Ma 7 éves a Szépségtár blog

Ma 7 éves a Szépségtár blog. 

Isten éltesse így is, hogy szegényt ennyire elhanyagolom. 

Túrós nudli vaníliaszósszal

A túrós nudli vaníliaszósszal receptjéért katt IDE. 

Játék a Kifőztük facebook oldalán

Játék a Kifőztük facebook oldalán. Katt ide!

Dobostorta vagy Dobos-torta

Íme a Dobostorta vagy Dobos-torta. Gőzöm nincs, hogy melyik a helyes írása. 

Ez kérem az én mumusom volt... a tetején lévő "dob"... nah, azt több napos rákészülés előzte meg, meg tulajdonképpen az egészet. Aztán elkészült és mint annyi minden más, bebizonyosodott, hogy nem kell ettől annyira félni. Ha nem sikerül olyan tökéletesre a teteje, az íze kárpótolja az embert. Mert ez a torta nagyon jó kis cucc... 

A kiindulás Moha tortája volt, némi változtatással és fele mennyiséggel, mert én egy aprócska tortát akartam készíteni. 

És akkor, a recept:

Dobostorta 

Hozzávalók 15 cm-es tortaformához

a tésztához:

• 4 tojás
• 4 púpozott evőkanál kristálycukor
• 4 púpozott evőkanál liszt 
• 1 csipet só

a krémhez:

• 3 tojás
• 10 dkg cukor
• 1 teáskanál vaníliakivonat
• 10 dkg étcsokoládé (nálam ez 74%-os étcsokoládé volt)
• 2 púpozott evőkanál cukrozott kakaópor
• 1/4 dl rum 
• 10 dkg puha vaj
• csipet só

a karamellhez:

• 15 dkg kristálycukor
• 1 teáskanál ecet
• 1 kávéskanál vaj
• 2 evőkanál víz

az oldalára:

• 1 marék durvára darált dió (ez nálunk elmaradt, mert az ünnepelt allergiás rá)

A krémmel kezdünk, mert hűlnie kell. 

A tojásokhoz keverjük a cukrot, a vaníliakivonatot és gőz felett, habverővel folyamatosan kevergetve sűrű krémmé főzzük. A tűzről levéve hozzáadjuk az apró darabokra tördelt csokoládét a rumot, a   sót. Jól elkeverem, majd amikor kicsit visszahűlt, hozzákeverem a puha vajat.

A tésztához először hat vagy hét 15 cm-es kört rajzoltam két sütőpapírra, de lehet, hogy van akinek ez csak három lapon fér el, akkor három részletben kell sütnie a tésztát, nekem a nagy gáztepsiben sütve két tepsiben elfértek. A sütőpapírt megrajzolom, majd megfordítom, hogy ne a tollas felületre kerüljön a tészta és a formákat, kicsit túlhúzva a rajzolt körökön megkenem a közben felvert tésztával, azaz az egész tojásokat a cukorral és a sóval felverem, majd kézi habverővel folytatva, óvatos mozdulatokkal, apránként hozzákeverem a lisztet. Ezzel a tésztával kenem meg a köröket, a széleiken kicsit túlhúzva, hogy majd egyformára vághassam őket. 180 fokos sütőben tepsinként 10-12 perc alatt készre sütöm a tésztát. 

Amikor megsültek, lehúzzuk őket a sütőpapírról, és méretre vágjuk őket. Ezek olyan pici lapok, hogy én a konyhai ollómmal egyszerűen körbe vágtam őket.

A közben kihűlt krémet elektromos habverővel felverjük, fellazítjuk.

A krémmel a lapokat - egy lapot kihagyva, amire majd a karamell réteg jön - és a torta szélét, tetejét is megkenjük. Apró pöttyöket teszünk a krémből a felső lapra, erre tesszük majd a torta karamelles lapját.

