Egy szép őszi napon főhősünk útra indult. Már készült egy ideje, így az izgalom aznapra már olyan szintre ért nála, hogy, bár bőven hagyott időt magának az alvásra, hiszen a gép csak késő délután indul, mégis már reggel hét körül talpon volt. Messzi helyre indult, ugyan repülővel csak két órányira van ezen messzi hely, ehhez viszont el kell hagynia a földrészt, amin élt, és amit eddig csak nagyon ritkán hagyott magára. A messzi földön vártak rá. Már régóta vártak rá, és ő is már régóta várt rá, hogy ott legyen. Tudta, hogy valami nagyon jó várja, tudta, hogy az izgalom nincs hiába.
Főhősünk valami különös késztetéstől vezérelve, úgy érezte, nem mehet üres kézzel. Bár nem egy egyszerű barát, akihez megy, több annál, szinte testvér, tehát tudja, ha egy fogkefével érkezne, akkor is szívesen fogadnák, mégis készül egy ideje, gondolkodik, keresgél, mi lenne a legjobb amivel a vendégül látókat meglepheti.
Napokon, órákon át való gondolkodás után arra jut, valami olyasmit kell vinnie, ami ott nincs, ami ott elérhetetlen, és természetesen, annak is kedves e dolog, akinek szánja...
Születnek listák, megerősíti, elveti az azon szereplőket, majd megszületik a végeredmény, miszerint:
- kovászos uborka
- Túrórudi
- lecsó
- hazai lilahagyma
- csípős macskapöcse paprika (elnézést, én így ismerem a nevét... de ha valaki tudja, hogy mi az angol megfelelője, kérem írja meg!)
Elégedett az összeállítással, már csak a beszerzésről, elkészítésről kell gondoskodni.
A kovászos uborkát megvásárolja a szokott helyen, a hagymát, paprikát és a lecsóhoz szükséges zöldséget kedvenc zöldségesénél veszi magához. Túrórudi minden sarki boltban van, így nem igényel különösebb utánjárást. Akkor a lista tartalmával megvagyunk, már csak el kell készíteni a lecsót!
Hozzávalók:
- 2 db szép nagy vöröshagyma (főhősünk, nem titkoltan hagymamániás...)
- 40 dkg paradicsom
- 80 dkg tv paprika (a lecsó azon alkotóeleme, ami Angliában nem kapható!)
- 4 kanál olaj
- só
- bors
- 1 szál normál emberi fogyasztásra alkalmatlan zöld csípős paprika, csak az ízéért...
- 2-3 evőkanál őrölt magyar pirospaprika
A zöldségek közül a hagymával kezdi. Megpucolja, majd (kék szemére tekintettel, ami nem bírja a hagyma "illatát") igyekszik minél előbb kockára aprítani azt.
Következik a lecsó főzése, azaz egy arra alkalmas edénybe önti az olajat, rádobja a felkockázott hagymát, amit üvegesre párol. Fényképpel alátámasztva tudja bizonyítani, miszerint az üvegesre párolt hagyma, nem a helyenként barnára égett, hanem, a nevéhez méltóan, üveges, opálossá párolódott hagyma. Ami nagyjából így néz ki:
Mikor a hagyma már elérte az üvegessé párolódás azon fokát, az edényt lehúzza a tűzről, és jöhet rá a valódi, gyönyörű piros színben pompázó édes-nemes, vagy csípős őrölt pirospaprika. Fontos, hogy a paprika rászórásakor ne legyen hőforrás az edény alatt, mert paprikánk rosszul tűri a nagyon meleget, és barnul, ég, és ettől megkeseredik... Azonban, azt is tudni érdemes, hogy ezen paprika csak forró közegben engedi ki a számunkra oly fontos mélyvörös színét, hogy ételünket és majd később mindent megfessen vele. Tehát, lehúzza az edényt a tűzről, és megszórja az üvegesre párolt hagymát a paprikával, majd jól átkeveri, hogy a paprika fürdőzzön a forró, de számára még elviselhető hőfokú olajban.
Az előkészítésnél, bár eddig nem említette, de már megmosta, megpucolta a többi zöldséget, a paprikát kicsumázta, felkarikázta, a paradicsomot nyolcba vágta, de előtte az ő csumáját is kivágta, mert bár ő egyáltalán nem eszi meg ezen zöldséget/gyümölcsöt, tudja, hogy azt a részt sokan nem szeretik piszkálni az ételben. Ha a paprika kellő időt töltött a hagymával, és az olajjal, társítja hozzájuk a paradicsomot és a paprikát, illetve előkerül azon zöld paprika is, amit csak vegyvédelmi felszerelésben képes megmosni, felaprítani, illetve a többi zöldség mellé az edénybe szórni.
