Hajvágás otthon, házilag 2.0

Tegnap írtam, hogy kipróbálom a hajvágás (számomra) új változatát, azaz a vágjunk házilag fazont a hajunkra dolgot. Erről ITT írtam. 

Jelentem, hogy teljesen ok a dolog, azaz nagyon egyszerűen megvalósítható. Felfogni, átfésülni, összefogni a hajamat kb. két percbe telt, utána levágni két-három mozdulat volt. Meglehetősen sokat vágtam. Volt olyan hajtincsem, ami így kb. 20 cm-el lett rövidebb. Valóban fazont ad a hajnak.

Én nem akartam frufrut, így a homlokomnál összefogott csutakot olyan hosszúra hagytam, hogy ha majd kiengedem, még bőven olyan hosszú legyen, hogy alkalmas legyen a kontyba fogáshoz, feltekeréshez. Egy mozdulattal levágtam a hajam, majd két-három vágással finomítottam, egyenesítettem a végét. Ezután kiengedtem, visszafésültem. Természetesen rögtön látható volt, hogy a dolog működik. Kb. öt perc ráfordítással fazonra vágtam a hajam. Amolyan tépett forma lett. Ahol sokat vágtam, ott ez rá is fért a hajamra, úgyhogy még a textúrája is jobb, frissebb lett.

Ezután következett a festés, ami most egy új festékkel történt, miszerint vissza akartam térni a vörösbor színhez. 

Háááááááát... most vagy én vagyok béna, vagy vak, vagy egyszerre mindkettő... szerintem a hajam majdnem fekete lett... 

Este még azt gondoltam, hogy majd reggelre hozzászokik a szemem és meglátom a vörösbort is benne..., de reggel ismételten nyugtáztam, hogy ez majdnem fekete. 

Kifésülve, ahogy rálátok, mondjuk a vállamon, olyan, mintha nem az enyém lenne. Sötét és nekem fekete. Ok, tudom, hogy világosodni fog, csak ez így hirtelen, hát...  Ok, hogy most aztán úgy világít a kék szemem az arcomból, mint egy elemlámpa, ami jó, sőőőt, hu de jó, csak ez a majdnem fekete szín... 

Most egy hónapig így marad, csak attól tartok, hogy ebben aztán világítani fognak azok az ősz hajszálak, amik mostanában az őrületbe kergetnek, ahogy kiállnak a fejemből, mindig ott, ahol a legjobban látszik, mindig akkor, amikor nem kellene... 

(Az megvan, amikor beszélgetek a barátnőmmel, majd ő ahelyett, hogy rám figyelne, nézi a homlokomnál a hajtövemet és úgy kell rászólni, hogy ne nézd már, attól még ősz marad, naaaaaaa! Majd kedvesen megjegyzi, hogy jesszusom, te így őszülsz? Ja, így, de azért köszi...)

Szokom, barátkozom vele és titkon abban bízom, hogy a következő mosásnál ilyen lesz, mert ilyet szerettem volna: 

vagy ilyet: 

uhh, vagy ilyet: 

Ilyen már volt, de ez is nagyon jó kis szín:

De kb. ilyen lett...:

vagy ilyen...:

Képek forrása internet, helyet nem tudok, millió oldalt néztem végig... 

Hajvágás otthon, házilag...

Ma kellene befestenem a hajam. Most új színt próbálok ki, az történt ugyanis, hogy egyik reggel úgy ébredtem, hogy vissza akarom kapni a vörösbor színű hajamat, főleg azért, mert az nyáron valami gyönyörűséges, ahogy a napon valóban mélybordó színe van, és ha kicsit megszívja a nap, még mindig inkább mélyvörös lesz, nem rókavörös, amilyen néha lenni tud egy jól sikerült, napos hétvége után.

Az alap hajszínem szőke. Mesterségesen viszem be az IQ-t, azaz festem vörösre már évek óta. Mivel elmúltam (khmmm) 35... , vannak bizonyos hajszálaim, amik miatt muszáj volt a nem is olyan távoli múltban áttérnem az 5-6 hetenkénti festésről a 4 hetenkéntire... És még így is vannak néha árulkodó nyomok, miszerint, öregszem. Ez van. 

Tehát, a mostaniból, ami szerintem meghatározhatatlan vörös, mert ami a dobozon van, az nem az, ami a fejemen lévő haj színe..., szóval, a mostaniból egy jóval mélyebb, vörösebb színt kenek ma fel. Két doboz festéket kell használnom, mert kb. a derekamig ér a hajam, ami most azokat, akik ismernek, jól meglep, mert soha, ismétlem soha nem hordom kibontva, így senki nem tudja néhány fontosomon kívül, hogy milyen hosszú a hajam. Nem titok, nem azért nem hordom kibontva, mert titkolom, hanem mert utálom kibontva. Nem bírom, ahogy a számba ragad, ahogy megfújja a szél, a huzat. Nem bírom, hogy odafogom, odazárom a kocsiajtóhoz. Egyszer régen, odazártam a wc ajtóhoz, mert frissen volt mosva és úgy szállt, hogy ahogy csuktam be a wc ajtaját, bezártam a hajam.. szóval, utálom kibontva na. Már nagyon hosszú, úgyhogy ideje vágni is belőle, amit kb. két-három éve én csinálok. Mivel nincs fazonja, csak úgy lóg a fejemen, tök mindegy, hogy mennyire egyforma a vége. Megfogom, hátul elválasztom, a fejem mellett vezetve előre húzom, elől összefogom és egy sima ollóval levágom. Picit látom ilyenkor a volt fodrászom arcát, ahogy elsápadva ájul el a látványtól..., de ezért a mozdulatért feleslegesnek tartom havonta 10-12.000 forint kiadását..., ezért csinálom ezt én magam. A hajamat évek óta én festem. Erre még akkor szoktam rá, amikor nem rendelkeztem annyi pénzzel, hogy ezért fodrászhoz menjek...(leírni is gáz, de ez kb. 25 éve volt...), és a fodrászok ugyanazzal a festékkel dolgoztak, amit a fodrászkellékesnél meg lehetett venni, negyed annyiért. Azóta sokat változott a világ, már nem tablettában árulják a hidrogént, ami a festékhez kell, már nem azzal kezdem a festést, hogy feloldom a tablettát, aztán kikeverem a színt... jóval kényelmesebb manapság az otthoni hajfestés. 

