A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Irány Magyarország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Irány Magyarország. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. október 1., szombat

Vége...



Vége...

Idén vége a strandszezonnak... Két hete még fürödtem a Balatonban, még úsztam a hattyúkkal, kacsákkal... Igaz, hogy már hideg volt a víz, de elmondhatom, hogy 2011. szeptember 18-án délután 16 körül még a gumimatrac és én lubickoltunk egyet... Volt, hogy messze távolban nem volt más csak én meg a matrac, a hattyúk és a kacsák...

Ha minden jól megy, és április végén már jó lesz az idő, akkor már csak 30 hét.. meg pár nap és kezdődik megint a strandszezon...

Addig majd nézegetem a csodaszép képeimet és megyek még a nagy vízhez... mert ősszel is csodaszép, télen maga a csoda, tavasszal már jön a várakozás, pont, mint adventkor, hogy aztán a gumimatrac és én bevegyük újra a vizet... 

Hogy addig hogy fogom kibírni? Hogy, hogy.. hát indul a forralt borozás...:))





2011. szeptember 18., vasárnap

Balaton - szerelem


Az ideit nyárból hoztam néhány képet. Legtöbbjük augusztusban készült, akkor, amikor még napközben bőven 30 fok fölötti hőmérsékletek voltak. Remélem, hogy aki ezeket a képeket megnézi, megérti, hogy miért szeretem ezt a nagy vizet. 

Mert csodaszép.
Mert mesés. 
Mert imádnivaló. 
Mert csak. 

Balaton - szerelem. 








2011. június 4., szombat

2010. december 5., vasárnap

Induláááááááááááááááááááááás!


Az egyik fontosnak neves napja volt mostanság... Elhangzott egy halk sóhaj, miszerint, menjünk Dobogókőre, igyunk forralt bort, együnk egy helyes zsírosdeszkát, és nézzük meg azt a 40 centis havat...

És elindultunk, és megnéztük, és én egyfolytában vigyorogtam, és ha valaki megszámolta volna, hogy hányszor mondtam ki ezeket a szavakat: jaj de szép, gyönyörű, költözzünk ide, tiszta porcukor minden... nah, tehát, ha megszámolta volna, el is fáradt volna bele...

Minden hófüggőnek kötelező program! Dobogókőn 40 centi feletti hó van, -5 fok minimum, de még annál is hidegebb.. a fákat 2-3 centi hó borítja... minden porcukortakaró alatt van, és ha elsétálunk a kilátóig, láthatjuk, hogy az egész környék vattacukorba burkolózott...

Tessék beülni a kocsiba, felülni egy buszra és irány Dobogókő, mert a mese elkezdődött... a táj elvarázsolódott!

Bizony, van abban valami megnyugtató, amikor az ember kikecmereg a kocsiból és máris térdig áll a hóban... 








Ahogy autóztunk a cél felé, a szembe jövő kocsikban is mindenki vigyorgott, mint a tejbetök... A hó igazi boldogsághormont jelent sokunknak.. Gyönyörű lesz tőle a táj. Elmondhatatlan, varázslatos, mesés és meghitt.
Sütött a nap, szikrázott a hó és fehér csipke volt mindenen. És mindez itt van tőlünk 40 km-re... 




2010. november 28., vasárnap

A győri adventi vásár


Az egyik bejegyzésemnél valaki ajánlotta, hogy nézzük meg a győri adventi vásárt, ha véletlenül arra járnánk. 
Arra jártunk... Péntek este a Vörösmarty téri adventi vásárban mászkáltunk. Akkor még úgy volt, hogy másnap "kiugrunk" Bécsbe egy kis karácsonyi vásárra, ahogy minden évben szoktunk... Aztán átgondoltuk, mert:
  • messze van és szombatra havazást mondtak
  • minek menjünk Bécsig, hiszen, itt is van vásár bőven
  • megbeszéltük, hogy a bécsi vásárban soha nem vásárolunk semmit, és nem azért nem, mert drága, hanem valahogy nincs olyasmi, amivel kapcsolatban úgy érezzük, hogy ezt muszáj megvenni... míg például a Vörösmarty téri vásárban talicskával tudtam volna hazahúzni a rengeteg gyertyát, illatosítót, edényeket, fakanalakat, szóval, szinte mindent... (ö, hát, szóval, ha nem is talicskányi mennyiségben, de azért sikerült egy-két dolgot vásárolni...)
Ráadásul remek krampampulit árulnak, ami még nekem is ízlett, bár, mivel én vezettem, én csak inhaláltam az illatával... 
Tehát, eldöntöttük, hogy nem megyünk Bécsbe, de mivel már beterveztük, hogy megyünk, és időnként eleget kell tenni azon gondolatainknak, hogy "csak úgy menjünk kocsival sokat", így megbeszéltük, hogy ok, akkor irány Győr!