A karamelles réteg elkészítéséhez szükségünk lesz egy hosszú pengéjű késre és egy darab hideg vajra, ezeket készítsük elő, majd a piskótát tegyük sütőpapírra vagy vágódeszkára. Teflon bevonatú lábasban felmelegítem a cukrot, a vizet, az ecetet és a vajat. Kis lángon melegítem, időnként megrázom a lábast. Amikor aranyszínűre vált a színe, a piskótára öntöm és elsimítom a késsel, majd a kést megvajazva cikkekre vágom. Lehet négy, hat vagy 8 cikk is. Az én tortámon 14 darab piskóta van körbe, egy pedig a közepébe szúrva. Egyet meg valaki megevett... de ezt én tagadom. 

A torta tetejére helyezem a lapokat, majd akár azonnal is tálalhatom vagy hűtőben vagy hideg helyen tárolom. 

Ha nagyobban szeretnénk, duplázzuk az adagot, és a lapokból 24-28 cm-es köröket vágjunk. 

A tortáról "szelet" kép a blog facebook oldalán látható, amit IDE kattintva értek el.

.....

Azon gondolkodom, hogy mivel kellene kezdeni, így több, mint egy hónap szünet után???

Bezár a bazár...

.... persze, nem örökre, csak egy időre. Millió dologban pörgök és szegény blogra jut a legkevesebb, ha egyáltalán jut rá idő. Napok, hetek óta nem írtam ide semmit. Pedig van millió kép, recept, amit fel kellene tölteni, de valamiért most nem erre jut idő.

Azt mondják, hogy nincsenek véletlenek, én meg ebben nagyon, nagyon hiszek. Hiszem, hogy most azért megyek oda és úgy nyaralni, hogy az elmúlt x év után végre tényleg kinyaraljam, kipihenjem magam. Hogy tényleg ne legyen más dolgom, mint az, amit órákig tudnék csinálni... csak ülni/feküdni fotelban, karosszékben, gumimatracon, pokrócon - és nézni a vizet és nézni, hallgatni a csendet. 

Hiszem, hogy azért mondták le a lefoglalt szállásunkat, hogy nekem három nap alatt kelljen egy kétszer annyiba kerülő, de pazar körülményeket sejtető helyet találnom, hogy most, hogy a lemerülő telepeket megint feltöltsem - úgy nyaraljak, ahogy még soha. Teljes kiszolgálással, teljes kényelemmel - mindezt a nagy víztől pár méterre... Ennek most így kell lennie. 

A hétvégén láttam egy trikót, amin akkor ott jót röhögtem... most meg az jutott az eszembe, hogy most ez lesz a jelmondatom, miszerint:

Felkeltem, felöltöztem - mit akarsz még?

Fáradt vagyok. Sokat dolgozom, valahogy egyre többet. Észrevétlenül jönnek újabb és újabb feladatok... és ahhoz, hogy ezeket úgy teljesítsem, ahogy kell és ahogy akarom, fel kell töltenem a telepeket... Ezért most picit bezárom a bazárt, azaz a blogot és majd akkor térek vissza, amikor lesz időm, energiám, kedvem írni ide. Ez így együtt mind kell, mert csak úgy van értelme.

Félreértés ne essék, ez a bejegyzés nem azért születik, hogy "ne hagyj el minket szepy" - kommenteket kuncsorogjak, hanem azért, mert ezt le akartam írni. Akarom, hogy tudjátok, hogy elfáradtam, de azt is, hogy jövök majd, mert ez a blog már az életem egy része, én meg skorpióként nem könnyen engedem el a dolgokat. 

Pici türelmet kérnék és nézzétek el nekem, hogy nem frissül a blog. Igyekszem visszatérni, és ezt most megint nem azért írom, hogy megerősítsetek, hogy hiányzom, csak azért, hogy tudassam mindenkivel, főleg magammal, hogy visszatérek... Csak most elmegyek kicsit kiülök egy padra és nézem a vizet. Az én szerelmetes nagy vizemet...:)

Szerdán újságárusoknál a Kifőztük!

Július 11-én, szerdán megjelenő Népszabadságban, ingyenes mellékletként ismét elérhető a Kifőztük gasztromagazin!

Figyeljetek rá, hogy csak aznap, tehát, most szerdán, július 11-én!

Az online újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról!