Tehát, ma hajfestés, de előtte hajvágás... Tegnap találtam ezt a képet (kicsit lentebb) a facebookon... és úgy döntöttem, hogy kipróbálom. Nincs vesztenivalóm (a hajamon kívül), mivel, ha a derékig érő hajam mégsem lesz egyforma, a kutya nem fogja látni, mert utána fogom és kontyba tekerve hordom tovább, ahogy eddig is. 

Nem tűnik bonyolultnak, az enyém jóval hosszabb, tehát még azt is megcsinálhatom, hogy csak a végét nyírom meg, így már akkor is látszani fog, hogy valóban hozza e ezt a formát vagy sem. 

Ha ok a dolog, beszámolok róla, hogy azok is megpróbálhassák, akiknek rövidebb a haja és nem sok próbálkozási lehetőségük van. 

Fénykép nem lesz, mert nem csinálok, így muszáj lesz csak az írásomnak hinnetek... 

És néhány kép, hogy milyen szííííííííp is a vörös haj, főleg, ha hosszú, főleg, ha mélyvörös... 

A képek forrása internet - egyáltalán nem tudom, hogy honnan szedtem le őket...aki nagyon ráér, az keresse meg..:)

Házilag előállítható szappan

Nah, ez az a téma, amiről úgy írok, hogy ezt nem én csináltam. Ezeket a szappanokat Szilvi barátnőm készíti magának, a családjának, barátoknak, ismerősöknek, meg persze nekem. 

Szilvi mindig elmondja, hogy egyáltalán nem nehéz, meg, hogy én is meg tudnám csinálni, mert még időben se sok... de én meg úgy vagyok vele, hogy inkább ő csinálja, így legalább két-három havonta erre hivatkozva legalább muszáj vagyunk összehozni végre egy kávézást, különben én koszos maradok, ő meg megvonja magától a társaságomat...:))) Ugye, hogy igazam van? Ugye. 

Ezek a szappanok általában olívaolaj alappal készülnek. Ezen a képen három különböző látható, mindegyikből két-két darab. 

A felső az egyik nagy kedvencem. Ennek van a legsötétebb színe, ez fahéjas-narancsos. A fehéres, amiben mák van, az kókusztejes, mákos. Ez annyira jó, hogy kész vagyok tőle. Testradírként tökéletes, úgy radíroz, mint a méregdrága barna cukros radírom, amit azóta hanyagolok, amióta ezt a szappant használom. A világos barnás színű teafás vagy mi. Azt még nem használtam, mert erősen ragaszkodom a narancsos-fahéjas változathoz. Annyira szeretem őket, mert amióta ezekkel fürdöm egyáltalán nem használok testápolót, mert ez az olíva vagy pálmaolaj alap iszonyatosan jó a bőrömnek. Nincs vakarózás, nincs olyan érzés, hogy ég a bőröm, egyszerűen tiszta érzést ad, miközben valahogy nagyon jó a bőrömnek. 

Amikor az ember átáll a bolti tusfürdőről a házi szappanra (itt most tegyünk különbséget a bolti szappanok és a házi szappanok között is!), akkor kell némi felvértezettség, mert jóval többet kell takarítani a fürdőkádat, a csempét, mert a szappan bizony nyomot hagy a fürdőkádon, a csempén. Míg egy tusfürdő selymes, krémes, habzik, mint a mosópor, és úgy tűnik el a lefolyóban, hogy szinte nincs nyoma, addig ezek a szappanok habzanak, ha víz éri őket, de közel nincs akkora habjuk, mint egy sörreklámban szereplő sörnek, viszont jóval több nyomot hagynak a fürdőkádon, csempén, mint a kereskedelmi forgalomban kapható tusfürdők.

A bolti szappanokat most nem sorolom ide, mert sajnos azokban is számtalan olyan dolog található, amitől egyáltalán nem ajánlom a használatukat. Erre vonatkozóan a legegyszerűbb megnézni az összetételüket, amiről rögtön kiderül, hogy mit sikerült a gyártónak belecsempésznie, csak hogy jobban eladható, illatosabb, krémesebb legyen. Nem szabad bedőlni ezeknek a szépen csengő megnevezéseknek, mert a legtöbbjük vagy kőolajszármazék, ami egyáltalán nem a barátunk, vagy olyan csúnya dolgunk, amivel szintén nem kellene se magunkat, se a fontosainkat mérgezni, főleg nem éveken keresztül...

Méregből, káros anyagból kapunk jócskán, elég csak levegőt venni, máris olyan dózist kapunk mindenből, hogy csoda, hogy élünk...