Így is lett. És útközben mindenhol hóóóóóóó és hóóóóóóóóó volt az út mentén!



Megérkeztünk a vásárba... Én rögtön megtaláltam a nekem való pavilont...


Ettünk egy lángost, ha minden igaz a Csillag utcában. Mindenkinek ajánlom, mert nagyon finom lángost árulnak!


Hogy összefoglaljam a vásárt. Nappal voltunk, nem volt kivilágítás, így az igazi hangulatosságát nem láttuk. Tetszett, hogy úgy helyezték el a pavilonokat, hogy végig lehet sétálni egy csomó utcán. Szerintem a Vörösmarty téren hangulatosabb a vásár, mint a győri, bár, sokkal zsúfoltabb is, amit sokan nem szeretnek. Győrben sok volt a "piaci" portéka, míg a pesti vásárban szinte csak kézműves termékeket találtunk.

Azt viszont megemlíteném, hogy amit Pesten 2400, - Ft-ért vettem, azt Győrben 890,- Ft-ért... Ez viszont nagyon nem mindegy...:(

Ha van kedvetek, írjátok meg, hogy nektek melyik adventi vásár tetszik, hol találunk megnézésre érdemes kirakodóvásárt.

Még egy szösszenet. A Vörösmarty téren rengeteg féle ételből válogathatunk, bár minden horror drága... (1300,- egy kürtőskalácsért szerintem kicsit sok...) 
Ezzel általában úgy van az ember, hogy egyszer egy évben megengedhetünk magunknak ennyit... Mi is így voltunk, így megkóstoltuk a krampampulit 500,- ért 3 dl-t. A tócsnit 1000,- ért... A kürtőskalácsot 1300,- ért. Ennél el kell, hogy mondjam, hogy naaagyon finom volt!!! 

Győrben gyerekpuncsot ittam én, a többiek forralt bort, lángost ettünk és melegedni beültünk egy cukrászdába, ahol pocsék gesztenyepürét ettem. 


Ma van advent első napja, ma a Vörösmarty téren kinyitják az adventi naptár első ablakát... Tessék felöltözni jó melegen, és irány valamelyik vásár. Tessék forralt bort inni, kürtőskalácsot enni és tessék elkezdeni ráhangolódni a karácsonyra, mert itt van már a sarkon...

És még a hó is esett, hogy ezt megerősítse! Itt a tél, itt a hó, mindjárt itt a karácsony!



2010. október 16., szombat

Mesél az erdő...




Az őszi erdő valami csoda! Narancssárgák, zöldek, barnák... Gyönyörűűűűséges az egész, ugye?













A képek Dobogókőn készültek. 

2010. október 6., szerda

Vörösiszap...

Ha tudsz segíteni, hívd a Nemzeti segélyvonalat, a 1752-öt! További infó ITT!






Azért arra kíváncsi lennék, hogy egy ilyen széles gát, hogy a fenében szakad úgy át, hogy annak nincs előtte semmilyen jele???

Ajánlom a képet nagyban megnézni, hogy egyértelmű legyen, ez a gát kb. akkora, mint egy 10 emeletes ház... Ott előtte, azok a kis sárga pontok, azok hatalmas méretű traktorok, munkagéőpek, nem matchboxok...

Döbbenet!

Tessék segíteni a fedél, élelem és minden nélkül maradott embereknek, tessék hívni a 1752-es számot!


2010. szeptember 22., szerda

Kezdőőőőőődik!





Bizony, kezdődik!!! Itt van végre!!!

Hogy mi kezdődik, mi van itt végre?

Például, a forralt bor időszaka...  és, hogy hol lehet igazán finom forralt bort inni???

Például egy séta keretében Dobogókő központjában. A forralt borhoz frissen kisütött rántott húsos zsemlét, vagy egy hatalmas friss kenyérrel megtámogatott zsíros deszkát, soooooook lilahagymával, esetleg, egy helyben, bográcsban főzött gulyást is fogyaszthatunk. Az árak abszolút elviselhetőek, a minőség tökéletes, és állandó.

Nincs más hátra, tessék felvenni egy melegebb pulóvert, kardigánt, vagy farmerdzsekit és irány Dobogókő! (Tényleg öltözzünk melegebben, mert "odafent" mindig 3-4 fokkal hidegebb van, mint lent a városban... Számomra külön izgalmas "játék", ahogy megyünk odafele, és a kocsi hőmérője egyre kevesebbet mutat. Valóban úgy érzi az ember, hogy átlép valahova, egy mesevilágba. Egy csodaszép mesevilágba. Már most is mesés a környezet, de majd ha leesik a hóóóóóóóó, nah, akkor igazán elvarázsolódik!)


