, hogy teflonos serpenyőben feketére égettem a külsejét, majd betettem őket egy nejlonba, és csak pár óra múlva szedtem le a héjukat, ezután ment az aszalóba, ahol pár óra alatt teljesen kiszáradt, így szinte porlik. 

Van világosabb és sötétebb része is, és van olyan része is, ahol nagyügyesen rajta maradt a héja..., de sebaj. 

Elkészültekor nejlonba zártam, amit egy szakácskönyvem lapjai közé tettem.

Először még nem tudtam, hogy mi legyen vele, hogy mire lesz jó, aztán bár nagyon óvatosan pakolgattam, mégis darabok törtek le belőle, morzsálódott a széle, illetve a vékonyabb részei. Innen jött az ötlet, hogy ezzel dekorálni tudok, azaz, fényképezésnél nagyon jól mutatnak a kis vérvörös paprika pelyhek az étel tetején, vagy ledarálva füstös őrölt paprikát kapok. 

Hogy ne álljunk itt meg, mert ez a paprika édes, nem csípős, tegnap vettem csípős hegyes paprikát, amit ma ugyanígy elkészítek. 

Az aszalást sima asztali aszalógépben végeztem, nagyjából 3-5 óra alatt elkészült a törékenyre száradt paprika. 

Gyönyörű színe lett, ugye?:)

Aszalt paradicsom

És akkor itt a tegnapi rejtvény megfejtése. Ez bizony aszalt paradicsom. 

Folytatva az aszalást most ez készült.

Két kiló paradicsomból kb. 20 dkg aszalvány lett. 

A paradicsomokat megmostam, és hatba vágtam. Nem sóztam, nem ízesítettem, mert nem tudom, hogy ki kapja majd, így nem ismerem az ízlését.

Ha ez az enyém maradna, akkor megsóztam volna és megszórtam volna apróra vágott kakukkfűvel. 

A paradicsomok magos részét kivájtam. Némelyikben maradt egy-két mag, és egy kicsivel több "hús", de az szerintem nem gond.

Az aszaló tálcáira rétegeztem, majd nagyjából 16 óra alatt ilyen szárazra aszaltam őket.

Nem került olajba, mert ajándék lesz valakinek, aki majd megnyeri.

Ha nem lenne ajándék, valamilyen pofás üvegbe rétegezném, szerintem ez így elférne egy kisebb befőttesüvegben, mellé tennék néhány gerezd fokhagymát, kevés kakukkfüvet, felönteném olíva olajjal és betenném a hűtőbe.

Szerintem tetszetős kis darabok lettek, remélem, hogy örül majd, aki megnyeri.:)

Még valami, ami fontos lehet. A 16 óra aszalást nem egyben végeztem, azaz a paradicsomnál kétszer 8 órát ment a gép. Az első nap reggel 9-től délután 17-ig. Majd a gépet kikapcsoltam, de a tálcákat benne hagytam, majd másnap reggelig hozzá sem nyúltam, reggel beindítottam és amíg el nem készült, addig járattam. 

Az én gépem csendes, akár aludni is lehetne mellette. Öt tálcája van, amiből egyértelműen a legalsón lévő zöldség, gyümölcs előbb aszalódik a többi tálcánál, illetve a gép egyik oldala is jobban szárít, így a tálcákat a szárítási, aszalási idő alatt többször megcserélem, forgatom. Így én nem hagyom magára, csak olyankor használom, amikor ott vagyok mellette.

Aszalt meggy

Ha stílusos akarnék lenni, azt írnám, amit egycsipet,  egy, megérett a meggy...

Megérett, le is szedték, én x óra alatt kimagoztam, és kb. 30-32 óra alatt megaszaltam...

Igen, bizony, ennyi időt töltött az aszalóban. 

Öt kiló meggyet aszaltam. Ebből három kilót először maggal együtt kezdtem el aszalni, majd kb. 5-6 óra után kimagoztam őket és mentek vissza a gépbe a további ücsörgésre...

A másik adagot kimagoztam és úgy kezdtem el aszalni. 

Hogy melyik a jobb megoldás, nem tudom. Az első változatnál a már kissé összeszáradt szemekből a magot könnyű eltávolítani, mert nagyjából annyi, hogy az ember megnyomja a szemet, abból meg kiugrik a mag. Elvileg. De ez a meggy cigánymeggy, azaz nagyon apró, nagyon fekete. Én ilyen színű meggyet még életemben nem láttam. Olyan vérvörös leve van, mint a céklának, vagy még annál is vörösebb. 