Az összetételnél az első, ami a legnagyobb mennyiségben található ezekben a csodákban, majd a felsorolásban utánuk következők ebben a sorrendben következnek, azaz százalékos arányban, az első a legnagyobb százalékú, a következő a második, stb, stb... Az idegen nevek néha rettenet dolgokat takarnak. Ennek megfejtéséhez Antal Vali oldalát ajánlanám és egy széket, amibe az otthon található termékek összetevőinek megfejtése előtt foglaljunk helyet, mert le fogunk ülni, hogy miben, mi van... :(

Itt is meg kell, hogy jegyezzem, hogy ahogy azt már írtam, én azért igyekszem megtartani a számomra komfortos határokat ebben a témában is. Van otthon bolti tusfürdőm, és ha úgy érzem, hogy arra van szükségem, akkor azt használom. Mert emberből, sőt nőből vagyok és van, hogy kényeztetem a lelkem, vagy az orrom, és akkor muszáj azt a valamit használni, aminek az a nagyon kókuszos illata van, vagy azt, ami olyan töményen levendulás, stb... Persze ilyenkor nem érdekel, hogy mi van benne, hiszen ez olyan 10%-ra tehető, és a többi 90%-os használatnál igyekszem kizárni a (szerintem) káros dolgokat. Tehát, igen, gyarló emberként én sem tudok mindentől megválni és nekem is van otthon olyan kozmetikumom, ami biztosan nem jó, biztosan tartalmaz olyan dolgokat, amitől a nálam sokkal inkább tudatosabban élők ezeket az anyagokat meglátva sikítva rohangálnának, de... nekem már ez is eredmény magammal szemben, amit eddig elértem ezen az úton.   

Tehát, fontos, hogy mielőtt átállunk a természetesség ezen útjára, azért készüljünk fel lelkileg, hogy lehet, hogy hetente kétszer ki kell mosni a kádat, a csempét... , de itt meg kell, hogy említsem, hogy az ecet-mosószóda párossal egy pillanat alatt végzünk eme művelettel is!

A szappanok készítéséről nem nagyon tudok írni, mert ahogy azt már írtam, azt Szilvi barátnőm készíti. Ha valakit érdekel, írjon nekem a szepsegtar.blog@gmail.com címre, én meg továbbítom Szilvi felé a levelét. Szilvi nem "gyárt" szappanokat nagyipari mennyiségben, de mindig van néhány elfekvő darab... , így (igen, ez itt a reklám helye!), ha valaki szeretne belőlük, írjatok bátran... olyan áron adja őket, amiért, mint mondtam, nem érdemes otthon nekiállni a dolognak... 

Mivel Szilvi elég nyitott a témára (lásd a mákos-kókuszos szappant, amit én kértem, hogy legyen ilyen... és most készül nekem egy kecsketejes szappan, hogy a kicsi arcomat is legyen mivel mosogatnom... ) ezért újabb ötleteket is szívesen lát, de ezt már vele kell egyeztetni! Az ő szappanjával mosakszik már a fél Kifőztük csapat... a fél családom, és számos barátnőm is... 

Szóval, tessék bátornak lenni és tessék tudatosabban élni. Mert belőlünk csak egy van, ha mi nem vigyázunk magunkra, a fontosainkra, akkor ki fog? A Jézuska vagy a húsvéti nyuszi? 

További ötleteket is szívesen fogadok az öko, bio élet területein. 

Addig is, két oldalt ajánlanék, amit olvasgasson mindenki bátran. 

Antal Vali oldalát és a Lukrécia kencéi oldalt. 

Házilag elkészíthető dezodor

Folytatom a házilag elkészíthető, így mindenféle adalékok, káros anyagok nélkül készülő kozmetikumok sorát. 

A házilag készíthető dezodor az egyik legfontosabb az összes közül, mert kiváltja azt a hónalj stiftet, amiben alumínium van. Az alumínium nem a barátunk, mert bár teljesen nagy biztonsággal oldja meg az izzadás, verejtékezés kellemetlenségeit, akár káros is lehet. Antal Valitól hallottam, hogy bár erre vonatkozóan nincsenek felmérések, de kimutatható, hogy amióta a férfiak számára is reklámozzák a hónaljstiftek használatát, egyre több a mellrákos férfi.. Ez elgondolkodtató, nem?? De. 

Szintén Antal Vali oldalán olvasható, hogy a legtöbb kozmetikummal kapcsolatban jobban járnák, ha azokat inkább megennék, mint magunkra kennénk, hiszen ha magunkra kenjük, a bőrön keresztül felszívódva azonnal bejut a véráramba, míg ha megennénk, a gyomorsav legalább megdolgozná, kinyírná a bennünk található a szervezetünk számára káros hatóanyagokat. 

Megfontolandó tanácsokat találni az oldalán, érdemes beleolvasni, és jobban figyelni magunkra, a családunkra, a fontosainkra. 

Engem a házi dezodor már régóta foglalkoztat. Hosszú idő telt el amíg arra készültem, hogy elkészítem, aztán amikor összejöttek a hozzávalók, végre úgy döntöttem, hogy akkor most... majd kb. öt perc alatt össze is kevertem a hozzávalókat, nem értettem, hogy mi a fenére vártam ennyit, mert nagyon egyszerű elkészíteni, semmilyen konyhatechnikai művelet nem kell hozzá, tehát, nem érdemes várni vele. 