Ha valakit érdekel, és még nem olvasta, Dobogókőről írtam már  ITT, ITT és ITT  is.

2010. szeptember 7., kedd

A Jolánban jártunk... Pizzaház Jolán Bisztró Fagyizó



Fagylalt. Megunhatatlan, kimeríthetetlen téma. Legalábbis nekem. Én januárban is képes vagyok fagylaltozni, kesztyűben, sálban, ráfagyva a tölcsérre, de ez nem nagyon szokott érdekelni. 
Szerintem ha azt mondanák, hogy el kell költözzek egy lakatlan szigetre, a fagylaltgép mindenképpen be lenne pakolva a cuccok közé, nehogy megvonjam magamtól ezt az élvezetet.

Nemrég kaptam egy e-mailt Erikától, a blog egyik olvasójától. Erika leírta, hogy megfogadták az egyik ajánlatomat és meglátogattak egy helyet, amit annyira dicsértem. Hála az égnek, nem csalódtak, sőt, nagyon pozitívan értékelte a helyet.
Levelezésünk során Ő is ajánlott nekem egy cukrászdát, amit mindenképpen meg kell néznem, ha arra járok.

A hely neve: Jolán fagyizó, azaz pontos nevén Pizzaház Jolán Bisztró Fagyizó. 

Erika szerint a környék, legjobb fagylaltját árulják náluk. Levelében írta, hogy rengeteg fagylaltból lehet választani, nagy a választék, minden gombóc egy újabb ízorgia. Leírta azt is, hogy a hely nem egy puccos cukrászda, hanem amolyan retro stílusú hely, ahol megmaradtak a több tízéves székek, a berendezés minden darabja a múltat idézi.

Nem vártam sokáig a teszteléssel, a hétvégén meg is látogattuk a Jolánt.

Eldugott pici cukrászda, ha csak úgy arra járunk, szerintem el is megyünk mellette. Egy családi ház aljában kapott helyet. A kerthelyiség láttán eszembe jutottak a gyerekkoromban látogatott cukrászdák, ahol az embernek a nagymamája megvette a puncs-rumosdió fagyit, majd, hogy ne egye le magát, leültek a kerthelyiségben valamelyik asztalhoz, a narancssárga műanyagszékekre, és szépen, lassan komótosan elnyalták az Isteni fagylaltot.  

Aki velem egyidős, azaz a hetvenes évek elején született, annak szerintem vannak hasonló emlékei. Azaz, valami olyasmi, hogy a csatos szandálban, a fodros ruhámban ülök, a nagymamámmal, aki körül a székeken van kb. 3-4 csíkos szatyor, de nem nejlon, hanem az a vastag anyag, amiben narancssárga-zöld-kék csíkok voltak. Ülünk és fagyizunk. Ez valami olyasmi, mint a pálcikás Leó puncs fagyi... Soha nem lehet elfelejteni.

Ez a hely pont ilyen. Olyan, hogy ahogy az ember lemegy a lépcsőkön, le a kertbe, be a félhomályban úszó cukrászdába, azonnal visszamegy az időben. És ez jó. 

Miért jó? Mert a régmúlt emlékei mindig olyan szépek, minden finom, minden illatos, minden olyan, aminek soha azóta nem volt olyan íze, nem volt olyan hangulata. 

Ha mégis jön valami, ami felidézi ezt az emléket, az ember várja hogy olyan lesz, hogy pont olyan, amikor a mamával ültünk és nyaltuk a fagyit, hogy látom magam előtt, ahogy anno abban az újpesti cukrászdában ülünk a narancssárga székeken, nyaljuk a fagylaltot, közben jönnek azok a gyönyörű kubai lányok, akik akkor vendégmunkásként éltek itt. Jönnek a nagy hajcsavarókkal a fejükön, a pántos gyönyörű színekben játszó papucsaikban és olyanok, mint valami mesében, mert ilyet ritkán lát az ember, gyönyörű barnák, és mindenük olyan nagyon színes, narancssárga, sárga, zöld, piros, és csak ülünk, bámuljuk őket és közben nyaljuk a fagyinkat. Ha jön valami olyasmi, ami ezt felidézi, akkor az ember bizony várja azt a csodát, ami akkor olyan egyértelmű volt.

És a csoda jön, mert a fagyi finom, sőt Isteni! 

