Történet a következő:
Van nekem egy olyan anyukám, akinek malaca van. Nem, nem az ólban, vagy a lakásban tartott példányokra tessék gondolni, mint mondjuk tengerimalac, hanem a szerencsére magára. Merthogy az én anyukámnak ilyen malaca van. Szerencsemalaca.
Ez többnyire abban nyilvánul meg, hogy rengeteg "beküldős" játékban vesz részt, mindent megfejt, összegyűjt, beküld.
Így vagyunk néhány termék vonalkódjával, amikor parancsszóra egy ideig csak és kizárólag azt a terméket vásárolhatjuk, hogy aztán anyukámnak továbbadva, Ő beküldhesse, és többnyire nyerhessen is vele.
Hihetetlen dolgokat nyert már össze, de pontosan tudom, hogy mennyi munkája fekszik a dologban, mert nálunk soha nem volt olyan újság, aminek megvan minden oldala, mindig hiányoztak a kis levágandó, beküldendő fülek, illetve soha nem volt egyetlen újságban megfejtetlen rejtvény, legyen az bármilyen is.
Megvan neki a Rejtvényfejtők nagy kézikönyve, bár még soha nem láttam, hogy megnézné. Fejből tud egy csomó vegyjelet, amiről én még nem is hallottam, egy csomó írót, könyvek címét, folyókat, városokat, ritka állatokat, földművelési eszközöket és folyókat, nah meg még órákig sorolhatnám, hogy miket.
Tehát, a szerencse nagy adag lelkesedéssel is párosul nála. Őrült tempóban fejt meg mindent. Mindenki neki adja a már kiolvasott, megfejtetlen újságokat, amit Ő rendre "kivégez", és már postán is a beküldendő szöveg, természetesen a "jelige" megjelölésével.
Ezeket az újságokat aztán megkapom én is, így ahhoz képest, hogy nyomtatott sajtót már jó ideje egyáltalán nem vagyok hajlandó vásárolni (ritka kivétel néha egy-egy receptes újság...) mégis olyan készletet halmozok fel időnként, hogy magam meglepődöm, hogy egy egész iskolával szemben megnyerném a papírgyűjtési versenyt... Kapok én mindent, mi szem-szájnak ingere. Bevallom, a legtöbbjébe bele sem nézek, vagy ahogy mondani szokták, ha ilyen témában beszélünk róla, "csak megnézem a képeket"...
Megfordul nálam Nők lapja, Kiskegyed, Story, Star, Hot, Elle, Cosmopolitan, Joy, Marie Claire, és még hosszan sorolhatnám, az olcsótól egészen a drága, sőt a már luxus árban megjelenőkig.
És igen, sajnos, saját szegénységi bizonyítványomat állítom ki, amikor bevallom, soha nem olvasok el belőlük egyet sem végig. Soha. Ott állnak egy ideig, aztán vagy elpasszolom őket, vagy mennek a kolleganőm kisfiának a papírgyűjtésébe, illete, volt, hogy aukciós portálokon váltam meg tőlük, hogy ne a szemétben landoljanak.
Van egy kategória, ami igazán érdekelne, de azt soha nem kapok. Ezek a receptes újságok, illetve a lakberendezéssel és a "kreatív" ötletekkel foglalkozó lapok. Gőzöm nincs, hogy anyunak honnan van ilyen forrása, szerintem Ő valami lerakat lehet, mert ennyi és ilyen széles spektrumú lap egy családnál ritkán fordulhat elő, ráadásul ahol meg előfordul, ott szerintem nem válnak meg mindig az egy hetes példányoktól, ráadásul megfejtetlenül...
Anyu megkapja az újságokat, megfejti, beküldi és tényleg elég sokszor nyer is velük. Hogy ez mennyi pénzébe kerül, mármint postázni a megfejtést, azt nem tudom, lehet, hogy bőven nem éri meg ez a mulatság.
Neki. Mármint, lehet, hogy neki nem éri meg, de nekünk mindenképpen!