Gombás melegszendvics

Gombás melegszendvics

Hozzávalók 2 személyre

• 25 dkg gomba
• 1 fej vöröshagyma
• 1 evőkanál olaj
• 5 dkg vaj
• 1 teáskanál pirospaprika
• 1-2 evőkanál mustár
• 1 evőkanál szárított kakukkfű
• só
• bors
• kifli/kenyér/zsemle
• füstölt sajt

a tálaláshoz:

• madárbegy saláta (elhagyható)

Megpirítjuk az olajon a kockára vágott hagymát, hozzáadjuk a megmosott, felaprított gombát, és addig pároljuk, amíg el nem fövi a levét. Megszórjuk a pirospaprikával, belekeverjük a mustárt és a fűszereket.  A tűzről levéve hozzáadjuk a vajat, jól elkeverjük. (Ha akarjuk, botmixerrel krémesre pürésíthetjük.)

A kifliből karikákat vágunk, ráhalmozzuk a gombakrémet, megszórjuk reszelt füstölt sajttal, és forró sütőben addig sütjük, amíg a sajt rá nem olvad. Salátával tálalhatjuk.

--------------------------------------------

Eszetekbe ne jusson most bármi mással meleget csinálni a konyhába. Ami most van, az szerintem már az elviselhetetlen kategória. 40 fok körül mutat a hőmérő árnyékban, napon meg... Ez az az idő, amire azt mondják, hogy nem fehér embernek való. Hát, tényleg nem. 


Ez a recept a Kifőztükben jelent meg, ha minden igaz, az április számban. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról. 
És ha már arra jártok, találtok majd szappanbuborék receptet is. :)

Napok múlnak..

... jön egy újabb és megint egy újabb... és én már megint nem írom a blogot.

Most sincs más mentségem, mint az időhiány, és ehhez most még az is párosul, hogy határidős munka van és hát.. igen... aki ilyesmi közelébe ment már legalább egyszer, az pontosan tudja, hogy a határidő az egyik legjobb múzsa... :)

Na, szóval, hogy mi történt az elmúlt napokban. Megvolt ugyebár a hajfestés, aminek, következtében én a vörösből majdnem feketébe mentem át... azóta már megmostam párszor és határozottan javul a színe... legalábbis én ezt akarom hinni...

Lassan végéhez érkezik az a bizonyos piros likőr, amit kb. két hete kezdtem....

Két, vagy inkább három hete megint magával ragadott az a fránya izé, ami az összes nagyobb bolt pénztárjánál elérhető... Maoam vagy mi a fene... ragacsos, olvadós rágó... a legnagyobb csomagot vettem meg pár hónapja... Nagy gyerekkori szerelem volt és amikor megint megláttam, jött velem.. Azóta túl vagyok egy ezzel a cuccal való majdnem megfulladáson, miszerint egyszerre kettőt kaptam be és azt hittem, hogy mire elfogy, eloszlik, elolvad én a saját nyálamtól fogok megfulladni... És azóta se tudtam lejönni a cuccról... a héten megvettem a következőt, aztán majd megint megveszem a következőt... gáz, de ez van. 

Aztán, a Váriban behoztak egy új fagyit... áááááálom! Marokkói citrom a neve. Muszáj lesz itthon valahogy reprodukálnom, mert függőséget okoz. Fanyar citrom, mindez fűszeresen.. imádom! 

A héten felfedeztem, a Keleti Károly utcában a Tortavár nevű helyet. Olyan krémest árulnak..., és olyan mákos-meggyes valamit... Le is fényképeztem, de csak telefonnal, arról meg nem tudom leszedni a képet.. mondtam már, hogy imádom az okostelefonomat? Nem mondtam? Akkor mondom... Most csináltak rajta szoftverfrissítést, azóta nem tudom leszedni róla a képeket...  

Szóval, a Tortavár felkerült a fontos címek listára, ha valaki arra jár, a krémest ki ne hagyja!

Honlapjuk ITT. A képet az oldalukról szedtem le és mivel tervben van, hogy hamarosan megint ellátogatok hozzájuk, hozok majd képet a krémesről... , de előre annyit, hogy könnyű, habos, nem túl édes, mégis igazi csoda... szép nagy sütemény, szinte betölti az egész desszertes tányért. Ja, van ám nekik facebook oldaluk is, ahol folyamatosan ki van írva, hogy mikor, hogy vannak nyitva. 