Én hezitáltam, hogy mit kérjek, de aztán döntöttem, és négyet kóstoltam.

Az Erika által ajánlott Mr Nicot, ami sós-mogyorós ízű és Isteni!
Egy kávés-karamelles fagyit, aminek a nevét nem tudom, de jesszusom, de finom volt!!! Tömény karamell, ehhez némi kávé, a krém lágyságú fagyiban vastag karamell vonalak, krémes, édes, mennyei!
A harmadik egy mákos, (talán mákosrétes névre hallgat?) imádom a mákot, ezt is nagyon imádtam, és a negyedik a csokoládé, amiben meggy darabok voltak, mindez alkoholosan.. jesszus, álom!

A hely jelesre vizsgázott! Meg is beszéltük, hogy Balaton felé "majdnem" erre visz az út...jövünk mi még erre, nem is olyan sokára... 

Erika, köszönöm az ajánlatot, nagyon elégedettek voltunk, így most itt is hírét adom, hogy van Székesfehérváron egy cukrászda, egy olyan, amiért érdemes egy kis kitérőt tenni, bármerre is visz az ember útja.

Egy gombóc ára 150,- Ft, ami a minőséghez képest olcsónak számít!

A cukrászda ITT található. Ha bárki arra jár, kérem, hogy a kedvemért kóstolja meg azt a kávés karamellt, bárhogy is hívják és kóstolja meg a Mr Nicot is, Erika kedvéért, aki ajánlotta ezt a helyet!


A cukrászda elérhetősége:

Jolán Bisztró

8000 Székesfehérvár, Brassói utca 106 22 320-424

2010. szeptember 5., vasárnap

Balaton...


Tudom, elfogult vagyok a "nagy vízzel" kapcsolatban. Lehet. Ez valami olyan, amit nehéz szavakba önteni. Szerelem ez a javából. Egyoldalú lenne? Nem hiszem. A Balaton mindig megerősít benne, hogy szeret engem. Belemagyarázom? Lehet. Bár...

Ha elmesélem, hogy borús időben érkeztünk, majd ahogy a Világosnál, vagy Aligánál található "kilátóhoz" értünk, megnyílt az ég, és egy napsugár bevilágította a viz egy részét, szerintem nem kell magyaráznom a dolgot. Gyönyörű látvány volt. Szeret engem a Balaton. A hírtelen jött őszbe még becsempészte nekem a napot, a nyarat, meglebegtette az emlékeket, a gumimatracozást, a hattyúkkal úszást, a csendet és a nyugalmat. 

Erőt kell vennem magamon, hogy a kocsiból kipakoljam a gumimatracot, hogy eltegyem pihenni a polifoamokat, a pokrócot. Hogy egy időre aludni küldjem a strandtörölközőket, a strandtáskát. Még bíztam benne, hogy nem kell, hogy lesz még nyár idén, de egyre jobban azt érzem, ha lesz is nyár, a víz már hideg lesz, így a gumimatracozásnak csak az emlékeiből élhetek ez elkövetkező 9-10 hónapban. 

Persze, megyek még a Balatonra, hogy lássam a vizet, nem szakadok el tőle ilyen hosszú időre.   Jövök még, hogy lássam, az őszi napsütésben, télen, ha leesik a hó, ha befagy a víz. (ITT és ITT). Ez a víz mindig gyönyörű. 

Ugye, hogy nem egyoldalú ez a szerelem? Még, ha a nap nem is süt, ha nem is lehet úszni a hattyúkkal, lehet csak ülni a partján és nézni a vizet, hallgatni a csendet.

Pazar dolog. Ha arra jársz, próbáld ki, nem fogsz csalódni!



2010. augusztus 13., péntek

Balaton - déli part - hol együnk?


Elmondhatom, hogy elég sokat járok a Balatonra. Évek óta, és elég rendszeresen. Nincs házunk, nincs nyaralónk, csak a szerelem van, ami ehhez a nagy vízhez köt. Már gyerekkorom óta járok ide nyaralni, számtalan helyen töltöttem már el egy pár napot, esetleg hetet.

Az évek alatt megismertem  elég sok helyet, büfét, strandot, stb. 

Sajnos a Balatont is elérte az eszetlen ingatlan beruházások ideje, így rengeteg helyen, ahol eddig strand volt, vagy hatalmas füves terület, most sorban nőnek ki a lakóparkok, luxus ingatlanok a földből. Nagy szívfájdalmam, hogy van az a pénz, amiért az eddig kényelmes, nyugis strandok helyett most emeletes házak sorjáznak a parton, sok-sok helyen a strandok helyén, esetleg olyan közel a vízhez, hogy mindenki más kiszorul onnan... 