Tulajdonképpen az ételt összeállította. Jól átkeveri, sózza, borsozza, majd lefedve magára hagyja, de közben takaréklángra kapcsolja alatta a gázt. Főzi, főzi, közben néha-néha rápillant.
Mikor késznek ítéli, azaz nyugtázza, hogy a paprika puhára főtt, a paradicsom és a hagyma egyesülve, átlényegültek az étel szaftjaként, azaz szintén megfőttek, elzárja a gázt az edény alatt. Készen van.
Nyugtázza, hogy már ezen "ajándék" is elkészült, már csak a biztonságos megérkezését kell valahogy megoldania.
Már jó előre vásárolt két műanyag dobozt, és egy doboznyi "cipzáros zacskót", amit az ételek csomagolására akar felhasználni.
A kovászos uborkát lecsöpögteti, majd az egy kilót megfelezve, két nejlonba csomagolja azt. A lecsóval hasonlóan jár el, megfelezi, majd egy-egy nejlonba szedi az adagot. A zacskókat a műanyag dobozokba helyezi. A műanyag dobozokat bevonja folpackkal, majd pufizacskós borítékba teszi őket, természetesen, külön-külön.
Már pakol. A bőrönd lassan tele lesz, csupa fontosabbnál fontosabb ruhanemű, tárgy kerül bele, majd minden mérlegelésnél ezekből a fontos dolgokból egy-egy ki belőle. Nem bízza a véletlenre, a ruhaneműt, hogy kár ne érje őket, leporszívózható nejlonba zárja, így rengeteg helyet teremtve minden másnak. Bekerül a lecsó, az uborka, a lilahagyma, és a macskapöcse paprika is, utóbbi pukifóliás borítékba és hungarocell dobozba zárva. Már csak a Túrórudi van hátra, még a hidegben várnak a fellépésükre. 15 db óriás Túrórudi. Hogy miért 15? Maga sem tudja, valahogy ennyit vett el a polcról vásárláskor.
Rohan az idő, a bőrönd már teljesen megtelt. Utolsó méréskor pontosan a légitársaság által előírt maximum 15 kilós határt jelzi alatta a mérleg.
Lassan indulni kell, lassan a Túrórudik is kikerülnek a hűtőből, hogy hőszigetelt hungarocell dobozba kerülve átlépjék a határt egy repülő fedélzetén. A Túrórudi a fedélzeten, a lecsó, és a kovászos uborka a poggyásztérben.
Becsomagolnak, elindulnak.
Megérkezésük a reptérre olyan jól sikerül, hogy majdnem egy órát kell csak arra is várni, hogy a bőröndöt mérlegeljék. Izgalommal teli várakozás, a bőrönd többször változtatja közben a súlyát, hol többet, hol kevesebbet mérnek. Hiába, az őröm hizlal, és a bőrönd is örül, mert ma már egy másik földrészen hajtja majd nyugovóra a fejét, a mai izgalmas napja után.
Végre eljön az idő, bőrönd diadalittasan tűnik el a futószalagon, még hátrapillant, nyugtázva főhősünk felé, miszerint, nyugi van, lecsó és uborka, már jó helyen!
Főhős kicsit megnyugszik, majd kezdődik az aggódás nevezett Túrórudik iránt, akikből már csak 14 lapul a kézitáskában, mert 15. társukat a csomagoláskor elveszítették.
Minden rendben, mindenki irányban. Mehetnek.
Majd történik rengeteg izgalmas, vigyorgós mozzanat, de az estét pár órával később, Londonban egy mesébe illő környezetben lévő ház felső szintjén zárják mindannyian.
Lecsó és uborka boldogan távozik a bezártságból. Büszkék mindketten mert egy csepp nedvüket sem engedték sehova magukból, így főhősünk is örülhet, hogy ajándéka biztonságban megérkezett.
Kis idő múlva a Túrórudikból mintha megint kevesebb lenne, a lecsó is megcsappan, az uborka is elveszíti pár példányát...
A bőrönd már alszik, a többiek a helyükre kerültek és megkezdik rövid, de tartalmas londoni életüket...
Vége