Még valamikor a nyár elején készült, így eléggé féltem tőle, hogy pont a legnagyobb rekkenő hőségben fogom elkezdeni használni, így a táskámban folyamatosan ott lapult az addig használt stiftem is biztos, ami biztos... Én valahogy úgy vagyok ezekkel a dolgokkal, hogy próbálom egy számomra normális egyensúlyban tartani a dolgokat, azaz ha valamitől egy kicsit is kellemetlen érzésem van, vagy úgymond sérül a komfortzónám, akkor nem erőltetem. Így kezdtem anno a mosódióval, (ITT és ITT) az EcoBalls-al, és eddig mindennel, amit ezen a téren kipróbáltam. Ez kb. annyit jelent, hogy addig használom, amíg azt nem érzem, hogy nagyobb az áldozathozatal a részemről, mint amennyit valóban megér a dolog. 

Hogy érthetőbb legyen, bár, szeretnék minél tudatosabban élni, de nem szeretnék átesni a ló túloldalára, azaz a környezettudatosság oltárán nem áldozom fel például a lakásom tisztaságát, a saját magam és a körülöttem élők komfortzónája sem sérülhet csak azért, hogy elmondhassam, én aztán olyan bio meg öko vagyok, hogy az na. 

Igyekszem természetes dolgokkal takarítani, ezért már szinte mindent ecettel és mosószódával takarítok, ami valóban csodákra képes, de bizony tartok otthon olyan vegyszereket, amikről eddig is és a jövőben is azt gondolom, hogy ha úgymond "sterilizálni" akarok valamit, akkor erre van szükség. Példa lehet erre az a kb. egy évvel ezelőtti történet, amikor eldugult a lefolyó, majd azzal a bizonyos csőgörénnyel hozták helyre a dolgokat. Akkor a "szakik" levonulása után úgy éreztem, hogy az egész lakást feltölteném hipóval, hogy mindent eltávolítson, amihez előtte hozzáértek. 

Tehát, igyekszem, igyekszem, de nem feszülök meg, csak annyira, amíg számomra is elviselhetőek az ezen az úton járás feltételei.

Azt rögtön hozzá is kell tennem, hogy a természetes dolgokra átállás jár némi áldozattal, de ha mindezt úgy hozzuk, hogy nem erőltetetten, hanem szépen, fokozatosan szoktatjuk hozzá magunkat és a körülöttünk élőket, akkor szerintem sokkal könnyebb, zökkenőmentesebb az átállás például a mosószerekről a mosódióra vagy az Ecoballsra, vagy a bolti szappanról, tusfürdőről a házi szappanra, és sorolhatnám.

Visszatérve a házilag előállítható dezodorra, csak addig lettem volna hajlandó használni, kipróbálni, amíg azt nem érzem, hogy áldozatot hozok a természetességért, azaz, ne adj isten, nem válik be, úgy érzem, hogy ahogy már említettem, sérül a komfortzónám. Én szenzitív vagyok a szagokra, illatokra. Messziről megérzek olyan szagokat, illatokat is, amit mások nem. Roppantul rosszul tűröm azokat a szagokat, amit nem tudok kizárni, ilyen például az a bizonyos "emberszag", ami a nyári kánikulában egy túlzsúfolt járművön kialakulhat. Vagy ilyen az egyik kolleganőm szaga, aki bevallottan két napig hord egy ruhát, még a legnagyobb kánikulában is, és ilyen például valaki másnak a szaga, amit attól áraszt, hogy naponta két-három FEJ fokhagymát eszik meg esténként, mert annyira szereti.  

Én az ilyeneket nem bírom és mint írtam messziről megérzem. Elég érzékeny orrom van, így bíztam benne, hogy ha a házi dezodorom nem hozza azt, amit elvárnék tőle, én leszek az első, aki megérzi, nem a körülöttem lévők néznek majd rám furcsán.

Hála az égnek, nagyon jól vizsgázott. Már az első alkalommal is napi két felkenéssel teljesen szagtalan maradtam, sőt, nagyon bevált a dolog. 

A folyamatos használatnál, amit tapasztaltam. Az első hétben elszínezte a bőrömet, de a ruháimat nem. (Én általában fekete vagy sötét ruhákat hordok, de a dezodor semmin nem hagyott nyomot.)

A bőrömet valószínűleg a benne lévő szódabikarbóna színezte el, amihez, ahogy olvastam, hozzá kell szoknia a bőrnek. Ez kb. egy hét alatt megtörtént, azóta teljesen ok a dolog és az elszíneződés is elmúlt. 

Mivel több hónapja használom, így bátran ajánlom mindenkinek, hogy készítsétek el és használjátok. 

A hozzávalók beszerzésével kapcsolatban, ajánlom a gyógyszertárakat, bio boltokat. Nekem két helyre kellett a hozzávalók beszerzése miatt mennem. A sarki gyógyszertárba és egy DM-be. Az illóolajaknál CSAK 100%-os olajat vegyünk, mert ezt a cuccot a bőrünkre fogjuk kenni, nem a teamécsesbe öntjük! 

Az ötletet, mint ahogy már sok mást is INNEN, a Lukrécia kencéi oldalról vettem.

Házi dezodor kakaóvajból

Hozzávalók

• 1,5 dkg kakaóvaj (gyógyszertárban beszerezhető) 
• 3 dkg szódabikarbóna (szagölő, ez általában mindenkinek van otthon...)
• 5 gramm kaolin (BOLUS ALBA vagy fehér agyag gyógyszertárban beszerezhető) (nedvszívó)
• 5 gramm kukoricaliszt vagy rizsliszt (nedvszívó) 
• 3-5 csepp teafaolaj (én ezt nem kaptam, így citromolajat használtam, amit a gyógyszertárban vettem)
• 3-4 csepp levendula illóolaj (gyógyszertárban beszerezhető) én ebből jóval többet tettem, ha minden igaz, 10 cseppet...
• 50-60 csepp mandula olaj (az étkezési mandulaolaj is tökéletes, amit bioboltban lehet beszerezni, ha illóolajat szeretnénk, azt DM-ben árulnak, elég borsos az ára, de nagyon kevés kell belőle!)