És még történt valami... Bevásárolni voltam... egy olyan boltban, ami mostanában elég sok helyen nyílt... két, szinte egyforma ilyen van... Mindkettőnek négy betűből áll a neve... Az egyikbe bementem és mit láttam... azóta is ezt az élményt dolgozom fel... 

Egy pasi felpróbált egy gatyát a tisztítószereknél... úgy gondolta, hogy ott nem látja senki vagy úgy, hogy ott van viszonylag a legnagyobb nyugalom a boltban... de tény, hogy levette a cipőjét, letolta a gatyáját, ott állt egy felettébb érdekes fecskében, majd felvette a gatyát, mozgott benne kicsit, aztán gatya le, vissza a sajátja, cipő fel és ment fizetni... én meg mindezt végignéztem. 

Hát ennyi. 

A krémest tényleg próbáljátok ki és ha van, vegyetek a mákos-meggyesből is... 

A Kifőztük holnap nyomtatásban...és már fent az oldalon is...

A nyomtatott borítója

Holnap nyomtatásban is megjelenik a Kifőztük a Népszabadság gasztromellékleteként.

Az online újság már elérhető az oldalon a www.kifoztuk.hu oldalon is!:)

És az online borítója...

Citromos-zöldborsós csirkemell

Ez az étel nagyon gyorsan elkészül, így ideális gyors vacsorának vagy ebédnek. Valójában négy hozzávalóból és pár fűszerből áll, mégis remek fogás lehet akár a hétvégi ebédnél, könnyű vacsoránál. A tészta elhagyható, helyette a főtt répa is tökéletes hozzá. 

Citromos-zöldborsós csirkemell

Hozzávalók 2 személyre

30-40 dkg csirkemellfilé

20-30 dkg zöldborsó

3 dl tejszín

1/2 citrom reszelt héja

1-2 evőkanál olaj

1 evőkanál majoránna

só

bors

a tálaláshoz:

főtt tészta

1/2 citrom reszelt héja

citromgerezd

A húst megmossuk, két lapos szeletre vágjuk, majd az olajon átsütjük. Amikor kifehéredett, hozzáadjuk a zöldborsót, és felöntjük a tejszínnel. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk a reszelt citromhéjjal, és fedő alatt puhára pároljuk.

Tálaláskor megszórjuk a reszelt citromhéjjal, frissen darált borsot hintünk rá, és  citromgerezdet teszünk mellé. Főtt tésztát kínálunk hozzá.

Lehetőleg biocitrom héját használjuk, ha nem tudunk ilyet szerezni, akkor a citromot meleg víz alatt kefével alaposan sikáljuk meg.

Hmmm...

Olyan likőr érik a konyhapulton, hogy percenként kell megbámulnom a gyönyörű színét...

Piros... és még pirosabb lesz, ha elkészül... már csak hetek...:)

Ugyanitt egy kiló 1:1-es marcipán vár bevetésre... mondtam már, hogy az élet szép?

Nem? 

Hát, akkor mondom... :)

Nem bírom...

... a figurás tortákat. 

A hétvégén a facebookon beszélgettünk erről többekkel. Én mindig azt gondoltam, hogy velem van a baj, hogy nem értem ezt a jelenséget, amit a figurás torták képviselnek, de ahogy látom többen nem értjük. 

Egy gyereknél még ok, hogy mozdonyt, Barbie tortát szeretne, bár engem a Barbie feldarabolása is komoly dilemma elé állít, miszerint, biztos, hogy szükség van arra, hogy a gyermek végignézze, ahogy a Barbiet felvágják...?

Belefutottam a hétvégén egy "cici tortába"... hát komolyan, most kinek tetszik ez? Én nem vagyok  prűd, szerintem legalábbis nem, de egy szoptatós mellbimbókkal rendelkező torta látványától nem az étvágyam jön meg...

Annyi figurás tortát láttam már, és egyáltalán nem értem magát a jelenséget. 