Vannak a Balaton körül olyan városok, települések, ahova nem szívesen mennék nyaralni. Egyrészt, mert esetleg messze van, másrészt, mert túlzsúfolt, vagy olyan a "törzsközönsége", amitől engem kiver a víz... Nem bírom az izomcsávókat a hatalmas fuxos "vállalkozókat" a bazi nagy terepjárókban, a nagy fekete autókban nyomuló barmokat. Ezért Siófok strandját igyekszem messze elkerülni... Konkrétan, azt a strandot, ami a sétáló résznél van, és aminek egy részében annak a piros-fehér üdítőnek a strandja is található...

De most ne azt nézzük, hogy hova ne, hanem, hogy hova igen...

Tehát, induljunk Budapestről, és töltsünk el egy napot, esetleg egy hétvégét...

Ha elindultunk az M7-es autópályán, a 89-es kilométernél kell elhagynunk az autópályát ahhoz, hogy az északi part felé vegyük az irányt. Illetve, ítt kell letérnünk ahhoz, hogy a déli parton menjünk végig, végig a parton, a házak mellett.. közben a házak, és a fák közül csodálhatjuk a fel-fel bukkanó vizet.

Ha csúcsforgalomban megyünk, általában a 89-es letérőnél ez a kép fogad... azaz szó szerint az autópályán áll a sor vége, illetve a leállósávban szinte parkolnak a letérésre várakozók...


Ha mégis sikerült lehajtani, meg se álljunk a vízig. Vegyük elő a gumimatracot, és irány a víz!
Ha szép az idő, nincs vihar, ilyen szép sima a víz. 


Idén rengeteg víz van a Balatonban, Siófoknál hosszú évek óta először megnyitották a zsilipet is, hogy a "felesleget" leengedjék a Sió csatornán. Kb. három héttel ezelőttig engedték a vizet. Ha minden igaz, ma már zárva a zsilip. Ha valaki ismeri ezt a részt, tudja, hogy ez bizony nagy szó. Mert volt olyan nyár, amikor annyira nem volt víz a  Balaton medrében, hogy a parttól kb 200 métert kellett begyalogolni, hogy végre vízhez érjen a talpunk. Ez egy 2003-as fényképem. Sajnos elég rossz minőségű, de a lényeg látszik... Akkor volt az az év, amikor még azt is kitalálták, hogy valahonnan vizet fognak a mederbe engedni. Hála az égnek, nem tették meg. A hozzáértők akkor is mondták, nem kell semmit csinálni, a természet majd megoldja a dolgot. Meg is oldotta. Most olyan a Balaton, amilyen még soha nem volt. Hatalmas víz, tiszta, és smaragdzöld. 


Térjünk vissza a programunkhoz!
Egészen délutánig maradjunk a napon, a vízben. Ha valaki nem bírja a tűző napsütést, a fák alá terítse a pokrócot, mert ott elviselhető a hőség. Bár, ha rám hallgat, ki sem jön a vízből...

Ha a nap lefelé megy, az ember befelé megy valamilyen büfébe, hogy egyen valamit...



Ha a strandolást éppen Zamárdiban tesszük, feltétlenül keressük meg a Balázs büfét. Kedvesek, és nagyon figyelnek a vendégre. Nincs előre kisütött, aztán megszáradt étel, mint esetleg máshol. Itt nagyon figyelnek arra, hogy mindent frissen sütnek, akkor, amikor az ember megrendeli. Esténként grill terasz is van! 

A környéken szerintem ez a legjobb. (A Maurót meg se próbáljátok... felesleges...)


Ha nem büfében szeretne az ember étkezni, a legjobb étterem a környéken az Öreg halász Siófoknál. Mással én nem próbálkoznék... Ez az étterem télen is mindig nyitva van, és télen is mindig tömve van... És ezt nem tudja mindenki produkálni...Nem véletlenül. 


Balatonföldváron a kikötőben mindenképpen együnk egy gofrit, vagy kettőt. Én a gesztenyés-tejszínhabosat szeretem. A kikötői büfék mind ok-k! "Marika" is ok, a kikötő másik bejáratánál. 


Földváron járva a kikötőben sétáljunk ki a vízig. Gyönyörű itt a part!


Ha augusztus 20-a környékén járunk a Balaton körül, mindenképpen nézzük meg a Balatonbogláron tartott borfesztivált. Hatalmas, több napig tartó rendezvény! ITT már írtam róla.


És a legfontosabb! Ha hazafelé indulunk, Aligánál a kilátóból nézzük meg a naplementét...


Gumimatracra fel! Irány a Balaton!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...