Először készítsük elő amibe öntjük majd a krémet. Én egy wc papír guriga közepét, azaz a vastag papírhengert hosszában kettévágtam, és olyan nagyságúra tekertem össze, amilyen egy  bolti golyósdezodor belseje. Ezt a hengert, ami belül üreges, kívülről betekertem folpackkal, úgy, hogy az alját is fedje, de az oldalait is takarja (kívülről). Ebbe öntjük majd a folyékony krémet, amit be kell majd tenni a hűtőbe, hogy teljesen megdermedjen, ezért úgy készítsük elő, hogy megálljon a talpán, vagy valami olyasmibe állítsuk bele, amiben nem dől majd el.

A krém hozzávalói jönnek. A kakaóvajat fémtálkába szórjuk (a gyógyszertárban kakaóvaj reszeléket adnak majd), amit gőz fölött felolvasztunk, majd a többi hozzávalót belekeverjük ebbe a krémbe. Ez nagyjából egy-két perc alatt megvan. Javaslom, hogy a hozzávalókat előre mérjük ki, vagy ha lehetőség van rá, használjunk kanalas mérleget. 

A kész krémet beleöntjük az előre elkészített papírhengerbe, majd mehet a hűtőbe. 

Én egy éjszakát hagytam bent, majd leszedtem róla a folpackot és a papírhengert, majd használni kezdtem.

(Ami még fontos, hogy a gyógyszertári kakaóvaj kozmetikai célokra készült, így ha bármilyen ételbe kellene, azt bioboltokban szerezzük be, ne a gyógyszertárban.)

Kozmetikumok a konyhából - házi körömvirág krém

Ha valaki követi a blogot, tudja, hogy én karácsonyra általában saját készítésű ajándékokat adok a fontosaimnak. Ezek nem amolyan haszontalan dolgok, mint a 158. saját festésű doboz, hanem vagy ehető, vagy valamire használható, dolgok. Már tavaly is terveztem, hogy készítek házilag körömvirág krémet, de akkor elmaradt. Most viszont időben kezdtem hozzá ennek a "hatalmas műveletnek", azaz időben eszembe jutott, hogy most virágzik a körömvirág, most kell valakinél kalapolni érte... Elsóhajtottam magam a facebookon, hogy ki tudna nekem körömvirág lelőhelyet, és pár percen belül meg is érkezett a válasz Krisztinától, miszerint neki van a kertjében, és szívesen meglep vele. 

Krisztinával két-három havonta megejtünk egy kávézást valahol, így adott volt, hogy a következő kávézás alkalmával hozzám kerülhet egy hatalmas csokor körömvirág. Így is lett, azaz akkora csokor virágot kaptam, hogy ennyit szerintem egy mezőn lehet csak találni. Krisztinának itt is köszönöm a virágot, meg minden mást is...:)

És akkor, hogy hogy készült a krém. A virágokat vízbe tettem és egészen addig a szoba díszei voltak, míg el nem kezdek hervadni. Természetesen nem vártam meg, míg teljesen elhervadnak, csak addig, amíg már elkezdték összecsukni a virágaikat.

Körömvirág krém

Hozzávalók

• nagy csokor körömvirág (a virág feje és zöld szára is!)
• 50 dkg sertészsír (bolti sertészsír)

A virágot nagyobb darabokra vágtam. A zsírt melegítettem, amikor teljesen felolvadt és forró volt, beledobtam a virágokat, egy-két percig sütöttem benne, eközben a virág serceg és esetleg fröcskölhet is, majd elzártam a gázt, lefedtem az edényt és egy napra magára hagytam őket. (Itt meg kell, hogy jegyezzem, hogy én használok sertészsírt, mégis kifejezetten rosszul voltam az intenzív zsírszagtól..., így a krém elkészítését kereszthuzatban ajánlom...)

Másnap az egészet felmelegítettem, de csak addig, amíg a zsír leolvad a virágról. Először nagyobb szűrön leszűrtem, így a nagyobb részekről lefolyt a zsír. 

(Az így keletkezett virágot, szárat nem dobtam ki, mert Szilvi barátnőm majd remek szappanokat készít belőlük, így beletettem egy nejlonba és amíg nem találkozom Szilvivel, a mélyhűtőben várakoznak.)

A leszűrt zsír ekkor még kicsit "homokos", nem teljesen tiszta, így egy nagyon sűrű szűrőn is leszűrtem, majd tisztára mosott, üvegből készült krémes dobozkákba adagoltam őket. (Fontos, hogy amibe adagoljuk üvegből legyen, mert a műanyagból olyan dolgok oldódhatnak ki, amik nem túl egészségesek... Erre a célra kb. három éve gyűjtöm a szemránckrémeim tégelyeit, így ez úgymond ingyen volt.)

Az elkészült krémeket karácsonyig a hűtőben tárolom, hogy minél később avasodjanak.

Eltarthatóságukra nem tudok mit írni, mert nem hinném, hogy megromolhatna, maximum megavasodik a sertészsír, de az sem fog szerintem. Eleve pici tégelyekbe adagoltam, így egy év alatt elfogynak majd, jövőre meg készíthetem az újabb adagot. 

