Miután az emberre ráparancsolnak, hogy akkor fél óra múlva indulunk, majd az ember elrohan, lezuhanyozik, vizesen magára rángatja a fürdőruhát, (a halálom... olyan, mint amikor még vizesen kell felvennem a harisnyát, aztán tekeredik rajtam mindenhogy, ahogy nem kellene neki, brrr) majd összeszedi a tavaly eltett kellékeket, mint:
- pokróc
- törölközők
- naptej, (anyám, csak a kettesből maradt, vörösre fogok égni, király!)
- polifoam (ááááá, a pincében van, ott, ahol kb két hónapja egeret találtak...)
- gumimatrac (jesszus, ez is a pincében van... kizárt, hogy lemegyek érte..)
Mindegy, ez így túl hosszú lenne, a pincét most kihagyom, azt majd máskor mesélem el...
Tehát, cuccok összekészítve, kocsihoz kihord. Mivel életem első autójában egy minimális olajhiány miatt (értsd, egy liter volt a motorban a négy liter helyett.. szerintem ez minimális hiány, nem értem, hogy miért akkora gond...) megfőztem a motort, azaz kikönyökölt a dugattyú, vagy mi a franc, mindez egy Balatoni nyaralás alatt történt, amikor is az én sárga rettenetem végigszáguldott az M7-es autópályán, elhagyva BMW-ket, Mercedeseket, elhagyva mindenkit... majd az akkori Osztyapenkónál egyszer csak piros lámpák égtek a műszerfalon, mint egy karácsonyfán, és mi kigurultunk a járdához... de már ez a kocsi is imádott engem, mert felhozott egészen Budapestre, hogy nehogy az út szélén kelljen várakoznunk...
Tehát, azóta én bizony minden autómban folyamatosan ellenőrzöm az olajszintet, mert ha más nem, olaj legyen a motorban, mert utána nagyon csúnyán tudnak nézni az emberre, amikor azt válaszolja a -mikor nézted meg az olajat?- kérdésre, hogy ööö, két, nem három hete, ööö, nem ....hónapja. Szóval, ilyet nem szabad, tehát, hosszabb, erőteljesebb motorigénybevételnél motorolaj ellenőrzést tartok.
Most is ez történt... Motorháztető kinyit, nívópálca kihúz, hmmm, ebbe fér egy negyed liter, akkor töltsünk bele. Csomagtartó kinyit, olaj kivesz. Még soha nem jártam úgy, mint ahogy most.. miszerint a kupak nem vált el a perforációs peremtől, így csak erővel tudtam feltépni, minek következtében leöntöttem magam vele... Rá a trikómra... Király.. Nah, innen már mindegy volt, látni kellett volna, hogy utaztam. A trikóm alatt egy zsebkendő, hogy engem ne érjen az olaj, a trikóm felett egy zsebkendő, hogy a biztonsági övet se, mert akkor utána mindent össze fog fogni... Úgy néztem ki, mint aki előkével utazik...
Mindegy, a lényeg, hogy megyünk.
Én nem bírom a meleget, ember nem bírja a klímát... Tehát, ablakok letekerve, balkéz kitesz az ablakba, és így utazunk. Én balról égek le Ő jobbról... Tisztára úgy nézünk ki, mint anno a Tefusok...
Megérkezés, leparkolás és ez fogadott:
Azaz, gyönyörű tiszta víz, zöldes, kékes, és sokkal, sokkal több, mint amikor tavaly elbúcsúztunk.
Most olyan mély, hogy a kövek tetejéig ér, ha hullámzik, kicsap a partra.
Picit még hideg, de a 34 fokban ez annyira nem érdekelt.
Én azonnal beüzemeltem a gumimatracot, és igen, fel is avattam, azaz úsztunk egyet. Gumimatrac nagyon jól érezte magát, mesélte, hogy már nagyon unta, hogy idén sokkal később került elő, mint ahogy kellett volna, mint ahogy a tavaly még közöttünk lévő társa mesélte neki.
Gumimatrac megkért, hogy fényképezzem le, minél több pozícióból, és töltsem fel a netre, hogy felszólítsa a többieket, miszerint, gumimatracok, szép az idő, jó a levegő, gyerünk a Balatonra!
A víz tiszta, gyönyörű, és valami pazarul ringató! Gumimatracok, fogjátok meg a tulajdonosotok kezét, és ha tehetitek, látogassátok meg a nagy vizet, mert most olyan, amilyen még soha nem volt, mióta ismerem.
Elmondhatatlanul gyönyörű!
És, mert nem bírok magammal, csináltam magamnak egy háttérképet, naptárral, hogy mindig pontosan tudjam, még hányat kell aludni hétvégéig, amikor felszedelőzködünk és irány a vííííííííííííííííz, irány a Balaton!
Ha valakinek tetszik, klikk a képre, és le lehet szedni, aztán tessék kitenni háttérnek, és csodálni ezt a gyönyörű dolgot, amit úgy hívnak: Balaton!