Volt, hogy kiugrott a mag, de a legtöbbjéből ki kellett "tépni". Egyáltalán nem volt haladós munka, x óráig tartott kimagozni ezt az adagot.

A másik adagot kimagozás után tettem a gépbe, ez viszonylag egyszerű volt, de a gépben hihetetlen mennyiségű lét engedett. Ez mondjuk nem gond, csak a gépet kellett kitakarítani utána.

Természetesen mindkét esetben az aszalás előtt alaposan megmostam a meggyet, és törlőruhára terítve leszárítottam a felületét.

A gépben a hőmérséklet nem ment 43 fok fölé, így a meggy "élő" maradt. Ennek fontosságáról Gittánál lehet olvasni.

5 kiló meggyből 1,6 kg aszalt meggy lett. Nagy az anyagveszteség, de itt vegyük alapul, hogy a mag is a szemétbe ment, ami kb 5 kiló meggynél 1 kilónyi magot jelent.

Aki olvassa a blogot, az látta a tegnapi játékfelhívást. Itt most elárulom, hogy az egyik ajándék ebből a meggyből egy kis csomagnyi lesz. 

Hamarosan hozom a következő aszalványt is! 

SPÁRGAKONZERVEK

Lassan itt a spárgaszezon vége. Ha valaki tartósítani szeretne ebből a remek zöldségből, ezzel a két módszerrel még "befőzheti", majd amikor már frissen nem jut hozzá, felhasználhatja.Ez a recept a Kifőztük 2011/6. számában jelent meg. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról. 

Spárgakonzervek

Hozzávalók

a sós lében eltett spárgához:

• zöld spárga
• üvegenként 1-1 citromkarika
• só
• víz

a tárkonyos ecetben eltett spárgához:

• zöld spárga
• üvegenként 1-1 citromkarika
• tárkonyecet
• só

• befőzőfólia
• befőttesüveg

Tisztára mossuk a felhasználandó üvegeket, majd sterilizáljuk őket: vagy kifőzzük, vagy a tepsibe állítva, az üvegeket félig vízzel töltve 180 fokon nagyjából 10 percig sütjük.

A sós lében eltett változathoz először megmossuk a spárgát, majd akkora darabokra vágjuk, hogy körülbelül két centivel legyen rövidebb az üveg magasságánál.

Az üveg aljára tesszük a citromkarikát, és minél szorosabban ráállítjuk a spárgaszálakat. Vizet forralunk, amelybe 2 deciliterenként 1 evőkanál sót teszünk, és két-három perc forrás után a spárgára merjük.

Befőzőfóliát teszünk az üvegre, szorosan rácsavarjuk a fedőt, és fejre állítjuk az üveget.
Öt perc után visszafordítjuk, majd kidunsztoljuk, azaz újságpapírba csomagolva, párnák, takarók közé téve lassan kihűtjük. Ezt a spárgát krémlevesekhez és bármilyen egyéb ételhez is használhatjuk.

A tárkonyecetben eltett spárga készítését ugyanúgy kezdjük, mint a sós változatét: csírátlanítjuk az üvegeket, és megmossuk a spárgát. (Ezúttal nem kell az üveg magasságához igazítani a szárak hosszát, hiszen ebből a változatból tárkonyos spárga-krémlevest készítünk majd, ezért fölhasználhatjuk hozzá a másikból kimaradt, nem fás darabokat is.)

Az üveg aljára tesszük a citromkarikát, rászedjük a spárgát, majd elkészítjük a felöntőlevet. Minden 1,5 deciliter vízhez 1 evőkanál sót és 1/2 dl tárkonyecetet számítunk. Felforraljuk, hozzáadjuk az ecetet, a sót, majd körülbelül három perc forralás után a spárgára merjük.
Az üveget az előzőekben leírt módon lezárjuk, dunsztoljuk.

  

Felhasználáskor a levével együtt felforraljuk a spárgát, hozzáadunk annyi vizet, amennyitől kellőképpen leveses lesz, tejszínt öntünk bele, turmixoljuk, majd sózzuk, borsozzuk, és már tálalhatjuk is.

Aszalt eper, epres cukor - kezdődik a "befőzés"

Vettem a hétvégén egy noname aszalógépet. Ez az a fajta, ami kerek, öt tálcája van, van rajta egy ON/OFF gomb, és kész...

Hetek óta készültem rá, hogy veszek egy ilyen gépet, bár, nem én akartam, mert egyáltalán nem éreztem szükségét, hogy még egy felesleges vacak legyen a konyhámban, tehát, nem magamnak vettem, hanem az egyik fontosomnak, aki kiadta a parancsot, hogy vegyek neki egy ilyen gépet, de aztán én használjam, ő meg majd élvezi a végeredményt. 