A körömvirágot egyébként lehetne olíva olajban áztatva is használni, de ahogy több helyen is olvastam, a legjobban ezzel az eljárással nyerhető ki a körömvirág értékes hatóanyaga. 

A körömvirágról ITT is olvasható, hogy mi mindenre jó, és lehet, hogy újdonságot árulok el, de még ehető is! 

Egyre több házi kozmetikumot használok, így hozom majd a házi szappant és a házi dezodort is. 

A körömvirág szezonja júliusban van, így jövőre akkor kell majd hozzálátni. 

A képek nincsenek színezve, a krémnek valóban ilyen napsárga színe van. 

Új szerelem van...

Egy pár napja kb. két percre találkoztam Lillával. Én vittem neki valamit, Ő beszállt a kocsiba, maaaaaaaaaaajd, olyan illat csapta meg az én kis vaníliára ráállt orromat, hogy azonnal megtudakoltam, hogy mi az... Először azt hittem, hogy az egyik kedvenc parfümömet használja, amitől olyan vattacukor illatom van, hogy az már-már zavarbaejtő... Ez a Pink Sugar névre hallgat, és ha valaki olyan függő, mint én, mindenképpen szerezzen be egyet. Nem túl drága parfüm, 3-4 ezer forintért vattacukor illatot húzhatunk magunk után egy jó darabig...

Lilla elárulta, hogy nem ez a parfüm amitől sütiillata van, hanem egy kézkrém.. egy vanília illatú krém. Elárulta, hogy azt is, hogy ez egy Yves Rocher termék...

Nah, én meg elmeséltem valakinek, hogy hát, na, ez nekem bejönne... és, ahogy a jó elnyeri a méltó jutalmát  valahogy sikerült úgy elültetnem ezt a kívánságot, hogy a krém meg is érkezett hozzám... Nem tudom, hogy mennyibe került, mert ajándékba kaptam, erről nem tudok nyilatkozni, de:

hihetetlen finom illata van, a kis kinyomós megoldással bármikor tudunk egy adagnyit pumpálni a kézfejünkre, hogy utána valóban sütemény illatunk legyen, és ami nem utolsó szempont, még a bőrünknek is jót tesz. Gyorsan beszívódik, mesés illata van, praktikus kiszerelésben kapni, és ez is olyan "megenném" ajándék...

Vaníliafüggőknek kötelező!!! Én teljes elborulásomban vettem hozzá vanília illatú mécsest és illóolajat és azóta maga vagyok a vattacukor...:)))

Blogajánló és a megeszem ajándék... vagyis a megenném ajándék...

A napokban kaptam egy csomó ajándékot. A sok-sok kedves holmi között volt egy ilyen is. Nem más ez, mint egy sminkpaletta. A színei gyönyörűek, de ami még ennél is sokkal, sokkal jobb benne, hogy kókusz és vanília illata van. Egyszerre. Legalábbis én ezt érzem, ha kinyitom a tetejét.

Nem hinném, hogy egyedül vagyok azzal a perverzitásommal, hogy számtalan olyan kozmetikumot ismerek, amit ha lehetne, szívesen megkóstolnék... (testápolók, kókusz illatú naptejek, csokoládé illatú szájfények, kókusz és csokoládé illatú tusfürdők, stb. stb...)

Ez is ilyen. Mert imádnivaló illata van, a szépsége és a hasznossága mellett...

Bővebben ennél a csodaszép leányzónál lehet róla olvasni. ITT  És elárulom, tőle kaptam, Ő küldte nekem...

Köszönöm, egy tündér vagy!:)

Ha kíváncsi vagy rá, hogy mi is ez pontosan, illetve szívesen olvasol egy-két szépségápolással kapcsolatos írást, nézz be Magdihoz, kattints IDE! 


Jó szórakozást!

Miért???

kép INNEN

Miért hordunk táskát? 

Azaz, mi nők, miért hordunk táskát?

Miért van az, hogy egy pasi egy farmerban és pólóban el tud indulni akár a világ végére is, mi meg...

Amíg én hatalmas táskát cipelek mindenhova, vagy minimum egy kisebb hátizsákot, amiben egy kisebb túlélőkészlet kap helyet, addig a pasiból lévő fontos egy tokban hord mindent, amit a zsebébe tesz, és már mehetünk is. Jah, olyan van, hogy ami nem fér a zsebébe, azt megkérdezi, hogy elteszem e, de ez nem jellemző annyira, mint az, hogy én kisebb bőrönd társaságában megyek mindenhova.

Én kocsival járok. Már réges régen úgy közlekedek, hogy a táskámat a két ülés közé teszem, hogy, bár magamra zárom az ajtót, de azt ne lehessen kirántani mellőlem az ülésről. Ma induláskor megemeltem a táskámat, majd nyugtáztam, hogy ez mehet az ülésre, a két ülés közé úgysem fér el, mert olyan súllyal rendelkezik, hogy nem hogy nem tudják kirántani, de a belekapaszkodót berántja a kocsiba...

Miért cipelek két szakácskönyvet magamnál? 

Miért van nálam megint négy szempillaspirál, amikor napközben soha nincs rá szükségem, mert otthon sminkelek reggel...

Miért van nálam két hónap összes számlája, gáz, villany, telefon, stb???

Jah, jut eszembe, szempillaspirál...