Nem értem, hogy miért kell, mire jó egy cici torta, nem értem azokat a tortákat, amiken mondjuk egy doboz cigi vagy cipő vagy valami hasonló van megmintázva. A lovakat, állatokat, sőőőőőőt, a gyerekeket ábrázoló tortáktól meg egyenesen kiver a víz. Mindig eszembe jut az Acélmagnóliák tatu tortája, amit, amikor megvágnak, belül piros, így felvágáskor olyan, mintha vérezne... kb., mint ez.  

Nem értem, hogy mitől jópofa egy lány- vagy egy legénybúcsún a másik nem nemiszervének megformálása torta formájában. Viccesnek nem vicces, gusztustalannak gusztustalan.

Mielőtt bárki félreértené, nem azokról szól ez a bejegyzés, akik elkészítik ezeket a tortákat, hanem azokról, akik megrendelik ezeket... A múlt héten feltett valaki a facebookra egy képet, ami "fantasztikus torták" név alatt futott... a képen egy wc csésze, benne sárga folyadékkal... aki megosztotta, mellé írta, hogy nézzétek, milyen fantasztikus torta... én meg azt hittem, hogy rosszul látok. Ez fantasztikus??? Ez rettenetes...

Egy torta az legyen torta. Ne akarjon sárkány lenni, ne akarjon wc csésze lenni, ne akarjon pénisz lenni, ne akarjon dobozos üdítő lenni. 

Maradjon meg tortának, amit elkészítünk, felszeletelünk és jóízűen megeszünk...

... és a jóízűen közben nem kérdezünk olyat, hogy ki kéri a lovacska fejét vagy kinek vághatok a baba karjából?

Ez is reklám...

Ki ne hagyjátok...

Aki a Magnumot szereti...

és most a Mc Donald's-ban két Mc Flurry is Magnum ízben kapható...

Én a mandulástól oda meg vissza vagyok... 

(Igen, igen, járok mekibe... és még vállalom is)

Napközis piskóta csokoládészósszal

Gondolom, mindenki ismeri, hogy mi is ez. Ok, ha nem is mindenki, de a korombeliek biztosan. Ez az, ami miatt jó volt napközisnek lenni. Repetát ugyan soha nem kaptunk belőle, gondolom, a konyhásnénik inkább saját családjuknak vitték haza, minthogy nekünk még akár egy plusz szeletet is adtak volna. Sebaj. Most itt van. Elkészíteni nem nagy ördöngösség, ráadásul ebből a mennyiségből hatalmas adag lesz, így van bőven repeta is... Ez a piskóta a megadott méretű tepsiben sütve 5-7 cm magas lesz, és lekvárral vagy bármilyen krémmel meg is tölthetjük.

A recept a Kifőztük 2012/5. számában is megjelent, illetve a májusi Népszabadság-Kifőztük gasztromellékletben is megtalálható. 

Napközis piskóta csokoládészósszal

Hozzávalók 30 X 40 cm-es tepsihez

• 50 dkg porcukor
• 8 tojás
• 40 dkg liszt
• 16 evőkanál víz
• 2 késhegynyi szódabikarbóna

a csokoládészószhoz:

• 2 liter tej
• 4 evőkanál liszt
• 3 evőkanál vaníliás cukor
• 3 evőkanál sötét színű kakaópor 

A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét 8 evőkanál hideg vízzel és csipet sóval kemény habbá verjük. A tojássárgáját 8 evőkanál hideg vízzel és az apránként hozzáadagolt porcukorral alaposan összekeverjük.  Óvatos mozdulatokkal hozzákeverjük a felvert tojásfehérje felét és a szódabikarbónával elkevert liszt felét, majd a maradék habot és lisztet is finoman beleforgatjuk.

A sütőt 180 fokra melegítjük, a tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, és 35-40 perc alatt készre sütjük. (Tűpróba!) Amikor elkészült, elzárjuk a sütőt, és a piskótát a lenyitott sütőajtóra helyezve hagyjuk kihűlni, így fokozatosan hűl le és nem esik össze.

Az öntethez a kakaóport, a lisztet és a vaníliás cukrot az apránként adagolt tejjel simára keverjük. Kis lángon, folyamatos keverés mellett felforraljuk. Sűrű, de folyós masszát kell kapnunk. A piskótát felszeleteljük, és a csokoládészósszal meglocsolva tálaljuk.