Hát, mostantól felkötheti a bugyogót, mert ahogy érnek a gyümölcsök, úgy fogok mindenből aszalni neki valamit. Nem is tudom, hogy ez most aszal, vagy szárít, és hogy a kettő között van e valami különbség? Szerintem nincs. A végeredmény ugyanaz. 

Akinek villanysütője van, az ugyanezt azzal is elő tudja állítani, nekem viszont még a Karancs tűzhelyem van, ami erre egyáltalán nem alkalmas. 

A gépbe egyszerre (eperből) kb. 1,5 kiló gyümölcs fér. Az epret bő vízben többször megmostam, sőt,kicsit áztattam is, hogy biztosan minden homok, föld, bármi leázzon róla. Vékony, maximum 1-2 mm-es szeletekre vágtam, és a gép tálcájára egymáshoz nagyon közel, de nem fedve egymást kiterítettem a szeleteket. A gépet bekapcsoltam, majd 6 óra hosszat járattam. 

Egy infra hőmérővel folyamatosan figyeltem, hogy hány fok van a gépben, ami 42-45 között mozgott. 

Hat óra szárítás után kikapcsoltam, majd másnap még négy óra időtartamig szárítottam az eperszeleteket. A folyamat közben a tálcákat kb. óránként cserélgettem, azaz az alsót felülre helyeztem, mert az alsó "polc" száradt a leghamarabb. Amikor készen voltak, tálcára szedtem, kihűtöttem a szeleteket. (A gép egyébként annyira csöndben dolgozik, hogy éjszaka is mehetett volna magában, talán ahhoz tudom hasonlítani, amikor a hűtő "bekapcsol".) Ez a gép 7999,- Ft volt, a múlt héten még 9999,- be került, ugyanott (Törökbálinti Cora).

A szép, formás szeleteket üvegbe tettem, a töredezett darabokat porcukorral ledaráltam. 

Az egész darabok sorsa az lesz, hogy mogyoróolajat vagy dió olajat üvegbe töltök, ebbe jönnek a teljesen száraz eperdarabok, az olajba kerül még mazsola, mandula, dió és vanília. Ezt az olajat ajándékba kapják majd a fontosak, illetve, én is ilyet használok évek óta palacsintához, gofrihoz. Eddig bolti aszalt eper volt benne, most saját készítésű lesz...

Az epres porcukor erős epres illatot áraszt, halvány rózsaszín színű. ezt bármihez használhatom majd, amihez az eper aromája passzol... és a halvány rózsaszín is jót tesz neki... 

A hétvégén készült aszalt rebarbara is, amit kardamommal, szárított gyömbérrel, fahéjjal és porcukorral daráltam le.. eszméletlen illata van... majd mutatom!:)

A következő adag epret ma veszem meg, azt citromlével fogom meglocsolni, de a citromlébe előtte a vaníliarúd kikapart magjait áztatom. 

Tele vagyok ötletekkel, hogy miket fogok vele készíteni. Jönnek majd a zöldségek, a kakukkfüves paradicsom, a vegamix és még sorolhatnám... A fontosak meg csupa ilyesmit kapnak idén karácsonyra...:)

A MEDVEHAGYMA TARTÓSÍTÁSA

A medvehagyma frissen a legfinomabb, gyógyhatását is leginkább úgy fejti ki. Mégis arra buzdítok mindenkit, hogy ha teheti, mindenképpen tartósítson ebből a csodás növényből, hogy egész évben használhassa. A medvehagyma íze a fokhagymáéra emlékeztet, mégsem hagy maga után olyan erős illatot. Ha nem vásároljuk, hanem a természetes élőhelyén szedjük, vigyázzunk, hogy ne keverjük össze se a gyöngyvirág, se az őszi kikerics leveleivel.
Ez utóbbi két növény emberi fogyasztásra alkalmatlan, mérgező! A véralvadásgátló szereket szedőknek és a műtéti beavatkozás előtt állóknak kerülniük kell a medvehagyma fogyasztását, mert a növény hatóanyagai gátolják a vérlemezkék összecsapódását. A nem szteroid véralvadásgátlót, gyulladáscsökkentőt szedő betegek számára csak orvosi felügyelettel engedhető meg a rendszeres fogyasztása. A medvehagyma levele és virága is ehető. Használjuk ki a szezonját, illetve tartósítsuk bátran! A fagyasztás mellett számos módon tartósíthatjuk, íme, ehhez néhány példa. (A készítéskor mosott, leszárított levelekkel dolgozzunk.)