Van egy kisebb "problémám"... Szeretem a piros színt. Én vagyok az a célközönség, vagy vásárló, mindegy, hogy minek hívnak, akinek minden olyan dolgot könnyű eladni, ami gyönyörű piros... És ez, hát, ez tényleg csodaszép piros. Persze kívülről...

Hogy mi ez? L'Oreal Telescopic Explosion Mascara, azaz a L'Oreal új szempillaspirálja.

Egy Ázsia Centeres kiránduláson került hozzám. Tisztázatlan körülmények között vettem meg. Valahogy úgy emlékszem, hogy éppen nem akartam semmit venni. Csak elkísértem valakit, illetve, megint autóillatosítóként voltam jelen. Erre tessék. Becsúszott egy ilyen. A kísérendő személy éppen valami zöld szemceruza után kutakodott, tehát minden olyan helyre be kellett kísérnem, ahol sminkszereket árultak... És akkor ott volt ő. Ez a csodaszép piros izé. És amikor kinyitottam és megláttam, hogy micsoda kis ééééééééédes a feje azzal a kis punk séróval...

Kis alkudozás után (mindig sikerül minimum 20 %-ot alkudnom mindenből...) már nálam is volt.

Boldogan mentem haza vele, majd másnap kipróbáltam, és... 

... és egy nagy nulla. 

A kis feje ellenére nehéz vele szépen dolgozni, a szempillámból csinált egy nagy ragacsos összefüggő csomót, amit aztán a jól megszokott, és igen olcsó, viszont annál profibb (legalábbis számomra)  spirálommal megfelelő kinézetűre varázsoltam a kínosan csomós szempilláimat, majd ezt a gyönyörűséget elhelyeztem a tükör előtt, úgy, hogy csak csodáljam a színét, a csomagolását, de eszembe ne jusson bármikor elővenni...

És akkor, vissza  a táskára...

Tehát, miért is cipelünk mi minden fityfenét, mintha bármikor képesnek kellene lennünk arra:

• hogy egy kórházi osztály fejfájását el tudjuk mulasztani, akár több féle gyógyszerrel...
• hogy bármikor, bárkit ki tudjunk sminkelni akár indiánnak is...
• hogy akár az utcán lediktáljunk legalább egy receptet bárkinek, esetleg fényképpel alátámasztva...
• hogy megszereljünk bármit...
• hogy lemérjünk bármit...
• hogy sterillé varázsoljunk bármit, hogy a nálunk lévő szúró, vágó szerszámokkal meg is operálhassunk bárkit...
• hogy bármikor hiteltérdemlően bizonyítani tudjuk, hogy élünk, létezünk, azaz van egy csomó ilyen-olyan kártyánk... (pontgyűjtő, törzsvásárlói, bármilyen, csak kártya legyen...)

Miért?

Jah, és miért nem mindegy, hogy milyen színű, milyen formájú, és egyáltalán?

Miért tud egy pasi megérkezni egy repülőtérre úgy, hogy nincs nála csak a duty freeben vásárolt pia??? Jó, ok, lehet, hogy csak egy napra ment, és azért nincs nála csomag, de miért van az, hogy ha megkérdezi őket az ember, hogy a repjegyhez csak egy kézitáskát lehet felvinni a gépre, a többiért fizetni kell, simán azt mondja, hogy elég az!

Mi? Már hogy lenne elééééééééééég???

Abba nem fér bele szinte semmi...

Olyan bonyolult az élet, de tényleg, és még a táskákat is olyan picire csinálják... 

Gondolom, mindegyiket pasik tervezik... 

Testápolás a konyhából...Akár gasztroajándéknak VKF XXX.

Megint nem titkokat fogok elárulni, csak összeírtam pár olyan élelmiszert, amit a testápolásban is használni tudunk.

Nem árulok el szerintem titkot azzal, hogy már-már aberrált módon képes vagyok kozmetikai termékekkel elhalmozni saját magam. Én vagyok az a vásárló, aki a xedik rúzst, szájfényt vásárolom, majd otthon nyugtázom, hogy megint ugyanazon szín egyik árnyalatával tértem haza, a meglévő x számú mellé. Az x sajnos több mint tíz, és a húsznál is több, de nem írom, le, mert nem akarok szembesülni vele... Tehát, igen, nekem időnként ilyesmiből szinte mindent el lehet adni. És kb ugyanígy vagyok a mindenféle krémekkel, testápoló termékekkel. Pedig ha a fürdőszoba helyett a konyhában keresgélnék, ott is remek dolgokat találnék, amit úgymond, "magamra kenhetek"...

Itt van rögtön az olíva olaj. Biztos sokan emlékeznem a két J betűs cég baba olajára... Amit felnőtteknek árultak, lehet, hogy még most is árulnak... testápolóként... Egy kisebb vagyonért. Ha jól emlékszem 1000,- Ft körül volt 200 ml... Pedig itt van nekünk az olíva olaj, ami szintén tökéletes erre a célra!

Vagy, a legjobb a szőlőmagolaj. Ez kicsit/sokkal drágább, de a legjobb az úgynevezett "belső hidratálásra". Napi egy kiskanálnyi és megoldottunk sok-sok kenegetéssel járó tortúrát...

Külsőleg használhatjuk a bőrre kenve, és a hajnak is extra erőt biztosít!!! És nagy előnye, az olívával szemben, hogy szinte szagtalan!

