Balaton-Badacsony

Egészségünkre! :)

Háttérben a nagy víz, előtérben a borok... Helyszín Badacsony, Léránt pince...

Ha tehetitek, ki ne hagyjátok... 

Forralt bor

Az ősz borongós-ködös időjárását és a tél csikorgó hidegét tehetjük barátságosabbá ezzel a  kifejezetten felnőtteknek szánt itallal. Nincs kőbe vésett recept, a fűszerezés és az édesítés  saját ízlésünknek megfelelően variálható. 

Ez az én változatom, egészségünkre! 

Ez a recept a Kifőztük 8-as számában jelent meg, az újság ingyenesen letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról!

FORRALT BOR

Hozzávalók 2 személyre

• 4 dl bor (fehér vagy vörös, akár vegyesen is)
• 1 dl víz
• 2-4 evőkanál cukor
• 1 evőkanál darabos fahéj
• 4-6 szem szegfűszeg
• 4-6 szem szegfűbors
• 4-6 szem borókabogyó

a díszítéshez és a kavargatáshoz:

• egész rúdnyi fahéj

A fűszereket mozsárban megtörjük, majd a borral, a vízzel és a cukorral felmelegítjük. Ne forrjon fel, mert elillan az alkoholtartalma! Amikor gyöngyözni kezd, elzárjuk a gázt alatta, majd megkóstoljuk; ha kell, édesítjük, esetleg hígítjuk vízzel, ha nagyon erős lett. Tálaláskor sűrű szűrőn keresztül poharakba merjük, majd beletesszük az egész rúd fahéjat, amivel a forró italt kavargathatjuk. Gazdagíthatjuk cukrozott narancshéjjal, amit tálaláskor a poharakba kanalazhatunk. 

Badacsony, és az új táska divat...

Ez itt az új badacsonyi táska divat 2010-ben.

Tartalma az Imre Borpince egyik muskotály bora.

Pazar látvány, nem?

Ezen az úton lefelé ballagva végig tudjuk kóstolni a pincék borait. Ha valaki járt már erre, gyakran találkozik dülöngélő, összeölelkezett baráti társaságokkal, akik hangosan dalolnak. A hangulatfokozó ott himbálózik mindenki kezében. Ha nem kis hordó formájában, pohár szinte mindenkinél van.

A másik oldalon süt a nap. Pazar látványt nyújtva.

Az Imre pince képekben:

Ha a Balaton fele visz az út, Badacsonyban érdemes megállni, beülni az egyik borozóba. Élvezni a panorámát, és a jobbnál jobb borokat. 

Balaton - Badacsony - Léránt pince

Badacsonyban július 17. és augusztus 21. között kerül megrendezésre a Badacsonyi Borhetek rendezvénysorozat!

Ha arra járunk mindenképpen keressük fel a helyszínt, mert ezen idő alatt a kiállító borpincék kínálata mellett kézműves- és kirakodóvásár, ügyességi játékok, gyerekprogramok, illetve naponta több koncert várja a látogatókat. A rendezvényről bővebben itt lehet olvasni: www.badacsonyiprogramok.hu

Mi a borhetek mellett meglátogattuk a Léránt pincészetet. 

A pincészet teraszáról gyönyörű kilátás van a Balatonra. A kiszolgálás kedves, és udvarias, kimondottan vendégszerető. A rettenet hőségben a pincében olyan hőmérséklet fogadott, hogy én rögtön oda is akartam költözni, ha lehet, örökre.

A pince bejárata:

A kilátás és egy félédes fehérbor. Este volt már a fények nem engem szolgáltak, és rettenet, de megint telefonnal fényképeztem, mert a gépet otthon hagytam... Induláskor még nem tudtam, hogy nem csak a szokásos gumimatracozásra megyek...

A pince.Itt is borozhatunk, és a teraszon is borozhatunk.

Hőségben még majdnem fázni is lehet itt. Ami érdekes, hogy nem kell "lemenni" a pincébe, mert itt a hegybe vájt pince miatt egy szintben van az egész a terasszal.

Ha valaki erre jár, mindenképpen próbálja ki ezt a pincészetet. Ilyen kedves, barátságos emberekkel ritkán találkozni a vendéglátásban. A borokban sem csalódtunk, még az útra is hoztunk egy keveset magunkkal.

És, hogy teljes legyen a kép, íme a Balaton zöld vize!

Van ennél szebb? Nem hiszem...

Még egy apró infó... 

Andy Vajnával kompoztam... Nah, igen. 

Tihany és Szántód között kb 10 percen keresztül nézhettük a hátát, ahogy az éjszakai Balatont bámulja. Teljesen természetesen viselkedett...

Ő igen... én meg odasúgtam az egyik fontosnak, hogy: nézd, ott az Andy Vajna, erre Ő meg a: KI, HOL? felkiáltással kezdett forogni Vajnától két méterre...

Mindig leégetnek a vaksi fontosaim, akik senkit és semmit nem vesznek észre, viszont, ha én szólok nekik, valakivel, valamivel kapcsolatban, égek, mint a rongy...

Pedig, mindig így kezdem:

Ne nézz oda, de tőlem három órára ott a Luc Gizi....

Erre mit csinálnak? Forognak, mint a szerencsekerék, és közben a hol van, hol van kérdést ordítják...

Nah, szóval, tessék menni a Balatonra, mert lehet látni híres embereket, (persze, ha ott vagyok én, és felismerem, megismerem őket) és lehet inni finom borokat, és azt már nem is említem, hogy remek az idő a gumimatracozásra is!

Boroznék...

Előzmény: Betértem egy borszaküzletbe, hogy egy-két üveg bort vásároljak. Miután ezeket megszereztem, még nézelődtem, majd kérdeztem:

szepy: - Valamilyen gyümölcsből készült bort szeretnék még.

eladó: - Hmmm... ez mind az, amit lát, mind gyümölcsből van. Szőlőből.