Ez az írás a Kifőztük 2011/5. számában jelent meg. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról!

Hozzávalók

a medvehagymás vajhoz:

• 30 dkg vaj
• 10 dkg medvehagymalevél

a medvehagymás olajhoz:

• 5 dl szőlőmagolaj
• 15-20 dkg medvehagymalevél

a medvehagymás fehérborecethez:

• 1 üveg fehérborecet
• 15 dkg medvehagymalevél

MEDVEHAGYMÁS VAJ

Földaraboljuk a medvehagymaleveleket, majd késes aprítóval vagy botmixerrel krémesre

daráljuk a puha vajjal. 

Ezt a vajat azért nem fűszerezzük tovább, mert jól fagyasztható is, sokáig eláll.  Jégkockatartóban megfagyasztjuk, majd nejlonzacskóban vagy kisebb dobozban tároljuk a mélyhűtőben. Kiválóan alkalmas pogácsák, tészták, húsok ízesítésére. A fagyasztott vaj nem romlik meg a lejárati idő után.

MEDVEHAGYMÁS OLAJ

Nagyobb darabokra vágjuk a medvehagymát, majd késes aprítóval vagy botmixerrel összeturmixoljuk az olajjal. Egy-két napig lezárt üvegben a hűtőben tároljuk, majd leszűrjük.

Ha sűrű szűrőt használunk, akkor a medvehagyma apró rostjaitól sötétzöldre színeződött olajat kapunk. Szűrőbe tett kéztörlő papíron keresztül lecsöpögtetve víztiszta, átlátszó, halványzöld olaj lesz a végeredmény. Mindkettő tökéletesen használható salátákhoz, főtt ételekhez, és szépen díszíthetünk is velük.

A szűrés után visszamaradt aprított medvehagymát adagoljuk tiszta üvegekbe, öntsünk rá annyi olajat, hogy legalább egy centivel ellepje a pépet, és felhasználásig tartsuk hűtőben. Ugyanezt a pépet kevés sóval összekeverve jégkockatartóban megfagyasztva is eltehetjük, ahogy a vajas tárolásnál is eljártunk

MEDVEHAGYMÁS FEHÉRBORECET

Nagyobb darabokra vágjuk a medvehagymát, majd késes aprítóval vagy botmixerrel összedaráljuk az ecettel. Az ecetet a levelekkel együtt és szűrve is tárolhatjuk.

Dulce de leche

Na, hát kérem... Itt van ez a kis ééééédes! A kis ééédes abszolút illik rá, mert ez aztán maga a tömény cukor. De miből is van a karamella? Cukorból. Kalóriaértéke kiveri a biztosítékot, így ezt most nem számolnám ki, ha nem muszáj...

Elkészítése roppant egyszerű. Csak az idő az, amit rá kell áldozni, illetve néhány tubus cukrozott tejet... 

Dulce de leche avagy karamell a köbön

Hozzávalók 

• 7 tubus cukrozott tej

A sütőt a legforróbb fokozatra állítjuk. Rozsdamentes edénybe adagoljuk a sűrített tejeket, majd ezt a lábast befedjük alufóliával.

A lábast nagyobb tepsibe/edénybe tesszük és köré vizet öntünk, majd betesszük a sütőbe és innentől kezdve nagyjából 2-3 óráig sütjük. Közben más dolgunk nincs, csak időnként pótoljuk az elfőtt vizet. 

Nem kell kevergetni. (Az edény szélére sült darabokat a folyamat végén egyszerűen ki kell nyalogatni az edényből és kész...Iszonyatosan fiiiiinom!)

Akkor van készen, ha a színe ilyen gyönyörűre vált, de innentől kezdve is süthetjük még, hogy sűrűsödjön, csak figyeljünk rá, hogy mindig legyen körülötte víz!

Nekem "folyékonyan" kell, mert szószként, öntetként akarom használni. (Mi másra, fagylaltra..., illetve karamell fagyi lesz belőle... tejszínes karamell... )

Ha az elkészült krémen mégis kicsit sűríteni szeretnénk, tegyünk kis tálkába belőle, majd azt fedetlenül hagyjuk egy napot "száradni", jóval sűrűbb, krémesebb lesz.

Ahogy számoltam az "anyagveszteség" kb. 10%, tehát, nem igazán fogy el, csak sűrűsödik, karamellizálódik... (milyen meglepő...) Eltarthatóságával kapcsolatban nem tudok nyilatkozni... Nem hinném, hogy túl sokáig meglesz ez az adag... Ha valakinek van tapasztalata, kérem, hogy ossza meg velem! Köszönöm! 