A sütő ajtaját a sütés első 20 percében semmiképpen ne nyissuk ki! 

Napi hmmm...

képek innen

Én komolyan elgondolkodom néha, hogy az emberek már jó dolgukban nem tudnak mit kitalálni... 

Látva ezt az izét, ami gondolom az új őőőőőőőőrület... komolyan elgondolkodom, hogy a világ más részein mire nincs idejük egyeseknek... 

Ez aztán a hiánypótló, az eddig nagyon, nagyon hiányzó cucc, amit vééééééégre valaki kitalált. Bár, lehet, hogy nem is most találták ki, csak nekem új...

Tehát van egy cső, amit megtölthetünk valamilyen tésztával, krémmel, gyümölccsel, bármivel... aztán vihetjük magunkkal és bárhol, bármikor ehetjük... adhatjuk ajándékba, kínálhatjuk bulin, gyerekzsúron, bárhol, bárkinek... Tehát, cső megtölt cukiságokkal, majd egy izével szépen a csőből kinyomhatjuk annak beltartalmát, azaz a cukiságot és ehetjük is... 

Én ismerve magam az első mozdulattal az egészet kinyomnám ebből az izéből, remélhetőleg valami habos cucc lenne, ami landolna a dekoltázsomon vagy rögtön bele is esne és azonnal úgy néznék ki, mint akit gyerekkorában az asztal körül kergettek és nem tanult meg rendesen enni..., holott de, megtanultam, csak az ilyen kütyükkel vagyok bajban. Egyrészt, hogy ebből hogy kell szépen enni, másrészt  - és ez számomra fontosabb kérdés - , hogy mi a fittyfenének kell ez???

Ha még nézelődni szeretnénk, hogy mit lehet még ebből a csodából kihozni, ajánlom a google-ba beírni ezt: "cake push ups", majd a képekre kattintva szemlélődni... 

Amit kapunk: hab, cukor, ételfesték, hab, cukor, ételfesték...- ezekből hegyek... hát, hajrá...:O

Jah, ha valaki nagyon szeretne ilyet, ITT megrendelheti... mindössze 0,52 £ az ára...

Hmmm....

Torta lesz belőle... 

Annyira izgulok, mert... , mert fontos lenne, hogy úgy sikerüljön, ahogy kigondoltam...

A vicc az, hogy az hozta, akinek a torta készül, így kb. tudja, hogy mi lesz majd belőle, úgyhogy nem éghetek be.

Szombaton nagyon drukkoljatok nekem!!!

A rebarbarák már a sütőben vannak...

Vééééééééééééégre!:)

A kép tavalyi, a rebarbara idei. Mármint az, ami már a sütőben van. 

Mivel a nálunk kapható rebarbara belül zöld, muszáj vagyok megsütni, hogy mégis piros rebarbarát kapjak és abból készüljön fagyi, süti, stb... Az stb.-n még gondolkodom, hogy mi legyen, mert jelenleg tényleg a fagyi foglalkoztat a legjobban.

Az illata, bár csak magában sül, nincs rajta semmilyen fűszer, már most ígéretes, vagy csak iszonyatosan hiányzott már, nem is tudom. Olyan érdekes, semmihez nem hasonlító illata van. 

Azt hiszem, hogy a sült rebarbarát majd tejszínnel leturmixolom, hozzáadok némi friss reszelt gyömbért, pici fahéjat, felvert tejszínhabot, cukrot és jól beleöntöm a már kavargató fagylaltgépbe. 

Miközben írtam ezt a bejegyzést, megsült a rebarbara. És nem piros. Maradt ugyanolyan zöld, mint amilyen volt. Hát, ez remek... ugrott a szép rózsaszín rebarbara fagylalt.

Újratervezés. 

Mától milliomos leszek...:)

Bárki is lesz a blog 1.000.000. látogatója, régi vagy új olvasó, érezze jól magát és jöjjön máskor is. 

Köszönöm nektek ezt a szép kerek számot, igyekszem meghálálni a jövőben is!:)

szepy