Hát, mondanom sem kell, hangosan röhögtünk mindketten. Az eladó is, és én is!

A napokban (egészen pontosan a múlt hét közepén) volt a névnapom. Én ágyban fekvő betegként (utoljára akkor voltam ágyban fekvő "beteg", amikor kb 5 éve kivették az epémet, de akkor is pénteken bementem, vasárnap már otthon ültem a kanapén... tehát, ez nálam abszolút nem megszokott) ünnepeltem, és se aznap, se előtte, se utána nem ettem és inni is csak vizet ittam. Aztán  elmúlt a betegség, és tisztességesen meg lettem ünnepelve.

Egy ilyen ünneplés közben kóstoltam ezt a bort. Nem vagyok nagy boros, sőt, elmondhatom, hogy egyáltalán nem iszom. Nem ízlik az alkohol. Soha nem volt rá szükségem, hogy azért igyak meg egy pohárka valamit, hogy ellazuljak, mert éppen elég laza (hülye) vagyok alapban is, minek ezt fokozni???

Szóval, szinte soha nem iszom. Viszont a borozgatás módja, az ücsörgés egy gyönyörű pohárban csillogó mélyvörös, vagy halványsárga, esetleg púderrózsaszín borral, nah az tetszik. Nagyon is. 

Ezek a szertartásszerű dolgok nekem nagyon bejönnek. A teázás is ilyen, de a teát sem szeretem. 

Anno egy pár éve mindenki meg volt őrülve, amikor behozták azokat az igazán nagy vörösboros poharakat. Én is rohantam és vettem is négy darabot,  hogy, nah itt az idő, borozni fogok, mert ilyen pohárból szeretnék valami csodaszép színű, illatos, mélybordó nedűt kortyolgatni. Ülni egy nagy fotelban, egy jó könyvvel. Vagy ugyanebben a hatalmas fotelban ücsörögni, néhány (sok/rengeteg) gyertyát meggyújtani, Sadet hallgatni és borozni...

Jaj, nagyon akartam, nagyon!

Aztán megvolt a pohár, és nem volt hozzá bor, ami ízlett volna. Pedig próbálkoztam mindennel, mondjuk főként édesebb változatokkal.

Aztán jött egy bor. Szintén egy vacsoránál kóstoltam. És megelégedéssel töltött el, hogy igen, ez az! Ez ízlik! Ez volt a képen látható Monteveri Dolce Novella, amit egyébként eperbornak hívnak, de jelzem, köze nincs az eperhez...

Végre egy szép vörösbor, a gyönyörű poharaimhoz. Édes, finom, ízlik. Vettem is hat üveggel, mert éppen nyaralni készültünk, meg legyen otthon is, és a nagy tételt még az is alátámasztotta, hogy Budapesten akkor egy helyen jutottam csak hozzá normál áron, mindenhol máshol, csak éttermi áron vehettem volna meg. A hat üveg került annyiba egyébként, mintha az étteremben megvettem volna két üveggel belőle... (Máig megvan még két üvegnyi...)

A szerelem én és a bor között hamar elmúlt. Nem tudok inni, nah. Ez van. Belekóstolok, meg talán egy decivel meg is iszom, elkortyolgatom, de nem rajongok érte.

Ez már csak azért is furcsa, mert anyai ágon erősen "hoznom" kellene a bor szeretetét. Nagyapámnak saját bora volt, amit Dunaföldváron a hegyoldalban lévő szőlőből szüretelve készített, majd tartotta a saját pincénkben, ami állítólag a legnagyobb pince volt az egész öreghegyen. Mesélték, hogy a háború alatt szinte az egész falu ebben a pincében vészelte át a keményebb időszakokat, mert ez a pince olyan mélyen, és olyan hosszan nyúlt el a hegy alatt, hogy remek óvóhelyül szolgált.

Aztán, szinte az egész gyerekkorom meghatározó mondata, a "csinálj nekem egy fröccsöt" mondat. És én imádtam fröccsöt csinálni. Ahogy a szódásszifonból nyomtam a szódát a vérvörös borba, és habzott és gyönyörű rózsaszínre váltott, majd az apró buborékok csak úgy pezsegtek benne igazán gyönyörű képet festett.

És erre, mi maradt ebből???

Nagyon bénán hangzik, amikor megkérdezik, hogy és te mit innál, majd rávágom, hogy egy szódát. Jah. Hát, ez vagyok én. Az anti boros, sörös, stb...

Most mégis felcsillanni látszik a remény, mert megint megkóstoltam két bort, ami ízlik!

Az egyik Thummerer Muscat Ottonel 2007/2008-as édes bor, 

a másik 

a Dúzsi Kékfrankos Rosé 2008-ból. Mondjuk, ez utóbbinál a 2008. már necces, mert valahol azt olvastam, hogy roséból nem szabad egy évesnél idősebbet inni... 

Mindegy. 

Most van otthon Muscat Ottonel, és hála az égnek volt más gyümölcsös is, egy ribizlibor. 

Hétvégén borozni fogunk. 

Megadjuk a módját, mert vettem gyönyörű fehérboros poharakat is. 

Már csak egy jó vörösbor kellene...

Nem fogom feladni, addig keresek, amíg meg nem találom, hogy mi is az, amitől végre ezt a valamit, amit úgy hívnak borozás magaménak tudhatom.

Ha valaki ért hozzá, vagy ha nem ért, de van egy kedvence, kérem, hogy írja meg kommentben, nehogy lemaradjak a legjobbakról!

Persze, kéretik a talajhoz közeli állapotban maradni, azaz kifizethető borokat várok, nem a megfizethetetleneket!