A jó öreg vaj... Mire is jó? Szokott kiszáradni, cserepesedni a szád? A bőröd? Nekem ahogy "bejön" az első hideg, ahhoz képest, hogy kocsival járok, rögtön "elfagy" a kezemen a hüvelykujjam és a mutató ujjam közötti "csík". Ez azóta megy így, amióta anno kutyasétáltatás közben néha, néha, "szétfagytam"... Hiába volt rajtam kesztyű, sál, sapka, meg a wc ajtó, ha Manci úgy gondolta, órákig nem mentünk haza, csak ő fürdött a hóban, én meg szétfagytam mellette... Tehát, ez a része a kezemnek azóta nagyon érzékeny lett. A számról már nem is beszélve, ami az első hidegtől képes szinte "leválni" az arcomról...

Persze, nekem is van mindenféle szőlőzsírom! Ilyen, olyan, ízesített, színes, szagos, stb. De ezekben azt gondolom, hogy direkt olyan anyag is van, amitől folyamatosan használni kell őket, tehát, mintha direkt szárítanának is...

Mivel lehet kiváltani ezeket???

Hát, mivel mással, a tiszta vajjal!!!

Nem viccelek, tényleg. A kicserepesedett szádat kend be éjszakára vékonyan tiszta vajjal. Ne rámával, vajjal. Nem kell a legdrágább vajat megvenni, teljesen jó a teavaj is! Reggelre olyan lesz a száj vékony bőre, hogy rögtön kidobod az összes szőlőzsírt a fenébe...

Tojás! Főleg a sárgáját lehet remekül használni! A hajápolásban csodákra képes! Vegyünk egy, vagy két tojás sárgáját. Vásároljunk hozzá a gyógyszertárban A vitamint, és Panthenolt. Ha nincs Panthenol, de már vettünk szőlőmagolajat, az még jobb lesz!

A tojássárgájába csepegtessünk pár csepp A vitamint, keverjünk hozzá Panthenolt, vagy szőlőmagolajat, kenjük a hajunk végére, csavarjunk a fejünkre egy darab folpackot, vagy húzzunk rá valamit, ami úgymond "dunsztba" köti (én egy nejlon szatyorral szoktam megoldani), és erre tekerjünk egy törölközőt, hogy jó melegben legyen a fejünk a tojássárgás pakolással. Hagyjuk rajta, amíg lehet, de minimum egy órát! Csodát fog művelni a töredezett hajvégekkel, és szinte újravarázsolja a hajat! Zsíros hajnál csak óvatosan, a hajvégekre használjuk!

A sertészsír. A legjobb testápoló! Tényleg az. Nem mondom, hogy gusztusos, nem mondom, hogy illatos, sőt...

Bőrre, a lábra, a talpra.

Igen. Próbáld ki! Fogj egy diónyi, vagy annál kevesebb disznózsírt, kend be vele a talpadat, húzz fel egy jó vastag zoknit, és egy éjszaka alatt hagyd hatni. Másnap meg fogsz lepődni, hogy mit csinált a jó öreg disznózsír a talpaddal, a lábaddal...

Hogy ne simán a zsírt kelljen magadra kenni, használj hozzá körömvirágot. A zsír és a körömvirág szinte csodakrém. Elkészítése nem kíván nagy szakértelmet, sőt sok időt sem. Szükséged lesz zsírra és körömvirágra. A virágokat megmosod, leszárítod, felaprítod, vagy kisebb darabokra tépkeded (a szárukat is!). Felteszed a zsírt melegedni, mehet bele a körömvirág, és sütöd. Szó szerint, mintha hagymát pirítanál. Amikor kész, tedd félre, hagyd pihenni. Másnap melegítsd fel, szűrd át egy gézkendőn (gyógyszertárban 180,- Ft) majd amikor tiszta, ismét melegítsd, majd töltsd jól záródó edénybe és tedd a hűtőbe. Remek krémed lesz, amit a szádra, kezedre, gyulladt területre használhatsz. Műtéti hegekre is kiváló. A zsírt kiválthatod vajjal is. Illatosíthatod illóolajjal is, de figyelj rá, hogy csak jó minőségűvel tedd (Aromax).

Lábkrémet készíthetsz belőle, amihez használj levendulát. Az eljárás ugyanaz, mint a körömvirágnál. A levendula remek nyugtató, pihentető hatást fog kiváltani, ahogy a talpadon felszívódva a véráramba kerül. (Jah, most jut eszembe! Próbáld ki: kend be a talpadat fokhagymával, fél óra múlva a leheleteden lehet majd érezni a fokhagymát. Bámulatos dolog a szervezetünk!)

És még valami! A víz! Hiába kenegeted magad bármivel, hiába kensz fel mindenféle drágábbnál drágább krémet, ha belülről nem hidratálod magad. Figyelni kell a vízbevitelre is. Egy ideig azt mondták az okosok, hogy a napi két liter kötelező. Most meg azt mondják, annyit igyál, amennyit a szervezeted megkíván. Nah, akkor most legyél okos! Szerintem ezt nem lehet így megmondani. Szépen lassan hozzá lehet szoktatni a szervezetet, hogy alig iszol, de lehet, hogy többet fog fájni a fejed. Én erre azt szoktam mondani, hogy "kiszáradt az agyam". Sokszor fáj a fejem, de nem kell rögtön gyógyszert bevenni, először megpróbálom a vízbevitellel megoldani a dolgot, és meglepő, de elég sokszor kiderül, hogy ugyan szomjas nem voltam, de egy nagyobb pohár víztől elmúlt a fejfájásom...

Ha valaki tud még hasonlót, kérem írja meg!

Képek forrás: Internet, amit a képekre kattintva vissza lehet követni