Hogy mihez is ajánlanám? 

• fagylaltra öntetként... 
• tejhez keverve remek karamellás tejet kapunk...
• sutyiban kanállal kienni belőle időnként, mint boldogsághormon pótlás... aztán ráfogni a nyuszira, ha van... (ezt direkt írtam ide, középre, hátha kevesebben látják....)
• ha szeretjük a karamellt, szinte bármihez...
• ajándékba, hiszen ennél édesebb ajándék nem sok lehet a földön...

A sütőt rengeteg ideig kell járatni, de:

Én kapcsolgattam közben, azaz először 180 fokon kezdtem, és közben megsütöttem az ebédünket, majd felkapcsoltam a legmagasabb hőfokra és megsütöttem x darab céklát és sütőtököt, illetve, hogy nehogy hiányom legyen, kis gesztenyét is...

Tehát, ha kihasználjuk az időt, akkor nem megy pocsékba az a rengeteg energia, amit a sütési idő alatt a tűzhely elhasznál... Jah, akinek gőzös sütője van, annak ez a sütés felér egy sütőtakarítással is...

Paprikakrém - kápia paprikából

Szinte minden asztal nélkülözhetetlen alkotóeleme a paprikakrém. Elkészítése roppant egyszerű, nem igényel se főzőtudományt, se különösebb hozzáértést. Készíthetünk belőle gasztroajándékot is, egy szép csatos üvegbe adagolva remek ajándék lesz mindkettőből!

PAPRIKAKRÉM

Hozzávalók

• 1 kg kápia, vagy paradicsompaprika
• 15-20 dkg só

opcionálisan: 

• csilipaprika, vagy bármilyen csípős paprika az "erős" verzióhoz

A paprikát megmossuk. A paprikák csumáját eltávolítjuk, de a magházát meghagyjuk.
A sót hozzáadjuk, majd leturmixoljuk, vagy késes aprítóban aprítjuk. (Ízlésünknek megfelelő krémességűre aprítsuk!)

Kimosott üvegekbe adagoljuk, és a hűtőben tároljuk. 

Tartósításként a só tökéletesen tartósítja, de nedves dunsztolással is tartósíthatjuk.

Ha csípősre szeretnénk, ízlésünknek megfelelő csípős paprikát is adhatunk hozzá, vagy készülhet csak csípős paprikából is.

Kiváltja az édes, és a csípős, boltban kapható paprikakrémet. Nagy előnye, hogy semmilyen tartósítószert nem tartalmaz! Készülhet zöld és piros paprikát keverve is, bár a piros színe valami gyönyörűséges. 

Ez a recept a Kifőztük magazin 7-es számában jelent meg. Az újság ingyenesen letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról...

Tessék menni, letölteni, mert hamarosan itt a 8-as szám is!

Illatos szörp rebarbarából és eperből

Tegnap mutattam a lekvárt, aminek "mellékterméke" ez a szörp.

A lekvár ITT megtekinthető.

Először eszem ágában nem volt szörpöt is készíteni, de ahogy a lekvár főtt, igen tisztességes leve lett... Ami viszont  a lekvárt tette volna nagyon folyóssá.

Ember tavaly nagyon rákapott a málnaszörpre... Ha viszont a málna finom, ez egyenesen fenséges szörp. Üdítően savanykás, illatos a vaníliától, és szinte semmit nem kellett érte tennem...

Nah, jó, azért valamit, mégis.

És, hogy hogy lett belőle szörp:

A lekvárt, a főzés befejezte előtt leszűrtem és átpasszíroztam. Az így felfogott kb egy liternyi léhez adtam kb 50 dkg cukrot, majd ezt az elegyet a lekvárfőzéshez használt lábasba öntöttem és kb egy órát forraltam. Sűrű, sötétbordó szirupot kaptam, ami szörpként, felvizezve, olyan színű, mint a képeken. Opálos, narancssárgás, és kivehetően ott úszkálnak benne a kis fekete magok, a vanília magjai. 

Apró fekete magok... A vanília apró jelei... És a szörp nyomai az edényben.

Nem édes, inkább fanyar. Dominál benne az eper, de a rebarbara is bőven érezhető. Illatos a vaníliától, egyszóval, remek darab lett. Csak kevés... Összesen 1,5 liternyi lett a végeredmény, de majd vigyázok rá, hogy legalább augusztusig kitartson...:)