Nyert már csomó mindent, dohányzóasztalt, szőnyeget, kisebb, nagyobb baromságokat, logós termékeket. Sokszor olyasmiket, hogy én szégyelltem magam azok helyében, akik nyereménynek hívták azt a rakás szemetet, amit kiküldtek a nyerteseknek, köztük anyunak is.
De nyert már nagyon "bulis" dolgokat is. Megnyerte nekem anno a Fanta bulimobilt, ami egy délutánra csak a miénk volt. Igaz, hogy minden eperfánál lerobbantunk vele, és hogy oda mehettünk csak vele, ahol parkolni is tudott, és igaz, hogy bőven nem azt nyújtotta, amit elvártunk volna, de egynek jó volt, elmondhatom, hogy ülhettem egy olyan kocsiban, ami 28 litert fogyaszt 100 kilométeren, és ehhez még nem is ment túl gyorsan, mert akkor felforrt a hűtővize, illetve, hogy ha jól emlékszem 150 literes tankja volt, de ha nem volt benne alapban 30 liter, már nem indult el, mert úgy érzékelte, hogy üres a tank...
Azt is meg kell, hogy említsem, hogy anyu segédletével szinte az összes dr Oetkeres receptfüzet em megvan, egy-két darab hiányzik csak a számozott darabokból. Megvan az idei naptár is tőlük, bár én semmit nem tettem érte, pedig a termékeikből fogy nálam rendesen...
A napokban, amikor telefonon beszéltünk, anyu megemlítette, hogy megint összegyűlt egy csomó újság, ha arra járok, menjek fel érte.
Khmmm... a "ha arra járok" viszonylag ritkán jön csak úgy össze, mert én Pest déli részén lakom, Ő meg Buda északi végében...
Viszont egy bizonyos zsíroskenyerezés miatt arra mentünk, és elhoztuk az újságokat is, illetve, még egy helyes kis csomagot, amire csak annyit mondott: "nyertem".
Először bele se néztem a zacskóba, csak otthon szedtem szét teljesen a csomagot. Viszont, amikor szétszedtem, fülig ért a szám, mert mi volt benne???
Egy olyan forma, amiből egy hasonló volt már nekem, de az nem volt teflonos, és egyszer egy mosogatóban felejtéskor csúnyán berozsdásodott. Akkor tanultam meg, hogy indulás előtt ki lehet még gyorsan sütni egy csodaszép kalácsot, de a formát nem szabad beáztatni a mosogatóban három napra magára hagyva, mert az nem tesz jót neki...
Tehát, lett egy ilyen helyes formám, a tetején szívecskékkel, amitől alapban kiver a víz, de ez most mégis tetszik. Hogy hol, milyen játékon nyerte? Ki tudja? Hogy miért nem tartotta meg? Mert annyira nem szokott sütni, annyira nem ért hozzá, hogy amikor a szomszéd néniről kiderült, hogy masszívan alkoholista, és hogy anyukám szállítja neki napi szinten a sütőrumot, majd amikor ezzel kapcsolatban számonkérték tőle, hogy de miért, akkor halálian egyszerűen közölte, hogy Ő azt hitte, hogy tényleg kell egy üveg rum a süteményekbe, amit csinál... Hát, ennyire tud sütni, és ennyire ért az alkoholhoz is. De ez nem gond, mert a keresztrejtvényekhez meg nagyon ért. Nagyon, nagyon.
Egy ilyen formát most akartam venni, húsvét előtt. Ha az ilyesmik így teljesülnek, akkor most nagyon erősen fogok dolgokra gondolni, hátha nyer nekem belőle...
Mire is gondoljak hírtelen?
Hmmm.... Megvan!
Balatoni nyaraló, balatoni nyaraló, balatoni nyaraló!!! Ha esetleg nyáron a Balatonról jelentkezem be a blogra minden álló nap, akkor mindenki tudhatja majd, hogy nem történt más, csak anyu megint nyert valamit...
